Készült: 2024.09.24.14:19:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

15. ülésnap (2018.06.29.), 8. felszólalás
Felszólaló Farkas Gergely (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:43


Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök államtitkár úr aktivitásának, és bízom benne, hogy az én felszólalásomra is kapok majd választ. Már csak azért is, mert olyan kérdést szeretnék szóba hozni, ami méltatlanul keveset szerepel a költségvetés vitájában. Ez pedig az elvándorlás és az elvándorlásban érintettek kérdése. Több aspektusból is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Amire én most hangsúlyt szeretnék fektetni, az a már elvándoroltak hazahozatala, amely, úgy gondolom, egy nagyon fontos stratégiai célja kellene, hogy legyen a magyar kormánynak. Mindennek ellenére egyáltalán nem szerepel erre vonatkozó költségvetési forrás a jövő évi költségvetésünkben.

Az elvándorlás kérdését sokszor vitattuk már ebben a Házban, és én most próbálnám a közös pontokat keresni. Nem a mértékét, a nagyságrendjét szeretném felhozni, mert ezt másképp látjuk és másképp értékeljük. Nap mint nap jelennek meg újabb és újabb, akár egymásnak ellentmondó statisztikák ezzel kapcsolatban. Nem azt szeretném most felhozni, hogy önök milyenfajta kifogásokkal szeretnék élni ezzel kapcsolatban, bár nagyon álságosnak tartom, hogy például önök számára az érv, hogy bizonyos országokban itt a környékünkön nagyobb az elvándorlás. Ha egy példával kell élnem, akkor ez arra hasonlítható, amikor valaki halálos beteg, és azzal védekezik, hogy neki már csak egy hete van hátra, és akkor megszólal a másik halálos beteg, hogy neki még egy éve van hátra. Hát attól, hogy neki még egy éve van hátra, nem hiszem, hogy megnyugtatna bárkit is.

Igenis az a helyzet, ami az elvándorlás kapcsán kialakult ma Magyarországon, az súlyos, és Magyarország hosszú távú jövőjére nézve nagyon komoly veszélyeket rejt. Veszélyeket rejt, mert már most is munkaerőhiány alakult ki. Nap mint nap találkozhatunk azokkal a hírekkel, hogy akár a mezőgazdaságban  jómagam olyan környékről jövök, Bács-Kiskun megyéből, ahol ezt tapasztalhatom a saját szememmel is  nincs elég munkás a kétkezi munkák elvégzésére, a turisztikai ágazatban most nyáron ezt főképp láthatjuk, vagy éppen bármilyen szakképzést igénylő területen is hiányoznak már az emberek, mert külföldön vannak. Tehát munkaerőhiány alakulhat ki.

De egy másik probléma lehet hosszú távon az elvándorlás kapcsán a nyugdíjrendszerünk fenntarthatósága, amely, szintén könnyen belátható, hogy nem lesz megoldható. Szintén probléma, hogy a magyar értelmiség vándorol el, pont azok a fiatalok vágnak bele ezekbe az önök által kalandnak nevezett, de leginkább kényszerből bevállalt külföldi utazásokba, munkakeresésekbe, akik több nyelvet beszélnek, akik olyan képzettséggel rendelkeznek. Ezek az emberek itthon hiányozni fognak. S mondom még egyszer, lehetne hosszan sorolni, hogy milyenfajta problémákat fog ez okozni az ország életében.

Néhány évvel ezelőtt egy apró szikra volt, egy reménysugár, hogy önök talán felmérik ennek az ügynek a komoly mivoltát, és ennek érdekében beindították a „Gyere haza, fiatal!” programot. Mindannyian emlékezhetünk, hogy körülbelül 100 millió forintból néhány tucatnyi fiatalt sikerült hazahozni. Látható volt tehát, hogy az a módszer, az a módja a hazahozásnak nem volt sikeres. Ugyanakkor amikor ezt önök belátták és megszüntették ezt a programot, akkor mi nagy reményekkel vártuk azt, hogy majd egy új programot indítanak, amely tanulva az előző tanulságaiból, levonva abból a tapasztalatokat, más módon próbálja megközelíteni a kint lévő fiatalokat, és más módon próbál nekik segítséget nyújtani annak érdekében, hogy hazatérjenek Magyarországra. Merthogy segítséget kell nyújtani, az biztos. Biztos, hogy vannak olyan fiatalok, akiknek a hazahozatalát bizonyos adminisztrációs ügyekben nyújtott segítséggel, munkakeresésben nyújtott segítséggel, a lakhatási problémájuk megoldásában nyújtott segítséggel motiválni lehetne abban, hogy hazajöjjenek, és még egyszer mondom, igenis szükség lenne arra, hogy ezeket az embereket hazahozzuk, és itthon tervezzék a jövőjüket, itthon vállaljanak gyermeket, ne pedig külföldön. Mert ha ez utóbbi történne meg, akkor az magában hordozná annak a lehetőségét, hogy később aztán az egész életét egy másik országban élné le.

Volt tehát egy ilyen próbálkozás, a „Gyere haza, fiatal!” program. Ez azonban nem vált be, és megszüntették a programot. S az a szomorú helyzet állt elő, hogy immár több éve semmilyen új törekvése nincs a magyar kormánynak arra vonatkozólag, hogy ezeket a Nyugat-Európában lévő fiatalokat és kevésbé fiatalokat, sok esetben már családokat hazahozzák, és itthon próbáljanak nekik segítséget nyújtani annak érdekében, hogy itthon tudjanak boldogulni.

Mi tehát egy módosító javaslatot nyújtottunk be erre vonatkozólag. Azt szeretnénk, hogy a magyar kormány a jövő évi költségvetésben irányozzon elő 5 milliárd forintot arra vonatkozólag, hogy elinduljon egy új program, amely segítséget nyújt ezeknek az embereknek. Nincs nálunk sem a bölcsek köve annak tekintetében, hogy milyenfajta konkrét segítségre lenne szükség, de a törekvésnek igenis meg kell nyilvánulnia, el kell indulnia egy ilyen célnak, és a magyar kormánynak ezt kiemelten kell kezelnie, egyfajta üzenetként is a kint élő magyarok számára, hogy fontosak ők nekünk, és számítunk arra, hogy hazajöjjenek. Egy ilyen módosító javaslatot nyújtottunk be, és abban bízunk, hogy ez a módosító javaslat azáltal, hogy a kormány is felismeri és belátja ennek a problémának a súlyosságát, elfogadásra fog kerülni. Már csak azért is, mert itthon nincsenek olyan körülmények, amelyek önmagukban elegendőek lennének arra vonatkozólag, hogy hazahozzuk ezeket a fiatalokat. Számos, akár fiatalokkal kapcsolatos dolgot lehetne itt említeni, amelyek kapcsán mi úgy érezzük, hogy nem tesz meg a kormány mindent annak érdekében, hogy azok a problémák, amelyek bizonyos területeken fellépnek, megoldásra kerüljenek.

(08.30)

Mondhatnám itt  csak példaszerűen  a lakhatás kérdését, kiemelten az ideiglenes lakhatás kérdését. A CSOK önmagában nem megoldás, nagyon sokan ugyanis nem tartós lakhatásban gondolkodnak, hanem csak, mondjuk, egy másik városba költözve szeretnének ott egy munkavállalás miatt vagy egy tanulmány miatt olyan helyet találni, ahol élni tudnak. Ennek érdekében tartanánk mi nagyon fontosnak a szociálisbérlakás-rendszernek a beindítását, amely nagy segítség lenne ilyen szempontból.

Vagy egy másik példát kiemelve itt a fiatalokat érintve, és sajnos ez jól megmutatja a kormány hozzáállását ehhez a generációhoz: 12 éve  12 éve!  nem emelték a tanulmányi ösztöndíjra fordítható összegeket a felsőoktatási hallgatók tekintetében. Úgy gondolom, hogy ez azért sokat elmond az önök hozzáállásáról. Nagyon fontos lenne motiválni a fiatalokat. Amit most tanulmányi ösztöndíj címszó alatt kapnak, a mai világban már egy nevetséges összegnek tekinthető. Mi erre vonatkozólag is nyújtottunk be módosító javaslatokat; hogy csak néhány olyan módosító javaslatot emeljek ki a benyújtott több tucat közül, amely azért segítené a fiatalok helyzetét, és segítené azt, hogy mondjuk, ők sem abban gondolkodjanak, hogy külföldre mennek, hanem az itthoni boldogulás lebegjen a szemük előtt.

A felszólalásom hátralévő egy-két percében egy másik téma kapcsán szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel, konkrétan választókerületemet érintő ügyeket szeretnék itt bemutatni, amelyekre vonatkozólag módosító javaslatokat is benyújtottam. Jómagam Bács-Kiskun megye 5. számú választókerületét képviselem jobbikos országgyűlési képviselőként. Ezen Kiskunhalas középpontú, központú és még másik 22 települést magában foglaló választókerület kapcsán nyújtottam be módosító javaslatot, ugyanis ez a terület, ez a térség sajnos, mondhatni, elmaradott, az ország tíz legszegényebb régiója, pontosabban járása közül kettő ebben a választókerületben található. Ez tehát statisztikai alapon is alátámasztja azt, hogy miért is lenne szükség komoly fejlesztésekre akár infrastruktúrában, akár a települések egyedi igényeit kielégítve.

Benyújtottam módosító javaslatot például a belterületi utak javítására. Ezen 23 település szinte mindegyike érintett ezzel a problémával kapcsolatban, és ezt azért is merem ilyen magabiztosan állítani, mert az elmúlt egy évben szinte mindegyik polgármesterrel volt szerencsém személyesen találkozni, beszélgetni a településüket illető problémákkal kapcsolatban, és nem volt olyan beszélgetés, ahol ez ne került volna szóba, elmondva, hogy a településnek önmagának nagyon kevés lehetősége van, gyakorlatilag nincs pénze ilyen jellegű beruházásokra, hogy a településen a belterületi utakat javítsák, ugyanakkor nagyon fontosnak tartanák. Erre nyújtottam be tehát módosító javaslatot. Mint ahogy szintén az emberek, az ott élő emberek mindennapjait érinti ezen településeknél a járdák felújítása. Szintén egy olyan problémáról beszélünk, amely mindegyik települést egyaránt érinti, mindenhol szükség lenne erre, de a települések saját maguk ezt kevés esetben tudják kigazdálkodni.

Néhány egyedi esetet idehozva a néhány tucat közül, amit benyújtottam: például nagy lehetőség lenne több település esetén is a kiváló minőségű termálvízre épült strandok fejlesztése. Ilyen van Kiskunhalason és szülővárosomban, Kecelen is, mindkét település nagyon jó adottságokkal rendelkezik, de sajnos mindkét településen egy rossz állapotú, régi, régóta fejlesztésre váró strand található csak, amely mellett elrobogott az idő, és ezáltal nem képes megfelelni a kor kihívásainak. Mindkét településen nagyon fontos lenne a strandfejlesztés, és ezen források előteremtésére nyújtottam be módosító javaslatot.

Kiskunhalason a belterületi utak közül egyet külön kiemelnék, ez az 55-ös főút elkerülő szakaszának a megépítése, a megtervezésének elkezdése. Ez régi kérése a kiskunhalasiaknak, ez ügyben nagyon fontos lenne előrelépni, és erre vonatkozólag is benyújtottam egy módosító javaslatot. De megemlíthetném még itt a Kisszállásra, Kunfehértóra, Tataházára, Bácsalmásra és számos más településre vonatkozó módosító javaslatomat is, amelyeket benyújtottam, és bízom benne, hogy a kormánytöbbség belátja azt, hogy ezekre igenis szükség van a térség fejlesztése érdekében. Bízom benne, hogy fideszes képviselőtársam, Bányai Gábor is végre támogatni fogja ezeket a javaslatokat, és az ő támogatásával is elfogadásra kerülhetnek ezek, és végre a terület fejlesztése ezáltal is felgyorsítható. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos cél lenne az ott élők szempontjából.

Összefoglalva tehát az elvándorlás kérdése kapcsán bízom a pozitív hozzáállásukban, hogy igenis támogatni képesek egy olyan programot, amely az elvándoroltak hazahozatalát segíti, másrészt pedig bízom benne, hogy választókerületem esetében ezek a módosító javaslatok is támogatásra találnak majd önök által is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai