Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása.

A házbizottság csütörtöki ülésén nem született megállapodás az egyes napirendi pontok tárgyalását illetően. Ennek megfelelően a napirendi javaslatot elnöki jogkörömben terjesztem elő. Az Országgyűlés ülésének rendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre vonatkozó ajánlást kézhez kapták.

Tisztelt Országgyűlés! Az SZDSZ képviselőcsoportja a szükséges aláírások csatolásával kezdeményezte, hogy a mai rendkívüli ülésünk napirendje egészüljön ki az egyes állami vezetők tisztázatlan érdekeltségi kapcsolatai következtében kirobbant Fidesz-Lockheed-botrány tényeit és következményeit vizsgáló bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájával.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmüket, hogy az előterjesztés tárgyalásának bizottsági előkészítése még nem történt meg.

Elsőként a napirend kiegészítéséről határozunk, utána pedig döntünk az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi javaslatról.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy kiegészíti-e az ülés napirendjét a H/1304. számú országgyűlési határozati javaslat részletes vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslat kiegészítését nem fogadta el. Kuncze Gábor szeretné, ha megismételnénk a szavazást? (Kuncze Gábor bólint.) Jól sejtettem a frakcióvezető úr szándékát, köszönöm, hogy bólintott. Kérem bekapcsolni a szavazógépeket! Az el nem hangzott, de az elnök által kitalált javaslatnak megfelelően most megismételjük a szavazást.

Tehát kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy kiegészíti-e az Országgyűlés most kezdődő ülésének napirendjét a H/1304. számú országgyűlési határozati javaslat részletes vitájával. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 86 igen szavazattal, 185 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a napirend kiegészítésére irányuló javaslatot nem fogadta el. (Jelzésekre:) Közben néhányan jelzik, hogy a szavazógépük nem működött. Tehát kérem Kovács Zoltánnak és Mátrai Mártának - mindketten a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójában ülnek -, valamint Gógl Árpád miniszter úrnak a szavazógépét bekapcsolni, mert az imént nem működött.

Kérem, mindenki figyelje, ha netán a következő alkalommal is szavazógép alkalmazására kerül sor, hogy a szavazógépe működik-e vagy sem!

Most az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlásról határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlással. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.

Nos, akkor el tudjuk kezdeni a munkát. (Számos képviselő elhagyja az üléstermet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/1280. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1280/1-4. számokon kapták kézhez.

Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, az elfogadott napirendi ajánlás szerint (Folyamatos zaj. - Megkocogtatja a csengőt.) 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, és utána természetesen az itt, helyben jelentkező képviselőknek is lehetőségük lesz a hozzászólásra.

Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Megkocogtatja a csengőt.) Ha kérhetem, akkor az abbéli örömkiáltásokat, miszerint eredményesen elfogadta az Országgyűlés az e heti napirendjét, mindenki tartsa magában, és biztosítsa azt a lehetőséget, hogy végre el tudjuk kezdeni ennek a törvényjavaslatnak a vitáját.

Az írásban előre jelentkezett felszólalók sorrendje a következő: elsőként Horváth Zsolt, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Kökény Mihály, Magyar Szocialista Párt. A harmadik hozzászólót is ismertetem, és utána majd természetesen ismertetem mindig a soron következőket is: Hegedűs Mihály, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt részéről lesz a következő hozzászóló.

Tehát elsőként megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! - vagy legalábbis a maradéka.

A gyermekgondozási díjról szóló törvénytervezet általános vitáját már a múlt alkalommal megkezdtük; a mai nap folytatjuk. Így az év vége felé, pontosabban a ciklus ezen részének vége felé értékeléseket szoktunk hallani. Ma is hallottunk egyet.

Engedjék meg, hogy a gyermekgondozási díj kapcsán röviden áttekintsük, hogy mi is történt a családtámogatási rendszerrel, milyen javaslatokat, milyen kormányzati intézkedéseket hozott a koalíciós kormány, illetve fogadott el az Országgyűlés.

Talán a legelső, amellyel kezdtük, a tandíjak eltörlése volt. Ebben a rendszerben, ami a családokat érintette, és ennek keretén belül lehetővé vált, hogy azok a családok, akik egyébként nagyon helyesen, tehetséges gyermekeiket főiskolára, egyetemre járatják, körülbelül 70 ezer forintot takarítsanak meg. Ennyi lenne ma a tandíj átlagosan, egy felsőoktatási intézményben, ha meghagytuk volna, és nem töröltük volna el.

Alanyi jogúvá tettük a családi pótlékot, ennek következtében körülbelül 100-110 ezer olyan gyermek jogosult ma családi pótlékra, aki korábban nem. Hasonlóképpen a jövedelemtől függetlenül minden gyermek után elérhetővé tettük a gyest. Ez az intézkedés a családoknak azt a fajta jogát hivatott szolgálni, hogy minden gyermeket nevelő család számíthat az állam, a kormány támogatására, hiszen a gyermekvállalás az egyik legfontosabb dolog a véleményünk szerint.

A családi pótlék a tanköteles kor elérése után megváltozik, és iskoláztatási támogatássá alakítottuk, amelyben azt szabtuk feltételnek, hogy a szülők a gyermekeiket rendszeresen iskolába járassák. Ezt tettük abban a hitben, mert biztosítani szeretnénk minden gyermek számára a tudáshoz való hozzájutást, a tudás megszerzésének a lehetőségét, ami egyébként szerintünk alapfeltétele a sikeres felnőttkornak.

A tudáshoz való hozzájutás jegyében ugyanígy eltöröltük a tankönyvek áfáját. Ez korábban 12,5 százalék volt. Az eltörlésnek köszönhetően feltételezhetően a tankönyvek ára nem fog emelkedni. Ez szintén a családok kasszájában jelent megtakarítást.

Ezután elérkeztünk arra a pontra, ahol a gyermekgondozási díj bevezetése ismételten elénk kerülhet. Mondhatnánk, hogy ez a következő láncszem, de tulajdonképpen a gyöngyszeme is e támogatási rendszernek. Előttem szólók már a múltkori alkalommal részletesen elmondták, de azért mindig megismételhetjük, hogy a gyermekgondozási díj biztosításhoz kötött támogatási forma, amely a jövedelem 70 százalékát teszi ki. Sajnos egy felső korlátot be kellett építenünk, ami azért kell, mert a magyar költségvetés teherbíró képessége egyelőre ezt teszi lehetővé. Ez pedig a minimálbér kétszerese, tehát ez lehet a maximális összege a gyednek.

Nagyon sok fontos kérdés mellett egy érdekesség, ami szerintem szintén a nyitottságunkat jelzi, hogy már nemcsak az édesanyák, hanem a családban az édesapák is szükség esetén igénybe vehetik a gyedet, ugyanolyan joggal, mint az édesanyák, ami korábban nem volt lehetséges.

Még egy fontos dolog, amire szeretném felhívni a figyelmüket: a gyed bevezetése nem egy ötletszerű, hirtelen jött gondolat alapján történt, hanem egy - mint ahogy az előző felsorolásból láthatják - jól átgondolt, tervszerű családtámogatási rendszer kiépítésének a keretén belül, annak a következő lépése, eleme.

Amikor a gyermekgondozási díj bevezetéséről gondolkodtunk, beszélgettem egy fiatal baráti házaspárral, akik elmondták, hogy négyéves kislányukat nevelik, és szeretnének még egy gyermeket. De ahogy ők számolgattak, a szülés után, még a szülési szabadság alatt nem is lenne gond, de ezt követően az édesanya fizetésének a kiesése olyan összeg, amit nem tudnak vállalni. Mert akkor mit tehetne?

(14.30)

Vagy visszamegy dolgozni az édesanya - ezt nem szeretné, mert féléves gyermeket nem akar otthon hagyni, vagy bölcsődében még oly lelkiismeretes gondozókra bízni sem -, vagy a férjnek kellene megpróbálni valami jobb állást találni, esetleg többet keresni. Azt mondták, hogy így most egyet tudnak tenni: várnak, hátha történik valami.

Nos, azt hiszem, hogy nekik mondhatjuk el, és nekik mondhatja el a Magyar Országgyűlés, illetve a koalíció, hogy nem kell tovább várni, történt valami, és azt javaslom, hogy üljenek le, számolják újra, és vágjanak bele. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Hegedűs Mihály, a Független Kisgazdapárt részéről.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Visszalapoztam a múlt heti vezérszónoki körben elhangzottak jegyzőkönyvét, és bevallom, nagy a csábítás, hogy visszatérjek egyes képviselőtársaim fantomokkal is hadakozó érveire. Nem teszem, csak szomorúan konstatálom, hogy több kormánypárti hozzászólásban a szakmai viták helyett a politikai konfliktuskeresés állt a középpontban.

Hadd idézzem azonban fel a törvényjavaslat bizottsági vitáján történteket. Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén kormánypárti képviselőtársaim a szent inkvizíció elszántságával igyekeztek bennünket az eretnekségből kigyógyítani, atyai buzgalommal rátéríteni a családbarátság kormány által kijelölt, a magasabb jövedelmű családok erősítése felé haladó ösvényre. Még arra sem felejtettek el inteni, hogy milyen rossz lesz nekünk, ha szembefordulnánk a gyeddel, ha nem vetnénk számot a közvélemény pozitív várakozásaival.

Nos, nem az ilyenfajta intelmektől való ijedtünkben, hanem meggyőződéssel mondjuk azt, hogy a Magyar Szocialista Párt nem gyedellenes. Még egyszer szeretném azt leszögezni, hogy ezt az európai összehasonlításban is egyedülálló ellátást nem jókedvünkben szüntettük meg a gazdasági stabilizáció kényszerpályáján. S a mai, a négy évvel ezelőttinél sokkal kedvezőbb gazdasági környezetben sem zárkózunk el a visszaállításától, ha a kormány is valóban hajlandó az egységes anyasági ellátás irányába elmozdulni, ha garanciákat vállalna a családi pótlék és a gyes éves emelésének automatizmusára, ennek törvénybe iktatására, ha a gyedről szóló törvényjavaslat mai, diszkriminatívnak látszó feltételein enyhíteni tud.

Mi örülünk annak, hogy a kormány talált újabb fedezetet a családok számára. Hadd idézzem fel azonban a Fidesz 40 pontjából a 13. pontot, amely szó szerint a következőket tartalmazza: "A gyed visszaállításával egyidejűleg egységes anyasági ellátást biztosítunk mindenkinek." Nos, ebből az állításból a gyed visszaállítására irányuló elképzelés megvalósulni látszik, de az egységes anyasági ellátás - különösen a "mindenkinek" kitétel -, úgy tűnik, már kevésbé fontos. Megjegyzem, hogy a Fidesz honlapján a 40 pont végrehajtásáról közzétett sikerjelentés a gyedet még ez évi bevezetésre szánja, tekintettel arra, hogy a gyes költségvetési előirányzata állításuk szerint tartalmazza ennek a fedezetét. Nos, ennyit az előzetes szándékokról.

A törvényjavaslat általános célrendszerével kapcsolatban a javaslat általános indoklása alapján hadd vessek fel három problémát. Először: az általános indoklás azt mondja, hogy a gyed ismételt bevezetésének elsődleges célja a népesedési mutatók kedvező irányú befolyásolása. Nos, tisztelt képviselőtársam, ez bizony a '80-as években sem sikerült az akkori gyeddel; az átmeneti javulás, ami valóban bekövetkezett, szakértők szerint annak tulajdonítható, hogy az asszonyok előrehoztak szüléseket. És hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy Franciaországban a '30-as években, Svédországban a '40-es években vezettek be családi ellátásokat. Ezeknek a születésszámra gyakorolt hatása azonban csak hosszú évek múlva jelentkezett, és nem a jövedelemtranszferekkel, hanem a második világháború utáni gazdasági fejlődéssel, a társadalombiztosítás kiteljesítésével, a növekvő foglalkoztatással magyarázható; egyszóval azzal, hogy az emberek, a családok biztonságérzete javult, és nem közvetlenül az ellátásokkal függött össze.

Szakértők ma is szkeptikusak abban a tekintetben, hogy ezekkel az ellátásokkal valóban milyen hatást lehet gyakorolni a születésszámra. Úgy gondolom tehát, hogy a demográfiai várakozásokban van valami naivitás, amikor tisztelt képviselőtársaim a kormánypárti oldalon azt mondják, hogy ettől az új rendszertől a harmadik, negyedik gyermek megszületését várják. De az a kérdés, hogy megszületik-e az első és a második gyerek, és azt gondolom, hogy ennek az ösztönzése lényegesebb lenne.

A második kérdéskör, amit szeretnék kiemelni az általános indoklás alapján: az előttünk levő tervezet azoknál a családoknál kívánja ösztönözni a gyermekvállalást, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni.

Nos, hadd mondjam el, hogy ebben az érvelésben van egy csapda, és ezt nem tartom tisztességesnek. Ugyanis minden család számára saját jövedelmének kiesése a jelentős, képviselőtársaim, ezért összemérni őket roppan igazságtalan és kissé demagóg! Mert abban, hogy az egyiknél 30 ezer forint, a másiknál 50 ezer forint a jövedelemkiesés, a végeredményt tekintve azt hiszem, nincs különbség. És azok a családok, ahol a gyermekvállalás az anya oldalán nem jár jövedelemkieséssel, szóba sem kerülnek.

Harmadszor: már szó esett arról, hogy keresetarányos pótlást szorgalmaz ez a tervezet, két korlátozó feltétellel. Az egyik, hogy a kereset 70 százalékáig terjedhet, a másik, hogy nem haladhatja meg a mindenkori bérminimum kétszeresének összegét. A keresetarányos pótlás kérdésénél fölvetődik - és ezt maga az általános indoklás is tartalmazza -, hogy a közpénzekből finanszírozott ellátás a kiemelkedően magas jövedelmeket teljeskörűen nem helyettesítheti. Az alacsony keresetűeknél tehát alig nyújt valamivel többet, mint a gyes, a kiemelkedően magas jövedelműeknél pedig nem érzékelhető ez a jövedelempótló szerep.

A tervezet szerinti megoldás, mely szerint a gyed egészségbiztosítási ellátás, de a költségvetés fogja finanszírozni, csak formailag kerüli ki azt az alkotmányellenességet, mely szerint közadókból finanszírozott szociális ellátásoknál ilyen különbségtétel nem megengedett. Véleményem szerint ez a formai trükk nem oldja fel ezt az alkotmányossági zavart, ráadásul további formai kellékekre a tervezet már nem is igazán fordít figyelmet. Például még látszólag sem teremtik meg járulékemeléssel a fedezetet. Súlyosan megterhelik az egészségbiztosítást olyan szolidaritási elemekkel, melyeknek szintén nincs fedezetük.

Példaként említhető az egészségbiztosítási járulék és az egészségügyi hozzájárulás megfizetésének elhagyása. Ezt a két tételt a költségvetés nem téríti meg. A minimálbérhez való igazítás is aggályosnak mutatkozik, hiszen ebben az évben még mindig nem jött létre a megállapodás, és nem tudni, hogy a következő évben milyen szintre áll be. Vagyis az ellátás tényleges mértékét nem lehet megállapítani. A számítások az előző évben kialkudott 22 500 forintos összeghez igazodnak. Ebből tehát az is következik, hogy bizony ez a tervezet a tényleges költségvetési kihatásokat nem tudja bemutatni, és nem tudja kezelni.

Mindezekből adódóan úgy gondolom, hogy a törvénytervezet társadalmi igazságossága erősen megkérdőjelezhető, és a munkaerő-piaci helyzet ismeretében arra nyomatékosan rá kell mutatni, hogy a munka vállalása vagyis a feltételként szabott biztosítási idő megszerzése a '90 előtti időszakkal ellentétben nem elsősorban egyéni elhatározás kérdése.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, nem az a baj, hogy 36 milliárd forintot a családoknak kíván juttatni a javaslat, mert ez a családoknál valóban jó befektetés. A baj, képviselőtársaim, az elosztással van. A baj azzal van, hogy elmarad az egységes anyasági ellátás, pedig ezen az úton lehetne halvány esély a népesedési mutatók javulására.

(14.40)

A Szocialista Párt, miután nem tudja, de nem is kívánja a kormány szándékát a gyeddel kapcsolatban megváltoztatni, de a családokat sem kívánja megfosztani a további támogatástól, arra tesz kísérletet, hogy az egyes feltételek szigora enyhüljön, és a lehetőségekhez képest minél több család vehesse igénybe a gyermekgondozási díjat. Azt azonban hadd jegyezzem meg, hogy a gyed bevezetése helyett vagy mellett a családok mindegyike által elérhető gyermekgondozási segély radikális emelése lenne a helyesebb. Ha például a gyest 50 százalékkal felemelnék, akkor az a mai alacsony keresetű pályakezdők számára gyedként biztosítani kívánt szintet elérné, sőt bizonyos rétegeknél meg is haladná, tekintettel arra, hogy a gyermekgondozási segély adómentes.

Képviselőtársaim! Azt javaslom, fontolják meg javaslatainkat, és ebből a szempontból üdvözlöm, hogy az általános vita nem zárul le a mai napon a tervekkel ellentétben, mert így talán van arra idő, hogy az előterjesztő és a kormánypárti oldal ezeket a javaslatokat megfontolja, és esetleg a nyár végén egy, a társadalmi igazságosság szempontjainak jobban megfelelő tervezettel találkozhassunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Végre egy parlamenti hozzászólást úgy is lehet kezdeni, hogy majdnem egyetértünk a Szocialista Párt szónokával. Ebben teljes az egyetértés, azt hiszem: minél több pénzt kell a családok megsegítésére fordítani, minél nagyobb mértékben kell támogatni a gyermekeket nevelő családokat. Abban már nem teljes az egyetértés, hogy ennek az eljuttatása milyen formában történjen, de a kormánykoalíció arra törekszik, hogy az ehhez a pénzhez való hozzáférés a lehető legigazságosabb körülmények között történjék.

A törvény elsődleges célja a népesedési mutatók kedvezőbb irányú befolyásolása. Engedjék meg, hogy részletesebben foglalkozzam a cél megjelölését szükségessé tevő népmozgalmi tényezőkkel:

Magyarországon a termékenység harmincöt éve nem éri el az egyszerű reprodukciós szintet. Ezt súlyosbítja az európai összehasonlításban nagyon magas halandóság. Ennek következtében a demográfiai előrejelzések drasztikus népességfogyást mutatnak. A népmozgalom 1999. évi első három havának adatait vizsgálva drámai eredményeket kapunk. Az előzetes adatok szerint több mint 5000 pár kötött házasságot, csaknem 25 ezer gyermek született, és közel 40 ezer lakos halt meg. Az év első negyedében 16 622 fővel csökkent a népesség lélekszáma, ez mintegy 5300-zal nagyobb az 1998-as hasonló időszakénál. A népesség lélekszáma 10 millió 75 ezer fő volt a negyedév végén. Ezer lakosra számítva 9,2 élveszülés és 15,8 ezrelékes halálozás jutott. Az előző 0,4 ezrelékkel alacsonyabb, az utóbbi 1,6 ezrelékkel magasabb, mint az elmúlt év első három hónapjában. Ezer lakosra mindössze 2,1 házasságkötés jutott, ami 0,1 ezrelékkel kevesebb, mint az egy évvel ezelőtti. És ami a döntő: a népesség természetes fogyása 6,7 ezrelék volt, ami csaknem 50 százalékkal magasabb, mint az elmúlt évben. Ebben egyetlen jó adat van, amit szívesen olvas az ember: a csecsemőhalálozási arány jelentősen javult, és az előző évi 10,3 ezrelékkel szemben 8,3 ezrelékre csökkent.

Tisztelt Országgyűlés! Valódi drámai adatok a most elhangzottak. A közel évszázados történelemmel bíró Független Kisgazdapárt politizálásának egyik fókusza mindig a családok segítése volt. A választások után megalakult koalíciós kormány politikájában a családok segítése központi, kitüntetett szerepet kapott. A kormánykoalíció hirdeti, hogy kiegyensúlyozott, biztonságos körülményeket kell biztosítani ahhoz, hogy a családok betölthessék hivatásukat, hogy képesek legyenek saját életfeltételeik megteremtésére, gyermekek vállalására, felnevelésére. A kormánykoalíció meggyőződése, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a családalapítás ne alacsonyodjék gazdasági kérdéssé, hogy a gyermekvállalás sokaknak ne a szegénység vállalását jelentse.

A kormány azonban a segítő népesedéspolitikáját nem alapozhatja a szocialista utópiából ismert abszolút egyenlőségre, amely a történelem során mindig kudarcot vallott. Ezzel szemben a koalíciós kormány támogatási rendszere a leginkább rászorultak mellett az önmagukért tenni akaró, helyzetükön önerejüket is használva változtatni akaró állampolgárokat is célcsoportnak tekinti. Az állam nem kizárólag a legrászorultabb, támogatásokra, segélyekre szoruló legszegényebbek iránt tartozik felelősséggel, hanem az adófizetők pénzének hatékony felhasználására is garanciát kell nyújtania.

A gyermekeket vállaló családok támogatásának nemcsak anyagi eredménye, hanem erkölcsi hozama, támogatottsága is van. A népesedéspolitikai intézkedések célja a termékenység növelése, a halandóság csökkentése. E feladat sikerét nagyban befolyásolja a népesedéspolitikai célú közkiadások alakulása. A megvalósulás szempontjából egyaránt szükséges a család- és gyermekbarát attitűd erősítése, az életminőség javítása, a jogszabályok összehangolása, a családosok, illetve a gyermekeket vállalók hátrányos helyzetének csökkentése. Minimális cél, hogy a házas vagy családos állapot ne jelentsen hátrányos helyzetet a családon kívüli állapottal szemben.

A jelen törvény csak egy lépcső a családok segítésének folyamatában. A jövőben hangoztatnunk és cselekednünk kell, hogy a kisgyermekes anyák és a sokgyermekes családok fokozott védelmet kapjanak. A gyermekeket vállaló nők a mai magyar társadalomban olyan kettős, talán hármas szerepelvárással kell szembenézzenek, ami aránytalanul nagy terhelést jelent. Kiemelt programok szükségesek az anyai szerep társadalmi fontosságának törvényi, erkölcsi és anyagi támogatására.

Emberöltőnyi orvosi munkám során több tízezernyi terhes nővel való találkozásomkor észleltem, hogy a családanyák mennyire fontosnak tartják, hogy a társadalom elismerje, megbecsülje azt a rendkívüli munkát, amellyel a családokat fenn- és összetartják. A Független Kisgazdapárt ezért is támogatja a törvényjavaslat életbe léptetését. S úgy gondolom, a nyári szünet alatt lehetőségünk lesz a törvényen, a juttatás módján finomítani, és egy-két módosító javaslattal emelni a megszületendő törvény színvonalát.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Takács Imre, a Magyar Szocialista Párt részéről.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan törvényt tárgyalunk, amelyik okkal a közérdeklődés középpontjában áll; nagyon felfokozott a várakozás a jövőre bevezetésre kerülő gyeddel kapcsolatban - különösen azokban a rétegekben, amelyek ennek a törvénynek vélhetően a kedvezményezettjei lesznek.

(14.50)

Éppen ezért tudom, hogy bizonyos rétegek érdekeit sértem akkor, amikor kimondom ebben az általános vitában, hogy én a magam részéről a gyed visszahozását támogatni nem tudom és nem fogom. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szégyen!) És mondom ezt családbarát nézőpontból, pontosan azért, mert a gyedet alapjaiban és elvileg igazságtalannak tartom.

Egyetértek azzal, hogy egy kormánynak támogatnia kell a családokat. Én az előző parlamenti ciklusban meglehetősen sok helyzetben emeltem szót azért, hogy a családi pótlékot megemelje a kormány; tettem ezt még a megszorítás éveiben is. A gyedről viszont azt gondolom, hogy elvi probléma van vele, hogy egy államnak, amelynek kötelessége részt venni, részt vállalni a gyermeknevelés költségeiből, nem az a dolga, hogy a jobb helyzetben levők helyzetét tovább javítsa, miközben a hátrányokkal küzdők helyzetét még inkább ellehetetleníti, hanem pontosan fordított az állam kötelessége.

Magyarországon a rendszerváltást követően drámai jövedelemdifferenciálódás zajlott le, rendkívüli mértékben széthúzódott a jövedelemskála Magyarországon, következésképp azt gondolom, hogy az államnak még egy okkal nagyobb a felelőssége abban, hogy azokat, akik ebben a piaci versenyben lemaradnak, a szociálpolitika, a családtámogatás eszközeivel segítse.

Fel kell tennem a kérdést: mi a célja ennek a törvénynek, amelyet beterjesztett a kormány? Az elsődleges célja, amiről nagyon sok szó esik, hogy emelje, segítse emelni a születések számát, szóval, hogy ösztönözze a gyermekvállalást. Azt gondolom azonban, hogy van egy másodlagos célja is ennek a törvénycsomagnak, és erről sokkal kevesebb szó esik, az ugyanis, hogy nem általában akarja a fogyásra való tekintettel, a népességfogyás következtében emelni a gyermekvállalási hajlandóságot, kedvet, hanem minőségi népesedésnövekedést akar ösztönözni, és azt gondolom, hogy erről nem beszél kellő őszinteséggel.

Ez a javaslat ugyanis nem általában a családokat támogatja, hanem csak egy rétegbe tartozó családok, egy preferált réteg helyzetét akarja javítani jelentős mértékben, és könnyű végiggondolni - ha őszinték magukhoz a képviselőtársaim -, hogy ez bizony azzal a következménnyel jár, hogy a hátrányos helyzetben élő helyzete még inkább ellehetetlenedik. Nekem az az alapos gyanúm, az az alapos félelmem, hogy a gyed bevezetése okán a kormány nem fog majd javaslatot tenni a gyes megemelésére. Éppúgy nem fog javaslatot tenni a gyes megemelésére, mint ahogy nem emelte meg a családi pótlékot tavaly, amikor bevezette a gyermekek után járó adókedvezményt, amiről számtalan alkalommal elmondtuk, hogy szintén egy jelentős réteghez nem jut el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ez az eszköz nem igazán alkalmas eszköz a családok széles körű támogatására. Ha megnézzük a gyed előzményét, akkor egészen biztosan megállapíthatjuk ezt, jóllehet a Fidesz vezérszónoka mint pozitív példára hivatkozott a történeti előzményekre, pedig a statisztikai adatok igazából nem támasztják alá, hogy a gyednek nagyon pozitív hatása lett volna a népszaporulatra.

A gyedet ugyanis '84-ben, illetve '85-ben az akkori kormány, a szocializmus utolsó évtizedében egy jelentős közérzetjavító intézkedésként vezette be. Egy réteget, egy szavazóréteget akart vele támogatni, és azt remélte, hogy ez a réteg nagyobb kedvvel vállal majd gyermekeket. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, abból egyértelmű, hogy nemcsak hogy nem sikerült megállítani a születések számának csökkenését, tehát a születések számát valamilyen szinten stabilizálni, hanem tovább folytatódott a csökkenés. '85-ben ebben az országban 135 ezer gyermek született, '90-ben mintegy ötezerrel kevesebb, 125 ezer, és '94-re további tízezerrel kevesebb, 115 ezer, tehát a csökkenés tovább folytatódott, miközben ha megnézzük a másik, a népesedés szempontjából jelentős faktort, a terhességmegszakítások száma jelentősen növekedett ez idő alatt.

Én pontosan tudom, hogy ez a csökkenés alapvetően azzal volt összefüggésben, hogy a szülőképes korú réteg száma kisebb volt, évről évre kisebb, és tart ez a tendencia. De akkor vajon mivel lehet magyarázni a kormánynak azt a optimizmusát, hogy mégis népesedésnövekedést remél egy ilyen intézkedéstől?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megkérdezik a szakembereket, a demográfusokat, szociálpolitikusokat, szociológusokat erről a bizonyos állami népesedési családpolitikai eszköztárról, hogy lehet-e ezektől az eszközöktől remélni, hogy a születésszámok növekedni fognak, akkor egybehangzóan azt mondják, hogy ezektől az eszközöktől igazából jelentős javulást nem lehet remélni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mitől lehet?) Igen, szívesen beszélnék erről is részletesen, ha több időm lenne. Azt gondolom, hogy más dimenzióknak sokkal erősebb a hatása arra, hogy gyermeket vállalnak-e a családok vagy nem. Tömören összefoglalva: a jövőbe vetett pozitív bizakodás, várakozás a legerőteljesebb dimenzió, ami meghatározza, hogy egy család vállal-e gyereket vagy nem vállal.

A bevezetőmben elmondtam, hogy nekem nagyon súlyos elvi fenntartásom van azzal, hogy a gyedet most visszahozza ez a kormány, azért, mert igazságtalannak tartom. Azt gondolom, ha egy anya vállalja azt, hogy otthon marad a gyermekével - amit egyébként én magam két gyermekkel és nagy örömmel megtettem -, akkor anya és anya között különbséget tenni az alapján, hogy a megelőző munkában mekkora jövedelmet szerzett, némiképp indokolatlan. Hiszen mind a ketten, mind a két rétegbe tartozó anya ugyanazt a tevékenységet végzi, azért marad otthon, hogy gondozza, ápolja, etesse, szeretgesse a gyermekét, és azt gondolom, az a korrekt, ha ezt a tevékenységet egy fix összeggel, egységesen jutalmazzuk.

És engedjék meg, hogy röviden szóljak arról, hogy úgy gondolom, a gyes összege méltatlanul alacsony évek óta. Azt kérem, azt követelem, a szabaddemokraták programjában az a javaslat szerepelt, hogy emeljék meg jelentős mértékben a gyest arra a színvonalra, ahol valóban választási lehetőség lesz az anyának, hogy otthon marad-e a gyermekével vagy folytatja a munkáját. De kétszer, háromszor akkora jövedelmet, ellátást adni - hangsúlyozom, költségvetési, állami forintokból - pusztán jövedelemkülönbségek alapján, enyhén szólva igazságtalan.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mondandóm végén szeretném szóba hozni azt a szempontot, amit az egész beterjesztett javaslattal kapcsolatban a legfontosabbnak tartok. Azt ugyanis, hogy ez a "többet fizet, többet kap" logika csak a biztosítási rendszerbe fér bele. Többször elhangzott, hogy táppénz jellegű ez az ellátás, a gyed (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit bevezetni kívánnak. No, ha táppénz, akkor azt gondolom, hogy a társadalombiztosításból kellene finanszírozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

(15.00)

ELNÖK: Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Csáky András, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvényjavaslat múlt heti vitája kapcsán több képviselőtársam elemezte a gyermekvállalás kedvezőtlen helyzetét hazánkban. Ebben tökéletesen igazuk van.

Azonban az okok alapos feltárásával több képviselőtársam adós maradt. Én az elmúlt évtizedekben, az 1970-es, '80-as években Hajdúszoboszlón sokirányú szociológiai felmérést végeztem, és most is ezt tettem ennek kapcsán. Az elmúlt héten és azelőtt 17-18 éves középiskolás lányok körében arra kerestem a választ, hogy a gyermekvállalási hajlandóságot milyen tényezők befolyásolják. Ennek kapcsán skálarendszerű zárt kérdés formájában az után érdeklődtem többek között, hogy mi járul hozzá nagyobb mértékben a gyermekvállaláshoz. A kilenctényezős válasz felsorolását természetesen úgy végeztem el, hogy nem a várható válaszok sorrendje volt a meghatározó.

A megkérdezettek a gyermekvállalás első tényezőjének a gyermekszeretetet tartották, második helyre rangsorolták a saját tulajdonú lakást, harmadik helyen említették a munkahelyi biztonságot, a rangsorban a negyedik tényező a magas jövedelem volt, ötödik a magyar gazdaság jövője, hatodik a nagyszülői segítség, hetedik helyen szerepelt a családi pótlék, nyolcadik helyen a gyes, és csak kilencedik helyen a gyed.

Számomra igen nagy öröm volt az, hogy első helyen a gyermekszeretetet említik meg a 17-18 éves diáklányok - ez a gyermekvállalás szempontjából igen fontos -, és természetesnek tartom azt is, hogy a saját tulajdonú lakás szerepel a második helyen, a harmadik helyen említik meg a munkahelyi biztonságot, és a negyedik helyen a magas jövedelmet. Chikán Attila miniszter úr 1995. június 1-jén a "Versenyben a világgal" című kutatási témában a Tárki felmérése alapján már említést tett arról, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta a legnagyobb gondot a biztonság hiánya és az igen nagy jövedelemkülönbségek okozzák.

Ferge Zsuzsa találóan jegyzi meg, hogy a rendszerváltással nem nyertünk annyi szabadságot, mint amennyi biztonságot vesztettünk. A tény, hogy a munkahelyi biztonságot és a jövedelem nagyságát a megkérdezett diáklányok előkelő helyre rangsorolták, jelzi azt, hogy a gyermekvállalást csupán a gyermektámogatási rendszerrel nem lehet nagymértékben motiválni.

De Gaulle annak idején elhatározta, hogy Franciaország népességét 15 millióval növelik. Ennek érdekében igen jelentős gyermektámogatási rendszert alakítottak ki, és mégsem sikerült még megközelítőleg sem ezt a növekedést elérni, mert a gyermekvállalás motivációinak mélyebb okai vannak. Jó lenne erről a francia helyzetről szólni, de az idő rövidsége miatt erről most nem teszek említést.

A szociológiai felmérés során azt is megkérdeztem a 17-18 éves diáklányoktól, egyetértenek-e azzal, hogy a nagyon gazdag és a szegény családok egyaránt részesüljenek családi pótlékban. A válaszadók több mint 90 százaléka - még egyszer hangsúlyozom, több mint 90 százaléka - úgy nyilatkozott, hogy nem értenek ezzel egyet. Az köztudott, hogy a családi pótlék összege az összjövedelmen belül egyre kisebb hányadot képvisel, és minél nagyobb a háztartás jövedelme, annál kisebb mértékben járul hozzá a családi pótlék a gyermeknevelés költségeihez. És minél alacsonyabb a háztartás jövedelme, annál nagyobb arányban segíti a családi pótlék a gyermeknevelési kiadások finanszírozását.

Ebből egyértelműen következik, hogy semmi sem indokolja az igen magas jövedelemmel rendelkezők számára a családi pótlék folyósítását. A rászorultsági elv lenne az ésszerű, ennek alapos kidolgozása a jövő feladata. Azt önkritikusan be kell vallani, hogy az elmúlt ciklusban az a rászorultsági elv, amelyet mi bevezettünk, sok visszaélésre adott okot, hiszen a jövedelem szintjével, a jövedelem nagyságával igen könnyen lehetett játszani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megjegyzem, hogy a szociológiai felmérést úgy végeztem el, hogy kollégáimat kértem meg a kérdések kiosztására, nem vettem részt a válaszok kialakításánál, így még vád sem érhet engem, hogy valamilyen formában befolyásoltam a megkérdezetteket.

A gyermekgondozási díj bevezetése is a kedvező helyzetben lévő háztartásokat segíti nagyobb mértékben, azonban a gyed kapcsán az okozza a legnagyobb gondot, hogy mi arra a biztosíték - különösen, ha a jelenlegi nemzetgazdasági folyamatokat elemezzük -, hogy a következő években növekszik a gyed reálértéke, vagy egyáltalán fennmarad ez a támogatás, vagy mások rovására marad fenn ez a támogatás. Márpedig a gyermekvállalás motivációját mindig hosszú távú tényezők döntik el. Nem lehet a politika pillanatnyi helyzetéből kiindulva egy országot - elnézést - meghülyíteni; mindig olyan tényezőket kell kialakítani, amelyek hosszú távon érvényesülnek és érvényesek.

A múlt héten a gyed kapcsán felmerült a népesség fogyása is. Azonban a népesség fogyásához nagyobb mértékben járult hozzá a halálozás, mert a KSH jelentése alapján 1999 első hónapjában 4,5 százalékkal kevesebben születtek, és 11 százalékkal többen haltak meg, mint az előző év azonos időszakában. Ezt elemezni legalább olyan fontos, mint a születések várható tendenciáiról szólni. Itt nyilván szólni kell a nyugdíjasok helyzetéről, a gyógyszertémáról, ami nem a gyed témája, de csak akkor értjük meg azt, hogy a halálozások száma lényegesen nagyobb volt, mint a születések száma.

Végső soron egy törvényjavaslat kidolgozásánál és beterjesztésénél a jövőben célszerű lenne a kormánynak is szociológiai felmérések és egyéb módszerek segítségével elemezni a bevezetésre kerülő törvényjavaslat várható hatásait, akkor alaposabb lenne az.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum, és ezzel az írásban előzetesen bejelentkezett képviselők sorának végére értünk; őt követi majd Bauer Tamás a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Abban minden előttem felszólaló egyetértett, hogy a magyar népesedési adatok tragikusak. A demográfiai adatok alapján nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon egyre kevesebben vállalják az elszegényedést a miatt a természetes és egészséges emberi szándék miatt, hogy aránytalan áldozatot hozva is gyermeket hozzanak világra. Mert nagyon igaz, amit Andorka Rudolf néhai szociológiaprofesszor, a közgazdasági egyetem egykori rektora mondott: "A szegénységnek ma gyermekarca van." Vagyis aki a gyermek megszülését vállalja, az a szegénységet vállalja.

Az egyre csökkenő születésszám, növekvő halandóság miatt a magyarság kipusztulásra ítélné önmagát. A demográfia tudósai szerint ha a jelenlegi folyamat változatlanul továbbfolytatódik, 15 év múlva olyan kevés munkaképes korú ember él ebben az országban, hogy választaniuk kell: vagy gyermeket nevelnek, vagy időseikről gondoskodnak; mindkettőre egyidejűleg már nem lesznek képesek. Minden felelős, a jövő iránt elkötelezett politikusnak keresnie kell e népességi csapdából kivezető utat - márpedig már ma, hiszen aki ma nem születik meg, az holnap nem szülhet gyereket.

(15.10)

Tudom, hogy az anyagi támogatás egyetlen formája sem elegendő önmagában ennek az önpusztító folyamatnak a megfordítására. Ehhez az államnak el kell fogadnia, hogy a gyermekvállalás nemcsak magánügy, hanem az egész társadalom közös beruházása, annak érdekében, hogy a jövőben is legyenek, akik a közösség közös terheit hordozni képesek. Tehát az adó-, vám-, illetékrendszer egészét át kellene tekinteni. Az állampolgárnak pedig be kellene látnia, hogy nem egyedül él a világban, ezért nem csupán önmagáért felelős, hanem az őt körülvevő és létét biztosító társadalom egészéért is, beleértve szüleit és utódait egyaránt.

Hosszú út áll előttünk mindennek közös elfogadásáig. De a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik; ilyen lépést jelent a gyed visszaállítása. Természetes, hogy azok, akik egykor megszüntették, most ellenérveket sorakoztatnak fel. Egyik kifogásuk az, hogy ne kössük a gyermekgondozási díjat előzetes munkaviszonyhoz. Mivel azonban a gyednek éppen az a lényege, hogy keresetfüggő, kereső foglalkozás nélkül vajon hogyan lehetne megállapítani?

A másik érv szerint igazságtalan megkülönböztetést jelent a gyermekvállalók között, ha az alacsonyabb jövedelműek gyermekenként kevesebb összeget kapnak egykori jövedelmük alapján, mint a jobban keresők. Ez az álláspont azonban a kérdés fordított értelmezésén alapul. A kapott gyed ugyanis mindenképpen kevesebb, mint az anya előző keresete volt, tehát az anyagi veszteség a gyermeket vállaló anyánál annál nagyobb, minél magasabb volt előző keresete. Márpedig az ember a veszteséget jobban megérzi, mint jövedelme növekedését érezné. A kialakult, megszokott életszínvonalról nehezebb lemondani, mint hozzászokni a magasabbhoz.

Ráadásul a gyerekápolással töltött idő alatti jövedelem felülről korlátozott, legfeljebb a minimálbér kétszerese, vagyis ma havi 45 ezer forint. Aki már nevelt gyermeket, jól tudja, hogy a keresetkiegészítéssel együtt ez bizony nem fedezi a gyermeknevelés valós költségeit. Ezért a Magyar Demokrata Fórum arra törekszik, hogy az ország teherbíró képességének függvényében a felső határ ennél magasabbra kerüljön.

Egy kritikai elem azonban mindenképpen figyelmet érdemel, az ezzel kapcsolatos véleményünket Varga István képviselőtársam a költségvetés- és adópolitika tárgyában tartott vitanapon részletesen kifejtette, és korábban már én is utaltam rá. Nevezetesen arról van szó, hogy a '70-es, '80-as évek idején bevezetett előremutató családpolitika a '90-es évek végén a kialakult piacgazdasági környezetben egy az egyben már nem alkalmazható. Mára a munkaerő-piaci helyzet alapvetően eltér a kötelező foglalkoztatás időszakától, hiszen a munkáltatók ma már egyáltalán nem érdekeltek - hacsak nem magasan kvalifikált munkavállalóról van szó - a gyesről, gyedről visszatérők befogadásában, foglalkoztatásában.

Ezért a Magyar Demokrata Fórum szükségesnek tartja, hogy az anyák védelme szempontjából további intézkedések és törvények szülessenek. Ezek közé tartozhat, hogy a járulék- és adópolitikában pozitív diszkriminációt kell alkalmazni az anyák érdekében. Azonban addig se irigyeljük a társadalom segítségét egyetlen anyától sem, aki mindannyiunk jövőjéért is áldozatot vállalva neveli gyermekét! Természetesen az MDF megszavazza a gyermekgondozási díj visszaállítását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra jelentkezett még Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen voltam szót kérni, hiszen Béki Gabriella - mint a többiek is - csak tíz percet beszélhetett, és így azt gondoltuk, hogy ha nekem is jut tíz perc a napirendi előírás szerint, akkor miért ne egészítsem ki azt, amit Béki Gabriella az SZDSZ képviselőcsoportjából már elmondott.

Szeretnék elmondani önöknek, kormánypárti képviselőtársaim, egy, ha úgy tetszik, műhelytitkot. Amikor megalakult a kormány, és előállt a kormányprogrammal, amiről persze a választási kampány alapján már lehetett tudni, hogy nagyjából mit fog tartalmazni, és pontosan tudtuk, hogy az egyik fő gondolatuk, az egyik fő cselekvési irányuk az lesz, hogy visszaállítsák azokat a támogatási formákat, amelyeket az MSZP-SZDSZ-kormánykoalíció a stabilizációs csomag részeként korlátozott, illetve megszüntetett, akkor el kellett döntenünk, hogy mi most mit fogunk tenni.

Hiszen mondhattuk volna azt - és ezt komolyan megfontoltam én magam is -, hogy mi rákényszerültünk egy adott, nagyon éles költségvetési szituációban ezekre a korlátozásokra, de miért ne mondhatnánk most azt, hogy miután a stabilizáció következtében ez a szükséghelyzet elmúlt, azokra a korlátozásokra már nincs szükség, amelyeket mi kényszerből hoztunk, és miért ne mondhatnánk azt, hogy üdvözöljük a visszaállítást. Talán, ha mi magunk tovább kormányozhatnánk, akkor mi is ezt tennénk, amikor a szükséghelyzet elmúlik. Ez lett volna az egyik lehetőség.

A másik lehetőség viszont az volt, hogy megvizsgáljuk azt, hogy vajon azok a szempontok, amelyek bennünket a családtámogatási rendszer átalakítására, szűkítésére késztettek, vajon megszűntek-e azzal, hogy a rövid távú szükséghelyzet elmúlt.

Ebből a szempontból érdemes végiggondolnunk azt, hogy bármiféle állami támogatás, legyen az nyílt állami támogatás - mint például a családi pótlék, a gyed - vagy adókedvezménybe burkolt állami támogatás - például a családi adókedvezmény -, vagy például amiről ma is beszélt Horváth képviselő úr, mondjuk, a tankönyvek áfamentessége, ezek mind-mind olyan állami lépések, olyan állami akciók bizonyos jövedelemátcsoportosításra, amelyeknek háromféle hatása van.

Az egyik hatás az adott célnak a szolgálata. Például ha az állam olcsón adja a színházjegyet vagy a hangversenyjegyet, ezzel a színházaknak pótolni kell azt a kiesést, ami a színházak bevételében jelentkezik. Ez az egyik cél, a költségvetési hatás.

A másik: ha olcsón adjuk a színházjegyet, sokkal több ember jut el színházba, mint ha drágán adjuk. Igaz? Ez a második hatás. Tehát az egyik a költségvetési hatás, hogy pénzbe kerül; a másik az adott cél elérése, hogy többen jutnak hozzá színházjegyhez.

És a harmadik szempont, ez a szociális hatás: mely társadalmi rétegeket érinti kedvezően, és melyeket nem? Például ha az állam dotálja a színház- és hangversenyjegyeket, akkor igaz, hogy többen jutnak színházba, de ez egy jövedelemátcsoportosítást jelent ama réteg javára, amelyik a lakosság átlagánál többet jár színházba és hangversenyre, és ezek bizony a magas jövedelműek.

Azt kell végiggondolni, hogy ennek a háromféle hatásnak - a költségvetési hatásnak, az adott célt szolgáló hatásnak és a szociális hatásnak - milyen az egyenlege.

Én azt gondolom, hogy ugyanígy kell eljárni a családi támogatásoknál is. Például - csak hogy nagyon kézenfekvően nézzük a dolgot -: a családi pótlékról tudjuk azt, hogy nagyon jól szolgálja az adott cél elérését - mert hiszen mindenekelőtt ezt veszik figyelembe, ha valamit egyáltalán figyelembe vesznek a gyermekvállalási döntéseknél, egy régi meggyökeresedett forma -; másodszor van egy komoly költségvetési vonzata; és harmadszor minden szociálpolitikai, szociológiai vizsgálat azt mutatja, hogy a családi pótlék, amelyhez mindenki hozzájuthat, aki gyereket vállal, szociálisan kifejezetten az alacsony jövedelműeknek kedvez. Képviselőtársam, aki ezzel foglalkozott, nyilván ismeri a Tárki vizsgálatait, amelyek ezt egyértelműen kimutatják.

Ezzel szemben például az adókedvezménynek hasonló hatása van minden más szempontból, de a szociális hatása kifejezetten kedvezőtlen, mert az alacsony jövedelműek nem jutnak hozzá, a magas jövedelműek meg hozzájutnak. Az a kérdés ezek után, hogy amikor egy új formát behozunk, vagy visszahozunk egy megszüntetett formát, akkor ebből a három szempontból mérlegeltünk-e kellőképpen.

(15.20)

Azt gondolom, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy ha ebből a szempontból mérlegeljük egy új forma behozatalát, akkor arra kell jutnunk, hogy a gyerekvállalás szempontjából való pozitív hatása nem jobb, mint a többi formáé; nem állítom, hogy rosszabb, ez mérlegelés kérdése - Béki Gabriella és Takács Imre is beszélt erről -, mindenesetre nem jobb.

Másodszor azt kell mondanunk, ami a költségvetési hatását illeti, ez ma bizonytalan, ez kiderül az előterjesztésből, hogy szinte kiszámíthatatlan.

A harmadik hatás szempontjából pedig, nevezetesen a szociális, ha úgy tetszik, réteghatás szempontjából megítélésem szerint kedvezőtlenebb, mint akár a gyes, akár a családi pótlék. Ezért, a háromféle szempont összehasonlító mérlegelése alapján gondolom személy szerint azt, és ebben - mint hallhatták - Béki Gabriellával is egyetértünk, hogy ha van többletpénze családtámogatásra a mindenkori Országgyűlésnek, a mindenkori költségvetésnek, akkor azt nem ebben a formában, hanem a szociális szempontból előnyösebb gyes-, illetve családipótlék-emelés formájában kell felhasználni. És amikor nekünk kormánypártként volt befolyásunk arra, hogy mi történjék, akkor minden erőnkkel ezt szorgalmaztuk, és a ciklus második felében, amikor a szükséghelyzet már múlóban volt - '97-98-ban -, ebben értünk is el bizonyos eredményeket.

Végül szeretnék arra a kérdésre is válaszolni, amit itt egy közbeszólás formájában egyik kormánypárti képviselőtársunk felvetett: hanem mitől, ha nem ezektől a formáktól? Ebben a kérdésben Takács Imrével kell hogy egyetértsek. Minden vizsgálódás azt mutatja, hogy a gyerekvállalás alapjában véve és hosszabb távon nem ezeknek a konkrét támogatási formáknak a függvénye, hanem a társadalom általános, ha úgy tetszik, lelkiállapotának. Nézzék meg a nemzetközi adatokat, amelyekből különösen egyre hívnám fel a figyelmüket, a volt NDK, Kelet-Németország népesedési adataira. Abban az országban a rendszerváltás után az addig is igen alacsony, a magyarországihoz közel álló születésszám a felére esett vissza, egyszerűen azért, mert maga a rendszerváltás, annak minden hatásával együtt egy rendkívül súlyos, a háborúkhoz hasonló társadalmi megrázkódtatás volt.

Nekem szilárd meggyőződésem, hogy ami nálunk történt és történik a népszaporulat, a népességszám alakulásában, az nem ennek vagy annak a konkrét intézkedésnek a következménye, hanem annak a hallatlanul súlyos megrázkódtatásnak, amit a magyar társadalom számára az elmúlt 10-12 év története jelent. A másfél millió munkahely megszűnésének, az infláció megugrásának, a lakosság egyharmada létfeltételei elbizonytalanodásának volt itt döntő szerepe. És ami hosszabb távon segíthet annak a valamennyiünk által vallott célnak az érdekében, hogy tényleg minden család vállalhasson annyi gyereket, amennyit szeretne - és egyetértek önökkel abban, hogy szinte minden család többet szeretne, mint amennyit vállalni mer -, ebből a szempontból a döntő kérdés az, hogy egy tartós, nyugodt perspektívát lásson maga előtt a magyar társadalom, aminek alapjában véve gazdaságpolitikai feltételei vannak, a társadalom általános, biztonságos közlégkörében rejlenek a feltételei.

Önök is tudják, hogy az ilyen típusú intézkedések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mindig csak egy-két évre emelik meg a népszaporulatot...

ELNÖK: Képviselő úr...

BAUER TAMÁS (SZDSZ): ...ami aztán visszaesik az eredeti szintre. Tartós megoldást kell keresni...

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, fejezze be a mondatát!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): ...és ez az, amivel önök adósak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)