Felszólalás adatai

FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 10. számú ajánláshoz szeretnék ebben a szakaszban hozzászólni, amelyet Jauernik képviselőtársammal együtt nyújtottunk be, és gyakorlatilag az ösztönzött bennünket a javaslatunk benyújtására, hogy a törvénynek van azért olyan területe, amely számunkra szimpatikus, és az egyik ilyen terület a hátrányos megkülönböztetésnek a tiltása, amely szerintünk valóban európai uniós és minden más logikával is összefüggő.

(21.50)

Hiszen valóban szükség van a faji, a nemi, a vallási, a politikai meggyőződés szerinti hátrányos megkülönböztetés tiltására. Úgy gondoltuk azonban, hogy manapság nemcsak ilyen jellegű megkülönbözetés létezik, hanem létezik a munkavállaló megkülönböztetése is, méghozzá abban az esetben, ha a munkavállaló kifogásolja a munkáltatónál alkalmazott gyakorlatot. Ez igen gyakran előfordul. Sajnos, a munkavállalók többsége ma nincs pontosan tisztában a saját jogaival. Ez nyilván összefügg a rendszerváltással; összefügghet azzal, hogy a munkahelyeken a szakszervezetek nincsen olyan mértékben jelen; és összefügghet számos más kérdéssel is, például a törvények gyakori változtatásával is. A munkavállalókban természetesen él az a szándék, hogy nekik vannak valamiféle jogaik, és azokat érvényre szeretnék juttatni. Vannak munkavállalók, akik ezt a társaik érdekében is szívesen felvállalják.

Sajnos, amikor ezt megteszik, akkor kiteszik magukat annak, hogy a munkáltató el fogja nekik mondani, hogy nincs igazuk, nem a törvény szerint járnak el. Ezt követően vagy hátrányos megkülönböztetésben van részük, vagy pedig egyszerűen megszüntetik a munkaviszonyukat, sokszor oly módon, hogy a munkavállaló kerül kedvezőtlen helyzetbe, akár rendkívüli felmondás történik, akár pedig még bírósági eljárást is életbe léptetnek. Ennek az egyik alfaja gyakorlatilag az, amikor a munkáltató nem biztosítja a dolgozó valamiféle jogát, akár munkavédelmi, akár más természetű kérdésben; és mivel a munkavállaló nem tud megegyezni a munkáltatóval, ezért a munkavállaló valamiféle hatósághoz fordul, attól remélve, hogy az a hatóság majd helyreállítja a megfelelő állapotokat a munkáltatónál. Ez nyilvánvalóan kiderül, erre rengeteg példa van. Sajnos, Magyarországon ma általános gyakorlat az, hogy mielőtt egy ilyen munkaügyi vagy munkavédelmi ellenőrzés megtörténne, a munkáltatót értesítik a kiérkezésük előtt, és természetesen így nemcsak azt tudják, hogy mikor kerül sor ellenőrzésre, hanem az is nyilvánvalóvá válik másodpercek alatt, hogy ki tette a bejelentést ebben az esetben. A munkavállalónak a kellemetlen következményekre ebben az esetben számítania kell.

Ezért mi azt gondoljuk, hogy elfogadva a törvénynek azt az értelmes gondolatát, hogy a hátrányos megkülönböztetést tiltani kell, véleményünk szerint ide be lehetne illeszteni egy ezt részben megakadályozó gondolatot, amit mi úgy fogalmaztunk meg, hogy a munkavállalót nem érheti hátrány a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban biztosított jogai érvényesítése érdekében történő fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen tett bejelentéséért. Úgy gondolom, ez a gondolat egy értelmes munka törvénykönyvébe beilleszthető, annál inkább, mert egy ma élő, valós problémát kíván kezelni.

Kérem képviselőtársaimat, hogy amennyiben lehet, támogassák ezt a javaslatunkat. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)