A felszólalás szövege:

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Csak két dologra szeretnék reagálni azon valótlanságok közül, amelyeket Áder János képviselő úr itt felsorolt. Az egyik, tisztelt frakcióvezető úr: a Fidesz-kormány idején a gáz ára több mint 25 százalékkal emelkedett, akkor, amikor a kőolaj világpiaci ára 25 dollár körül volt. (Dr. Áder János: Nem mondtuk azt, hogy nem emelkedett a gáz ára.) Nem mi csináltuk a hisztériát, és remélem, hogy ordítozás nélkül végighallgatják azt, amit szeretnék mondani, mint ahogy mi is végighallgattuk önöket. (Dr. Áder János: Mi volt az ígéret?) Jelenleg 50 dollár a kőolaj ára, ami kötődik a földgáz árához. Olyan árszabályozást vezettünk be, hogy ebben a ciklusban átlagosan még mindig nem éri a gázáremelés a 25 százalékot; átlagosan nem, a kompenzációt figyelembe véve, annak ellenére, hogy duplájára emelkedett a kőolaj világpiaci ára.

Herényi képviselő úr, Áder úr is utalt arra, hogy az ellenzék sorozatban nyújt be törvényjavaslatokat. Csak arra szeretnék utalni, tisztelt képviselő úr, hogy az az adócsomag, amit a Fidesz benyújtott, de számos más törvényjavaslatra is vonatkozik ez, olyan költségvetési és államháztartási hiánynövekedést eredményezett volna, amit felelős kormány nem vállalhat fel. Felelőtlen ellenzék természetesen olyan javaslatokat nyújt be, amilyeneket akar, felelős kormány csak olyan javaslatokat fogadhat el, amelyek megvalósíthatóak, és nem az adófizető állampolgárok zsebére megy a játék, és nem a költségvetési hiány exponenciális növekedését eredményezi. (Lengyel Zoltán: Ezt nem mondod komolyan!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A legjobb szándék mellett is, amikor épülnek az utak, az autópályák, egyes állampolgárokat érhetnek hátrányok és kellemetlenségek. Meg kell próbálni elkerülni, hogy minden ilyen pozitív hír egyesekben esetleg keserű szájízzel maradjon, és kellemetlen élményként éljék meg azt, ami sokak számára pozitív fejlemény, egy új útszakasz megépítése vagy felújítása. Erre a jövőben is figyelmet kell fordítani.

Miután ez a probléma megoldódni látszik, és ígéretet kaptunk arra, hogy a továbbiakban is külön figyelmet szentelnek arra, hogy az egyébként érintett útszakaszok mellett lakókat ne érje kellemetlenség, a válaszát elfogadom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Néhány héttel ezelőtt ünnepeltük a szabadon választott parlament megalakulásának 15. évfordulóját. Azt, hogy az első házelnök megemlékezése méltó volt-e az eseményhez, erről most nem akarok részletesebben beszélni.

Egy angol jogtudóstól származik az idézet: A parlament dolga megtanítani a népnek a politikát, illetve minden fontos ügynek hangot adni. Őszintén szólva biztosan nem ilyennek gondoltuk a rendszerváltás időszakában a parlament működését, még akkor sem, hogyha ez a mostani koalíció számos lépést tett az alkotmányos működés visszaállítása érdekében. Ilyen a hetenkénti ülésezési rend visszaállítása, és az, hogy a kormányfő a parlamentben rendszeresen beszámol a kormány intézkedési terveiről, nem úgy, mint az előző kormány időszakában, amikor évente egyszer ez a Vigadóban történt a barátok között, olyan körülmények között, hogy senkinek se legyen lehetősége válaszolni az elhangzottakra. Itt az ellenzék minden esetben lehetőséget kap arra, hogy kifejtse az álláspontját.

Jut eszembe, ha egy angol vagy egy német képviselőt megkérdeznénk arról, ott jellemző-e az, hogy az ellenzék vezére bejár a parlamentbe, és ott hozzászól, valószínűleg hibbantnak tartanák a kérdezőt, mert ott ez egy természetes dolog, hogy az ellenzék vezére a parlamentben fejti ki az álláspontját, nem úgy, mint itt, amikor Orbán Viktor a saját hívei között hajlandó csak elmondani és kifejteni a véleményét, oly módon, hogy véletlenül se lehessen rá válaszolni. (Taps az MSZP soraiban. - Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Ígérte az ellenzék vezére azt is, hogy néhány fontos ügyben támogatni kívánják a kormány elképzeléseit, erre a frakcióvezető úr is utalt itt az előző hozzászólásában. Hát, kíváncsiak vagyunk arra, hogy ez mikor következik el, erre mindenesetre nemigen volt példa. Reméljük, hogy amikor a szavazásra sor kerül, akkor ezt majd a szavazatukkal is igazolják.

Visszaállítottuk egyébként a parlament egyik legfontosabb ellenőrző funkcióját, a vizsgálóbizottság felállításának a lehetőségét, mert meggyőződésünk, hogy a parlament dolga megvizsgálni azt, hogy az Élet és Irodalomban megjelent állítások, amelyek arra utalnak, hogy Orbán Viktor a közjogi funkcióját felhasználta-e arra, hogy a saját családjának a gazdagodását elősegítse, megfelelnek-e a valóságnak. Különösen annak fényében, hogy egyelőre, úgy tűnik, nem vált be a Fidesz korábban alkalmazott taktikája, hogy egy viszonylag jelentéktelen ügybe belekapaszkodva megpróbálják ellehetetleníteni az ilyen vizsgálóbizottságoknak a működését, és az egész állítás tényét megkérdőjelezni. Mindenesetre a cikkekben megjelent állításokat mind ez ideig senki sem kérdőjelezte meg, tehát az igaznak is bizonyulhat. Mindenesetre ez a bírósági döntés egy kis lépés lehet az igazság kiderítésének útján.

Talán el lehet oszlatni azt a vélelmet, hogy kár forszírozni a Kaya Ibrahimnak eladott cégek, bánya és szőlők ügyét, mert úgysem derülhet ki semmi, ami Orbán Viktorhoz kapcsolódik. Lehet, hogy a Fidesz azt gondolja, hogy a totális ellenzékiség - itt utalni szeretnék a miniszterelnök úr szavaira - az ő érdekeiket szolgálja. A köztársaság érdekét biztosan nem. Talán azért mégis meg kellene kísérelni, hogy következmények nélkül az a Simicska-féle megjegyzés, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni, mégsem igaz. Ezt mára úgy fogalmazhatnánk, hogy joga van a Fidesznek mindenkit hülyének nézni, és feltételezni, hogy mindenki emlékezetkiesésben szenved.

Bízunk abban, hogy mondvacsinált ügyekkel a ma megalakuló bizottságok el tudják végezni azokat a vizsgálatokat, amelyek kiderítik az igazságot. A parlament dolga lenne változtatni a rólunk kialakult képen, hogy a parlament ne negatív, hanem pozitív követendő példát mutasson a társadalomnak. E tekintetben szerepe van az ellenzéknek, de a kormánypártoknak is. Bízunk abban, hogy ez a jövőben sikerülni fog.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ilyen is csak a magyar parlamentben fordulhat elő, hogy egy volt igazságügy-miniszter, egy volt politikai államtitkár tulajdonképpen adócsalásra biztatja az állampolgárokat, ugyanis a jelenlegi gyakorlat szerint, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár úr, a borravaló után adót kell fizetni. Lényegesen magasabb adó terheli most, ha valaki törvénytisztelő állampolgár és betartja a törvényeket, mint ez a javaslat. Önök tiszta idiótának tartják azokat a külföldi országokat és ott élő állampolgárokat, akik ezt a felszolgálási díjat már évtizedek óta alkalmazzák. Valószínűleg Balsai képviselő úr is járt már ilyen étteremben, ahol ilyen felszolgálási díjat automatikusan a számlához hozzáírtak, és eszébe se jutott ezt követően még úgymond borravalót fizetni a pincérnek. Nyilván ezen országok gyakorlata tiszta idióta gyakorlat az önök állásfoglalása és véleménye alapján, az alapján, amit az elmúlt percekben elmondtak erről a javaslatról.

Ez a javaslat lényeges könnyítést jelent a jelenlegi gyakorlathoz képest, és arra kérem önöket mint a magyar parlament képviselőit, hogy itt, ebben a Házban legalább ne biztassák az állampolgárokat törvénysértésre és jogsértésre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.20)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Font Képviselő Úr! Tisztességtelen dolognak tartom azt, hogy ön, kihasználva azt a helyzetet, hogy az állampolgárok nem tudják, mert nem kísérik figyelemmel azt, hogy a parlament milyen törvényeket tárgyal és milyen jogszabályokkal foglalkozik, megpróbálja mérhetetlen demagógiával úgy bemutatni a helyzetet, mintha a parlament csak ezzel az egy kérdéssel foglalkozna, és nem foglalkozna azokkal a problémákkal, amiket ön emlegetett és a papírjából felsorolt.

Tisztelt Képviselő Úr! 15 törvény van most, a mai napon a parlament napirendjén, amelyik ezekkel témákkal foglalkozik. Tételesen fel tudnám sorolni, a tíz perc nem lenne elég, hogy felsoroljam ezen jogszabálytervezetek címeit (Soltész Miklós egy dokumentumot felmutatva: Ezt is beleszámítottad?) és a tartalmát, amelyek ezekkel a kérdésekkel és problémákkal foglalkoznak.

Tállai képviselő úr folyamatosan számon kéri az adócsökkentést ettől a kormánytól - annak a kormánynak a pénzügyminisztériumi politikai államtitkára, amelyik kormány ideje alatt az általános adóterhelés 100 forint jövedelemből 21 forintról 26 forintra emelkedett ez alatt az idő alatt, és ezt most ismét 21 forintra csökkentette ez a kormánykoalíció. Ez a politikai államtitkár kéri folyamatosan számon ettől a kormánytól az adócsökkentést, amikor mi évről évre folyamatosan csökkentettük az adókat. Egyszerűen hihetetlen ilyen állításokat elmondani itt, a parlamentben, és ezt számon kérni ezen a kormányon, amelyik évről évre tevőlegesen teszi ezt, és most is, ebben az évben is folytatni fogjuk ezt az adócsökkentési folyamatot!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Tállai András: Óh!)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Arra szeretnék röviden reagálni, amit Ivanics képviselő úr elmondott. Képviselő úr, el kell olvasni a jogszabályokat, ami be van nyújtva a parlamenthez, arról kell beszélni egyébként, ami a jogszabályban le van írva, nem kell félrevezetni a társadalmat, és olyanokat állítani, ami benne sincs ebben a jogszabályban. Itt a túloldalról mást se hallottunk eddig, mint olyan állításokat, amelyek egyébként ezekben a jogszabályokban nem fogalmazódnak meg.

Kritizálta ön, hogy miket valósított meg eddig ez a kormányzat. Tállai képviselő úr ezelőtt egy fél órával azt sorolta fel, hogy ez a kormány véleménye szerint eddig csak az adózók adminisztrációs terheit csökkentette ebben az évben is meg most, meg még fogja a következő időszakban is; ezt kérte az előbbiekben számon, hogy miért csak ez történt, és valójában nem történt adócsökkentés, szemben azzal, hogy adócsökkentéseket hajtott végre ez a kormányzat. Legalább egymásra figyelnének, hogy ne mondjanak egymásnak ellent, hogy az egyik ellentmond a másiknak, hogy mit állított egyes javaslatokkal kapcsolatban!

Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk vissza a tárgyszerűség talaján ehhez a törvényjavaslathoz, ami itt van előttünk, és beszéljünk (Tállai András: Szakmai hozzászólás!) őszintén azokhoz az emberekhez, akik még talán figyelemmel kísérik ezt a vitát! (Tállai András: Az én javaslatomról mi a véleményed, Kovács úr?)

Köszönöm szépen.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma reggel egy televízióműsorban Varga Mihály képviselő úr a hitelességről és a bizalomról beszélt. Rendben is lenne ez, ha nem azt tapasztalhatnánk az utóbbi időben ellenzéki képviselőtársaink részéről, mintha ők a magyar gazdasággal szembeni bizalom építése helyett annak rombolásában lennének érdekeltek. Gondolom, azt hiszik, hogy a saját politikai céljaikat úgy tudják legjobban elérni, ha minél rosszabbat mondanak a magyar gazdaság helyzetéről, de, tisztelt képviselőtársaim, én úgy gondolom, hogy ezzel nem a kormányzatnak, a koalíciónak ártanak leginkább, hanem a magyar gazdaságnak.

Szeretném néhány példával alátámasztani azt, amit a felvezetőben elmondtam önöknek. Elsőként utalnék arra, hogy mit mondott Orbán Viktor, az ellenzék vezére néhány héttel ezelőtt. “Nyugodtan mondhatjuk, hogy a gazdaság vészhelyzetben vanö - mondta Orbán Viktor, de hozzátette, hogy válság nincs. Természetesen ezt a zagyvaságot akkor nem értette senki, hogy hogy lehet az, hogy vészhelyzet van, válság nincs, de az elnök úr tovább folytatta, és föltette azt a '98-ban már lejárt lemezt, hogy 7 százalékos gazdasági növekedést ígér, illetve egyszeri és nagyarányú adócsökkentést. Emlékezhetünk, hogy mindkettő hogyan teljesült az előző kormányzati ciklusban. Ez is mutatja Orbán Viktor szavahihetőségét.

De ehhez még hozzátett az elmúlt napokban néhány adalékot is az elnök úr. Utalt arra, hogy a pénzt az embereknél kellene hagyni, amivel alapvetően egyet lehetne érteni, csak arról nem beszélt elnök úr, hogy egyébként a közcélokat vagy közfeladatokat miből finanszíroznánk ezt követően. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.)

Az adócsökkentés helyett az előző ciklusban adóemelés valósult meg, és milyen furcsa az élet, az előző kormány egyik minisztere, Fónagy János miniszter úr követeli most a jövedéki adó csökkentését, annak a kormánynak a tagja, amely egyébként a jelenlegi szintre emelte a jövedéki adó mértékét. Ugyanis ez a kormány az elmúlt három évben egyetlenegy fillérrel sem emelte a jövedéki adót. Ráadásul még ez az előző kormány zárta le azt a fejezetet az európai uniós csatlakozás keretében, ami ma már lehetetlenné teszi a jövedéki adó egyoldalú mérséklését. (Balsay István: Magyarul beszéljél! - Tállai András: És mit akartok ti csinálni, arról beszélj!)

Járai jegybankelnök úr is eljutott szakmája és politikája csúcsára, a hét végén interjút adott az ismerten független Magyar Rádió egyik legismertebb adásának, a Vasárnapi újságnak. Amit az elnök úr elmondott ebben a műsorban, úgy foglalható össze, hogy minden, amit az ő minisztersége alatt az előző kormányzat tett, illetve amit jegybankelnökként elkövetett, az mind tökéletes, és mindenki más, aki ezen a területen dolgozott, az mind amatőrnek minősíthető. Pedig, ha figyelnénk ezekre a dolgokra, akkor olyan követeléseket is megfogalmaz a jegybankelnök úr, ami bizony azzal járna, hogy több százezer embert kellene elbocsátani a közszférából, úgymond az állami kiadások csökkentése érdekében.

Ebben az interjúban egyébként - amit talán úgy lehetne minősíteni vagy hasonlítani, mint a Kádár Jánossal készített interjúk, valamikor a május 1-jei spontán ünnepségek kapcsán, körülbelül ilyen minőségű volt ez az interjú (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) - számos ellentmondás fedezhető fel a jegybankelnök által elmondottakban. Miközben kritizálta ennek a kormánynak a lépéseit - nem is lehetett egyébként másra számítani -, néhány dologra azért felhívta az elnök úr a figyelmet. Például azt mondta el, a jegybankelnökök korábbi kijelentéseit és válságprognózisait részben cáfolva hangsúlyozta, hogy Magyarország pénzügyi helyzete stabil, biztosítja ezt többek között a 13 milliárd eurós jegybanki tartalék. Majd egy másik állítás: nagyon nagy probléma nincs, hiszen a gazdaság az idén 3 százalék körüli ütemben fejlődik, sőt 3,5 százalékot is elérhet.

Mindezek figyelembevételével kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy véleményalkotásukkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a reális helyzetet mutassák be, és ne rombolják a magyar gazdaság helyzetét.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni azt a nem túl éles vitát, amely a költségvetési bizottságban kialakult a javaslat körül.

Azzal a bizottság tagjai többségében egyetértettek, hogy az elmúlt időszakban korábban soha nem tapasztalt mértékű kőolajár olyan nehézségeket okozhat a gazdaság szereplőinek, illetve ezáltal a magánszemélyeknek, amely terheket valamilyen úton-módon mérsékelni kell.

Az is ismert az Országgyűlés előtt, hogy az elmúlt három évben ez a kormány nem emelte az üzemanyagok jövedéki adóját, tehát azok reálértékben körülbelül 20-25 százalékkal jelenleg kevesebbet érnek, mint amit értek ezelőtt három, három és fél évvel, így ezen a területen a kormánynak meglehetősen szűk volt a mozgástere, egyedüli lehetőségként a már korábban bejelentett áfacsökkentés előrehozatala mutatkozott. Erre vonatkozóan terjesztett be a pénzügyminiszter egy javaslatot, amely azt jelenti, hogy elfogadása esetén az átlagárhoz képest októbert 1-jétől mintegy 10-12 forintos üzemanyagár-csökkentést eredményez.

(18.50)

Átlagárról beszélhetünk természetesen, mert ma szabadon importálhatóak ezek a termékek, és nincs hatósági ára. Tehát a piac szabályozza az árakat. Tapasztalhattuk, hogy az átlagárhoz képest plusz-mínusz 6-7 forintos eltéréssel volt kapható mindkét termék a piacon. Aggályok merültek fel a tekintetben, hogy a jogszabály mennyire EU-konform. A bizottsági ülésen a kormány képviselője kifejtette azt az álláspontját, hogy sikerült egy olyan megoldást találni, amely az Európai Bizottság számára is elfogadhatóvá teszi a javaslatot.

Mindezek figyelembevételével kérjük a parlament mindkét oldalát, hogy a javaslatot vitassa meg, és ahhoz, hogy október 1-jétől hatályba léphessen a jogszabály, fogadjuk el.

Köszönöm szépen

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nincs idő és mód felhívni a figyelmet minden egyes ellentmondásra, amiről Tállai András az előzőekben beszélt, csak néhány momentumát szeretném kiemelni.

Hargitai képviselő úr említette azt, hogy mennyi a szaldója az áfacsökkentésnek, illetve a többletbevételnek. A többletbevétel mintegy 2-3 milliárd forint volt az árnövekedésből adódóan ezen az ágon, a kiadás viszont 6 milliárd forint körüli nagyságrend. Tehát ez a 3 milliárd forint mindenképpen megjelenik a fogyasztóknál, tehát ők ennyivel tarthatnak meg többet a zsebükben, mint a korábbi időszakban.

Kovács László adóügyi biztos egyébként erről a javaslatról úgy fogalmazott, hogy eléggé agyafúrt a módszer, és igazán kivetnivalót nem nagyon lát benne, ugyanakkor Kovács László azt is elismerte, hogy más országok is küzdenek ezzel a problémával, és az Európai Bizottság valószínűleg szemet fog hunyni azok felett a megoldások felett, amelyeket a különböző országokban alkalmaztak.

A jövedéki adó csökkentésére valóban lenne némi mozgástér, bár nem tudom, hogy ezt mennyire érzékelnék a fogyasztók. Ugyanakkor képviselőtársaim nem tesznek arra javaslatot, hogy a kieső adóbevétel, ami az egyik legjelentősebb tétele az adóbevételeknek, melyik oldalról és hogyan lenne kompenzálható, kitől kellene elvenni, vagy minek kellene csökkenteni a finanszírozását azért, mert ezek az adóbevételek nem folynak be.

A képviselő úrnak arra a megjegyzésére, hogy egyébként az árcsökkentés valamiféle forgalomnövekedést eredményezne, erre vonatkozóan semmiféle garanciát nem tud nyújtani senki, sem az értékesítők, sem a felhasználók, sem azok, akik nagyobb mennyiségben használják az üzemanyagot, ugyanis ezen az ágon nem tudunk versenyezni sem Ukrajna, sem Románia árrendszerével.

Úgyhogy mindezek figyelembevételével kérem még egyszer, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mádi képviselő úr példája teljes mértékben rímel arra, amit Tállai képviselő úr itt néhány perccel ezelőtt elmondott. Ő példálózott a mezőkövesdi elkerülő úttal. Emlékszünk arra, hogy az előző kormány ügyvezető kormányként hány tíz milliárdos döntést hozott, amit aztán a következő kormánynak kellett kifizetnie, és biztosítani hozzá a forrásokat. Ugyanez a helyzet az elkerülő úttal kapcsolatban is. Eldöntötte az előző kormányzat, hogy ez az út megépül, ezen túl a világon semmit sem csináltak, majd e kormány által - még azokat a vádakat is figyelembe véve, hogy úgymond mi ellenzéki önkormányzatokat nem támogatunk - megépült ez az elkerülő út annak az összes költségével és minden egyebével, és most Tállai úr itt úgy próbálja az egész dolgot beállítani, mintha ennek a kormánynak ehhez a beruházáshoz semmi köze nem lett volna. Csak annyi köze volt, hogy a kivitelezést, a finanszírozást és minden egyebet ez a kormány csinálta, az előző meg döntött.

Mádi képviselő úr példája a lakástámogatási rendszerrel is a legjellemzőbb példa. Az előző kormány döntött, és ha ez a kormányzat nem alakította volna át, hogy ez a támogatási rendszer tényleg azokhoz jusson el, akik leginkább rászorultak, akkor most nemhogy háromszor annyit, hanem talán tízszer annyit kellene költeni a lakástámogatásra abban a rendszerben, amiről Mádi képviselő úr beszélt. Tehát lehet dönteni, aztán utána majd fizesse ki. Ez ugyanaz a példa, mintha én javasolnám Tállai úrnak, hogy vegyen magának egy új zakót, ő megveszi, kifizeti, utánajár, minden, én pedig dicsekednék vele, hogy nézzék már meg, Tállai úr milyen jól néz ki az új öltönyében, én megmondtam neki, hogy venni kellene ilyen új öltönyt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én nagyon röviden összefoglalhatnám a költségvetési bizottságban lezajlott vitát (Dr. Latorcai János: Teheted!), ugyanis gyakorlatilag nem volt vita.

Azért nem volt vita, mert az ellenzéki képviselők - néhány politikai megjegyzésen túl - gyakorlatilag semmiféle észrevételt nem tettek ehhez a határozati javaslathoz, ami azért is furcsa, hiszen hol máshol vitathatnánk meg egy ilyen előterjesztést, mint akár a gazdasági bizottságban, akár a költségvetési bizottságban, ha már az a négypárti egyezség nem jött létre előzetesen a javaslat körül.

Ez azért is sajnálatos, mert akkor a bizottsági vitában előkerülhetnének azok az észrevételek és javaslatok, amelyeket szakmai szempontból esetleg az ellenzéki párt képviselői is megfogalmazhatnak; és nem alakulna ki egy ilyen, kicsit érthetetlen vita arról, hogy most akkor egy ilyen határozati javaslatnak egyoldalasnak, ötoldalasnak, tízoldalasnak vagy százoldalasnak kell lennie. Ha Márton képviselő úr már utalt erre a példára, amikor elkészült a nemzeti fejlesztési terv egyes változata, és az száz oldal körüli dokumentum volt, akkor éppen olyan kifogásokat fogalmaztak meg az ellenzéki képviselők, szintén az ír példára hivatkozva, hogy miért kell egy ilyen programot ilyen terjedelmesre készíteni, amikor Írországban ezt 15 oldalon elintézték - tehát sokféle szempont lehet.

Az előző napirend vitája kapcsán valamelyik szocialista képviselő éppen azzal példálózott, hogy az elmúlt időszakban azt tapasztalhatjuk az ellenzéki pártok részéről, hogy ha van sapkája, akkor az a baj, ha nincs sapkája, az a baj. Tulajdonképpen itt is erről van szó, mert konkrétan senki sem vitatta és kérdőjelezte meg azt, hogy például itt a határozati javaslatban megfogalmazott célok közül bármelyikre is ne lenne szükség.

(15.00)

Ne lenne szükség például arra, hogy a közlekedési infrastruktúra erőteljes fejlesztésére kerüljön sor. Hogyha ebben valamiféle közmegegyezés lenne a parlamentben, akkor nem fordulna elő olyan vita, mint amit délelőtt is hallhattunk itt a vitában, hogy olyan állítások hangzanak el különböző beruházási költségekkel kapcsolatban az ellenzéki oldalról, hogy ebben az időszakban az autópályák drágábban épülnek, mint például a Fidesz-kormány idején; éppen az ellenkezője igazolódott be éppen a délelőtt folyamán. Ha tehát egy ilyen kérdéskörben közmegegyezés alakul ki, akkor ilyen polémiák és valótlan állítások nem hangzanak el a parlamentben.

Számos más pontját is említhetném azonban ennek a javaslatnak, például a működő tőke befektetéseinek ösztönzése, vagy éppen a kutatás-fejlesztésre fordítandó innovációs források nagysága. Ha ebben egyezség lenne, akkor nem fordulna olyan elő, hogy amikor az ezzel kapcsolatos jogszabályokat ez a kormányzat előterjeszti az elmúlt évben itt a parlamentben, akkor megkérdőjeleződik, hogy ezekre a forrásokra egyáltalán szükség van-e, helyes módon és megfelelőképpen használja-e fel a kormányzat az ily módon befolyt forrásokat.

Arra a nemzeti közmegegyezésre tehát, amiről miniszter úr az expozéjában is beszélt, igazán nagy szükség lenne, és jó lenne, hogyha ezekben a szakbizottságokban valóban szakmai értékelés és szakmai vita folyna, és itt előállhatnánk egy olyan közös előterjesztéssel, amit már minden parlamenti párt meg tud szavazni.

Mindezek mellett is, én azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezt a javaslatot vitassuk meg, és kérem, hogy a Fidesz képviselői, akik korábban elhárították ennek a támogatását, fontolják meg ezt, és kérem, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Katona Béla frakcióvezető-helyettes úr beszéde után azt vártuk, hogy az ellenzék vezérszónoka, Varga Mihály szakmai értékelését adja az adótörvénycsomagnak. Egyébként megjegyzem, hogy a képviselő úr sem a miniszteri expozé ideje alatt nem volt a teremben, sem most nincs a teremben, állításával ellentétben (Közbeszólások a fideszes képviselők soraiból.), mint ahogy azt állította a szónoki emelvényről.

A legszebb példája volt, tisztelt képviselőtársaim, a szélkakas-politizálásnak és a populizmusnak az, amit a képviselő úrtól hallhattunk 25 perc időtartamban. A felszólalását mindjárt azzal kezdte, hogy álmodozással vádolta ezt a kormányt - mondta ezt annak a kormánynak a pénzügyminisztere, amelynek a gazdaságfilozófiai alapja az volt, hogy merjünk nagyot álmodni. (Derültség az MSZP-s képviselők soraiban.) Csak ennyit a hitelességéről annak a felszólalásnak, amelyben egyébként a képviselő úr 20 percben a múltról beszélt, és valótlanságok sorozatát állította, például ismét felemlegetve azt, hogy ez a kormány harmincvalahányszor emelte az adókat - mondja ezt annak a kormánynak a pénzügyminisztere, amely egyébként 69 alkalommal emelte a különböző adótételeket -, nem beszélve számos olyan valótlan állításról, amit egy volt pénzügyminisztertől egyszerűen nem illik hallani. Nem illik hallani azt, hogy adósságspirálba került volna az ország, az az ország, amelynek még mindig 60 százalék alatt van a GDP-hez viszonyított államháztartási hiánya. (Közbeszólások a fideszes képviselők soraiból.) Számos európai uniós tagállamban 100-120 százaléknál tartanak, és még mindig ezt emlegeti a volt pénzügyminiszter úr.

Csak ennyit, a dolog részleteit majd nyilván kifejtjük a hátralévő időben. Csak a hitelesség kedvéért szerettem volna ezt elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólások a fideszes képviselők soraiból.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. A Font képviselő úr által elmondottakra szeretnék reagálni. Ha az ellenzéki képviselő urak is egyetértenek azzal, hogy január 1-jétől nulla forint legyen a bor jövedéki adója, akkor nem kell tartani attól, hogy ez valamiféle hamisításnak nyit kaput, ugyanis a hamisított bor köztes alkoholterméknek minősül, a köztes alkoholtermékre vonatkozó szabályozás pedig nem változik meg, ezért nem kell attól tartani, hogy emiatt tágra fog nyílni a kapu a borhamisítások előtt.

Soltész képviselő úr, nem emlékszem arra, hogy amikor 2000-ben itt a parlamentben az üzemanyagok jövedéki adójáról beszéltünk, és 250 forint körül volt az üzemanyagok ára, akkor itt verte volna az asztalt, hogy az akkori kormány azonnal csökkentse a jövedéki adót, pedig ha az akkori árat átszámítjuk a mostani szintre, akkor - az inflációt és minden egyebet figyelembe véve - az körülbelül 320-330 forintos árnak felel meg. Ez a kormány azzal kezdte a tevékenységét, tisztelt képviselő úr, hogy a gázolaj jövedéki adóját 5 forinttal csökkentette, az összes többit pedig nem változtatta meg. Három éve nem változtattuk a jövedéki adó szintjét. Ez azt jelenti, hogy a jövedéki adó reálértéke ma körülbelül 20 százalékkal kevesebb, mint volt 2002-ben. A kormány gyakorlatilag minden mozgásterét kimerítette azzal, hogy az elmúlt három évben nem emeltük a jövedéki adót.

Nem igaz az, hogy a szomszédos államokban sokkal olcsóbban lehet üzemanyagot vásárolni; természetesen nem beszélünk Ukrajnáról és Romániáról, ahol teljesen más adórendszer van - gondolom, képviselő úr sem erre utalt -, hanem az összes többi országról. A fogyasztási adatok pedig semmilyen tekintetben nem támasztják alá azt, amit a képviselő úr elmondott, a gázolajfogyasztás ugyanis az elmúlt egy évben nem csökkent, hanem nőtt Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzéki képviselők sorra olyan állításokat fogalmaznak meg, amiket egyébként a törvényjavaslatban szereplő tényekkel nem támasztanak alá. Varga Mihály például azt találta mondani, hogy az adórendszer bünteti a munkát, nem segíti a gyerekeket nevelő családokat, drasztikusan adóztatja a hazai kis- és középvállalkozásokat, továbbá azt is mondta, számunkra nem fontos, hogy mekkora az adókulcs. Tisztelt Képviselőtársaim! Számunkra fontos az adókulcs, ezért csökkentjük azt évről évre. Ebben a ciklusban valamennyi évben csökkentettük mind a személyi jövedelemadó, mind más adók kulcsát. Számunkra nyilvánvalóan fontos a kulcs.

Azzal kapcsolatban, hogy ez az adórendszer bünteti a munkát, szeretnék néhány tényt felsorolni. Az áfacsökkentés javítja a gazdasági társaságok versenyhelyzetét, mert olcsóbb lesz az az áru, amivel versenyezniük kell az Európai Unió más tagállamaiból származó áruval, tehát javítja a versenyhelyzetüket. Az eho csökken? Csökken. Az iparűzési adó 100 százaléka leírható az adóalapból? Leírható. 50 ezer forintról 100 ezer forintra nő az egyszerre elszámolható bevásárolt áruk értéke. Ezek segítik a vállalkozásokat? Segítik. 5 millió forint árbevételig a társasági adó 16 százalékról 10 százalékra csökken. Segíti ez a munkahelyteremtést? Segíti. Erről beszélt Varga Mihály úr. A családtámogatási rendszerünk segíti a munkavállalást? Segíti, mert nem bünteti azt, aki munkát vállal, azzal, hogy azt követően nem kaphatja meg a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Segíti, még a családtámogatási rendszer is ehhez járul hozzá. A családtámogatási rendszer a családok 96 százalékának kedvezőbb lesz, mint a jelenlegi. Akkor miről tetszenek beszélni? Kérem szépen, hogy ezekről a tényekről beszéljenek, mert ezek a családokat és a vállalkozásokat segítik a jövőben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezek szerint visszasírják a Bokros-csomagot, mert a Bokros-csomaggal vezettük be annak idején azt, amiről a képviselő úr beszélt. (Tállai András: Te sírod vissza!) Tállai képviselő úr, attól, hogy valótlanságokat állít, és százszor elmondja, attól azok még nem válnak igazsággá. (Tállai András: Mi volt az?)

Csökken a bérek adóterhe. Itt van ez a táblázat. (Felmutatja a dokumentumot.) Most, ebben az évben érjük el az 1998. évi szintet, arról a 26,80 forintos szintről, amit a Fidesz-kormány valósított meg. Csökken az állam bürokratikus terhe a GDP százalékos arányában. Ez a legmagasabb érték 8,7 százalék volt 2002-ben, a Fidesz-kormány idején. (Tállai András: Mennyi a társadalombiztosítási járulék? Mennyi a tb-járulék?) Ebben az évben a GDP 7 százaléka, a jövő évben 6,7 százaléka lesz. Ez az olcsóbb állam, amelynek érdekében lépéseket teszünk.

Egy másik momentumra szeretném még felhívni képviselőtársaim figyelmét. Eddig azt gondoltuk, hogy csak a Fidesz vezére nem szólal meg itt a parlamentben, és nem itt a parlamentben mondja el a Fidesz javaslatait bizonyos ügyekben. A mai napon megtapasztalhattuk, hogy a Fidesz alelnöke, Varga Mihály sem itt, a parlament üléstermében fogalmazza meg a Fidesz módosító indítványait, nem itt mondja el azokat a képtelen ötleteit, amikkel előállt a sajtótájékoztatón, hanem nyilván egy olyan környezetben, ahol nincs rá szakmai válasz, nem lehet szakmai módon válaszolni azokra a felvetésekre. (Varga Mihály: Szánalmas!)

Mit javasolt Varga Mihály úr? Azt javasolta például, hogy a legalacsonyabb jövedelműek 14 százalékos adókulccsal adózzanak.

(16.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelenleg a legalacsonyabb jövedelműek nulla kulccsal adóznak, tehát mi abszolút mértékben tiltakozunk az ellen, hogy a legalacsonyabb jövedelműek 14 százalékkal adózzanak.

A másik két javaslat pedig a populizmus kategóriájába tartozik, mert olyan javaslatokat fogalmazott meg ismét a képviselő úr, amelynek a fedezete nincs benne a költségvetésben, tehát ha megvalósítanánk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor holnap azt kérné számon a képviselő úr, hogy miért nő minden határon túl az államadósság. (Soltész Miklós: Elkártyáztátok…! - Tállai András: Már négy éve ezt csináljátok!) Ez az a szélkakas-politizálás, amit mi emlegetni szoktunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem akarok most már vitát provokálni, néhány dologra szeretnék reagálni, ahhoz kapcsolódva, amit Tállai képviselő úr elmondott: Persze, ha ez valamiféle kampánycélú adótörvény lenne, akkor azért azon el kellene gondolkodni, hogy ennek az előkészítése már ez év tavaszán megkezdődött a száz lépés program bejelentése és annak előkészítése kapcsán. Tehát ez nem egy két hónapos gondolat szüleménye, mint ahogy azt Tállai képviselő úr is vélelmezte.

A másik dolog: az intelmeit a képviselő úrnak talán meg is lehetne fogadni, ha ugyanakkor a mai napon Varga Mihály képviselő úr nem javasolt volna sajtótájékoztató keretében olyan javaslatokat, amelyekkel egyszerűen nem lehet komolyan foglalkozni, mert olyan súlyú javaslatok ezek, amelyek fedezete egyszerűen nem áll rendelkezésre a költségvetésben, nem beszélve a hosszú távú gondolkodásról, mint amit Tállai képviselő úr is javasolt.

Amit a képviselő úr elmondott a kisvállalkozások támogatásával kapcsolatban, én azért felhívnám a képviselő úr figyelmét arra, hogy ez a kormány számos olyan intézkedést tett, ami pontosan a kis- és középvállalkozásoknak jelentett nagy kedvezményt, hiszen az eho például a kis- és középvállalkozások számára jelentett nagy terhet.

(19.20)

Vagy más adókedvezmények is - például a foglalkoztatás elősegítésére -, amelyeket benyújtott a kormány és a parlament már el is fogadott, megpróbálnak segíteni a kisvállalkozásokon. A jövedéki adók kérdéskörében pedig arra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy a feketegazdaság ellen úgy általában kell küzdeni, nem lehet azt mondani, hogy vannak nagyon feketék, kevésbé feketék, meg vannak Józsi bácsik. Tudomásul kell venni, hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani, és ez alól senki nem lehet kivétel.

Köszönöm szépen.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vitában is, de a mai nap is már számos érv elhangzott az interpellációval kapcsolatban. Ezek az érvek zömében inkább politikai érvek voltak, mint szakmai megfontolások. Csak egy példát szeretnék erre említeni.

Manninger képviselő úr sem gondolhatja komolyan, hogy az utak állapota valóban az utolsó három évben jutott volna arra a szintre, amit ő az interpellációjában emlegetett. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a tényszerűség kedvéért föl kell sorolni azokat a megállapításokat, amelyeket egyrészt a gazdasági bizottság jelentésében is megfogalmazott, illetve a kormány képviselője is elmondott a bizottság ülésén.

Tényszerű az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt évtizedekben megszázszorozódott a gépkocsiforgalom Magyarországon, és nemcsak a számukat tekintve, hanem az össztömegét, a tengelyterhelést tekintve is jelentős változások következtek be az utakon közlekedő járművekben. És még nem beszéltem, tisztelt képviselőtársaim, arról a rendkívül nagy számú tranzitgépjárműről, ami áthalad az országunkon. Ezeket még ennél a számításnál nem is vettük figyelembe. Tény, hogy a közútjainkat nem erre a jelentős terhelésre építették 20-30 évvel ezelőtt, így nem csoda, hogy ezt az igénybevételt ezek az utak nem bírják elviselni.

Tény az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy az utakat használók jelentős számban nem tartják be azokat az előírásokat, amelyek meg kívánják védeni az utak állapotát. Például az útvonalengedélyeket számos esetben megsértik, a súlykorlátozásokat számos esetben megsértik, tehát itt nemcsak a karbantartás elmaradása, hanem az úthasználók magatartása is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az utak állapota itt tart, ahol tart. Tény ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a kormánynak az idején jelentősen felgyorsult a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése. Többszörösét költi ez a kormány erre, mint az előző kormányok összességében.

Amikor átadásra kerülnek ezek a gyorsforgalmi utak, akkor a főútvonalak terheltsége jelentősen csökken, tehát ez is hozzájárul a későbbiekben ahhoz, hogy kevesebb forrást kell majd költeni ezeknek az utaknak a fenntartására. Tény az is - és Manninger képviselő úr állítása e tekintetben sem állja meg a helyét -, hogy egyetlen kormány idején sem fordítottak a szükségesnek megfelelő mennyiségű forrást az utak karbantartására. A Fidesz-kormány idején is évről évre csökkent az a forrás, amit a karbantartásra költött az előző kormány. E tekintetben tehát önök sem mutattak példát arra, hogy ennek a kormánynak milyen utat kellett volna követnie.

Tény, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat követően jelentősen megnőtt az útfelújításra, útkarbantartásra fordított összegek száma. A bizottsági vitában egyes képviselők megjegyezték, hogy ezt már ne vegyük figyelembe, ne hasonlítsuk össze, mert a két tétel nem hasonlítható egymáshoz. Hogyne lenne hasonlítható, hiszen az európai csatlakozásunk egyik oka és célja az volt, hogy több forrásunk álljon rendelkezésre a legkülönbözőbb fejlesztések megvalósításához! És most igenis számba kell venni azt, hogy ezekből az európai uniós forrásokból milyen célokra és mennyit költ a kormányzat. (Folyamatos zaj.)

Folyik a KIOP-projektek keretében 8 kilométer út felújítása mintegy 16 milliárd forint értékben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mennyi?) Az ISPA-program keretében 135 kilométer fő közlekedési út 11,5 milliárd forintért kerül felújításra. A jövő évben elkezdődik öt főútvonal mintegy 300 kilométeres szakaszának burkolatmegerősítése. A ROP-program keretében 36 szerződést kötöttek már 15 milliárd forint értékben.

2007-2008 között 1200 kilométernyi burkolat megerősítésére kerül sor, szintén európai uniós forrásokból. Csak utalnék arra, hogy ebben az évben a felújításokra mintegy 47,5 milliárd forintot költ a kormány. Soha ennyit útfelújításra nem költött egyetlenegy megelőző kormányzat sem, soha ennyi utat egy időben föl nem újítottak ebben az országban, mint amennyinek a felújítása most folyik a különböző városokban és településeken.

Ami kétségtelenül igaz és van teendő: meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy a közlekedési szabályokat mindenki betartsa; hogy mindenki betartsa a súlykorlátozást, hogy például ne járjanak súlyosan túlsúlyos gépjárművek az utakon, amelyek például ahhoz a nyomvályú-kialakuláshoz vezettek, amit Manninger képviselő úr is emlegetett.

Kétségtelen, hogy több időt, energiát és pénzt kell fordítani arra, hogy az autópálya-építések környékén, a különböző szállítási útvonalakon az utak elhasználódása ne legyen sokkal ütemesebb és fokozottabb, mint más területen. Itt is arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy súlyosan túlsúlyos gépjárművek közlekednek ezeken az útvonalakon, és én itt megfontolnám azt, hogy a legnagyobb bányák és földnyerő helyek kijáratánál állandó tengelyterhelés-mérést kellene megvalósítani. Természetesen ez nem fog tetszeni azoknak a szállítótársaságoknak, amelyek most ezeket a szállításokat végzik, de úgy gondolom, hogy mindent meg kell tenni a társadalom tagjainak védelme érdekében.

Ugyancsak megfontolandónak tartom azt, hogy a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása érdekében szigorúbb közbeszerzési eljárást kellene lefolytatni. Azok a vizsgálatok, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatal az utóbbi években lefolytatott és amelyek alapján döntések is születtek, azt mutatják, hogy ezen a területen van mozgásterünk, és úgy gondolom, hogy ha a rendelkezésre álló forrásokból ezeket a fejlesztéseket olcsóbban valósítanánk meg, mint ahogy azt eddig tettük, több út felújítására lenne lehetőség.

(15.50)

Manninger képviselő úr az interpellációjában nem a személyi kérdéseket helyezte a súlypontba. A mostani felszólalásában időben is erre fordította a legtöbbet. Én úgy gondolom, minden kormányzatnak feladata az, hogy a szervezetfejlesztést úgy alakítsa át vagy úgy végezze, hogy az a leghatékonyabb működés irányába mutasson. Gondolom, senki sem vonja kétségbe, hogy a kormányzatnak van egy ilyen feladata és van egy ilyen lehetősége, hogy a saját elgondolásai szerint egy hatékonyabb szervezet létrehozásáról gondoskodjon. Meggyőződésem, hogy itt is ez történt.

Egyébként azt a véleményt, amit akkor fogalmazott meg, hogy valamiféle tisztogatás zajlott volna ezen a területen, nem támasztja alá az, hogy a tizenkilenc megyei közútkezelő kht. vezetője közül tizenhat megbízatását éppen a napokban meghosszabbították. Tehát az az észrevétel, ami a szakmaiság ellen hat, és amit a képviselő úr is emlegetett, úgy gondolom, nem állja meg e tekintetben sem a helyét.

Mindezekkel együtt, úgy gondolom, ennek a kormányzatnak, de a következő kormányzatnak is lehet, és van is jelentősebb feladata ezen a téren, hogy felszámoljuk és megszüntessük azokat a problémákat, amelyekkel nap mint nap találkozunk a közutakon. Ez - a több évtizedes lemaradást is figyelembe véve - nem képzelhető el viszonylag rövid idő alatt, de azok a lépések, amelyeket ez a kormányzat az elmúlt időszakban megtett, ennek az irányába mutatnak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Egy hónapja!) Ennek alapján pedig a magunk részéről az interpellációra adott választ el tudjuk fogadni.

Köszönjük szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter és az államtitkár urak is utaltak már arra, hogy kicsit szokatlan az, hogy a kormánypártok képviselői kezdeményeznek egy ilyen vitanapot, és az is elhangzott, hogy ennek a kiváltó oka az volt, hogy az ellenzék vezére, Orbán Viktor úr egy lakossági fórumon különös, meglepő kijelentéseket tett. Melyek voltak nagy vonalakban ezek a kijelentések? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Pontosan!)

A Fidesz kormányra kerülése esetén felülvizsgálja a szabálytalan, vad, korrupt és törvénytelen eljárásokat. A Fidesz elnöke a szabályosan magánkézbe adott, de nemzetbiztonsági szempontból stratégiai jelentőségűnek tartott cégeket visszakérné a tulajdonosoktól. Szerinte ez lehetséges, hiszen ha egy kormány mond valamit, annak nyomatéka van. A kijelentést, amit egyesek meglepőnek, mások viszont mulatságosnak is tartottak, annak ellenére, hogy ezt az ellenzék vezére mondja, nyilván meg kell vitatni itt a parlamentben, mert ennek hatása van mindenféle tekintetben.

Számos kérdés is megfogalmazódott már ezzel kapcsolatban, amelyre elsősorban kitérő válaszokat kaptunk, konkrét válaszokat nem, de itt van a teremben Orbán Viktor úr, és ha ezeket a kérdéseket most megfogalmazzuk, akkor talán ezekre választ kaphatunk a Fidesz elnökétől.

Mit jelent az, tisztelt elnök úr, hogy szabálytalan, vad és korrupt a privatizáció? Ki dönti el, hogy a tranzakciók közül melyik melyik kategóriába tartozik? Talán csak nem maga Orbán Viktor vagy esetleg valamilyen pártfórum? (Lengyel Zoltán: Ez nem az MSZP!) Ha tudnak egyébként arról, hogy törvénytelen privatizáció történt, akkor most minden lehetőségük megvan arra, hogy emiatt feljelentést tegyenek, hiszen tudott dolog, hogy az ÁPV Rt. felügyelőbizottságában jelen van a párt delegáltjaként a Fidesz képviselője is, valamennyi tranzakciót áttekinthet, figyelemmel kísérhet, és minden információval rendelkezhet; tehát ha tud ilyen törvénytelen privatizációkról, akkor egyrészt azokat nevezzék meg, másrészt tegyenek megfelelő fórumon feljelentéseket.

Az a kérdés is megfogalmazódott, hogy ha a visszaállamosításban gondolkodnak, ezt hogyan gondolják, esetleg rekvirálással vagy megvásárlással. Ha a megvásárlásban gondolkodnak, akkor az árakat ki határozná meg, és miből fizetnék? Ne adj’ isten, az adófizetők pénzéből? És ha már így történt, akkor az adófizetők miért járnának ezzel az akcióval jól? Tehát örülnénk annak, ha a mai napon ezekre a kérdésekre vagy az elnök úrtól, vagy az ellenzéki képviselőktől válaszokat kapnánk.

Mindenesetre le kívánjuk szögezni azt, hogy Magyarországon alapvető értéknek tartjuk a jogbiztonságot; ha valaki ezt kijelentéseivel megkérdőjelezi, akkor kárt okoz a magyar gazdaságnak, elbizonytalanítja a befektetőket, és az ilyen fajta handabandázás kétségbe vonja a magyar politika megbízhatóságát. A továbbiakban szeretnénk egyértelművé tenni - és nem az ellenzék véleményével foglalkozni - a mi álláspontunkat a privatizáció kérdésében, de úgy gondolom, célszerű egy rövid visszatekintést tenni a privatizáció elmúlt 15 évére.

Megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás időszakában egyik politikai erő sem gondolta úgy, hogy a többségi állami tulajdon fenntartásával lehet a hatékony piacgazdaságot megteremteni Magyarországon, mindenki egyetértett a privatizáció szükségességével. Természetesen a technikák tekintetében voltak ellenvélemények, de mondhatjuk azt, hogy abban az időszakban a privatizáció egyik élharcosa az akkori Fidesz volt. Ezt a véleményüket többször hangsúlyozták, bár már egy akkori vezető tisztségviselője a privatizációs szervezetnek azt a véleményét fejtette ki, hogy talán akkor is az volt a legnagyobb bajuk a privatizációval, hogy nem ők csinálták.

Meg kell jegyezni, hogy az első koherens jogszabály, amely átláthatóvá és törvényessé tette az egész privatizáció folyamatát, 1995-ben, a Horn-kormány idején született. Ennek a törvényjavaslatnak a melléklete szabályozza a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok körét, és ez a jogszabály a mai napig nem változott meg alapvetően, sőt azt kell mondjam, hogy ennek a kormánynak az időszakában bővült ki az a lista, amely a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok körét rögzíti.

Az elmúlt hetekben itt is volt jó néhány csúsztatás az ellenzéki pártok részéről, úgy állítva be a dolgot, mintha az állami tulajdon 90 százalékát privatizálták volna. Az állam vállalkozói vagyonát kezeli az ÁPV Rt., az egyéb tulajdoni körbe tartozó állami tulajdonú ingatlanok a KVI-nél, illetve a Kincstárnál vannak; a vállalkozói vagyonkör mintegy 10 százaléka az állami vagyonnak, így aztán enyhén szólva csúsztatás az, hogy az állami vagyon 90 százalékát már privatizálták.

Egyébként pedig az az ellenzéki párt, amelyik most a leginkább kritizálja a privatizációt mint gyakorlatot, amikor ők kormányon voltak, mintegy 113 állami társaságot privatizáltak. (Dr. Papcsák Ferenc: Csúsztatás!) Ez megint csak azt a gondolatot hozza elő, hogy csak akkor van baj a privatizációval, ha nem önök csinálják. Mi nem kérdőjelezzük meg azt, hogy ezen társaságok privatizációjára ne lett volna szükség, de akkor most ne álljanak elő azzal, hogy a privatizáció elítélendő dolog. Ha pedig az állami tulajdonú társaságok pártján vannak, akkor az előző kormányzati ciklusban meg kellett volna mutatniuk, hogy az ebbe a körbe tartozó társaságok vagyongazdálkodását hogyan kellett volna csinálni. Ezt sem sikerült megmutatniuk, ugyanis '98-ban még az ebbe a körbe tartozó társaságok eredménye mintegy 34 milliárd forint volt, és mire a ciklus végére értünk, akkor már nemhogy nyereséget nem, hanem 72 milliárd forintos veszteséget produkáltak ezek a társaságok, tehát ez sem sikerült igazán jól az előző kormányzati ciklusban.

Tagadhatatlan, hogy a privatizációhoz sok-sok embernek kellemetlen emléke fűződik, mert hiszen a munkahelyének elvesztésével járt az, hogy a hatékonyság növelése érdekében ezek a vállalatok jelentősen átalakultak. Ugyanakkor nem kellene azt a hamis illúziót kelteni, hogy ha ezek a társaságok továbbra is állami tulajdonban maradtak volna, akkor hosszú távon finanszírozható lett volna az adófizetők pénzéből az a veszteség, amit ezek az állami vállalatok annak idején produkáltak.

(10.00)

Ugyanakkor, ha őszinték vagyunk saját magunkhoz, akkor a privatizációnak vannak sikertörténetei. Beszélhetnénk-e arról, hogy ma már az OTP, a MOL, a Matáv nemzetközi társaságokká váltak, hogyha nem privatizáltuk volna őket, vagy megkérdezhetjük azt, hogy amikor 1990 környékén még öt-hat évet kellett várni arra, hogy valakihez telefont kössenek be, az ma már gyakorlatilag napok kérdése, és mindenki hozzájuthat azokhoz az eszközökhöz, amely az életéhez szükséges.

El kell mondanunk azt, hogy a privatizációs törvénnyel összhangban ez a koalíció következetesen törekedett a törvények betartására, az értékesítés minden esetben nyilvános versenytárgyalás útján történt, az értékesítésnél egyes számú szempont volt az, hogy a foglalkoztatás ezen társaságoknál megmaradjon, és az ott dolgozók ne veszítsék el a munkahelyüket.

Többször hangsúlyoztuk - és e tekintetben van árnyalatnyi különbség a két koalíciós párt véleménye között a privatizáció tekintetében -, hogy mi nem tekintjük a privatizációt egyedüli eszköznek az állami vagyon kezelése tekintetében. Vannak olyan társaságok, amelyek ma még nem felkészültek a privatizációra, és nincs is szándék például az MVM, Paks, a Posta, a MÁV privatizációjára, ezek a privatizációs törvényben rögzítésre is kerültek. (Soltész Miklós: Dióssy mit mondott?)

Végezetül szeretnék nagyon rövid kitekintést tenni az Európai Unió tagállamainak privatizációs gyakorlatára. Valóban volt egy olyan időszak, amikor néhány országban, néhány tagállamban államosításokat hajtottak végre. Ez a folyamat a 80-as évek végére befejeződött, és mára mindazokat a társaságokat, amelyeket annak idején államosítottak, ismételten privatizálták. Ma már élen jár Franciaország is, melyet itt az ellenzéki pártok egyébként olyan országként szoktak emlegetni, ahol még mindig meghatározó az állami tulajdon többsége, ott is jelentős privatizációs folyamatok indultak be, és olyan közszolgáltatók privatizációjára is sor kerül ezekben az években, amelyekben egyelőre mi még nem gondolkodunk.

Az EU 15-ök 1997-2004 között 500 milliárd euró nagyságrendben privatizáltak, míg az újonnan csatlakozott országok ugyanezen időszak alatt mintegy 54 milliárd euró értékben.

Azt gondoljuk, hogy a privatizációról lehet őszintén, a valós eredményeket és a problémákat, gondokat bemutatva is szakmai vitát folytatni. Egyet biztosan nem szabad: hisztériát kelteni e körül a dolog körül, mert meggyőződésünk, hogy az nem szolgálja sem a magyar gazdaság, sem a magyar társadalom érdekeit.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pokorni képviselő úr beszélt a hazai magántulajdon szükségességéről, a hazai tőke lehetőségeiről. Néhány hete megjelent egy interjú az ÁPV Rt. korábbi vezetőjével, a privatizációs szervezet vezetőjével, hogy annak idején milyen dilemmák foglalkoztatták az akkori vezetést a privatizáció céljait tekintve. Bizony, tudomásul kellett venni, hogy az akkori magyar társaságoknak elsősorban tőkére volt szükségük, másodsorban új technológiákra, harmadsorban vállalatvezetési ismeretekre.

A tőke a korábbi szocializmus időszakában nem bírt kialakulni Magyarországon, tehát nem voltak olyan tőkések, akik tőkebefektetéssel tudták volna ezeket a társaságokat megvásárolni. A technológiai információk sem álltak rendelkezésre, nem beszélve a korszerű vállalatvezetési ismeretekről, mert hiszen tudjuk, e tekintetben azok a vállalatok, amelyek a későbbiekben sikeresek lettek, ezeket bevezették.

Az ellenséges kivásárlás tekintetében sem értek egyet azzal, hogy itt az állami tulajdon lehet az az egyetlen eszköz, amely megvédi a társaságokat az ellenséges kivásárlástól. Máshol is, Magyarországon is meghatározó jelentősége van az állam szabályozó szerepének. Utalni szeretnék például arra, hogy a privatizációs törvényben hogyan van rögzítve, a későbbiekben hogyan lesz rögzítve az aranyrészvény-szabályozás, amely garanciát és kezességet ad… (Deák András: Testvér, az megszűnik!) Vita van az Európai Unión belül is, milyen hatáskörökben lehet az aranyrészvény-szabályozást alkalmazni.

Másrészt máshol is megdőlnek azok a korábban vélt tabuk, hogy mely társaságokat nem lehet privatizálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) A repülőterek tekintetében ma az egész Európai Unió területén 25 nagy repülőtér privát kézben van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pokorni frakcióvezető úr, de más képviselő urak is emlegették már nagyon sokszor ezt a privatizációs szerződést, amiről nyilvánvalóan ők is úgy gondolják, hogy kétharmados jogszabályként jelenne meg itt a parlamentben. Tételezzük föl, tisztelt képviselő urak, hogy megszületik ez a jogszabály, és akkor most beszéljünk a lényegről, és kérem, mondják el, hogy mit gondolnak erről a dologról.

Mondják el például azt, hogy ha megszületik ez a jogszabály, akkor mitől lesz jobb azoknak a gazdasági társaságoknak, akik ebbe a csoportba belekerülnek. Lesz-e ezeknek a gazdasági társaságoknak ettől a törvényjavaslattól automatikusan több fejlesztési forrásuk ahhoz, hogy azokat a fejlesztéseket, amelyek szükségszerűek, meg tudják csinálni? Ha lesz, akkor mitől lesz? Nyilvánvalóan attól, hogy az adófizetők pénzéből, a költségvetésből mint a tulajdonos, föltőkésíti őket.

Tehát ez azt jelenti, hogy ezeknek a társaságoknak az adófizetők pénzéből juttatunk forrásokat. Mitől lesz jobb azoknak az állampolgároknak, akik egyébként igénybe veszik ezen társaságoknak a szolgáltatásait? Ha ezek a társaságok nem tudnak fejlődni, akkor nyilvánvalóan nem kapnak jobb szolgáltatást, tehát számukra teljesen közömbös az, hogy ezek a társaságok most tartósan vagy kevésbé tartósan vagy nagyon-nagyon tartósan állami tulajdonban maradnak.

Még egy adalék ehhez a dologhoz: ha megszületik ez a jogszabály, és egy olyan közgazdasági környezet jön létre egyébként, amire számtalan példa van Nyugat-Európában, hogy olyan társaságokat, amiket nem akartak privatizálni, lehetne, mert olyan gazdasági körülmény jött létre, akkor azért nem lehet, mert a politikai pártok között e tekintetben konfliktus alakult ki. Tehát ezekről a dolgokról legyenek szívesek tájékoztatni minket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz egy ilyen hosszú vitát röviden összefoglalni. Az megismételhető és elmondható, hogy valóban, egyetlenegy párt sem kérdőjelezte meg itt a parlamentben sem azt, hogy a rendszerváltás egyik legfontosabb és legeredményesebb momentuma a privatizáció volt. Azt sem kérdőjelezte meg senki, hogy a privatizáció ma is érvényes és élő törvényes kereteit az előző SZDSZ-MSZP-kormány alkotta meg 1995-ben, és abban rögzítettük a tartósan, részben vagy egészben állami tulajdonban maradó társaságoknak a körét, amelyet azóta sem szűkítettünk érdemben, sőt ebben az évben ez volt az a kormány, amelyik szélesítette ezen társaságok körét.

Szeretném hangsúlyozni - mert Pokorni képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr külön kérte, hogy ismerhesse meg az MSZP álláspontját -, tisztelt képviselőtársaim, a mi álláspontunk ebben a privatizációs törvényben van rögzítve. A mai vitában sem hangzott el olyan érdemi észrevétel és érv, hogy miért kellene ezt a törvényt megváltoztatnunk, miért kellene ezt a törvényt akár kétharmaddal elfogadnunk. Én megpróbáltam rávenni az ellenzéki képviselőtársaimat arra, hogy mondják el azokat az érveket, hogy mitől lesz jobb azoknak a gazdasági társaságoknak, ha ezt a tartós állami kört kétharmados szabállyal fogalmazzuk meg; nem hangzott el ilyen észrevétel egyetlenegy sem.

Egy dologról viszont őszintén beszélni kell, tisztelt képviselőtársaim: a mai vitában a Fidesz frakciója egyértelműen elhatárolódott azoktól a gondolatoktól, amelyeket Orbán Viktor elnök úr néhány héttel ezelőtt lakossági fórumok többségén elmondott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idézni kellene, mit mondott!) Ma egyetlenegy érv sem hangzott el az ellenzéki képviselők oldaláról a tekintetben, hogy továbbra is kiállnak Orbán Viktor pártelnök úr elképzelései mellett. Sajnálatos egyébként, hogy Orbán Viktor elnök úr, bár ma itt volt az ülésteremben, és a vita egy részén részt vett, ezekre a felvetésekre itt a mai napon sem válaszolt, érdemben nem méltatta arra az Országgyűlést, az ország lakosságát, hogy itt az Országgyűlésben, a parlamentarizmus alapintézményében kifejtse azt az álláspontját, amit a korábbi vitákban megfogalmazott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyurcsány mennyit szólt hozzá?)

Szeretném hangsúlyozni azt, hogy mi egyetértünk azokkal az érvekkel és javaslatokkal, amiket összefoglalóan Szekeres Imre képviselő úr itt megfogalmazott. Valóban át kell gondolni, hogy a továbbiakban a vagyonkezelés rendszerét hogyan működtetjük és szabályozzuk ebben az országban.

Örülünk annak, hogy a Fidesz részéről hajlandóság mutatkozik, hogy leüljünk, hogy ennek a törvényi kereteit itt a parlamentben megalkossuk. Ez egy olyan újdonság, amiért, ha csak ezt az egyetlenegy momentumot vesszük figyelembe, már érdemes volt ezt a vitát itt lefolytatni, mert a legnagyobb ellenzéki frakció képviseletében Pokorni frakcióvezető-helyettes úr ezt a javaslatot egy érdemi és jó javaslatnak tartotta.

(14.00)

Mi állunk elébe ennek a vitának. Ennek a törvényjavaslatnak az előkészítését mi a magunk részéről elkezdjük, és egyébként bízunk abban, hogy az ellenzéki képviselők is partnerek lesznek a vitában.

Ilyen dolgokról kellene vitatkozni a továbbiakban. Valóban, mi is támogatnánk a frakcióvezető-helyettes úrnak azt a kezdeményezését, hogy a privatizáció mint olyan, ne legyen témája a jövőben a választási kampánynak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tiszaújváros önkormányzata - de gondolom, számos más település önkormányzata is - évről évre rendszeresen szembesül a vendéglátó-ipari egységek zajos működése miatt beérkező lakossági panaszokkal. A vendéglátóhelyek környezetében lakók nyugalmát nagymértékben zavarja az azokból kiszűrődő hangos zene, a távozó és érkező vendégek hangoskodása, valamint az üzlethelyiségek előtti rendszeres rendzavarás. Az említett jelenségek elsősorban a közelben lakók éjszakai pihenését teszik lehetetlenné.

A hatályos jogszabályok korlátozott lehetőséget biztosítanak az önkormányzatoknak a vendéglátó-ipari egységek nyitvatartási idejének korlátozása tekintetében. A nyitva tartás idejét a törvény alapján a kereskedő állapítja meg, az önkormányzat jegyzőjének arra semmilyen előzetes befolyása nincs. Az önkormányzat az utólagos szankcionálás eszközével csupán akkor léphet fel, amikor már fokozott lakossági elégedetlenséggel kell szembenéznie.

A vonatkozó kormányrendelet alapján a jegyző abban az esetben korlátozhatja az üzlet éjszakai nyitva tartását, illetve rendelhet el kötelező zárvatartási időszakot, ha az üzlet már két-három alkalommal méréssel bizonyítottan, figyelmeztetés ellenére lépte túl a külön jogszabályban meghatározott zajterhelési határértéket. A mérés költségei az önkormányzatot terhelik, amely jelenleg 60 ezer forint alkalmanként. Tapasztalataim szerint azonban gyakran előfordul, hogy az üzemeltető tudomást szerez a hatósági mérés szándékáról, és végül az sikertelenül zárul. (Folyamatos zaj.)

Az önkormányzat kezében tehát nincsen megfelelő eszköz a vendéglátóhelyek éjszakai nyitva tartása okozta problémák kezelésére. Az utólagos szankcionálás gyakorlatban való alkalmazása nehézkes és drága, az üzemeltető által önkényesen megállapított nyitvatartási idő utólagos korlátozása sok esetben eredménytelen. A folyamatosan érkező lakossági panaszokat a jegyző nem tudja eredményesen kezelni, a probléma az önkormányzat és a lakosság közötti konfliktussá válik.

A felvetés nemcsak helyi, tiszaújvárosi, hanem országos jelentőségű, ezt bizonyítja az is, hogy az állampolgári jogok biztosa éves beszámolóiban rendszeresen említést tesz a jogszabály-módosítások szükségességéről, a preventív jellegű jogi eszközök bevezetéséről.

A fentiek alapján kérdezem az államtitkár urat: milyen lehetőséget lát a vendéglátó-ipari egységek lakóhelyi környezetre gyakorolt zavaró hatásának csökkentésére? Milyen jogi eszközöket alkalmazhatnak az önkormányzatok a zajterhelést okozó üzlethelyiség üzemeltetőjével szemben? Lát-e lehetőséget az 1978. évi, belkereskedelemről szóló törvény és a szükséges egyéb, önkormányzati jogkört érintő szabályok módosítására?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi szabályok valóban lehetőséget teremtenek a jegyző számára, hogy azonnali intézkedéseket foganatosítson, ugyanakkor a jogszabályok nem egyértelműek a tekintetben, ha egyébként a megbüntetett bírósághoz fordul, a bíróság előtt is védhető majd a későbbiekben a jegyző határozata. Tehát mindenképpen szükség van arra, amit az államtitkár úr is megjegyzett, hogy a most tárgyalandó törvény vitájában, illetve ahhoz kapcsolódó módosító indítványokkal pontosítsuk a jogi helyzetet, hogy azok a határozatok, amelyeket a jegyző meghoz, a bíróság előtt is megálljanak a későbbiekben.

Tehát mindezek figyelembevételével, illetve, hogy lehetőségünk nyílik a következő hetekben, hogy ezeket a szabályokat pontosan és precízen megalkossuk, az államtitkár úr válaszát elfogadom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Úgy gondolom, hogy kezdünk közelíteni a probléma lényegéhez, amit én abban látok, hogy azt kellene megvizsgálnunk, hogy annak a problémakörnek a kezelésére, amiről itt már lassan egy órája beszélünk, megfelelő jogszabályi környezet áll-e rendelkezésre, hogy azok, akiknek egyébként ezen a területen intézkedniük kell, a jogszabály felhatalmazása alapján ezt megfelelőképpen meg tudják tenni. Nekem van egy olyan érzésem, hogy most is az a legnagyobb probléma, hogy van fogyasztóvédelem Magyarországon, csak az eszközeik túlzottan korlátozottak ahhoz, hogy megfelelőképpen tudják ezeket a cselekedeteket korlátozni és kordában tartani. Nekem van egyébként egy olyan érzésem, hogy ez a most benyújtott törvényjavaslat sem megfelelő ebben a tekintetben, mert bár tudjuk, hogy kormányrendeletek majd kapcsolódnak a dologhoz, és ki fogják egészíteni azokat a jogosítványokat, amelyre a törvényjavaslat felhatalmazást ad, ettől függetlenül azokat a módosításokat mindenképpen be kellene tenni ebbe a törvényjavaslatba, amely több eszközt adna például a fogyasztóvédelem kezébe, több eszközt biztosítana olyan büntetésekhez, amiről képviselőtársaim beszéltek.

Valóban meg kell vizsgálni ezt a kört, mert itt persze felmerül a versenykorlátozás lehetősége is, hogy ilyen eszközökkel esetleg valakiket korlátozni akarnak a versenyben, de olyan jogszabályi környezetet kell biztosítani, és nem kell szerintem feltalálni a spanyolviaszt, mert számos európai uniós országban erre már évtizedes gyakorlat van - ezeket a jogszabályokat át kell venni. Például hallhattuk, hogy a szomszédos Ausztriában viszonylag szigorú szabályozás van e tekintetben; akkor át kell venni azokat a szabályokat, és nálunk is alkalmazni kell.

Nekem is az a véleményem, hogy van még mit gondolkodni erről a törvényjavaslatról, tehát nem kellene elkapkodni ennek az elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Két mondattal szeretnék reagálni arra, amit Soltész Miklós elmondott.

Természetesen nincsen koalíciós vita. Én azt tapasztaltam ma itt ebben a teremben, hogy szakmai vita folyt minden oldalról, kifejtettük az álláspontunkat, nyilván még az is előfordulhat, hogy sikerült egymást meggyőzni, és aztán azt az álláspontot, amit korábban képviseltünk, azt meg lehet változtatni.

A másik: természetesen lehet kárhoztatni a nagy bevásárlóközpontokat, de azért nagyon-nagyon sok ember vásárol ezekben a központokban. Másrészt pedig a kiskereskedők közül sem mindegyik a gyártótól szerzi be közvetlenül az árut, hanem adott esetben az ilyen nagy bevásárlóközpontban vásárol. Tehát számára is fontos, hogy ott megfelelő minőségű és megfelelő árú áruhoz jusson hozzá.

Egy olyan területről szeretnék nagyon röviden beszélni, amiről eddig nem nagyon esett szó, de az elmúlt hetekben már én magam is felvetettem egy interpelláció keretében, mégpedig a vendéglátóhelyek nyitva tartására vonatkozó szabályokra gondolok. Az ismert és tudott, a jelenlegi szabályozás bizony korlátozottan ad lehetőséget az önkormányzatoknak a tekintetben, hogy ha valamiféle panasz érkezik a vendéglátóhely működésével kapcsolatban, akkor megfelelően eljárjanak.

A jelenlegi szabályozás meglehetősen bonyolult, hosszadalmas és kevésbé vezet eredményre, tehát az mindenképpen indokolt, hogy a jelenlegi szabályozásban ezt a területet is megpróbáljuk jobban, pontosabban szabályozni, úgy, hogy az ne korlátozza természetszerűleg a versenyt, tehát egyrészt lehetőséget teremtsen minden vállalkozás számára, hogy adott területen megnyithassa a vállalkozását, de meggyőződésem szerint valamiféle korlátot kell szabni a tekintetben is, hogy előzetesen az önkormányzatnak valamiféle beavatkozási lehetősége legyen, ne csak utólag járhasson el az adott vendéglátóhellyel kapcsolatban, ha az egyébként nem tartja be a szabályokat.

(13.30)

Azokat a felhatalmazásokat, amelyek itt a törvényjavaslatban megfogalmazódnak, részben elfogadhatónak tartjuk, ugyanakkor továbbra is pontatlannak tekintem én magam is és mások is a tekintetben, hogy például a zajokozásnak a mértékét úgy szabályozza a jogszabály, hogy a “veszélyes mértékű zajö definícióját határozza meg, ami sokkal inkább, úgy gondolom, vonatkozik egy ipari üzemre, ahol ilyen veszélyes mértékű zaj előfordulhat. Itt egy teljesen másféle szabályozást kellene alkalmazni. Pontosabban, a tekintetben, ha a jegyző valóban megteszi a maga intézkedését, és, mondjuk, azonnali hatállyal bezáratja azt a vendéglátóhelyet, akkor bíróság előtt is meg tudja védeni az álláspontját. A jelenlegi szabályozás szerint erre nem látunk megfelelő biztosítékot. Tehát hogyha hoz egy ilyen határozatot a jegyző, akkor azt a jelenlegi szabályozás szerint nem tudja megfelelőképpen indokolni ahhoz, hogy az a bíróság előtt is megálljon.

E tekintetben, én úgy gondolom, ezt pontosabban kellene a törvényben szabályozni, már csak azért is, hogy ez a probléma ne zúduljon közvetlenül az önkormányzatokra, mert tudott dolog, hogy egyrészt ha az önkormányzat betartja a törvényi előírásokat, akkor az összes ezzel kapcsolatos probléma ott marad az ő területén, és minden harag az önkormányzatra zúdul, mondván, hogy nem képes ezt a problémát kezelni és megoldani.

Tehát én úgy gondolom, hogy nemcsak utólagos intézkedési lehetőséget, hanem valamiféle előzetes mérlegelési lehetőséget is kellene adni az önkormányzatoknak, hogy bizonyos területeken vendéglátóhelyek nyitására csak, mondjuk, egy önkormányzati rendeletben adott felhatalmazás alapján legyen lehetőség. Én úgy gondolom, hogy az önkormányzatok e tekintetben józanul tudják mérlegelni és értékelni azt, hogy azon a területen milyen jellegű létesítmény vagy vendéglátóhely nyitható, amelyik nem fogja zavarni a környezetének az életét, és ilyen értelemben nem fogja korlátozni semmilyen tekintetben a verseny szabadságát.

Azért szerettem volna erre a területre is ráirányítani a figyelmet, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt vitaszakaszban erről kevesebb szó esett, de ez egy fontos probléma, amire valamiféle megoldást kell találnunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden arra szeretnék reagálni, amit még Bóka képviselő úr az előzőekben elmondott. Tisztelt Képviselő Úr! A Fidesz képviselőitől a mai napon kétféle hozzászólást hallhattunk. Az egyikféle hozzászólás arról szólt, hogy miért akkora a költségvetési hiány, amekkora, mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a költségvetési hiány csökkenjen, illetve mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az eurót mielőbb bevezessük. Ez volt az egyikfajta hozzászólás.

A másikfajta hozzászólás, sokszor ugyanannak a képviselőnek a szájából, példa erre Varga Mihály képviselő úr felszólalása is, aki azt kérte számon a költségvetéstől, ettől a kormányzattól, hogy miért nem költünk többet az önkormányzatokra, miért nem költünk többet számos más egyéb célokra, csak azt nem mondták el, hogy egyébként a Fidesznek mi az elképzelése erről az egész problémakörről, van-e valamiféle olyan programja a Fidesznek, amiről itt a parlamentben be tudnak számolni, és alternatívaként be tudják mutatni a jelenlegi kormánykoalíció elképzeléseivel szemben.

Csupán csak azt hallhattuk önöktől, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mi mindenre kellene még többletforrásokat költeni, mi mindenre kellene még többletet elkülöníteni és biztosítani sokszor indokolatlanul. Itt most szeretnék utalni arra, hogy például az önkormányzati finanszírozás csökkenésével kapcsolatban Jauernik képviselő úr a délelőtt folyamán már részletesen elmondta azt, hogy miért csökken többek között például feladat-elmaradás miatt meg adócsökkenések miatt is az önkormányzati finanszírozás. Ha itt lett volna a képviselő úr, meghallhatta volna. De még egyszer szeretném hangsúlyozni: egyetlenegy, még egy programfoszlányt sem hallhattunk a Fidesz képviselőitől, hogy egyébként ők ezt az egész problémakezelést hogyan képzelik el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyre gyakrabban hallom gazdaságpolitikusoktól, politikusoktól is azt a sugalmazást, vagy legalábbis úgy tűnik, mintha ez lenne a sugalmazás, hogy minden gazdaságpolitikai problémánkra megoldást jelent az euró minél előbbi bevezetése. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon súlyos tévedés és nagyon súlyos félreértés, és el kellene kerülni még a látszatát is annak, hogy a laikus közvélemény számára az euró bevezetésének időpontját úgy próbálnánk meg sugalmazni, mintha ettől függne az összes bajainknak, problémáinknak a megoldása.

Képviselőtársaim is tisztában vannak azzal, hogy ettől, a bevezetés időpontjától sokkal fontosabb az, hogy például milyen árfolyamon csatlakozunk az euróhoz, mert hiszen azok az országok, amelyek bevezették az eurót és csatlakoztak az euróhoz, bizony súlyos gazdasági bajokkal találták magukat szembe az első években, és meg kellene vizsgálnunk - és e tekintetben még a legmagasabb képzettségű szakemberek sem igazán fejtették ki az álláspontjukat -, milyen következményei lehetnek az euró idő előtti bevezetésének, illetve megnézni, hogy milyen gazdasági fejlődési folyamaton mentek át azok az országok, amelyek csatlakoztak, és melyek azok, amelyek kívül maradtak az eurózónán. Tehát nem véletlen, hogy azok az országok - persze vannak történelmi hagyományok, erről nem akarok most beszélni, hogy Anglia miért nem csatlakozott az övezethez -, de meg kellene nézni, hogy azon országokban hogyan alakultak a fejlődési folyamatok, és milyen tapasztalatok vannak az euró bevezetésével kapcsolatban, és egy ilyen, valóban mindenre kiterjedő elemzés után kellene eldönteni azt, hogy milyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) árfolyamon és mikor csatlakozunk az euróövezethez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(20.00)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár harmadik napja folyik a vita a parlamentben a költségvetésről. A parlamentáris rendszerekben a költségvetési vita a parlament működésének csúcspontja, hiszen a költségvetésben mutatja be a kormány azt a gazdaságpolitikai elképzelését, amelyet a következő évben meg kíván valósítani, és nyilvánvalóan itt, a parlament keretei között kell ezt megvitatnunk. Az elmúlt két napban mind pénzügyminiszter úr, mind kormánypárti képviselők részleteiben beszéltek már erről a javaslatról.

Természetes volt a várakozás mind a politikában, mind a közvéleményben, hogy az elmúlt hetek vitái alapján az ellenzék vezére, Orbán Viktor itt, a parlamentben fejti ki az álláspontját, az ellenzék álláspontját a költségvetési törvényjavaslatról, és fejti ki azt, hogy az ellenzék milyen alternatív javaslatokban gondolkodik, milyen más megoldásokat javasolna az országnak. Sajnálatosan azt kell tapasztaljuk, hogy az ellenzék vezére, Orbán Viktor most is megfutamodott ettől a vitától.

Az elmúlt hetekben még azt hallhattuk az ellenzéki képviselőktől, hogy az elnök úr azért nem vesz részt itt a parlamenti vitában, mert méltánytalanul kevés idő áll a rendelkezésére, és emiatt nem tudja kifejteni az álláspontját. Hát itt az elmúlt három napban mintegy 15-20 órában beszélhetett volna ő egymaga innen, a pulpitusról arról, hogy mit gondol. De mint ahogy megtapasztaltuk, az ellenzék vezére csak olyan közegben hajlandó az utóbbi időben felszólalni, ahol nincsenek válaszok, ahol nem kap választ azokra a kinyilatkoztatásokra, amelyeket hallhatunk napról napra. (Dr. Kovács Zoltán: Orbán menedzsere vagy?)

Természetesen van egy másik alternatíva is. A másik alternatíva az, ami sokkal inkább valószínűsíthető, hogy az ellenzék vezérének, Orbán Viktornak nincs mondanivalója, ugyanis a Fidesznek nincs olyan konzisztens gazdaságpolitikája, ami alternatívát jelentene a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájával szemben. Egyébként ezt megerősíti az elmúlt két nap vitája is, mert hiszen az ellenzéki képviselők ilyen konzisztens gazdaságpolitikáról nemigen számoltak be. De az előző napok különböző médiavitáiban, rádióvita kapcsán az egyik vezető ellenzéki gazdaságpolitikus el is ismerte, hogy nincs gazdaságpolitikai elképzelése egyelőre a Fidesznek.

Ez természetesen megkérdőjelezi azt is, hogy azok a vélemények és kritikák, amelyeket itt megfogalmaznak ezzel a költségvetéssel szemben, min alapulnak. Mert nyilván akkor van hitele egy ilyen kritikának, ha fel tudnak mutatni egy olyan alternatív javaslatot, amit egyébként ők megvalósíthatónak és jobbnak tartanak. Egyébként is megkérdőjelezhető, hogy milyen demokráciában gondolkodik az ellenzék vezére, ha ő a parlamentet egy olyan intézménynek tekinti, ahová nem érdemes bejárni, és ahol nem érdemes a véleményét kifejteni. Ezt megtapasztaltuk az előző ciklusban, amikor háromhetenként ülésezhetett a parlament.

Az elmúlt két napban az ellenzéki képviselők általában kétfajta kritikát fogalmaztak meg. Az egyik fajta kritika arra vonatkozott, hogy a költségvetési hiány és az államháztartási hiány miért akkora mértékű, amilyen, és szükségszerű lenne ennek a csökkentése; egyébként ezt senki sem vitatta a kormánypárti képviselők részéről. És kritizálták azt is, hogy az euró bevezetésére mikor kerül majd sor. E tekintetben nincs egységes véleménye láthatóan az ellenzéknek sem, ez tegnap este olyan 7-8 óra tájban derült ki, amikor ellenzéki politikusok is egészen más véleményt fejtettek ki e tekintetben, mint amit eddig hallhattunk az ellenzék részéről. Tehát a kritikák egyik része erre vonatkozott; a másik változatban viszont olyan módosító indítványok tömegéről beszéltek az ellenzéki képviselők, amelyek a kiadások korlátok nélküli növelését eredményezték volna.

S egy másik jellemzőre is szeretném felhívni még a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az utóbbi időben az ellenzéki képviselők is átvették a Fidesz vezérének gyakorlatát, hogy nem itt, a parlamentben állnak elő a javaslataikkal, hanem sajtótájékoztató keretében, mint például Varga Mihály úr, aki tegnap egy sajtótájékoztatón vezetett elő valamiféle olyan javaslatcsomagot, amely egyébként olyan 100-110 milliárd forintos többletkiadással járna. (Pokorni Zoltán: Tiltsátok be a sajtót, nincs más megoldás.) Természetesen nem megnevezve azt a forrást, hogy ezt miből lehetne működtetni és finanszírozni.

(8.40)

Ez megint csak arra ad lehetőséget, hogy a sajtó képviselői előtt ilyen virtuális javaslatokkal bombázni a közvéleményt, de itt a parlamentben egyébként nem álltak elő ilyen javaslatokkal. (Pokorni Zoltán Molnár Albert felé fordulva: Államtitkár úr, nem kellemetlen ezt hallgatni? Nagyon snassz!) Úgy gondolom, hogy mindezek figyelembevételével inkább azokról kellene még beszélni, néhány gondolat erejéig, mert nem akarom a frakcióm idejét teljesen elfogyasztani (Pokorni Zoltán: Képviselő úr, folytassa nyugodtan, üssön minket!), azokról a prioritásokról, amelyeket mi a korábbiakban megfogalmaztunk. Képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr majd eljön ide, és akkor majd elmondja azt a konzisztens álláspontját, amit egyébként itt bekiabálva szeretne velem közölni.

Elmondta a pénzügyminiszter úr, hogy ha egy állampolgárra vetítjük a rendelkezésre álló forrásokat, mintegy 89 900 forintot oszthat el minden állampolgár a jövő évben, és e keretek között lehet gondolkodni. Amikor arról beszélünk, hogy mennyit kell például költeni az egészségügyre, akkor azt mondhatjuk, hogy ebben a költségvetésben minden egyes állampolgár, aki egyébként nem látogatja meg az orvosi rendelőt, mert nincsen rá szüksége, mert egészséges, az is 8490 forintot költhet ebben az évben erre.

Az egészségügyi kiadások egyébként 2002-höz viszonyítottan mintegy 38 százalékkal növekedtek, tehát nem igazak azok az ellenzéki állítások, mint hogyha csökkenne az egészségügyre fordított kiadások összege.

Ugyancsak beszélhetünk részleteiben arról az új szociálpolitikai rendszerről, amely a családok 96 százalékának nyújt többet a jelenlegi rendszerhez képest, és megint csak érthetetlen az az álláspont, amelyet tegnap Varga Mihály úr kifejtett a sajtótájékoztató keretében, minthogyha rosszabbul járnának a családok ezzel a rendszerrel. 2002-höz viszonyítva mintegy 130 milliárd forinttal költ többet a kormány a családtámogatás rendszerére, de a tavalyi évhez viszonyítottan is mintegy 47 milliárd forinttal többet. A nyugdíjak vásárlóereje is - és azért emelem ki ezeket a dolgokat, mert ezeket emelte ki tegnap Varga Mihály úr is a sajtótájékoztatója keretében - 35 százalékkal magasabb, és ez jövőre tovább emelkedik mintegy 4-4,5 százalékos mértékben, tehát megint csak nem állja meg a helyét az a kritika, amelyet megfogalmaztak.

Az euró bevezetéséről tegnap is kialakult itt az esti órákban egy vita, itt sok gazdaságpolitikus és ellenzéki politikus is azt próbálja sugallni, mintha az euró bevezetése minden gazdasági bajunkra és problémánkra egy csapásra megoldást jelentene, és semmi mást nem kell tennünk, mint hogy bevezetni mielőbb az eurót, és aztán minden problémánk egy csapásra megoldódik. Nekünk ezzel szemben az a véleményünk, sokkal fontosabb az, hogy az időzítés mikor történik, milyen árfolyamon történik a bevezetés, és olyan időpillanatban, amely a magyar gazdaság számára a legoptimálisabb, és nem jelenthet a magyar gazdaságra és társadalomra olyan elviselhetetlen terhet, amely az embereket megterhelné.

Azt ajánlom képviselőtársaimnak, hogy a mai napi vitában legalább ilyen konkrét javaslatokról és kérdésekről folyjon a vita, és talán az utolsó napon végre megismerhetjük az ellenzéknek azt az álláspontját, azt a véleményét, hogy ők egyébként milyen gazdaságpolitikát követnének, azért, hogy a választók is választani tudjanak, nemcsak valamiféle légből kapott javaslatok, hanem reális elképzelések között.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt szoktuk kérdezni, hogy ki tud igazán hitelesen kritikát mondani egy költségvetésről. Az, aki tud hivatkozni arra, hogy akkor, amikor ők pozícióban voltak, amikor például ön is miniszter volt, akkor az előző kormány milyen gyakorlatot folytatott.

(13.30)

Az előző kormány azt a gyakorlatot folytatta, hogy azt mondta: tervezzük az inflációt 5-6 százalékra, ennek megfelelően az egyes normatívákat megemeljük 3-5 vagy esetleg 6 százalékkal, aztán amikor a végére értünk az évnek, akkor láthattuk, hogy az infláció nem 6, hanem 12-13 százalék lett, mint ahogy az egész ciklusuk idején volt az infláció. Tehát azokat a normatívaemeléseket, amelyeket megtettek, gyakorlatilag elvitte az infláció. Elrontott gazdaságpolitikáról beszélni, tisztelt képviselő úr, akkor, amikor a gazdasági növekedés éppen duplája vagy közelít a duplájához ahhoz az időszakhoz képest, mint ami az önök kormánya idején volt, illetve az infláció eléri a jövő évben… - vagy csökken, 3 százalék alá csökken, szemben az önök időszakával, amikor 10 százalék fölött volt három éven keresztül az infláció. Varga Mihály és Matolcsy György gazdaságpolitikusok emlegették az autópálya-építések visszafogását, nem mi, kormánypárti politikusok beszéltünk erről az időszakról olyan módon, ahogy ön mondta.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha egy ellenzéki pártnak van hiteles gazdaságpolitikája, akkor a benyújtott indítványok nem ad hoc módon születnek, tehát nem egyes képviselők indítványairól van szó, hanem arról szól, hogy egy ellenzéki párt megfogalmaz egy gazdaságpolitikát, ahhoz illeszti a módosító indítványokat, és ezek a módosító indítványok konzekvens és hiteles programként mutatják be az ellenzéki párt gazdaságpolitikáját. Ilyenről nincsen szó az önök módosító indítványaiban, hanem inkább az a szélkakas-politika jelenik meg, amit az elmúlt hetekben, hónapokban láthattunk és tapasztalhattunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, ellenzéki képviselőtársaim sem gondolták komolyan azt, hogy a mai napon ismételten lefolytatjuk azt az általános, illetve részletes vitát a törvényjavaslattal kapcsolatban, amit egy évvel ezelőtt már itt a parlamentben lefolytattunk. A miniszter úr felvezetőjében egyértelműsítette, hogy tulajdonképpen egy technikai módosításról van szó.

Természetszerűleg egy ilyen törvényjavaslat kapcsán el lehet mondani az elmúlt egy év tapasztalatait a törvény működésével kapcsolatban, de én azt tanácsolnám képviselőtársaimnak, hogy legyenek e tekintetben konkrétak, és konkrét érveket mondjanak el, mert egyébként Herényi képviselő úrnak tökéletesen igaza van, amikor szellemi környezetszennyezésről beszél, amikor itt összevissza hangzanak el olyan állítások, amelyeknek egyébként semmiféle alapja nincs. Ellenzéki képviselők sem mondhatják egyébként, hogy a környezetvédelem területén a termékdíj-szabályozás kapcsán ne történtek volna olyan lépések, amelyek alapvetően változtatják e gazdasági ág működését. De tudnunk kell természetszerűleg, hogy a gondolkodásmód, amit az emberek alkalmaznak a különböző környezetszennyezési problémákkal kapcsolatban, rendkívül lassan változik meg. Egyik pillanatról a másikra nem fognak átállni ilyen vagy olyan termékkörre csak azért, mert az környezeti problémákat okoz.

Amit Herényi képviselő úr fölvetett, hogy az Európai Unió régebbi tagállamaiban mi a helyzet, meg kellene nézni, hogy egyébként ott a termékdíjak hogyan alakulnak a magyar termékdíjakhoz képest, és milyen fogadtatása lenne annak, ha azokat a termékdíjakat nagyságrendben, mondjuk, itt Magyarországon egyik pillanatról a másikra bevezetnénk. Úgy gondolom, hogy tényekről kellene beszélni, és szakmai észrevételeket elmondani, bár még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem egy új törvényjavaslatról van szó, hanem egy olyan javaslatról, amit már egy évvel ezelőtt itt a parlamentben részletesen megvitattunk.

Köszönöm szépen.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a száz lépés program egy lépéséről szeretnék beszélni, de azt, hogy ennek milyen jelentősége van, mi sem mutatja jobban, hogy 1025 települést érint az országban. Ez pedig az a foglalkoztatási program, amelyet a kormány hirdetett meg a szezonális foglalkoztatási gondok enyhítésére. Tudott dolog, ismert képviselőtársaim előtt, hogy a különböző közmunkaprogramok sem jelentettek ez idáig megoldást, különösen a téli időszakban, olyan területeken, ahol hátrányos helyzetű régiókban különösen magas a munkanélküliség, és nehezen találnak maguknak az emberek munkát. Ezért hirdette meg a kormány ezt a programot.

Mint ahogy említettem, 1025 településről mintegy 330-340 pályázat érkezett be, és ez mindösszesen mintegy 24 ezer regisztrált munkanélküli számára jelent mintegy 6 hónapos foglalkoztatási lehetőséget. Igazából ezt azok a képviselők tudják értékelni, akik ilyen körzetben képviselők, mint például én is, aki a dél-borsodi régió számos hátrányos helyzetű településének vagyok a képviselője, és tudom, hogy ez milyen probléma megoldását jelenti egyes településeken. Nem beszélve arról, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket az önkormányzatok más forrásból, saját forrás nem állván rendelkezésre, nem tudnak megoldani. Ez hozzájárul a települési rend és tisztaság megteremtéséhez, tehát ez is egy olyan lépés a 101-ből, ami kis lépés ugyan, de nagyon-nagyon sok ember számára jelent megoldást, ha átmenetileg is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legalább olyan hosszú időn keresztül lehetne ecsetelni Áder képviselő úr beszédének az ellentmondásait, mint amennyi ideig ő maga beszélt. Én csak két dologra szeretném őt emlékeztetni. Nem értjük, hogy miért kárhoztatja a Fidesz azt, hogy a fölvehető hitelek határát 15 millió forintra korlátoztuk, amikor ön ecsetelte éppen azt, hogy az átlagosan felvett hitelek nagysága az 5 millió forintot is alig érte el.

A másik, amire szeretnék utalni, hogy aki 30 millió forint hitelt vett föl, 20 éves futamidővel is havonta körülbelül 200 ezer forint törlesztőrészletet kellett fizetnie. Vajon rászorul-e az állami támogatásra az az állampolgár, aki havi 200 ezer forintos törlesztőrészletet vállal akkor, amikor fölveszi ezt a lakáshitelt? Amikor igazságosságról beszélünk, tisztelt képviselő úr, akkor ezek a kategóriák nem tartoznak bele.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindkét ellenzéki képviselő, aki fölszólalt a témában, figyelmét szeretném fölhívni arra, hogy az előző kormány idején fogadták el a villamos energia liberalizációjáról szóló törvényt, de az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy nincs egységes szabályozás sem az Európai Unión belül, sem a világon bárhol, mivel a rendszerek annyira különböznek egymástól, hogy szinte lehetetlen egységes szabályozást e tekintetben elfogadni. Az, hogy egy ilyen speciális területre vonatkozó szabályozás a későbbiekben hogyan fog működni, nyilvánvalóan előre pontosan nem meghatározható, ezért szükséges egy ideig működtetni a szabályozást, amíg annak a hatása kiderül.

A számonkérést nem a jelenlegi kormánypártok indították el, hanem az ellenzéki párt oldaláról a legnagyobb ellenzéki párt vezére vetette azt fel, hogy mintha itt azon szabályozás eredményeként, ami egyébként a Fidesz-kormány idején született, valamiféle luxusprofit keletkezne. Ha ez valóban így lenne, akkor nyilvánvalóan az előző kormányzatnak erre tekintettel már vizsgálatokat kellett volna folytatnia, nemcsak most, ebben a kormányzati ciklusban, hanem azt megelőzően is.

(21.00)

Egyébként, ha erre gondoltak volna, akkor talán nem kellett volna teljes mértékben megkötni a következő kormányzat kezét e tekintetben, mert hiszen ha belegondolnak, a kormányzatnak semmilyen eszköze nincs. Ha a versenypiac, ahogyan korábban azt modellezték és elképzelték, nem úgy működik, akkor kellett volna talán hagyni a törvényjavaslatban a kormánynak egy olyan eszközt a kezében, amivel egyébként lépéseket tud tenni.

Jelenleg, ha ezt a törvényjavaslatot nem fogadjuk el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor a továbbiakban sem lesz semmilyen eszköze a kormánynak, úgyhogy tárgyalni tárgyalhat, csak nem tud majd semmiféle eredményt fölmutatni. Köszönöm szépen.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ellenzéki képviselők percről percre és óráról órára gabalyodnak bele a saját maguk által keltett zűrzavarba, és már maguk sem értik, hogy most akkor honnan kezdődött az egész történet, és hova jutottak, és hová akarnak eljutni. Egyre nyilvánvalóbb az, hogy ha van sapkája, akkor az a probléma, ha nincs sapkája, akkor az a probléma. Ha a kormánypártok csinálnak valamit, akkor az a baj, ha nem csinálnak valamit, akkor az a baj. Tulajdonképpen sem Lázár Mózes, sem képviselőtársa igazán nem adott arra nézve semmiféle utalást, hogy a Fidesz képviselője, akiknek vezére az egész zűrzavart előidézte, tulajdonképpen milyen állásponton van: a kétéves működést követően támogatják-e a hatósági ár újrabevezetését, amit tulajdonképpen ők maguk kezdeményeztek azáltal, hogy ismételten legyen ilyen eszköz a kormány kezében, hogy az árakra valamiféle hatással legyen, feltételezve azt, hogy természetesen az az állítás, amit a Fidesz vezére megfogalmazott, minden tekintetben megállja a helyét.

Azt kérem az ellenzéki képviselő uraktól, döntsék el, hogy melyik állásponton vannak, támogatják-e ezt a javaslatot, ami eszközöket ad a kormány kezébe, hogy az általuk feltételezett úgynevezett luxusprofitot korlátozni lehessen, mert ha egyébként nem támogatják, akkor legyenek szívesek azt megmondani, hogy milyen eszközök állnak a kormány rendelkezésére a jelenlegi jogszabályi keretek között arra, hogy valamiféle eredményt érjen ezen a területen. Mi úgy találjuk, hogy egyébként polgárjogi szerződések vannak.

A polgárjogi szerződéseket kétoldalúan lehet módosítani. Ha az egyik fél nem kívánja ezt módosítani, akkor természetesen el lehet állni ettől a szerződéstől ennek minden jogkövetkezményével. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egyedüli eszköz a hatósági ár visszaállítása, és kérem, hogy most már mondjanak valamit e tekintetben, hogy ezt támogatják, vagy nem támogatják.