Felszólalás adatai

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden fideszes képviselőtársunktól meghallottuk már, hogy a költségvetés három alappilléren nyugszik: a gazdasági növekedés hatásainak szétterítésén, a gyermektámogatás adókedvezménnyel való támogatásán és a Széchenyi-terven, úgy tűnik, ezek kötelező mondatok minden egyes koalíciós hozzászólásnál. (Zsigó Róbert: Köszönjük, hogy megismételte, képviselő úr. - Taps a Fidesz padsoraiban.) Meg is ismertük. Ezek után nem kívánok szólni arról, hogy ezt a kétéves költségvetést mennyire tartjuk megalapozottnak, hiszen az inflációt egy évre sem tudták pontosan előre jelezni. (Zsigó Róbert: Mint ahogy önök sem!)

Nem kívánok szólni arról sem, hogy törvényes-e ez a költségvetés a benyújtás módját tekintve, és megelőzték-e azok a hatástanulmányok, melyekről az előttem szóló képviselőtársam, Solymosi úr szólt, hogy az agrárgazdaság helyzetéről szóló törvény még nem került a parlament elé. Nem kívánok szólni arról sem, hogy a fejlett nyugati demokráciák is csak tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy be lehet-e vezetni egy kétéves költségvetést, amikor a világgazdaság bizonytalanságai előre nem prognosztizálhatók és nem jelezhetők, és akkor most már arról sem kívánok szólni, hogy a gyermektámogatás valóban oda jut-e, ahol erre szükség van.

Az agrárgazdaság helyzetét remekül elemezte Czerván György fideszes képviselőtársam, aki a beruházásokat, a jövedelemtermelő képességet, a termelés volumenét tekintve olyan helyzetértékelést adott a mezőgazdaságról, hogy helyből keresztbe verte Torgyán úr minden igyekezetét, hogy minden idők legjobb agrárgazdasága van ma kialakulóban Magyarországon.

Szeretnék viszont arról szólni, hogy mit vártunk mi a költségvetéstől szűkebb régiónkban, hiszen valamennyiünk számára kezd nyilvánvalóvá válni, hogy az országban a területi különbségek nemhogy csökkennének, inkább nőnek, és ez talán figyelemfelkeltés is lehet, hogy módosító indítványainkat majd ez alapján kezeljék.

Tisztelt Országgyűlés! Egy régió gazdaságát és jövedelemtermelő képességét talán leginkább és legkomplexebb módon jellemzi a térségben működő vállalkozások és gazdálkodó szervezetek hozzájárulása a bruttó hazai termék előállításához.

A dél-alföldi régió megyéinek az országoshoz viszonyított részesedése a négy évvel korábbinál 1 százalékponttal alacsonyabb. A régió mindhárom megyéjére - Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megyére - is jellemző volt az ország egészén belüli, a négy évvel korábbihoz viszonyított visszaesés, de ehhez legjobban Békés megye járult hozzá. A régióban az egy lakosra jutó GDP értéke az országos átlag 76, a megyék átlagának 95 százaléka, és ezen belül az egy lakosra jutó GDP alapján Békés megye négy, Bács-Kiskun és Csongrád megye egy hellyel esett vissza a megyék rangsorában.

E nagymértékű csökkenésben kiemelkedik Békés megye, szűkebb régióm, ahol az országos átlag 69 százalékát teszi ki mindez, és ez alapján került be az elmúlt évben az elmaradott megyék körébe. Nos, kedves képviselőtársaim, ezekben a régiókban a végbement gazdasági és társadalmi átalakulások következtében egyre inkább elmélyülő és a gazdasági-társadalmi élet és a mindennapok egyre több területére kiható válsághelyzet alakult ki. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy ezek a megyék kimondottan agrár jellegűek.

De nemcsak a mezőgazdaság termelési, értékesítési rendszere hullott szét, hanem minden ehhez kapcsolódó gazdasági és társadalmi tevékenység is válságba került, és ez a lakosság nagy részére kihatott és kihat ma is. Területenként ugyan eltérő nagyságban és módon, de összességében a régió népességének mintegy a fele került társadalmilag kiszolgáltatott vagy sérülékeny helyzetbe.

Mivel a gazdasági élet más területein is csak szigetként vannak jelen tőkeerős vállalkozások, a térség gazdaságára egészében is a leépülés és a stagnálás a jellemző. Ezen belül Békés megye gazdasága az elmúlt két évben még tovább gyengült. Egyoldalúsága és kiszolgáltatottsága nőtt, a legalacsonyabb teljesítményű öt megyén belül is romlott a pozíciónk.

Egy számot hadd mondjak még: a bruttó átlagkeresetek az országos átlag 76 százalékát teszik ki, 59 ezer forint/hó/fő, ami minden viszonylatban rendkívül alacsonynak számít. Kimondhatjuk tehát, hogy hatékony, átgondolt, komplex, sokrétű központi támogatás nélkül a helyzet tovább romlik, és kiszámíthatatlan következményekkel járhat.

Nézzük meg, hogy ez a költségvetés mennyiben fog segíteni ezeknek a térségeknek! Azt elöljáróban kimondhatjuk, hogy ezek a megyék önerejükből képtelenek a megújulásra. Fejlődési lehetőségben való elmaradottságuk oly mértékű, hogy központi segítség nélkül képtelenek további fejlesztésre. Ehhez képest, a növekvő gazdasági teljesítményekhez viszonyítva a 11 milliárd forintos területi kiegyenlítést szolgáló támogatás roppant csekélynek tűnik. Feltételeztem, hogy a kialakult és tartós növekedés további fedezeteket tud biztosítani majd ezeknek a területeknek.

A másik legnagyobb gátja e térségek fejlődésének az infrastrukturális elmaradottság. A Dél-Alföldön a lakások mindössze 28 százaléka kapcsolódik a közüzemi csatornahálózatra, ami nemcsak a kiemelkedő ellátottságú dunántúli területekhez, hanem a kevésbé fejlett keleti régiókhoz képest is lemaradást jelent.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Maros-hordalékkúp vízbázisvédelme a mai napig nem megoldott; azé a vízbázisé, ami több százezer embernek biztosítja az egészséges ivóvizet. Ehhez képest a tárca költségvetése sem tartalmaz kiemelkedő többletet vízbázisvédelemre. Ezt a vízbázist veszélyezteti többek között a pusztaszőlősi gázkitörés is, következményei a mai napon még nem felmérhetők és beláthatatlanok.

Szinte minden település rendelkezik és az önkormányzatok rendelkeznek szennyvízelvezetéshez és -tisztításhoz elképzelésekkel, amit a lakosság is támogat, de sajnos évek óta képtelenek ezekhez a céltámogatásokhoz jutni. Az új, induló céltámogatásokra példátlanul kevés a keret ebben a költségvetésben.

Még tavaly 8 milliárdot terveztek új, induló beruházásokra, a jövő évre mindössze 1,4 milliárd szerepel erre, miközben a címzett támogatás 2 milliárdja sem növekszik. Legalább 8-10 milliárdos szinten biztosítani kellene a céltámogatást új fejlesztés beindításához, hogy az Európai Uniónak megfelelő követelmények teljesítésében is szűküljön a közműolló.

(23.30)

A másik infrastrukturális hátránya ezeknek a térségeknek, hogy a gazdaság fejlettségét és a betelepült külföldi tőke nagyságát is meghatározó országos közúthálózat minősége és hossza az elmúlt évtizedben alig változott ezekben a régiókban. A fejlettebb területeken a közlekedési infrastruktúra is jobban fejlődött, mint a kevésbé fejlett térségben.

A legnagyobb gond ezen túl az, hogy a mellékúthálózatokon a burkolatok életkora magas, általában tíz évnél idősebb az útburkolatok 80 százaléka, aminek rendkívül magas fenntartási igénye van, és ez a jelenlegi fenntartási szemlélettel biztonsággal már nem is kezelhető.

Ezen állapotokhoz képest nem megnyugtató a költségvetés útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzat költségvetési támogatása, mert ilyen növekvő gazdaság mellett és a budapesti metró meg nem építésekor, amire a közlekedési tárca oly büszke, és oly határozottan sorolta föl a tárca minisztere, hogy ebből hány kilométer autópályát, hány kilométer vasutat és hány kilométer közutat lehetne megépíteni, mi már a töredékével is elégedettek lennénk. Ilyen mértékű infrastrukturális lemaradás felszámolása, tisztelt képviselőtársaim, ilyen költségvetési hozzájárulással, ez cinikus!

A kiadásokon belül az út-híd üzemeltetés, -karbantartás és -felújítás együttes összege 2001-ben 36 milliárd forint, míg 2002-ben 38 milliárd forint; ezek az összegek a költségvetés indoklása szerint is a bázisévi értékhez viszonyítva a reálértéken tartáshoz szükséges növekményt tartalmazzák, és kimondottan csak az állagmegóvó felújítási feladatok elvégzésére nyújtanak pénzügyi fedezetet.

A fejlesztési előirányzat, ami útépítésre vonatkozik, 2001-ben 28, 2002-ben 34 milliárd forint. Ezeknél a fejlesztési előirányzatoknál pedig bevallottan, összességében a bázisévi előirányzathoz viszonyítva növekmény nem került megtervezésre.

Úgy érzem, hogy az a szép országkép és akkor érzi jól magát a magyar állampolgár vagy polgár - ki melyik szót szereti -, ha kulturált körülmények között utazhat, és az az igazi országimázs, ha ezt mindenki észre tudja venni; mert a Miniszterelnöki Hivatal költségvetése viszont példátlan mértékben, 70 milliárd forinttal növekszik, ami országképépítésre, kulturális kiadványokra, költségvetési tájékoztatók elkészítésére szolgáló programokat tartalmaz. Úgy érzem, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy sokkal többre mennénk, ha az infrastruktúrát látványosan fejlesztenénk, és akkor mindenki a hétköznapjaiban is érezhetné, hogy valóban megindult a gazdasági növekedés, és ez szétterül az ország valamennyi lakosára.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)