A felszólalás szövege:

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Választókerületemben több mint 60 kilométer hosszan folyik a Tisza, valamint a Körös 10 kilométer hosszan. A téli csapadékviszonyok következtében mind a két folyó nagyon megáradt. Oly mértékig emelkedett meg a vízszintjük, hogy mind a Tisza, mind a mellékfolyók és a Körös gátjai alig bírták a terhelést. Április 25-étől árvízi vészhelyzetet kellett elrendelni a nevezett szakaszokon. Nagy helytállást igényelt a Köröszugban lévő tiszai bal-parti gátszakasz védelme is. A nagyréti oldalon honvédségi járművek, helikopterek segítségével hordták a védekezéshez a szükséges anyagot.

A Tisza jobb partján, Csongrádnál meghibásodott a zsilipkapu is. Az úgynevezett kilencesi gátszakaszon Felgyő térségében gátsuvadás következtében rézsűcsúszás, gátrepedés alakul ki. A csongrádi Öreg-szőlők nyomvonalán magasításokat kellett elvégezni, de erre szükség volt más gátszakaszokon is, szinte a Tisza teljes védvonalán végig. A védekezésben több száz katona és több ezer civil lakos munkája eredményezte, hogy a vízügyi szakemberekkel élükön nem történt természeti katasztrófa.

(10.20)

A napokig tartó megfeszített munkáról, annak állásáról és a szükséges segítségkérésről a helyi rádió és televízió is segítette és tájékoztatta a helyi lakosságot. Az ő munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy nem történt nagyobb gond, és nagy volt az összefogás. A nagyréti lakosokat természetesen a tiszazugiakkal együtt ki kellett telepíteni.

Ha az előző időszakban megerősítették volna a kritikus szakaszokat, akkor most, a nagy víz idején költségkímélőbb lett volna a védekezés. Az emberek nagy összefogása abban is megnyilvánult, hogy a gáton dolgozóknak élelmet, ásványvizet és egyebet vittek, szállítottak a karitatív szervezetek, magánszemélyek. Például itt kiemelném a Máltai Szeretetszolgálatot, a Karitászt és az önkormányzatokat szintén. Köszönetem fejezem ki a térségben élő lakosságnak, az önkénteseknek, akik töltötték a homokzsákokat, a szakemberekkel együtt végezték a gátak megtámasztását, részt vettek a fuvarozásban, szállításban. Köszönet illeti az önkormányzatokat, azok vezetőit, a Csongrád, Csanytelek, Felgyő, Tömörkény, Balástya, Ópusztaszer, Pusztaszer, Csengele, Baks, Dóc, Kistelek és más településekről résztvevők munkáját.

Külön kiemelném a vezetőket, a vízügyi szolgálatokat, a kiváló szakembereket, a honvédség katonáit és tisztjeit. Itt megjegyezném, hogy a vízügyi létszámot a jövőt illetően meg kell erősíteni, hiszen ebben a helyzetben a nyugdíjasokat és nagyon sok vidékit is be kellett vonni, hogy a védekezés jól menjen. Most is árad a Tisza.

Hozzá kell fogni az árvízi tározók kialakításához, szükséges a hullámtér rendbetétele, a cserjézés és egyéb munkák elvégzése, a mederkotrás. El kell gondolkodnunk, és hozzá kell látni a csongrádi vízlépcső előkészítő munkáihoz is. Az új kormányalakításnál gondolni kell a vízügyi szolgálat régi rangjához méltó súlyának megteremtésére létszámban és szakembergárdában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr, jelentősen túllépte az idejét.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): A mindenkori költségvetésben a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Miniszter Úr! Akár el is fogadhatnám az ön válaszát (Derültség a kormánypárti padsorokban.) arra a kérdésre, hogy hogyan készülünk a következő lehetséges árvízre, amikor már fent van hét méter körüli magasságban a Tisza, és még nem történt, úgymond, "semmi"; olyan földmunkát nem lehet látni, amely konkrétan az árvízi biztonság megerősítését szolgálná.

Ön adott egy olyan választ, hogy elvégezhetők lesznek talán az idén ezek a helyreállítási munkák. Ez egy feltételes mód, nem egy határozott, "elvégezzük" típusú kijelentés.

A fejlesztést illetően pedig elég nagy a bizonytalanság bennem. A fejlesztésre is vonatkoztak a kérdéseim, hiszen a fejlesztést, az az érzésem, a Gyurcsány-csomag nagyon keresztbe fogja majd húzni, egy évig, két évig fogja hátráltatni - nem tudom. De a Tisza ennek nem fog igazából eleget tenni, ő megy a maga útján, amikor úgy vannak a csapadékviszonyok, árad, amikor szárazság van, akkor pedig apad. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Nehezemre esik, de ezek miatt a körülmények miatt, megköszönve ugyan a munkájukat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de sajnos nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Itt szó esik számokról, pénzekről, összegekről, ugyanakkor még senki nem mondta ki, hogy az úgynevezett nagy spórolás a kisiskolákon, a vidéki közoktatáson mennyi pénzmegtakarítást is jelent. 3 milliárdot, 4-5-öt, valamennyit? Vagy talán ennyit sem? De hogy mekkora kárt fog ez okozni hosszú távon, azt borítékolni tudom.

A vidéki kisiskolák megszüntetése, zsugorítása bizony nagyon nagy károkat okoz. Önök azért már óvatosabban fogalmaznak, mint Magyar Bálint, nem azt mondják, hogy csak busz kérdése a kisiskolák ügye; inkább azt mondják, és megcélozzák másik oldalról az ügyet, hogy ott nem folyik kellő szakmai oktatás. Én elmondanám, hogy írni, olvasni, számolni és az alapokat bevésni, ezt a kevesebb osztálylétszámmal működő kisiskolákban igenis sokkal jobban megtanulják a diákok, erre több településemről felsorolásszerűen is példát tudnék hozni. Erre áldoznak a helyi önkormányzatok, erejükön felül is. Nagyon nagy kár, és hibának tartom, hogy ettől a lehetőségtől megfosztják az önkormányzatokat.

Azt hiszem, nekünk most elsősorban a gyerekek érdekeiről kellene beszélni, hiszen ha buszra pakolásszuk a kisgyerekeket, az rossz a gyermekeknek, rossz a családoknak, a szülőknek, és ebből az aspektusból kell mindent megközelíteni.

A pedagógusok dolga lehet a harmadik pont. Ugyanis ha a pedagógus elvándorol, kénytelen elmenni a településről, akkor az a település bizony teljes elsorvadásra van ítélve.

Azt gondolom, hogy az előző és a mostani oktatási szisztéma, amely szerint önök dolgoznak, amikor az alapokat szeretnék erősíteni: pont az ellenkezőjét kellene tenniük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Pont a kiscsoportos oktatásra, a kisiskolák megtartására kellene a legtöbbet áldozniuk, és önök nem ezt teszik.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Szabó Zoltán Képviselőtársam! Én szomorú vagyok, hiszen többre tartom önt annál, hogy itt haragosan nyilatkozzon a kisiskolák ügyében. Én arra kérem, látogasson meg bennünket, mondjuk, Felgyőn, jöjjön el, győződjön meg az ottani oktatás színvonaláról. Szeretettel várjuk önt oda, úgy, mint ahogy véletlenszerűen lekerült egy gimnázium igazgatósága az árvíz idején, és rövid időt akartak szánni erre, szerettek volna egy kis adományt adni, de ott ragadtak majdnem fél napig, hiszen olyan élményben volt részük, olyan műsort adtak az ottani gyerekek, akik zenei képzésben is részesülnek, van nyelvi labor, van gyönyörű sportudvar, tornaterem. Hát innen akarják önök elvadítani a gyermekeket? Vagy esetleg Dócból vagy Csanytelekről, vagy Pusztaszerről, vagy Csengeléről? Hát ez itt a kérdés, kedves Szabó úr.

Ön ne adja a nevét ehhez a törvényjavaslathoz, hiszen azt gondolhattuk esetleg mi is, hogy az előző időszak büntető normatívája, ami már sújtotta az általam felsorolt települések mindegyikét, meg máshol is az országban, ez talán egy kicsit meg fog szűnni, hiszen önök azt ígérték, hogy kiegészítő normatívát fognak biztosítani, és az a néhány milliárd forint valóban nem tétel. És azt viszont szakmailag mindenki belátja, hogy kiscsoportos oktatás akár a tehetséggondozáshoz, akár pedig a felzárkóztatáshoz óriási módon szükségeltetik. És hadd mondjam, hogy ezen felsorolt iskolák továbbtanulási mutatói kiválóak, rengeteg mérnök, orvos, tanár, kiváló szakmunkás került ki innen.

Kérdezem azt: ha még egyszer visszatérnek az eredeti hullámhosszra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy önök utaztatják a gyerekeket, a fáradt gyerekek a nagy iskolában meg fogják azt a lehetőséget kapni? Nem vagyok biztos benne. De van olyan is, hogy a nagy iskolából kivisznek a nevezett iskolákba egy-két gyereket. (Az elnök ismét csenget.) És visszautasítom én is, nem gettó a kisiskola.

Köszönöm a figyelmet.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A László Tamás fideszes képviselőtársam által mondottak valóságosan megindítottak, hiszen jómagam is tanyai iskolába jártam, és emlékszem, hogy 1-től 8-ig összevont keretben foglalkozott velünk a tanító bácsink. Bekerülve a városba nem csökkent a tanulmányi eredményem; az orosszal bajlódtam, mert azt éppen nem okították ott.

Régi tanítómra is emlékezve mondanám, és kérném önöket, hogy tiszteljük a kisiskolák nevelőit, pedagógusait, ők odakötötték az életüket a faluhoz, a tanyavilághoz, hiszen tanyasi gyerekeket is tanítanak, s mindent elkövetnek, hogy szakmaiságban fejlődjenek, hiszen őket oda köti az életük, a családjuk, a környezetük. Higgyék el, hogy kiváló szakemberek vannak köreikben, csak föl lehet rájuk nézni.

Ugyanakkor a körülményeket ők sem tudják kikerülni, és a fölső elvárásokat valahogy teljesíteni kell. Milyen dolgokkal találkoztunk az elmúlt időszakban, mondjuk, az önök kormányzása alatt, Magyar Bálint alatt? Nem kell a gyerekeket értékelni alsó tagozatban - én mint faluban is dolgozó tanító bácsi, végzett tanítóként is ezt állíthatom, ez volt az önök mániája, meg hogy bukásmentes legyen. A szöveges értékelés odáig vezetett, hogy már lassan a nagy írástudók, főiskolát végzettek sem értették, hogy mit is takar ez a szöveges értékelés, de az 1-5 skálát bizony ismerte mindenki. Vagy: nem lehet buktatni első osztályban. Én is buktattam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), sajnálom, hogy ez megtörtént, de a második esztendőben, amikor a kisgyerek ismételt, igenis bevéste a szorzótáblát (Az elnök ismét csenget.), gyönyörűen végighaladt, lett belőle egy kiváló szakmunkás. Ha akkor azt nem teszem meg, és ha most nem tehetik meg a kollégák, akkor végigcipeli a súlyt, végigviszi, és utána kaphatja a középiskolától meg a főiskolától a vádat, hogy lemaradt.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokszor és több ízben szóltam már a Csongrád várost elkerülő út megépítése kapcsán, és kérést tolmácsoltam az önök tárcájához, melyre ígéretet kaptam minden választási ciklus kezdetekor. A választási kampány során ott járt Medgyessy Péter megígérte a városnak, majd Csillag István, de hol vannak már ők. Ezt az ígéretet Kóka János, az ön minisztere is megerősítette, hogy nem 2004-ben ugyan, hanem majd 2007-ben megépítésre kerül a várost elkerülő útszakasz, melynek indoklása rendkívüli fontossággal és nagy jelentőséggel bír, hiszen a Félegyházát, a 451-es utat elkerülő szakasz megépítése már megtörtént, megvan a Szentest elkerülő útszakasz, és megvan Orosházát elkerülő útszakasz. Semmi nem indokolja, hogy Csongrád kimaradjon ebből az indokolt szakmai sorból.

Indoklásul, ez annál is fontosabb és jelentősebb, mivel a várost már elviselhetetlenül terheli az átmenő kamion- és személygépkocsi-forgalom, amely igen nagy balesetveszéllyel jár, és hatalmas légszennyező és zajszennyező tényező is. Kóka János - aki sajnálatos módon most nem lehet itt - megígérte, hogy 2007-ben hozzáfognak az építkezéshez. Ezt várja a város önkormányzata, ezt várja Csongrád város polgári lakossága és mindenki, a térségben élők és az ott áthaladók egyaránt. Sem szakmailag, sem pedig környezetvédelmi szempontból nem lehet indokolt, hogy a 451-es útnak ez az egyedüli elkerülő szakasza ne kerüljön megépítésre.

Várom tehát válaszát, és kérdezem tisztelettel, hogy megépül-e, elindul-e a beruházás 2007-ben a Csongrádot elkerülő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) útszakasz megépítésével kapcsolatban. Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Nagyon csodálkozom, mert az önök szakmai elképzelései retorikai szinten nem másról, mint a közoktatás megalapozásáról szólnak, ugyanakkor meg pont innen vonják el a pénzeket, hiszen az alsó tagozatban drasztikus csökkenés van - a Pánczél képviselő úr által elmondottakkal tökéletesen azonosulok, már csak azért is, mert az egyik javaslattevője voltam ezeknek a csomagoknak -, holott elsősorban az alsó tagozatban lehet felzárkóztatni és tehetséget gondozni - a megalapozás tekintetében gondolom ezt -, ugyanakkor konzerváljuk, sőt felgyorsítjuk az esélyhátrány kialakulását: aki szegény, az még szegényebb lesz, egyszerűen nem fog jutni pénz a vidéki kisiskolákra, drasztikus összevonások következnek be, elvándorlás a településekről. S igazából a jövőnket fogjuk felélni azáltal, hogy az iskolai oktatásra lényegesen kevesebbet költenek önök, azzal együtt is, hogy még tandíjjal is sújtják majd a gyermekeket a felsőoktatásban.

A művészeti oktatás eddig sikerágazat volt. Mint testnevelő tanár szomorúan vettem tudomásul, hogy folyamatosan sorvad a sportra és a mindennapos testnevelésre adott pénz, lassan már alig tartanak testnevelésórát. A múlt években viszont örültem annak, hogy a művészeti oktatást legalább figyelembe vették. Hát most itt is elkövetkezett a csökkenések-csökkentések folyamata. Nem tudom, hogy önök egyáltalán milyen sorsot szánnak a közoktatásnak és a vidéki oktatásnak összesenben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz). Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Tállai András által felvezetettekhez csatlakozva három módosító indítványomat szeretném, ha támogatná a tisztelt Ház. Az első a csongrádi duzzasztó megépítéséhez hatástanulmány biztosítása, az ehhez szükséges forrás megjelölése. Óriási jelentőséggel bír, országgyűlési határozati javaslat is kötelez rá, hogy a Tiszát teherhajóval is tudjuk járni. Egyébként az európai vízi útnak is hamarosan része lesz, ehhez a tanulmányhoz forrást kell biztosítani. Az öntözés, a turisztika, az ivóvízbázis komolyabbá tétele függ ettől a beruházástól, ettől a létesítménytől, és ha erre európai források jönnek, ehhez mindenképpen szükséges magyar oldalról a forrás biztosítása a hatástanulmányra.

A második számú módosítóm szintén Csongrád térségét érinti. Ott évről évre visszatérő dolog, hogy a pontonhíddal a Tiszán, Csépa irányába, a Tiszazugba a közlekedés lehetőségét jobbítsuk. Pontoncserék történtek, de a folyamatos karbantartás, felújítás forrást igényel. A javaslat ezt célozza meg, valamint a kompátkelés jobbítását is.

A harmadik dolog pedig a vasúttal kapcsolatos. Örömmel nyugtáztam, hogy az előző időszakokban a 147-es szárnyvonalon történtek változások, átereszcsere történt meg ezen a vonalon, azonkívül a BZ vonatok lecserélése megtörtént. Semmi sem indokolja, hogy ezt a szakaszt, amely szerves része Kunszentmárton, Lakitelek, Félegyháza, Csongrád és Szentes közlekedésének, bezárják, megszüntessék. Ehhez források szükségesek, hiszen 50-60 utas is teletölti a reggeli és eseti járatokat.

Ehhez kérném kedves képviselőtársaim támogatását, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz az, hogy az alapfokú művészeti oktatás vonatkozásában talán majd valamiféle egyeztetések megkezdődnek. A baj csak ott van, hogy nem előzte meg ez az egyeztetés a költségvetés szavazását és a vitáját, magyarán attól tartok, hogy itt előbb történt vágás, fazonigazítás, mintsem a tartalmi részek átvizsgálása, egyáltalán a tartalom megbecsülése és egyfajta kommunikáció. De hát ez az élet területén mindenütt így volt. Az úgynevezett érzékeny kormányzás meg az egyeztető kormány utólagosan, ha egyeztet, előre pedig mindent saját maga bevonalkáz és megszab.

Török Zsolt képviselő úr mondandójához kapcsolódva: örülök, hogy egy ilyen kisgyermekes apuka hozzászól, aki saját családján keresztül érzi az ifjú családok sorsát, gondját, de tartok tőle, ha nem képviselői fizetésből tartaná el a családot - és ne vegye bántásnak! -, akkor ez a fajta családipótlék-emelés még talán jelképesen sem csúszhatna ki az ön szájából. Hiszen olyan pici mértékben emelkedik ez, hogy például, ha a hitelek emelkedését nézem az otthonteremtésnél, ami szinte megduplázódott - mondjuk, egy 30 ezres lakáshitelt 60-nal kell fizetni annak a családnak, ahol az egyik szülő munkanélkülivé vált vagy felére csökkent a keresete -, ez enyhén szólva arcpirító helyzet. Ugyanakkor a bankok Magyarországon gyakorlatilag simán elvehetik a fiatalok lakását, hiszen jelzálog terheli, míg más európai országokban 7-8-10 évre előre kiszámíthatók a kamatok, mert az államnak van egyfajta olyan befolyása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami a bankok mohóságát fékezi, és valóban ez is a családokat szolgálja. De itt nem egészen erről van szó; és ez a családi pótlék nagyon-nagyon szerény, ennél lényegesen többet kellene adni a családoknak.

Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen egyetértek azokkal a hozzászólókkal, akik azt mondják, hogy a termelői összefogást kell segíteni. De mi ma valójában a helyzet? Amikor ugyanis a termelők összefognak, mondjuk, egy gabonás társaság, akár legyen az Csongrádon, erre fel mi történik: az orruk elől valakik, távolról jött emberek kiprivatizálják a malmot. Hát mi történne, ha ezt valamilyen jogszabályokkal és lehetőségekkel a termelők javára fordítanánk át?

És most rátérek arra, hogy önmagunkat korlátozzuk, ilyen esetben is önmagunkat korlátozzuk, tehát azokat a termelőket, akik helyben élnek, helyben próbálnak mozdulni, létezni, megélni. Olyan embereknek engedtük át a malmot, engedték át a jogszabályok által meg különböző információk által, akik most ugyan nem fizetik ki a gabonát. Ennyit az összefogásról.

Vagy pedig ott van az, hogy a piacra jutást hogyan segítjük. Szintén önkorlátozással. Előírjuk, hogy mondjuk, 20 kilogramm sült tököt lehet annak a picinek eladni, amiért egy kemencét nem érdemes fölfűteni. Tudom, hogy ez egy apró dolognak tűnik, de higgyék el, hogy van olyan őstermelő, aki naponta vinne komolyabb tételt, és ha megengednék neki, hogy ne csak a piacon árulja, hanem eladhassa a zöldségesnek is, nem korlátoznák be, akár ez az egy-két ember is valamit tudna tenni a saját megélhetése érdekében is.

Nem erre akarom én ezt az ügyet leszűkíteni. Az, hogy sokszor ismételünk dolgokat, nem másért van - és én egy picit Ángyán professzor úr pártjára állok -, mintha itt örülnénk neki, hogy sokszor elismétlünk valamit, hiszen az iskolában is el kell ismételni többször is, hogy a gyermek megértse.

(15.40)

Itt, amikor azt tapasztaljuk, hogy ki vannak szolgáltatva a legkisebbek, és hiába van termelői összefogás, ők kapnak másfél milliárd forint körüli összeget évente, hét éven keresztül (Gőgös Zoltán: Nem igaz! Nem igaz! Nem igaz!) - hát tétel ez? Nem pénz!

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Hát, köszönöm szépen a szót. Mindenesetre azt gondolom, abban a mederben kellene tovább gondolkozni, amely visszatükrözi azt a fajta igényt, amelyet Ángyán József professzor úr felvázolt, és amely találkozik a mi elképzelésünkkel és nagyon sok vidéken élő embernek az elképzelésével. Magyarán mondva, a kicsik szövetkezési lehetőségét támogatni kellene. (Herbály Imre: Ne beszélj már erről!) Mi van most? Az országban néhány tész vagy bész kapott támogatást, az összes többi, a nagyon nagy többsége, a döntő többsége nem kapott. Azon kívül, hogy biztatást, erkölcsi támogatást kapott, ezt kell csinálni, így a jó, ez a jövő útja, konkrét anyagi támogatások nagyon kevés vagy semmi nem érkezett. Retorikai szinten megkapják a támogatást, de ebből nem lehet létezni. (Gőgös Zoltán: Nem igaz ez sem!)

A másik része a dolognak a támogatások. Bizony itt a múltkori vitánál is röpködtek a számok: 9 milliárd, 20 milliárd, a termelői csoportra 9 milliárd, a másik termelői piacra jutásra, csoportoknál 20 milliárd. Na, most akkor hogy is van ez? Tudom, hogy a piacra jutás és a csoportok megalakítása és így tovább egészen más történet.

A biogazdálkodókról szintén kevés szó esik. Szokták mondani a szakemberek, önök is, kedves másik oldalon ülő képviselőtársaim, hogy a biogazdálkodás lehet majd a jövő, a kitörési pont és minden más egyéb. Ugyanakkor az erre való támogatások is bizony nagyon szűk mezsgyén mozognak. Be kell látni, hogy ez kifejezetten a nagyobb birtokokat szolgálja, a gabonásokat, és kevésbé szolgálja már az állattartó gazdákat, még kevésbé a kisebb területeken dolgozó szőlősöket, a gyümölccsel foglalkozókat, vagy mondhatom azt, hogy három hektár szamócából meg lehetne élni, ha egy pici támogatást kapna az illető, vagy legalábbis a piacra jutási lehetőségeit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szabadabbá tennék.

Köszönöm szépen a türelmüket, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Menjünk vissza egy picit a történelemben: a Medgyessy-kormány 400 ezer munkahelyet ígért, ugye; önök kormányra kerüléskor, a Gyurcsány-kormány esetében pedig évi 50 ezret. Ez testvérek közt is 600 ezer munkahely teremtése lenne. Ezzel szemben mi a helyzet?

A helyzet nem más, és választókerületemből mondok egy példát: az önök embere által privatizált csongrádi malom leállt. Leállt, megkapta az illető a malom működtetését, egy ideig működtette, majd a beszállító gazdáknak elfelejtette kifizetni a beszállított búzamennyiséget, ezáltal közel ezer ember életét hozta rendkívül nagy nehézségek közé. Ehhez kapcsolódóan valószínű, hogy napokon belül a 72 főt foglalkoztató kenyérgyár is leáll. Tehát ennyit a szocialista munkahelyteremtésről helyben, de sorolhatnám a példákat folyamatosan, hogy az iskola-összevonások következtében a településeinken hány munkahely szűnt meg, a közigazgatásban hány fog megszűnni hamarosan. Tehát valahol azt gondolom, hogy nem a pesszimizmus mondatja ezt az emberrel, hanem a reális dolgok értékelése.

Kitörési pontok? Szövetkezzenek a gazdák, és hasonlókat mondottak önök. Megtörtént. Erre föl sem a föld alapú támogatást egy évre visszamenőleg nem fizették ki, sem pedig az ilyen szövetkezéseknek nem jutott más, mint hogy fizethetik a multiknál az áruházláncokban a polcpénzt, hogy odakerüljön az árujuk. Ehhez képest a piacokon való megjelenésben például 20 kilogrammra maximálták az előfeldolgozott áru lehetőségét, annyit szabad értékesíteni a piacon, legyen az sült tök vagy savanyú káposzta, vagy egyéb más.

Ennyit a szektorsemlegességről és a munkahelyteremtésről és a vidék fejlesztéséről vagy elsorvasztásáról, ki-ki döntse el, hogy melyik nézőpontból látja.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A csongrádi malom 122 éves történetének sötét napjai következtek el, amikor tavaly ősszel abbahagyta a termelést. 2005-ben a környék gazdái gabonaértékesítési nehézséggel küzdöttek. Akkor termelői társulásként létrehozták a bészt mint szövetkezési formát. Ennek az élére a malom vezetőjét állították.

2006-ban a Malom Rt. a terményeket felvásárolta, de a vezetőség ígéretével szemben sem ősszel, sem decemberben, sem pedig 2007 januárjától mind a mai napig terjedően a havi fizetési ígéretekkel szemben nem történt kifizetés. Csongrád térségéből, Tiszaalpár térségéből, de más települések gazdáit is, közel ezer főt érint a malom tartozása. Sok földtulajdonosnak védi a földjét a Malom Rt., de annak ellenére, hogy ők felvették a területalapú támogatást, a gazdák nem kapták meg a nekik járó földhaszonbért. A malom későbbi kilátásait illetően sem lehetünk optimisták, hiszen a kiszolgáló tmk-részleget leszerelték, elvitték a műhelyt. A dolgozók egy részét elküldték, más részük minimálbéren került foglalkoztatásra. A malom vezetősége tulajdonosa a helyi kenyérgyárnak is.

Képviselőként rendkívüli módon aggódom a gazdák és a földtulajdonosok családjainak megélhetéséért, hiszen a gazdálkodásuk és az életük mehet tönkre. Nem fogják tudni fizetni a közüzemi számlájukat, nem tudnak vetni, növényápolási munkákat elvégezni, betakarítani s a többi. Ugyanúgy gondok garmadája szakad a malmi dolgozókra, bajba kerülhetnek és munkanélkülivé válhatnak a kenyérgyár alkalmazottjai.

Tisztelt Államtitkár Úr! Van-e lehetőség arra, hogy a gazdák tulajdont szerezhessenek a malomban annak tartozása fejében? Nekik érdekük lenne a malom működtetése. Milyen fejlesztési (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehetőségek adódnának a kenyérgyár korszerűsítése, valamint az ott meglévő munkahelyek megőrzése érdekében? Kérdezem hát, tud-e segíteni a minisztérium a csongrádi gazdákon, a malom és kenyérgyár dolgozóin?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az imént elhangzott, hogy szigorúság, bírság, büntetés és kifehérítés - én még hozzátenném, hogy itt nem másról van szó, mint a legkisebb termelők teljes tönkretételéről, büntetésről és más egyebekről.

(15.10)

Hogy mire alapozom ezeket a súlyos kitételeket? Nem másra, mint a múltkorában a szüret alkalmával előforduló esetet próbálom felidézni. A csongrádi szüretre megérkezett a kommandó - az adókommandó vagy Gyurcsány-kommandó, vagy bárminek nevezhetjük. A lényeg az volt, hogy a szüretelő embereket összefogdosták, mindegy volt, hogy jó barát, szomszéd vagy távolabbi rokon volt ott, nem volt napszámoskönyve, bírság neki is, a másiknak is, a harmadiknak is. A gazdát pedig megbüntették oly mértékig, hogy az a néhány tíz mázsa szőlő nem fogja kifutni a bírság mértékét. Ez nem más, mint tönkretétel, nem más, mint a területekről való elüldözése a legkisebb termelőknek. Utána majd egyesek összeharácsolják, és lehet, hogy aztán majd felvásárolják a szőlőt, a terményeket, és majd nem fognak az APEH-nek fizetni, mert csődöt jelentenek. Ezekre is vannak esetek, vannak ilyen helyzetek.

Sőt, odáig ment ez a számomra elítélendő dolog, talán még a pimaszság határát is súrolja, hogy hallatszik olyan, hogy kerítésen belülre helikopterről érkeztek az urak. De van némi igazságtétel is, ezek közül valaki elakadt a kis autójával a járhatatlan utakon, aztán integethetett volna a traktorosnak, hogy ugyan húzná már ki, miután őt megbírságolta. Valahol ott van Damoklész kardja mindenki feje fölött, és nem hiszem, hogy a legkisebbek tönkretételével kellene foglalkozni. Valamiféle humánus szigorra szükség van, de nem az ilyenfajta csapok-vágok, a nagyokat hagyom úszni, a csibészeket és mindenféle embert, lenyúlni a közpénzeket, a kicsiket pedig a kifehérítés céljából agyonbírságolni - ez egyszerűen tűrhetetlen.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Érdekfeszítő volt Tukacs képviselő úr panorámabeszéde, talán még lehetett is volna élvezni, csak az érintettek az ilyen humort, azt hiszem, visszautasítják, akiket okkal, ok nélkül büntetgetnek.

Tetszik-e tudni, tisztelt képviselő úr, képviselőtársaim, hogy 1999-ben, 2000 táján hány forint volt egy kiló élősertés felvásárlási ára? Elmondanám, közel 300 forint. Mennyi volt a tőkehús ára, amit a fogyasztó asztalára raktak, és elfogyasztott príma jó magyar termékként? 600 forint. Most mi a helyzet? 240 forint az élősertés felvásárlási ára, közel 1000 forint a tőkehús. Ki jár rosszul? A termelő, a gazda és óriási mértékben a fogyasztó. Miért van ez így? Nagyjából ott vagyunk a megfejtésnél: azért, mert a gazdákra rápakolnak egy csomó terhet, és nem pakolnak azokra, akik élvezik ezt a hatalmas árrést, és oda-vissza szállítgatják innen-onnan a kétes eredetű élelmiszereket.

Kékkői Zoltán képviselőtársunk utalt már erre, én csak nyomatékosítom. Megengedhetetlen dolog, hogy a többmilliárdos adóhátralékokkal rendelkező emberkék elfussanak, ne lehessen tőlük egy fillér adót sem behajtani, ugyanakkor pedig megjelenjenek a legkisebbeknél kommandószerűen, meglepetésszerűen a filléreket behajtani. Mellékesen meg itt fekszenek az utcán kint a szerencsétlen emberek, ahelyett, hogy lemennének vidékre, valamiféle hasznot hajtanának, jóllaknának ott a gazda környezetében. És önök szociálisan érzékenyek, tapintatosak, mert hát fehéríteni akarnak! Ez nem fehérítés, ez hypózás, azt pedig másnak mondják.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént felszólalt Demendi László képviselő úrnak emlékeztetőül hadd olvassak már föl a Csongrád Megyei Napilapból fél sort: "Amíg a sertésólaktól a boltok hűtőpultjáig eljut a hús, kilogrammonként legalább 100 forint tűnik el élősúlyra vetítve." Nyilván ez az eltűnt pénzmennyiség nagymértékben érinti a gazdákat; egyrészt hozzájárul a takarmányárak drasztikus megemelkedése, másrészt pedig nem veszik észre, hogy helyzet van. Képviselő úrnak az a kijelentése ütötte meg a fülem, hogy "nincs most olyan helyzet". Hát éppen most van olyan helyzet, amikor iszonyatos nyomott áron tudja a termelő értékesíteni a sertést, másfelől pedig a fogyasztó asztalára már el sem nagyon jut a jó magyar hízó, hiszen minőségjavításra használják a multi feldolgozók. Miért használhatják minőségjavításra? Mert kiváló a minősége, magyar kukoricán nőtt föl, nem mindenféle szójákon meg génkezelt, meg egyéb dolgokon. Hogy hogyan függ ez össze? Nagyon egyértelmű. Egyrészt a kis vágóhidakat eltüntették a nemrég elmúlt időszakban - ebben önök nagymértékben segédkeztek -, tehát nincs meg a konkurenciája a nagynak.

Másrészt pedig pontosan a kompenzáció, amiről képviselő úr is mesél, beragadt egy olyan szinten, hogy növénynél 12 százalék, állatnál 7 százalék növekményt jelenthet, de hát ez semmire nem elegendő. Hiszen aki állatot tart, az tudhatja, hogy lényegesen nagyobb a kockázata és minden mása, mint a növénytermesztőnek.

Ha visszatérek még a feldolgozóiparhoz, ugyanúgy eltűntek a kis tejbegyűjtők és -feldolgozók, aztán itt van most már a tejprobléma is, és minden együtt komplex módon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elég baj ez a fogyasztónak és a termelőnek!

Köszönöm a meghallgatást.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Visszatérve a Demendi képviselő úr által elmondottakra, bizony helyzet van, és óriási nehéz helyzet az agráriumban, és összefüggésben az imént szóló képviselő úrral, aki azt mondta, hogy harc a szürkegazdaság ellen és egyebek; de nem mindegy, hogy hogyan és kinél kezdik.

Elmondok egy esetet: csongrádi szüret alkalmával megbüntettek egy fél éve özvegy asszonyt, akinek így is elég gondja-baja van a családi tragédia után, 82 ezer forint áron leadott szőlőmennyiség után - 82 ezer után! - 150 ezer forint bírságot vágtak ki, mert a ráijesztett szüretelő brigádból, akik közül nyilván a legtöbben szívességi szüretelők voltak, kettőt sikerült meggyőzni, hogy napszámban van ott, és nyilván nem volt neki úgynevezett kék könyve.

Ilyen dolgok vannak, és úgy látszik, ez gyakorlattá válik, amikor ezernél is több pluszbehajtót alkalmazásba helyeztek. Ez a megfélemlítés. Ugyanakkor az elkeseredés óriási. Jószágtartóknál - mondanék egy példát - gyönyörűbbnél gyönyörűbb anyakocákat vágnak ki, vágják le, adják oda potom pénzért, mert a megszületendő vagy a megszületett 7-8 vagy 10 malaccal már nem tudnak mit kezdeni, nincs nekik mit enni adni, nincs nekik miből mit enni adni.

És ilyenkor azt mondani, hogy nincs helyzet az agrárium háza tájékán - hát igen nagy a helyzet! Tessenek szétnézni, tessenek elmenni megnézni ott egy gazdát vagy kettőt, vagy bemenni a disznóólba, megsimogatni a malacokat, és az ember ott majdnem sírva fakad, hogy igenis, helyzet van. Bajok vannak! Ehhez kellene egy kicsit érzékenyebbnek lenni az adótörvényeknél, és azt a kompenzációt az állatnál meg kellene duplázni, és az is kevés. Vagy a tőkehúsnál, amit Kékkői kollégám mondott, szintén oda kellene figyelni az áfaváltozásra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon örülök, tisztelt Ház, hiszen egy dolog szóba került a komplex árvízvédekezésen kívül, és belekerült az itteni vita folyamába, nevezetesen: a Tisza hajózhatóságának lehetősége, a vízlépcső, a duzzasztó kérdése Csongrádon. Elmondanám, hogy ez nem mostani keletű, de annak örülök, hogy egyre többen fontosnak tartják ezt a kérdést.

2005. december 13-án a tisztelt Házban - köszönet érte az akkori képviselőtársaimnak - 333-an szavaztuk meg a területfejlesztési koncepciót, a Tisza hajózhatósága kérdéséről szóló országgyűlési határozatot, H/18068. számon. Mérföldkő volt ez akkor, és úgy gondolom, megtanít rá az élet bennünket, hogy mit jelent a vízvisszatartás, amikor ilyen keserves időjárást élnek meg mezőgazdászaink, gazdáink és mind, aki ott él a Tisza völgyében, és él meg maga a természetvédelem is, hiszen víz nélkül nagyon nehéz az élet. Víz nélkül nagyon nehéz a vízben élő állatokat és növényeket elképzelni. Fuldoklott minden a nyáron a 40 fokos aszályban. Nagyon nagy lecke volt, és úgy gondolom, azokat a szkeptikusokat, akik valamiféle szitokszónak gondolták a duzzasztót - valószínűleg félretájékoztatás és egyebek kapcsán -, megnyugtatnám, hogy a Majnán a '30-as években folyamatosan épült meg huszonvalahány duzzasztó, és meg lehet nézni a Majna hajózhatóságát, kereskedelmét, az ottani mezőgazdasági termelvények és egyéb dolgok szállítását.

(19.50)

Illeszteni kell a többi sorába, hiszen itt elhangzott Godó képviselő úr szájából, hogy ez az egy hiányozna, hogy komplex legyen a Tisza hajózhatósági lehetősége.

Köszönöm szépen a szót.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Még egyszer visszakanyarodok egy picit a Tisza hajózhatóságához, és egy kis időrendi dolgot még hozzátennék. A 2005-ös országgyűlési határozat elfogadását követően 2006-ban Csongrád megye közgyűlésében megszavaztunk egy elvi keretet, nevezetesen egy hatástanulmány, terv elkészítéséhez. Jelentem, 2007-ben valóságos forrást biztosított a megye, és most dolgoznak rajta szakemberek, kiváló szakemberek a vízügy, a környezetvédelem, a természetvédelem részéről, hogy hogyan lehet illeszteni ezt az egész elképzelést, ami a vízvisszatartásról szól, kimondták itt már többen, a duzzasztó kérdéséről, a csongrádiról beszélek.

Itt már több lépcsőben történtek történések, és ehhez nem egy ember kellett természetesen, nem egyedül Vincze László, hanem kellettek önök, kellettünk mindnyájan, és egyre többen kellünk ahhoz a nemes feladathoz... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bedő Tamás.) Bedő Tamás az idén kapcsolódott hozzá, nagyon örülünk neki. Sajnos, nem lehet itt, de a vitának ebben a szakaszában természetesen elmondta ő is a véleményét, aminek nagyon örülünk. (Dr. Orosz Sándor: Nincs kampány.)

(20.00)

Gyakorlatilag még ezen túlmutatóan én emlékeztetőül mondanám a kormánynak, hogy reményeim szerint, bízom benne, hogy a dóci tározó megépítéséről sem fognak önök lemondani, hiszen ez is a komplex Vásárhelyi-tervbe illeszkedett; Dóci vagy szegedi, ki hogyan nevezi. Nagyon fontos ez is a vízvisszatartás, a mezőgazdaság és minden más szempontból.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem akarok államtitkár úrral igazából vitatkozni, csak elmondanám és pontosítanám, nagyon fontos beruházás volt Csongrádon az Orbán-kormány idején az úgynevezett városi védvonalnál a mélyszivárgók megépülése, ami azért kellett, mert a hatalmas szivárgó víz kertek tömkelegét és házak sokaságát tette tönkre belvízként működve. Miután ez megépült, a későbbi, főleg a 2006-osnál rendkívül jó módon működött, és semmiféle belvízkárt nem láttunk magasabb árvízi helyzetnél sem. Ugyanakkor azért meg lehetett volna tovább építeni az Öregszőlők védvonalát, ami sajnos, nem készült el az árvizet követően.

Tudom, hogy a várost védő partszakasz egy része megépült, másik része még várat magára, tehát ilyen lyukak vannak egy kicsit a térképen. Erre majd oda kell figyelni. Ezt nem azért mondom, hogy fölrójam vagy egyáltalán, úgy látszik, ennyire telt, vagy ennyire volt fontos. Azt gondolom, hogy ebben a kérdéskörben a szakmát, a vízügyet kell majd elsősorban segítségül hívnunk, és meghallgatni azokat a kiváló mérnököket, akikből már sajnos, egyre kevesebb van, hiszen sokat elbocsátottak, maga a védekezés is úgy folyik, hogy a gátőrházak egy része megszűnt, és vonuló rajként mennek lentebb és lentebb a szakemberek. Állítólag ez mostanság korszerű. Bár én emlékszem a '70-es vízre is, ott védekeztem. Most is ott védekeztem a 2000-esnél és a 2006-osnál is, mert úgy éreztem, hogy aki ott születtem, nekem kutya kötelességem, de szerencsére nagyon sokan mások is voltak. Társadalmi háttér és segítség nélkül a vízügy bizony felcsomózott volna, a kormányzati segítség kevés lett volna. Ehhez egy széles összefogás kellett.

Köszönöm szépen.

(20.10)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott az előző hozzászólásokban. Én itt a bioenergiával kapcsolatosan megjegyezném, hogy átlag időjárás esetén is, jó időjárás esetén valóban létjogosultságuk van azoknak a biodízel- és egyéb előállító üzemeknek, amelyeket terveztek, és amelyek részben elindultak.

(11.10)

Ugyanakkor hozni kellene egy olyan szabályozottságot, amikor nehezebb évjáratok vannak - nevezetesen, az idei is ilyen -, hiszen paradox módon ilyen esetekben a bioenergia előállítása luxuskategóriaként jelentkezik, mert az 5-7 ezer forintos kukoricából örülnünk kell, ha az állatok takarmányozását meg tudjuk oldani, és nem 100 forint mínuszt termelnek a termelőink. Itt van a kezemben a Csongrád megyei lap. Nem neki akarok reklámot csinálni, csupán benne van, hogy az egyik sándorfalvi gazda 19 darab sertést osztott szét a rászoruló embereknek, mert nem akart tovább már 100 forintos mínuszt termelni. Ez azért egy kicsit összefügg a nyakló nélküli privatizációval is Csongrád megyében, nevezetesen, a Pick elherdálásával és nem a termelői kézbe való visszajuttatásával, amikor két úriember az első ütemben 30 milliárd forintot, majd a második ütemben a jó ég tudja, mennyit a kormány segítségével is sikeresen kivont ebből a cégből, és tönkretették a hozzá kapcsolódó termelői ágazatot, a sertéságazatot.

Ez óriási probléma és baj, hiszen nem biztos, hogy csak a nagy állattartó telepeket kellene támogatni. A kapacitások a jószágnevelésre, a kisebb ólak, létesítmények megvannak, léteznek, csak nem kell megnyomorítani, és helyzetbe kell hozni engedni őket, ugyanakkor a külföldről bejött termékeket - nagyon jól mondta Font képviselőtársunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - nagyon komolyan górcső alá kell venni, és mindenféle vackot nem lehet ide beengedni. Megvannak a megfelelő módszerek rá.

Köszönöm.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én is a művészeti oktatás fejezetéhez szeretnék hozzátenni néhány gondolatot. Az imént elhangzott, és ne sikkadjanak el ezek a számok, 105 ezerről 70 ezerre ment le az egyéni képzésben a támogatás, a csoportos képzésnél 40 ezerről 25 ezerre. És van egy pályázati keret, amit majd vagy el lehet érni, vagy nem. Lehet törekedni arra, hogy el tudják érni a művészeti iskolák ezt a pályázati pénzösszeget, viszont olyan módon lett kitalálva a minősítés módja, hogy az hajmeresztő. Gyakorlatilag egymásnak minősítenek az intézmények. Na már most, az intézmények egy picit abban érdekeltek, hogy ellenérdekeltek legyenek, márpedig az ilyenfajta minősítés objektivitását a legjobb szándék mellett is meg lehet kérdőjelezni.

A dolog másik része, hogy az előírásokkal olyan akadályokat gördítenek a művészeti iskolák oktatói gárdája elé, ami oly módon leszűkíti a szakmaiság vonatkozásában a lehetőséget, hogy az szintén hajmeresztő. És ez nem riogatás. Mondok egy példát. Egy kiváló, nívódíjas néptánccsoportot több évtizede vezető, mivel valamiféle pluszpapírja nincs meg, nem taníthat, akár óvodás csoportban sem. Mert ez ki van mondva ezek mögött a pályázatok mögött, és mindenféle támogatás ennek függvénye. Nem igazán jó, hogy ebbe az irányba fogunk elmozdulni. De akár egy iparművész, mondjuk, keramikus vagy egy fazekas nem okíthat óvodában, általános iskola alsó vagy felső tagozatában sem művészetet, mert elvárják, hogy valaki, nem tudom, milyen művész jöjjön le esetleg Budapestről X. faluba vagy Y. városba. Végtelenül leszűkül a pálya, és ez nagy baj. Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Kérem a tisztelt kormány képviselőjének a biztosítását a vita e fontos szakaszában.

ELNÖK: Itt van a teremben, képviselő úr.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Akkor meg minimum a figyelmét kérem, ne a hátát fordítsa ide - bocsánat, most már látom, hogy az oszlopnál beszélget. Köszönöm.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): (A képviselő nem a saját mikrofonját tűzi fel.) Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én most rövidített időkeretben próbálok elmondani néhány... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem hallani!)

ELNÖK: Képviselő Úr! Egy kicsit feljebb tegye a mikrofont, legyen szíves, mert egyáltalán nem lehet hallani, vagy beszéljen egy kicsit hangosabban. (Megtörténik.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Néhány helyi vonatkozású módosító indítványomról szólnék, ami igen fontos Csongrád város és térsége szempontjából.

Elsőnek a Csongrádot elkerülő út déli szakaszának megépítéséről. (Közbeszólások: Nem jó! Másik mikrofon!) A Csongrádot elkerülő út félig elkészült. Erre különböző ígéreteket kaptunk, Csillag Istvántól kezdve mindenféle miniszterektől, de az igazság az (A terembiztos hordozható mikrofont helyez a képviselő elé.), hogy ebből nem lett semmi, innentől kezdve a módosító indítvány azt célozza meg, hogy ezt az utat meg lehessen építeni záros határidőn belül.

A másik dolog a csongrádi Tisza-gát védvonalának megerősítése, amely részben bekövetkezett, de sajnos nem valósult meg teljes mértékig ez a beruházás.

A harmadik módosító indítványom Csongrád Öregszőlő útjának elsőfokú árvízvédelmi védvonallá történő kiépítése. Ez egy természetes védvonal, nagy fontossággal bír, hiszen a tavalyi esztendő bebizonyította, hogy ott a védekezést már csak a védvonal emelésével, homokzsákolással és egyebekkel lehetett biztosítani, nagy nehézségek árán.

Két másik fejlesztési elgondolás is van, ami sürgős, hiszen évek alatt elhasználódott, tönkrement tulajdonképpen a Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumi épülete, ennek a felújítása kívánnivalót hagy maga után, és a javaslat erre tartalmaz egy bizonyos összeget. Hasonló módon a Batsányi János Gimnázium homlokzati részére utalnék, a Pusztaszer-Ópusztaszer átkötő út fontosságára; ezt is ígérte az összes meglévő miniszter, aki a térséget felkereste, még ebből sem lett semmi.

Hasonló módon fontos a Balástya, Kistelek, Csengele, Baks, Pusztaszer, Ópusztaszer szennyvízberuházás elindításának első üteme, erre egy jelképes pénzösszeg biztosítását kértem, valamint hasonló módon a Sándorfalva, Szatymaz szennyvízberuházás indításához.

Tudom azt, hogy minden tétel nem lehet "nyerő", de bízom abban, hogy az összes fontos felsorolt tétel közül legalább egy-kettő sikeres lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Wiener képviselő úr az imént kijelentette, hogy nincs szociális válság. (Babák Mihály: Honnan tudja? Mennyi a nyugdíja?) Kérdezem én, hogy ha vidéken valaki eddig gázzal tüzelt, most pedig rőzsével teszi, amit úgy szed össze a határban, van-e szociális válság. Van-e szociális válság, amikor a fatüzelést a vidéken élő embereknek nem támogatják? Nem támogatják, esetleg csak a gázt, azt is kevesebb mértékig. Halmozottan sújtja a vidéki embert, a tanyán élő embereket ez a költségvetés. Arról nem is beszélve, hogy az agráriumban nagy gondok vannak, nevezetesen, ami még megélhetési pluszforrásként jelentkezett a kisnyugdíjasoknál, a sertéstartás, ez már mínuszt termel, tehát negatívan hat a megélhetésükre.

Az önkormányzatokról az imént szólott Kovács képviselőtársam és Pettkó András. Én még hozzátenném, hogy bizony a két év alatt, 2007-ben és a 2008-as költségvetést is hozzá véve, többek között a normatívák egyharmaddal értéktelenedtek el; az oktatási normatívákról beszélek. Elég, ha csak a művészeti oktatás 40 ezer forintjáról 25 ezerre való visszalépést emlegetem fel a képviselő úrnak, és ajánlom figyelmébe, de minden olyan tétel abba az irányba hat, hogy életszínvonalban visszalépünk. Visszalépünk abban is, hogy a vasúti szárnyvonalak jól működő részét is kijelölték megszüntetésre, nevezetesen a Csongrád-Félegyháza vonalat, ahol 50-60 utas is utazik. A forgalomszámlálást nem délben kellene végezni, amikor 7-8-an ülnek a vonaton. Mi ez, ha nem szociális hátrányba hozás és válság?

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Kedves Wiener Képviselő Úr! Én pedig azt mondom, hogy radikálisan romlott az életminőség, főleg vidéken. Elég, hogyha a közüzemi tartozásokat megnézzük, legyen az a víznek vagy távfűtésnek a díja, nagyon sok a kintlévőség. Ugyanakkor, ha végiggondoljuk, nemcsak a közüzemi díjak emelkedtek, hanem az üzemanyagárak másznak naponta űrhajósebességgel, rohannak fölfelé az égig, és halmozottan sújtja ez a vidéken gazdálkodó parasztságot.

Valaki a délelőtt folyamán mondta, hogy adószedőt bántani népszerű. Távol áll tőlem, hogy bárki adószedőt is bántsak, viszont a kormánynak fölrovom azokat az intézkedéseket, amelyeket merényletként az adószedőkkel meglép a kisemberek rovására. Mire gondolok? Megbüntették a szívességi szüretelők miatt a gazdát, kétszer annyit fizetett be, mint amennyit a szőleje ért. Vagy egy legutóbbi eset szintén a választókerületemből, amikor egy hetvenéves házaspárt azért bírságolnak meg, és kobozzák el az apránként fölhalmozott gázolajat, amit nehezebb időkre raktak el fűteni, illetve hogy meg tudják vele művelni a kistraktorjukkal a területet, és nyilván, mint jó gazdák, tartalékoltak, és nem pénzben, hanem üzemanyagban pakolászták el ezt a kis pénzecskéjüket.

(19.30)

És hogy hol lehetne a forrást mégiscsak megtalálni azokra az intézkedésekre, amelyek enyhítenék ezt a szociális feszültséget, elmondanám: ön nagyon védte a kormányzati negyed megépítését. Én nem teszem. Védte képviselő úr - vissza lehet a jegyzőkönyvből keresni -, 140 milliárd forintba fog ez kerülni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Vagy a kormányzati kommunikáció: miért kell vállveregetésre 16 milliárdot kifizetni ennek az országnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) közpénzből, hogy milyen kiválóan teljesít és dolgozik a kormány? Vagy a miniszterek túlköltekezése - folytathatnám a sort.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselőtársaimmal beadtunk egy oktatást segítő, normatívát segítő csomagot. Emlékeztetőül elmondanám, hogy 2002-ben még a kollégiumi normatíva, tehát az a támogatás, amit az állam a kollégistákra biztosított, majdnem 100 százalékosan, 96 százalékosan fedezte a kiadásokat. 2004-ben ez a szám már zsugorodott, 76 százalékot tett ki, míg most 2007-ben 60 százalékos, és 2008-ban, hadd ne mondjam, felét ha fedezi a kollégiumi normatíva azoknak a kiadásoknak, amik szárnyalnak az égig. Hiszen annak idején nem volt lex MOL, és nem volt olyan védelem az áramszolgáltató eladása miatt, aminek következtében most a szolgáltatás díjai szintén szárnyalnak, és várhatóan 30 százalék körüli áremelés történhet majd az elektromos energia kapcsán, illetve a gázüzem kapcsán szintén, vagy a jó ég tudja, mennyi. Mi ez, ha nem válság, mi ez, ha nem megoldandó feladat lenne egy tisztességesen dolgozó kormányzat részéről?

Mondok egy tételt; én híve vagyok a metrón való utazásnak, tömegközlekedési eszközökkel járok Budapestre is, vasúton közlekedem, itt helyben is igénybe veszem. Jó dolog a tömegközlekedés, kapja is meg Budapest ehhez a támogatást. De kérdezem én, amikor olyanokat hallok jó szakemberek szájából, hogy ez a 4-es metró már nem annyiba kerül, amennyibe kerülni kellene, hanem a duplájába, és itt valami százmilliárdok röpködnek pluszkiadásként, mi az, ha nem pazarlás, ha ezeket a pénzeket esetleg másra is el lehetne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) értelmesen költeni és felhasználni. Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Igyekszem az elnök úr intelmeit megfogadni, de megjegyezném, hogy azért amikor az iménti példákat Józsa képviselő úr, aki földim, hozta, remélem, nem értelmezi másképp, és támogatni fogja a Csongrádot elkerülő út hátralévő szakaszának megépítését, annak az önrészének a biztosítását, és a többit majd ő is nagyon igyekszik majd, gondolom, lobbizni más forrásokból. Ezt csak figyelemfelhívásul próbáltam felé tolmácsolni, hiszen ez az út hiányzik a 451-es út mentén ahhoz, hogy az ott lévő települések mindegyike rendelkezzen elkerülő úttal. Megvan az orosházi, megvan a szentesi, megvan a félegyházi, és ne legyen már lyuk a térképen, el kellene készíteni, megépíteni a Csongrádot elkerülő utat is. A fele annak is készen van, mindenféle miniszterek ott ígérték a választási kampány alatt, sőt miniszterelnök-jelöltek is. Nem mondom ki a nevüket, mert nem akarok itt népszerűségi kampányt mellettük, bár nem készült el ez az út.

Hasonlóan fontos Csongrád vonatkozásában a Tisza-gát hátralévő szakaszának megerősítése, hiszen ebben a csapadékosnak induló télies időjárásban nem mindegy, hogy milyen erős védvonal áll a város mögött, van-e ott olyan szakasz, ami még hiányos, meg kell építeni. Hasonló módon az Öregszőlőknek árvízvédelmi fővédvonallá kell minősíteni egy bizonyos szakaszát, hiszen a mostani vízmagasságnak már nem állt ellen ez a természetes védvonal, emelni kell, szélesíteni kell ezt a részt.

Köszönöm szépen. Erről szólnak a javaslataim.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A délelőtt folyamán vagy kora délután Fodor Gábor miniszter úr azt mondotta, hogy soha nem látott pénz van a környezetvédelemre, arra, hogy környezetvédelmi feladatokat lehessen megoldani a 2008. évben. Ma már minthogyha ez a kijelentés kicsit ismerős lenne, mert jól emlékszem, hogy a választás hevében, amikor is Sándorfalvát várossá nyilvánították, Lamperth Mónika, akkori belügyminiszter asszony határozott ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy a Sándorfalva-Szatymaz szennyvíztisztító megépítésének elindítását meg fogja segíteni, és forrást fognak erre biztosítani. Hát mind a mai napig ez nem történt meg. Én bízom Fodor Gáborban, és az államtitkár úr itt van - nagyon nézegeti a számítógépét, de egy pillanatra, ha rám figyelne -, kérném tisztelettel, hogy az erre vonatkozó módosító indítványomat szíveskedjen támogatott javaslatként hozni ide a saját frakciója és a kormánypárti képviselők elé. Mi, állítom, hogy meg fogjuk szavazni.

Hasonló módon fogunk eljárni a Kistelek-Csengele-Balástya-Pusztaszer-Ópusztaszert érintő szennyvízberuházás esetén. Arra kérem a képviselőtársaimat is a kormányoldalon, hogy tegyék ezt, hiszen ennek valamiféle forrása mégis lehet, hiszen Fodor miniszter úr erre tett ígéretet a nap során. Kár, hogy nincs most itt.

Ugyanakkor önök mindig azt kérdezik, hogy milyen forrásból, honnan kellene ezt biztosítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy csomó olyan belső tartalékot lehet látni az önök költségvetésében, amelyek erről szólhatnak, és plusz a pluszadóbevételeket, amiket alulterveztek önök.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Csongrádon 1880 óta van vasúti közlekedés, most azonban a kormányzat a 147-es vasúti szárnyvonal bezárását fontolgatja. Annak ellenére teszi ezt, hogy bizonyos fejlesztések történtek még a napokban is, ilyen volt például az átjárók felújítása, de régebben a kónyaszéki áteresz cseréje.

Nem túl régen, az úgynevezett BZ-motorvonatok meghibásodásakor is sikerült megoldást találni, és a lehetőségeken belül akkor indult el az országban ezen a vonalon szinte leggyorsabban a vasúti közlekedés. Sajnos azonban az utóbbi években már folyamatosan módosították a menetrendet, amely változóan kapcsolódott a Szeged-Budapest vasúti fővonalhoz. De ennek ellenére is az utazóközönség számban növekedést mutatott a szárnyvonalon. Sokan járnak dolgozni Szentesről, Csongrádról és térségéből, Gátérról Kiskunfélegyházára, Budapestre, de az ellenkező irányba, Szentes irányába is. A reggeli órákban, azt lehet mondani, a diákok, a munkába indulók és más utasok szinte megtöltik a vonatot.

A vasút mint foglalkoztató kenyeret ad több embernek a térségben is. Az olyan térségekben, ahol a munkanélküliség az országos átlag felett van, minden munkahely megőrzése és újak létrehozása vidékfejlesztési kérdés is. A közúti közlekedésben való részvétel drágább. Sok munkavállaló elveszítheti állását a vasúti közlekedési lehetőség elmaradása esetén.

A vasút a tömegközlekedés egyik legkényelmesebb formája, amely környezetbarát és kevésbé balesetveszélyes utazási forma. Az állam helyesen teszi, ha a költségvetésből a nagyvárosokban sok pénzt áldoz a tömegközlekedésre. A vidék sem maradhat ki, ezért a vasúti szárnyvonalakat meg kell tartani a jövő érdekében, valamint fejleszteni is kell.

A mai üzemanyagárak egyre jobban azt bizonyítják, hogy a vasúti tömegközlekedés a reneszánszát fogja élni. Nehezen tudom értelmezni a Gazdasági Minisztérium azon kikötését, amely a szárnyvonalat akkor hajlandó működtetni, ha az önkormányzat vállalja a feladatokat. Ez nem önkormányzati kérdés kell hogy legyen.

Tisztelt Államtitkár Úr! A vasút szolgáltatásainak igénybevétele és hozzáférhetősége állampolgári jognak tekinthető. A vasút a közúthoz képest ötször kevesebb energiát fogyaszt azonos tömeg elszállításához. Kevesebb a balesetveszély lehetősége is.

Kérdezem, államtitkár úr: érez-e személyes felelősséget a 147-es vasúti szárnyvonal bezárása esetén, amelynek következtében drágább és környezetszennyezőbb közlekedés maradhat fenn? Fog-e statisztálni a vasúti szárnyvonal felszámolásához, ezzel együtt a térség további elsorvasztásához?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Láttam én már buszon... (Az elnök csenget.) Megvárom, míg képviselőtársaim figyelnek.

Láttam én már buszon egy utast utazni, viszont ha az államtitkár úr vette volna a fáradságot, és a hajnali vonaton Félegyházán a leszálló utasokat megolvassa, én ezt megtettem: 71-en voltak. Ilyen vonalat szeretnének önök ellehetetleníteni.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan, többek között: Helyes! - Úgy van!)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Végigültem a vitát reggeltől ez idáig, türelmesen végigvártam, hogy rám kerüljön a sor. Leírtam néhány gondolatot, de az önök által elmondottak kapcsán is mondanám, hogy ebben a költségvetésben együtt él a pazarlás, a komoly pazarlás, a stagnálás és a visszalépés. Mire alapozom? Sokan elmondták, hogy honnan kell a javaslatokhoz pénzt elvenni. 25 milliárd forintot biztosítanak önök digitális táblákra az iskolákban. Tartok tőle, hogy lesznek olyan iskolák, intézmények - ne legyen igazam! -, ahol nagykabátban fogják nézegetni a digitális táblát, mert nem fog pénz jutni a tűzrevalóra, akár a fatüzelésnél, akár a gázra; de az is lehet, hogy még a világításra is csak kevés, és nem tudom, majd hogyan fog működni a digitális tábla.

A másik dolog: kormányzati negyedet szándékoznak építeni, félig tönkretéve a Nyugati pályaudvart, ami az ország vasúti vérkeringésének szíve. Tehát ez a pazarlási része, ugyanakkor elhangzott, hogy a művészeti oktatásra szánt összegek csorbulnak. Számomra a tavalyi összeg visszaállítása nem jelent előrelépést, és el kell azon önöknek gondolkodniuk, hogy több mint százezer gyermeket zárnak ki az alapfokú művészeti oktatás olyanfajta minősítése kapcsán, amikor az intézmények egymást minősítik. Számomra ez nem erőlepés, hanem ahhoz a tánchoz hasonlít, amikor egyet előrelépnek önök, szocialista-szabad demokrata kormány, kettőt pedig hátralépnek.

Nem beszélve arról, hogy sorolhatnám a pazarló dolgokat, kormányzati kommunikációra nagyon komoly pénzösszeget szánnak önök, magyarán arra, hogy milyen csodálatos és nagyon jó minden, és meg kell saját vállunkat veregetni, kedves kormány. A másik oldalról pedig bezárják a vasúti szárnyvonalakat, azokat is, amelyeken komoly utaslétszám van, vagy legalábbis nagyon kevés veszteséggel üzemeltethetőek. Ez számomra nem más, mint vidékellenes magatartás, úgy látszik, hogy ezt értékelték az önök miniszterelnökének országjáró körútján azokkal a tetszésindexekkel, amikkel illették az emberek. Túlköltekeznek a minisztériumok, tévészékházra, egyebekre van pénz, de a kistérségi társulások, amiket önök kiemelten fontosnak tartanak... - jómagam is bizonyos szegmensét fontosnak tartom az együttműködésnek, de csak abban az esetben, ha megfelelő, és az elviselhető állami forrást a központi költségvetésből biztosítják. Erre vonatkozólag is vannak módosító indítványaink, szíveskedjenek támogatni, köszönettel vesszük.

2007-ben és 2008-ban egyharmaddal kevesebb esik többek közt a közoktatási működési feladatokra. Nagyon nehéz helyzetet teremt ez akkor, amikor a demográfiai mélypont felé indul az ország. Ha nem lesz minőségi oktatás, nem tudjuk a tehetségeket úgy gondozni kistelepüléseken is, mint ahogy szeretnénk, ebből később óriási bajok származnak. De bajok származnak abból is, ha a kevésbé tehetségeseket vagy a később érőket nem karoljuk föl, hiszen számunkra egyetlen gyermek nem veszhet el sem vidéken, sem nagyvárosokban.

A Fidesz-csomag alkalmas arra, ha önök megszavazzák, képviselőtársaim, hogy a közoktatás kérdéseit és más egyéb feladatokat, amelyek ehhez kapcsolódnak, megoldhassa. Vissza kell állítani a kistérségi normatívákat, a bejáró tanulók után járó normatívát szintén helyre kell hozni, és figyelmükbe ajánlok még valamit. Nem okoz óriási költségvetési kiadást az, ha önök azt mondják, hogy töröljük el a tandíjat. Gondolják végig, nagyon sok tehetséges fiatal életpályáját szelheti ketté az, ha a család anyagi helyzete következményeképpen nem tudnak tandíjat fizetni. Szomorú lenne, ha a kiválasztás az anyagiak függvénye lenne.

Kulturális területen folyamatosan csökken a támogatás. Néhány kiemelten működő dologról ma hallottam, hol épül kőszínház, de ha összességében nézik a kultúrára, akár a kisvárosok és falvak művelődési házaira való támogatottsági mértéket, akkor bizony visszalépések vannak. Szintén nyújtottam be képviselőtársaimmal együtt erre vonatkozólag is módosító indítványt, kéretik támogatni.

Szólnék néhány, a választókörzetemet érintő indítványról, amit az első körben le tetszettek szavazni; most enyhébb változatban, de hogy egyáltalán elinduljon a Csongrád déli elkerülőút építése, kapavágástól, hiszen az autópálya megközelítésekor Félegyházán van elkerülő út, Csongrádon nincs, Szentesen van, Orosházán van, tehát valahol lyuk van a térképen, tönkretéve a környezetet, főleg a kamionközlekedés révén, az úthálózatunkat a város belterületén, és óriási balesetveszéllyel is jár. Hasonlókat mondhatnék a Tisza-gáttal kapcsolatos továbbépítésnél, hiszen a tönkrement partfal, ha a téglafalból csak fél méter nincs megcsinálva, ha 30 méter, ha 50 méter, a víz ott erőt vesz a töltésen, és könnyen betörhet.

Önök, amikor kormányra kerültek, kiemelten gondolták a környezetvédelmet. Ennek fényében kéretik a Sándorfalva-Szatymaz, illetve Kistelek kistérség szennyvíztisztító beruházása induló pár fillérjének a támogatása, hogy elindulhasson. Megyei fejlesztésről is beszélnék: a csongrádi Batsányi János Gimnázium homlokzatának felújításáról, valamint a Bársony István Kollégium rekonstrukciójáról.

(14.40)

Én már annak is örülnék, ha a felsorolt beruházások valamilyen kismértékű induló forráshoz juthatnának, illetve a működések kapcsán pedig annak is örülnék, ha a tavalyi szint fölött plusz inflációval szavaznák meg önök azokat a forrásokat, amelyeket módosító indítványaink tükröznek.

Köszönöm kedves figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A 2006-os tiszai árvizet követően indokolatlan mértékű és költségű fertőtlenítésre kötelezték Csongrád megye 12 önkormányzatát. Az önkormányzatokkal még a katasztrófahelyzetben, vagyis a 10 méteres árvíz idején úgynevezett biankó szerződéseket írattak alá. A szerződések kötelező fertőtlenítést tartalmaztak. A polgármesterek elmondása szerint 11 forintról szólt a bekerülési ár, akkor a katasztrófavédelmisek, vagyis az önök emberei, a kormányhoz kötődő szervezet emberei arra biztatták az önkormányzatokat, hogy az állam ki fogja fizetni, hiszen hozzátartozik a védekezéshez.

Mára azonban valamilyen rejtélyes ok miatt 33 forint számlaösszeget próbálnak érvényesíteni, ezt is állítólag az önök szervezete, a katasztrófavédelem leigazolta. 2006-ban azok, akik a polgármesterekkel szerződést írattak alá, arra hivatkoztak, hogy az állam százszázalékos mértékig az úgynevezett vis maior keretből finanszírozza a költséget. Megjegyezném, hogy a vízügy több mint százéves történetében ilyen típusú feladatellátásra, vagyis hogy a mentett részen árvíz után fertőtleníteni kell, nem volt példa, hiszen a gát maga megszűri a vizet, és tiszta víz a fakadóvíz.

Elgondolkodtató az a pénzigény, amely nem áll arányban a költséggel és az elvégzett munkával. Itt jegyezném meg, és most figyeljenek, hogy egy hektár fertőtlenítéséért 330 ezer forintot követelnek, amely meghaladja a földterület értékét is. Amennyiben a Csongrád megyei önkormányzatok rákényszerülnek, több mint valószínű, hogy mindegyik csődbe megy, ha ki kell fizetniük ezeket az összegeket. Hozzátartozik még a tényekhez, hogy a területek döntő többsége nem is belterület, hanem több kilométerre esik a falvaktól és városoktól. Ez majdnem olyan, mintha az autópályát az ott lévő településnek kellene megépíteni, hiszen a fővédvonal állami feladat, az azzal való mindenféle bánásmód és költség.

Mi indokolta a fertőtlenítés elvégzését, tisztelt miniszter úr, ami a közpénzek ilyen fokú igényléséről szól? Vitatható annak a jogszerűsége, hogy egyáltalán az önkormányzatokat terheli-e a költség, és milyen mértékig. Ez kormányzati feladat, ez az önök feladata kell hogy legyen, hiszen megígérték az árvíz idején is, hogy mindenféle költséget, ami ezzel jár, önök ki fognak fizetni.

(19.50)

Úgy gondolom, az ígéretekben ez a kormányzat nem ígért kis dolgokat, de ez az ígéret teljesen jogosnak mondható. Kérdezem hát, és gondolom, ön ennek az ügynek a kivizsgálásában segítséggel lesz, és ki fogják fizetni az önkormányzatok helyett a költségeket.

Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Annak örülök, hogy a miniszter úr a vizsgálódást kilátásba helyezte, illetve valamilyen szinten ez folyik. Annak viszont már nem tudok örülni, hogy például a körzetemben lévő Dóc vagy Felgyő települések, ha kénytelenek lesznek mégis kifizetni a követelt összeget, teljesen csődbe fognak menni, de hasonló módon másik tíz önkormányzat.

Ugyanakkor az is igaz, hogy egy vészhelyzetben, amikor a gáton voltak a nevezett polgármesterek, akkor bizony, ha valaki eléjük tolt egy papírt, és azt mondta, hogyha nem írjátok alá, akkor nagy bajotok lesz, és akkor különböző dolgok elhangzottak, hivatkozással akár a minisztériumra is - én ezt nem akarom vizsgálgatni -, talán ez is lehet egyfajta megközelítése a dolognak. Mindenesetre akár a bírósági költségeket, akár az egyéb költségeket úgy kellene minimalizálni az önkormányzatok irányába, hogy a csőd ne következhessen be.

Gyakorlatilag azt kérem a miniszter úrtól, hogy ez valahogy így bonyolódjon le, és sajnos határozott ígéret hiányában a választ nem tudom elfogadni.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amit aktuálisan, folyamatosan karban kell tartani. Mire gondolok? Elég, ha utalok arra, amit képviselőtársaim már többen elmondtak, hogy az EU-csatlakozás után sok minden változáson ment keresztül, nyitottabbá váltunk nem csak az EU irányában, saját véleményem szerint is jó és rossz irányban is nyitottabbakká váltunk, amin illik majd korrigálni.

A fogyasztók védelme szempontjából nagyon fontosnak tartom, tartjuk mi kisemberek, kisgazdák azt a körülményt, hogy a fogyasztó védelmét jelenti a kisebb termelők, a kisebb gazdálkodók, a családi gazdálkodók, a kisebb vállalkozók védelme is, hiszen a versenyképességük nem azonos azoknak a multiknak a versenyképességével, akik behozzák a hatalmas árutömeget ilyen-olyan ellenőrizetlen módon. Elég, ha az ominózus paprikabotrányra gondolok, behozták távoli földrészről olcsón, itt esetleg átcsomagolták, itt esetleg hozzáadták a hazai termékhez, mindenféle módon manipulálva eljutott a fogyasztókhoz, és ebből óriási problémák származtak és a jövőt illetően is származhatnak. Egyfelől rosszul jár a fogyasztó a silány minőségű áru esetén, másfelől még egyszer rosszul jár a fogyasztó, hiszen ha az őstermelő, a kistermelő kiszorul a piacról, akkor egyfajta áruféleségek fognak eltűnni a palettáról.

Mire gondolok? Mi egy kicsit túlbuzogtuk az EU-csatlakozás után a dolgokat, és olyan intézkedések születtek, amelyek bizony a kis piacokon árusító tejterméket előállítókat, savanyított termékeket, savanyú káposztát és egyebeket árusító őstermelőket, kistermelőket nehéz helyzetbe hozták. A magyar állat-, illetve élelmiszer-egészségügyi hatóságok mindig is ellenőrizték ezeket a piacokat, az állatorvosok nyomon követték a szarvasmarha-állomány ilyen-olyan mentességét, és vagy adtak igazolást a tejtermékek forgalmazására az őstermelőnek, vagy nem. Akik ott a piacon megjelentek, azok ellenőrzött módon jelentek meg, és ma már sajnos ott tartunk, hogy ha például egy Csongrád nagyságú városban az ember kimegy a piacra, nem biztos, hogy túrót vagy tejfölt épp az adott napon tud ott vásárolni - eltűnt. Eltűnt egyfelől a termelő, munkahely szűnt meg, másfelől pedig eltűnt egy olyan választék, ami a fogyasztót szolgálná, egyfajta más minőséget vonultatna fel, és gyakorlatilag egy választéktól fosztották meg.

De vannak más intézkedéseink is, amelyek közvetlenül és szorosan nem kapcsolódnak egészen ehhez a törvényhez, de mégis ütik nagyon a fogyasztók érdekeit. Mire gondolok? Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium a 37/2007. (XII. 13.) rendelete alapján rendelkezett és módosította a fóliasátrak állításáról, építéséről szóló építési engedélyt. Mi történt? Nem más történt, mint engedélykötelessé tették a fóliaépítést, ezáltal a friss hazai primőr elé akadályt állítottak, és ezáltal árdrágítást fognak majd gerjeszteni. Miért mondom ezt? Nem másért, mint hogy egy-egy ilyen engedély beszerzése 100 ezertől 150 ezer forintig terhel egy-egy fóliát. Engedélyeket kell szerezni, csak azért bizonyos nagyságrend vagy minőség esetén, mondjuk, ha üvegházat akar valaki létesíteni és állami támogatást vesz fel hozzá, ám legyen, akkor valamiféle könnyített eljárást el lehet képzelni. De abban az esetben, ami eddig is gyakorlat volt a fóliasátrak építésénél, ezt nem kellene megváltoztatni, hiszen az Európai Unió sem kéri ezt tőlünk.

Ez megint egyfajta túldimenzionálása, és mindig visszahivatkozás az uniós elvárásokra felesleges módon. Több tízezer családot érint Magyarországon mint termelőt, mint munkáltatót és több millió fogyasztót, hiszen ha megvehetjük - és nem akarok reklámot csinálni - a dél-alföldi retket, paprikát, paradicsomot és más fóliás árut, azt szívesebben megtesszük, mintsem bizonytalan eredetű, nem akarok más országokra mutogatni, hogy honnan behozott és nem biztos, hogy élelmiszer-ellenőrzésen úgy átesett terméket, mint amit itt megcsináltak. Hiszen itt a növényvédelem ellenőrizve van, ellenőrzik a szermaradványokat, minden más egyebet, de ha valahonnan hoznak valamit, lehet, hogy az a szabvány a mienkhez képest éppen csak szabványocska. Nem akarok ezzel senkit sem bántani, utalok arra is, hogy ezt az önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi rendeletet módosítani kell, meg kell változtatni. De hova menjen az ember? Én adtam már be írásban is kérdést, vélhetően nem is tudjuk megítélni, hogy melyik minisztériumhoz, melyik tárcához fog majd ez tartozni.

Tehát van mit tenni a fogyasztóvédelem, a fogyasztók érdekében, de ugyanúgy a termelők érdekében is. Azt gondolom, hogy ez is beleilleszthető abba a konszenzusba, amit itt a képviselőtársaim mind a két oldalon hangsúlyoztak, hogy igenis a fogyasztó egészségét, érdekeit, pénztárcáját és minden mást védeni kell, de azzal is védeni kell, amit itt elmondtam a fóliás ügyben - elnézést, hogy ennyire bőségesen kifejtettem -, hogy ha eltűnnek a palettáról ezek a termelők, akkor bizony lehet, hogy megduplázódik majd a primőr zöldség ára, és hogy mit fogunk fogyasztani, az megint egy nagy kérdőjel.

Valaki mondta a HCCP-előírást. Biztos vagyok benne, hogy nagyon védeni kell a fogyasztó érdekét, de egy példán keresztül azért elmondanám, hogy amikor az áru útja nagyon rövid a terméktől az asztalig, bizony szerényebb körülmények között is lehet megfelelni egészségügyi, fogyasztóvédelmi és mindenféle előírásnak. Jómagam és nagyon sokan mások háznál, odahaza levágjuk a sertést, kilenc-tíz órakor már az asztalon van, délre vagy két órára feldolgozzuk, majd egy időszak után felfüstöljük, és soha nem volt még a családunknak ebből olyan problémája, hogy bajunk lett volna.

(11.50)

Ennél azért egy kicsit fejlettebb dolog az, amit a kisvágóhidakon csinálnak, és idáig nagyon sok kisvágóhíd megfelelt azoknak az elvárásoknak, amelyeknek meg kellett felelniük fogyasztóvédelmi szempontból.

Most mi van? Lassan már a nagyokat is becsukják, a kicsiket pedig mindenféle olyan plusz előírásokkal terhelik meg, ami nem biztos, hogy a fogyasztó érdekét szolgálja. Itt is inkább a palettáról való árucikk eltűnését szolgáljuk vele, néha egyes kérdésekben túlbuzgunk. Ezeket az intézkedéseket kellene okosan arányba állítani. Éppen a képviselő asszony mondta, hogy a vidéki vállalkozók és mindenki más érdekében nem biztos, hogy az volna a szerencsés, ha végigrohannak egy piacon a különböző ellenőrök, és ott hatalmas bírságokat rónak ki, mert mondjuk, a házi tojást árusító Pista bácsi adószáma éppen folyamatban van, vagy éppen nincs is meg neki. Mondtam egy példát, ami a gyakorlatból vett, nem magam találtam ki, de jelezték, és találkoztam ezzel a helyzettel. Azt gondolom, ezzel önöknek nem mondok túlságosan újat.

Köszönöm szépen képviselőtársaimnak, hogy meghallgattak. További jó munkát kívánok önöknek. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Örülök, hogy a képviselő úr az imént idézett ebből a fóliás rendeletmódosításból. Itt azért engedje meg, hogy felolvassam önnek a balástyaiak summázott véleményét, hiszen érdekes módon ilyen még nem volt, hogy egy interpellációra választ kaptam anélkül, hogy elmondtam volna, hiszen éppen költözőfélben volt a minisztérium, és a leköszönő Ujhelyi úr ideadta a választ, tehát ismerem ezt a felvetését.

Akkor elmondom: az engedélymentesen építhető fóliasátor alapterületét minimum ezer négyzetméternél kellene meghúzni. 1. Ez az életszerű, mert az 500 négyzetmétert önök egy 50 méteres fóliánál számítják. 2. A féléves, egyfolytában fenntartható időintervallumot meg kellene szüntetni, félévente ugyanis ennek híján le kell bontani a fóliasátrat. (Gőgös Zoltán: Nem igaz, nem kell lebontani!) Nem életszerű, pluszmunkát, pluszkiadást jelent, a jogszabály-módosításnak a korábban felépített fóliákra is ki kellene terjednie. Nagyon fontos ez az utóbbi is, mert elég egy rossz szándékú szomszéd. Elhozom Gőgös államtitkár úrnak azt az egyedi esetet. Tudom, most egy picit aggályoskodik a felszólalásom miatt, lehet, már mást is tud, hogy előrébb jusson ez a dolog. Örülnék, ha részt tudnánk venni közösen ebben a munkában, eljuttatom a panaszos levelét és a többi. Tudom, nem ez az a hely, ahol itt most ezzel foglalkozni kell, de tipikusan egy olyan eset, ami nem a szomszédnak okozott kár következménye, hanem egyfajta irigy vagyok rád, és akkor minek ott az a fólia.

Azt gondolom, ezt a jogszabályt még finomítani kell. Az előzőhöz képest valami ellépés tényleg történt, de nem elég. Köszönöm.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Mielőtt még képviselőtársaim túlörvendeznék az államtitkár úr által adott választ, elmondom, hogy ez a fólia külterületen van. Annyi köze van a lakóterülethez, úgy csatlakozik hozzá a farmezsgyén keresztül egy gyümölcsössel, mint ahogyan az épület túlsó vége csatlakozna magához a területhez. Itt az alapvető probléma az, állítólag a barackok azért mentek tönkre - én barackot termesztő ember vagyok, oltok, szemzek, kínlódom vele -, hogy miután megnéztem azokat a fákat, állíthatom, a monília vitte el, kedves uram, és nem a fólia húsz méterhez való közelsége.

De rendben van, azt gondolom, zárjuk le, itt kettős érdek van, igaza van, a szomszédnak is teljesen megvan a joga, de itt más eset van. Itt inkább arról beszéltem, hogy tipikusan az a több tízezer ember, aki felhúzta a fóliáját, szakszerűen húzta fel, építési engedélyt ugyan nem szerzett, de ne vonatkozzon rá az építési engedély, mert egy termelőberendezés, ami gyakorlatilag nem olyan épület, mint egy garázs, vagy nem egy olyan épület, mint egy melléképület, egy sertéstartó ól vagy egyéb más. Eddig ez volt a jó gyakorlat, a jó magyar gyakorlat, senkinek nem volt vele semmilyen problémája. Lehet, hogy valakik most kiszámolták, mennyit jelentenek ezek az engedélyeztetések, és hány milliárd forintot lehet még lekopaszítani az egyébként is ingre, gatyára vetkeztetett parasztságról, a termelőkről, a családi gazdálkodókról.

(12.00)

Úgyhogy én továbbra is tartom ezt a véleményt, azzal együtt, hogy nyilván értékelem, hogy az előzőhöz képest természetesen történt előrelépés valamelyest.

Köszönöm szépen a figyelmet.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Hát sajnálom, hogy államtitkári szinten ilyen valótlanságokat húz rám államtitkár úr. Ugyanakkor én nem tudom, hogy ön látott-e már fóliás disznót. (Gőgös Zoltán: Láttam.) Fóliás disznót én még nem láttam. Olyan parasztot sem, aki abban tartaná a sertést. (Gőgös Zoltán: Láttam bizony.) Elég nagy őrült lehet az illető, mert a jószágnak van egy olyan tulajdonsága, hogy nulla perc alatt az orrával kitúrja a fóliát, és államtitkár úrig meg se fog állni, odáig fog szaladni. Fóliás pulykát, csirkét már láttam, azt igen, természetes módon láttam. Azokra lehetne vonatkoztatni természetesen ezt az építési szabályzatot, de Balástyán, Csanyteleken, ahol 1 kataszteri holdas meg másfél hektáros telkek vannak, se nem tanyaszerű utcák, se nem teljesen falusi, de belterületnek számít papíron... - hangsúlyozom, papíron, de magát az életszerűségét tekintve pedig mondhatom azt, hogy külterületi megfelelőség van, tehát jó lenne, ha egy kicsikét finomítanánk ezeket a rendeleteket.

Annak viszont örülök, amit tetszett mondani, hogy segít ebben a dologban. Én állok elébe és bízom benne, hogy a jegyzőkönyv alapján majd az illető a bírósági pörben is mentesülni fog attól a nagyon komoly bírságtól, ami alá szorult az a panaszos, akinek most nem akarom a nevét megemlíteni, meg kár is volt ezeket itt így, ilyen vonatkozásban fölhozni, de általánosan és tipikusan az ország sok helyén vannak ilyen problémák.

Köszönöm szépen a figyelmet.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Május 18-án, vasárnap a délutáni órákban óriási jégeső hullott Csongrádon, Csanyteleken, Felgyőn, Tömörkényen és környékén. A cseresznye nagyságú jég mind a belterületet, mind a külterületet alaposan tönkretette. A belterületen lévő növényállomány, a virágok, a fák, a palánták és más növények, de a szőlők is károsultak. A külterületen az éppen kalászba szökkenő gabonafélék, de a repce, a kukorica is komoly veszteséget szenvedett. A jég nemcsak szemveszteséget okozott a gabonában, hanem komoly gabonadőlés is történt, ami később megnehezíti az aratást, és növényvédelmi problémákat is jelent.

Vannak olyan kertészek, akiknek szedés előtt érte például a káposztáját, ami jelen állapotában értékesíthetetlen, annyira szétverte a jég a fejeket. Nagyon sok termelő előtte való nap vagy éppen aznap palántázta ki a nyári és őszi palántákat, káposztaféléket, paprikát, paradicsomot, és a többi. A kihelyezett palántákat a jégeső szó szerint a földbe döngölte, újra kell palántázni, ha van miből.

A magánszemélyek és az önkormányzatok is súlyos kárt szenvedtek. A jégzivatar által okozott kár után komoly anyagi megterhelést jelent az új növényállomány beszerzése, kihelyezése, valamint egyéb kertészeti munkák elvégzése. Sajnos nagyon sok család a jégeső miatt nem is lesz képes segítség nélkül termelését újraindítani, ennélfogva családok mehetnek tönkre, a piacon pedig drágulás következik be. Nem lehet cél, hogy a komoly szaktudással rendelkező gazdálkodók egy ilyen rendkívüli időjárási katasztrófa következményeképp földönfutóvá váljanak, és a munkanélküliek hadát gyarapítsák.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kétszer ad, aki gyorsan ad, tartja a közmondás. Kérdezem hát, tud-e segíteni a jégkárt szenvedett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) csongrádi, felgyői, tömörkényi, csanyteleki gazdáknak és az önkormányzatoknak és az embereknek.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ismeretes, egy állatvédő szervezet tiltólistára vetette a magyar libamájat, mivel, úgymond, kényszertöméssel hizlalják az állatokat. Ez teljességgel megengedhetetlen, a magyar exportot szétverő álláspont. Ezzel a fals beállítással a feldolgozó cégnél foglalkoztatott munkaerő egy része utcára került, ennek következtében több ezer libatartó család munkája is feleslegessé válhat.

Ráadásul a libatartók többsége az uniós állatjóléti intézkedések teljesítése végett hiteleket is vett fel, amelyek visszafizetésére a piac beszűkülése esetén esélye sem lesz. A libatartók ellehetetlenítése takarmányfelesleget idézhet elő, ami a takarmányféléket előállító gazdákat is nehéz helyzetbe sodorhatja. Nem tán az a cél, hogy a termőföldet valakik, előretolva ezen állatvédő szervezetet, megkaparintsák, valamint hogy a magyar exportérdekeket súlyosan károsítsák? Vagy talán a libatöméssel foglalkozó hazai ágazat tönkretételében érdekelt külföldi cégek burkolt piacszerző akciójáról van szó?

Franciaországban, ahol a libamájat vásárló háztartások aránya három év alatt 39 százalékról 42-re nőtt, a kormány 2006 januárjában védett kulturális örökségnek nyilvánította ezt az ételt. Miközben a francia libamájat törvény védi, a magyar kormány a kisujját sem mozdítja a libatartók érdekének védelmében. A libamáj megvédése gasztronómiai és idegenforgalmi szempontból is egyaránt rendkívül fontos. Gazdasági szempontból nézve pedig az egyik húzó exportcikk ágazatunk.

Kérdezem tehát miniszter úrtól, miért engedi a kormány, hogy az állatvédő szervezetek játékszerévé váljanak a libatartók és a magyar libatömő ágazat. Miért engedik meg, hogy több ezer munkahely szűnjön meg, hol az agrárdiplomácia?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy nagy megállapítással kezdte Herbály képviselőtársunk beszédének a felvezetőjét, azzal, hogy az integráció hiánya. Önöknek ez a vesszőparipájuk. De amikor kimondja azt, hogy a termelők nem tudnak összefogni, akkor én ezt rögtön megcáfolom azzal, hogy a libatömők össze tudtak fogni, mégis ott tartanak, ahol tartanak, mert önök azokból a sorokból lapítottak, egy árva szót nem mozdultak a kormány irányába, hogy valami javaslatuk legyen, hogy az olyan exportképes dolgokat, mint amilyen a libamáj is, ne üssék ki a magyar piacról, ezáltal a takarmánybázist se rongálja senki.

(16.40)

A kormány tett valamit, ezt el kell ismerni, Gőgös államtitkár úr legalábbis szóban ígéretet tett. Itt tartunk.

Mondhatnám tovább. Nagyon sok integrátorról tudunk. Azért azt ne tessék elfeledni, hogy egy kisebb fajta integráció, amikor valakik bérbe vesznek földeket, azért nem az az igazi. A termelés, feldolgozás, értékesítés szintjén lennének az igazi integrációk. Megtörténnek az integrációk szőlőben, megtörténnek gabonában - a csongrádi malom esete -, ugyanakkor mi történik az utóbbival? Jól átverik a földtulajdonosokat, de azokat is, akik bérlők, mert vagy nem fizetik ki a beszállított gabonamennyiséget, lassan milliárdos a kár, amit okoztak az illetők, vagy pedig a haszonbért sem fizetik ki, és a bázisévük 2006 lesz, kedves uram! Na, erre mit mond?

Köszönöm.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon kemény döntést hoz majd a tisztelt Ház; önök nem másról, mint a foglalkoztatásról fognak dönteni, a vidék foglalkoztatásáról, hiszen a néhány hektárostól a közepes gazdaságokig gazdák sorsának az ellehetetlenítése itt a tét, amit önök támogatnak, mi pedig próbálnánk védeni. Próbálnánk védeni például a szentesi vagy a csongrádi kis piacon árusító több száz termelőt, annak az önfoglalkoztatását, annak a kenyerét, egyáltalán, helyzetének a jobbítását. Önök pedig ezzel szemben esetleg a külföldi földtulajdonosok vagy bérlők érdekeit és így tovább.

Én is tudom sarkítani a végtelenségig ezeket a dolgokat, és én becsülöm az államtitkár úr vagányságát, de azt a csibészséget viszont, bocsásson meg, elutasítom, amikor faekés akárkiknek titulálja az általam felsorolt gazdaságokban szereplőket, ezzel egy kicsit arcul legyintve a széles vidéki tömegeket.

(17.00)

Én ön helyett is kénytelen vagyok megkövetni őket. (Gőgös Zoltán: Nem kell, mert én ilyent nem mondtam!) Az ön pozíciójából, államtitkár úr, más mederben kellene tartani és terelni ezt a vitát, mert ha ezzel foglalkozunk, igen sokkal nem jutunk előre.

A mondókámra visszatérve, összefoglalva: az önfoglalkoztatás és az egy-két ember vagy néhány ember foglalkoztatása, ha időszakos jelleggel is, bizony nagyon fontos lehetőség még most is - már amennyire most is - a vidék megélhetése szempontjából. Ezt nem kellene kisöpörni ezzel a törvénnyel, amit önök terveznek. (Gőgös Zoltán: Ezt egyszer el kellene olvasni!)

Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Igyekszem most rövidebb lenni. Nem tudom, hogy a 2006-os bázist mennyire kell nekünk komolyan venni. Miért kell komolyan venni visszamenőleg, és miért kell megsegíteni például a csongrádi malom korifeusait abban, hogy a csongrádi gazdák felét tönkretették? És most megkapnak ajándékba történelmi bázist, egyebet.

Miért kell, kedves képviselőtársaim, Bedő úr, Csongrádon ebben segítséget nyújtani ezzel a törvénnyel? Miért kell? Otthon oda kell majd állni az emberek elé, és el kell mondani, hogy milyen érdekek vezérlik a kormányoldali szavazókat, amikor ki tudja, kiket segítenek meg ezzel a 2006-os bázissal. A felszámolót? Azokat az urakat, akik már végigszaladták az országot, és becsaptak mindenkit? Nem tudom.

Én most egy szeletét próbáltam megvilágítani ennek, arra kérve önöket, hogy a 2006-os bázist ki kell húzni, és egy másik időpontot kell megjelölni, amit most és a jövőt illetően tudunk vállalni. Nem kell itt ennyire rohanni ezzel a törvényjavaslattal!

Köszönöm.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Elhangzott a fideszes állami gazdaságokkal kapcsolatos megjegyzés, hogy privatizálták meg hogy állami gazdaságok. Igen, a legrosszabbakat, akik mínusz százmilliókat termeltek: Hidashát, Dalmand, Herceghalom. Ezzel állítsuk szembe azt a privatizációt, amit önök, az önökhöz közel álló köröknek vagy körnek privatizáltak!

Alcsisziget - csodálatos tejelőállomány, levágták. Ismerjük a vágodában utazó illetőt, aki önöknek nagyon sokan segített valószínűleg a választások alatt, a Pick Rt.-nél is valamikor, L-lel kezdődik a neve, nem mondom tovább; (Herbály Imre: Ki?) Mezőhegyes, Seregélyes, Bóly, Hódmezővásárhely - pozitív szaldójú, sok-sok millió forint nyereséget termelő állami gazdaságok.

Hogy van ez? A rossztól próbált az állam szabadulni a Fidesz idején, privatizálta, a jót pedig önöknek nem kellett volna továbbpasszolni. A helyi, csongrádi dolgot meg majd - úgy gondolom - megbeszéljük otthon. Csak egy kiigazítás: én nem tartoztam azok közé, akiket kifizettek. Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom el, mielőtt még bárkit is motiválna. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez a baj!)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Jakab képviselőtársamhoz kapcsolódva folytatnám, illetve egy kicsit összefoglalnám azt a részét, hogy mit jelent ez például egy szőlő- és egy zöldségtermesztő vidéken. Mit jelent Csongrád és térségében ez a fajta kapkodás, hogy bevezetik itt ezt a rendszert? Mit jelent a foglalkoztatásra nézve? Még úgy-ahogy megélnek a szőlőtermesztőink az Alföldön és az ország más részein. Kiknek lehet az az érdeke, hogy a föld színéről a magyar szőlőtermesztőket, a borászokat letöröljék? Nem tán azoknak a löttygyártóknak, akik közel állnak bizonyos körökhöz?

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mit jelent foglalkozatásban, ha a zöldségtermesztők nem kapnak semmit ezekből a támogatásokból? Végig kell gondolni. Végig kell gondolni, és el kell gondolkozni rajta, amikor a vidékfejlesztést összekapcsoljuk a földdel, összekapcsoljuk a föld tulajdonával, használatával és egyebekkel. Ez az óriási felelősség! Nem akarok visszautalni történelmi dolgokra, hogy 1949-ben még a magyar lakosság 52 százaléka körül élt a földből vagy kapcsolódott ahhoz, ma már ez lecsökkent 10 százalék alá. De kérdezem én: mit tudunk helyette kínálni? Mit tud a tisztelt kormányzat vidékfejlesztés címén kínálni?

A parlagfűre meg a gazfészekre nem fog odamenni a turista! Nem hivatkozhatunk rá, hogy odamegy, esetleg az ápolt szőlőskertek megtekintésére és így tovább és így tovább, vagy a zöldségeskertekhez vagy az azt körülvevő, viruló kis falvakhoz. Vagy azt akarjuk, hogy egy faluban 3 tulajdonos 4-5 traktorossal végez a területtel, aztán a többi majd várja a segélyt, ha lesz még fedezet rá?

Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tömörkény településen 2008 májusában a szabadföldi zöldségtermesztők jégverés áldozataivá váltak. A területükön lévő, néhány nappal előtte kihelyezett palántákat százszázalékos mértékben megsemmisítette a jégverés.

De a már majdnem piackész zöldségféléket sem lehetett később értékesíteni, mivel értékesítésre teljesen alkalmatlanná váltak. A termelők kérdésükkel megkeresték a Csongrád Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal földművelésügyi igazgatóságát. Valamennyien ajánlott küldeményben eljuttatták kérelmüket. Bejelentésükre mind a mai napig választ sem kaptak.

A Magyar Országgyűlésben többször hangoztatták az FVM vezetői, hogy ha a gazdák befizetnek a kártérítési alapba, a jövőben kapnak elemi kár esetén kártérítést. Talán arról van szó, hogy az önök minisztériuma nem érez felelősséget a jégkárt elszenvedett gazdálkodók megsegítéséért? Kérdezem hát, miért nem kaptak még választ sem a hivataltól, de egyetlen fillért sem az érintett termelők. Úgy gondoljuk, hogy túlságosan sok idő is eltelt ahhoz, hogy türelemmel várják a károsult gazdák a kártérítési összeget. A további tétlenkedés az FVM részéről a jégkárt elszenvedett gazdák ellehetetlenüléséhez vezet, illetve már vezetett is.

Vidéken a szabadföldi zöldségtermesztés az ott élő emberek egyik alapvető munkalehetősége, így ha az illetékes minisztérium késlekedik, a munkanélküliek amúgy is népes tábora tovább gyarapodhat. Kérdezem tehát államtitkár úrtól, miért nem kívánják - vagy nem tudják - megsegíteni a jégkárt elszenvedett tömörkényi lakosokat.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Pettkó képviselő uram után szólni nagyon nehéz, hiszen azt az öndicséretet, amit itt hallottunk, és a klasszikusok fölsorolása után, ha az ember szót kér, egy kicsit bajban van az önbizalmával, nem úgy, mint a képviselő úr saját magával és a csapatával. Meg itt elhangzott ugyanarról az oldalról, hogy "gyengébbek kedvéért", másik képviselőtársa részéről.

Hát én elmondanám, és szíves figyelmébe ajánlanám mindenkinek, hogy talán én azt látom problémának, hogy hat évvel ezelőtt nem azzal foglalkoztak, és folyamatosan a kormányon lévők, akik most egymásra mutogatnak, Horn úr és a csapat másik része, az MSZP. Ugyanakkor mit is mondtak önök azelőtt Kuncze Gábor vezetésével? Hogy gyöngébb államra van szükség. Sikerült olyan államot produkálniuk, ami nem tudja, nem tudta folyamatosan kezelni a gazdasági problémákat.

Minden bajt és gondot onnan eredeztetnek, hogy valamiféle juttatást kaptak a közszféra dolgozói anno, hat éve. Hogy annyit kaptak-e vagy nem annyit, mindenesetre azóta sem kaptak a "csipiszen" kívül sajnálatos módon szinte semmit, olyat, ami érdemleges emelés meg egyéb lett volna. Tehát dőreség erre fogni, mondjuk, a gazdasági bajokat, inkább az önök hozzá nem értése vagy pedig a tudatos sorvasztás következménye, így például csak a vasútnak a privatizációjára gondolva. Szépen eladták önök a teherágazatot, meg a jó ég tudja, hány ezer vasúti kocsit.

(10.20)

De lehetne a gazdaság összes többi részét is sorolni, ami a lelkükön szárad, és bizony ebben a Gazdasági Minisztériumot... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - jelesül a Horn Gábor-féle, illetve az önökhöz közel álló csapat vezette, de karöltve az MSZP-vel; közös a felelősség, utólag lehet itt mosakodni.

Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az oktatási vitának a lényegéhez kellene szerintem hozzányúlni, nevezetesen, a normatív támogatásokat nem visszafelé kellene metszeni, kedves képviselő asszony, az önök frakciója és kormánya javaslatára, hanem megnövelni legalább az infláció mértékével, hiszen mindenki tudja, hogy a dologi kiadások mindenkinek nagyon súlyos következménnyel járnak, úgy az intézményeknek, mint a benne dolgozó személyzetnek, tanárnak, takarítónőnek, akárkinek, mindenkinek, hiszen a gáz után, a megnövekedett villanyszámla után fizetni kell kőkeményen.

Önök visszametszik a normatív támogatásokat, ugyanakkor óraszámot emelnek, ugyanakkor elveszik a 13. havi fizetését a tanároknak, visszametszik a diáksportra jutó összegeket, illetve szinte teljes mértékig elvonják. Megkívánják, hogy különböző tanfolyamokra, önök által nagy pénzért működtetett tanfolyamokra - aminek sokszor az értelme megkérdőjelezhető - menjenek el a kedves tanár kollégák, pedagógusok, ugyanakkor az ehhez való forrást alig vagy kevésbé biztosítják, vagy egyáltalán nem biztosítják - kötelezővé teszik. Miből fogják ezt fedezni és finanszírozni az iskolákban ténykedő pedagógus kollégák?

Tudom azt, hogy már régóta a pedagógus-lelkiismeretre apellálnak, ami még meg is van, de ha így haladunk, ebből a végén semmi más nem lesz, mint annak a neoliberális közoktatásnak a megerősítése, amit önök vezettek be, ahol fölállhat a diák, szédeleghet a mobiljával a teremben, megzavarhatja a többi társának a tanulás folyamatában való részvételét.

Én inkább az előző helyzetnek a financiális támogatását, az inflációkövető közoktatási pénzek odajuttatását tartom normálisnak, és az ilyen típusú módosító indítványokhoz tudom a támogatásomat fölajánlani.

Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Baráth Etele képviselőtársunk megjegyezte, hogy más felfogású költségvetés elkészítésére van szükség. Én a más felfogást már hangsúlyoztam ezelőtt évekkel, sőt a legutolsó költségvetésnél is, és most is duplán aláhúzom.

Mire gondolok? Például nem lehetne büntető normatívával sújtani továbbra sem - és nem kellene ezt a gyakorlatot önöknek járni -, ami például sújtja most a körzetemben Dóc, Felgyő és sorolhatnám, milyen településeket, mert úgymond kicsik, úgymond sokba kerülnek. Hát nem egészen erről van szó, hanem önök egypár évvel ezelőtt egy tollvonással szinte lehúzták ezeket a településeket a térképről. Hiába társultak, mégsem elegendő a forrás ahhoz, hogy normális emberi módon tudják működtetni az intézményeiket és minden egyebet.

(12.10)

Azzal együtt, hogy már társadalmi munkában végzik a képviselők és a polgármester is a maga munkáját - erről ennyit. Tehát megszorításokat eszközölnek lent, ugyanakkor viszont központi forrást nem kapnak. Vagy luxusnak tartom azt, amikor a felgyői szilárdhulladék-lerakót önök nagy csinnadrattával az új miniszterrel az élen átadták a nyáron, de azóta sem üzemel, mert visszatartottak néhány forintot, és ennek az a következménye, hogy továbbra is Csongrádra hordják a szemetet és egyebet. Nem tudom, hogy erre a feladatra mennyi pénzt fognak szánni, de mindenesetre sürgősen meg kell oldani. Elmondtam mint helyi luxust, hogy ilyen luxust nem lehet megengedni.

De az sem járható út, kedves képviselőtársaim, hogy az államtitkárok száma megduplázódott az önök utolsó időszakában, és most is drága autókkal járnak. Amikor megyek ki a déli kapunál, majd beleütközöm a küszöbig álló autókba, amelyek várják az államtitkárokat, minisztereket vagy akárki tudja. Gondolom, fuvarozza háztól házig, és ez is egy luxus.

Ugyanakkor a kommunikációban, hogy milyen csodálatosan mennek most ezek a válságkezelő és egyéb programok! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hatalmas pénzt állítottak be. Ez tarthatatlan dolog, ezt nem lehet megengedni a magyar emberek érdekében. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Örülök, hogy Oláh Lajos államtitkár úr mégis itt van, arra kérem, hogy maradjon is itt, ne álljon fel, és ne menjen el. Fontos dolgokat szeretnék mondani a választókörzetemből. Nevezetesen, a csongrádi szennyvíztisztító bővítése nagyon aktuális környezetvédelmi és gazdasági szempontból. Önök folyamatosan ígérték ennek a pályázatnak az elnyerhetőségét. Ott tartunk, hogy ebben a költségvetésben sem találok olyan fedezetet, ami ezt a szükséges környezetvédelmi beruházásfejlesztést, egy bizonyos kapacitásbővítésről van szó, biztosítaná; nem látom, nem találom.

A másik dolog, ami egy kicsit spórolás, és a tárca figyelmébe ajánlom: Felgyőn önök átadtak a nyáron egy szilárdhulladék-lerakót. Ez mégsem üzemel. Nem oda szállítják a szemetet, hanem Csongrádra, mert talán hiányzik néhány tíz millió forintocska, amit gyakorlatilag a kötvénykibocsátás nyűgében vergődő csongrádi költségvetés nem tud előfinanszírozni. Nagyon utána kellene nézni, mert ez ugyanolyan felelőtlenség a tárca részéről, mint amikor önök a szilárdhulladék-lerakóhoz két évvel ezelőtt megvették a gépkocsikat, és ott amortizálódtak a csongrádi telephelyen, anélkül, hogy üzemeltek volna, és közben a garancia biztosított lehetett volna.

Vásárhelyi-terv: ez egy nagyon nagy falat, valószínűleg még egy kétpercesben visszatérek rá. Ígérték a dóci tározó megépítését. Nagyon fontos és szükséges, vízügyi, biztonságtechnikai és mindenféle megoldás szempontjából jó lenne ennek megvalósítása. De ugyanilyen fontos lenne, azt mondta államtitkár úr, hogy a fővédvonalak már rendben vannak, a gátak megerősítésre kerülnek. Jelentem, nem így van. A csongrádi Öregszőlők útjánál kiderült, hogy fővédvonallá kell alakítani, mert ha ezt nem tesszük, ott fog betörni és a város mögé kerülni a víz, és a térséget elönti az árvíz. Ennek a kérelme folyamatos, évek óta, a 2002-es árvíz óta aktuális, ebben nem nagyon tüsténkedtek semmit.

Köszönöm szépen a figyelmet.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. A környezetvédelmi államtitkár jelenlétét hiányolom, de itt van Kovács úr, aki a folyamatosságot képviseli, hiszen ő is ott volt a minisztériumban, amikor ezek a dolgok nem jó irányba mentek. Az új típusú költségvetéshez, amit Baráth Etele feszegetett, én hozzátenném, hogy bizony az is új típusú költségvetésnek számít, amikor a meglévő közpénzből felépített beruházást védjük-óvjuk, és nem hagyjuk elkótyavetyélni, mint például a csongrádi Energon Kft. üzemét, ahonnan leszerelték az egyik szocialista politikushoz - éppen, aki kiment a teremből, állítólag - közel állók a gépeket, és eladták. Nem tudom mennyire környezettudatos magatartás és munkahelyteremtő magatartás ez, amikor rengeteg embert érintett.

Amiről még szólottam volna, és örültem volna, ha államtitkár úr itt van, konszenzus alakult ki a csongrádi duzzasztó megépítésének kapcsán. Három megye fogott össze, ennek az előtanulmányterve meg is született, támogatja a szakma, erről nagyon komoly társadalmi vita folyik folyamatosan, és azt gondolom, hogy ez is része kell hogy legyen annak a Vásárhelyi-terv című fejezetnek, aminek az épülgetésének tanúi vagyunk, de ezzel a tempóval, gyorsasággal, hozzáállással nem úgy vagyunk megelégedve, mint ahogy szeretnénk. Ebben hathatósabb odafigyelés, komolyabb költségvetési források hozzárendelése és folyamatos hozzárendelése szükségeltetik, hiszen ez turisztikai, mezőgazdasági, ivóvíz-ellátási és mindenféle tekintetben, az elsivatagosodás elleni programnak is fontos mérföldköve lehet, hiszen így lehet a Tiszát végig használni minden ilyen célra, sőt még a hajózásra is.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Kovács Kálmán Úr! Megszólíttattam. Ön a végén beszélt a tömegközlekedésről meg egyebekről. Én ezt maximálisan támogatom, és mint irányt jónak tartom, de ehhez az irányhoz hozzá kell tenni egy oldalágú irányt is, ami nevezetesen a vidék tömegközlekedését segíti és szolgálja. Nem elzárni kell a vidéki lehetőséget és a vasutat, lemetszeni azokat a szerves vonalakat a tömegközlekedésről, amiket eleink izzadságos módon megépítettek, elkészítettek, amit az ott élő emberek nagy nehézségek árán fenntartanak. Ők is adófizető emberek. Sűrűn elhangzik, hogy vidéki ember is utazhat Pesten a metrón. Természetesen. De én megfordítom: budapesti ember is utazhat a vasútvonalainkon, szívesen várjuk, ismerjen meg bennünket, a vidéket, érezze ott jól magát. Ugyanez vonatkozik a vidéki autóbuszjáratokra is. Kéretik a költségvetésben támogatni azokat a módosítókat, amelyek a diákság iskolába való eljutását és az emberek munkahelyre való eljutását segítik, mert belátom én is, hogy nem építhetnek minden kistelepülésen gyárat vagy nagyüzemet, és egyéb munkahelyek híján nincs más választásuk, mint ingáznak, eljárnak máshová. A statisztikai adatok szerint a kiskeresetűek lassan már a fizetésük 20 százalékát ingázásra költik, és sajnos az sem adatik meg mindenkinek, hogy gépkocsival, gépjárművel járhasson. Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy darabig tartózkodom majd a kétpercesektől, de ezt még el kell hogy mondjam. A távhővel kapcsolatos felvetést mindenféle szempontból támogatom, hiszen a körzetemben is fontos a távhő támogatása, hadd ne mondjam, hogy mely településen. Ugyanakkor viszont szomorú vagyok, hogy az adótörvények kapcsán elutasíttatott a tűzifára vonatkozó támogatottság kérdése, hiszen egy meghatározott mennyiség esetén itt is lennének olyanok, akiknek a körét támogatásra kellene javasolni, hiszen nem mindenki részesülhet a gáztüzelés előnyeiből vagy hátrányaiból, de ugyanez vonatkozik a távhőre is.

A hidak és kompátkelők dolgában nem látok a költségvetésben olyan tételt, ami igazából megsegítené azok üzemeltetését, pedig több helyen ez az egyedüli megoldás, hogy akár télvíz idején is át lehessen kelni a Tiszán vagy a Dunán. Ehhez természetesen az kellene, hogy az autópályáink ne olyan drága pénzen épüljenek, mint eddig, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy völgyhidakat kell továbbra is építgetni, eddig is kár volt. Ez azonban új szemléletet igényel. Mondjuk meg őszintén, a mi szemléletünk eddig is az volt, hogy nem kellene drága pénzen völgyhidakat meg egyebeket építeni, hanem úgy kellene elkészíteni az autópályát - az 5-öst is így kellett volna -, hogy ne kelljen folyamatosan szőnyegezni és állandóan lezárni az egyik sávot - felváltva: hol az egyiket, hol a másikat -, mert így nem tölti be a funkcióját, nem lehet olyan sebességet elérni az 5-ös autópályán, mint amit normális esetben el lehetne érni. Tehát az állami közpénzért megfelelő minőségű dolgok épüljenek, és kellő mértékű legyen az ellenőrzés. Ezt javaslom a költségvetés végrehajtásához.

Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Bebes képviselőtársam részleteiben és nagyon alaposan kivesézve elmondta a kistérségi társulásokkal kapcsolatosan, hogy milyen problémák vannak. Csak hát ezeket a problémákat még tetézi az a helyzet, hogy vidéken, vidéki vonatkozásban a mezőgazdaság termelvényei szinte eladhatatlanok, és gyakorlatilag azok a gazdák és vállalkozók, akik ebben a kelepcében küszködnek, szinte fizetésképtelenek. Még kétezer forintért sem lehet eladni, mondjuk, a kukorica mázsáját, háromezer forint körül van a búza és egyéb gabonafélék. Az állatállományt, ha megveszik, a jó ég tudja, hogy mikor fizetik ki annak az árát és ellentételét. De ez jellemző végig és végig.

Ugyanilyen bajban vannak az ipari és szolgáltató vállalkozók és vállalkozások, kicsik és közepesek, talán még a nagyobbacskák is - vidéki viszonylatról beszélek -, akik még kenyeret tudnak adni az embereknek, akik még munkát tudnak biztosítani. Az önadózók is ilyen problémával küszködnek.

Ha nagyon szegény az önkormányzat, még gesztust sem gyakorolhat, hogy ebben a helyzetben legalábbis ne emelje az iparűzési vagy egyéb helyi adókat, arról meg nem is beszélek, hogy ilyen válságban illene ezeket csökkenteni. Mivel a kötelező feladataitól elveszi a normatíva egy részét, tehát csökkenti, visszametszi, hiú ábránd ilyet kívánni az önkormányzattól, ami nagyon fontos lenne, hogy csökkentse helyben az adókat, hagyjon egy kicsit nagyobb levegővételt és bevételi forrást a vállalkozásnak. Ez nagyon nehezen megy. Tartok tőle, hogy a kistérségek a nem kötelező feladataikat, amik a kultúrával, a sporttal és egyéb más dolgokkal kerülnek összefüggésbe, nagyon vissza fogják metszeni, vagy esetleg meg is fogják az ilyen tevékenységektől vonni a támogatásukat.

Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Hát nem bírom ki, hogy ne reagáljak, de csak nagyon röviden Papp képviselő úrnak a tszcs-szervezéssel kapcsolatos mondandójára.

Kedves Képviselő Úr! Igaz, hogy én akkor csak 7-8 éves gyerek voltam, de nagyon emlékszem, amikor sokáig szívózott apám, hogy nem akar belépni, kirakták az elvtársak, az MSZMP agitátorai a pisztolyt az asztalra, és Vincze bátyám, ha nem megy, akkor gond van. (Dr. Géczi József Alajos: Ez így volt! És akkor mi van? - Arató Gergely: Szavazzunk! Nem értünk egyet a téeszszervezéssel!) És a támogatásról pedig annyit: abban adósodott el félig-meddig a Kádár-kormány, hogy a termelőszövetkezeteket úgymond szanálta. Ez a szanálás nem más volt, mint állami és közpénzből tuningolta volna őket és tákolta volna, míg össze nem roskadtak, és ezért is kellett a földek és egyéb privatizáció. Ez tényleg nem igazán tartozik szorosan a költségvetéshez, de a történelmi hűség kedvéért ezt el kellett mondani.

Ugyanakkor azt is el kellene mondanom, hogy abban az időszakban például kisiskolák még épültek is. Gyakorlatilag 18 gyereknek, nekünk építettek ott Bökényben egy oskolát egy tanító bácsival, és el tudom mondani, hogy mind a 18-unkból lett valami hasznos ember a társadalom javára. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) Most nem magamra gondoltam alapvetően.

Utaztatás. Amennyiben a kistérségi oktatási normatívát és minden normatívát kurtítanak, bizony nagyon előfordulhat az, hogy megint a neoliberális szemlélet, a szabad demokraták által favorizált buszprogram, meg egyebek fognak belépni. Holott például a csongrádi kistérségben, ha megnézem a kinti iskolákat, Bokrost, Csanyteleket, Tömörkényt, Felgyőt, mindenütt van tornaterem. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Gyerek van?) Van nyelvi labor.

Kedves Képviselő Úr! Amikor bajban volt ez az ország Klebelsberg Kunó alatt, akkor pont az oktatásra, képzésre fordítottak többet, és most, amikor bajban vagyunk, nem arra kell törekednünk, hogy 35 fős osztálylétszámokat hozzunk létre, mert a normatívából így fogja majd jobban futni, hanem a kiscsoportos oktatásnak minden előnyét kellene kihasználni, akár a nyelvtanulást, akármit sokkal könnyebb megvalósítani szakmailag, mint egy nagy csoportban. Tanulhattunk mi annak idején oroszt vagy németet 32 fővel egy osztályban, soha nem tanulhattuk meg úgy, mintha mondjuk, 3-4 fővel okítják a közoktatásban, és mellette esetleg a szülő tud egyéni oktatással is hozzásegíteni.

Köszönöm szépen.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A mézbotrány után decemberben az ír dioxinos hús esetében is bizonyította a hazai élelmiszer-ellenőrzés - élén a főállatorvossal -, hogy a feladatuk ellátására alkalmatlanok.

A miniszter felel azért, hogy a magyar emberek elé biztonságos élelmiszer kerüljön, köteles minden szükséges intézkedést a magyar élelmiszer védelmében megtenni, ha ezt elmulasztja, annak felelősségét viselnie kell.

Az Európai Unión belül a tőke és az áru szabad áramlása Magyarországon eddig a legsúlyosabb károkat éppen az állattartók számára eredményezte. A magyarországi sertésállomány 1990-hez képest 11 millióról alig több mint 3 millió darabra csökkent, és ezek piaca is bizonytalan.

(18.20)

Mindeközben az élelmiszer-ellenőrzés Magyarországon a könnyebbik utat választotta, a kistermelőket, a hazai kis piacokra kijutó őstermelőket igyekszik drákói szigorral ellenőrizni, eközben pedig a főállatorvos napokon keresztül nem tud arról, hogy Magyarországra dioxinnal szennyezett új sertéshús érkezett. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!)

A magyar közvélemény elvárja a kormánytól, az agrárminisztertől, hogy az ellenőrzési rendszert a külföldről érkező élelmiszer tekintetében a legnagyobb szigorra késztesse, és vonja le a következtetéseket mind az ellenőrzési rendszerre, mind pedig az érintett személyekre vonatkozóan.

A fentiek alapján kérdezem az államtitkár urat: mit kíván tenni annak érdekében, hogy a hazai élelmiszer-fogyasztók biztonságos, egészséges élelmiszerhez jussanak? Kérdezem továbbá: mit tesz az agrártárca az ellen, hogy a nagy élelmiszeráruház-láncok a hazai termékek mellőzésével olcsó, de bizonytalan eredetű és összetételű élelmiszerekkel árasszák el a magyar piacot?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Csongrád megye gyönyörű természeti környezetben lévő települése Dóc község, amely közel húsz esztendeje önálló általános iskolát működtet. Az iskolában, amely a Csongrád megye ökoiskolája cím büszke tulajdonosa, korszerű oktatás folyik. Itt rendezik évtizedek óta a megyei természetvédelmi vetélkedőket. Az oktatási intézményben számos szakkör áll a tanulók rendelkezésére. Nyolc tanteremben, köztük a lehető legkorszerűbben felszerelt informatikateremben történik a tanulók nevelése. A továbbtanulás tekintetében kitűnően szerepelnek a dóci diákok. A tantestületben 9 fő főállásban tanít, 100 százalékos szakos ellátottság mellett, és néhányan áttanítanak fél- és negyedállásban.

Nagy gonddal és odafigyeléssel gondozzák a tehetségeket és végeznek felzárkóztató tevékenységet a hátrányos helyzetű tanulók vonatkozásában. A közel 80 tanuló közül 38 hátrányos helyzetű, illetve sajátos nevelési igényű. Az ő nevelésüknek eredményesebbé tétele érdekében az iskola sikerrel szerepelt uniós pályázaton, amelynek értelmében az iskolát öt évig működtetni is kell, nem lehet bezárni. Az iskolát jelen pillanatban a szegedi kistérség működteti. A kistérségi társulás 2010 után nem hajlandó működtetni az iskolát az állami normatívák alacsony szintje miatt. Elkeserítő, hogy Magyarország oda jutott, hogy egyáltalán felmerülhet egy minden tekintetben kitűnő iskola bezárása.

Elfogadhatatlan, hogy a gyermekek több mint 30 kilométert ingázzanak naponta, balesetveszélynek kitéve. A mindennapos ingázás komoly fizikai terhet is jelentene a diákoknak, és jelen gazdasági helyzetben gyakorlatilag megfizethetetlen anyagi terheket róna a szülőkre.

Kérdezem államtitkár urat: meghallja-e a dóci pedagógusok, diákok, szülők segélykiáltását? Tud-e segíteni államtitkár úr abban, hogy ne szűnjön meg a dóci gyerekek helyi oktatása? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Milyen anyagi forrásokat tud biztosítani a dóci iskola működésének fenntartására? Van-e lehetőséget esetleg a Csongrád Megyei Önkormányzatnak arra, hogy jogszabályi háttérrel, a minisztériummal karöltve kisegítse a bajból Dóc iskoláját és költségvetési forrásból finanszírozza annak működését?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Személyes tapasztalatom alapján kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a MVH-val való kapcsolatfelvétel az állampolgárok számára minden elképzelést felülmúlóan nehéz.

Egy Csongrád megyei lakos egy komplikáltnak nem nevezhető ügyben, géptámogatási pályázat visszamondása kapcsán kívánta felvenni a kapcsolatot az MVH-val telefonon; pontosabban: csak kívánta volna, mert a telefonos ügyintézés során nem várt akadályokba ütközött. A Csongrád megyei MVH az ügyben a fővárosi központot találta illetékesnek, az ügyintéző hivatali telefonszámát azonban titkosságra hivatkozva nem adta meg, nekem mint országgyűlési képviselőnek sem.

A központi számon keresztül - közreműködésemmel - sikerült felvenni a kapcsolatot a központi ügyfélszolgálattal, amely többszöri telefonhívás után - amelyek során az ügyiratszámtól kezdődően minden létező azonosító számot megkért - arra a döntésre jutott, hogy az illetékes ügyintézőt megnevezni nem áll hatáskörében. Ezek után a Csongrád megyei MVH újbóli felhívását javasolta, majd arra került sor, hogy órákon keresztül a megyei és a fővárosi MVH-kirendeltség egymás közt tologatta az ügyet.

Színesítette az ügykezelés menetét, hogy az MVH telefonos rendszerében könnyű eltévedni, számos félrekapcsolás és nem fogadott hívás előzött meg minden beszélgetést. Végül több mint négyórányi próbálkozás után, egy minden bizonnyal hatalmasra duzzadt telefonszámla leendő birtokosaként a megyei lakos feladta az egészet. Az ügybe magam bekapcsolódtam, és hasonló tapasztalatokat szereztem. Egyébiránt az idézett polgár írásban Szegeden beadta az ügyével kapcsolatos kérelmet; reméljük, hogy megértő szemekre és fülekre talál, és ennek hatására történik meg az intézkedés, nem pedig ennek figyelembevétele nélkül.

Kérdezem hát az államtitkár úrtól: ön szerint hatékonyan működik az MVH ügyfélszolgálata? Akadályozhatja-e az országgyűlési képviselőt az ügyintéző azzal, hogy nem adja meg az illetékes ügyben kompetens ember telefonszámát?

Várom megtisztelő válaszát, köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajtóértesülések szerint a kormány közel kétezer kilométeres szakaszon szándékozik megszüntetni a vasúti közlekedést a decemberben esedékes menetrendváltozáskor. E kormányzati szándékkal szemben nemcsak a parlamenti ellenzék, de számos civil szervezet és több vasúti szakszervezet is erőteljesen tiltakozik.

Választókerületemben, a Csongrád megyei 4-esben a 147-es vasúti szárnyvonal kapcsán már korábban is felmerült a megszüntetés veszélye. 2006 novemberében írásbeli kérdéssel fordultam dr. Kóka János közlekedési miniszterhez, arra kérve őt, mérlegelje a körülményeket, hogy a szárnyvonal megmaradhasson. A miniszter úr akkor a válaszában kifejtette, hogy az említett Szentes-Csongrád-Kiskunfélegyháza szárnyvonal ügye a további egyeztetések és vizsgálatok sorába tartozik.

2007 novemberében interpelláltam a gazdasági és közlekedési tárcát, amelyben jeleztem, hogy az utazóközönség létszáma növekedett a szárnyvonalon, olyannyira, hogy a reggeli órákban a diákok és a munkába indulók szinte teljesen megtöltik a kisvonatot, így annak megszüntetése a legkevésbé sem indokolt. Garamhegyi államtitkár úr akkor azt válaszolta: vasúti mellékvonal megszüntetése, vagy ahogyan a képviselő úr említette, bezárása nem szerepel sem a kormány, sem a tárca céljai között. Akkor kifejtette: nem kívánunk ilyen mellékvonal-megszüntetést, mindaddig, ameddig az érintettekkel, a helyiekkel le nem zárult az egyeztetés.

Hiába azonban az adott szó, a kormány most mégis drasztikus mértékű vasúti leépítést akar végrehajtani, ráadásul semminemű egyeztetést nem hajtott végre, szemben az észérvekkel, szemben az állampolgárok érdekeivel.

Kérdezem tehát önt: miért kívánja felszámolni a 147-es vasúti szárnyvonalat, noha azon a vonalon a vonatközlekedés létfontosságú a térség állampolgárai, Szentes, Csongrád, Gátér, Kiskunfélegyháza és a környék lakossága szempontjából? Milyen érvekkel próbálja megindokolni a vasúti közlekedés tervezett leépítését?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)