Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Természetesen nem helyes, ha az ember a szubjektív benyomásait megosztja a hallgatósággal, amikor vannak itt konkrét kérdések is, de mégis engedje meg, hogy annyit talán elmondjak, a nemzeti radikalizmus elárulása, amit önök elkövettek, az nem indokolja a kardcsörtetést, és azzal nem lehet azt pótolni. Ami a konkrét kérdéseket illeti: bármilyen meglepő ez talán az önök számára, a kormányzati hatalomnak vannak korlátai; olyasmit ne kérjen rajtam számon, amit az önkormányzatoknak kell eldönteniük.

(16.30)

Egyetlen olyan ügy van, amit, azt gondolom, hogy erkölcsi okokból talán érdemes kiemelni az ön szózuhatagából, az pedig Nagy Imre helyzete; bár ez nem napirendi pontja a mai összejövetelünknek, de mégiscsak azért több tiszteletet szeretnék kérni a kivégzett miniszterelnöknek.

Volt módom, hogy egy beszédben megpróbáljak egyenesen beszélni és rendet vágni ebben a bonyolult kérdésben, és csak annyit szeretnék mondani, hogy amikor nemcsak egy miniszterelnök, hanem bármelyik magyar állampolgár, aki felelősséget visel, abba a helyzetbe kerül, hogy választhatja a hazáját meg a halált, és a halált választja, hogy ki tudjon állni a hazája mellett, és csak a halálával tud kiállni a hazája mellett, és ezért nem megfutamodik, hanem vállalja, aminek jönnie kell, az egy olyan emberi magatartás, amit mindenfajta politikai nézettől függetlenül ennek az országnak, amely politikailag eléggé megosztott, érdemes elismernie és megbecsülnie. Ezért én azt szeretném mondani, hogy Nagy Imre nézeteivel természetesen az itt ülők nagy része föltehetően egyáltalán nem ért egyet, és a Kommunista Pártban betöltött szerepével sem ért egyet, de Nagy Imre az ’56-os forradalom leverése után azzal, hogy nem tagadta meg a forradalmat, hanem vállalta a magyar népet, azzal megváltotta a nemzet tiszteletre méltó vezetői közé a menetjegyét. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)