Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Parlament! Államtitkár Úr! Az eddigi felszólalásokból is és a három héttel ezelőtti vitából is látható, hogy a benyújtott törvénytervezetnek igen sok értékelendő része van, amelyre régóta várt mind a közvélekedés, közhangulat, mind azok a személyek és szervezetek, akikről szól ez a törvénytervezet. De ugyanilyen mennyiségben lehet véleményt, kritikai véleményt hallani mindazokról a személyekről és közhangulati elemekben is bővelkedő megszólalásokból, hogy vannak olyan pontjai a tervezetnek, amelyek átgondolást vagy némi módosítást igényelnének.

Én megpróbáltam ebben a kérdéskörben azokkal a személyekkel - és itt értem ez alatt nemcsak, mondjuk, a vagyonőrök szakmai kamaráját, hanem akik a gyakorlatban fegyverekkel foglalkoznak, legyen az rendőrségi oldal, de legyen az akár egy sportegyesület - érdemben vitatkozni erről a témakörről. És mint mondtam, az ő részükről ugyanígy egyértelmű pozitív és nagyon előremutató elemeket látnak, de ugyanígy érezhető némely tekintetben az aggodalom.

Ami nagyon pozitív szándéka, hogy próbáljuk meg a törvénnyel csökkenteni a fegyverrel elkövetett bűncselekmények, balesetek számát. Azt hiszem, ennek a célnak senki nem mond ellent, ha ezt így megfogalmazzuk. Ugyanígy roppant pozitív egyes elemeiben a szabályozás, hogy ki is kaphat fegyvert. Például most már elég egyértelmű, hogy a bűnügyi nyilvántartás idejéig nem kaphat fegyvert az, aki ebbe a körbe valamiért valamikor bekerült. Eddig ez nem volt így, és ez komoly anomáliákat hozott az engedélyezési eljárás során.

Még sorolhatnék számos példát. Az maga, hogy törvényerővel próbáljuk meg ezeket utánszabályozni ezt a kényes kérdést, és egyértelmű definíciókkal fogalmazza meg a törvény az elején azokat a szakmai kérdéseket, amelyekben eddig nézeteltérések voltak... - bár rögtön megjegyzem, hogy a lőfegyver definíciójánál a szakemberek újra javasolnák bevezetni, hogy mi is a lőfegyver - ami a 7,5 joule-t meghaladó mozgatási energiával távolítja el a lövedéket - hogy definiált értéket is írjunk a lőfegyver fogalma mellé.

A törvénytervezetben, mint említettem, elgondolkodtató javaslatok is vannak, amelyek nem biztos, hogy önmagukban így kimondottan rosszak lennének, hanem nem egyértelműek, és ez teszi olykor aggályossá a majdani működését a törvénytervezetnek.

(11.30)

Ilyen kérdéskör például az öröklés esetében a fegyver tárolása és tartása az örökösök esetére. Ugyanis a törvénytervezet egy vélhető örököst lát, de az a kérdés, a rendőrség tudja-e vélelmezni, hogy ki lesz az az örökös, főleg ha egy sportlövő vagy vadász családban egyben a családtagok is sportlövők vagy vadászok, és esetleg családi egyezség lesz majd arról, hogy ki lesz az örökös. Ebben a rendőrségnek kell állást foglalni, hogy kinél írja elő, és kinél hosszabbítja meg és engedélyezi a fegyvertárolási lehetőséget? Jogos a felvetés, hogy ilyen esetre is kell gondolni, csak úgy érezzük, hogy nem egészen egyértelmű ebben az állásfoglalás, vagyis a tervezet.

Tudjuk, hogy a magyar sportlövőkre, vadászokra és mindenkire vonatkozóan nagyon szigorú és egyértelmű szabályozás van, de a külföldiek részéről elég intenzív vadásztatás folyik Magyarországon. Úgy gondolom, hogy az ő esetükben is egyértelműsíteni kellene, hogy például a szállodában és egyéb helyeken hogyan próbálják meg tárolni ezeket a fegyvereket - nyilván nem a párna alatt. Ők mintha néha kimaradnának ebből a gondolati körből. A szándék egyértelmű, hogy szigorú tartással és tárolással legyenek biztosítva, de nem láttam, hogy nevesítve a külföldiekre is vonatkozna a tárolási kötelezettség.

Az előttem felszólaló Pozsgai Balázs ugyanazt a témakört érintette. Valóban nemcsak a Magyar Sportlövő Szövetség van, hanem például említette a szituációs lövészeket is, és most - különös hobbi és új stílus - az elöltöltős fegyverek reneszánszát éljük, kialakítottak egy országos szövetséget. Ebben nehéz állást foglalni, hogy kellene-e egy csúcs, országos szövetség, amely összefogja az egyes tagszövetségeket, és annak a csúcsszövetségnek kellene majd ezt az állásfoglalást megadni az engedélyezésnél, de egyelőre nem így van. Tehát vannak lövészszervezetek, amelyeknek országos szervezeti rendje van.

A fegyverviselés ténye, hogy mások ne észleljék a fegyverviselést - ez egy jogos észrevétel -, tehát agresszióra, provokációra ne adjanak alkalmat. Eddig a rejtve viselés fogalma szerepelt. Az észlelhetőséget előírni, ez a szakemberek szerint már egy kényes kérdés, mert akármilyen kicsi a fegyver és akármilyen trükkös elrejtések vannak, van egy bizonyos testtartása annak a személynek, aki szolgálati viszonyban vagy bármiben rendszeresen használ fegyvert, és a rejtve viselés során, aki hozzáértő, pontosan tudja, észreveszi, hogy van-e valakinél fegyver. Tehát roppant nehéz észlelhetetlenül hordani egy fegyvert mindazoknak, akik erre jogosultak. Hogy ki jogosult, ki nem, azt nem vitatom, de aki egyáltalán jogosult, az észlelhetetlenül viselje a fegyvert, ez elég nagy bravúr. Tudjuk, hogy néhány parabellum tárral együtt egész komoly súly, azt észlelhetetlenül viselni nem tudom, hogy lehet - magunk között szólva, nehéz ügy.

Ugyanígy a viselhetőséggel kapcsolatosan: a törvény 33. § (4) bekezdésében engedélyezné a nyílt viselést bizonyos okoknál, és ehhez a nyílt viseléshez nem társítja - véleményem szerint helytelenül -, hogy formaruhát is kelljen előírni. Tehát akik nyílt viseléssel hordhatnak fegyvert, azok csak formaruhában tehessék ezt meg, akkor egyértelmű, hogy mi az, ami miatt ő nyíltan is viselheti a fegyvert. Jelenleg azt mondja a törvényjavaslat, hogy "Rejtve viselés, szállítás szabályai nem vonatkoznak azokra, akiknek feladatai ellátásához a nyílt viselés, szállítás indokolt a feladat ellátásának idejére." Én itt még a formaruhát is megkövetelném, mert ez megint provokációra, agresszióra adhat okot a környezet részéről.

Amint említettem, a törvényi szigorítás részével általános, elméleti szinten magam is egyetértek, és ebben a kategóriában nem értem azt, hogy a gáz-, riasztófegyvereknél miért akarjuk alanyi jogon engedélyezni a hozzájutást, hiszen tudjuk, hogy fegyvernek vélt tárggyal és nem lőfegyverrel, de gáz- és riasztófegyverrel történtek már komoly rablások, ráadásul ez mindig azokkal történik meg, akiknek amúgy sincs engedélyük. Tehát itt már elválik, hogy kire is hat majd ez a törvény igazából. De akik még engedélyesek, kvázi bejelentési kötelezettség után viselnek majd gáz- és riasztófegyvert, ezek olyan élethű fegyverek, hogy senki sem meri azt mondani egy rablás esetén, hogy ez egy játékszer, uram, ezzel itt lövöldözhet, úgyse adom a pénzt, vagy nem adom oda az autómat egy piros lámpánál, amikor majd kiszállítanak - ez sajnos a nagy értékű autólopás új technikája.

Elfogadhatónak tartom az eddigi gyakorlatot, a szigorítotti részét, a nyilvántartási és a vizsgához való kötöttséget, és természetesen, ami az életkort és a cselekvőképességet illeti, azt már nem is akarom említeni, ez továbbra is evidens része lenne a gáz- és riasztófegyver tartásának.

Egy régi téma, hogy amikor a rendőrség engedélyezi lőfegyver tartását, ennek egyik feltétele a biztonsági zárral ellátott tárolószekrény kialakítása. Amikor megérkezik a rendőr, tudja, hogy a rendeletben nincs benne annak a rögzítése, de mindig javasolja, hogy ha van lehetőség, rögzítsék is le valamilyen pánttal vagy valahogy ezt a szekrényt. Különösen érdekes ez, amikor nem vadászpuskáról beszélünk, mert egy vadászpuskaszekrényt észrevétlenül elvinni egy lakásból eléggé körülményes, hacsak nem eldugott helyről van szó, de ott meg ne tartsanak fegyvert, tehát nem nagyon lehetséges egy nagy puskaszekrénnyel elmenekülni. Egy páncélkazettával, amelyben egy maroklőfegyver van, ott megfogja a páncélkazettát és elviszi lőfegyverestül, majd otthon aztán szétdarabolja, vagy az erre megfelelő eszközöket beveti.

A lőterek működtetése kapcsán, mivel az előzőekben egyeztettem az államtitkár úrral, tudom, hogy ebben egy újragondolás van a beterjesztetthez képest is, hiszen az eredeti beterjesztés szerint csak gazdasági társaságok működtethetnének lőteret. Hála istennek, a lövészet mint sport reneszánszát éli Magyarországon, és nagyon sok lőegylet, egyesület működtet, üzemeltet, lőteret. Ebben módosító indítvánnyal, és ha jól értettem, egyetértő módosító indítvánnyal ez korrigálva lesz, tehát hogy az egyesületek továbbra is ezt a jogosultságot megkapják, hogy üzemeltethessenek lőteret.

Egy új szemlélete a törvénytervezetnek, hogy akik munkahelyükhöz kötötten lőfegyvert tartanak, szolgálati fegyverüket önvédelmi fegyverként hazavihetik, és otthon is tárolhatják. Itt nem láttam egyértelműnek a szabályozást. Rendben van, ez egy érdekes felvetés, miért ne lehetne így, azonban mi lesz, ha ezt a hazavitt önvédelmi fegyverét használja is, mondjuk, egy rendőr vagy egy VPOP-s úriember. Ebben az esetben ennek mi lesz a jogcíme? Ekkor szolgálatba helyezi magát és úgy használja, vagy magánszemélyként önvédelemre használja? Ha ebből per lesz, nagyon nehéz lesz megmagyarázni, hogy mi a jogcíme a használatnak. Ha nem is itt a törvényben, de a rendeleti részben ezt külön ajánlanám, hogy ezt rendezni kellene, hogy a hivatásos személyek önvédelmi fegyverének használata otthon, tehát nem szolgálati állományban minek minősül majd.

Egyébként a lőfegyvertartással kapcsolatosan nagyon érdekes, szinte megyéről megyére változik, és rendszerint a megyei rendőrkapitány hozzáállásától függ, hogy kiknek ad ki maroklőfegyvert. Így például Bács-Kiskun megyében igen szigorú az eljárás, ott Gergényi dandártábornok úr csak a legindokoltabb esetben adja ezt ki, és minimális számú, 24 önvédelmi fegyverre és 28 sportfegyverre van engedély. Megnézve ezt más megyékben: Budapest és Pest megye a fellegvára az önvédelmi és maroklőfegyvereknek. Nem tudom, hogy ez attitűd hogyan alakult ki, de ebből arra következtetni, hogy vonjuk vissza mindenkitől, akinek talán nem annyira célszerű, hogy használja is, valószínű, hogy téves következtetés.

Nagy vita övezi a személy- és vagyonőrök lefegyverzését. Csak azt vetem itt fel, hogy a személy- és vagyonőrök azok a személyek, akik az őrzött tárgy és a támadó személy között elfoglalják a helyet.

(11.40)

Elég nehéz helyzetben lesznek némely esetben - gyanítom -, ha majd a szolgálati fegyverük nélkül kell ezt az őrzés-védést megtenni. Vitassuk meg ezt a témát! De egyelőre úgy érzem, hogy nagyon érdekes, hogy az erdő őrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzetnek lehet, aki ugyanúgy vagyont véd a '96. évi LIV. törvény és az FM-rendelet alapján, de a személyi vagyonvédelemmel foglalkozó vagyonőröknek - akiknek a '98. évi IV. törvény rendezi ezt a kérdést - most vélhetően megszűnik ez a jogosultságuk, holott az egész tevékenységet a rendőrség által kiadott igazolvány birtokában végezhetik, amely igazolvány megszerzéséhez nagyon szigorú előéletnek kell lennie.

Ugyanígy egy másik szakterület a természetvédelmi őrök területe. Kérem szépen, a természetvédelmi őrök olyan személyek, akik számtalanszor ki vannak téve atrocitásoknak. Nos, számukra az önvédelmi célú fegyverhasználatot nem teszi lehetővé a törvény. Ugyanakkor a hatósági ügyekben eljáró köztisztviselőknek ezt megengedi. Pedig a természetvédelmi őr kényszerítő intézkedést is alkalmazhat. Tehát nagyon széles jogkörrel van ellátva, sokkal nagyobbal, mint, mondjuk, egy hivatásos vadász vagy egy erdészeti szakszemély, és mégsem kaphat maroklőfegyvert. Ezt újragondolásra javaslom.

Ugyanígy a természetvédelmi hatósági személynél pedig egyáltalán nem engedélyez a törvénytervezet lőfegyvertartást és -használatot. Márpedig a természetvédelmi hatósági személy egyben szabálysértési hatósági jogkörben is eljár. Ugyanakkor az erdészeti, a vadászati és a természetvédelmi hatóságoknál természetesnek gondoljuk, hogy lőfegyvert tart, de amikor egy nemzeti park megbízott vezetője eljár majd bizonyos nagyon kényes ügyekben, milliós, milliárdos sérelmet elkövetett ügyekben, hát bizony elgondolkodtató, hogy azok a sértő és támadó személyek, akik ezeket a nagy értékű bűncselekményeket elkövetik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), milyen magatartásban állnak majd hozzá a nemzeti park eljáró hatósági személyéhez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)