Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár... - elnézést, Miniszter Asszony! (Derültség.) Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, a nemzet utolsó nagy összefogásának fél évszázados évfordulóját nem lenne szabad néhány napos ünnepségre korlátozni. A köztársasági elnök úr már január 1-jén meghirdette a jubileumi évet, de még nyoma sincs, hogy az egész 2006-os év a jubileum jegyében telne.

Pedig idén, a világtörténelmi szempontból is jelentős forradalom kerek évfordulóján lehetőség adódna a méltó megemlékezések sorára. Történészi vélemények szerint is az 1956-os magyar forradalom kapcsán került a szovjet medve talpába az a tüske, amely a végső lesántulását is okozta. Ugyancsak történelmi faktum, hogy a világon elsőként a kis Magyarország döntötte le ténylegesen a sztálini bálványt. A szobor ledöntése beszédesen szimbolizálta a megszálló hatalom és kommunista ideológiájának erőszakmentes elvetését.

A forradalmat követő ellenforradalmi bosszú gyilkos kegyetlensége viszont nem ismert határt. A bosszú áldozatainak száma temetőparcellákban sem mérhető. A nemzet legjobbjai akasztófára kerültek, a börtönök és alkalmi börtönök dugig teltek, százezrek kényszerültek emigrációba. Akit '56 miatt megpecsételtek, az sohasem szabadult a kirekesztő megbélyegzés alól. Igen, volt és van is kirekesztés, de nem abban az értelemben, ahogyan azt ma szeretnék láttatni.

A magyar néppel szemben ugyanazokat a bűntetteket követték el évtizedeken át, amelyekről a XX. században végre kimondták: ezek a bűnök soha nem évülnek el, ezeket a bűnöket soha nem lehet megbocsátani. Ez így van rendjén, hiszen a kőtáblákba vésett egyetemes törvények ellen senki nem véthet büntetlenül. Amíg a felelősök megnevezése nem következik be, addig nemhogy a rendszerváltás, de még a kerek évforduló megünneplése sem kezdődhet.

(20.00)

Immár húsz éve annak, hogy Nagy Gáspár - a költő - egyértelműen leírta az '56-os forradalom rehabilitálásának és a diktatúra megszűnésének az alapfeltételeit: "A holtakat el kell temetni, és a gyilkosokat néven kell nevezni." Ez lehet csak a rendszerváltás kezdete, ugyanis mindennemű rendszerváltásnak ide, 1956 szent forradalmához kell visszatérnie. 1956 őszének napjaiig kell visszamenni az igazságért, ugyanis még a pluralizmus korában sincs kettős igazság!

Egy közmondás találó megfogalmazása szerint: "Ahol az igazságot száműzik, ott a jogtalanság jön be a hátsó kapun." Magyarországon éppen ez történt. Még ma sem szabad tudni, kik lőttek, és főleg azt nem, kik adták ki a gyilkos parancsokat. Ennek a kényszerű tudatlanságnak súlyos üzenete van a ma élők felé. Az üzenet így szól: meg lehet úszni a felelősségre vonást, meg lehet úszni az emberiségellenes bűnöket.

Úgy tűnik, mintha a diktatúra infrastruktúrája még ma is érintetlenül működne. Ráadásul naponta hallhatjuk a mintha még ma is aktív besúgóhálózat büszkélkedő, arrogáns megnyilvánulásait. A tönkretett áldozatoknak pedig - szintén kerek évforduló - ötven éve nem lehet médianyilvánossága.

Az elkövetkező hónapok döntéseinek ez is a tétje: a magyar forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulójának ünnepét a forradalmat vérbe fojtó ellenforradalmi, szélsőséges és reakciós állampárt jogutódjai fogják-e vajon celebrálni? Félő, hogy akkor az ünnep nem a még ma is titkolt forradalom, hanem a büszkén és dúsgazdagon köztünk élő ellenforradalmi reakció szokássá vált gyűlölködő ünnepe lesz.

Ezért is bír örök igazsággal Danténak Magyarországról az Isteni színjátékban immár hétszáz éve írt, ma is aktuális figyelmeztetése: "Óh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félrevezetni már!"

Köszönöm a figyelmet.