Felszólalás adatai

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves dohányzó és nemdohányzó Képviselőtársaink! Az egészségügyi és szociális bizottság a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló, T/296. számú törvényjavaslatot megtárgyalta, és 12:7 arányban általános vitára alkalmasnak találta. A többségi véleményt megfogalmazó képviselők mindegyike hangsúlyozta, hogy a téma fontossága indokolja, hogy a törvényjavaslatot minél előbb tárgyaljuk, és módosító javaslatokkal javítsuk, néhány ponton szigorítsuk, és minden kibújási lehetőséget megszüntessünk a paragrafusok hatálya alól. Miért szükséges, hogy ebből a törvényjavaslatból minél előbb törvény legyen? Azért, mert mindannyiunknak, a dohányzóknak és a nemdohányzóknak egyformán érdekünk, hogy a társadalom egészségét védjük, felhívjuk a figyelmet a dohányzás ártalmasságára, és csökkentsük, gátat vessünk különösen a fiatal korosztályok dohányzásának.

Magyarországon az elmúlt tíz évben egyre fiatalabb életkorra tolódott a dohányzásra való rászokás. Már nem a felnőttkor környékére, hanem a 15 éves kor tájára vagy az általános iskola felsőbb osztályaira esik. Ha tehát a serdülőkorban, vagyis a 18. életévig nem történik meg a rászokás, akkor remélhetőleg már nem válik erős dohányossá az egyén. A dohányzásra való rászokás szempontjából a legérzékenyebb időszak a serdülőkor, és ezért a serdülőkori dohányzást korlátozni szükséges.

A többségi véleményt megfogalmazó képviselők hangsúlyozták, hogy a törvényi szabályozáson túl szükség van még további eszközökre, mint például az egészségnevelés, különféle, a dohányzás ártalmasságáról szóló rendezvények, és nem utolsósorban a dohányzásról való leszokás támogatása. Hisz a dohányzó emberek nagy része megpróbál leszokni; ha ezt az erőfeszítést honoráljuk, igaz teljesítményként ismerjük el, már sokat tettünk az egészséges, füstmentes környezetért.

Ez a törvényjavaslat a nemdohányzók védelméről, de nem a dohányzók ellen szól. A dohányosokat segíteni kell abban, hogy a szenvedélyükről leszokjanak, hisz a dohányzás is az alkoholhoz és a kábítószerhez hasonlóan a szenvedélybetegségek körébe tartozik, de mivel a dohányos képes ellátni társadalmi feladatait, az alkohol- és a kábítószerfüggő pedig nem, ezért a dohányzás megítélése enyhébb, pedig elterjedtsége nagyságrenddel nagyobb és ebből adódóan veszélyesebb is.

Bizonyított tény, hogy a dohányzás egészségkárosodást okoz és élettartam-veszteséget. A dohányzás okozta károk gazdasági költségei lényegesen magasabbak, mint a dohányipar bevételei. Ezért a dohányzás előretörésének mérséklése pozitív gazdasági eredménnyel jár.

A bizottság többségi véleménye szerint szükséges a reklám kérdésével is foglalkozni és korlátozni azt. Elfogadhatatlan, hogy úton-útfélen találkozunk olyan reklámokkal, amelyek azt sugallják, hogy aki dohányzik, az helyes életmódot folytat.

Különösen károsak azok a reklámok, amelyek a fiatal korosztályokat célozzák meg, és olyan szlogenekkel találják meg őket, mint "légy önmagad, valósítsd meg önmagad, légy szabad", ami bizony nagyon erősen hat fiataljainkra. Tisztelt Ház! A fent említett észrevételek mellett és figyelembevételével a bizottságunk általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Béki Gabriella képviselő asszony ismerteti. Képviselő asszony, önt illeti a szó.

BÉKI GABRIELLA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót.

Tisztelt Képviselőtársaim! November 11-én, amikor az egészségügyi és szociális bizottság tárgyalta ezt a kérdést, akkor bizottságunkban hosszú vita bontakozott ki, és szeretném hangsúlyozni, hogy nem a dohányzás tartalmát, megítélését, káros voltát illette ez a vita, hanem kifejezetten erre a törvénytervezetre, ennek a törvénytervezetnek a tartalmára vonatkozott. Az egészségügyi bizottságban ugyanis teljes az egyetértés abban, hogy a dohányzás egy olyan káros szokás, amivel kapcsolatban valóban teendőink vannak, az egészségügyi bizottságban kizárólag olyan képviselők ülnek, akik sürgősnek tartják egy ilyen tárgyú törvény megszületését.

A vita mégis nagyon éles lett, és ez abból fakadt, hogy összehasonlították nagyon sokan, ellenzéki képviselők elsősorban, azzal a törvénytervezettel, amiről miniszter úr is szólt az előzőekben, hogy tudniillik '97-ben már benyújtásra került ennek egy korábbi változata. Ellenzéki oldalon az a vélemény fogalmazódott meg, hogy ez a mostani változat lényegesen puhább, sok tekintetben kiüresedett, szóval, hogy kevesebb, szegényebb a tartalma annál, mint amit már valamikor '97-ben a kezünkbe vehettünk, és mindenképpen szükség lenne arra, hogy egy sokkal inkább EU-konform törvény szülessék '99-ben.

Igazán hosszú vita éppen a reklámkérdéssel kapcsolatban alakult ki. Ellenzéki képviselőként mély keserűséggel idéztük föl, hogy amikor '97-ben megszületett a reklámtörvény, akkor az egészségvédő álláspont nem tudott eredményeket elérni, hogy olyan reklámtörvény született, amelyik meghagyta közforgalmú tereken, sajtóban és mindenhol az élet különböző területein a dohányreklám lehetőségét. Fél év sem telt el a reklámtörvényünk megszületését követően, és '97 decemberében az európai uniós országok egészségügyi miniszterei döntöttek arról, hogy az európai uniós országokban frontális támadást nyitnak a reklám alkalmazása kapcsán. Azóta, a tavalyi évben, '98 nyarán valóban meg is születtek azok az európai uniós direktívák, amelyek fokozatosan, néhány év alatt valóban leszedik a reklámot közterületről, sajtóból, sőt még a szponzorálási lehetőséget is megszüntetik.

(9.30)

Mi úgy gondoljuk, ha ez a kedvező külső körülmény ismert számunkra, és úgy gondoljuk, hogy komolyan Európába akarunk tartozni, az unióba akarunk tartozni, akkor abban a fázisban, amikor éppen egy dohányzással kapcsolatos törvény készül, ezeket a tendenciákat nekünk már számításba kell venni.

Az előterjesztő képviselője ugyan folyamatosan hivatkozott arra, hogy a jelenlegi EU-szabályozással konform ez a javaslat, ami a kezünkben van; csakhogy a jelenlegi EU-szabályozás - még egyszer hangsúlyozom - a közeli években változik. Miért kellene nekünk most olyan törvényt alkotni, amely ezt a változási tendenciát nem vagy nem kellő hangsúllyal veszi figyelembe?

Mindezek miatt én magam javaslatot tettem az egészségügyi bizottság ülésén arra, hogy az előterjesztő vonja vissza ezt a tervezetet. Tettem ezt a javaslatot novemberben, amikor a parlament úgyis a költségvetéssel és az adótörvényekkel volt elfogadva, és azt kértem, hogy egy tartalmasabb, kidolgozottabb változatot hozzon majd vissza a Ház elé. Éppen ezért nem egy szavazásra került sor az egészségügyi bizottságban, hanem - még egyszer hangsúlyozom - hosszú vita után, a bizottság elnöke föltette azt a kérdést is, hogy javasoljuk-e az előterjesztőnek egy ilyen, átgondoltabb, új változat kidolgozását, és azt 10-6-4, tehát döntetlen szavazatarányt elérve nem támogatta a bizottság. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ennek a törvénynek az általános vitára való alkalmasságát pedig 12-1-7 arányban fogadta el a kormánypárti többség.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta a törvényt, és sok szempontból más álláspontra helyezkedett, más következtetésekre jutott, mint azt az előző képviselő asszony megfogalmazta.

Az ülés elején ebben a bizottságban is viszonylag élesek voltak a frontok, de a vita végére az ellentétes álláspontok összecsiszolódtak, és ez tükröződött a szavazásból, amit majd ismertetni fogok.

Már a preambulumot is, a törvényt is sokan kritizálták az indulásnál. Ennek kapcsán elmondhatom, hogy a törvény és a preambulum is egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a nemdohányzóknak akar védelmet nyújtani, és olyan személyeknek, köröknek, akik életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt fokozott védelmet kell hogy kapjanak. Az ő védelmüket akarja a törvény biztosítani.

Ha az a kérdés, hogy ezt hogyan akarja megtenni, erre a válasz megint csak megfogalmazódik a preambulumban: a dohánytermékek fogyasztását szabályozza ez a jogszabály, és a forgalmazásukkal szemben részleges korlátozásokat állít fel. Lényeges, hogy csak részleges korlátozások vannak itt, mert sokan más jogtárgyak szabályozását is elvárták volna ettől a törvénytől.

Ugyanakkor a preambulum azt is megfogalmazza, hogy az ellentétes érdekekre is tekintettel akart lenni a jogalkotó, tehát tiszteletben tartja azok jogát, akik a dohányzás lehetőségével élni kívánnak. Ha a preambulumot és a törvényt elemezve megnézzük azt, hogy milyen általános céljai lehettek a jogalkotónak, akkor a bizottsági ülésen megfogalmazódott az, hogy az egészséges környezethez való jog az alkotmányban egyértelműen megfogalmazott jog. Ez egy olyan törvénytervezet, ami ennek az alapjognak az érvényesítését akarja direkt módon szolgálni. Közegészségügyi kérdéskör szabályozásáról van szó, és az európai jogharmonizációs tárgyalások során is izgalmas kérdés. Nyilvánvalóan erre is tekintettel akart lenni a jogalkotó.

Amint már mondtam, bizonyos jogtárgyak szabályozását - amit persze fel lehetne vetni a dohányzással összefüggésben - a jogalkotó nem akarta itt megtenni. A bizottság elismerte, és örömmel üdvözölte azt, amire a miniszter úr is utalt, hogy igen gazdag hatáselemzés kísérte ezt a törvénytervezetet. Ezt új képviselőként más törvények kapcsán még nem tapasztaltam a parlamentben.

A mi bizottságunk is vizsgálta azt, hogy hogyan változott a jogszabály ahhoz képest, amit már az előző parlament tárgyalt. Mi nem gondoljuk azt, hogy elszegényedett vagy kiüresedett a törvény, sőt szigorításokat is vélünk felfedezni. Ilyenek: a kiskorúakkal szembeni szabályozás egyértelműen szigorított, a vendéglőket érintő szabályozás egyértelműbb szabályokat fogalmaz meg, a szankciórendszer - ha úgy tetszik - változott, bővült. Nemcsak az elkövetői, az aktív magatartást szankcionálja a törvény, hanem a passzív magatartást is. Gondoljunk egy munkahelyi vezetőre, amikor nem érvényesíti azokat a szabályokat, melyeket a törvény megfogalmaz. A bírság is változott némileg, hisz nemcsak egészségvédelmi bírság kiszabására van lehetőség, hanem fogyasztóvédelmi bírságra is.

Igazán izgalmas vita két területen alakult ki a bizottságban. Magát a közforgalmú intézmény meghatározását kritizálták sokan a bizottsági ülésen. Felvetődött, hogy templomokban - mint egyfajta ilyen intézményben -, börtönökben, honvédelmi létesítményekben hogyan fognak érvényesülni ezek a szabályok. Nagyon sok kritikát kapott a kiskorúakat érintő szabályozás. Sokan úgy fogalmaztak, hogy életszerűtlen ez a szabályozás, amikor a közforgalmú intézményekben a 18 év alattiakra egyértelműen tiltó szabályokat állapítunk meg. Ezt akkor is sokan kritizálták, ha elismerték, és a háttéranyagból láthatták a képviselők, hogy elsősorban a 14-18 éves korosztály az, amely ilyen szempontból veszélyeztetett vagy hajlamos arra, hogy a dohány rabjává váljon.

A bizottság egyértelműen úgy ítélte meg, hogy életszerűtlen az a szabályozás, amikor a bolti eladótól várjuk el, hogy ismerje föl, hogy az illető 18 éves. Úgy fogalmaz a törvény, hogy ha benne kétség merül fel, akkor még igazoltathatja is azt a 18 éven alulit. Csak az az álláspontunk, hogy nem fog benne kétség felmerülni, mert ő abban érdekelt, hogy forgalma legyen, és nem abban, hogy felismerje azt, hogy itt egy 18 éven alulit szolgálna ki. Tehát nem tartottuk szerencsésnek ezt a szabályozási technikát, ugyanakkor persze jobbat a bizottság ülésén sem tudtunk megfogalmazni.

Felvetődött az - volt ilyen álláspont is -, hogy a nemdohányzók jogai nem kellően érvényesülnek a törvényben, de ez egyértelműen csak egy kisebbségi álláspont volt. Végül is a szavazás végeredménye az volt, hogy egy tartózkodás mellett támogatta a bizottság a törvény előterjesztését, és általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Steinerné Vasvári Éva képviselő asszony ismerteti a környezetvédelmi bizottság álláspontját is. Képviselő asszony, önt illeti a szó.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság, mely bizottságnak feladata is, hatásköre is az egészségkárosító problémákkal való foglalkozás, megtárgyalta a T/296. számú, a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslatot.

A bizottság tagjai pártállástól és dohányzó, illetőleg nemdohányzó voltuktól függetlenül a törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találták. A bizottság ülésén minden képviselőtársunk hangsúlyozta a törvényjavaslat fontosságát annak érdekében, hogy a magyar emberek egészségi állapotának romlását lelassítsuk, és az egészségromlást hosszú távon csökkentsük.

Képviselőtársaim megfogalmazták, hogy módosító javaslataik majdan arra fognak irányulni, hogy a leendő törvény elérje a törvényalkotó azon szándékát, hogy biztosítható legyen a dohányfüstmentes, egészséges környezet. Külön szeretnék szólni a bizottságunkban megfogalmazódott azon véleményről, miszerint a parlament történetében egyedülálló teljesítmény, hogy ilyen magas színvonalú háttéranyag álljon rendelkezésünkre egy törvényjavaslathoz. Ez alkalommal is szeretném bizottságunk köszönetét tolmácsolni a tárcának, hogy munkánkat e háttéranyaggal segítették.

Több képviselőtársam foglalkozott a törvényjavaslat azon pontjával, amely az egészségügyi és oktatási intézmények 200 méteres körzetében tiltaná új dohányárusító üzlet létesítését. Volt olyan képviselői vélemény, amely ezt a meglévő dohányárusító helyekre is kiterjesztené, tehát e ponton szigorítaná a törvényjavaslatot. Elhangzott e ponttal kapcsolatban olyan szigorító vélemény is, miszerint - mivel a kizárólag csak dohányt árusító hely ritka - a 200 méteres körzeten belül ne csak a dohányárusító pavilont, hanem minden üzletben és vendéglátó-ipari helyen tiltsuk be a dohánytermékek árusítását.

(9.40)

Ugyancsak többen foglalkoztak hozzászólásukban a dohányzási és az alkoholvásárlási tilalom 18, illetőleg 16 évben meghatározott korhatárával és összehangolásuk szükségességével, mert tényleg paradox helyzet az, ha valaki 16 évesen alkoholt vásárolhat, cigarettát viszont nem.

E két ártalmas élvezeti cikkre azonos korlátozó korhatárt javasoltunk megállapítani.

Az éttermekben és szórakozóhelyeken való dohányzás, illetőleg nemdohányzás kérdéskörét több oldalról jártuk körbe. Volt a teljes szigorítás mellett érvelő vélemény, amely mint Amerikában, teljes mértékben tiltaná a dohányzást ezeken a helyeken. Elhangzott olyan vélemény, miszerint a dohányzóhely kialakítása ne csak a melegkonyhás, hanem az éjszakai és az ifjúság által igénybe vett egyéb szórakozóhelyeken is legyen előírás, hisz gyermekeink nem étteremben, hanem diszkóban, biliárdteremben töltik hétvégi estéiket, s nekik hatványozottabban szükségük van a dohányfüstmentes környezetre.

Megfogalmazódott olyan vélemény, miszerint ha csak egy terme van az étteremnek, akkor a bejárati ajtón kelljen feltüntetni, hogy "dohányzóétterem", így a vendég eldöntheti, bemegy-e vagy sem. Többen javasolták, hogy a vendéglátóhelyek füstmentességét ne dohányzási tilalommal, hanem műszaki megoldások útján, megfelelő légcserét biztosító eszközökkel érjék el a vendéglátóhelyek tulajdonosai.

Részletesen foglalkoztunk még a csomagolóanyagon megjelenített információk tartalmával és a betű méretével. Volt, aki a betűk méretével azt az információt kívánta kiemelni, hogy a dohányzás káros az egészségre, és az összetevő mérgező komponensekre kisebb figyelmet javasol fordítani, volt, aki ezt pont fordítva látja szükségesnek.

Elhangzott még az a nagyon fontos észrevétel, hogy a dohányzás ártalmasságával kapcsolatos társadalmi tudatformálással párhuzamosan az egyén érdekeltségét is szükséges megteremteni abban, hogy ne dohányozzon. Az új kiegészítő egészségbiztosítási formáknál a biztosítási díjat úgy kell megállapítani, hogy azzal a személlyel magasabb összegű biztosítást fizettetnek, aki dohányzik, azért, mert dohányzó mivoltából adódóan nagyobb a kockázata a különböző betegségek kialakulására.

Végül szólnék arról, hogy elhangzott olyan vélemény is, hogy a munkahelyi dohányzást is e törvényben, és nem a munkáltatókra bízva kellene szabályozni. A munkahelyeket szigorúbb szabályozásnak kell alávetni, mint bármely közintézményt, azon egyszerű oknál fogva, mert sokkal több időt töltünk ott, mint bármely más közintézményben.

Tisztelt Képviselőtársak! Kérem, véleményük kialakításánál vegyék figyelembe bizottságunk egybehangzó állítását, miszerint a fenti törvényjavaslat általános vitára alkalmas, és módosító javaslataikkal önök is segítsék a törvényjavaslat céljainak beteljesítését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a társadalmi szervezetek bizottsága alelnökének. Képviselő úr, öné a szó.

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága az 1998. december 16-ai ülésén vitatta meg a most tárgyalt törvényjavaslatot, s azt 10 igen és 3 nem szavazat mellett általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak.

Bizottságunk fontos szerepének tartja, hogy a civil szféra és a parlament között kapcsolatot teremtsen. Ez megnyilvánul abban is, hogy bizonyos üléseinkre civil és társadalmi szervezeteket hívunk meg, és kikérjük a véleményüket bizonyos tárgyalt törvényjavaslatokkal kapcsolatban.

A most tárgyalt törvényjavaslatnál is hasonlóan jártunk el, s meghallgattuk az Országos Dohányfüstmentes Egyesületet és a Dohányzás vagy Egészség nevű szervezet képviselőjét.

Egyébként a bizottsági részletes vita során ezt a kört mindenképpen bővíteni szeretnénk, minden ilyen témában jelentkező szervezetet szívesen hallgatunk meg.

A bizottsági általános vita során az említett szervezetek véleménye röviden abban foglalható össze, a szervezetek üdvözölték, hogy a Ház tárgyalja ezt a törvényjavaslatot - hogy végre tárgyalja -, nagyon is szükségesnek tartották ezt a törvényt.

Természetesen a bizottság tagjai is formáltak véleményt. Engedjék meg, hogy nagyon röviden ezt is összefoglaljam. Elhangzott - mint ahogy a miniszter úr is említette - a bizottsági ülésünkön, hogy minden törvényi szabályozásnál többet ér, ha azok, akik befolyással bírnak embertársaikra, felelősségteljesek ez ügyben is, dolgozzanak akár az egészségügy, akár az oktatás területén, legyen szó akár országgyűlési képviselőkről, vagy akár az ország miniszterelnökéről. Tudjuk például, hogy ez ügyben is nagyon pozitív változásról van szó, hisz nemdohányzó miniszterelnökünk van. (Taps a MIÉP, az SZDSZ és az MSZP padsoraiból. - Dr. Takács Imre: Van egy pozitívum!) Persze ezzel együtt nem kerülhető ki a törvényi szabályozás.

A kérdés most az, hogy ez a törvény, amely előttünk van, alkalmas-e általános vitára. A bizottság többsége azt gondolja, azért alkalmas általános vitára ez a törvény, mert valóban a korlátozással és a forgalmazással foglalkozik; azért is alkalmas, mert foglalkozik az egészségügyi figyelmeztetéssel, a munkahelyi dohányzáskorlátozásokkal, és mint nagyon fontos elemmel, a fiatalok dohányzásának megelőzésével is. Ezek mind olyan elemek, amelyeket az Egészségügyi Világszervezet dohányzásellenőrzési bizottsága is megfogalmazott.

Azok az általános elvek, amelyek már meglévő szakmai fórumokon fogalmazódtak meg, tükröződnek ebben a törvényjavaslatban. Természetesen a részletes vita során ez a törvény is javítható - mint a megfogalmazott javaslatok indítványozták -, s ez szükséges is módosító indítványokkal. Annak a vitának, hogy ez hogyan, milyen mértékben szükséges, a részletes vitánál lesz helye.

Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága tehát 10 igen és 3 nem szavazattal támogatja és ajánlja önöknek ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági alelnök úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Hegyi Gyula bizottsági alelnök úr ismerteti. Öné a szó, alelnök úr.

HEGYI GYULA, a társadalmi szervezetek bizottsága kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mielőtt elnök asszony instrukciójának megfelelően elmondanám a kisebbségi véleményt, a leghatározottabban szeretnék tiltakozni az ellen, hogy a mai napon nincsen televíziós közvetítés.

Azt gondolom, hogy ez a téma megérdemelné az ország közfigyelmét. Az előző négyéves ciklusban, de tudomásom szerint az az előtti MDF-es négy év alatt sem fordult elő, hogy egy ülésnapon legalább az ülésnap elején ne legyen televíziós közvetítés, különösen amikor ilyen fontos törvényt tárgyalunk, amelynél fontosabb... (Elnök: Képviselő úr, kérem szépen, hogy térjen a tárgyra! Azt hiszem, hogy ezt a megjegyzését.... - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Köszönöm szépen, elnök asszony.

Úgy érzem, észrevételem jogos és igazságos volt, ilyen módon természetesen a tárgyra térek.

ELNÖK: Képviselő úr, ne hozza kellemetlen helyzetbe az elnököt! Kérem, hogy térjen a tárgyra! Az ön által elmondottakra az előadása után reflektálni fogok.

HEGYI GYULA, a társadalmi szervezetek bizottsága kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Amikor a kisebbségi véleményt kialakítottuk és megfogalmaztuk, nem azzal a szándékkal tettük természetesen, hogy ellene beszéljünk ennek a törvénynek, hogy megakadályozzuk az elfogadását, hanem azért - amit többek között Béki Gabriella is megfogalmazott már, hiszen a mi bizottságunknak is tagja -, mert úgy éreztük, az előterjesztett törvény az előző változathoz képest sok tekintetben felpuhult, sok tekintetben megengedőbb, sok tekintetben kevéssé szolgálja a kitűzött célt.

A mai kormánypárti képviselők persze mondhatják erre, hogy az előző tervezet viszont nem került a parlament által elfogadásra. Azt szeretnénk, ha olyan jó megoldás születne, amely az előző, szigorúbb törvényt a mai parlament, mai kormány előterjesztésében elfogadná, s akkor a kölcsönös erények jegyében szabályozódna ez a kérdés.

Halász János alelnöktársam elmondta a civil szervezetek részéről megfogalmazott vélemények egy részét. Másrészről ugyanakkor - amit szintén a jelen lévő civil szervezetek képviselő fogalmaztak meg, sőt prezentáltak is a különböző burkolt, a gyerekek figyelmét felkeltő dohányreklámok bemutatásával - óriási nagy üzlet a dohányüzlet, ezért azok, akik a hatalmas profittal rendelkeznek, a legkülönbözőbb, legagyafúrtabb módszerekkel próbálják a kiskorúakat, a gyerekeket, a fiatalokat, az iskolásokat beetetni, rászoktatni a dohányzásra. A kisebbségi vélemény előterjesztői hiszik, hogy ennek a törvénynek sokkal szigorúbban kell fellépnie a burkolt, a megtévesztő, a gyerekeket káros irányba befolyásoló reklám lehetőségével szemben.

A civil szervezetek képviselőin kívül egy orvosprofesszort is meghallgattunk a bizottsági ülésen, aki elmondta, hogy az ő becslése szerint évente bizony 25-30 ezer plusz-, felesleges halálért felelős a dohányzás. Döbbenetes belegondolni abba, hogy a legutóbbi demográfiai adatok szerint egy évben 30 ezer fővel csökken az ország lakossága; ha nem létezne a dohányzás miatti extra halál, a jelenlegi, amúgy sajnálatosan nagyon alacsony születésszám mellett is legalább szinten tudna maradni az ország népessége.

(9.50)

Azt látjuk egyébként, hogy azokban a skandináv országokban, amelyekben a születések száma nem magasabb a magyarországinál, az emberek 10-15 évvel tovább élnek, legalább a népességfogyás különösen tragikus esete nem következik be. Ahogy a miniszter úr mondta - és ezzel természetesen egyetértek -, néhány nap alatt vagy egy-két év alatt a törvény ezen nem változtathat, de úgy gondoljuk, és a kisebbségi véleményt azért fogalmaztuk meg, hogy a törvény szigorításával még inkább elérhető az a cél, amelyben - gondolom - mindannyian osztozunk.

Végül pedig hadd említsem meg röviden - a módosító indítványokról majd hosszabban beszélni fogunk -, hogy megfogalmaztam egy olyan módosító indítványt, amely a törvényjavaslat címét megváltoztatva a "dohányfüstmentes környezetért" címet adná, annak szellemében, hogy ne csak a nemdohányzókat, hanem talán akaratuk ellenére a dohányosokat is védjük ezzel a törvénnyel. A három nem szavazat tehát nem a törvény ellen, hanem a törvény jobbítása, szigorítása érdekében fogalmazódott meg a társadalmi szervezetek bizottságában.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő úrnak volt egy megjegyzése a nyilvánosságot illetően. Azt hiszem, hogy valóban a társadalom valamennyi tagja számára fontos kérdés ez, nemdohányzók és dohányzók számára szintén. A képviselő úr megjegyzését természetesen a házbizottság elé fogom tárni, hiszen erre megvan a megfelelő grémium, amely ezzel foglalkozik, és ott a frakciók döntése alapján, illetőleg az ott megfogalmazottak alapján történik a beosztás. Azt szeretném kérni valamennyi képviselőtársamtól, nem mentendő a televíziós közvetítés hiányát, hogy a rádió folyamatosan közvetíti mai ülésnapunkat.

Ezt követően megkérdezem a mezőgazdasági bizottságot, hogy kíván-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván.

Megadom a szót Katona Bélának, az idegenforgalmi bizottság elnökének, mint a bizottság előadójának. Elnök úr, önt illeti a szó.

DR. KATONA BÉLA, az idegenforgalmi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az idegenforgalmi bizottság 1998. december 16-ai ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot. A bizottság tagjai üdvözölték, hogy ez a társadalom számára rendkívül fontos ügy törvényben is szabályozásra kerül, de többen megjegyezték, az előttem elhangzott bizottsági véleményekkel egybehangzóan, hogy önmagában a törvényi szabályozás természetesen nem fogja megoldani ezt a társadalom számára rendkívül fontos és veszélyes ügyet, ha az összes többi lehetőséget a felvilágosítástól a nevelésig nem tudjuk a jelenleginél hatékonyabban kihasználni.

Most, ahogy Halász képviselő urat hallgattam, rájöttem, hogy a mi bizottságunk - és ebben természetesen az elnöknek komoly szerepe van - elkövetett egy hiányosságot: nem elemezte a jelenlegi és a múltbeli miniszterelnökök dohányzási szokásait, de ezt majd a következő bizottsági ülésen pótoljuk, és mi is ebben az ügyben megpróbálunk kellő módon állást foglalni.

Állást foglalt viszont a bizottság jellegéből adódóan a vendéglátásra vonatkozó szabályok ügyében, és itt többen a bizottság tagjai közül aggályukat fejezték ki. Elsősorban aggályukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy ez a törvény nagyon szűk határidőt szab a vendéglátóhelyek számára a zárt fallal elválasztott külön dohányzó- és nemdohányzó-helyiségek kialakítására 2000. január 1-jén, ami a magyar vendéglátóegységek döntő többsége számára egyrészt fizikailag nem megvalósítható, másrészt tőke hiányában hosszabb távon sem tudnák megvalósítani. Ezért a bizottság úgy gondolja, hogy ezt a határidőt hosszabb tartamban kellene megszabni, és egyben kellene két további olyan lehetőséget adni a vendéglátóhelyek számára, egyrészt valamilyen tőkével, valami alappal segíteni őket abban, hogy megfelelő technikával felszerelhessék a helyiségeiket, másrészt, hogy ne csak egyfajta műszaki megoldás, a fallal való elválasztás legyen a nemdohányzók védelmére használható, hanem egyéb olyan technikai megoldások, amelyek a világ számos helyén ma már működőképesek. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy például az Atrium Hyatt éttermeit nagyon nehéz lenne fallal elválasztani egymástól, ha csak a törvény írott betűje szerinti megoldásokat alkalmazhatnánk, hanem a falusi vendéglők többségében ez a megoldás tulajdonképpen a helyiség nagyságából adódóan teljesen alkalmazhatatlan.

Felmerült a bizottsági vitában az az igény is, hogy amennyiben a törvényjavaslatot végső, elfogadott formájában valóban betarthatóra tudjuk alkotni, akkor viszont a szankciókat jobban meg kellene emelni, hiszen semmi értelme nincs olyan törvényeket alkotni, amelyek szankcionálási rendszere tulajdonképpen a mai üzleti világ számára igazából lényegtelen összegeket tartalmaz.

Mindezek ismeretében a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára egyhangúlag alkalmasnak tartotta, és a módosító javaslatok elfogadása után elfogadásra is javasolja. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. A gazdasági bizottság véleményét Göndör István képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, önt illeti a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság 1998. december 16-án megtárgyalta a T/296. számon a nemdohányzók védelméről, a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslatot.

A magyar lakosság egészségi állapotáról nem a legkedvezőbb információkat tudja szolgáltatni a statisztikai rendszerünk. A halálozási okok között a szív- és érrendszerei betegségekben nagyon nagy szerepe van a dohányzás közvetlen és közvetett hatásának. Súlyos gond, hogy a halálokok elsősorban a középkorú korosztályt sújtják, akik - idézőjelben hadd mondjam így - a "vállukon" viszik az országot, akik jelentősen járulhatnak hozzá a gazdaság növekedéséhez.

A kormány az alkotmány 70/D. §-ában foglalt kötelezettségnek tesz eleget, amikor az egészséghez, az egészséges környezethez való jog biztosítását próbálja érvényre juttatni. A bizottságnak az a véleménye, hogy a probléma megoldása nem kizárólag jogi kérdés, jogi eszközökkel nem is megoldható. A törvényjavaslatban a dohányzás korlátozása, a dohányzóhelyek kijelölése, a dohányforgalmazásra vonatkozó előírások és a szankciók egységét próbálják megteremteni. A törvényjavaslatnak nem direkt célja leszoktatni a dohányosokat, és nem kívánja korlátozni a dohányzást, de szabályokat megállapítani szankciókkal a dohányosok számára. A cél a fiatalok és az időskorúak passzív dohányzását kedvező irányba befolyásolni direkt és indirekt eszközökkel egyaránt.

Az a vélemény alakult ki a bizottságban, hogy sajnos Magyarországon is egyre nagyobb számban a fiatal korosztályban szoknak rá a dohányzásra, már az általános iskola felső osztályaiban is egyre jellemzőbb. Aki már dohányzott, az tudja legjobban, hogy aki rászokott, annak számára a leszokás szinte embertelenül nehéz követelményt, feladatot jelent. Ezért gondoljuk azt, hogy a törvényjavaslat a fiatalok rászokását akarja visszaszorítani. Dohányzási korlátozásokat vezet be egyes helyiségekben és helyeken - itt majd pontosabb definíciókra lesz szükség. Arra lenne szükség, hogy a társadalom tagjainak a többsége fogadja el ezt a törvényjavaslatot és tegyen aktívan valamit annak érdekében, hogy ez érvényre is jusson majd.

A bizottsági ülésen szigorítást és enyhítést egyaránt megfogalmaztak a képviselőtársak. Felvetődött, hogy a törvény betartásának nagyon komoly problémája lesz a vendéglátóhelyeken, különösen úgy, ahogy ez az idegenforgalmi bizottságban is megfogalmazódott, falusi környezetben, ahol akár a 200 méteres távolság betartása, vagy a kiskocsmákban, ahol az étkezés, az ivás és a dohányzás hármas egysége együtt valósul meg.

A fiatal nők körében nagyon elterjedt a dohányzás, valamit ennek érdekében is tenni kellene. És a fiatal korosztály védelme érdekében mindenképpen erősíteni kérték a képviselők a szabályokat, különösen középiskolákban és egyetemeken. Bizottságunk javasolja, hogy a vendéglátást érintő szabályokat gondolják újra, és ezt módosító indítványokkal kívánják segíteni.

(10.00)

Több időt kellene hagyni a felkészülésre, mert a törvényjavaslatban lévő kicsit rövidnek tűnik.

A forgalmazás taxatív tiltása nagy valószínűséggel a feketegazdaság felé fogja eltolni a kereskedelmet.

Módosításokkal elérhető, hogy a törvényjavaslat a dohányosok, a gazdaság és az egészségügy szereplői számára is elfogadható legyen. Ugyanakkor hangsúlyozzuk azt, hogy a törvény mellett nevelési programokat is ki kellene dolgozni, mert csak így lehetünk eredményesek.

Összefoglalva: a gazdasági bizottság indokoltnak tartotta a törvényjavaslat benyújtását, módosításokkal ezt elfogadhatónak tartjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalása következik, a házbizottság ajánlása alapján 15-15 perces időkeretben. Ezek között természetesen kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót először Surján Lászlónak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Vágvölgyi János úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja ezt a törvénytervezetet 1997-es formájában is támogatta, most is támogatja. Ezzel be is fejezhetném mondanivalómat, de engedjék meg, hogy néhány gondolatot mégiscsak kifejtsek.

Mi változott az egyszer már támogatott és a most kezünkben lévő törvénytervezetben? Ezt azért tartom fontosnak megtárgyalni, hiszen noha az újságok egy része elég világosan megírta, hogy szigorodott a törvénytervezet, akadt olyan publikáció is, amely lényeges puhulásról, magyarán kiüresedésről is beszélt, és mint hallottuk, egyes képviselőtársaink is hasonló véleményen vannak.

Rögtön az elején a cím is megváltozott, régebben "egészségkárosodás megelőzése" szerepelt benne, most pedig "fogyasztás, forgalmazás szabályai" kifejezés. Azt gondolom, minthogy a tartalom érdemben alig változott, a cím pontosabb lett. Nagyon jó lenne egy olyan törvény, amely átfogó módon az egészségkárosodás megelőzésével foglalkozik, de ez a törvény sem akkor, sem most nem az a törvény. Nagyon jó lenne egy hatalmas programot írni, amely a dohányzás visszaszorulásáról szól, de ennek a törvénynek most nem ez a része, ez csak eleme ennek a bizonyos nagyobb és átfogó cselekvési tervnek, amely nem is feltétlenül kell törvényi formát öltsön minden részletében.

Szó szerint azonos a bevezetés, azonosak az értelmező rendelkezések, vannak változások azonban a fogyasztás alapvető szabályai területén. Például bővült azon intézmények sora, ahol dohányzóhelyet nem lehet - törvényi tiltás alapján - kijelölni.

Engedékenyebb lett a vendéglátó-ipari helyek iránt oly tekintetben, hogy a kiskocsmákban, amelyeknek nem fő hivatása az étkeztetés, csak úgy mellesleg lehet némi ennivalóhoz is hozzájutni, ott elvileg megengedi. Hogy ez jó vagy rossz, ezen lehet vitatkozni, mindenesetre végrehajthatóbbá teszi a törvényt, ez nem kétséges. Szigorítás viszont, hogy közforgalmú intézményben, tömegközlekedési eszközön 18 év alatti személy dohányzását megtiltja. Szigorítás, hogy a szabályok megszegése esetén a rendőrhatóság közreműködése is kérhető. A forgalmazás során, a miniszter úr is említette a bevezetésben, ugyancsak megjelent a 18 éves korhatár.

Nem mondja ki ez az új változat viszont, hogy a dohányterméket miért kell elkülöníteni az élelmiszert árusító helyeken, de az elkülönítés szükségességét leírja. Itt én szíves megfontolásul ajánlanám a miniszter úrnak, hogy a régi változatot, amely megmondja, hogy a fogyasztóösztönző hatás elkerülése végett kell elkerülni, érdemes lenne talán visszaemelni, hiszen nyilvánvaló, hogy a jogalkotási szándék nem változott. Elkülöníteni lehet ugyanis úgy a dohányipari termékeket, hogy szembeötlő legyen, hogy kifejezetten fogyasztásra ösztönözzön, jobb lenne kimondani a törvényben, hogy az elkülönítés a fogyasztóösztönző hatás gátlását szolgálja.

Az előző változat előírta, hogy a kátrányt és a nikotintartalmat fel kell sorolni, egyéb károsító anyagokat pedig külön jogszabályi szabályozás esetén. Az új változat nem kíván külön jogszabályt, a kátrány és a nikotin mellett az egyéb károsító anyagok feltüntetését is szükségesnek tartja.

Miért merülhet fel ezek után az, hogy ez a törvény puhább, mint az előző változat? Azt gondolom, elsősorban azért, mert olyan jogalkotási helyzet alakult ki az elmúlt két évben, amely az első törvénytervezet írásakor még nem volt. Így például a fogyasztásvédelemmel kapcsolatos rendelkezések megszülettek, és ezek a kiszabandó bírsággal kapcsolatos részleteket megváltoztatták. Itt először áttekintve a két változatot, én is megijedtem, hiszen ott egy félmilliós maximális összeg szerepelt, most pedig egy 100 ezer forintos összeg szerepel. Igen ám, de 1998. március 1-jétől érvényes a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, amely olyan büntetéseket helyez kilátásba, melyek egyáltalán nem szorítja korlátok közé a kiszabható bírság összegét, nincs felső határuk, tehát még a félmillió forintnál is nagyobb bírságokat szabhat ki a fogyasztóvédelmi hatóság, nyilvánvalóan indokoltság esetén.

Hasonlóképpen nem kell, nem is lehet ebben a törvényben rendelkezni az automaták felhasználásának tilalmáról, hiszen az 1997. évi CIII. törvény már ezt megtiltja, igaz, átmeneti időszakot szabva 2001. december 31-étől.

Én tehát azt gondolom, hogy lehet hangzatos újságcikkeket írni ennek a törvénynek a felpuhulásáról, lehet számon kérni rajta olyan gondolatokat, amelyek valóban nincsenek benne, de a céljához sem tartoznak hozzá, ez azonban sokkal inkább hangulatkeltés, annak a szellemi polgárháborúnak a része, amely abból a célból folyik, hogy aminek együtt tudnánk örülni, azon inkább együtt keseregjünk. Azt hiszem, hogy ennek nincs értelme.

Vizsgáljuk meg talán azt, hogy a dohányzással kapcsolatban lévő különböző szereplők hogyan viszonyulhatnak magának a dohányzásnak a kérdéséhez, és mit kellene nekik, illetve velük, értük tenni annak érdekében, hogy a dohányzás, amely valóban elképesztő károkat okoz az egész világon, de talán különösen Magyarországon, egy kicsit visszaszoruljon, sőt ne is kicsit, hanem határozottan visszaszoruljon.

Itt vagyunk például a népesség azon csoportjával, akik termesztik a dohányt. Magyarországon nem kevesen vannak, akiknek a megélhetése függ ettől a terméktől, és csak érdekességképpen említem, hogy ezt a törvénytervezetet a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében támogató előző vezérszónok Kósa Lajos képviselő úr volt, aki egy dohánytermelő vidékről származik, illetve annak a képviselője. A dohánytermelők biztos piacot, jövedelmet várnak és kapnak is jelenleg ettől a tevékenységüktől. Velük kapcsolatban több mindenre volna szükség, segíteni kellene egy termékváltást két irányban: szívem szerint abban az irányban elsősorban, hogy ne dohányt termesszenek, de ha már ez nem így van, legalább abba az irányba, hogy ne olyan dohányt termesszenek, amely nem igazán alkalmas arra, hogy alacsonyabb kátrány- és nikotintartalommal rendelkező cigarettákat gyártsanak belőle.

(10.10)

Magyarország most abban a helyzetben van, hogy itt még nem érvényesek azok a szigorúbb normák, amelyek az Európai Unióban és más nyugati országokban már érvényesek a dohány károsítóanyag-tartalma dolgában. Elő kellene segíteni, hogy ezen népesség megélhetési gondjait ne veszélyeztesse az, ha ez az áttérés előbb-utóbb - inkább előtt, mint utóbb - bekövetkezik.

A dohányipar, a kereskedelem nyilvánvalóan profitot akar ebből az egészből, kap is, nem is keveset. Velük szemben a dohányzást ellenzők adóemelésben kell hogy gondolkodjanak, már csak azért is, mert ellentétben mindenfajta propagandával, a magyar adókulcs alacsonyabb, mint az európai uniós adókulcs, van még tehát mozgásterünk ezen a téren is. El lehet fogadni, hogy a hirtelen dolgok nem jók, de egy folyamatos adóemelési programmal elő lehetne állni. Én ezt nem számon kérem ezen a törvényen, hanem egy kicsit kitekintek a törvény talajáról abba az irányba, hogy mi mindent lehet még tenni a következő években.

Nyilvánvalóan a fiatalok kérdése a legfontosabb dolog, ahol azt kell elérnünk, hogy ne szokjanak rá. E tekintetben az az egészségvédelmi bírság, amiről a törvény rendelkezik, és amely egy alapot képez az egészségügyi miniszter kezében, nyilván esélyt fog adni arra, hogy olyan propagandaanyagok is készüljenek, amelyek nem peregnek le könnyedén az emberről. Őszintén szólva, ahogy állandóan látom a városban, hogy a dohányzás káros az egészségre, és hallom a rádióban, hogy "ba-ba-ba...", rossz hangsúllyal mondanak el fontos mondatokat, amelyeket a reklámtörvény ír elő különféle dolgokban, nem érzem azt, hogy ezek valójában segítenék az ügyet. Inkább azt érzem, hogy a megszokás következtében egyfajta ellenérzés alakul ki az emberekben.

Mint ahogy nagyon örülök annak, hogy most ebbe a törvénytervezetbe bekerült a fiatalok tilalma. De ha ezt nem támasztjuk alá érvekkel, akkor a fiatalokban azt az érzést fogjuk kelteni, hogy a dohányzás valami felnőttes dolog, és ha majd nagy leszek, akkor milyen jó lesz nekem, mert még dohányozhatok is. Ha az iskola, a propaganda komolyan megmagyarázza, a tananyag részeként is megmagyarázza, hogy ők nem azért nem dohányozhatnak, mert még gyerekek, mert még éretlenek valamire, hanem azért, mert értékesebbek, mint a felnőttek, mert előttük még több életév van, mert nagyobb károkat szenvedhetnek fejlődő szervezetükben, akkor kivédhetjük ezt a lélektani hatást.

Tegnap hallottam egy történetet, ami érintőlegesen ide tartozik. Egy képviselőtársunk első elemista korában kapta élete első kucsmáját, és gyermekei mindig ezt hallották, hogy "amikor én az első kucsmámat kaptam". Amikor egy nyáron az első gyermeket beíratták az ősszel kezdődő iskolába, nagyon követelte, hogy kapja meg a kucsmát.

Így követelheti adott esetben a fiatal a boldog tizennyolcadik évre járó dohányzást. Nem erről van szó! Nagyon fontos az a tilalom, ami a törvényben benne van, félre ne értse senki a mondanivalómat, de mellé kell tenni, és az egészségvédelmi bírság, mondom, anyagi alapot is ad a miniszter kezébe, hogy ezeket az információkat emberbarát, fiatalbarát formában juttassa el az érintett korosztályhoz.

A dohányosok ezzel a témával kapcsolatban nyilvánvalóan azt kívánják, hogy élvezhessék a dohányzás számukra adta örömeit, helyesebben, hogy ne szenvedjék a dohánytól való megfosztás kínjait. Itt, azt hiszem, olyasfajta szemléletváltást indít el ez a törvény, hogy megváltozzon a mai helyzet, ahol bizonyos helyekre ki van írva, hogy dohányozni tilos, ami azt jelenti, hogy az alapeset az, hogy dohányozni szabad, aztán kivételesen valahol megtiltjuk. Fordítva kell majd eljárnunk: egy olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy az alapeset az, hogy senki nem dohányzik, és aztán valahol megengedjük, hogy akinek nagyon muszáj, az mégiscsak élvezhesse a maga élvezeteit.

Biztos, hogy sem ez a törvény, sem más akció nem akkor lesz igazán hatásos, hogyha a dohányosok leszoktatását mint egy reménytelen feladatot vállalja magára. A nemdohányosok védelme és a fiatalok távoltartása az az út, amelyen járnunk kell. Persze, ha ez az Egészségvédelmi Alap megnövekszik, akkor lehet, hogy olcsóbban és szélesebb körben nyújthatjuk a segítő eszközöket a leszokni kívánók számára, gondolok itt például azokra a nikotintartalmú tapaszokra, amelyek megkönnyítik a leszokás periódusát, néhány esetben igazán nagyon erős dohányosoknál is sikert értek el.

Mit vár az egészségügy? Hogy csökkenjenek a kiadásai. Mit kap ettől a törvénytől?

Hogy növekednek a bevételei. Ha ez a folyamat elindul, akkor hosszabb távon valóban csökkenni fognak az egészségügyi kiadások.

Tisztelt Ház! Jelenleg sokkal többet költünk a dohányzásra, mintegy háromszor, négyszer annyit, mint amennyi hasznot kapunk a dohányiparból és környékéből. Ezen a helyzeten változtatnunk kell!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)