Felszólalás adatai

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy a nézők és a hallgatóság miatt kell megemlíteni, hogy Strasbourghoz a Sors-Társak Egyesületének civil szervezete fordult, mert a civil szervezetek végveszélyben látják a saját ügyüket, tehát nem az Országgyűléstől vagy képviselőktől ered a beadvány. Amiről én beszéltem, az az Alkotmánybírósághoz lesz beadva, azt tudakolva, hogy fellazítható-e az Országgyűlés ellenőrző szerepe a kormány fölött, a mindenkori kormány fölött, vagy pont ennek az ellenkezője lenne kívánatos, és hogy egy országgyűlési határozat hol helyezkedik el végső soron a törvények hierarchiájában, hatályon kívül helyezhető-e, módosítható-e, illetve egyszerűen negligálható-e abban az esetben, ha olyan feladatokat ró valakire, amelyeket nem szívesen hajt végre, vagy nem tud végrehajtani, vagy nem tudja határidőben végrehajtani. Mind a három megoldás lehetséges lett volna.

A legszomorúbb tény ebben az ügyben, és azt hiszem, a vita végén ezt nyugodtan megfogalmazhatjuk, hogy az egyetértés, a konszenzus ezek szerint a kormánynak nem kell. A képviselők igénylik itt az ország házában, szeretnénk minél több ügyben egyetértésre jutni, minden kezdeményezést, ami jó szándékú és jó irányba próbál lépni, azt a jövőben a Fidesz pártsemlegesen, presztízsveszteség nélkül, illetve minden presztízsokot félretéve támogatni fogja.

Csak szíveskedjenek önök előjönni ezekkel a javító, jobbító, az ország életét megkönnyítő, az európai csatlakozást elősegítő, a lecsúszásunkat, lemaradásunkat, a rossz érzésünket, az elégedetlenségüket valahogy oldó, eloszlató és a bizalmat visszaszerző javaslatokkal.

Tegnap is egy ilyet vártunk volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Húsz perce volt erre a miniszterelnöknek, sajnos nem hallottunk tőle egyet sem. Ez a határozat (Az elnök ismét csenget.) alkalmas lenne arra, hogy elkezdjük a közös munkát.

Köszönöm a türelmet, elnök asszony. (Taps az ellenzéki padsorokban.)