Felszólalás adatai

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ezen a héten napirend utáni felszólalásaimban a sajtóban, de a közbeszédben is mind gyakrabban megjelenő országimázs megnevezésről, valamint a szóhasználatot övező politikai jelenségekről kívánok néhány gondolatot röviden kifejteni.

A mai, tehát első alkalommal nem a kifejezés tartalmáról, hanem magáról az országimázs megnevezésről szólok, mely álláspontom szerint nem jó.

(0.20)

Miért is? Sorolom az okokat.

Először azért, mert egy magyar és egy magyar fülnek nagyon is idegenül hangzó szó összetétele.

Azután, mert jóllehet, az "imázs" - vagy angolosan "imidzs" - kifejezés az európai nyelvek szövegeiben nemzetközi szó gyanánt szerepel, Magyarországon az 1986-ban már a 8. kiadást megért idegen szavak szótárában még nem található, tehát nem beépült, hanem mintegy berobbant a magyar nyelvhasználatba, s mind a mai napig nem honosodott meg.

Azután, mert különösen kirívó, hogy amikor éppen "országimázs" a megnevezendő tartalom, akkor ebbe a megnevezésbe idegen szó épül be.

Azután, mert az "imázs" latin eredetű szó, a franciából vagy az angolból egyszerűen lefordítható. Azt jelenti: kép; nemzetközi használata pedig bizonyos többletjelentést adott hozzá, lényegében gondolati kép, arculat, jelleg, hangulat, hatás együttesét hordozza.

"Mindenáron meg kell őrizni a francia borvidék történelmi imázsát" - mondja egy konferáló, s ez alatt a jellegzetes borfajta, feldolgozási mód, pincészet, üvegszín és üvegforma, borivási mód, a tálalás módja, a hozzá kínált ételek, vagyis minden, a borral kapcsolatos legapróbb motívum beleértendő. A magyar "kép" szó jelentése önmagában nem ilyen gazdag, nyilván ezért vették át a nemzetközi változatot. Csakhogy: az imázs, a kép egy összetett szó alkotóeleme. Az összetétel első tagja: ország. Lehetséges tehát az "országkép" kifejezés használata, s ebben az összefüggésben a kép szó elnyeri az imázsban megfogalmazódó többletjelentéseket.

Ám még így sem megfelelő a kifejezés és a tartalom egysége. Az ország ugyanis csak boldogabb sorsú népek esetében jelenti magát a nemzetet, a nemzeti kultúrkört is, azaz azt a tartalmat, aminek imázsa lehet. Magyarország esetében a történelem hol szinte elsodorta az országot, hol háromfelé vagdalta, hol leszelte területének, lakosságának nagy részét, de hát akik kívül rekedtek, mind a mai napig magyarok maradtak.

Milyen imázs, milyen kép, arculat, jelleg kell tehát nekünk? Természetesen a magyarságra vonatkozó tartalom és kultúrkör kell. Ma vagyunk abban a történelmi helyzetben, hogy nem területet, hanem kultúrát nevezhetünk meg. A magyarság kultúráját, amibe a külföldön munka közben is megcsodált fafaragó székely legények is beletartoznak.

Ma két törvény: a tisztább magyarnyelvűségre vonatkozó, egyes reklámokról szóló törvény és az úgynevezett státustörvény teszi lehetővé, pontosabban követeli meg, hogy az "országimázs" megnevezés helyett a tartalmat gazdagabban és mélyebben, pontosabban és szebben kifejező "magyarságkép" kifejezést használjuk.

Ma itt van a törvények által megteremtett alkalom. Élnünk kell vele - éljünk hát vele!

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)