Felszólalás adatai

ELNÖK: Megköszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók felszólalására, valamint az önkormányzati és az idegenforgalmi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében öt-ötperces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, az önkormányzati bizottság előadójának. Képviselő úr nincs jelen. Megkérdezem akkor, hogy... Megérkezett Hadházy Sándor képviselő úr.

Képviselő úr, önt illeti a szó, ötperces időkeretben a bizottsági vélemény ismertetésére.

(9.10)

HADHÁZY SÁNDOR, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság március 21-ei ülésén megtárgyalta a helyi önkormányzatok 2001. évi új címzett támogatásáról, egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntésének módosításáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. számú törvény módosítását tartalmazó T/3848. számú törvényjavaslatot.

A bizottsági vitában elhangzott, hogy egy igen rövid, mindössze hétszakaszos törvényről van szó, amelynek hosszú címe sejteti, hogy pénzügyi, gazdasági jelentősége igen nagy. Ez a hét szakasz és a mellékletei egy hármas tagolású törvényt tartalmaznak, amely elsődlegesen, mint ahogy a címe is jelzi, a 2001. évi új címzett támogatásokra tesz javaslatot. Összesen 30 beruházás, 23,7 milliárd forintos beruházási összköltséggel valósulna meg, közel 21 milliárd forint címzett támogatással.

A második rész a folyamatban lévő címzett támogatások esetén a címzett és céltámogatásokról szóló törvény keretein belül három beruházáshoz összesen 582 millió forintos többlettámogatásra tesz javaslatot. Mint az ismeretes, a törvény lehetőséget nyújt a korábban megítélt támogatási összegek csökkentésére vagy növelésére, amennyiben a változás jogszabályi változásra vagy feladatváltozásra vezethető vissza, amely indokolja az eredeti igény műszaki tartalmának kibővítését vagy csökkentését. Hét ilyen kérelem érkezett, amelyek közül négy nem igényel többlettámogatást.

Végül a harmadik része két szakasszal egészíti ki a címzett és céltámogatásról szóló törvényt, amely alapvetően az EU-csatlakozással összefüggő gyakorlati problémákat szünteti meg.

A bizottsági ülésen az ellenzék részéről is elhangzott, hogy formailag és alakilag a javaslat megfelel az általános elvárásoknak. A bizottsági ülésen ellenzéki oldalról kritikaként merült fel, hogy számos beruházás önerőt nem tud felmutatni, és azt teljes egészében állami, címzett támogatásból kívánják megvalósítani. A törvény erre lehetőséget ad, hiszen a támogatás mértéke legfeljebb a beruházás összköltségéig terjedhet, azaz százszázalékos lehet.

A törvényalkotó már az eredeti szándékával is kifejezte, hogy amikor egy önkormányzat nagy költségigényű, és ugyan az önkormányzat teljesítőképessége a környezetéhez képest nagyobb, de még sincs arányban azzal, ami az általa egyébként jogszabály, törvény alapján kötelezően ellátandó feladat végrehajtásának feltételeihez szükséges, akkor a feladatellátáshoz címzett támogatás keretében a szükséges forrásokhoz hozzájusson.

A címzett támogatási rendszer kétfázisú. Most, 1999. január 1-je óta a koncepció benyújtásával, annak részeként egyidejűleg megvalósíthatósági tanulmányt is elő kell terjeszteni, amely a műszaki tartalom megvalósításán túl a pénzügyi, gazdasági, társadalmi hatásokat is elemzi.

Tisztelt Ház! A fentiek alapján az önkormányzati és rendészeti bizottság 14 igennel, 5 tartózkodással, ellenszavazat nélkül a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Jauernik István képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy Hadházy képviselő úr elmondta, az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén ellenszavazat nem volt, viszont az ellenzéki képviselők tartózkodtak. Úgy gondolom, néhány szóban indokolt ezt a tartózkodást megmagyarázni, nehogy félreértés legyen.

Mi is nagyon fontosnak tartjuk ezt a törvényjavaslatot. Tudjuk, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszerében, az önkormányzati beruházások területén a cél- és címzett támogatások azok, amelyek biztosítják a szükséges önkormányzati beruházások megvalósítását. Enélkül nem valósulnának meg ezek a beruházások. Az is elhangzott, és úgy is van, hogy ez a törvényjavaslat a jogszabályi előírásoknak megfelel, semmi kifogásunk ezzel kapcsolatban nem volt.

Ugyanakkor el kívánom mondani, hogy tartózkodásunk oka egyértelműen az volt, hogy véleményünk szerint ezt a törvényjavaslatot lehetett volna egy kicsit más módon, más összegekkel is előterjeszteni, akkor is megfelelt volna az előírásoknak, és véleményünk szerint jobb lett volna.

A törvényjavaslat tulajdonképpen nagyon rövid, hét szakaszból áll. A szakaszok egyik fele korrekciót tartalmaz. Tulajdonképpen ezeket a korrekciókat el lehetett volna kerülni. A javaslat másik fele tartalmazza a ténylegesen megvalósításra kerülő, módosításra kerülő, illetve elutasításra javasolt pályázatokat.

A bizottsági ülésen tulajdonképpen két kérdéskör merült föl, amelyről részletesebben folyt a vita. Az egyik a nullaszázalékos önrésszel megvalósuló beruházások kérdésköre, a másik ilyen vitacsomópont pedig: az ezen támogatási forrásból, tehát a közpénzek ezen részéből milyen mértékben részesednek a kistelepülések, illetve az arányok milyenek.

A nullaszázalékos önrésszel kapcsolatban nem vitatta egyik képviselőtársunk sem azt, hogy a törvény erre lehetőséget ad. Én úgy gondolom, ha a törvény valamire lehetőséget ad, akkor az még nem jelenti azt, hogy azzal élni is kell. Eddig nem volt példa a nullaszázalékos önrészesedésre. Úgy gondolom, nagyon helyes volt, hogy eddig nem volt erre példa. Jó lett volna, ha ezt most is sikerül elkerülni.

Én azt sem vitatom, és azt sem vitatták a bizottsági ülésen a képviselőtársaim, hogy a nevezett önkormányzatoknak rendelkezésre áll ez a forrás. De azt tudom, és biztos vagyok benne, hogy a parlament ez évi döntése precedens értékű lesz, mert nagyon sok önkormányzat fog nullaszázalékos igénnyel pályázni, mondván: ha megvalósulhatott 2001-ben, akkor ezután erre lesz igény. Tehát úgy gondolom, ez a precedens értéke nem jó.

A másik, ami a bizottsági ülésen elhangzott: ha itt is a minimális, 5-10 százalékos saját erő biztosítása megtörtént volna, abban az esetben a beruházás nagyságától függően, de egy-két-három önkormányzati beruházás is megvalósulhatott volna azok közül, amelyek a 2. mellékletben szerepelnek, az elutasítottak között, és azok közül, amelyeknél az elutasítás jogcíme a forrás hiánya. Tehát a bizottságban ez volt az ellenzéki képviselők általános véleménye.

A másik kérdéskör a kistelepülések részesedése a forrásokból. Ugyan a 200 millió alatti beruházások támogatása nem a parlament döntése, hanem a megyei területfejlesztési tanácsok hatáskörében van, a bizottsági vita során kiderült, hogy erről pontos kimutatás ma nincsen. Más finanszírozási formában, elég nagy munkával meg lehet tenni. Az a tapasztalatuk ellenzéki képviselőknek, hogy a kistelepülések arányuknál, feladatuk mértékénél kisebb mértékben részesednek a közpénzekből, az állami támogatásokból. A bizottságban, remélem, az elkövetkező időszakban, még ebben az évben sort kerítünk ennek vizsgálatára. Ez nem szorosan e törvényhez kapcsolódik, de e törvény kapcsán jogosan fölmerülő igény. Mindenképpen bizottsági tárgyalásra kerül sor.

Ezeket szerettem volna elmondani a kisebbségi véleményt megfogalmazók nevében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jelezték, hogy Ékes József képviselő úr a környezetvédelmi bizottság véleményét ismerteti. Tekintettel arra, hogy képviselő úr nincs jelen, kérdezem, kívánja-e valaki a környezetvédelmi bizottság véleményét ismertetni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Ez esetben Becsó Zsolt képviselő úrnak adom meg a szót, aki a területfejlesztési bizottság előadója. Öné a szó, képviselő úr.

BECSÓ ZSOLT, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A területfejlesztési bizottság március 21-én tárgyalta meg a T/3848. számú, a helyi önkormányzatok 2001. évi új címzett támogatásáról, egyes címzett támogatással folyamatban levő beruházások eredeti döntésének módosításáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.

(9.20)

Igen élénk és érdekes vita alakult ki a bizottsági ülésen az előterjesztéssel kapcsolatban. Megállapítást nyert, hogy az előző éveknek megfelelően rendkívül nagy érdeklődés volt az önkormányzatok részéről, hiszen több mint 300 pályázat érkezett be, amellyel 300 milliárd forint beruházást kívántak megvalósítani az önkormányzatok. A kormányzat előzetes állásfoglalását követően támogatási igényt nagyrészt azok az önkormányzatok jeleztek, amelyeket a kormány már előzetesen támogatott.

A törvényjavaslatban 30 új beruházás ez évi indítását javasolja a kormány, melynek beruházási értéke több mint 23 milliárd forint, közel 21 milliárd forintos támogatási igénnyel.

A bizottság szempontjából lényeges szempont volt a területi kiegyenlítés kérdése. Örömteli, hogy a kormányzat ezt a szempontot a javaslat kialakítása során fontosnak tartotta, hiszen majdnem valamennyi megyében indulhat legalább egy beruházás.

A 3. számú melléklet tartalmazza néhány folyamatban levő beruházás helyzetének a rendezését. A problémák egy része műszaki és szakmai tartalom módosításával kezelhető, úgyhogy többlettámogatási igénnyel ez nem jár. Három beruházás esetében azonban csak a többlettámogatási igénnyel rendezhetők ezek a nehézségek.

A bizottsági ülésen több, a realitásokból kiinduló kérdés fogalmazódott meg. Ezek közül kiemelést érdemelnek azok a kérdések, melyek az egyes ágazatok közötti arányok meghatározására, az önkormányzati finanszírozási reform és a címzett támogatási rendszer kapcsolatára, és a finanszírozási összegek évek szerinti megosztására vonatkoztak.

Érdekes, de hasznos polémia alakult ki a folyamatban lévő beruházások többlettámogatását vagy szakmai műszaki módosítását illetően. A bizottság többségét megnyugtatta az a válasz, hogy kizárólag olyan többlettámogatási igényeket javasoltak, amelyek jogszabályi változásra vezethetők vissza.

Örömmel üdvözölte volna a területfejlesztési bizottság, ha valamennyi pályázó igényét ki lehetne elégíteni, de a rendelkezésre álló lehetőségek ezt nem tették megvalósíthatóvá. Tény azonban, hogy a címzett és céltámogatási rendszer már elindult egy olyan úton - épp az Országgyűlés múlt évi döntése értelmében -, ami az európai uniós előcsatlakozási források és a magyar állami források összhangját igyekszik biztosítani. Nyilvánvalóan a későbbi években további koncepcionális változások várhatók, de azért az első lépéseket megtettük.

A törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a területfejlesztési bizottság 10 igen szavazattal, 1 nem ellenében és 6 tartózkodás mellett támogatta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, az idegenforgalmi bizottság előadójának.

Képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN, az idegenforgalmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A parlament idegenforgalmi bizottsága tárgyalta a T/3848. számú, a helyi önkormányzatok 2001. évi új címzett támogatásáról, egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvénnyel kapcsolatos módosító indítványt.

Rendhagyó módon az idegenforgalmi bizottság ezt a törvényjavaslatot kikérte, történetében első alkalommal, és hozott egy elvi döntést, miszerint ezt követően a hasonló tárgyú és tartalmú törvényjavaslatokat az idegenforgalmi bizottság tárgyalni akarja. Ugyanis ha közvetlenül nem is, de a törvényjavaslatban megjelenő beruházási döntések közvetett idegenforgalmi, turisztikai érdekeket is szolgálnak, mégpedig két irányban.

Az egyik az, hogy a címzett támogatásokból olyan kulturális, közösségi létesítmények valósulnak meg, amelyek közvetetten idegenforgalmi, turisztikai érdekeket is megvalósítanak, és az ágazat szempontjából rendkívül fontos, hogy az ilyen jellegű hasznosulás is ezen beruházások esetében megvalósuljon.

A másik pedig a jövőre vonatkozó elképzelés, miszerint 2002-től kezdődően már a vízgazdálkodási ágazatban, konkrétan a szennyvízelvezetéssel, a szennyvízgazdálkodás megoldásával kapcsolatban is be fognak kerülni céltámogatási igények a beruházási javaslatok közé; különösen nagy tavaink idegenforgalma esetében a szennyvízcsatornázás idegenforgalmi érdek, a minőségi turizmus szempontjából rendkívül fontos dolog.

Két területen bontakozott ki vita a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az egyik az, hogy a beruházási javaslatok, tehát a konkrét beruházások a törvényben megfogalmazott térségi szempontokat egyáltalán kielégítik-e, tehát nem egy-egy településnek a saját, egyéni érdekét elégítik-e ki, a térségi szempontoknak megfelelnek-e ezek a beruházási javaslatok. A bizottság úgy gondolta, hogy kielégítő az a 200 millió forintos határ, amellyel a nagy beruházásokat kívánja preferálni ez a címzett támogatási rendszer, így a térségi szempont meg tud valósulni. Továbbá: főleg ellenzéki oldalról vetődött fel, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg felosztása objektíve nem szolgál-e politikai célokat, de ezzel kapcsolatban nyilván a bizottság kisebbségi véleményének tolmácsolója, képviselőtársam fogja elmondani majd a kisebbség véleményét.

Mindezekre tekintettel a bizottság a törvényjavaslatot mind tartalmi, mind pedig formai oldalról, formai szempontból vizsgálva általános vitára alkalmasnak tartotta, 11 igen, 2 nem és 2 tartózkodás szavazattal.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az idegenforgalmi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Korózs Lajos képviselő úr ismerteti.

Képviselő úr!

KORÓZS LAJOS, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársam a kezdő mondatot meg is adta: természetesen politikai célokat szolgál ennek a törvénynek a beterjesztése a mi véleményünk szerint, annál is inkább, mert közel sem érzékeljük nagyon sokan azt, amit Becsó Zsolt képviselőtársam a területfejlesztési bizottság véleménynyilvánítójaként elmondott, mely szerint területi kiegyenlítési feladatokat is ellát ez a törvény. Ez nem tükröződik ebből.

Lehet, hogy az ő érintett megyéjében fognak kapni a kormánytól beruházásra nagyon komoly pénzösszegeket, de mondhatom, hogy rögtön az ő szomszédjában, Heves megyében például senki nem kap semmilyen támogatást ettől a kormánytól. Ha közel 300 pályázat érkezett be, akkor vélelmezhető, hogy talán még a Heves megyeiek is nyújtottak be ilyet, de még az elutasítottak közé sem tudtak bekerülni. Talán azért, mert éppen szocialista megyei vezetés van Heves megyében. Ez az egyik dolog.

A másik dolog pedig véleményem indoklásaként az, hogy én úgy érzékelem a kisebbségi vélemény előadójaként, hogy azzal, hogy lehetőséget nyújtott a kormány arra, hogy nulla forint önrésszel is lehet pályázatot benyújtani, és lehet állami támogatást kapni, ez arra enged következtetni, hogy a kormány a paternalista szemléletét erősítse, amely nem is áll közel hozzá, következésképpen a jövő évtől kezdve - ha most precedenst teremtünk erre - az ő mozgásterét erősíti, gyakorlatilag saját belátására van bízva az, hogy kinek ad állami támogatást, és kik lesznek azok, akik teljesen fölöslegesen nyújtanak be pályázatot az elkövetkezendőkben.

Tehát az idegenforgalmi bizottság kisebbségi előadójaként csak megismételni tudom: véleményünk szerint politikai célokat szolgál a törvénynek ilyetén való beterjesztése.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás értelmében 10-10 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Jauernik István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

(9.30)

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat, mely T/3848. szám alatt került benyújtásra a 2001. évi új címzett támogatásokról, jó néhány, már folyamatban lévő címzett beruházással kapcsolatos eredeti döntés módosításáról, illetve az alapjogszabály, az 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szól.

Immáron tíz éve működik tehát a címzett és céltámogatások rendszere mint olyan állami eszköz, amely a meghatározott helyi feladatok országos szintű felkarolását, a lokális problémák megoldásához nyújtott központi feladatvállalást jelenti. Az időközbeni módosulásoktól függetlenül a támogatási szisztéma lényege nem változott, és eredményességét bizonyítja, hogy nagy számú, nemritkán, különösen az egészségügyben, több milliárdos beruházás valósulhatott meg általa. Mindez elősegítette a lakosság életkörülményeinek, mai divatos kifejezéssel élve komfortérzetének javítását, a települések fejlesztését, a lemaradásoknak különösen a felújítások, rekonstrukciók területén meglévő gyorsabb ledolgozását. Olyan városok és falvak tudták gondjaikat megoldani, amelyek saját erejükből erre a legnagyobb erőfeszítéssel sem lettek volna képesek, hiszen jól tudjuk, hogy a bevételek a működés biztosításán túl csak csekély mozgásteret hagynak. A fejlesztési kereteket többnyire átvett pénzeszközökkel, vagyonértékesítésből származó pluszbevételekkel vagy hitelekkel kell nemritkán kiegészíteni, hogy a település fejlődhessen, ezek nagyságrendje viszont az esetek zöménél behatárolt, a korlátokon az átlépési lehetőség tehát a címzett, illetve céltámogatási rendszer. Ezen évről évre, bár változó tartalommal, mindig új és új célokkal beterjesztett jogszabály vitájánál mindig ki kell emelni, hogy a támogatások, bár név szerint önkormányzatok részére kerülnek megállapításra, a valóságban a tényleges haszonélvező, az igazi címzett a helyi lakosság, az az állampolgár, akinek az adójából befolyt állami jövedelmek kerülnek ily módon visszaforgatásra.

Minderre tekintettel tartalmazza az alapjogszabály a támogatandó célokat, melyek az egészségügy, a szociális ágazat, az oktatásügy, a kulturális intézmények és a vízgazdálkodás területeit fogják át. Valamennyiről elmondható, hogy igen magas költségigényű szférák, és többségük az általuk nyújtott szolgáltatásokat tekintve túlterjeszkedik az építő, működtető településen, térségi feladatokat lát el.

Az államtitkár úr expozéjában utalt arra, hogy az idei igénylések közül a javaslat szerint 30 kerülne támogatásra 20,8 milliárd forinttal, és így megvalósulhat végeredményben 23,2 milliárd forint értékű beruházás, a 2,4 milliárd forint önerő biztosítása mellett. Látható tehát, hogy a címzett támogatás igen kedvező feltételekkel teszi lehetővé a települési, területi fejlesztéseket, felújításokat. Ez azért is fontos, mivel köztudott - és ezt mint egy évtizede hivatalba lépett karcagi polgármesterként is megerősíthetem -, hogy nincs az a bő költségvetés, amely az önkormányzati beruházásokra elég fedezetet nyújtana, tekintettel azok sokféleségére, magas költségigényükre és arra, hogy mindig új és újabb igények jelennek meg a civilizálódás nívójának és a lakossági elvárások szintjének emelkedésével. Így van ez a gazdag nyugati országokban csakúgy, mint idehaza, ahol több mint 40 év szünet után, 1990-től kaphatott újra életlehetőséget az önkormányzatiság.

Lemaradás bizony van bőven, és a leküzdésüket hivatott elősegíteni ezen törvényjavaslat az odaítélendő milliárdokkal, a 2001. évre összesen 67,3 milliárd forinttal. Ebből a 2001. évben az új vállalásokra közel 2 milliárd forint használható fel az idei költségvetésből, így a munkálatok megindítása biztosított, a régiek pedig folytatódhatnak.

Mindenképpen szólni kell az elutasított pályázatokról is, melyek száma tíz, az igényelt támogatás pedig 11,2 milliárd forint volt. Nem kis összeg tehát, egy részük a keret behatároltsága, más részük pedig a nem kellő kimunkáltság miatt nem kerülhetett be a javaslatok közé. Remélem, jövőre az ő esetükben is több nyertes pályázatról adhatunk számot.

Ha kézbe vesszük a tervezet 1. számú mellékletét, és bejelöljük egy képzelt vagy valóságos térképre a kedvezményre javasolt önkormányzatokat, látható, hogy viszonylag egyenletesen oszlanak meg az ország területén, de fontos korrekció, hogy eltolódás tapasztalható a nagy tájegységeken belül a hátrányosabb vidékek javára. Ez mindenképpen erénye a tervezetnek, csakúgy, mint az is, hogy a támogatott célok között is arányos a források megoszlása, hiszen az egészségügy 9 milliárd, a szociális ágazat 2,5 milliárd, az oktatási 5,2 milliárd, míg a kulturális terület 1,4 milliárd forintra, a vízgazdálkodás pedig 2,9 milliárdra számíthat. Nyilván elképzelhető más felosztás is, de aligha hiszem, hogy a fő kereteknél generális eltérés szerencsés lenne, tekintettel az egyes szférák bekerülési költségeire, a feladatok helyi vagy területi jellegére, illetve az adott önkormányzatok teherbíró-képességére és törvényi kötelezettségeire is.

Személy szerint is bízom abban, hogy a pályázatok által, amelyeket ezen törvény elfogadásával a tisztelt Ház majd remélhetőleg támogat, megvalósulnak a tervezett beruházások, a felújítások megtörténnek, így szolgálva a települések lakóit, az ország egészének fejlesztését. Nyilván nagyobb összeg is nyugodtan felhasználható lenne, de határt szab számunkra az állami bevételek nagysága, a teherbíró-képesség.

Melyek tehát a megvalósításra javasolt elképzelések? Nem áll szándékomban és módomban valamennyit felsorolni, de néhányat mindenképpen célszerű kiemelni. Kifejezetten jó elképzelésnek tartom, hogy a már általam a fentiekben kifejtettekre is tekintettel megkezdődhet Csongrád megyében a makói kórház rekonstrukciója, illetve a balasagyarmati kórház felújítása. Aligha kétséges, hogy az egyik volt megyeszékhely, határ menti településünk, illetve a fenntartó megyei önkormányzatok sem képesek vállalni száz százalékig a költségeket. Hasonló a helyzet Celldömölk vagy Edelény esetében is, ismerve a városok méreteit és felmérve a vonzáskörzeti szükségleteket. Örvendetesnek tartom a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kórházrekonstrukció állami támogatását, mivel a modernizálás mellett a gazdaságosabb működést is szolgálja.

A szociális ágazat esetében ki szeretném emelni a tokaji idősek otthona építését. Nyivlánvaló, hogy egy hatezer lakosú település csak címzett támogatásban bízhat egy ilyen 752 millió forintos elképzelés eltervezésekor, de aligha más a helyzet a dombóvári idősek otthona rekonstrukciójánál is. Az oktatásügynél több száz millió forintos összegek szerepelnek általános és középiskolák fejlesztésére. Így a Baranya megyei önkormányzat pécsváradi intézménye 587 millió forintban részesül, de jelentős a nehéz helyzetben lévő sárréti térség egyik központjában, Sarkadon megkezdődő gimnáziumbővítés és felújítás, illetve a szarvasi hasonló jellegű rekonstrukció 300 és 600 millió forintos nagyságrendjükkel is. Örvendetes tény, hogy az anyag elfogadása esetében megvalósulhat a várgesztesi faluház is. A kulturális szféránál pedig szeretném kiemelni a soltvadkerti művelődési ház átalakítását, bővítését. Budapestet gazdagító építkezés lesz a II. kerületi művelődési központ megvalósítása 212 millió forintos költséggel.

Kiemelt terület a vízgazdálkodás. Jól tudjuk, hogy az állami szerveknél több költségvetési helyen is találhatók ilyen célra rendelt pénzeszközök. Az indítványból kiemelném a Szolnok és térsége tartalék-ivóvízbázis 1,2 milliárd forintos támogatását, hiszen köztudott az a veszélyhelyzet, amelyet a tavalyi árvíz a városban kiváltott. Évtizedes probléma megoldására nyílhat így mód. A belterületi vízrendezések pedig olyan települések helyzetét javítják reményeink szerint, mint Besenyszög, Tiszakécske vagy Tisztaberek, Szabadbattyán, megvédve őket a csöndes, de rendkívül nagy károkat okozó belvíz pusztításaitól.

Tisztelt Ház! A fenti elképzeléseket a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja mint olyanokat, amelyek megalapozottak, célszerűek, és ami döntő, az állami költségvetési keretek elégségesek megvalósításukhoz. Támogatjuk azokat a javaslatba épített módosításokat, kiegészítéseket, elképzeléseket is, amelyekre ezúttal nem áll módomban kitérni. Néhány mondat azért az állami részvállalás nagyságáról idekívánkozik. A ráfordítás az áthúzódó célokkal együtt 67,3 milliárd forint. Ez az összeg nem kevés, az idei árvízkárhoz mérhető, vagy ha egy példával akarok élni, 670 vadonatúj, 85 négyzetméteres lakóház építésére lenne elegendő. Ez egy közepes magyar falunak felel meg. Ez is mutatja a döntés horderejét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahogy már említettem, tizedik évébe lép ezen vitával, ezen törvénytervezettel a címzett támogatási rendszer. Ez kerek évforduló, egyfajta jubileum, egy évtizede szolgálja az állam önkormányzatainkon keresztül, közvetlen anyagi segítségével a polgárok érdekében megfogalmazott helyi célkitűzések kivitelezését. Elmondható, hogy a konstrukció bevált, működőképes, az eredmények biztatóak. Minderre tekintettel ajánlom figyelmükbe és támogatásukra a tervezetet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Jauernik István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

(9.40)

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid, de nagy fontosságú, nagy összeg, 23,7 milliárd forint felhasználásáról szóló törvényjavaslat van a Ház előtt. A törvényjavaslat - mint ahogy már szó volt róla - igen rövid, alig több mint egy gépelt oldal terjedelmű, de mégis nagy jelentőségű, nagyon sok önkormányzatot, nagyon sok embert érint.

A hét szakaszból álló törvényjavaslat három ponton az előző törvényhozás korrekcióját tartalmazza, ha a 4., 5. és 6. § ide se kerül, az lett volna a jó. A 4. §-ban egy rossz hivatkozás korrekciója történik meg, az 5. §-ban, amelyről szeretnék külön szólni, egy mondat kiegészítésre kerül, amely arról rendelkezik, hogy cél- és címzett támogatásnál csak kizárólag önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanon, területen lehetett beruházásokat megvalósítani. A mostani javaslat szerint kivétel ez alól a pincerendszerek kérdésköre.

Szeretném elmondani, hogy ezzel így tulajdonképpen egyet lehet érteni, viszont ez az egész pont újragondolást igényel, úgy gondolom, még most sem jó így ez a szabályozás. Bele kell abba gondolni, hogy a beruházások egy jelentős részénél a közművek nem önkormányzati tulajdonú területen vannak, a közművek megvalósításánál például a szolgalmi jog is pontosan elégséges lenne. Ez az egyik része a dolognak, amelynek, úgy gondolom, meggondolás tárgyát kell képeznie, és ha lehet, akkor most már tényleg pontosítsuk úgy, hogy jó legyen ez a jogszabályhely.

A másik észrevételem ezzel kapcsolatban: azon is érdemes elgondolkodni, hogy a beruházás megvalósítását tiltja ez a szabályozás, nem az igénybenyújtást. Az igénybenyújtáskor még az önkormányzatnak nem kell, hogy tulajdonában legyen az az ingatlan, ahol a beruházás megvalósul, ugyanakkor még az elbírálásnál sem feltétel ez, csak akkor feltétel, amikor a beruházás megvalósul. Elképzelhető az, hogy nem sikerül a tulajdonjogot rendezni, és éppen ezért egy kedvezően elbírált önkormányzati beruházás nem valósul meg, az adott évre tervezett összeg nem kerül felhasználásra. Akik ezzel foglalkoznak, tudják, hogy ez az egész rendszernek egy nagy problémája, hogy minden évben nagyon sok a meg nem valósulás miatti pénzvisszafizetés. Úgy érzem, ez a mostani szabályozás ezt az összeget növelheti, és ez nem jó, nem célszerű, mert a rendelkezésre álló közpénzek minél hatékonyabb felhasználását biztosítani kellene.

Szóltam arról, hogy korrekciókról van szó. A 6. §-ban EU-támogatással megvalósuló beruházások különszabályozásáról rendelkezik a törvény; igen, ezt is támogatjuk. Természetesen három hónappal ezelőtt is tudtuk ezt a dolgot, és amikor azt mondom, hogy tudtuk, akkor természetesen az én saját munkámat is minősítem, hogy ezeket a dolgokat észre lehetett volna venni. Most, amikor arról gondolkodunk, miért nem vette az előterjesztő, miért nem vette észre a képviselő, akkor bizony arra kell rájönni, hogy a törvényhozási munka módszerében van gond, amikor óriási csomagban tárgyalunk törvényeket - a kormány egyre több ilyen törvényt terjeszt a parlament elé, amikor nagy csomagról van szó -, és egyszerűen nem lehet észrevenni a nagy terjedelmű, egymással össze nem függő dolgok között az ilyen apró problémákat.

E hibák a költségvetési törvénnyel együtt tárgyalt cél- és címzett támogatási törvény módosítása kapcsán jöttek elő. Úgy gondolom, jogos, hogy a költségvetési törvénynél a költségvetéssel foglalkoznak a képviselők, és elkerülte a figyelmünket ezen hibáknak az észrevétele. Éppen ezért azt tudom javasolni a kormánynak, hogy nagyon fontolja meg, amikor nagy csomagot összekészít, és ilyen tárgyalásra kerül sor. A gyakorlat bizonyítja, hogy ez nem jó.

Konkrétan szólni kell a támogatott beruházásokról is. Valamennyi támogatott beruházás jogosságát mi is támogatjuk, nem vitatjuk ezen igények jogosságát, szükségességét. Azt, hogy ebből a pénzből lehet-e ezt megvalósítani, már nem tudjuk ilyen határozottan mondani, ez már az előterjesztő felelőssége. Azt, hogy olyan műszaki tartalommal és olyan összegből, amely le van írva, lehet-e ezt megvalósítani, az országgyűlési képviselők egyike sem vállalhatja fel, ez az előterjesztők felelőssége, viszont ez egy nagyon komoly felelősség, ez egy nagyon komoly probléma. Az előterjesztő is hangsúlyozta, hogy kiemelt szempontként kezelték ezt a dolgot. Én ezt elfogadom, meg is tudom erősíteni, hogy a legnagyobb körültekintéssel, jó szándékkal jártak el.

Ugyanakkor azt kell mondani - és ezt szeretném itt hangsúlyozni -, hogy bizony az önkormányzati beruházások megvalósítása során igen sok anomália van, igen sok gond és probléma van. Nem kívánok másra hivatkozni, csak nagyon röviden az úgynevezett Székely-ügyre. Az önkormányzati beruházások területén nem igazán szerencsés a jelenlegi rendszer. Az önkormányzatok nem mindig abban érdekeltek, hogy azt az adott beruházást konkrétan a legolcsóbb pénzből valósítsák meg, az önkormányzatok nagy része abban érdekelt, hogy minél több beruházást valósítson meg minél nagyobb állami részvétellel - úgy gondolom, ez jogos érdekeltsége az önkormányzatoknak. Amikor egy önkormányzat az adott beruházást kevesebb pénzből valósítja meg, és ide visszahozza és bővíti a műszaki tartalmat, amire itt van példa, ez egy nagyon méltányolható dolog, de nekem vannak olyan érzéseim, hogy nem minden esetben kerül ide a dolog vissza, mert akkor nem szerzünk róla tudomást, ha az önkormányzat a beruházóval úgy egyezik meg, hogy még egyéb munkát is meg tud csinálni.

Erre szeretném itt is felhívni a figyelmet, hogy át kell tekinteni a cél- és címzett támogatási rendszert, valahogyan biztosítani kell olyan érdekeltséget, hogy az önkormányzat és a kivitelező beruházók ne abban legyenek érdekeltek, hogy minél nagyobb állami támogatást tudjanak megszerezni, hanem abban legyenek érdekeltek, hogy a közpénzekből minél több jó színvonalú beruházás valósuljon meg, és ez szabályozott keretek között történjen. Nagyon fontosnak tartom, és úgy gondolom, még ennek a parlamenti ciklusnak a hátralévő idejében is erről a kérdésről szót kellene váltani, és ezt a kérdést át kell tekinteni.

Arról is szólni kell - bár nem szívesen -, hogy a támogatott önkormányzatok megoszlása milyen. Azért mondom, hogy nem szívesen, mert a sajtó is és az önkormányzati képviselők között is elég egyértelmű az a vélemény, hogy kormánypárti önkormányzat kap támogatást, ellenzéki nem. Nekem, és úgy gondolom, nagyon sokunknak az a véleménye, hogy az önkormányzatok nem kormánypártiak és ellenzékeik, minden önkormányzatban vannak emberek, akiknek egy része kormánypárti szavazó, másik része ellenzéki szavazó, és vannak, akik nem is kötelezik el magukat. Az viszont egyértelműen látszik ebből az anyagból, hogy a polgármester vagy a megyei közgyűlés elnöke milyen színekben indult, milyen színekben nyerte el az ott lakók bizalmát, és ha eszerint nézzük a dolgot, akkor az aránytalanság egyértelmű, és ez kimutatható. Úgy gondolom, ez nem jó, nem jó azt az üzenetet közvetíteni, hogy megfelelően kell választani a polgármestert, mert akkor lesz támogatás. Ez nem szolgálja a demokráciát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül, azt remélem, hogy ezen összeg felhasználása nagyon hatékony lesz, ezek a beruházások nagyon jó műszaki színvonalon valósulnak meg, és az ott élő emberek érdekeinek megfelelően szolgálják a közfeladatok ellátását. Ebben reménykedve kérem képviselőtársaimat, támogassák az ezen beruházások megvalósításához szükséges törvény elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

(9.50)

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Jauernik István képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatban egy gondolatot szeretnék elmondani. Képviselő úr azt mondta, nem igazán célszerű az a jelenlegi módszer és gyakorlat, hogy olyan ingatlanokra is lehessen pályázni, amelyekkel az önkormányzat még nem rendelkezik.

Minden ilyen címzett támogatásra benyújtott pályázat ingatlanigénye meglehetősen jelentős. Egy önkormányzat nem vállalkozhat arra, hogy esetleg több százmillió forintért megvásároljon ingatlanokat csupán azért, hogy benyújthasson pályázatot. Látjuk azt, hogy a pályázók egy töredéke jut csak forráshoz. Így van ez már egyébként minden évben. És mi van akkor, ha a pályázaton nem nyer egy önkormányzat? Akkor mit fog kezdeni ezzel az ingatlannal?

Tehát úgy gondolom, hogy a jelenlegi törvényi szabályzás korrekt és helyes, mindenképpen önkormányzatbarát, mert elismeri ezt a helyzetet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Gondolom, majd bizottsági ülésen körbe tudjuk vitatni ezt a kérdést. Amit ön elmondott, annak is van komoly valós tartalma, amit én elmondtam, úgy gondolom, annak is. Valahol a kettő között kell megtalálni a megoldást. Úgy gondolom, mivel a címzett támogatási rendszer kétfordulós, valahol a két forduló között kellene a határt meghúzni. Az elég világosan látszik, hogy akit a kormány határozata után, tehát a második fordulóban a kormány támogatott, azoknál nagyon nagy valószínűséggel megvalósul a beruházás. Ugye, most is egyetlenegy olyan önkormányzati kérelmet utasít el a javaslat, amely a kormány által támogatott volt, Zalaegerszeg. Tehát itt már nagyon kicsi az esélye, hogy kikerül a támogatotti körből, és jórészt a saját hibájából tud már kikerülni az önkormányzat; tehát ha nem tesz eleget azoknak a kötelezettségeinek, ami kell egy pályázathoz. Éppen ezért valahol ekörül kell megtalálni a módot, mert úgy gondolom, hogy az az érv is igen nyomós, hogy ha emiatt van visszamondás, az viszont nagyon jelentős összegeket von ki a fölhasználásból, mert valahol pénz dekkol, és nem indul el az a beruházás.

Úgy gondolom, hogy valahol majd módosító indítvánnyal ezt a kérdést helyre fogjuk tudni tenni. Önnek igaza van abban, hogy a pályázatok 10 százaléka sem kerül ide, és nem kap támogatást. Tehát egy nagyon kis része kap támogatást, és nagyon nagy az igény. Éppen ezért én önnel tulajdonképpen egyetértek, de olyan megoldást javaslok, amely mind a két igénynek eleget tudna tenni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Öné a szó, képviselő úr!

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! A kormány által a T/3848. szám alatt megtárgyalásra és elfogadásra benyújtott törvényjavaslatot tárgyaljuk, mely a címzett és céltámogatások tárgykörével foglalkozik, és tudjuk, hogy ebben az évezredben és évszázadban először foglalkozunk ezzel a témával.

Ha viszont visszatekintünk e téma előző évi tárgyalásaira, az évenként rendszeresen esedékesen visszatérően lefolytatásra kerülő vitában a kormánypárti érvek és az ellenzéki ellenérvek álltak és állnak folyamatosan egymással szemben. Ezek azonban elsődlegesen és alapvetően nem az önkormányzatok által benyújtott pályázatok szakmai indokoltságáról, szükségességéről vagy szükségtelenségéről, fontosságáról, megalapozottságáról vagy megalapozatlanságáról szóltak és szólnak, hanem arról, hogy a kormány a címzett támogatási igények rangsorolásakor politikai megkülönböztetésre törekedett, illetve ilyet alkalmazott-e vagy sem.

Most úgy tűnik az előző ellenzéki gondolatokból, hogy talán ez a vita kissé mérsékeltebb tónusú. Ahhoz, hogy tárgyilagosan tudjuk szemlélni az e témakör eseményeit, az eljárás szerves részét képező kiválasztás helyességét és a döntés-előkészítés megalapozottságát, néhány és alapvetően fontos kérdést ajánlatos és célszerű tényként kezelnünk.

Ténykérdés, hogy a hivatkozott törvény közel egy évtizede az önkormányzatokat jogosítja fel a címzett támogatás igénylésére. Itt és most talán nem kell bizonyítani, hogy a tanácsrendszert felváltó önkormányzati rendszer hogyan és milyen módon és mértékben változtatta meg az önkormányzatok és az azokat létrehozó polgárok egymáshoz való viszonyát. Azt sem kell bizonygatni, hogy a polgárok jelentős többségének bizalmát élvező önkormányzatok a lakosság jogos elvárásait jelenítik meg a címzett és céltámogatási igények bejelentésével, amelynek elnyerése esetén a megvalósuló beruházás jogosultjai, használói, élvezői a kérdéses önkormányzat, tehát a település lakóinak összessége.

Ténykérdés az is, hogy a rendelkezésre álló felhasználható összeg nagysága behatárolt, amelynek jelenlegi előirányzatát a Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló, általunk a múlt év végén elfogadott költségvetési törvény határozza meg és tartalmazza. A törvényjavaslat indokolásában annak megfelelően került megjelölésre, hogy a címzett és céltámogatásokra a 2001. évre a költségvetési törvény 67,3 milliárd forint előirányzatot hagyott jóvá. Ezen belül a folyamatban lévő beruházások ez évi támogatási igényeit is figyelembe véve, a 2001. évi új címzett támogatásokra a 2001. évi költségvetési előirányzatból közel 2 milliárd használható fel. Valljuk meg, ez nem egy túlzott összeg, s a többszörösére lenne szükség. Mégis nagy jelentőséggel bír helyi szinten és összességében is.

Előre ismertek voltak azok az általános és különös szempontok, amelyekre a címzett támogatással megvalósuló beruházások előkészítésénél kötelezően kellett figyelemmel lenni. Általános szempontként nyert meghatározást, hogy a beruházás a központi források hatékony felhasználásával valósuljon meg, a költségtakarékosság követelményének eleget téve, továbbá a közösen ellátott feladatok, a területi szolgáltatásokat végző intézmények részesüljenek előnyben. Itt szeretném megjegyezni azt a polémiát, hogy úgy tűnik, mintha a kistelepülések kisebb arányban részesültek volna e támogatásokból. Ha az iménti szempontunkra is tekintettel kell lenni, tehát hogy a területi szolgáltatások ellátó települések kerüljenek előnybe, akkor ez magától értetődik, hiszen jellemzően nem a kistelepülések azok az össz magyar önkormányzati rendszerből, amelyek területi feladatokat látnak el elsősorban.

A benyújtott és a törvényjavaslatban támogatásra javasolt, döntésünket igénylő és arra váró igények száma, az igényelt és a ténylegesen rendelkezésre álló és felosztható címzett támogatásra fordítható összeg egymást meghaladó volta az az előre nem látható tényező, amely az eljárás rendjében közreműködőket rangsorolásra készteti és kényszeríti. Nézetem szerint a kormányzat a címzett támogatási igényeket nem politikai, hanem a jogszabályi feltételeknek megfelelően rangsorolta, és terjesztette elénk jóváhagyásra. A törvényjavaslatban megjelenített kormányállásponttal szemben sem szakmai, sem politikai érveket nem lehet eredményesen felsorakoztatni abban a körben, hogy a 40 benyújtott és abból 10 elutasításra javasolt címzett támogatási igényből az a három, amely nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek, miért nem került a támogatásra javasoltak közé.

A támogatásra nem javasolt további hét támogatási igény elutasításának indoka mögött - amely a támogatási lehetőség pénzügyi behatároltságára vezethető vissza - sem lehet és szabad hangzatos politikai indítékokat feltételezni. Különösen örvendetes nézetem szerint a döntés azon része, amely az ország keleti, fejletlenebb területeit érinti, illetve a kedvezményezett térségekre vagy településekre koncentrál.

Mindezek tükrében a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja a 7 egészségügyi, a 4 szociális, a 9 oktatási, a 4 kulturális és a 6 vízgazdálkodási önkormányzati beruházás megvalósítását, a tervezett ütemezés szerint. A jogszabályi feltételeknek való meg nem felelés, illetve a költségvetési fedezet hiánya okán tudomásul vesszük a törvényjavaslat 2. számú mellékletében felsoroltaknak megfelelően a 2 egészségügyi, az 1 oktatási és a 4 kulturális és a 3 vízgazdálkodási igény elutasítására tett javaslatot.

Ugyanakkor ezen elutasításra szánt önkormányzatok irányába biztatással lehet mondani, hogy mivel reális és valós szükségleteket fogalmaztak meg ezen igényléseikben, nyilván folytatniuk kell a pályázat beadását a következő esztendőkben.

(10.00)

Hiszen ha figyelmesen megnézzük a most támogatásra ajánlott önkormányzatok egy bizonyos részét, akkor megállapíthatjuk azt is, hogy több olyan települési önkormányzat van, amely már második vagy harmadik alkalommal adja be a pályázatát, korábban egy olyan időszakban, amikor az MSZP-SZDSZ kormánya működött, majd a jelenlegi kormány, és most ismét be kellett hogy adják. Tehát ezeket a szükségleteket fogadni és elismerni szükséges a későbbiekben.

A törvényjavaslat harmadik tartalmi egységével egyetértünk, de itt szeretném felhívni a figyelmet az 5. § szerint tervezett módosítás jelenlegi szövegének az ismételt átgondolására. Az itt alkalmazott "kizárólagos tulajdonában" szóhasználat indokoltsága, annak törvényi megjelenítése azért vetheti fel és igényelheti az ismételt áttekintést, mert a tulajdon mindig kizárólagos. A tulajdonjog tartalmi elemei, így többek között a rendelkezési jog, a használati jog, a hasznok szedésének joga a tulajdonhoz és nem a kizárólagos tulajdonhoz kapcsolódik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A támogatás szabályait tartalmazó törvény alanyi címzettjei azok az önkormányzatok, amelyek az adott településen élők érdekeit messzemenően képviselve, az élet minőségét megváltoztató vagy azt átalakító beruházásokat kívánnak - a saját erőforrás felhasználása mellett központi forrásból származó címzett pénzeszköz igénylésével és elnyerésével - megvalósítani.

Addig, amíg a támogatás tartalmát, tárgyát és eljárási rendjét alapvetően az általunk elfogadott törvény határozza meg, addig a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat elfogadásánál is elsődlegesen azt vizsgáljuk és mérlegeljük, hogy az ezt megelőző eljárásban akár az önkormányzatok igénye, akár a kormány állásfoglalása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel-e vagy sem.

Tudomásul vesszük és jó érzéssel veszünk részt abban a döntésben, amelynek eredményeként nagyobb közösségek érdekeit kifejező és megvalósító beruházások megkezdése indulhat el, illetve folytatódhat.

Támogatjuk és támogatásra javasoljuk a kormány most tárgyalt előterjesztését. Köszönöm a szíves figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Szászfalvi László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Minden évben, amikor a címzett támogatások elosztásáról beszélünk, egy alaphang elkerülhetetlenül megjelenik ebben az Országgyűlésben a kormányzati és az ellenzéki képviselők között, nevezetesen: vajon melyik fél lobbizott ügyesebben, melyik volt az, amelynek nagyobb volt az adott időszakban az érdekérvényesítő képessége?

Senki nem vonja kétségbe, hogy azok az önkormányzatok, amelyek címzett támogatásban részesülnek, nemes és valóban támogatásra méltó beruházásokat kívánnak-e végrehajtani, hanem van egy adott helyzet: kevesebb a pénz, mint az igény; több az önkormányzat, mint amennyi beruházás támogatható. Amikor elkezdik a felsorolásokat hozni, hogy az adott időszakban milyen vezetésű önkormányzatok milyen támogatást kapnak, különböző statisztikák jelennek meg; például azt olvastam a mai újságban, hogy a 30 támogatott pályázatból 2 szocialista vezetésű önkormányzat, 9 független, a többi kormánypárti vezetésű. Azt hiszem, ezeket a vitákat lehetne rendezni a jövőre nézve, ha a címzett támogatások rendszerének, feltételrendszerének, törvényi szabályozásának egy átgondolt újraszabályozásában kezdenénk el gondolkodni, nevezetesen úgy, hogy a felhasználásra kerülő pénzeket koncentrálnánk, méghozzá a különböző területeken már meglévő támogatási rendszerekkel együtt. Tehát kialakulhatna egy összhang, egy koordináció.

Az Országgyűlés éppen most tárgyalja a területfejlesztési támogatások decentralizációjáról és irányelveiről szóló törvényt, amelyet az FVM nyújtott be, a címzett támogatásokat, amit a Belügyminisztérium terjesztett elő, a Gazdasági Minisztériumnak különböző pályázatai vannak e vonatkozásban, és természetesen megjelenik a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium ilyen jellegű pályázati rendszere is. Azt hiszem, ha ezeket a koordinációkat megfelelően tudnánk mozgatni, együttesen működne ez a rendszer, akkor elkerülhetőek lennének azok a viták, amelyeket most kénytelenek vagyunk megélni, természetesen visszautalásokkal, nevezetesen, hogy az előző ciklusban - kimutathatja a kormány - a mostani ellenzéki önkormányzatok kaptak több támogatást. Azt hiszem, hogy ezt a vitát nem szabadna folytatni ebben az Országgyűlésben, nincs is különösebb értelme ennek.

Ki milyen célokra kap támogatást? Nem hiszem, hogy a célrendszert valaki is vitathatná, és érdemes lenne azt vitatni, hiszen mind az egészségügyi, mind a szociális, mind az oktatási, mind a vízgazdálkodási téren megjelenő célrendszer igenis támogatható, nemes és jó. Egy dolgot azonban meg kell jegyezni: ezeknél a támogatási rendszereknél számos átfedés van, tehát a meghirdetett címzett támogatások mögött olyan egyéb pályázati rendszerek is megjelennek, amelyeket ha ügyesen koordinál egy önkormányzat, akkor lényegesen könnyebben el tud érni. Ez persze nem mindenki számára adott.

Beszélünk itt az idei év támogatásairól, ami az új beruházások vonatkozásában 2 milliárd, összességében 67,3 milliárd forint az áthúzódó beruházásokkal és a korábbi elkötelezettségekkel együtt, de keveset szólunk az előterjesztés 3. számú mellékletében szereplő önkormányzatokról. Ugyanis ezen előterjesztés arról beszél, hogy azoknak, akik már elnyerték a támogatást, de valamilyen ok folytán vagy nem tudták befejezni, vagy többletköltségek keletkeztek, vagy megtakarítottak az előzetesen igényelt összegből, milyen feltételekkel engedélyezi ezen előterjesztés a további pénzügyi támogatást.

Úgy vélem, visszaköszönnek azok a költségvetési zárszámadási viták, amikor itt a Házban arról beszélünk minden évben, de most már kétévente, mert most már más lesz a rendszer, hogy mely önkormányzatoknak engedjünk el visszafizetési kötelezettségeket, a korábban felhasznált támogatások ÁSZ által kifogásolt, esetlegesen nem túl szabályos felhasználása miatt. Ilyenkor országgyűlési képviselők adnak be különböző módosító indítványokat X. Y. önkormányzat nevében, illetve arra kérve az Országgyűlést, hogy azokat mentesítse a visszafizetési kötelezettség alól. Valami ilyesmit látok én ebben az előterjesztésben is, amikor felsorolja azokat az önkormányzatokat, ahol egy újabb elszámolás folytán, korrigálva a korábban számukra megítélt támogatásokat, azoknak részben megnövelt összegű, részben pedig az eredeti célt kiegészítő újabb felhasználását engedélyezi.

Azt hiszem, ha a szabályozást, ami '92 óta a címzett támogatások vonatkozásában megvan, nem vizsgáljuk felül, és nem építünk ki egy olyan garanciális rendszert, méghozzá törvényi megfogalmazásban és törvényalkotási szankciórendszer mellett, akkor az ilyen jellegű felsorolások mindig megmozgatják a fantáziát, hogy vajon miért vannak ezek az önkormányzatok kiemelve, vajon mi lehet az a hátsó ok, ami miatt ezeknek az önkormányzatoknak esetlegesen újabb költségvetési támogatást biztosít az Országgyűlés.

Mert miben is gondolkodhatnak bizonyos önkormányzatok? Azt mondják, elkezdünk egy beruházást; megfelelünk a pályázati feltételeknek; nem biztos, hogy a saját erőt, amelyet korábban bevállaltunk, teljesíteni is tudjuk. Van egy ilyen előterjesztés. Nem nevezem meg az önkormányzatokat, hiszen nem az a plénum, ahol önkormányzatokat kellene egymással szembeállítani. De kiderül, hogy nem tudja teljesíteni az önerőt; ezek után jön az előterjesztés és azt mondja, nem probléma, kiegészítjük az idei címzett támogatásokból azt az önerő részt, amit korábban nem tudott teljesíteni.

Vagy van egy másik önkormányzat, amely megtervezi a költségeit, majd kiderül a beruházás folytán, hogy ezek a költségek kicsit nagyvonalúan lettek tervezve, mondhatnánk, pozitívan, megtakarítást ér el, mert azt mondja, kevesebb pénzből is meg tudta csinálni ezt a beruházást. Erre mit mond az előterjesztő? Jó, akkor a megtakarítást is nálad hagyom, és azon célok kiegészítésére, amire eredetileg megnyerted, felhasználhatod. Ez se lenne gond, ha előzetesen le lenne szabályozva, tehát ha nem úgy működne a dolog, és nem üzenné azt egyes önkormányzatoknak, hogy: gyerekek, csinálhattok olyan tervdokumentációt, olyan költségvetést, amelyből még esetleg megtakarítást is elérhettek, és ez a többletpénz esetlegesen ott maradhat. (Dr. Kontrát Károly ingatja a fejét.)

(10.10)

Államtitkár úr csóválja a fejét, ezért kérem, szíveskedjen az 5. oldalon szereplő első önkormányzatot megnézni - nem nevesítem az önkormányzatot. Végül is ügyesek, megtakarítottak, nagyon jó célra használják, ha erre az Országgyűlés felhatalmazást ad. De ezeknek a normatíváknak, ezeknek a feltételeknek előzetesen kellene rendelkezésre állni, méghozzá törvényi szabályozás alapján, hogy mindenki tudja, hogy mihez tartsa magát.

Aztán itt jöttek olyan felszólalások, megjegyzések is, amelyekkel úgyszintén egyet lehet érteni, hogy a területi kiegyenlítésre törekszik, valamennyi megyében, sőt a hátrányos helyzetű térségekben még talán többet is kapnak. Nem hiszem, hogy a címzett támogatásoknak ez lenne az elsőrendű oka, mert azt a területfejlesztési törvényben, illetve a most már igen komoly befolyással bíró irányelvekben kell szabályozni.

Ennek a rendszernek egy olyan fejlesztési bázist kell biztosítania, amely a szolgáltatás igényeinek megfelelő kielégítést szolgálja az adott térségben, függetlenül attól, hogy milyen fejlettségi szinttel rendelkezik, valamint megkülönböztető jelleggel azon önkormányzatok vonatkozásában, ahol mi többlettámogatást akarunk adni, magyarán, nem követeljük meg az önerő biztosítását, hisz a törvény azt mondja, hogy lehet pályázni önerő nélkül is; de nem mondja meg, hogy milyen feltételekkel és hogyan. Ezért találkozunk azonos céllal benyújtott pályázatokkal, ahol nem volt önerő, mégis most újabb többlettámogatások jelentkeznek.

Aztán vannak olyan önkormányzatok is, amelyeknek vis maior, illetve rajtuk kívülálló ok miatt nem sikerült teljesíteni a dolgaikat. Ott rendben van, ott a kormányzat, illetve a törvényhozás megteheti azt, hogy bizonyos kedvezményeket ad.

Összegezve tehát: nem a célokkal van baj, nem azzal van probléma, hogy most ezek a pénzek megfelelően egy bizonyos szolgáltatás kielégítésére szolgálnak-e, hanem azzal, hogy az a jogi háttér, az az elszámolási rendszer, az a normatívarendszer, amelynek megfelelő garanciáit biztosíthatná a pénzek hiteles és jó felhasználására, valamint odaítélésére, jelen pillanatban nem áll rendelkezésünkre.

Ezért mi nagyon szeretnénk, ha az immáron most már tízéves törvényt egy olyan felülvizsgálat alá vetné az Országgyűlés, amely során a jövőre nézve az ilyen jellegű viták lefolytatása az Országgyűlésben talán egy rövidebb szakmai, és nem biztos, hogy a kormányzatot és az ellenzéket szembeállító szópárbajban csúcsosodna ki, hanem valóban segítséget nyújtana mielőbbi önkormányzati támogatások biztosításához.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót kétperces időkeretben Hadházy Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előttem szóló képviselőtársam foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a törvényjavaslat foglalkozik bizonyos beruházások korrekciójával is, tehát költségcsökkentés vagy -növelés. Nos, ez alapvetően két okra vezethető vissza.

Az egyik az - amire egyébként a törvény is lehetőséget ad -, hogy ha jogszabályi változás következik be időközben, tehát egy bizonyos létesítményt nagyobb műszaki tartalommal és nagyobb költséggel kell megvalósítani, akkor erre a törvény lehetőséget nyújt, hogy az ezzel kapcsolatos többletforrást a költségvetésből a beruházó önkormányzat megigényelje. Tehát ez teljesen jogszerű, és úgy gondolom, hogy teljesen logikus is, hiszen az önkormányzat mint beruházó, nem tehet arról, hogy a parlament a létesítményre vonatkozó jogszabályokat, előírásokat időközben megváltoztatja.

A másik kérdés pedig az, hogy álláspontom szerint is az önkormányzatok ezeket a beruházásokat sajátjuknak kell hogy érezzék. Akkor érzik sajátjuknak, ha az ő pénzük is benne van. Ha ez igaz, akkor pedig mindent el kell követniük annak érdekében, hogy a beruházás reális, racionális legyen, és ne tartalmazzon semmiféle túlzó igényeket, elképzeléseket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ezzel a kétperces felszólalással nehéz lenne vitatkozni. Épp azt mondtam a szónoklat végén, hogy azoknál az önkormányzatoknál, amelyek kívülálló ok miatt kerülnek ilyen helyzetbe - ezt a vis maior idézetet pont erre használtam -, a jogszabály-módosulások vagy egyéb feltételrendszer változása miatt, ez értelemszerűen nem kifogásolható.

Viszont ebben az előterjesztésben olyan önkormányzatok is vannak, amelyek nem azért kérnek további támogatást, illetve nem azért módosítják eredeti igényüket, mert jogszabályváltozás következett be, hanem menet közben derült ki, hogy a beruházáshoz bizonyos egyéb költségek még szükségeltetnek.

Itt a Szabad Demokraták Szövetsége arra gondol, hogy ebben a rendszerben esetlegesen nem haszontalan egy olyan szabályozás beiktatása, amely azt mondja, hogy azon önkormányzatok, amelyek nem rajtuk kívülálló okok miatt kénytelenek megtenni vagy teszik meg a beruházási támogatás módosítását, azok valamiféle szankciórendszerrel legyenek arra kényszerítve, hogy megfelelően, a pályázati tartalom alapján autentikusan és hitelesen készítsék el a költségvetésüket, vagy ha esetlegesen nem ezt teszik, akkor bizonyos időre akár a címzett támogatások elnyeréséből a jövőre nézve kizárhatók legyenek, mint ahogy ez számos, a Magyar Köztársaság jogrendjében működő támogatásnál így van. Ott elő van írva, hogy amennyiben a felhasználás nem okszerű, nem célszerű gazdálkodást tükröz - itt mi nyilván nem arról beszélünk, hogy valaki ellopná a pénzt, szó nincs róla, csak egy kicsit nagyobb vonalúan próbálják a beruházásokat megalkotni -, akkor bizony ez számos szabályozásnál azzal jár, hogy jövőre nézve kizárhatja magát a támogatási rendszerből. Ezért indítványozzuk a szabályozás felülvizsgálatát.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kis Zoltán képviselőtársam utóbbi okfejtésével egyet tudok érteni, hogy a későbbi szabályozásoknál kétségtelen, hogy olyan garanciális elemeket ésszerű beépíteni, amelyek a mindenkori önkormányzati mozgásteret... - amely egy picit ügyeskedik olykor, ezt valljuk be, saját képére, hasonlatosságára, még akkor is, ha a jogos szükségletekből indul ki, valamilyen módon mégis szabályozni kell. Idézőjelben mondom, és egy kicsit finomabban értem, mint ahogy érdesen a szó közvetíti, hogy szankcionálni is kellene az ilyen helyzeteket.

A vita másik része, hogy statisztikailag hogyan mutatható ki, hogy a jelenleg támogatottak közül, mondjuk, a kormánypárti, az ellenzéki és a semlegesek aránya hogyan áll fel. Borzasztó nehéz definiálni a kinyert támogatások mentén, hogy milyen módon és milyen alapon kormánypárti vagy sem, vagy éppen ellenzéki egy település. Azt kérdezem önmagamtól is: mondjuk, a polgármester hitvallása alapján helyes ez a skatulyázás? Vagy a képviselő-testület pártarány-összetételének többségéből kiindulva? Vagy az érintett településen az országgyűlési képviselő-választásokon a jobb- vagy a baloldalra leadott voksok aránya mentén? Vagy ezek valamely összege kapcsán, summája mentén kellene ezt a határt meghúzni?

Tehát ha valójában szembesülni akarunk a dolog összetettségével - és akkor még el is feledkeztünk az ott lakók többségi jelenlegi hitvallásáról -, borzasztóan nehéz így beskatulyázni. Talán ésszerű is lenne a jövőben ezt elkerülni, és ezért én méltányolom erről az oldalról az ellenzéki oldal visszafogottságát e tekintetben.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kénytelen vagyok megerősíteni Kis Zoltán képviselő úr érvelését, már csak azért is, mert ő elmondta a maga álláspontját, Hadházy képviselő úr egy kétpercesben vitatkozott vele, majd amikor Kis Zoltán válaszolt Hadházy képviselő úrnak, akkor Hadházy képviselő úr elmélyült beszélgetésbe merült az államtitkár úrral és Fazekas képviselő úrral, úgyhogy fogalma sincs arról, hogy Kis Zoltán mit mondott neki. Én ezért meg kell hogy erősítsem Kis Zoltán álláspontját.

(10.20)

Ugyanis Hadházy képviselő úr arra hivatkozott, hogy közben módosul a jogszabály, mit tegyen az a szegény önkormányzat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta állami pénzből beruháznak vállalatok meg önkormányzatok, meg bárki - és ez nem az utolsó két év, nem az utolsó tíz év, hanem legalább az utolsó ötven év -, akkor mindenki, aki állami pénzt akar szerezni, megtervezi a maga beruházását úgy, hogy arra minél több állami pénzt megkapjon, majd amikor megkapta az állami pénzt, akkor kiderül, hogy változnak a feltételek. Így volt ez ötven évig a szocializmusban, és így van ez ma is, mert aki felelősen tervez meg egy beruházást, annak számolnia kell azzal, hogy a feltételek esetleg változhatnak. Na meg egy kormánypárti önkormányzat megkérdezheti a maga kormányát, hogy mégis milyen jogszabály-változtatásokat terveztek a következő két évben, amíg én ezt a beruházást meg akarom valósítani. Mert azért, gondolom, az önök kormánya biztos tudja, hogy a következő két évben milyen jogszabály-változtatásokat akar csinálni, ha a korábbi kormányok esetleg nem tudták, az önöké biztos tudja.

Tehát azt gondolom, nem kell készpénznek venni azt, ha valaki a feltételek változására hivatkozva akar többletpénzt szerezni az adófizetők pénzéből, az összpénzből. Ne legyünk ennyire jóhiszeműek, mert hátha a másik fél nem mindig ennyire jóhiszemű. Legyünk ebben óvatosabbak és felelősebbek! Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán tapsol.)