Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az Unióhoz való csatlakozásunk előfeltételei között valóban egész előkelő helyen szerepel a szabványügyi kérdések tárgyalása. Nevezetesen, nemrégen egy meghallgatáson vettem részt Brüsszelben az illetékes bizottságnál, ahol erről is kellett nyilatkoznunk az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt. Itt nagyon fontos lenne CEN/CENELEC teljes jogú tagságának az elnyerése.

Az ehhez megszabott követelmények többségét már teljesítettük, hátravan még azonban a szabványok kötelező alkalmazási előírása lehetőségének a megszüntetése. A T/5126. számú törvényjavaslatban az ezt célzó módosítások megítélésem szerint is jogosak és szükségesek.

Nem fogadhatók el viszont a minden indoklást nélkülöző változtatási törekvések, azok, amelyek gyengítik a szabványok értékét, gátolják a teljes értékű alkalmazhatóságukat, vagyis ellentétesek a nemzeti szabványosítás alapvető célkitűzéseivel.

Első helyen a minőség kérdését kell megemlíteni. A gyakorlatban általánosan elfogadott, hogy a szabvány szerint gyártott termék vagy nyújtott szolgáltatás nemcsak korszerű és biztonságos, hanem szavatolja a minőséget. Ezt támasztja alá, erősíti meg a jelenleg hatályban lévő törvény 1. § h) pontja is, egyértelműen rögzítve, hogy "a nemzeti szabványosítással elő kell segíteni a minőség védelmét". Ezért számomra érthetetlen, hogy a törvényjavaslatban az előterjesztő miért akarja ezt az alapvető célkitűzést hatályon kívül helyeztetni. Ilyen szemlélettel hogyan képzelhető el, hogyan tartja lehetségesnek az előterjesztő a közérdek képviseletében a szabványok adta eszközökkel a fogyasztóvédelem elősegítését, másrészt a fogyasztói bizalom megőrzését a szabvány szerint gyártott termékek és a nyújtott szolgáltatások iránt, valamint annak a szintén fontos célnak a teljesítését, hogy a szabványosítás járuljon hozzá a hazai termékek és a hazai szolgáltatások nemzetközi elismertetéséhez?

Kérem ezért képviselőtársaimtól, kérem ismét megfontolni az előterjesztőtől a törvény 1. § h) pontjának megőrzése érdekében az ajánlás 6. pontjában foglalt módosító javaslatom támogatását.

Másodikként a magyar nyelv használatáról kívánok szót ejteni. Ezt az általános vitában is elég nagy hangsúllyal említettem, mert elég érthetetlen, ami itt is történt. Úgy vélem, természetes igény, sőt követelmény, hogy legalább valamilyen formában, általánosan alkalmazandó szabványok magyar nyelven kerüljenek közzétételre. Ezt célozta meg a hatályban lévő törvény 5. § (6) bekezdésében előírva, hogy "a jogszabállyal kötelezővé tett nemzeti szabvány nyelve a magyar".

A benyújtott törvényjavaslat értelmében minden ilyen jellegű követelmény 2002. január 1-jétől hatályát vesztené. Ezután mindegyik nemzeti szabvány kiadható lenne úgynevezett jóváhagyó közleménnyel, vagyis idegen nyelven. Nem hiszem, hogy az előterjesztő végiggondolta ezt a javaslatot. Nem hiszem, hogy ne lenne tisztában azzal, hogy az érintettek döntő többsége nem rendelkezik az alkalmazáshoz szükséges nyelvismerettel, az esetleges különféle alkalmi fordítások pedig sokkal inkább zavart okoznának, növelnék a zavart, mint hogy a kérdések tisztázását segítenék elő.

Érthetetlen, hogy az előterjesztő nem számított a szabványokkal kapcsolatos, meglehetősen gyakori jogviták bekövetkeztére. Hiteles magyar nyelvű szabvány hiányában nem lehet a kötelezően magyar nyelvű peres eljárást lefolytatni. Ki mivel, hogyan bizonyítja majd az igazát?

Csak megjegyzem, hogy a gazdasági reklámoknál most kötelezővé tesszük a magyar nyelvet több helyen. Tehát pont akkor, amikor az egyik helyen ebben az irányban dolgozunk, a másik helyen, ami megítélésem szerint legalább ilyen fontos - és az uniós csatlakozás szempontjából még inkább -, a peres eljárások esetében pedig egyenesen kötelező, ott viszont kiiktatjuk.

Álláspontom szerint legalább a műszaki tartalmú jogszabályok által hivatkozott nemzeti szabványoknál fenn kell tartani a magyar nyelv kötelező használatát. Ezt célozza az ajánlás 3. pontjában lévő módosító javaslatom. Ennek is kérem a felülvizsgálatát, illetve támogatását.

Harmadik megfontolandó tényezőként a nemzetközi szabványok jövőjét kell említeni a Magyar Szabványügyi Testület feladatai sorában - a törvény 8. § (1) bekezdés b) pontja -; az előterjesztő elfogadható módon választja le az európai szabványok közzétételével kapcsolatos teendőket. Egyidejűleg azonban nem intézkedik a nemzetközi, elsősorban ISO-szabványok közzétételének kötelezettségéről. Óhatatlanul felmerül tehát a kérdés, miért van a Szabványügyi Testületnek egy sor feladata a nemzetközi szabványosítás terén: illeszkedés annak rendjéhez, nemzetgazdasági igények érvényesítése, részvétel a szabványosítási munkában, nyilvántartások vezetése s a többi.

Tehát miért van a testületnek egy sor feladata, ha nem írott kötelezettsége az elfogadott szabványok közzététele, a szakmai nyilvánossággal való megismertetése? Úgy tűnik nekem ebből a jelentésből, hogy ezt előterjesztő támogatná. Nagyon remélem, hogy megtartja ezt a jó szokását.

Összefoglalva az előttünk fekvő törvényjavaslatról kialakított véleményemet - még kiegészítve azzal, amit Mécs Imre köszönetemmel támogatott, és valóban itt egy problémát okoz az előbb említett, 4. § alatti, nemzeti szabványosítással kapcsolatos előterjesztés, ahogyan valószínűleg nem volt ismeretében a bizottság, amikor döntött erről -, a törvényjavaslatról azt tudom mondani, hogy a jogharmonizációval kapcsolatos, azokhoz feltétlenül szükséges javaslatokkal egyetértek. Elfogadhatatlannak tartom viszont ennek az ürügyén a már eddig elért eredményektől, a bevált és a gyakorlat által valóban szükségesnek bizonyult feladatokról és a Szabványügyi Testülettel való konzultáció ebben csak megerősített... - érthetetlen az ezektől való visszalépés. Amit egyik döntésünkkel az uniós szellemiség meghonosítása érdekében tenni szándékozunk, azt egy másik döntéssel ne tegyük egyszerűen semmissé!

Kérem tisztelt képviselőtársaimat javaslataim támogatására, elfogadására. Megítélésem szerint ez mindenképpen előrevinné az ügyet. Köszönöm szíves figyelmüket.