Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy hallgattam Horváth János képviselőtársam felszólalását, azon tűnődtem el, hogy a parlamenti gyorsírók által rögzített jegyzőkönyv megmarad tíz, húsz, harminc, ötven, száz esztendő múlva is. Olvasni fogják, és ha száz esztendő múlva olvassa ezt valaki, és az ezredforduló Kárpát-medencei magyar történéseiről akar hiteles képet kapni, azt tanácsolom neki, hogy a kettős állampolgárság címszó alatt gyűjtse össze mindazt, ami itt történt az elmúlt másfél évtizedben ezen a területen. Mert ebben benne van minden gyötrelmünk, próbálkozásunk, kudarcunk, sikerélményünk, minden kísérletünk, lehetőségünk, eltékozolt lehetőségeink sora is, és benne van például az a kétségbeesett erőfeszítés, amivel próbálkozik a kormányzat egyik része, de ugyanakkor az SZDSZ vezérszónokának felszólalásából is érezhettük, hogy ha van ott is jóakarat ezen a területen, akkor mivel kell megbirkóznia a kormányzati oldal MSZP-s részének, milyen neoliberális, újliberális szemlélettel, világfelfogással kell megbirkóznia annak érdekében, hogy valami pici kis eredményt elérjenek. Hiszen az elmúlt hetekben a sajtóban olvashattunk arról, vagy arról is olvashattunk, hogy törvényjavaslatot nyújt be a kormány annak érdekében, hogy enyhítse azoknak a nemzettársainknak a csalódottságát, akik a kettős állampolgárságról szóló tavalyi népszavazás eredménytelensége miatt a kormánypártoknak azt a propagandáját okolják, amelyik a környező országokban élő magyar kisebbséget haszonlesőként, ingyenélőként ábrázolta.

Ezek olyan propagandaanyagok, amelyek az utókor számára bármelyik könyvtárban vagy levéltárban fellelhetőek, azaz letagadhatatlanok, de megőrzi a tudatunk is, és minden bizonnyal a nemzettudat része is marad. Hogy aztán mit kezdünk vele, ez lesz azoknak a felelőssége, akik valóban képesek összefogni a jó ügy, a nemzetpolitikai cél érdekében. Úgy vélem, hogy az érzékelhető és talán egyénileg is - és itt Avarkeszi Dezső képviselőtársamra gondolok - vagy a környezetében lévők jóakarata ellenére is bizony ez a törvényjavaslat csalódást okoz még azok számára is, akik tudják, hogy milyen belső kormányzati ellentéteket kell megoldani vagy legalábbis bizonyos törekvéseket visszafogni, netán még semlegesíteni is. Mert ez a törvényjavaslat semmiképpen nem jelent védelmet például a délvidéki magyarverések áldozatai számára, akiknek megalázását a szerb hatóságok belügynek tekintik, holott, ha az ottani magyarság magyar állampolgárként is lakhatna a szülőföldjén, akkor a szerb kormány által eltűrt gyalázatos tettek a diplomácia bármely szabályai szerint sem minősülhetnének csak belügynek, és bizony úgy tűnik, csak csillapítják ezen terület gyötrelmeit az európai uniós próbálkozások is.

Úgy tűnik számomra, hogy ez a törvényjavaslat, lehet hogy némelyikük szándéka ellenére, de önigazoló, utólag is azt a látszatot kelti, hogy a milliószámra történő bevándorlás volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás valódi célja - hiszen efféle rémképek számszerűsítésével foglalkozott, és ez is letagadhatatlan, az MSZP-SZDSZ-kormányzat valamennyi minisztériuma -, nem pedig a kiszolgáltatott kisebbségi sors enyhítése, azaz egyfajta állampolgárság révén is elérhető kisebbségvédelem megvalósítása. Úgy vélem, hogy ez a törvényi előterjesztés - és hangsúlyozom: még azt is valószínűsítem, hogy sokuk akaratával vagy szándékával szemben - nem gyógyír a kisebbségben élő magyarság decemberi megaláztatására. Sőt, úgy tűnik, hogy sót hint a sebekre, mert utólag is ragaszkodik ahhoz a hamis állításhoz, hogy csak a tömeges bevándorlást ellenezte a kormány annak foglalkoztatáspolitikai, szociális, lakásügyi és egészségügyi következményei miatt, de lám, a csepegtetett bevándorlást megkönnyíti például ennek a törvényjavaslatnak a révén is.

Nos, tudomásul kell vennünk ezt az előterjesztést, de a környező országok magyar nemzetiségű állampolgárainak az egyértelmű véleményére alapozva határozottan lehet állítani azt, hogy nekik nem voltak tömeges bevándorlási szándékaik, tehát ez a törvényjavaslat semmilyen tekintetben nem jelenthet gyógyírt a sebeikre. Ők nem tudnak mit kezdeni egy olyan kormányzattal, amely idegengyűlöletről beszél, ha itthon valaki panaszkodik a kínai, arab vagy más letelepedettek konkurenciája miatt az üzleti vagy a munkaerőfronton, ha sokallja a menekülttáborok költségeit, miközben ugyanez a kormányzat magyar betelepülőket tesz vagy tenne felelőssé a várható munkanélküliségért és szociális gondokért.

Tisztelt Ház! Ha már hozzányúltunk az állampolgárságról szóló törvényhez, akkor nézzünk szembe a tartozásainkkal! E törvénnyel kapcsolatban Ékes képviselőtársam, mások is tulajdonképpen részleteiben elmondták a véleményünket, de azokról a tartozásokról is beszélnünk kellene, amelyek mindenképpen valamiféle előzetes egyeztetés után kellene hogy idekerüljenek a tisztelt Ház elé.

Miről beszélek? Például - és többször fölvetettem itt a tisztelt Házban akkor is, amikor úgymond mi voltunk kormányzati helyzetben - 1948 és 1990 között minden jogalap nélkül ezreket fosztottak meg az állampolgárságuktól, pusztán politikai okok miatt. Sajnos, a volt pártállam adminisztrációja volt olyan erős az 1990 utáni években is, hogy meggátolja ezeknek a hatósági pártállami döntéseknek a semmissé tételét. A Nyugaton élő emigránsoknak mindig azt mondták a magyar hatóságok, hogy megkaphatják bármikor újra a magyar állampolgárságot. Ez az állampolgársági kérelem sokak számára azt a megaláztatást jelentette, hogy elismerték a jogfosztó döntéseket, elismerték azt, hogy életük egy szakaszában, 30-40 éven keresztül ők jogszerűen nem voltak magyar állampolgárok. Több ilyen esetet hoztam korábban a Ház elé akár kérdés, interpelláció és más formában. Magyarország, amikor ezeket az állampolgárságtól megfosztó döntéseket hozta, akkor tettei ellenkeztek a nemzetközi joggal, az ENSZ alapokmányával, azaz időszerű lenne már megszabadulni a kirakatperek gyalázatos döntéseitől, el kellene ismernünk azok emberiség elleni tartalmát, és semmissé kellene nyilvánítani ezeket a korabeli Magyar Közlöny hasábjain közzétett ítéleteket. Mindenképpen szerettem volna ezzel kapcsolatban erre a figyelmet felhívni.

Visszatérve a törvényjavaslatra, úgy vélem, hogy megpróbálja csillapítani a fájdalmat, de ez a javaslat nem gyógyít. Jól tudjuk, hogy a fájdalomcsillapító csak csillapít, de igazán megoldást nem kínál. Olyan gyógyító és nemcsak lelket, hanem az életünket, Kárpát-medencei életünket gyógyító és minden érintett részéről a lehetséges kompromisszumokat végiggondoló törvényjavaslatra lesz majd szükség, amelyet majd szépunokáink olvashatnak nemcsak a jegyzőkönyvben, de érezhetik ennek a nemzetet erősítő, megtartó hatását, következményeit is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)