Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan előterjesztés van előttünk, amelyről azt kell mondanom, hogy az is lehet, hogy helyes. Lehet - csak nem tudjuk, hogy az-e.

Mit mond ez az előterjesztés? Két dolgot mond: az egyik az, hogy váltani kell nyugati típusra, a másik pedig az, hogy ehhez a bérlet formáját kell alkalmazni. Ennyit mond az előterjesztés.

(21.20)

Mit nem mond meg? Nem mondja meg, hogy tényleg kell-e váltani. Azt írja, hogy a jelenlegi MiG-29-esek részben alkalmasak. Hogy ez mit jelent, nem tudjuk. Azt mondta imént Simon képviselő úr, hogy a közvéleményt részletesen tájékoztatták. Azt szeretném mondani, hogy nem tájékoztatták. (Iváncsik Imre: A képviselőket sem!) Erről az apróságról nem tájékoztatták.

Én erről a kérdésről, mielőtt a Gripen mellett döntött volna a kormány, egy csomó televízióműsort láttam, újságcikket olvastam, nyilatkozatot hallgattam meg (Dr. Szabó János: Ez a baj!), és nem derült ki belőle. Volt olyan szakember, a légierő korábbi vezetője, aki azt mondta, hogy nem kell váltani, mert a gépek alkalmasak lennének még jó néhány évig, s volt olyan szakember, aki meg azt mondta, hogy nem lennének alkalmasak. Én nem vagyok a honvédelmi bizottságban, meg hiába is lennék, mert ezeket a részleteket nem tudnám, de nem derül ki. A javaslat indoklásából ez nem derül ki, nincs elmagyarázva. Tehát mi, képviselők nem vagyunk meggyőzve erről.

A másik aprócska kis kérdés: mibe kerül? Mibe kerülne a meglevő gépek további üzemeltetése, mibe kerül a bérlet? Nem tudjuk. Röpködnek bizonyos számok, amelyeket az indoklásba elfelejtettek beleírni. Az újságokban vannak számok, az indoklásban nincsenek. Hogy mondjam: ilyen indoklás alapján kell az országgyűlési képviselőknek dönteniük.

Az országgyűlési képviselők egyetlenegy alapon döntenek: elhiszik a kormánynak, hogy ez a legjobb megoldás. Hozzáteszem, néhány nappal a döntés előtt még egy sorozat nyilatkozatot kaptunk, amely azt magyarázta, hogy miért nem jó a Gripen, miért csak az F-16-os a jó. Ez televízióban, újságokban, mindenütt szerepelt; aki nézi a televíziót és olvas újságot. Én elhiszem, hogy ez a legjobb megoldás, de nem tudom, miért, nem tudom, hogy a közvélemény üdvözli-e; lehet, hogy őt sikerült meggyőzni, de nem tudom, mivel. Erre majd még visszatérek.

Tehát azt kell mondanom, hogy úgy hoz döntést az Országgyűlés, hogy nem tudja, miről hoz döntést. Nem tudja! Nem tudja a tartalmát. és nem tudja a költségeit, nem tudja a megtakarítást. Még egyszer mondom: lehet, hogy a kormány helyes döntést javasol az Országgyűlésnek, de ha valaki megnézi ezt az indoklást, akkor azt kell mondania, hogy semmilyen komolyan vehető érvet arra, hogy tényleg ez a helyes döntés, a kormány nem hoz fel.

Azt mondták a képviselőtársaim, hogy a közvélemény üdvözli ezt a döntést. Az a benyomásom, hogy a kormány egy nagyon ügyes taktikát alkalmazott. Heteken keresztül egy drágább megoldásról beszélt, utána kikötött egy olcsóbb megoldásnál, és nem beszél a még olcsóbbról, mintha az a megoldás nem is lenne. Lehet, hogy az a megoldás, tehát a MiG-ek további üzemeltetése valóban nem elfogadható megoldás, de hogy tényleg nem elfogadható-e, erről nem tudunk semmit. Azt tudjuk, hogy szerencsére ezeket a MiG-eket még az Antall-kormány idején szerezték be, nem lehet azt állítani, hogy az előző kormány szovjet orientációjának következménye, hogy ezek a gépek itt vannak nálunk, mert nem az előző kormány szerezte be őket. Még azt is hozzáteszem, hogy az Antall-kormány döntése akkor, emlékezetem szerint, egyfajta konszenzusra épült, ezt a parlamenti pártok akkor helyeselték, elfogadták. Az egy hosszabb időre szóló megoldás volt, e gépek repülési idejének még egy nagyon jelentős része hátra van, hátra lenne. De nem!

Még egyet hozzáteszek: volt a miniszterelnöknek körülbelül egy évvel ezelőtt egy olyan kijelentése, hogy ebben a ciklusban nem lesz döntés gépvásárlás ügyében. Egy határozott ilyen kijelentése volt, és most mégis lett döntés. Lett döntés fél évvel a választások előtt. Nem tudjuk, hogy miért, senki nem tudja, hogy miért. Nem mondták meg, hogy miért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nagyon nagy, azt kell mondanom, végtelen bizalommal kell lennie a kormány iránt egy képviselőnek ahhoz, hogy ilyen tájékoztatás alapján, ennyi indoklás alapján ezt a döntést támogassa. Hozzáteszem, irgalmatlanul nagy összegről van szó. A kormány annak tudatában dönt ennek az összegnek az elköltéséről, hogy a jelenlegi ciklusban ebből egy fillért sem kell kifizetni, ezt most hallottuk a kormánypárti képviselőtársaimtól; tehát - hogy így mondjam - más kontójára vállal kötelezettséget. Azt gondolom, nem várható el egyetlenegy képviselőtől sem, hogy ennyi tájékoztatás, ennyi indoklás alapján egy irgalmatlanul nagy összeg felhasználását támogassa a szavazatával. A kormánypárti képviselőtársaimban megvan ez a végtelen bizalom a kormány iránt, lehet, elfogadom, de ellenzéki képviselőtől ezt elvárni szerintem méltánytalan. Felelőtlenség lenne az ellenzéki képviselők részéről, ha ezt megszavaznák.

Még annyit tennék hozzá - és szeretnék erre visszatérni -, hogy az első ciklusban, az MDF-kormány idején, amikor az SZDSZ volt a vezető ellenzéki párt, a honvédelem kérdéseiben sikerült konszenzusos döntésekre jutni - sikerült. Ezeket az alapkérdéseket lényegében egyetértésben döntötte el a parlament. (Dr. Kosztolányi Dénes: Korrekt volt az ellenzék!) A második ciklusban, amikor kétharmados többsége volt a szocialista-szabad demokrata koalíciónak, formálisan nem volt szüksége ellenzéki támogatásra, és ezért az ellenzéki pártok - Fidesz, MDF, Kisgazdapárt - abban lelték örömüket, hogy nem támogattak olyan előterjesztéseket, amelyeknek a folytatását maguk kormányként aztán elfogadták. Gondoljanak csak arra - Lezsák képviselő úr még biztosan emlékszik, hiszen itt ültünk együtt akkor is -, hogy azt a bizonyos haderőcsökkentést, amit a mi kormányunk is annak idején előterjesztett, milyen vehemensen utasították el, hogy aztán kormányra kerülve folytassák! Igaz? Tehát az az elutasítás egy öncélú elutasításnak bizonyult utólag.

Lehetett volna akkor is konszenzusra törekedni honvédelmi kérdésekben, de az akkori ellenzék erre nem volt hajlandó. Most is lehetne konszenzusra törekedni honvédelmi kérdésekben, és ahol kétharmad van, ott a kormány tesz is erre erőfeszítéseket több-kevesebb sikerrel, de mivel itt nincs kétharmad, ezért eszébe sem jut, hogy érdemben megpróbáljon olyan előterjesztést tenni az Országgyűlés elé, amelyhez egy felelős ellenzéki képviselő a szavazatát adhatja. Ezért van előttünk egy ilyen előterjesztés. Még egyszer mondom: lehet, hogy amit a kormány javasol, jó megoldás, de mi ezt nem tudjuk, és egy közel 200 milliárdosnak ígérkező összeget úgy megszavazni, hogy nem tudjuk, mi van mögötte, ezt ellenzéki képviselőtől nem lehet elvárni. Sajnálom, hogy a kormány ilyen módon közelítette meg a kérdést, és ezért nem lehet egy ilyen alapvető fontosságú kérdést nagy parlamenti többséggel elfogadni.

Köszönöm szépen.