Felszólalás adatai

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hozzászólásom elején egy rövid megjegyzést tegyek a Becsó képviselőtársam által elmondottakhoz. Először is felhívom a figyelmét arra, hogy nem újdonság a kétéves garancia- vagy kötelezettségvállalás a magyar költségvetésekben, ha és amennyiben egy kormányhatározat alapozza ezt meg. 1997-ben a Horn-kormány elfogadott egy kormányhatározatot, amely a megyék kiemelt támogatásáról szólt, és ez a kormányhatározat azt tartalmazta, hogy a költségvetési törvényben három évre kötelezettségeket kell vállalni a megyék támogatására. Persze, megértem a bizonytalanságát, mert az Orbán-kormány volt az, amely 1999-ben az akkori költségvetési törvényben nem akarta ezt a kötelezettségvállalást teljesíteni, illetve a 2000-es költségvetésből ki is felejtette ezt a konkrét paragrafust. Tehát értem a lelkendezését, örömmel veszem, hogy most szerepel ez a 61. § a benyújtott költségvetési javaslatban.

A másik megjegyzésem: ha az ember belenéz - s ezt majd bizonyítani szeretném - ebbe a költségvetésbe, akkor azt tapasztalja, hogy a beígért plusz 10-10 százalékos éves növekmény adott esetben a megyék szempontjából gyakorlatilag sok milliárdos veszteséget jelent, a korábbi gyakorlattól eltérő mostani megfogalmazás miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző parlamenti ciklusban létrejött az a jogi és gazdasági környezet, amely reális esélyt teremtett az ország leszakadó, hátrányos helyzetű régiói felzárkóztatására. Ebben korszakhatárt jelentett a területfejlesztésről és területrendezésről 1996-ban elfogadott XXI. törvény. Engedjék meg, hogy ebből idézzek egy passzust: "A területfejlesztés és területrendezés célja a főváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott térségek és települések közötti, az életkörülményekben, a gazdasági, a kulturális és az infrastrukturális feltételekben megnyilvánuló jelentős különbségek mérséklése és a további válságterületek kialakulásának megakadályozása, a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében." A törvényi cél megvalósítását szolgálta a 30/1997. számú országgyűlési határozat a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről és a 35/1998. számú országgyűlési határozat az országos területfejlesztési koncepcióról.

Az 1997-ben elfogadott országgyűlési határozat a megyék fejlettsége összehasonlításának normatív alapjává az európai normáknak megfelelően az egy főre jutó bruttó nemzeti termék mutatóját tette. Ugyanebben az országgyűlési határozatban került az is kimondásra, hogy az állami forrásokból a fejlesztésekhez, beruházásokhoz együttesen nyújtható támogatások elérhető felső határát - ha törvény vagy más jogszabály másként nem intézkedik - a megyénként egy főre jutó bruttó nemzeti termék figyelembevételével a következők szerint kell meghatározni: azokban a megyékben, amelyeknél az egy főre jutó bruttó nemzeti termék nem éri el az országos átlag 75 százalékát, az együttesen elérhető támogatások felső határa az önkormányzati és nonprofit szervezetek által megvalósított fejlesztéseknél, beruházásoknál a fejlesztési költségek 100 százaléka, a vállalkozási jellegű, profitérdekeltségű szervezetek által megvalósított fejlesztéseknél, beruházásoknál az elismerhető költségek 75 százaléka.

Ezzel a szabályozással sikerült azt a hosszú évek óta meglévő ellentmondást feloldani, amely arról szólt, hogy miközben a mindenkori kormányzat szándékai szerint a területfejlesztésre, illetve általában a fejlesztésre szánt központi pénzeket a felzárkóztatásra kívánta felhasználni, aközben az érvényben lévő pályázati kiírások ezt nem tették lehetővé. Alapvetően a saját erő elégtelensége okán az elmaradott térségben lévő önkormányzatoknak és vállalkozásoknak semmi esélyük sem volt érvényes pályázatok benyújtására. Mindezeken a törvényben és az országgyűlési határozatokban szereplő normatív alapú, pozitív megkülönböztetést jelentő kedvezményeken túl a Horn-kormány belátta, hogy az ország két legsúlyosabb helyzetben lévő megyéjében - ahol az egy főre eső GDP az országos átlag 70 százalékát sem éri el - a megyék induló pozíciójának javítása szükségessé teszi további decentralizált források törvényi garanciával alátámasztott telepítését.

(17.40)

Ezért az 1997. évi költségvetés 54. §-ában kimondta, hogy a támogatási célprogramok, fejezeti előirányzatok és egyes elkülönített állami pénzalapok pályázati rendszerben kihelyezhető összegeiből a kormány különítsen el 10 százalékot Nógrád és Szabolcs megyék középtávú fejlesztési programjainak kiemelt támogatására. Erre alapozva a 2237/1997. számú kormányhatározat, amelyet az előbb Becsó képviselőtársam figyelmébe ajánlottam, azt is kimondta, hogy a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló '96. évi CXXIV. törvény 54. §-ában nevesített előirányzatok finanszírozási kötelezettsége az 1998. és az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatba is beépítésre kerüljön, a tárcákkal egyeztetett megyei feladattervek alapján.

Ha együttesen vizsgáljuk az idézett kormányhatározat, az annak alapján a költségvetésben biztosított kiemelt támogatás megyei kihatásait, akkor világossá válik, hogy ennek milyen jelentős szerepe volt a térség felzárkóztatásában. A Horn-kormány három évre vonatkozó határozata értelmében a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács mintegy 5 milliárd forinttal gazdálkodhatott, amelyből a megyének járó többlettámogatás 60 százalékot tett ki. Ezzel az 5 milliárd forinttal 1997-től 1999-ig 25 milliárd forintos beruházás generálódott a megyénkben, 2800 új munkahely létesült, és mintegy 1600 már meglévő munkahelyet sikerült megőrizni. Az 1997-es kormányhatározatnak megfelelően a megyei területfejlesztési tanács elvégezte a három év tapasztalatainak összegzését, és javaslatot tett egy újabb, immár 2000-rel induló hároméves program megvalósítására.

De vajon a parlament mindig jelentőségének megfelelően kezelte-e az elmúlt négy évben az ország leghátrányosabb helyzetű megyéi felzárkóztatását hatékonyan szolgáló támogatás biztosítását? 1997-ben és '98-ban, tehát abban a két évben, amikor a költségvetés benyújtásáért a Horn-kormány volt a felelős, a kormányhatározatnak megfelelő költségvetési törvényjavaslat került benyújtásra, pontos, világos cím- és alcím-meghatározásokkal.

Az Orbán-kormány első költségvetési javaslatában, már 1998 végén, a korábbi gyakorlattól eltérő, úgynevezett gumiparagrafus került be, amely nemes egyszerűséggel a kormány hatáskörébe kívánta utalni a kérdés eldöntését; ráadásul úgy, hogy a 10 százalékos garantált lehatárolást sem tartalmazta a benyújtott kormányjavaslat. Végül az ellenzék által benyújtott, s legalább a térség kormánypárti képviselői egy részének támogatását megnyerő módosító javaslat elfogadásával sikerült - legalábbis a törvény szövegében - korrekt rendelkezést megalkotni.

A 2000. évi költségvetés benyújtásakor az Orbán-kormány nemes egyszerűséggel kihagyta a javaslatból a megyéknek szóló többlettámogatást, meghazudtolva a választási kampányban a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatására vonatkozó ígéreteit. Az, hogy végül is az elfogadott 2000. évi költségvetésben a korábbi gyakorlatnak megfelelő paragrafus szerepel, most már öt megyére kibővítve a támogatandó területeket, az az ellenzéknek és az érintett megyékben lakó kormánypárti képviselőknek köszönhető. (Dr. Veres János: Így van!) Így vált lehetségessé, hogy a kormányzati nem ellenére mégis elfogadásra került a költségvetésben.

Ez a negatív, megváltozott, elutasító magatartás sajnos más összefüggésben is tetten érhető volt az elmúlt két évben. Annak ellenére, hogy a mindenkori költségvetés pontosan meghatározta a címeket és alcímeket, a konkrét megyei támogatások egy, a minisztériumok és az érintett megyei területfejlesztési tanácsok közötti alkuban alakultak ki évről évre. Saját megyém számait szeretném csak idézni. Ez a szám a megye által számolt, a költségvetési törvényből levezetett összeg, és a minisztériumok által végül a megállapodásban rögzített szám viszonyát fejezi ki. Ha száznak tekintem a megye által igényelt, hangsúlyozom, az érvényes törvény alapján számolt összeget, akkor Nógrád megye esetében azt tapasztaljuk, hogy míg 1997-ben, tehát a Horn-kormány utolsó teljes évében a számolt összeg 94 százalékát le tudta hívni a megye, addig 1998-ban már csak 68 százalékát, 1999-ben 45 százalékát és 2000-ben alig több, mint 30 százalékát. Magyarán a kormányzati elutasítás a költségvetési törvény elfogadása után a központi államigazgatás dzsungelharcában teljesedett ki.

Mindezekre figyelemmel akár boldog is lehetnék, ha most az önök által benyújtott kétéves költségvetést teszem vizsgálat tárgyává, mert az 1999-es gumiparagrafus a 2000-es kihagyás után 2001-re és 2002-re, első ránézésre korrekt javaslatot szerepeltetnek. A 2000-es konkrét megyei megállapodásokat bázisnak tekintve az szerepel, hogy évente 10-10 százalékos növekedést kell az érintett megyék felé biztosítani. De sajnálatos módon ez a javaslatuk több sebből vérzik. Az előbbi megyei levezetésem ékesen bizonyítja, hogy a 30 százalékos hatásfokú 2000-es megyei irányszámot bázisként elfogadni több milliárdos veszteséget jelent Nógrád megyének. Az önök javaslata csak és kizárólag abban az esetben lehetne egyáltalán tárgyalási alap, ha ez a kielégítettségi szint megközelítené az 1997-es szint nagyságát, tehát valahol a 90 százalékos sávban mozogna. Még ebben az esetben is vizsgálni kellene, hogy milyen viszony van az éves címnövekmény dinamikája és a javasolt 10 százalékos megyei keretösszeg-emelkedés között.

És itt érünk el a benyújtott javaslat másik nagy hiányosságához. Noha nominálisan többet költhetnek jövőre, a célelőirányzatok összes forrásának jóval kisebb részét, mintegy 1,3 százalékát kapják ezen koncepcióban az elmaradott megyék, szemben az idei 2 százalékkal. A 2000-ben kiosztott pénz 10 százalékkal nő jövőre, az idei és a következő költségvetéseket összevetve látható, hogy a célelőirányzatok forrásai jóval nagyobb mértékben, mintegy 60 százalékkal emelkednek. Azt gondolom, viszonylag könnyen belátható, hogy az eredeti, önök által benyújtott javaslat nem más, mint a polgári változata annak az alapigazságnak, hogy hogyan kell úgy adni, hogy közben elvegyek. Úgy látszik, önök ehhez nagyon értenek.

Mindezekre figyelemmel, a korábbi évek gyakorlatának megfelelő pontos cím-, alcím-meghatározás alapján álló, és ezekre vonatkoztatott százalékos lehatárolásra fogok javaslatot tenni az általam kidolgozott módosító javaslatban.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)