Felszólalás adatai

GARAMVÖLGYI GYÖRGY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy Révész Máriusz gondolatait egy kicsit a kultúra felől egészítsem ki. Teszem mindezt azért, mert elismerem azt, amit Hiller István mondott, hogy nincs jogunk kioktatni egymást nemzetpolitikáról. Nincs is okunk rá! Nagyon sok MSZP-s barátom megkeresett ebben az ügyben, és biztosított róla, hogy igennel fog szavazni. Azt hiszem, ez ékesebb bizonyíték annál, mint hogy személyeskedő vitákba menjünk.

Kedves Képviselőtársaim! Egy nemzetpolitikának nem az a legfontosabb eleme, ha megújítjuk egy ilyen folyamatban, hanem az, ha kiszámíthatóvá és folyamatossá tesszük. Engedjék meg, hogy a kultúrának csak egy nagyon vékony szegmensét ragadjam ki, de azt hiszem, ez is nagyon jól mutatja, hogy mire gondolok. A 2000-es költségvetéstől folyamatosan számol a Magyar Köztársaság az úgynevezett csángó pénzalappal, ami 2004-ig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a fejezetében volt. Ez 2000-ben 100 millió forinttal indult, sajnos a Draskovics-csomag következtében ebben az évben már csak 80 millió forint volt.

Mire költöttük el ezt a pénzt, mire adott felhatalmazást a minisztérium ennek a pénzkeretnek az elköltésére? Először is intézményi beruházásokra, másodszor pedig projektekre, alkalmi rendezvényekre. Intézményeket épített belőle, például Gyimesfelsőlokon a Szent Erzsébet Líceumot. Alkalmi rendezvényeket szervezett, például a pusztinai napokat Moldvában vagy éppen a gyimesi tánctábort. Ez folyamatosan működik.

De mi történt az idén ezekkel a dolgokkal? Nem sikerül Berszán Lajos atyának befejezni a gyimesfelsőloki iskola építését, ahol egyedül oktatja a moldvai csángó gyerekeket középfokon. Az úgynevezett táborozási vagy nyárifesztivál-pénzek rendre őszre érkeznek meg. Mi ez, ha nem éppen a kiszámíthatóság megszűnése? S vajon ezek már az új nemzetstratégia részei?

De van-e élet Erdélyben, illetve a határon túl magyar állami pénzek nélkül? Természetesen azt kell mondanom önöknek, hogy van. Szakmai tapasztalatom az, hogy azokban az erdélyi falvakban, amelyeket rendszeresen Magyarországra hívnak-hívunk, sokkal élénkebb, sokkal átfogóbb a kulturális hagyományőrzés, mint azokban, amelyek magukban művelik ezt. Mit jelent ez? Azt, hogy maga az a tény is, hogy Magyarországra jöhetnek, már sok mindenben segít nekik. Akarnak dolgozni és jönni ide ezek az emberek? Természetesen akarnak, de nem akarnak áttelepülni, hanem ezekből a pénzekből a családjukat akarják segíteni. Ez nem statisztikán alapuló vélemény, hanem a személyes tapasztalatom, s én nem csak turistaként járok a határon túlra.

Kérem, segítsék, hogy az átláthatósággal és a kiszámíthatósággal ezek a folyamatok a helyükre kerüljenek. Bízom abban, hogy a nemzet egységes, és azt kérem, hogy igennel szavazzanak december 5-én.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)