Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Áttekintve az elmúlt évek költségvetési vitáit, és figyelve a költségvetési törvényjavaslat most folyó tárgyalását, úgy találom, hogy méltatlanul kevés szó esett és esik az infrastrukturális beruházásokról, költségvetési fejezetről szólva pedig a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium költségvetéséről. Ezért magam e kiemelkedően fontos terület elkövetkező kétéves költségvetésével kívánok foglalkozni, különös tekintettel arra a közismert tényre, hogy az állami infrastrukturális beruházások értéküknél többszörösen nagyobb magánberuházást vonzanak. Mivel Ivanics István képviselőtársam ma délután hozzászólásában a vasúti és közúti közlekedés fejlesztéséről már szólt, ezért magam a vízügyi infrastruktúra és az üzemeltetés, fenntartás kérdéseivel kívánok részletesebben foglalkozni.

A környezetbarát és költségkímélő szállítási módok támogatása kiemelt feladatunk. Ennek megfelelően az elkövetkező két év költségvetésének tervezéséről szólva külön ki kell emelnem a kikötőhálózat fejlesztését. Vízi útjainkon a teherfuvarozás számára számos kikötési lehetőséget tartunk nyilván, ezek legnagyobb része azonban sajnos kiépítetlen. Az európai normák szerint jelenleg mindössze három kikötőt - Csepel, Dunaújváros és Baja - nevezhetünk valódi kikötőnek. A helyzet javítása érdekében az országos területfejlesztési koncepcióval összhangban kiválasztották azokat a helyszíneket, ahol állami támogatás segítségével kiépíthető a kikötői alap-infrastruktúra. A kormány tervei szerint az eddigieknél gyorsabb ütemben kell folytatni az országos közforgalmú kikötők már megkezdett fejlesztését.

A megvalósuló beruházások közül csak néhányat emelek ki. Folytatódik a bajai Ro-Ro terminál fejlesztése. A délszláv háborúban megsérült Duna-hidak roncsai mind a mai napig lehetetlenné teszik az Al-Duna irányába való hajózást, ezért a szegedi kikötő területén tovább kell folytatni a már megkezdett beruházást annak érdekében, hogy megteremtsük a lehetőséget az al-dunai rendeltetésű export- és importszállítmányok fogadására és indítására. Folytatódik a győr-gönyűi kikötő Ro-Ro termináljához a hajózó út kiépítése és a kikötő területének megfelelő kialakítása, valamint a Csepel-Szabadkikötő infrastruktúrájának és logisztikai funkciójának fejlesztése.

(17.50)

A közlekedési infrastruktúra tervezett beruházásainak megvalósítása az ISPA-segélyek igénybevételével, túl a közvetlen gazdasági előnyökön, jelentős mértékben hozzájárulhat e terület beruházási piacán meglevő feszültségek enyhítéséhez is.

A beruházások második legnagyobb tételét a vízügyi beruházások jelentik, amelyek szinte egyenlő mértékben oszlanak meg a vízgazdálkodási és a vízkár-elhárítási beruházások között. A főváros és a 22 megyei jogú város közül Budapest, Dunaújváros és Szeged szennyvizeinek egésze vagy nagy része sajnos napjainkban tisztítatlanul ömlik a befogadóba. Ezért folytatni kell a nagyvárosok szennyvíztisztítási programjának megvalósítását. A program célja, hogy e téren is közelítsünk az uniós elvárásokhoz, elsősorban a vízgazdálkodási keretirányelvekben és a települési szennyvíztisztítási irányelvekben előírtakhoz. Ezért mindenképpen csökkenteni kell a Duna szennyezettségét, bővíteni kell a szennyvízcsatornázás mértékét. A költségvetési törvényjavaslatban az ilyen feladatokra két évre tervezett 5,5 milliárd forintból a Phare-program, valamint az ISPA-segély révén hat város szennyvizes beruházását lehet a következő években elindítani. Az állami tulajdonú víziközmű-fejlesztések során a már meglévő regionális vízellátó rendszerek kapacitásbővítése és az ivóvíz minőségét javító beruházások valósulnak meg. Az összesen 1,2 milliárdos előirányzatból megépülhet a Mátra-vidéki és a tatabányai vízbázisokat összekötő vezeték, a Velencei-tavi és a Kis-Balaton térség csatornázása és szennyvíztisztítása; bővíteni lehet a tatabányai és a dorogi szennyvíztisztító telepeket.

A központi költségvetés szolgál fedezetéül a vízrajzi észlelő hálózat fenntartási és üzemelési költségeinek, az ilyen beruházásoknak és részben a központi feladatoknak is. A vízrajzi tevékenység világszerte gyökeres átalakulásban van. Az egykor az árvízvédelem és a hajózás érdekében alakult, majd a vízhasznosítás és a vízkészlet-gazdálkodás igényeit is figyelembe véve fejlődő vízrajzi tevékenység ma már olyan közszolgálat, amelynek biztosítania kell a társadalom részére a vizekkel kapcsolatos, az élet szinte minden területén nélkülözhetetlen információkat az állami közfeladatok ellátásához szükséges mértékben. A költségvetési javaslat szerint 410-410 millió forintból a vízrajzi minőségbiztosítás és ennek érdekében a távmérő hálózat bővítése, új műszercsaládok bevezetése történik meg, valamint az adatátviteli informatika eredményei épülnek be a vízrajzi hálózatba.

Az ivóvízbázis-védelmi célprogram során a sérülékeny földtani környezetben lévő ivóvízbázisok diagnosztikájának elvégzése, a vízbázisok alapállapot-értékelése s a biztonságba helyezési terv elkészítése folyik. Ezek alapján kijelölhetők a védőterületek, meghatározhatók a szennyező forrásokhoz kapcsolódó beruházási és egyéb feladatok, valamint a biztonságban tartás üzemeltetői feladatai. A program az üzemelő vízbázisok tekintetében 3,1 millió, a távlati vízbázisoknál 2,1 millió köbméter/napos víztermelés védelmére irányul. Az üzemelő vízbázisok tekintetében ez a víztermelő kapacitás az összes országos ivóvíztermelés 70 százalékának felel meg. Az említett feladatok végrehajtása az eredetileg tervezett ütemezéshez képest szerényebb lehetőségekkel ugyan, de folytatódik.

A Balaton ökológiai állapota, védelme és a vízminőség javítása végett a tó külső terhelésének csökkentése érdekében folytatódik a Balaton vízgyűjtő területének csatornázási és szennyvíztisztítási programja. Ennek keretében befejeződik a Kis-Balaton védelmi rendszerének második üteme, a partvédőművek rekonstrukciója, a torkolati szakaszok rendezése és a nádgazdálkodási feladatok végrehajtása.

Az elmúlt két évben a Tisza völgyében lezajlott rendkívül heves árvizek egymás után döntötték meg az évszázados rekordokat. Az 1998. novemberi felső-tiszai, az 1999. tavaszi közép-tiszai, majd az idei árvizek ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy a megfelelő biztonsággal kiépített árvízvédelmi rendszerek jelentik a legolcsóbb védekezést, az élet- és vagyonbiztonság megfelelő védelmét. Lehetőség nyílt arra, hogy összehasonlíthassuk a kívánt szinten kiépített árvízvédelmi műveken való védekezés költségeit azokkal a helyekkel, ahol a védelmi rendszer nem volt megfelelően kiépítve. A számadatokat összehasonlítva azt találjuk, hogy a védekezésre fordított ráfordítás aránya több mint 1:10, a kockázat pedig óriási. Véleményem szerint helyesen döntött a kormány idén januárban, amikor elfogadva az árvízvédelem tízéves fejlesztési programját, évente átlagosan 6 milliárd forintban határozta meg az árvízmentesítést.

Szükségesnek tartom, hogy az Országgyűlés előtt is elmondjam, hogy az előző kormány idején a költségvetés vitája során milyen költségvetési előirányzatok szerepeltek az árvízmentesítéssel kapcsolatban. Az 1995. év 550 millió forintot, az 1996. év 1,4 milliárd forintot, a '97. évi 1 milliárd 740 millió forintot és az 1998. év 2 milliárd 150 millió forintot tartalmazott. A teljes összeg, amit négy év alatt az említett időszakban az elsőrendű árvízvédelmi művek fejlesztésére fordítottunk, alig haladja meg az 5 milliárd 800 millió forintot. A polgári kormány 1999-ben már egy év alatt közel 5,4 milliárd forintot, ebben az évben - az évközi, fejezeten belüli átcsoportosításokkal és a központi tartalékból együttesen - csak fejlesztésre 6 milliárd 650 millió forintot fordított. A következő évi költségvetések éves előirányzata is közel 6 milliárd forint. Tudom, hogy azok, akik a veszélyeztetett területen élnek, akiknek a szerettei veszélyben vannak, még ezt a tempót is keveslik. De az egyéb igényekkel összevetve meg kell állapítanunk, hogy az árvízmentesítés programját a tervezett ütemben hajtjuk végre, s ennek pénzügyi fedezetét a következő két évre a központi költségvetési javaslat tartalmazza.

A kormány ebben az évben rendkívüli intézkedéssel gondoskodott a Bodrog jobb parti községek árvízmentesítéséről, azoknak a településeknek a védelméről, melyeknek árvízkárait az elmúlt években többször is láthattuk a médiákban. Minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük, ezek a katasztrofális képek nem ismétlődnek meg. Reményeink szerint a védelmi művek megfelelő biztonságra való kiépítésével elérjük, hogy a 4 ezer kilométert is meghaladó, elsőrendű árvízvédelmi fővédvonalak kiépítettségi szintje a jelenlegi 60 százalékról megközelítse a 80 százalékot. Tudom, hogy ebben a kérdésben jósolni roppant veszélyes és kockázatos, de itt most a tettekről beszélünk, és el kell ismernünk, hogy a polgári kormány ebben a két évben az árvízmentesítés fejezetében már többet tett, mint az előző kormány a teljes ciklusában.

Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a Magyar Köztársaság költségvetését az Országgyűlés a 2001-2002. évekre fogadja el.

(18.00)

A közlekedési és vízügyi ágazatok fejlődését megalapozó források vizsgálata alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök a következő két évben, ha kismértékben is, de meghaladják a reálérték megőrzéséhez szükséges mértéket. Így a fejezethez tartozó termelő infrastrukturális ágazatok, annak ellenére, hogy a következő két évben nem tartoznak a nemzetgazdaság priorizált területeihez, a támogatás reálértékének megőrzése mellett képesek lesznek feladataik ellátására, illetve működésük és fejlődésük feltételei a törvényjavaslatban foglalt előirányzatok elfogadásával átfogóan biztosítottak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)