A felszólalás szövege:

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten a Magyarok Világszövetsége nagygyűlést szervezett, és élőláncot alkotott a Parlament épülete körül. A gyűlés résztvevői Szili Katalin házelnöknek címzett petíciót nyújtottak át az Országgyűlésnek annak érdekében, hogy a művi meddővé tétel feltételeit július 1-jét követően is törvény szabályozza.

(9.30)

Mint az Országgyűlés alelnöke, átvettem a petíciót, és továbbítottam a Ház elnöke részére, azonban nem hagyhatom szó nélkül a történteket, mert átérzem a gyűlés résztvevőinek súlyos aggodalmát, azaz a meddővé tétel esetleges szabályozatlanságából fakadó következményeket.

A művi meddővé tétel állami szabályozásának területén az elmúlt év novemberében komoly változás történt. Egy pécsi orvos beadványa nyomán az Alkotmánybíróság 2006. június 30-i hatállyal megsemmisítette azt a törvényi előírást, amely a művi meddővé tételt csak a 35 évnél idősebb vagy csak a három vér szerinti gyermekkel rendelkező cselekvőképes személyek számára tette lehetővé. Törvényi szabályozás hiányában tehát a jövő héttől minden, 18. életévét betöltött személy, nő és férfi, gyermek nélküli és többgyermekes, cselekvőképes és cselekvőképtelen felnőtt egyaránt kérheti a művi meddővé tétel elvégzését. A műtét a nőknél olyan súlyos beavatkozás a szervezet működésébe, amely végleges eljárásnak minősül, azaz később az eredeti állapot visszaállítását megkísérlő műtét sikeressége valószínűtlen.

Milyen veszélyekkel kell számolni tehát a jövő héten? Elég, ha csak felidézzük azokat a bírósági ügyeket, amelyek Európa több országában a liberalizált meddővé tétel miatt keletkeztek. A sterilizálás parttalan lehetősége a tapasztalatok szerint felerősítette azokat a történelem korábbi szakaszában már megbukott emberellenes törekvéseket, amelyek szerint szociális vagy etnikai problémák orvosi módszerekkel is megoldhatók. Az emberi jogi panaszok oka általában az, hogy nők sokaságát tudtukon és akaratukon kívül sterilizálták akár a szegénységük, akár az etnikumuk miatt.

Hadd említsek néhány konkrét ügyet! Szlovákiai roma nők emberi jogvédő aktivistáknak a közelmúltban arról számoltak be, hogy tudtukon kívül sterilizálták őket. A Brüsszelbe továbbított hivatalos jelentés szerint a bizonyítható esetek száma meghaladja a százat. Az orvosi kifejezésekkel telezsúfolt, meddővé tételi kérelmet általában gyanútlanul aláírták a nőgyógyászaton várakozók, és csak a visszafordíthatatlan műtétet követően jöttek rá, hónapokkal később meddő voltukra. Csehországban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának az Egészségügyi Minisztériummal közösen végzett vizsgálódásai szerint az elmúlt két évben több mint ötven, többségükben szegény sorsú nőt tettek törvényellenesen meddővé. Általános volt az a tapasztalat, hogy a visszafordíthatatlan helyzetet okozó beavatkozás előtt a nők nem kapták meg a szükséges tájékoztatást. Sorolhatnám tovább a példákat.

A művi meddővé tétel törvényi szabályozatlansága esetén Magyarországnak is valószínűleg szembe kell néznie a felsorolt típusú esetekkel és vádakkal, akár igazak, akár nem, és az esetleges visszásságokért a kormányzatot terheli a felelősség.

A Magyarok Világszövetségének figyelmeztetője, petíciója ebben a fontos ügyben nem egyedülálló. Tiltakozott a meddővé tétel korlátok nélküli lehetősége ellen a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Nőorvos Társaság, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Magyar Rezidens Szövetség és a Társaság a Szabadságjogokért nevű egyesület is. Mind a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, mind a Református Egyház vezető püspökei azt hangsúlyozzák, hogy egy ilyen horderejű öncsonkító beavatkozás nem lehet része az ember önrendelkezési jogának; különösen a családalapítás, otthonteremtés és álláskeresés gondjaival egyszerre szembenéző fiataloknak nem szabad azt érezni, hogy személyes gondjaikat csak ilyen, erkölcsökre és egészségre káros és visszavonhatatlan döntéssel lehet megoldani.

Mind a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, mind a Kereszténydemokrata Néppárt, de a Nemzeti Fórum képviselői szerint is a várható szabályozatlan helyzetben megoldatlan a kellő felvilágosítás és a szabad akarat egyértelműségének a biztosítása is és az ellenőrzése is.

Kérem a tisztelt Ház képviselőit, hogy minél hamarabb oszlassák el a petíciót átnyújtók aggodalmait, és gondoskodjanak ebben az ügyben a törvény útján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) történő szabályozásról.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter úr! A tavaszi és őszi kampánytól függetlenül a hitelesnek vélt gazdasági sajtó is hírül adta, hogy tervezik egy új, Kecskemétet elkerülő és Békéscsabáig elvezető autópálya építését. Ez jó hír, mert a mai 44-es út rendkívül zsúfolt, balesetveszélyes, állandósultak a több száz méter hosszúságú, lassan haladó konvojok. Az új tiszaugi híd csak részben segített, mert az átmenő forgalom időközben megsokszorozódott. A szakemberek is egyetértenek abban, hogy szükség van az új, korszerű út megépítésére az országhatárig, tekintettel az átmenő nemzetközi teherforgalom növekedő nagyságára.

Milyen konkrét határidőket tud közölni az érintett milliós lélekszámú országrésszel, miniszter úr, ennek az új útnak az építésével kapcsolatban? Erre a kérdésemre írásban kértem és kaptam választ a miniszter úrtól a nyár végén. Ezt nagyon köszönöm. Az írásban megkapott miniszteri válasz konkrétumokat, határidőket tartalmazott. Arra kérem tisztelettel, hogy erősítse meg mindezt az ország nyilvánossága előtt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy csepeli nevelőnő brutális kegyetlenséggel történt meggyilkolása nemcsak a közvéleményt rázta meg, hanem az érintett szakmát is. A gyermekvédelemben foglalkoztatottak - többségükben nők - az eddigieknél erélyesebb és hatékonyabb védelmet kérnek. Az itt foglalkoztatottak szerint szinte bármikor előfordulhatnak ilyen gyilkosságok, mert annyira védtelenek és kiszolgáltatottak az itt dolgozók. Idézek egy levélből: "Nevelőinket szinte naponta meggyalázzák, megfélemlítik és meglopják a gondozottak. Sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülés nincs a gyermekvédelemben. A drog egyre jobban beépül az intézményrendszerbe, és a lányok életében már tartósan jelen van a prostitúció."

Nos, ilyen jellegű panaszok 10-15 évvel ezelőtt még csak fel sem merülhettek, azaz időközben fajultak el a mai minősíthetetlen, gyilkossághoz is vezető helyzetig a körülmények. Az utóbbi években szinte minden fegyelmező eszközt megvontak a nevelőktől. Nem használ a szakma tekintélyének, hogy egyre többen csak a munkanélküliség elől menekülnek átmenetileg nevelői pályára, s amint alkalmuk adódik, továbbállnak. Több esetben előfordult, hogy iskolakerülés miatt a bíróság a nevelőt büntette meg, miközben a jog semmilyen olyan eszközzel nem ruházza fel a nevelőt, hogy az kikényszerítse a gondozottak iskolába járását. A javító-nevelő intézetek gyakorlatilag megszűntek, s ma már nincsen semmilyen fegyelmező erejük. A szervezett bűnözés is célba vette s megkörnyékezte a fiatalokat. A 18. évüket betöltött gondozottak ugyanis nagykorúságuk első napján kikérhetik a hosszabb idő alatt felgyűlt, árvaellátásból és családi pótlékból származó megtakarításaikat, s a hirtelen jött barátok, partnerek rábeszélésének sok, szeretethiányban szenvedő gondozott nem tud ellenállni. Egyre több kifosztott fiatal jön vissza a szociális szakellátás rendszerébe.

Kérdezem miniszter urat: tudnak-e tenni valamit a hatékonyabb védelem érdekében? Várom államtitkár úr válaszát.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az ország több településéről kaptam kézhez panaszos leveleket az iskolákban tapasztalható járványgócok ügyében. A levélírók véleménye szerint egyre több oktatási intézményben váltak megszokott látvánnyá a mosdatlan, a közismerten valamilyen betegség baktériumait vagy vírusait terjesztő tanulók. Általában nem ők tehetnek helyzetükről, a szülőket viszont nem vagy kevésbé érdekli gyermekük vagy gyermekeik állapota. A nevelőtestület tehetetlen, mert a felettes hatóságok állítólag diszkrimináció gyakorlása címén megfeddik az intézkedni kész oktatókat, azt mondják, nincs arra ma jogi lehetőség, hogy a tuberkulózis baktériumát vagy a hepatitis kórt hordozó vagy a ruha- és hajtetűktől ellepett gyermekeket elkülönítsék a többiektől. Ennek hiányában viszont minden tanuló továbbadhatja az iskolában szerzett kórt. Egyre gyakrabban találkozni olyan esettel, hogy a szülők vállalják gyermekeik utaztatását is, csakhogy ne legyen gyermeküknek tetves vagy hepatitises osztálytársa. Ezek veszélyt jelentenek a szülők számára is. Nemrég kaphattunk hírt arról, hogy Somogy megye több településén emberek százait kellett beoltani hepatitis ellen, mert többnyire gondozatlan gyermekek terjesztették a betegséget csupán egy járványgócból.

Különösen látványossá teszi a közoktatási intézmények romló egészségügyi helyzetét az, hogy uniós előírások mindeközben megkövetelik a vendéglátás, az élelmiszer-kereskedelem, a tejtermelés vagy általában az állattartás területén a szigorú egészségügyi előírások betartását.

(16.10)

Ma egy iskolában nem lehet vagy rendkívül nehéz megkövetelni az itt számon kérhető egészségügyi előírások töredékét. Mit kíván tenni a miniszter úr a közoktatási intézmények higiénikus, egészséges környezetének javítása érdekében?

Várom válaszát, miniszter úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! November 4-én egy ötven évvel ezelőtti eseményre emlékezve Szili Katalin házelnök asszonnyal, a parlamenti pártok képviselőinek jelenlétében emléktáblát avattunk a Parlament épületében. 1956. november 3-án az emléktábla mögötti stúdióból intézett rádiószózatot a nemzethez a katolikus egyház első embere, Esztergom érseke, Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Az emléktáblán a rádióbeszédből rövid részlet olvasható: "A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen, szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől."

Erről a negyedórás rádióbeszédről az elmúlt évtizedekben sok minden olyat elmondtak, belehazudtak, ami nem volt benne, és sok mindent elhallgattak, ami benne volt. Nincs egyetlen olyan mondat vagy kifejezés, amit időszerűtlenné tett volna a következő fél évszázad. A világtól elzárt börtönévek alatt a hercegprímás megőrizte valóságérzékét. Felismerte az európai folyamatok máig ható lényegét, a nemzetállamok egymásrautaltságát, szövetségének szükségét. Elismerte a szociális érdektől korlátolt magántulajdont. Mai szóhasználattal azt mondhatnánk, hogy felismerte a szociális piacgazdaság szabályai alapján korlátozott magántulajdon fontosságát. Szükségesnek ítélte a szabad választások megtartását. Törvényes felelősségre vonást helyezett kilátásba, és erősen óvta az országot a magánbosszúktól. Alapelvként szólt a lelkiismereti szabadságról, az egyesülési és sajtószabadságról, a nemzeti kultúrához és a szabad művelődéshez fűződő jogokról. Hangsúlyozta, hogy az országépítés fontos feladatát csak jogállami keretekben a nemzeti összefogás képes megvalósítani. Óvott a túlzott pártosodástól. Joggal várta el "a keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását".

Mindszenty bíboros jelmondata, életcélja volt a Pannonia Sacra, egy olyan keresztény alapokon álló Magyarország megteremtése, ahol ki-ki szabadon követheti a számára szent vallásos életfelfogást, kialakíthatja a maga szilárd erkölcsi tartását, és ennek nyomán nem hódol be az anyagi, materiális élvezetek által sugallt önszeretetre, önzésre alapozott világnézeteknek. A kádári önkényuralom időszakában a marxista történészek tudatosan eltorzították és meghamisították Mindszenty életútját. Ennek következményei itthon ma is érzékelhetők. A külvilág a kezdetek óta pontosan beazonosítja a hitvalló, mártír bíboros életsorsát. Ezt jól érzékelteti például, hogy 1999. március 12-én, amikor Magyarországnak átadták a NATO-hoz történt csatlakozás okmányát, akkor Madeleine Albright amerikai külügyminiszter asszony ezzel a mondattal méltatta az eseményt: "Szent István és Mindszenty országa egyenrangú tagja lett az észak-atlanti szervezetnek." Egy amerikai külügyminiszter nem véletlenül mondta ezt, számára ez a két név fejezte ki Magyarország európaiságát. Szent István kapcsolta hazánkat az európai kultúrkörhöz, és Mindszenty József volt az, aki európai és keresztény ember tudott maradni egy bolsevik típusú diktatúrában.

Nagyon szűkös egy napirend előtti hozzászólás időkerete. Kérem, olvassák el, olvassák újra Mindszenty bíboros ötven évvel ezelőtti rádióbeszédét. Az a rendkívüli érdeklődés, amit a Mindszenty Társaság szombati parlamenti konferenciáján is tapasztalhattunk, jelzi, hogy Isten szolgája, Mindszenty bíboros életművének, keresztény tanításának a reneszánszát éljük. Mindez alapja lehet Magyarország, a Kárpát-medence, a bíboros szóhasználatával élve: a történelmi haza erkölcsi, szellemi megújhodásának is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

(9.40)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat címében a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szól, valójában maga az előterjesztés leszűkül az akadálymentesítés problémakörére. Ez persze önmagában is lényeges gond, de nem lehet elhallgatni, hogy az akadálymentesítésnek a polgári kormány alatt elindított lendületét lefékező döntések szervesen illeszkednek a fogyatékossággal élők korábban elért vívmányait évről évre megkurtító, szegényítő döntésekhez.

Ebben az akár embertelennek is nevezhető döntéssorozatban egyaránt felelős mind a szocialista-szabad demokrata többségű Országgyűlés, mind a bizalmukból intézkedő kormányzat. 2007, ahogy többször hallottuk, az Európai Unióban az esélyegyenlőség éve. Az egyenlő esélyek mindenki számára elnevezésű európai év Magyarországon a csökkenő esélyek a fogyatékossággal élők számára elnevezést is megkaphatná. Önmagában már ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése is visszalépést tükröz, mivel azt az állapotot szentesíti, hogy az akadálymentesítésnek a polgári, Orbán-kormány alatt tartott ütemét ez a kormány nem tartotta.

Az előttünk fekvő előterjesztés a távoli időbe tolja ki az Európai Unió előírásaihoz történő megfelelés elérésének az időpontját. Mindez véleményem szerint része annak az általános rossz szemléletnek, amely egyre inkább az érdekérvényesítésre kevésbé képes, kiszolgáltatott népességcsoportokra terheli a költségvetés forrásszerzéseit. Ennek jegyében csökkent az elmúlt években drámai mértékben a gyermekes családok életszínvonala, ennek a szemléletnek a jegyében fizettetnek a nyugdíjasokkal többszörös adókat, másfélszeres gyógyszerköltségeket, vizitdíjakat, és jövőre akár az egyhavi nyugdíjat is felemésztő házadót, ingatlanadót. És ennek a szemléletnek a jegyében csattan a költségvetési megszorítások ostora a fogyatékossággal élők hátán is.

Most a köztársasági elnök úrra hárult a kiszolgáltatottak érdekében történő közbelépés feladata. Ezúton is őszinte köszönetemet kell kinyilvánítanom Sólyom László köztársasági elnök úrnak a törődésért, a megkülönböztetett figyelemért.

Az elmúlt években kialakult fogyatékosellenes döntéssorozat szellemiségéhez illeszkedik ez az előterjesztés is. Például irreálisan magas, 50-60 százalékos önrészt szab meg az önkormányzatok számára. Ismerve az önkormányzatok anyagi nehézségeit, a többségük nehezen tudja vállalni ezt a feltételt, azaz néhány év múlva, pályázat ide, pályázat oda, ismét csak ki kell tolni az akadálymentesítés megvalósulásának időpontját.

(19.10)

Aggasztó, hogy a törvénytervezet oly módon is megelőzi az akadálymentesítés végrehajtásának a számonkérését, hogy nem tartalmaz évenkénti teljesítési ütemezést. Fülünkbe visszacsengenek az ingyenes tankönyvellátás ígéretét számon kérő kérdésekre adott kormányzati válaszok, melyeknek ez volt a lényege - idézem -: "megígértük, de határidőt nem ígértünk". Azóta, azaz 2002 óta sincs ingyenes tankönyv, mert az ígéret mellé nem volt ütemterv mellékelve. Nem lenne szabad ugyanezt a hibát elkövetni és hagyni, hogy ne legyen évenkénti teljesítési ütemterve az akadálymentesítés programjának.

Választókerületemben több, kétezer lélekszám alatti kistelepülés van. Olvasva az előterjesztést, megkönnyebbülten akár fel is sóhajthatnak ezeknek a kistelepüléseknek az önkormányzati képviselői, mert a kétezer lélekszám alatti településeken csak az alap-egészségügyi ellátást és az önkormányzatba való akadálymentes bejutást teszi kötelezővé a törvény, az óvodába vagy az iskolába történő akadálymentes bejutást már nem. Felsóhajthatnak ezek az ezer gond között lavírozó kistelepülési vezetők, megértem őket, mert nincs semmilyen látható forrása az ilyen beruházásoknak. De ha az itt élő s mellőzött, fogyatékossággal élők sóhajait hallom és keserű arcát látom, akkor nem lehetek megértő, és igenis kárhoztatnom kell a rajtuk takarékoskodó kormányzatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Gúr Nándor képviselőtársam megkérdőjelezte azt az állításomat, hogy csökken a fogyatékossággal élők lehetősége. Bizony, a kormányzat az elmúlt esztendőkben számos olyan intézkedést hozott, amely igen keserű helyzetbe hozta őket. Fölhívom szíves figyelmét Gúr Nándor képviselőtársamnak a 2007. január 29-én kézbesített levélre - amit megkaptak azok a mozgássérültek is, akiket érint -, amely szerint az adóköteles szolgáltatások közé az alábbiak sorolhatók 2007. július 1-jétől: fogyatékkal élő személyek részére sportoláshoz szükséges sportruházat, utazás, szállás költsége, illetve a fogyatékkal élő személy sportolásához szükséges kísérő utazási és szállásköltsége. Sorolhatnám tovább azokat a tényszerű lehetőségeket (Csizmár Gábor: Sorolja, kedves képviselő úr!), amelyek az elkövetkezendő hónapokban, esztendőkben bizony megkeserítik azoknak az életét, helyzetét, akik a sors akaratából bizony rendkívül nehéz helyzetben vannak.

Köszönöm szépen.

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ország nyilvánossága előtt tájékoztatom államtitkár urat, a tárcát, hogy Pálinkó Gyulánéval, a kaskantyúi iskolaigazgatóval, a Bács-Kiskun Megyei Kisiskolák Közművelődési Egyesülete elnökével nyílt levélben fordultunk a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez, Vizi E. Szilveszter úrhoz és az Akadémia főtitkárához, Meskó Attila professzor úrhoz. Ebből a nyílt levélből idézek most, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Országgyűlés. Szó szerinti idézetek következnek.

"Az Akadémia tagjai, a magyar tudományos élet kiválóságai között is sok olyan tudós található, akiket egy kisiskola indított útnak. Nem jelentett hiányt számukra, hogy igazi nevelő iskolában kezdték alapfokú tanulmányaikat. Nem az iskola nagysága adta és adja az intézmény értékét, hanem a benne tanító pedagógusok értékes, eredményes nevelő és oktató munkája. Nem a korszerű eszközök száma ad biztosítékot az eredményes munkára, hanem az ott dolgozó emberek. Ma is sok tehetséges tanuló ül a kisiskolák padjaiban, akik ott szeretnék az alapokat a jól ismert környezetben, kis közösségekben, kis községekben elsajátítani. Ez a tanulói akarat a szülők egyetértésével is találkozik.

Az érvényben lévő törvények, valamint a most megtartott lakiteleki konferencián szerzett ismereteink világossá tették számunkra, hogy a mai magyarországi oktatáspolitika a települések iskoláit a törvény erejével akarja megszüntetni. Most már nem számít, hogy az adott iskola milyen színvonalú munkát végez, csak az, mekkora a tanulói létszám. Nem számít, mennyire alkalmas a környezet, a nevelőtestület, az épület egészséges nemzedék nevelésére, csak a létszám a fontos. A hatályos törvény nem ismeri el, hogy az oktatás színvonala és az iskolák nagysága között nincs összefüggés. Nem ismeri el azt az állampolgári jogot, hogy minden gyermek a saját környezetében végezhesse alapfokú tanulmányait. A hatályos, közoktatást befolyásoló jogszabályok végrehajtása során a 2007-2008-as tanév kezdetekor kisiskolák tömege fog megszűnni. Ez a tendencia a 2008. évre éri el csúcspontját. A következő esztendőben minden falusi iskola veszélybe kerül.

Az Akadémia vezetőit arra kérjük, hogy a nagy hírű intézmény szakmai súlyával, tekintélyével álljon ki a vidéki, falusi közoktatási intézmények mellett. Mondja ki, hogy a magyar közoktatásnak értékes, nélkülözhetetlen részei a települések alapfokú iskolái. A magyar közoktatás csonka lesz, ha eltűnnek a falusi iskolák, és az iskolák megszűnése hosszabb távon veszélyezteti a vidéki települések létét is."

Igen, kedves államtitkár úr, az óvodákról és a kisiskolákról beszélek, 2 ezer bezárással, összevonással fenyegetett óvodáról, iskoláról, több százezer gyermek és szülő bizonytalanságáról, a nevelők, pedagógusok, önkormányzatok fenyegetett állapotáról beszélünk. Emlékeztetem, államtitkár úr, hogy az elmúlt 17 esztendőben ritka volt az olyan parlamenti bizottság, amely megállapodással, határozattal zárult, még ritkább, amelyet ellenzéki képviselő kezdeményezett, és képes volt legalább a részleges együttműködésre. Ilyen bizottság volt az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság, amelynek kezdeményezője és társelnöke lehettem 2003-ban. A bizottság megállapításai ma is helytállóak.

Azt kezdeményezem, hogy vizsgálják felül, hogyan teljesítette a minisztérium mindazon határozatokat, amelyekre az óvoda- és iskolabezárások okait feltáró parlamenti bizottság kötelezte a kormányzatot, és amelyet önök is megszavaztak. Az MSZP-SZDSZ-kormányzat, az oktatási tárca képviselői a drámai népességfogyással indokolják az óvodák, iskolák bezárását, összevonását, a társulásokba kényszerítő intézkedéseket. Milliós, milliárdos megtakarításokról, hatékonyságról, ésszerűsítésről beszélnek. Mi más véleményen vagyunk, és ezt tanügyi, politikai, szakmai programunkban, a Klebelsberg-programunkban is részletesen megfogalmaztuk.

Úgy gondolom, hogy korszerű iskola ma az olyan kiscsoportos iskola is, ahol az alacsony, 8-15 tanulólétszámú osztályokban lehetőség van a nevelésre, a közösségformálásra, a jellem kialakítására, ahol a gyermek már az első osztályban megtanul írni, olvasni, számolni, ahol testben, lélekben, erkölcsben, kis közösségben egészségesen edződik, nevelődik, erősödik. Hogy erre nincs pénz? Az oktatási tárca többek között 40 milliárd forintot szán az interaktív iskolai táblák vásárlására. Államtitkár úr, Klebelsberg mondata ma is érvényes: az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni az iskolájába. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vasárnap több tízezer ember tüntetett Budapesten a családokat sújtó egészségügyi, oktatási átalakítás, valamint a társadalombiztosítás magánkézbe adása ellen. A délelőtti, rendkívül fegyelmezett kormányellenes tüntetést a Nagycsaládosok Országos Egyesülete szervezte, amihez 32 civil szervezet csatlakozott. Arra kértek, hogy ismertessem az Országgyűlés előtt tiltakozásukat, és hogy a kormányzattól érdemi választ kérjek.

"Petíció a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez

Tisztelt Képviselőink!

Minden igyekezetünk ellenére teljesen formálissá vált az érdekegyeztetés. A civil szervezetek, köztük az immár 20 éves Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a csatlakozó szervezetek is rendre hiába sorolják a szakmai érveiket, alternatív megoldási javaslataikat, egymás után születnek a társadalom túlnyomó részének tiltakozását kiváltó megalapozatlan döntések, intézkedések. A rendszerváltozás 17. évében, az állítólagos demokratikus jogállamban nem fogadjuk el, hogy a fejünk felett, a felhatalmazásunk nélkül döntsenek.

A mai napon, pártoktól és felekezetektől független egyesületünk tiltakozó utcai demonstrációt tart.

Nem tudjuk elfogadni, hogy reform címén a közszolgáltatások gyors ütemű leépítése folyjék, hazánk társadalmi és gazdasági lesüllyedése fenyegessen. Értékeink, gyerekeink jövője egyre nagyobb veszélybe kerül. A hangzatos szavak mögött egyáltalán nem a társadalom többségének, különösképpen nem a szegényeknek és a gyerekeknek javát szolgáló intézkedések történnek.

1. Elvárjuk, hogy a népesedéspolitika a legfontosabb szempontok közé kerüljön.

2. Tiltakozunk, hogy az eddigi felelőtlen gazdálkodás miatt ma megkerülhetetlen terhekből aránytalanul sok hárul a gyermekes családokra, éspedig annál nagyobb mértékben, minél több gyermekről gondoskodnak. Elvárjuk a gyermeknevelés korrekt beszámítását a szülők közterheibe.

3. Tiltakozunk, mert már halálos áldozatok is kiáltják: az egészségügy átalakításnak titulált rombolása folyik. (Dr. Vojnik Mária: Ez nem igaz!) Tiltakozunk, mert a vizitdíj és kórházi napidíj, a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök térítési díjának mértéke, az egészségügyi szolgáltatások volumenkorlátozása, az egészségügy szétverése alkotmányos jogokat sért, a legrászorulóbbak, legelesettebbek ki is szorulnak az ellátásokból. Elvárjuk, hogy szakmai és társadalmi egyeztetés és nyilvánosság mellett a lehető legsürgősebben hatékony intézkedések szülessenek az egészségügy működőképességének fenntartása, a tisztességes betegellátás érdekében és a népegészségügyi program megvalósításáért. Elvárjuk, hogy a szolidaritási alapú társadalombiztosítási járulékfizetésen felül ne kelljen fizetnünk az orvosi alapellátásáért, valamint hogy a bérekhez és szociális jövedelmekhez mérten elviselhető teher legyen a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök térítési díja.

4. Elvárjuk, hogy minden tehetséges, szorgalmas gyerek családja anyagi lehetőségeitől függetlenül tanulhasson. Elvárjuk, hogy az oktatási rendszert ne leépítsék, hanem társadalmi és gazdasági jelentőségének megfelelően fejlesszék.

5. Tiltakozunk a közszolgáltatást végzők biztonságot romboló mértékű leépítése ellen. Tiltakozunk hazánk emberi erőforrásainak pazarlása, a munkanélküliség mesterséges növelése ellen.

6. Tiltakozunk, hogy a megszorítások még csak nem is a fejlődést alapozzák meg, hanem nagyrészt csak a további pazarláshoz és környezetromboláshoz teremtenek pótlólagos forrásokat. Tiltakozunk, hogy az ország fejlesztésére szánt uniós forrásokat túlnyomórészt nem a valódi és tartós fejlődést szolgáló célokra kívánják elkölteni.

7. Elvárjuk, hogy mindezen kérdésekben a további rombolást állítsák le, és megfelelő hatásvizsgálatok után érdemi egyeztetés kezdődjék a szakmai és társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy a megalapozatlan intézkedéseket minél hamarabb korrigálni lehessen.

Tisztelt Képviselőink!

Végső elkeseredésünkben folyamodtunk utcai demonstrációhoz. Önök a Magyar Köztársaság legfelső, törvényhozó testületét alkotják. Önöket azért küldtük mi, állampolgárok az Országgyűlésbe, hogy az alkotmánynak és akaratunknak megfelelően intézzék az ország ügyeit, ellenőrizzék a kormányt és a végrehajtó hatalom egyéb szerveit.

Nagycsaládosok Országos Egyesülete, dr. Szabó Endre elnök"

Várjuk a kormány érdemi válaszait. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiban.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Idézek Vígh László, Felsőrajk polgármestere nyilatkozatából: "Ha nincs iskola a településen, nincs értelme az életnek. Mert fontos a borút létrehozása, a turizmus feltételeinek megteremtése, a végtisztességhez méltó ravatalozó, de mindez minek, ha nincs jövő, mert nincs iskola?" Amíg lesz a faluban gyerek, addig fenntartjuk az iskolát - mondja nemcsak Vígh László, Felsőrajk polgármestere, és több százan, sőt több mint kétezer kistelepülésen gondolkodnak így.

Jómagam az elmúlt napokban összegyűjtöttem, és egy vaskos paksamétából hoztam ide mutatót a kisiskolák nagy sikeréről. Vagyis olyan teljesítményeket, amelyek valóban példamutatóak, amelyek valóban egy kistelepülés határain túlnyúlnak, hiszen olyan eredményeket tudnak felmutatni ezek a kisiskolák, kisközösségek, amelyeket valóban érdemes az ország nyilvánossága előtt is bemutatni. Hiszen ezek országos jelentőségűek, ugyanakkor rendkívüli teljesítmények is. Ilyen például a császártöltésiek országos történelmi tanulmányi versenyen vagy az országos német nyelvi versenyen elért kiváló szereplése; vagy a Páhi nevű kistelepülésnek a mesemondó versenyen, vagy a megyei katasztrófavédelmi versenyeken kitűnt teljesítménye. Vagy a csengődiek, akik országos természetismereti versenyen szerepeltek nagyszerűen, Bagi Veronika felkészítője Pálfi-Mikulás Tünde volt. Vagy az érsekhalmiak, akik különféle országos versenyeken tűnnek ki tudásukkal, teljesítményükkel és azzal, hogy egy olyan nevelőközösség van a környezetükben, olyan önkormányzat, olyan szülői közösség, amely a gyermek képességeit az általános iskolai életkorban valóban képes megerősíteni.

Ágasegyháza az Arany János magyarverseny országos döntőjén szerepelt kimagaslóan. A kunbaracsiak egy nemzetközi versenyen, vokális zene kategóriában, Ribár Andrea például, nagyszerűen szerepelt, felkészítője Mátrai Éva. Vagy ha az Apáczai Könyvkiadó országos versenyének eredménylistáját nézem, bizony mindenhonnan találok, Jákról, Nyírádról, Kislődről, Teskándról, Vátról, Lébényből, és sorolhatnám tovább azon kistelepülések neveit, amelyek azt bizonyítják, hogy igenis kisiskolában is lehet nagy teljesítményt elérni. Ilyen a tordasi Pillikék néptánccsoport, amelynek eredményei megint egyszerűen nem férnének bele a mai egész napos parlamenti menetrendbe. Kiugró teljesítménnyel bizonyították, hogy lehet kistelepülésen is nagy eredményeket elérni.

A Magyar Hírlap tegnapi számában Élőlánc a kisiskolák megmentéséért címmel egy egész oldal foglalkozik egy új civil kezdeményezéssel. Az iskoláknak is tenniük kell a megmaradásukért - fogalmaz Lányi András egyetemi tanár, a közéleti szerveződés elnökségi tagja, aki többek között elmondta, hogy a következő hetek legfontosabb feladata a gyűjtés és a fórumok megszervezése, illetve a helyzetükbe beletörődő vidéki emberek megmozdítása. Miről is van szó? Élőlánc a kisiskolákért elnevezéssel egy országos kezdeményezés indult, mutatom ezt államtitkár úrnak, nyilván látta ezt a nagyszerű és láttató képet is. (Felmutat egy iratot.) Karácsonyra reményt - olvashatjuk. Az idén vagy száz falusi iskola kapujára kerül lakat. A következő években sok száz intézményt fenyeget hasonló sors. A megszorító intézkedések több tízezer gyermeket hoznak hátrányos helyzetbe, nekik már a tudáshoz vezető út első lépéseinél el kell szakadniuk az otthonuktól. Mit lehet tenni?

Amikor tegnap olvastam, hogy a szaktárca nem nyitott a tervekre, bizony elkeseredtem. Végül is egy olyan kezdeményezés indult el, meggyőződésem, és már az első tapasztalatok is bizonyítják, hogy hat-hét megyében komoly mozgósítás indult el közösségekben, civil szerveződésekben, alapítványoknál, intézményekben, üzemekben, különféle társadalmi intézményekben, ahol fontosnak tartják, hogy karácsonykor az ajándékra szánt pénz 10 százalékát adjuk a kisiskoláknak. Tehát országos gyűjtés kezdődik. Tudom azt, államtitkár úr, hogy ez nem fogja megmenteni az iskolákat, ehhez kormányzati akarat kell. Előbb-utóbb lesz kormányzati akarat, de mindenképpen arra hívom fel a figyelmet, hogy segítsük, támogassuk ezt a kezdeményezést.

Köszönöm szépen.

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Urak! Jómagam az elmúlt két évtizedben nagyon sok találkozót, konferenciát, tanácskozást szerveztem, vezettem, de talán most szombaton fordult elő velem először, hogy nem zártam le, nem zártam be, hanem elnapoltam, szünetet rendeltem el; bízom abban, hogy nem viharszünetet. Itt a főrendiház termében az Élőlánc a kisiskolákért mozgalom keretében szerveztünk egy konferenciát, amelyről az ország minden részéből több százan érkeztek, több száz település képviseltette magát, iskolaigazgatók, tanítók, pedagógusok, tanárok, lelkészek, plébánosok, alapítványok és egyesületek képviselői, szülők, valamint a szakma jelentős képviselői tisztelték meg ezt a jeles konferenciát, ahol 25 felszólalás hangzott el, köztük megrendítő vallomások, s a féltés, az aggodalom is megszólalt szakmailag is fölkészült szociológusoktól kezdve pedagógusokon át országgyűlési képviselők előadásaiban.

Szili Katalin házelnök asszony többek között arról beszélt, hogy az állam nem vonulhat ki a közoktatásból, az egészségügyből, Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskemét érseke pedig a templomról és az iskoláról beszélt, annak népességmegtartó és képességmegtartó erejéről. Ajánlások is megfogalmazódtak, ezeket hamarosan összegezzük, de ezt megelőlegezve mindenképpen szeretném érzékeltetni, hogy van bennünk készség, mindazokban van készség, akik pártállástól függetlenül megjelentek, hogy ne csak vádbeszédek, perbeszédek hangozzanak el, ne csak ellenségkép legyen, hanem legyen egy biztos jövőkép is. Nyilván megüti államtitkár úr fülét az ellenségkép kifejezése. Én igenis ellenségemnek tekintem - még ha tudomásul veszem a megszólalásukat - azokat, akik arról beszélnek, hogy nincs jövője a falunak, aki a falu érdekében szólal meg, az a jövő ellen beszél, aki arról beszél, hogy a falu középkori maradvány. Nyilván sejti államtitkár úr, hogy kikre gondolok. Azokra gondolok, akik akár a reformbizottság tagjaként is meghatározzák a mai kormányzat bizonyos döntéseit.

Olyan ajánlásokat fogalmazunk meg, amelyeket talán előzetesen is szükséges volna egyeztetni, hiszen az ésszerű és elfogadható társulások feltételeit az elmúlt másfél-két esztendő tapasztalatai alapján érdemes lenne újrafogalmazni, felül kellene vizsgálni a kényszertársulásokat, vagy pedig az iskolai kötelező csoportlétszám folyamatos csökkentésének a lehetőségét kellene átgondolni. Hoffmann Rózsa képviselőtársam korábban beszélt a gyermekbűnözésről, ami valóban a jéghegy csúcsa. S talán az egyik lehetőség volna, ha alsó tagozatban, felső tagozatban, de akár középiskolában is átlagosan 10-12 fő lenne a tanulólétszám. Ha természetesnek vesszük azt, hogy a számítástechnika vagy az idegen nyelv tanítása, oktatása csak csoportbontásban történhet, pedagógiai meggyőződésünk, hogy csak csökkentett gyermeklétszámú közösségben lehet - és ez nagyon lényeges - nevelőmunkát kifejteni.

Ennek nyilván felül kell vizsgálni a költségvetésbeli hatását, a pedagógusok létszámának alakulását, és a mai pedagógusképzés gyakorlatát is át kell gondolni, egyáltalán az iskolák jogállását, az iskolák fenntartását, az oktatási törvény felülvizsgálatát kell hamarosan széles körben megtenni, az ellenőrzés lehetőségét, az állam szerepének a megerősítését, akár még a részbeni visszaállamosítás lehetőségének az elemzését is át kell gondolni, és le kell állítani az iskolai, óvodai épületek kiárusítását, hiszen nagyon sok esetben nagy nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett iskolabezárási kísérleteknek lehetünk tanúi.

Pályázatot is hirdettünk, amely pályázat "Éljen a falusi kisiskola" címmel fogalmazódott meg, és nagyon bízom benne, hogy az a támogatás, amely érezhető, ezerforintos és több millió forintos felajánlásokban a következőkben erősödni fog.

Kérem államtitkár urat, hogy legyenek partnerek ebben legalább úgy, mint ahogy partner volt Tatai-Tóth András képviselő úr ezen a szakmai konferencián, ahol az együttműködéséről, a közös gondolkodásáról biztosított bennünket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Halálának évfordulóján ma Csengey Dénesre emlékezünk. A pilvaxos márciusi ifjak és a Corvin közi srácok egyik utódára, akinek adatott elegendő történelmi ismeret, hogy kézrátétellel a sajtó nem lesz szabad, és a benzines palackok is csak ideig-óráig képesek feltartóztatni a megszálló katonákat, tankokat és hazai zsoldosokat.

"Európába, de mindahányan!" - mondta Csengey, immár lassan két évtizede. És most, amikor Európában vagyunk, és mindahányan, akkor megborzad bennünk a valóság, mert tizennyolc esztendővel ezelőtt, az illúzióktól is megszabadulva, vajon gondolhattuk-e, hogy a baloldalinak és liberálisnak címkézett politika milyen fokú rombolásra lesz képes hitben, közösségben, erkölcsben, társadalomban, művelődésben, gazdaságban, szinte az élet minden területén. Amióta az SZDSZ az MSZP-vel kötött koalíciós alku keretében megkaparintotta az oktatás, a kulturális élet és az egészségügy állami irányító központjait, azóta liberális politika címén e területeken olyan mélyre süllyesztette a közállapotokat, amilyen mélyre eddig még soha nem süllyedt, még a Kádár-rendszerben sem.

Tegnap a napirend előtti ellenzéki felszólalásokban is érzékelhettük, hogy például az iskola világában milyen drámai tünetek, történések jelzik az MSZP-SZDSZ-koalíció teljes csődjét. Jelzik, hogy a politikai szélsőség rémuralma hogyan rombolja le az iskola, a pedagógus hitelét, hogyan züllesztették a parttalan pedagógiai kísérletezések színterévé az oktatási intézményeket. Gyökeresen szakítottak az évezredes értékelvű pedagógiai hagyományokkal, a közoktatási törvény módosításával pedig olyan neoliberális szemléletet erőltettek az iskola világára, amely akadályozza a pedagógusok szakmai tevékenységét, a munkájuk során megalázza, a konfliktusokban pedig magukra hagyja őket.

Az iskolák többségét bizonytalanság zaklatja, gyöngíti. A kisebb és nagyobb városokban az élet- és vagyonképes iskolák is sorvadoznak, mert mindenütt az átszervezés, az összevonás, a bezárás réme fenyeget. A neoliberális farkastörvényeknek kiszolgáltatott óvodák, iskolák sorsa a falvakban még nehezebb. Közismert, hogy az "Élőlánc a kisiskolákért" társadalmi mozgalom november óta megyei konzultációkat, állapotfelmérést, műhelymunkát, országos konferenciát, több száz kilométeren váltófutást szervezett, "Éljen a falusi iskola" címmel sikeres pályázatot hirdetett, és képes volt szakemberek és szülők ezreinek a gondolatait is mozgósítani.

(9.40)

A híradások szerint az iskolamentő országos akciósorozat szervezői, valamint az Oktatási Minisztérium között a napokban a koalíciós szakadással szinte egy időben érdemi párbeszéd is kezdődött. Úgy tűnik, hogy a szaktárca hajlandó a kiegészítő támogatások folyósításának átalakítására, és ez a jövőben tagintézmények százait mentheti meg.

Kedvező változást hozhat az is, hogy már nem erőltetik a tanulók utaztatását, és csökkent a szaktárca ellenállása az összevont tanulócsoportok kialakításával szemben. Az "Élőlánc a kisiskolákért" mozgalom szervezői, vezetői több száz iskola tapasztalatát, javaslatát és reményét viszik magukkal a szaktárcával történő további egyeztető megbeszélésekre.

Mondják sokan, már a hivatásos elemzők is, hogy a koalíciós szakadás nem más, mint új illúzió, új csapda, az SZDSZ erős marad, a parlamenti matematika miatt az MSZP pedig továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van, ezért érdemi változásra a tanügy területén nincs esély.

Azt is mondják, kisebbségben hosszabb ideig kormányozni nem lehet, a minisztériumok, így az iskola világát irányító szaktárca is csak ideig-óráig fog működni, jelentős változtatásra már nem képes - meglehet. De a kiszolgáltatott, fenyegetett állapotban gyötrődő iskolák, önkormányzatok, a diákok és a szülők számára a legkisebb eredmény is eredmény, a túlélést jelentheti. Bátor emberekről beszélek, erőfeszítésük elismerést, támogatást érdemel. Igen, az "Élőlánc a kisiskolákért" mozgalom szervezői, több száz résztvevője bátor ember.

Illyés fogalmazta: "A legfőbb bátorság a remény." Ez a bátorság éltette Csengey Dénest is. Ez a bátorság éltet ma is milliókat. Mert úgy leszünk Európában mindahányan, ha tisztességes munkával boldogulunk, Magyarországon is mindahányan. Ehhez pedig iskola kell, nevelő iskola, szülő és diák, önkormányzat és egyház, valamint a szülői közösségek együttműködése. Ezenfelül pedig többségi parlamenti akarat, új oktatási törvény, olyan közmegegyezés, olyan biztonságos iskola, amely képes ellenállni a globális demagógiának, és képes jövőnket megvédeni a fel-feltámadó neoliberális politikától.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(Podolák György elfoglalja a helyét a
jegyzői székben.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ami a várat ostromló töröknek, várakat fölrobbantó Habsburgoknak nem sikerült, azt most tavasszal egy mélygarázs építtetőjének sikerült elérnie: a régészek tiltakozása ellenére lebontották a Budavári Palota XV. században épült várfalának egy részét. A vár egész területe szigorúan műemléki védettség alatt áll, a világörökség része. A bontási engedélyt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adta ki.

Államtitkár úr, hogy történhetett mindez? Ha felügyelő miniszterként vagy államtitkárként ez tudomásukra jutott, indítottak-e vizsgálatot? Ugye, ön se fogadja el azt az érvelést, hogy a több mint ötszáz esztendős falrész az Ybl-féle átépítést követően a föld alá került, ezért eddig sem volt látható? Ön se fogadhatja el azt a magyarázatot, hogy mindössze néhány méter várfal elbontásáról van szó azért, hogy oszlopokkal tudják megtámasztani az épülő betonszarkofágot. Tény, hogy 6 méter hosszú, 4,5 méter magas, 3,5 méter széles védett várfalat romboltak le. Ugye, államtitkár úr, a forgalomtechnikai okokra történő hivatkozás is erőltetett, hiszen parkolási lehetőségekre szükség van, de alaptörvény, hogy építeni csak úgy lehet, ha védett örökséget, műemléket nem rombolnak.

És az sem lehet indok, hogy a kivitelezők váratlanul bukkantak Zsigmond korabeli falra, hiszen a régészek számára köztudott volt, hogy mit rejt ez a törvény által védett terület. Igen, a törvény által védett várfalat elbontották, ebből már csak néhány köbméter törmelék maradt. Államtitkár úr, mi a garancia arra, hogy akár a Budavári Palota területén, akár másutt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal különféle ürüggyel a jövőben nem ad engedélyt védett régészeti emlékek megsemmisítésére?

Államtitkár úr, várjuk a válaszait. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az életre való tanyák, a tanyavilág egészséges jövője érdekében szót emelünk, akkor nemcsak 200 ezer ember sorsáról és országrésznyi földterületről beszélünk, de súlyos történelmi adósságot is törlesztünk.

A Trianon után reneszánszát élő, megújulásra képes tanyavilágot az államszocialista évtizedek kifosztották, megalázták, tönkretették, de véglegesen beszántani, elpusztítani nem tudták. Az elmúlt két évtized olykor reményt keltő próbálkozásai nélkülözték a biztonságot jelentő törvényes költségvetési garanciát, a távlatos fejlesztés lehetőségeit.

November közepén a Nemzeti Fórum és a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete szervezésében "Tanyavilág a Parlamentben" című konferencia alkalmából zsúfolásig megtelt a főrendiház nagyterme. Tanyán élő fiatal és idősebb gazdálkodók, tudósok, néprajzkutatók, közgazdászok, a Tanyagondnokok Országos Egyesületének vezetője, polgármesterek, politikusok, a magyar szellemi élet kiválóságai mondták el véleményüket, javaslataikat. A több mint félezer, többségében tanyán élő résztvevővel ismertettük azt a határozattervezetünket, amelynek jó esélye van, hogy az elkezdett többpárti egyeztetést követően a tavaszi ülésszakon elfogadásra kerüljön.

Idézek a tervezetből: a tanyák fennmaradása és védelme, a tanyavilágban meglévő nemzeti értékeink megőrzése érdekében, valamint a tanyán élők esélyegyenlőségének biztosítására a Magyar Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség része, amelynek fennmaradása, új életre keltése, fejlesztése nemzeti érdek. Felkéri a kormányt, hogy 2009. június 30-ig készítsen átfogó jelentést a hazai tanyák helyzetéről. Felkéri a kormányt, hogy a 2010. évre vonatkozó központi költségvetésben és adótörvényekben kiemelten kezelje a tanyák fejlesztését és az ott élők esélyegyenlőségét. Felkéri a kormányt, hogy kétévente számoljon be a Magyar Országgyűlésnek a tanyák helyzetének változásáról, valamint a tanyán élők támogatásának érvényesüléséről.

Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Amennyiben az országgyűlési határozattervezetünk elfogadásra kerül, a tanyák megmaradása, jövője érdekében kedvező folyamat indulhat el. Azonban azzal is számolnunk kell, hogy amit az elmúlt évtizedek tönkretettek, azt nem lehet rövid idő alatt látványosan helyrehozni. Több parlamenti cikluson átívelő, fokozatosan megvalósítható, többségi parlamenti döntésekre, az elmúlt évtizedekben felhalmozott tudás, javaslatok gyakorlati érvényesítésére, érdekvédelmi, tárcaközi egyeztetésre, egyetértésre, törvények módosítására lesz szükség.

Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az idő nem nekünk dolgozik. Fenyeget bennünket az a veszély, hogy amire megszületik a távlatos cselekvési program, addigra újabb visszafordíthatatlan folyamatok, már nem gyógyítható sérülések keletkeznek. Elsősorban a közbiztonság romlása teremt elviselhetetlen helyzeteket. Gátlástalan gazemberek bandákba verődve garázdálkodnak, tanyán élő családokat, beteg, sokszor idős és egyedülálló embereket tartanak rettegésben. A tanyákon élők többsége nem áll sorba segélyért, önmagukat ellátják, rendszeresen fizetik a közterheket. Kicsi vagyonuk, a ház körüli jószág, a gondozott veteményes, a gyümölcsös mindennap veszélyben van, helyzetük kiszolgáltatott. Rendkívüli erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a tanyákon élők ne a ki nem hirdetett rendkívüli állapot elszenvedői legyenek.

A hatóság és a civil erőfeszítés kevésnek bizonyul. Sürgős kormányzati beavatkozásra van szükség. A tanyákon élők nem másodrendű honpolgárok, joguk van a biztonságos élethez, az egészséges ivóvízhez, piacot szervező lehetőséghez, iskolához, kultúrához, egészségügyi alapellátáshoz, járható utakhoz, postai szolgáltatáshoz, közösségi élethez, érdekeik helyi és országos képviseletéhez, védelméhez. Jól tudták ezt Trianon után Klebelsbergék, a népben, nemzetben gondolkodó, valóságot feltáró és a kormányzati cselekvést sürgető írók, országot szervezők, de ma sem kisebb a felelősségünk.

Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az egyeztetések során fontolják meg az országgyűlési határozattervezetünket, és ezzel párhuzamosan a kormányzat teremtsen rendet a tanyavilágban, mert az nem lehet, hogy néhány száz csirkefogó terrorizáljon 200 ezer tanyán élő embert, mint ahogyan az is elfogadhatatlan, hogy néhány tízezer bűnöző terrorizáljon 10 millió tisztességes embert.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és a Fidesz padsoraiban.)

(8.50)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Harmincegy képviselőtársammal együtt nyújtottuk be a tanyák védelméről és megőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslatunkat.

Mindannyian átérezzük, hogy a tanya megőrzésre méltó hungarikum, magyar és európai érték mint hagyományos lakóépület, gazdálkodási és települési létforma - elidegeníthetetlen öröksége a magyar társadalmi, településszerkezeti és gazdaságtörténeti múltunknak.

Az előterjesztőkön kívül nyilván még több olyan képviselő dolgozik itt az Országgyűlésben, akik, bár a parlamenti patkó két oldalán ülnek, de van egy közös pont az életükben: tanyán nőttek fel, tanyasi iskolába jártak, tanyasi gazdálkodásban dolgoztak, közeli hozzátartozójuk tanyán élt, vagy még ma is ott lakik.

Mint kisgyermek, magam is megismerhettem a szabolcsi bokortanyák életét, és bár Pesten nevelkedtem, de immár négy évtizede Lakiteleken élek. Lakitelek Kecskemét környéki tanyás település, ahol még a '70-es évek elején is faluvégi ritkuló porták szinte észrevétlenül léptek át a tanyasi övezetbe. Húszesztendősen a lakiteleki-szikrai, részben osztott tanyasi iskolában tanítottam, feleségemmel kezdetben egy klebelsbergi iskolaépület szertárában laktunk, majd a másfél szobás szolgálati lakás után Lakitelek szélén újítottunk fel egy omladozó, rossz állapotban lévő tanyasi lakóépületet. Ma is ott élünk. Tudom például, hogy mit jelent a vertföldes, vastag fal, mely télen tartja a meleget, nyáron pedig kellemesen hűti a levegőt.

A tanyán élők sorsa és helyzete már közel egy évszázada foglalkoztatja a magyar közélet legkiválóbb gondolkodóit. Illyés Gyula "Puszták népe" című szociográfiájával tört be a magyar irodalmi életbe, és magam is a magyar valóság kézikönyveként olvastam Móriczot, Féja Gézát, Kodolányi Jánost, Kovács Imrét, Erdei Ferencet és Veres Pétert. Klebelsberg Kunó oktatási, kulturális és vallásügyi miniszter több ezer tanyasi iskola építésével tette halhatatlanná nevét az ilyen iskolákban tanuló és később innen továbblépő, a tudományos életben is helytálló tanyasi nemzedékek révén.

A '70-es évek elején Klebelsberg neve csak az általa épített tanyasi iskolák jelzőjeként jelent meg. 1973-ban Kecskeméten, az akkori Hazafias Népfront által szervezett tanyakonferencia nekem is élményt adott, hitelesítette például a "Forrás" című folyóirat szociográfiáit, a valóságot feltérképező elkötelezettségét, Zám Tibor írásait például, és ráirányította figyelmünket a "Magyarország felfedezése" című könyvsorozatra.

Tisztelt Országgyűlés! Könyvtárnyi irodalmat kellene most felsorolnom. A szaktudós Györffy Istvántól a költő Buda Ferencig, Sára Sándor dokumentumfilmes lírai vallomásáig, Mendöl Tibor geográfustól Erdei Ferencen át a tudós Romány Pálig. Szenti Tibor "A tanya" című szociográfiai-néprajzi művében az utókor számára is érzékletes leírással rögzíti a hetvenes-nyolcvanas évek tanyai népességének a mindennapjait, életmódjukat és szokásaikat.

Ennek a parlamenti előterjesztésnek természetesen nem feladata a tudományos, politikai és irodalmi-művészeti háttér föltérképezése, de mindenképpen meg kell említenem a vidékpolitika rangját, ezen belül a tanyakutatást is erősítő Glatz Ferencet és a gyakorlati érzékkel áldott Font Erzsébetet, és aki sokunk számára valódi tanyakutató műhelyt teremtett, Csatári Bálint munkásságát, és a kutatásokat irányító tevékenységét.

Csatári Bálint irányításával Tanyakollégium néven a Magyar Tudományos Akadémia Alföldi Regionális Tudományos Intézetének szakmai felügyelete alatt a gödöllői Szent István Tudományegyetem tanárai, több mint harmincan, a Lakiteleki Népfőiskola szervezésében 2002-ben és 2003-ban 120 egyetemistával szociológiai felvétel keretében mérték fel az ezredforduló utáni tanyavilág típusait, lakóit, az itt élők távlati céljait és reális perspektíváit Bács-Kiskun megye 24 tanyás településén.

Érdemes röviden felidézni a felmérés más kutatásokban is megtalálható következtetéseit. A mai tanyán élők helyzete közvetlen következménye annak, hogy az utóbbi fél évszázadban gyakran a tanyák létezésével szemben ellenséges vagy jó esetben közömbös településpolitika érvényesült.

(20.10)

Az itt élők csak korlátozott mértékben gazdálkodhattak, nem építkezhettek, gyermekeik számára fokozatosan megszüntették a tanyasi iskoláikat, lassan haladt a tanyák villamosítása, alig épült korszerű külterületi út az érdekükben, s a korábban működő mozgóboltok s más tanyasi ellátó egységek is megszűntek, bezártak.

A rendszerváltás után a kislistás választások miatt alig kerültek be a tanyán élők az önkormányzati testületekbe, így egyre mérsékeltebb lett a tanyán élők érdekérvényesítő képessége. Bizony ma, amikor a kisebbségek esélyegyenlőségének a védelme sok programban követendő cél, akkor a mostoha kisebbségsorsúak közé sorolhatjuk a tanyán élő mintegy 200 ezer honfitársunkat is.

Sokan emlékezhetnek arra, hogy a tanyán élők és érdek-képviseleti szerveik például 2004 őszén petróleumlámpás tüntetést szerveztek itt az Országház előtt azért, hogy felhívják a képviselők figyelmét a korszakunkhoz méltatlan gondjaikra. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mind 2003-ban, mind 2004-ben is vizsgálta a tanyák villamosítása elhúzódásának okait, az ebből adódó esélyegyenlőtlenség mértékét, és javaslatot tett az állam nagyobb arányú tehervállalására a villamosítási beruházásokban. Annak ellenére, hogy az országgyűlési biztos a villamos energiával ellátatlan területeken élők körében kimutatta az esélyegyenlőséghez való jog, a gyermeki jogok, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmét, érdemleges állami intézkedés bizony nem történt a gond megoldása érdekében.

Az említett szociológiai felvételben a legtöbb megkérdezett szereti a lakóhelyét, s ha lehetne, maradna a tanyán. Legnagyobb problémájuk a közbiztonság és a munkalehetőségek hiánya. A fiatalok emiatt, ha kényszeredetten is, de elköltöznének a munkaalkalmakat biztosító településekre; a középkorúak, vállalva az alacsony jövedelemszintet, inkább maradnak. A tömegközlekedés romlik, és egyre gyakrabban válnak megközelíthetetlenné a kistelepülésen, tanyán élők számára olyan munkahelyek, amelyek korábban még elérhetők voltak.

A nagyüzemek szétesésével a tanyasi háztáji gazdaságokat integráló szervezetek is jórészt hiányoznak. Nagyon kevés a tanyán élőknek a fejlesztéshez szükséges tőkéje, friss tudása és a piaci kapcsolata ahhoz, hogy gazdaságukat képesek legyenek korszerűsíteni. Az öngondoskodásnak az elemi feltételei is hiányoznak. A fiatalok elköltözési hajlandóságát a csökkenő gyermeklétszámra hivatkozó iskolabezárási szándékok is erősítik.

A tömegközlekedés, szállítás és hírközlés területén mindenekelőtt az elhanyagolt, leromlott úthálózat és sok helyen a tanyai bekötőutak hiánya gátolja a tanyasi termékek értékesítését. A vidéki tömegközlekedés járatai ritkulnak, és ezek a járatok sem alkalmazkodnak az eljáró munkavállalók munkakezdési és munkavégzési időpontjaihoz. A tanyán élők munkanélkülisége emiatt is tartósan magas.

Politológusok véleménye szerint módosítani kellene a helyi önkormányzatok választását szabályozó törvényt, mégpedig oly módon, hogy a tanyai szórványlakosság számára is legyen lehetőség a települési önkormányzatban való garantált, érdemi képviseletre. A részönkormányzatok létrehozásának jelenlegi lehetősége ezt a képviseletet nem biztosítja. Önkormányzati törvényben biztosított jogok nélkül valószínűleg a jövőben sem juthatnak érdekképviselethez a külterületen élők, egyszerűen azért nem, mert helyhatósági választások idején kevésbé ismerik a jelöltjeiket, mint a belterületen élő jelölteket. Jelenleg az egyébként is szűkös önkormányzati költségvetésből kell biztosítani a külterületekhez, illetve a külterületi népességhez kapcsolódó feladatok forrásait. A külterületen élők oktatása, egészségügyi és szociális ellátása több forrást igényel, mint a belterületen élők ellátása, ezért ennek az összegnek az előteremtése helyi szinten mindig konfliktusokkal jár. Szükséges lenne mindezek megelőzése érdekében a jelenlegi, méltatlanul alacsony külterületi normatíva megemelése, a jól működő tanyagondnoki hálózat megerősítése.

Az országot járva bárki tapasztalhatja, hogy az elmúlt évtizedben a tanyák többségének megváltozott a funkciója. A korábban csak gazdálkodó tanyák helyében ma egyre gyakrabban csak lakás vagy csak nyaralás, pihenés céljára használt tanya áll, és egyre gyakrabban találkozhatunk vendéglátási és idegenforgalmi célra hasznosított tanyákkal, vagy olyanokkal, amelyeket valamely hobbi - például lovaglás, horgászat, vadászat, természetjárás - érdekében tartanak fenn. Ennek megfelelően a termőföldről szóló 1994. évi XV. törvény 3. §-ában megadott definíció, mely szerint a tanya a település külterületén lévő, mezőgazdasági termelés, továbbá az ezzel kapcsolatos termékfeldolgozás céljára létesített lakó-, illetve gazdasági épület és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttese, nem írja le hűen a mai kor tanyáit, amelyeknek ma már csak egy kisebb hányadában folyik mezőgazdasági termelés, illetve ehhez kapcsolódó termékfeldolgozás. A valóságot nem fedő, immár korszerűtlen definíció miatt olyan jogbizonytalanság keletkezhet, amit meg kell előznie az Országgyűlésnek.

2008 novemberében a Nemzeti Fórum és a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete szervezésében "Tanyavilág a Parlamentben" címmel megrendezett konferencia alkalmából zsúfolásig megtelt a főrendiház nagyterme. Tanyán élő fiatal és idősebb gazdálkodók, tudósok, néprajzkutatók, közgazdászok, a tanyagondnokok országos egyesületének vezetői, polgármesterek, politikusok, a magyar szellemi élet kiválóságai mondták el véleményüket, javaslataikat.

A konferencián elhangzott, hogy annak ellenére, hogy a tanyás térségek jól körülhatárolható területek Magyarországon, a tanyás térségek a területfejlesztés célterületei között nem szerepelnek, és a vidékfejlesztésen belül sem kapnak szerepet. A konferencia javasolta, hogy a tanyás térségek kerüljenek bele a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény kiemelt térségei közé. Szükséges vagy egy önálló tanyatörvény, vagy egy olyan vidékfejlesztési törvény megalkotása, amelyben a tanyák és a tanyás térségek, ezek megőrzése és fejlesztése külön fejezetként, önállóan szerepel.

Az eddigi mulasztás következménye az, hogy a 2004. és 2006. évekre szóló nemzeti fejlesztési terv és annak operatív programjai a tanyás térségekkel nem vagy kevésbé foglalkoznak, a tanyás területek fejlesztésére nem különítenek el forrásokat, és európai uniós forrásokat sem igényelnek olyan mértékben, ahogy ez lehetséges volna. Míg más országok éppen e legelmaradottabb térségeik fejlesztésére kérnek uniós támogatásokat, nálunk nem ez történik. A konferencia javasolja, hogy a tanyás térségek fejlesztésének kiemelt szerepet kell kapnia, és arra jelentős forrásokat kell elkülöníteni a nemzeti költségvetésben, illetve támogatást kell igényelni az Európai Unió strukturális alapjaiból.

A novemberben rendezett, tanyák jövőjével foglalkozó konferencián elhangzott borúlátó vélemények szerint a tanyák fele rövidesen romba dől, folytatódik a tanyán élők elöregedése, folytatódik az elvándorlás. A korábban a monokultúra tengerében a flóra és fauna változatosságát őrző tanyai bioszigetek eltűnnek, és a biológiai változatosság elszegényedik. Eltűnnek a hagyományos tanyasi élelmiszer-ipari termékeink is. Tovább romlik a közbiztonság és a tanyán élők társadalmi kirekesztettsége, mentális állapota.

Az ugyanitt elhangzott derűlátó vélemények szerint a tanyák meg tudnak újulni, és az eredeti gazdálkodói funkciójukat további, idegenforgalmi és vendéglátó funkciókkal fogják kiegészíteni. Nyugat-Európához hasonlóan nálunk is felzárkózik a tanyák villamosítottsági, közlekedési és vízellátási infrastruktúrája a vidéki lehetőségekhez. A településpolitika rájön arra, hogy a tanyán élő népesség városokba áramlása csak újabb társadalmi gondot okoz, és mindent megteszünk, mindent megtesz a politika a tanyasi népesség fennmaradása érdekében mind a közellátás, mind a közbiztonság, mind a közoktatás, mind a közegészségügy területén. Ebben a derűlátó változatban bízva nyújtottuk be országgyűlési határozati javaslatunkat, amely nem terjedelmes, mindössze öt pontból áll.

Az első kinyilvánítja, hogy a tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség része, amelynek fennmaradása, új életre keltése és fejlesztése nemzeti érdek.

(20.20)

Felkéri a kormányt, hogy az eddig elvégzett kutatások eredményeire támaszkodva a hazai tanyák és tanyás térségek helyzetéről, legfontosabb problémáikról és az azok megoldása érdekében eddig tett kormányzati lépésekről 2009. szeptember 15-ig készítsen átfogó jelentést, és azt nyújtsa be a Magyar Országgyűlésnek.

Felkéri a kormányt, hogy - összhangban a 2. pontban foglalt átfogó jelentéssel és annak megállapításaira építve - 2009. november 30-ig készítsen a különböző szakpolitikákat integráló átfogó cselekvési tervet a tanyák és tanyás térségek megőrzésére és fejlesztésére, különös tekintettel a legfontosabb feladatokra és fejlesztési irányokra, az azok megvalósításához szükséges intézkedésekre és támogatási lehetőségekre, továbbá azok összehangolására.

Felkéri a kormányt, hogy - e határozat hatálybalépésének időpontjától számítva - kétévente számoljon be a Magyar Országgyűlésnek a cselekvési terv megvalósításáról.

Tisztelt Országgyűlés! Mindaz, amit én elmondtam, tulajdonképpen a patkó mindkét oldalán megfogalmazott véleményeknek az összegzése. Nyilván van olyan része mondandómnak, amelyet talán a patkó egyik oldala nem erősítene föl vagy nem hangsúlyozna, de úgy gondoltam, így korrekt, ha a patkó mindkét oldalán elhangzott véleményeket összegzem az előterjesztésben.

Úgy gondolom, köszönettel tartozom egyrészt a patkó ezen oldalán azon képviselőtársaimnak, akik bíztak ebben a folyamatban, hogy el tudunk ide jutni közösen, és köszönet illeti a patkó másik oldalán ülőket, a kormánypárti képviselőket és a szaktárca vezetőit, hogy megadták ezt a lehetőséget, bizalmat és tulajdonképpen azt az együttműködést, amelynek eredménye lett ez az országgyűlési határozati javaslat. És végül köszönet annak a több száz embernek, tanyán élő embernek, akik akár a Tanyákon Élők Egyesülete révén, akár más módon, de hozzászóltak a határozati javaslathoz, finomították, és tulajdonképpen a következő lépéseket már a maguk módján, lehetőségeik, tapasztalataik alapján megfogalmazták.

Amennyiben ez az országgyűlési határozat elfogadásra kerül - és erre jó esélyünk van -, akkor az a tudatos állami tanyafejlesztő politika első lépése lesz. A patkó mindkét oldalán megtapasztaltuk már, hogy a hosszú, küzdelmes út mindig az első lépéssel kezdődik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! 1956 őszén és telén több mint száz magyarországi településen adták ki a gyilkos tűzparancsot, s lőtték válogatás nélkül a békés tömeget. A magyarság történetében ilyen méretű, sorozatban elkövetett mészárlás soha nem volt. Ma délután Tiszakécskén, a városháza előtt a túlélőkkel, hozzátartozókkal, helybéliekkel, iskolákkal, iskolásokkal, az önkormányzattal, intézményekkel és Wittner Mária képviselőtársammal a kécskei sortűz áldozataira emlékezünk.

Ma éppen 53 esztendeje, 1956. október 27-én 1500-2000 ember gyűlt össze Tiszakécske piacterén. Az ünnepség a Szózattal kezdődött, majd a tanácselnök beszélt az ország helyzetéről, és felolvasta a tiszakécskei gazdák petícióját, amelyben követelték a beszolgáltatás eltörlését. A helyi diákok memorandumát nagy taps kíséretében ismertette, s végül nyugalomra intette a megjelenteket. A beszéd után Matúz Dezső földműves elszavalta a Nemzeti dalt. Ezt követően néhány bekiabáló az adóvégrehajtó előkerítését követelte, aki ekkorra már elmenekült a faluból. Többen azonnal elkezdték énekelni a Himnuszt, hogy a bekiabálásokról eltereljék a figyelmet. A Himnusz éneklése közben történt az első repülőgép-támadás. A vadászgép még legalább kétszer visszatért, s újabb és újabb géppuskatüzet zúdított a tüntetőkre. Az emberek igyekeztek a környező házak pincéiben menedéket keresni. A sebesülteket a helyi orvosok igyekeztek ellátni, megmenteni. Gémes Mihály plébános a templomba vitt sebesültek ellátásához az oltárterítőket és a ministránskaringeket tépte fel. A sérülteket teherautók, majd mentőautók vitték Kecskemét, Szolnok, Félegyháza kórházaiba.

A véres öldöklésnek 17 halottja és 110 sebesültje volt. Az újkécskei Bognár József 28 éves volt, szívlövés érte. A sortűz legfiatalabb áldozata, az ókécskei Csonka László 17 esztendős volt. A kocséri Czakó Ferencné Mihályi Gizellát a katolikus templom kerítésénél, az út szélén találta meg a gyilkos géppuskatűz. Az újkécskei Fazekas Imre 19 esztendős, Gyapjas Ferenc 25 esztendős volt. Az ókécskei Herczeg Győzőné Tekes Mária a Felvidékről jött haza látogatóba testvéréhez. Egy kenyér volt a hóna alatt. A templom ajtaja előtt állt, onnan nézte a békés fölvonulást. Később, hogy jobban hallja a beszédet, Szent János szobra mellé húzódott, ott érte a fejlövés. 61 éves volt. Az újkécskei Kállai Etelka férjével aznap délelőtt ünnepelte az ezüstlakodalmát. Az ünnepi misén Gémes atya áldásban részesítette őket. Az országzászló közelében érte a gyilkos sortűz. Az újkécskei Lovas József a békés fölvonulás egyik szervezője volt, feleségével és két kislányával vett részt az ünnepségen. 34 éves volt. Az újkécskei Mohácsi István a parti iskola kapujában állt, ott érte a halálos lövés. 47 éves volt. A kécskei illetőségű Utasi Ilona takarítónő volt a helyi patikában. A gyilkos sortűz megölte az újkécskei Parádi testvéreket. Előbb Pál sérült meg, testvére, János a segítségére sietett. A visszatérő vadászgép újabb sorozata őt is halálra sebezte. Az újkécskei Sánta Istvánt az országzászló közelében érte a gyilkos fejlövés, Szabó Péter pedig a lövés pillanatában a templomhoz vezető főlépcsőn állt. Az újkécskei Szitár Jánost a katolikus templom oldalánál érte a halálos lövés. Az ókécskei Rédai Bertalan 44 éves korában lett a sortűz áldozata. A kecskeméti születésű Szóráth Györgyöt is a templom közelében találta el a gépfegyverrel leadott gyilkos sorozat. 17 halott, 110 sebesült, elmondhatatlan szenvedés.

A Kecskemétről indított MiG-17-es típusú sugárhajtású vadászgépet Takács János hadnagy vezette. A tűzparancsot Gyurkó Lajos vezérőrnagy adta ki. Gyurkó tábornoktól még az eszmetársai, a bűntársai is iszonyodtak, vérengző szörnyeteg volt, a megtorlás eszközemberei közül az egyik. A Kádár-korszakban azzal jutalmazták, hogy egy sertéshizlalda igazgatója lett, majd benzinkutas.

A bűnösöket mindenkor néven kell nevezni. Bűncselekmény büntetés nélkül soha nem maradhat. Megbocsátani pedig csak a Jóisten bocsáthat meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)