Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy éreztem az államtitkár úr előadása alatt, mintha mi egy teljesen más világban élnénk. (Nacsa Lőrinc: Pontosan! Így van!) Elkezdte megmagyarázni az államtitkár úr azt… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Elkezdte az államtitkár úr megmagyarázni azt, hogy nem 36 hónap alatt fogják kifizetni majd a díjat, hanem amikor majd a 36 hónapos keret lezáródik, akkor kell elszámolni. Államtitkár úr, az pont ugyanaz. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Attól, hogy nem mondom ki a 36 hónapot (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Az elnök csenget.), csak azt mondom, hogy a munkaidőkeret vagy a túlmunkakeret, az ugyanaz, kérem szépen.

Én elhiszem, hogy ezek a felszólalások azért kellenek, hogy megnyugtassák a társadalmat, hogy nem arról van szó, amit egyébként tudunk, hogy miről van szó, de azért most ideidézném mind az előterjesztőnek, mint az államtitkár úrnak az indoklás mondatát, az önök javaslata indoklásának a mondatát: „A munkaidő-szervezésre vonatkozó szabályozás módosítását egyfelől az utóbbi évek gazdasági fellendülésével megjelenő, a munkaerőpiac kínálati oldalán megfigyelhető elszívóhatás indokolja”, hogy az eddiginél rugalmasabb megoldásra szükség van. Hát bocsánat! Önök azt mondják, hogy kevés a munkaerő, ezért túl kell dolgoztatni. Ennyi! Nem kell ezt becsomagolni ilyen meg olyan csodálatos, tudományosnak látszó szövegbe!

Ez egyszerűen arról szól, hogy kevés a munkaerő, az oligarcháiknak és némely multinak szüksége van a munkaerőre, akkor a meglévő munkaerőt úgy zsigerelem ki, hogy kötelezővé teszem a 400 órás munkavégzést. És mi van ott, ahol nincs üzemi tanács, mi van ott, ahol nincs kollektív szerződés? Ott mi van? Ott ki vannak szolgáltatva! Ön egyébként az előbb olyan társadalmi csoportokról beszélt, amelyek gyakorlatilag 70 százalékban vannak a magyar munkaerőpiacon, mert körülbelül 30 százaléknak van egyáltalán üzemi tanácsa vagy kollektív szerződése.

Még egyet szeretnék mondani: amikor ezt a munkáltatói törvénykönyvet  mert én ezt csak úgy hívom, ez a munkáltatók érdekét szolgáló törvénykönyv, ezt úgy kellene hívni  megalkották, már érezhető volt, hogy semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a gazdasági szervezeteket helyzetbe hozni a munkavállalókkal szemben. Ez egy folyamatnak, remélem, a vége, de lehet, hogy nem a vége, csak egy állomása. És egyébként abban a jogállamban, abban a demokratikus jogállamban, ahol engedi egy kormány így felfutni a munkaerő-kölcsönző cégeknek a tevékenységét, ilyen elképesztő méretű munkaerő-kölcsönzési rendszer van, és ezeket szolgálják, az önmagában megkérdőjelezi bármely kormánynak a jó szándékát.

Ha rajtam múlik, és remélem, egyszer fog rajtam vagy rajtunk múlni, a munkaerő-kölcsönzést úgy, ahogy van, fogjuk megszüntetni, mert ez semmi más, mint emberkereskedelem. Ez emberkereskedelem, az ember munkaerejének a kereskedelme. Ők köszönik, jól vannak, jól élnek, a dolgozó pedig ki van szolgáltatva. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)