Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2019. évi költségvetésitörvény-javaslat benyújtásával immár negyedik alkalommal dönthet az Országgyűlés a következő év költségvetéséről és ezzel párhuzamosan a költségvetéshez kapcsolódó adótörvényekről, illetőleg a költségvetést megalapozó törvényjavaslatról.Többen az elmúlt napokban annak a kritikának adtak hangot, hogy felesleges tavasszal költségvetést készíteni, hiszen nem ismert még az előző év zárszámadása, sok a bizonytalanság, és ezért nem állhat meg a lábán a következő évi költségvetés. Azt gondolom, hogy ha az elmúlt évek tapasztalatát nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy az összes költségvetésitörvény-javaslat, amit a kormány tavasszal nyújtott be az Országgyűlés részére, és amelyekről az Országgyűlés még a tavaszi ülésszak végén szavazott, eddig megálltak a saját lábukon. Ha módosításra került sor, az kizárólag azért történt, mert év közben a gazdasági folyamatok még jobban alakultak, mint azt előzetesen terveztük, és a többletbevételek fedezete mellett úgy lehetett többletkiadásokat teljesíteni, hogy mellette az államháztartási hiánycélt változatlanul hagytuk. Azt gondolom tehát, hogy jó reményekkel szavazhat az Országgyűlés a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatról is már a tavaszi ülésszak végén.

Ezt a költségvetésitörvény-javaslatot a benyújtása előtt véleményezte az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács. Mind a két kormánytól független szervezet azt állapította meg, hogy a költségvetésitörvény-javaslat megalapozott mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében, reális az Alaptörvényben lefektetett adósságcsökkentési cél. Azt gondolom, ez ismét erősíti azt, hogy a kiszámíthatóság a 2019-es évet is jellemezheti, amennyiben már tavasszal sor kerül a költségvetés és az adószabályok elfogadására.

Ami pedig a zárszámadást illeti, értelemszerűen a 2017. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a kormány az Országgyűlés részére határidőben be fogja terjeszteni. Az, hogy erről még nem szavazott az Országgyűlés, nem jelenti azt, hogy ne ismernénk a 2017-es számokat. Ismerjük azt a 2017-es ténybeli bázist, ismerjük a ’18-as folyamatokat, amelyek alapján a 2019-es költségvetésitörvény-javaslatot elkészítettük. A 2017-es tényszámok és a 2018-as év központi költségvetése végrehajtásának eddigi számai nyilvánosak, azok a Magyar Államkincstár és a Pénzügyminisztérium honlapján bárki által megismerhetőek, mint ahogy például a 2017-es év Eurostat által validált tényszámai is nyilvánosak az Eurostat honlapján. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a tavasszal elfogadott 2017-es költségvetés az előzetesen kalkulálthoz képest jobb hiánnyal zárt, 2,4 százalékos GDP-arányos hiány helyett 2 százalékkal záródott.

Azt gondolom tehát, hogy az egyik fő kérdésre választ kaphattunk, nevezetesen, hogy célszerű-e a tavaszi ülésszak végén költségvetést elfogadni. Azt gondolom, hogy igen, hiszen ez a kiszámíthatóságot erősíti, és az eddigi tapasztalatok alapján ezek az elfogadott költségvetések  ismétlem  megálltak a lábukon.

Ezzel át is térnék arra a témakörre, amely az elmúlt két és fél napban szintén kulcskérdés volt. Nevezetesen: meg fog-e tudni állni a lábán a 2019. évi költségvetés, mik azok a makrogazdasági feltételek, amelyekkel kalkuláltunk, reális-e a növekedés, amivel kalkuláltunk, mi történik, ha a forint/euró árfolyam változik, mi történik, ha az infláció másképpen alakul? E tekintetben, ha megengedik, először arra reflektálnék, hogy milyen az a gazdaságpolitika, amely jellemezte eddig a magyar kormányzatot, illetve az Országgyűlés kormánypárti frakcióit, vajon milyen helyzetben vagyunk, amikor a válság néhány hullámáról beszélhetünk, akár reálgazdasági ügyekre gondolok itt, például az Egyesült Államok és más világgazdasági szereplők között kereskedelmi háború lehetőségére, akár pénzpiaci hullámokra gondolok, lásd állampapír-finanszírozás, árfolyamváltozások.

Azokkal a megállapításokkal erősen vitatkoznom kell, amelyek arról szóltak, hogy rossz helyzetben találná egy válság a magyar gazdaságot. Több ellenzéki hozzászóló erről beszélt. Azt gondolom, hogy a tíz évvel ezelőtti válság megfelelő alkalmat ad arra, hogy összehasonlítsuk a magyar gazdaság helyzetét 2008-ban és 2018-ban. 2008-ban ikerdeficit jellemezte az országot, mind az államháztartás hiánya magas volt, mind a folyó fizetési mérleg deficitet mutatott. Tudjuk, hogy az államadósságunk 2010 előtt évről évre növekedett, tudjuk, hogy a munkanélküliségi ráta 12 százalék volt, tudjuk, hogy az Európai Unión belül az aktivitási ráta rendkívül alacsony volt az inaktívak magas számának köszönhetően, tudjuk, hogy a GDP olyan mértékeket ért el, amelyek nem jelentettek érdemi reálkonvergenciát, és tudjuk, hogy épp ezért, ezen sérülékenység miatt a gazdasági válság rendkívül negatív módon érintette Magyarországot. 2009-ben közel 7 százalékkal esett vissza a gazdaság. Ehhez képest tíz évvel később most arról beszélünk, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban 4 százalékos növekedéssel kalkulálunk.

Azt gondolom tehát, hogy összehasonlíthatatlan a két helyzet. Nem véletlen, hogy amíg tíz évvel ezelőtt túlzottdeficit-eljárásban voltunk, addig ezt ma már régen magunk mögött tudhatjuk. Nem véletlen, hogy hitelminősítőknél kedvezőtlen volt a besorolásunk, most pedig mind a három nagy nemzetközi hitelminősítésnél befektetésre ajánlott kategóriában vagyunk. Miért? Nemcsak azért, mert az adósság korábbi növekedéséhez képest most 2011 óta évről évre csökkenést láthatunk, és ezzel számolunk a jövő évi törvénytervezetben is, hanem azért is, mert az adósság szerkezete is jelentősen változott. Ha így nézzük a helyzetet, most sokkal kevésbé vagyunk kitéve a forint/euró árfolyam mozgásának például azért, mert az államadósság devizában mért részaránya 50 százalék fölötti szinthez képest érdemben 25 százalék alá csökkent.

A forint árfolyamának a változása kapcsán én nem látok okot arra, amit a Demokratikus Koalíció részéről Varju László képviselő úr többször mondott, nevezetesen, hogy vonjuk vissza a költségvetést. Láttunk olyan költségvetést 2010 előtt, amit a beterjesztő kormány visszavont, mégsem állt meg a lábán. Azt gondolom, hogy épp a nemzetközi térről várható esetleges hullámok kivédésére, például a tervezethez képest eltérő forint/euró árfolyam hatásának kivédésére vagy az infláció esetleges más értékének kivédésére számolt a költségvetés érdemi megnövekvő tartalékokkal. Ha a makrogazdasági képről beszélek, akkor tehát azt is elmondhatom, hogy a jövő évi költségvetést azért hívjuk a biztonságos növekedés költségvetésének, mert egyrészről 4,1 százalékos növekedéssel kalkulál, másrészről figyelembe veszi azt, hogy természetesen a nemzetközi folyamatok érdemben befolyásolhatnak magyarországi számokat, és ezért a tartalékokat megnöveltük.

Én kifejezetten hasznosnak tartom az elmúlt két és fél nap e tekintetben folytatott vitáját, mert azt gondolom, megerősítette azt, hogy a kormány helyesen járt el azzal, hogy a jövő évi költségvetésben 50 százalékkal megnövelte a rendkívüli kormányzati intézkedések nevű előirányzat összegét, és 50 százalékkal megnövelte azt a biztonsági tartalékot, amelyet kizárólag a hiánycél teljesítése esetén lehet felhasználni.

(12.50)

A biztonságot növeli az is, hogy 1,8 százalékos hiánnyal kalkulálunk. Az elmúlt két és fél napban többször elhangzott, hogy a kormány nem tart be egy európai uniós szabályt, és még a saját jogszabályait is megsérti azzal, hogy az úgynevezett strukturális egyenleg tekintetében nem 1,5 százalékkal kalkulálunk 2019-re.

Először is egyértelművé szeretném tenni, hogy ahány közgazdász, annyiféle módon számolja a strukturális egyenleg mértékét. Egy rendkívül bonyolult kategóriáról van szó. A tisztelt Országgyűlést nem untatnám sokáig, a GDP ciklikus pozícióját és úgynevezett egyszeri tételeket figyelembe véve határozható meg a strukturális egyenleg. Meglátásunk szerint az eddigi költségvetési politika egyértelműen a gazdasági növekedést és ezzel párhuzamosan a bérek felzárkózását szolgálta, és az a meglátásunk, hogy a strukturális egyenleg tekintetében is a középtávú számokat úgy állítottuk össze, hogy az összhangban legyen Magyarország középtávú strukturálisegyenleg-céljával, és ezért az említett 1,5 százalékos strukturális egyenleget számításaink szerint 2020-ban fogja elérni a magyar költségvetési pozíció. Ami számít, az az, hogy a költségvetés hiánya biztosítsa az államadósság csökkenését. Így készült tehát a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat, és ennek szellemében készítjük a következő költségvetésitörvény-javaslatokat a választópolgárok bizalmából. 2020-ra azzal kalkulálunk, hogy a hiányunk 1 százalék alá mehet, és ezzel összhangban az államadósság is a GDP 60 százaléka környékére süllyedhet.

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Szabó Sándor váltja fel.)

Engedjék meg, hogy a makrogazdasági területen arról is szóljak, hogy az a gazdasági növekedés, amit az elmúlt években elértünk, nemzetközi viszonylatban hogyan értékelhető. Baloldali hozzászólók többször arról beszéltek, hogy nemzetközi téren nem is magas ez a növekedés. A 2016-os számokat emelte ki Varga László képviselő úr. Engedjék meg, hogy az Eurostat adataira hívjam fel a figyelmet, amelyek nyilvános adatok. Ezek szerint a 2013-as növekedési fordulatot követő négy évben a magyar gazdaság átlagosan 3,6 százalékkal növekedett. Ez magasabb, mint a régióban lévő országok többsége. Ráadásul, ismétlem, ez a növekedés az államháztartás stabilitása és a folyó fizetési mérleg többlete mellett valósult meg, vagyis az egyensúlyi mutatók is jól alakultak.

Én nem gondolom, hogy Romániát e tekintetben példaként kellene említeni. Igen, Romániában nagyobb növekedés volt 2016-ban és 2017-ben is, mint Magyarországon. De milyen áron? Ikerdeficit alakult ki. Én óva intenék mindenkit attól, hogy erre a pályára térjünk. Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy mit jelent az, amikor ikerdeficit alakulhat ki, és annak milyen negatív következményei lehetnek.

S ha a növekedést említettem és párhuzamot vontam az elmúlt napok alapján a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest, akkor engedjék meg, hogy igen, azt az IMF-et idézzem, amellyel nagyon sok tekintetben eltérőek voltak a gazdaságpolitikai nézeteink. Az IMF nemrég járt Magyarországon, meghatározó gazdaságpolitikai szereplőkkel folytatott konzultációkat, és ez alapján az IMF is úgy látja, hogy az idei évben, az említett múlt évi kedvező folyamatok után, reális a 4 százalék körüli gazdasági növekedés. Ha a nemzetközi szervezeteket nézem, akkor még nem is mondhatom, hogy ők optimisták, hiszen például az OECD 4,4 százalékos növekedéssel kalkulál. És ha megnézzük az első negyedév tényszámát, akkor 4,4 százalék volt a növekedés, az úgynevezett naptárhatástól tisztított szám pedig 4,7 százalékos gazdasági bővülést mutat. Azt gondolom tehát, hogy viszonylag kedvezők azok az alapok, amelyekre a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatot készítettük.

És ha már Romániát említettem, és az elmúlt két és fél napban a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat kapcsán szóba került demográfiai célú fenntarthatóság és kivándorlás ügyét említem, akkor hadd ismételjem meg azt, hogy nemzetközi nyilvános statisztikák alapján a Magyarországról külföldre munkavállalási céllal távozott lakosok aránya jóval kisebb, mondhatom, töredéke például a román értéknek, de jóval kisebb a legtöbb környező országban látható értékeknél. Tényszerű, hogy az európai uniós csatlakozás után a munkavállalók egy jelentős része élt a szabad országválasztás, munkaválasztás jogával, de azon dolgozunk, és a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat annak a szellemiségében készült, hogy minél inkább megérje Magyarországon élni és dolgozni. E tekintetben nem tudok egyetérteni azokkal a véleményekkel, amelyek arról szólnak, hogy a jövő évi költségvetés a fenntarthatatlanság költségvetése.

Ha megengedik, ezek után egy újabb gondolatsort nyitva beszélnék arról, hogy az említett makrogazdasági számok mellett, 4 százalék fölötti növekedés mellett, 1,8 százalékos hiány mellett és megnövelt tartalékok mellett vajon mennyi jut az egyes területek kiadására, illetőleg milyen mértékben nyílik lehetőség adócsökkentésre. Épp az említett 4 százalék fölötti növekedésnek köszönhetően családtámogatásokra, béremelésre, mind a versenyszféra saját döntése alapján, mind a közszférában az állam döntése alapján, többletforrások fognak rendelkezésre állni. Ha előbb Romániánál a makrogazdasági adatoknál a kivándorlási számokat mondtam, akkor el kell mondjam, hogy számításaink szerint 2019-ben folytatódni fog az a reálkonvergencia, ami a bérek fölzárkózásával jár együtt, és ami azt eredményezi, hogy reményeink szerint egyre többen gondolják úgy, hogy Magyarországon a megélhetésük biztosított, Magyarországon éri meg dolgozni, és folytatódhat az a tendencia, amit a ki- és bevándorlás kapcsán láttunk, amely értelmében a tavalyi évben már a KSH adatai alapján többen tértek haza Magyarországra, mint amennyien elmentek. A jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban tehát azt gondolom, a béremelések és például a családtámogatások növelése is ezt a célt szolgálja.

De hogy konkrétumokat mondjak: a gazdaság egészében mintegy 9 százalékos átlagos béremeléssel kalkulálunk. Ez mintegy 6 százalékponttal lehet magasabb, mint az európai uniós átlag. A versenyszférában a béremeléseket meglátásunk szerint támogatja az az adórendszerbeli változás, amelyre sor kerülhet. Nevezetesen a 2016-os hatéves bérmegállapodás keretében azt vállalta a kormányzat, hogy fokozatosan csökkenti a szociális hozzájárulási adó kulcsát. Mi azzal kalkulálunk, hogy ez 2019 folyamán megvalósul, tehát 19,5 százalékról 17,5 százalékra csökkenhet a szociális hozzájárulási adó kulcsa. Ez jelentős többletforrásokat hagy a vállalkozásoknál, amelyek ezt a felszabaduló forrást béremelésre vagy beruházásokra fordíthatják.

Természetesen ezen adókulcscsökkentésnek a pontos időpontja függ a megállapodásban foglalt reálbér-emelkedéstől. Azt tudom mondani, hogy a kormányzat vállalja azt, amit korábban aláírt, tovább fogja vinni a szociális hozzájárulási adó kulcsának a csökkentését. De azt gondolom, hogy a versenyszférában a béremelést segíti az is, hogy a kisvállalkozásoknál kedvező változások vannak. A kivát választók összeghatára, limithatára érdemben növekszik, és fennmarad az egyik legkedvezőbb és legnépszerűbb adónem is, az úgynevezett kata.

Ha a béremeléseket mondtam a versenyszférában és kitértem a közszférában is rá, akkor e tekintetben is előrelépést várhatunk a közszférában dolgozók esetében. A kormány korábban azt vállalta, hogy a gazdasági növekedéssel összhangban valósít meg béremeléseket a közszférában. A 700 ezer fő költségvetési szervnél foglalkoztatottak közül több mint 550 ezer főnél valósult már meg béremelés, és ezek érdemi béremelések voltak, gondolhatunk például a rendvédelmi vagy a honvédelmi szerveknél foglalkoztatottak esetén az 50 százalékos béremelésre, aminek az utolsó részét a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat tartalmazza. De a már elindított és folyamatban lévő béremelések mellett a jövő évi törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy a kormánytisztviselők esetén és az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők esetén szintén egy érdemi béremelés valósulhat meg. Erre a fedezetet a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat a tartalékok előirányzaton tartalmazza, a konkrét mérték pedig a kormány későbbi döntésének függvénye.

A nagy kiadási területeket illetően az elmúlt napokban főleg baloldalról az hangzott el, hogy keveset költ az állam oktatásra, egészségügyre vagy a társadalombiztosítási és jóléti célokra. Ha tényszerűen megnézzük az adatokat, akkor azt tudom elmondani, hogy az említett területeken többletekkel kalkulálhatunk.

(13.00)

Az oktatásnál ez 15 milliárd forint. Sokan azt mondták, hogy ez csekély érték, de kérem, vegyék figyelembe azt, hogy számos európai uniós projekt kifut, ennek következtében az oktatási célú uniós források 2018-ról 2019-re csökkenhetnek, de ezt nemcsak ellensúlyozzák, hanem meghaladják a tisztán hazai többletek, amelyek az oktatási rendszerben rendelkezésre állnak, ennek az összege 98 milliárd forint körüli. Tehát a két finanszírozási forrás szaldójaként adódik az, hogy az oktatási kiadások 2019-ben mintegy 15 milliárd forinttal növekedhetnek.

Egészségügy. Rétvári Bence államtitkár úr, miniszterhelyettes úr utalt arra, hogy amíg 2010 előtt az egy főre jutó egészségügyi kiadások csökkentek, addig 2010 után a tendencia megfordult, és növekedtek az egy főre jutó egészségügyi kiadások. Ezek a növekedések nemcsak az egészségügyi kiadások nominális növekedését eredményezték, hanem inflációval korrigálva a reálérték növekedését is mutatják 2010 és 2018 között, de mondhatom ezt 2019-re is, hiszen a törvényjavaslat, amely a tisztelt Országgyűlés előtt van, és amelyről a vita folyt, 101 milliárd forint többletet tartalmaz egészségügyi célokra.

Ha a biztonságos növekedés költségvetéséről beszéltem, és elsőként a biztonság makrogazdasági aspektusáról szóltam, akkor természetesen a „biztonság” szó a szó szoros, közvetlen értelmében is értelmezhető. Azt gondolom, ma már nem kérdés, és láthatjuk, hogy Európa legtöbb országában irányváltozás történik a tekintetben, hogy hogyan kell tekintsünk arra a migrációs folyamatra, amely 2015 után erősödött fel, és amely bizony a tényleges és a lakosság, a családok által érzett közbiztonság romlását eredményezte számos nyugat-európai országban. Ebből a szempontból is értékelendő, hogy Magyarország a világ egyik legbiztonságosabb országa, és természetesen célunk az, hogy ezt a biztonságot megőrizzük, ezért a közbiztonságra, a honvédelemre 156 milliárd forinttal több kiadást tartalmaz a jövő évi költségvetési törvény tervezete az idei számhoz képest.

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Társadalombiztosítási és jóléti célokra, nagyobbrészt nyugdíjra pedig 163 milliárd forinttal fog többet költeni a magyar állam, amennyiben a tisztelt Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot, mint 2018-ban. Ezen kiadásoknak a jelentős része vagy meghatározó része a nyugdíjak összege.

Hangsúlyoznom kell, hogy a nyugdíjak kapcsán, azontúl, hogy megőrizték reálértéküket 2010 után, még reálnövekedést is tapasztalhattak, hiszen a nyugdíjak reálértéke az alacsony inflációnak köszönhetően mintegy 10 százalékkal növekedett, és ebbe a növekedésbe nem értendőek bele a nyugdíjprémium kifizetései vagy az Erzsébet-utalványok. A jövő évi költségvetésitörvény-javaslat tehát összességében azzal kalkulál, hogy a nyugdíjasok az év egészében nemcsak megőrizhetik a nyugdíjuknak a 2018-as reálértékét, hanem a nyugdíjprémiumnak köszönhetően, amennyiben a növekedés a 3,5 százalékot meg fogja haladni, pluszjuttatásra lesznek jogosultak. És értelemszerűen, amennyiben az infláció eltérne a kormány által kalkulált 2,7 százalékos mértéktől, akkor a kormány a törvényi előírások szerint vállalja, hogy a nyugdíj-kiegészítést az év végén, a törvényi határidőben biztosítani fogja. Többletek állnak tehát rendelkezésre oktatásra, egészségügyre, közbiztonságra, társadalmi célokra és családtámogatásokra is.

Ha beszéltünk arról, hogy mik kellenek ahhoz, hogy megérje Magyarországon élni, és a kétségtelenül fennálló magyar és nyugat-európai magországok közötti növekedési és reálbérkülönbségeket nézzük, mik lehetnek azok a lépések, amelyek miatt egyre többen gondolják úgy, hogy megéri Magyarországon élni, dolgozni? Ha ezekre a kérdésekre keressük a választ, akkor a már említett béremelések és bérkonvergencia mellett, a már említett biztonságos lét mellett a családalapítás támogatását is ki kell emeljem, és azt kell elmondjam, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat mintegy 90-100 milliárd forinttal többet fordít a családok támogatására, mint 2018-ban. A pontos összeg természetesen most még nem mondható meg, hiszen a polgári kormány által bevezetett adókedvezmények rendszerének köszönhetően több mint 360 milliárd forint maradhat családi kedvezményként a családoknál, ez a családi kedvezmény bővül, és minél többen dolgoznak, minél többet keresnek, annál nagyobb mértékű lehet a családi kedvezmény összege.

Ezen családi adókedvezményekkel vagy a szintén a polgári kormány által bevezetett otthonteremtési támogatások növekvő összegével együtt az összes családtámogatás 2003 milliárd forint körül alakulhat 2019-ben. Ez az említett 90-100 milliárd forinttal magasabb értéket mutatja a 2018-as számhoz képest.

A vitában sok szó volt arról, hogy az állam magára mennyit költ. Én azt gondolom, hogy hasznos volt a vita e tekintetben, hiszen bízom benne, hogy tisztázni tudtuk azt, hogy az állam magára, az úgynevezett általános közösségi szolgáltatásokra mindössze 15 milliárd forinttal költene többet 2019-ben, mint ’18-ban, amennyiben az Országgyűlés elfogadja a kormány javaslatát, úgy, hogy a már említett egyszeri tételeknek köszönhetően ez a 15 milliárdos többlet tartalmazza például az európai uniós költségvetéshez való hozzájárulásunk mintegy 40 milliárd forintos növekedését, hiszen ha növekszik a gazdaság, a magyar GDP nagyobb mértékben növekszik, mint az európai uniós átlag, akkor a gazdasági fejlettségünk arányában fizetendő befizetésünk is növekedni fog. Tehát, ha 15 milliárd az összes működési növekmény, és ebből egyébként 40 milliárdot visz el az uniós hozzájárulásunk többlete, akkor, azt gondolom, láthatjuk, hogy az állam a saját működését tekintve továbbra is fegyelmezett gazdálkodást folytat, azzal együtt, hogy a már említett módon a kormánytisztviselőknél béremeléssel kalkulálunk.

Ami az állam fejlesztő szerepét illeti, azt gondolom, hogy mára talán idejétmúltak azok a vélemények, amelyek szerint az államnak nem kellene a beruházásoknál aktívan szerepet vállalnia. A jövő évi költségvetésben  nem hiába hívjuk a biztonságos növekedés költségvetésének  a növekedés elősegítése érdekében 4000 milliárd forintnyi kiadás szerepel. Ezen kiadásoknak mintegy fele kapcsolódik csak az európai uniós forrásból finanszírozott programokhoz, a másik fele tisztán hazai finanszírozású, és hogyha azt nézzük, hogy az uniós finanszírozású programoknál is mindig van egy kötelező önrész, akkor a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy érdemben nagyobb a tisztán hazai finanszírozású, beruházási célú közkiadások összege, mint az Európai Unió által finanszírozott tétel.

Én azt gondolom, hogy talán sikerült tisztázni azt a kérdést is, hogy az ország növekedése csak az uniós forrásoknak köszönhető-e, vagy sem. Ha kizárólag annak lenne köszönhető, akkor azok az országok, amelyek több mint három évtizede nettó kedvezményezettjei az Unió költségvetésének  gondolok itt a mediterrán országokra -, nagyon jelentős gazdasági növekedést kellene hogy lássanak. Sajnos nem ez a helyzet.

Én azt gondolom, hogy ez a példa is azt mutatja, hogy hosszabb távon nem az európai uniós forrásoknak a mennyisége, hanem a gazdaságpolitika minősége határozza meg azt, hogy van-e gazdasági felzárkózás, vagy nincs, azzal együtt, hogy természetesen a GDP több százalékát kitevő uniós források, ha azokat jól használjuk fel, érdemben hozzájárulnak a gazdaság bővüléséhez.

Az önkormányzati rendszerről is volt szó. Meg szeretném erősíteni azt, hogy kalkulációink szerint 2019-ben is fennmarad a helyi önkormányzatok stabilitása, az önkormányzatok működéséhez szükséges többletforrásokat a központi költségvetésitörvény-tervezet biztosítja, és fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy számításaink szerint a gazdaság növekedésének köszönhetően mintegy 58 milliárd forinttal több lehet a helyi önkormányzatok iparűzésiadó-bevétele, amíg a szolidaritási hozzájárulás miatt a befizetési plusz a legjobb helyzetű önkormányzatoknál mindössze 11 milliárd forintot tesz ki.

Ez a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat számol azzal, hogy a már említett adócsökkentések mellett további mérséklések valósulhatnak meg, így a kétgyermekes családok kedvezménye bővül, az utolsó ütemmel 2019-től megduplázódik a kétgyermekes családok kedvezménye, elérve a havi 40 ezer forintot. Említettem, hogy a szociális hozzájárulási adó kulcsának a csökkentése több száz milliárd forintos kihatással segíti a vállalkozások működését. És ezentúl fontos kiemelni azt  ahogy Czerván képviselő úr említette -, hogy a tej tekintetében a friss tej mellett az úgynevezett UHT- és ESL-tej áfakulcsa is csökken, ezzel a csökkenéssel együtt is tartható lehet véleményünk szerint az 1,8 százalékos jövő évi hiánycél.

A jövő évi költségvetésről sokszor mondtuk, hogy a biztonságos növekedés költségvetése, és a családtámogatások mellett továbbviszi a munkahelyek számának növelését is, így ki kell emeljem, hogy a foglalkoztatást véleményünk szerint erősíti az a költségvetésbe is beépített, annál figyelembe vett intézkedés, amely szerint a nyugdíjas munkavállalók, ha dolgozni szeretnének, ha vissza szeretnének térni a munkaerőpiacra, akkor a foglalkoztatásukat kizárólag egy adó, a személyi jövedelemadó terheli, ezentúl további tételeket nem kellene fizessenek.

(13.10)

Tisztelt Ház! Azt gondolom tehát, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslat egy érdemi gazdasági növekedéssel kalkulál, a biztonság megőrzése mellett, így az szolgálja egy fenntartható makrogazdasági pálya mellett a magyar családok 2019-es további erősödését. Ezzel folytatódhat az a gazdaságpolitika, aminek, azt gondolom, a magyar családok egyértelműen a nyertesei, és amely gazdaságpolitikát ma már a nemzetközi szervezetek is elismernek.

Ahogy említettem, a törvényjavaslatot a Költségvetési Tanács és az ÁSZ is megalapozottnak tartotta. Mindezek tükrében tisztelettel megköszönöm az országgyűlési képviselők hozzászólásait és munkáját, és jó szívvel ajánlom a törvényjavaslatot az Országgyűlés által elfogadásra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)