Felszólalás adatai

BENYHE ISTVÁN egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azzal kezdte felszólalását, hogy az egészségügyben vészhelyzet van. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Válság!) Szüleim gyermekkorának rossz emlékű szava nagyon furcsa konnotációkat ébreszt, ha az egészségüggyel kapcsolatban használjuk. (Zaj, közbeszólások.) Alig nyugtat meg, hogy a szó magyarul hangzott el, mindenesetre az egészségügyben történő használata legalábbis furcsa.

Kétségtelen, hogy a polgári kormány 1998-ban nagyon nehéz örökséget vett át. Évtizedek öröksége, évtizedek elhanyagolt egészségügyi fejlesztése az, amivel szembe kellett néznünk, hiszen ez az utolsó nagy ellátórendszer, ami a rendszerváltozás óta érintetlen. Hogy ez mennyire igaz, mutatja az, hogy 1994-ben a Szabad Demokraták Szövetsége központi szerepet szánt az egészségügynek; nemcsak a gazdaság rendbetételét ígérték, hanem az egészségügy rendbetételét is. Hiszen a Népszabadságban megjelent - előttem van éppen - a "Bízom benne" nevezetű plakát, ahol is éppen az egészségügy helyrehozatalára gondoltak. Szolnoki Andrea főpolgármester-helyettes asszony ma Budapest egészségügyi ellátásáért felelős, annak a fővárosnak az egészségügyi ellátásáért, amelyik a kórházi ágyak 30 százalékát tudhatja magáénak. Kuncze Gábor elnök úr is bízott abban, hogy a szabad demokraták részvételével alakult kormány rendbe hozza az egészségügyet. Ez a rendbehozatal annyira sikerült, hogy ma már a Szabad Demokraták Szövetsége vészhelyzetet kiált.

Valóban, az elhanyagolt, elmaradt fejlesztésekkel nekünk kell megbirkóznunk, és történtek is jelentős lépések. De szeretném figyelmeztetni az interpelláló képviselőtársakat, és azokat, akik naprend előtt is az egészségügy vészhelyzetéről beszélnek, hogy a négy év alatt meghozott egyetlen jelentős egészségügyi normatív szabályozás, nevezetesen az úgynevezett ágylábtörvény, ami azt idézte elő, hogy Magyarországon ágyak ezreit kívánták megszüntetni, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy attól még soha senki nem gazdagodott meg, hogy spórolt.

A magára hagyott és kivéreztetett egészségügy, ami az ország talán legnagyobb ellátórendszere a költségvetés és az önkormányzati szféra után, nem tehető máról holnapra, egyik pillanatról a másikra virágzó területté, és évtizedek mulasztásait nagyon nehéz még három év alatt is behozni. Ennek ellenére jelentős lépések történtek. Ez volt az első olyan kormány a rendszerváltozás óta és azelőtt is, amelyik (Derültség az SZDSZ padsoraiban.) valóban hatékonyan nyúlt hozzá az egészségügy területéhez.

Utalnék arra, hogy a praxisprivatizációt követően, amit nagyon vártak a háziorvosok - és gondolom, senki nem szeretne visszamenni a régi ellátórendszerbe -, a kormány a zárszámadás elfogadásával nagyon jelentős lépést tett az egészségügyi ágazat lemaradásának pótlására. Nem beszélnék itt arról, hogy a minimálbér megemelésével az egészségügyi dolgozók nagyon jelentős része kapott nem is az ágazatnak megfelelő, de azért mégis az emberi élethez inkább alkalmazkodó bérezést.

2001 májusában a kormány a gyermekellátás megsegítésére és a kritikus helyzet megoldására 800 millió forintot szánt. Jelenleg folyamatban van a traumatológiai szakma soron kívüli támogatása, az úgynevezett homogén betegségcsoportok alapján járó súlyszámok módosítása. Ez év végétől a háziorvosok költségeinek fedezetére megemelkedtek a területi kiegészítő szorzók. Ez az intézkedés volt az első lépés, ezt követi az amortizációs költségek elismerése a vállalkozó háziorvosoknál és a fogorvosoknál. Ez év novemberétől megemelkedik az egészségügyi dolgozók munkahelyi pótléka. A három műszakos munkahelyen dolgozók pótlékemelése ennek keretében 100 százalékos, és összességében mintegy 50-60 ezer főt érint ez az intézkedés. A lakosság terhei is csökkennek az egészségügyi ellátás tekintetében az aktív korú lakosság fogmegtartó kezelésének térítésmentessé tételével. Ez mintegy 5,2 millió magyar állampolgárt érint.

A fenti példákkal szeretném alátámasztani, hogy a magyar egészségügy a sok nehézség ellenére is működik, intézkedéseink a problémák megoldását komolyan veszik. Az egészségügyben emberek életéről, sorsáról, nehézségeiről, életminőségéről van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és úgy érzem, hogy nem méltó kampánytémává silányítani a magyar egészségügyet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)