Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Csatári József képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő; őt követi majd T. Asztalos Ildikó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében. Képviselő úr, öné a szó.

CSATÁRI JÓZSEF, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az imént felszólaló ellenzéki képviselőtársammal nagymértékben egyetértek a szakmai vonatkozásban, csak abban nem, hogy költségvetési témát ecsetelget a szakmai kérdések kapcsán.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök elé terjesztett T/1955. számú törvényjavaslat a nemzetközi követelményekhez folyamatosan igazodó és mindig a világ élvonalához tartozó magyar növényvédelmi szabályozás hagyományait folytatja. Egy rövid történeti áttekintést mondanék az érthetőség kedvéért.

Az 1800-as évek közepén mondták ki először a hernyók irtásának törvényi kötelezettségét, amelyet nyílt császári parancs léptetett életbe. 1894-ben a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló XII. törvénycikket terjesztették I. Ferenc József császár elé a főrendek és képviselői közös egyetértéssel, szentesítés végett, amely május 25-én megtörtént. E törvény 7. fejezete a kártékony állatok és növények irtásáról és a hasznos állatok oltalmáról rendelkezik. Tanulságos felidézni az akkori törvény szövegét:

"Minden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt, legkésőbb azonban március hó végéig a belsőségekhez, majorokban, kertekben lévő fáit, bokrait kártékony hernyóktól, hernyófészkektől megtisztítani és azokat elégetni. A később tömegesen megjelenő cserebogarak megjelenéskor megfelelő módon pusztítandók. Minden birtokos köteles birtoka egész területén a szertövist virágzás előtt, az arankát pedig megjelenésekor irtani. Az utak mentén, valamint az úttesten a szertövist, továbbá egyéb gyomot, a gazt irtani az útfenntartó köteles. Az aratás vagy kaszálás alkalmával a gaz- és gyomfoltokat meghagyni tilos. A foltokban lévő, már magba ment gyomok aratás vagy kaszálás után azonnal összegyűjtendők, elégetendők. Ki a kártékony állatokat és növényeket meghatározott időben irtani elmulasztja, helyette az irtást a községi elöljáróság a mulasztó költségére köteles végeztetni."

E törvény 54. §-a már arról is rendelkezett, hogy a község határában tömegesen lépnek fel a károsító állatok és növények, amelyeknek irtása csak törvényhatósági közerővel, államsegély igénybevételével sikerülhet, szakközeggel ellenőrizteti, és a szakszerű eljárást megállapítja. Az akkori törvény felhatalmazta az illetékes minisztert, hogy az elrendelt óvintézkedések következtében felmerült és indokolt károkat megállapíthassa és állami költségen megtéríthesse.

Ez a szentesített törvénycikk kimondja a hasznos madarak irtásának tilalmát, valamint a méheknek a védelmét. Ez a törvény az alapja a későbbi, növényvédelemről szóló törvénynek, a magyar növényvédelmi törvénykezés az elmúlt száz évben példa értékű volt. Az 1970-es években a FAO a magyar növényvédelmi szervezetet is példa értékűnek tartotta, és a fejlődő országokban bevezetésre ajánlotta. Jelen törvénytervezet az 1988. évi 2. törvényerejű rendelet alapján készült, megtartva benne annak a ma is érvényes szakmaiságát, ugyanakkor figyelembe veszi a megváltozott társadalmi, gazdasági körülményeket és a fenntartható fejlődés és a nemzetközi elvárások által megfogalmazott követelményeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök elé terjesztett törvényjavaslat átfogó módon szabályozza a növényegészségügyet, vagyis a növények, a növényi termékek nemzetközi szállításának ellenőrzési rendjét, a külső karantén- és belső karantén-előírásokat; a gyakorlati növényvédelmi tevékenységet, melynek keretében meghatározza a földhasználó kötelességeit, és kimondja az integrált növényvédelem, vagyis a környezetkímélő növényvédelem elsődlegességét; a növényvédőszer-engedélyezés és -felhasználás feltételeit, különös tekintettel a fogyasztó, valamint az élő és élettelen környezet védelmére; a növényvédelmi igazgatóság szervezeti rendszerét, feladatait és jogosítványait. Több magyar törvénnyel ellentétben szankcionáló rendelkezéseket tartalmaz a törvény előírásainak megszegőivel szemben. Széles körű felhatalmazást és egyben feladatot ad az érintett minisztériumoknak, az FVM-en kívül elsősorban a Környezetvédelmi és az Egészségügyi Minisztériumnak, nemcsak a tárcaszintű szabályozások elkészítésében, hanem az engedélyezési, ellenőrzési feladatokban való aktív közreműködés területén is.

(10.10)

A törvényjavaslat foglalkozik továbbá egy mindig megoldatlan kérdéssel, a közérdekű védekezés finanszírozásával, amelynek eredményeként a növényvédelmi hatóságok élni tudnak elvben eddig is meglévő jogosítványukkal. Így a kötelezettségüket elmulasztó földhasználók költségére elvégeztetik azokat a növényvédelmi munkákat, amelyek elmulasztásának következményei a társadalom egészét, vagyis a növénytermesztés biztonságát veszélyeztetik.

Az előzőekben sok tekintetben pozitívan méltattam az előttünk fekvő törvénytervezetet, és valóban jó, elfogadható tervezetnek érzem. Az állami feladatok ellátása területén meglévő feszültségek feloldása vagy legalábbis mérséklése érdekében mégis módosító javaslatot nyújtottam be a parlamenthez. Ennek lényege, hogy az állami feladatot ellátó intézmények, szervezetek között már ebben a törvényben nevesítsük a magyar növényvédő mérnöki, növényorvosi kamarát, amelyet egy önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslattal szeretnénk létrehozni. Rendkívül fontosnak tartom ugyanis, hogy a felkészültségében és létszámában a világon a legjobbak között számon tartott magyar növényvédelmi szakembergárda részt vállaljon és vállalhasson az állami feladatok megvalósításában, ily módon is elősegítve a civil társadalom fejlődését, ami nélkülözhetetlen a polgárosodás folyamatában.

Ennek formája, hogy más szakmához hasonlóan, a növényvédő szakemberek is megalakíthassák a maguk szakmai, hivatásrendi kamaráját. Ez az igény a növényvédelmi szakemberekben már a rendszerváltás évében megfogalmazódott civil kezdeményezésként. A kamarának fontos szerepe lenne a társadalmi tudatformálásban, a járványelhárításban, valamint a növényvédőszer-forgalmazás és -felhasználás szakszerűségének növelésében, a növényvédelmi szolgáltatások szervezésében. Ennek eredményét a környezetterhelés csökkenésében, az egészséges élelmiszer előállításában, a növényvédelmi tevékenység hatékonyságának javulásában és sok más vonatkozásban az egész társadalom élvezni fogja.

A törvénytervezet kiemelt figyelmet fordít a növényvédő szerek engedélyezésére, a felhasználás során a környezetvédelmi szempontokra, valamint a felhasználó és a későbbi fogyasztó egészségének megvédésére. A növényvédő szerek engedélyezésére vonatkozó előírások, mint ahogy a jelenleg érvényes szabályozás is, maradéktalanul megfelel az Európai Unió vonatkozó előírásainak. A törvénytervezet biztosítja a környezetvédelmi hatóság, valamint az egészségügyi hatóság számára, hogy az engedélyezés során szempontjait és akaratát teljes felelősséggel érvényesíthesse.

Rendkívül fontos, hogy már az engedélyezési szakaszban ezeket a szempontokat maradéktalanul érvényesítsék, és ne kerülhessen engedélyezésre olyan készítmény, amely felhasználása akár a környezetre, akár a felhasználóra a megengedettnél nagyobb veszélyt jelent. Ugyanez vonatkozik a növényvédő szerek felhasználásának szabályaira is. Természetesen a részletes előírásokat majd a végrehajtási rendeletben határozzák meg, és erre felhatalmazzuk a minisztériumot. Örömmel jelenthetem ki, hogy ma Magyarországon egyetlen olyan készítmény sincs forgalomban, amelyet az európai uniós csatlakozásunk után be kellene tiltani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bevezető felsorolásomban említettem, hogy a benyújtott törvénytervezet kimondja az integrált növénytermesztés prioritásait. Az integrált növényvédelem azt jelenti, hogy a növénytermesztés során minden egyes termesztéstechnológiai elemet a szántástól a talajművelésen, a növényápoláson át a betakarításig, sőt a raktározás során is úgy kell szervezni és végezni, hogy az a növényvédelmi követelményeket kielégítse. A lehetséges növényvédelmi eljárások közül pedig előnyben kell részesíteni az agrotechnikai, biológiai, fizikai és más módszereket. A kémiai eszközöket csak akkor és olyan nagyságrendben szabad alkalmazni, ami elkerülhetetlenül szükséges.

Az integrált környezetkímélő növényvédelem önmagában is magas szintű felkészültséget követel, de a növényvédő szerek használata egyértelműen speciális költségeket, képzettséget igényel. Ezek a szakemberek a növényvédelmi szakmérnökök, agrárkémikusok, agrármérnökök és az utóbbi időkben végzett növényorvosok.

A növényvédelem egyik fő feladata a növényi termékek minőségének biztosítása. Elsőrendű követelmény a társadalom minőségi élelmiszerekkel való ellátása egészséges élelmiszerrel, amely mentes nehézfémektől, növényvédőszer-maradéktól, mikrobiális szennyeződésektől és nikotoxinoktól.

A nemzetközi versenyben csak ezek az élelmiszerek, takarmány-alapanyagok kerülhetnek forgalomba. Az európai uniós tagállamok maastrichti szerződésében is hangsúlyozták, hogy a fogyasztók egészségének védelme kiemelt szerepet játszik, illetve a joganyag kialakításakor már megelőzte az áruk szabad áramlásának elvét. Ezek a követelmények csak úgy biztosíthatók, ha az integrált növényvédelmi eljárások keretében továbbra is használjuk az agrokemikáliákat.

A gyakorlat számos növényvédő szert, mintegy 400 hatóanyagot 800 készítmény formájában használ fel. A növényvédő szerek mérgek, mégsem önmagukban jelentenek igazán nagy veszélyt, felelőtlen vagy avatatlan kezekben, szakismeret nélküli felhasználásuk járhat beláthatatlan következményekkel a társadalomra, veszélyeztetve az emberek, állatok egészségét és a környezetet. A növényvédő szerek használatának szabályozásában teljesen új elem, hogy az árutermelő gazdaságokban és a növényvédelmi szolgáltatók körében bevezetésre kerül a növényvédő gépek szóróberendezéseinek időszakos felülvizsgálata; hasonló rendszerű lesz ez, mint a gépkocsik úgynevezett zöldkártyás ellenőrzési rendszere. Tekintettel arra, hogy ennek bevezetéséhez szakmai, műszaki, technikai fejlesztésre lesz szükség, az előterjesztett javaslat igen körültekintően a lépcsőzetes bevezetést írja elő.

A növényvédő szerek kijuttatására használt eszközök megfelelő technikai színvonala és műszaki állapota éppúgy szolgálja a környezet- és az egészségvédelmet, mint a növényvédelmi tevékenység hatékonyságának javítását. A törvénytervezet új eleme, hogy 2001-től kezdődően elkülönített pénzügyi előirányzatot biztosít a közérdekű védekezések elvégzésére. A közérdekű védekezés az a jogintézmény, melyet a jelenleg érvényes szabályozás is tartalmaz, de forrás hiányában a növényvédelmi hatóságok, külterületeken a megyei növényvédelmi szolgálat, belterületen az önkormányzat jegyzője nem tudnak alkalmazni.

A közérdekű védekezés olyan, a hatóság által elrendelt kényszerintézkedés, amelynek keretében a földtulajdonos, földhasználó által elmulasztott védekezéseket a földtulajdonos, -használó költségére végeztetnek el. Ennek segítségével folyamatosan felszámolható lesz az a gyomtenger, amely az országunkról alkotott képet rontja, és a növényvédelmi hatóság kezében olyan eszköz lesz, melynek segítségével érdemben tud fellépni a járványveszély-helyzetekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék visszatérni egy gondolat erejéig a törvényjavaslat szankcionáló rendelkezéseire is. Valamennyiünk számára közismert az a környezeti állapot, ami a parlag földterületeket, helyenként mezőgazdaságilag művelt területeket, azok környékét - utak, belterületek - jellemzi; gondolok az általános gyomosodásra éppúgy, mint az egyéb növényvédelmi munkák elmulasztására. Közismert az is, hogy például a növényvédő szer szabályozatlan használatából eredő károkozásokat csak hatósági figyelmeztetés vagy gyakran jelképesnek tekinthető büntetés követ. Ezért e törvény létrehozásával a növényvédelmi bírság reményeink szerint hatékonyabb eszköz lesz a növényvédelmi hatóság kezében, mint az eddigi szabálysértési eljárási lehetőség.

Szeretném azonban felhívni a növényvédelmi szakigazgatás köztisztviselőinek figyelmét arra, hogy a növényvédelmi hatóság továbbra is elsőrendű szolgáltató hatóságként a mezőgazdasági termelést és a termelőt segítő hatóságként szeretné ellátni feladatát, amely hatóság azonban, amikor erre szükség van, keményen fel tud lépni. Éppen ezért nem formális elemnek tartjuk, hogy a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően a növényvédelmi hatóság e törvény hatálybalépését követő növény- és talajvédelmi szolgálatként működik majd. A közigazgatás korszerűsítéséről szóló kormányhatározat elveivel tökéletes összhangban van a központi szolgálat létrehozása, amely országos irányító szervként fokozatosan átveheti majd a minisztériumoktól az operatív igazgatási feladatokat és elsőfokú hatósági jogköröket.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, szeretném leszögezni, hogy az általunk most megvizsgálásra kerülő törvénytervezet a növényvédelemről megfelel a kor követelményeinek, harmonizál az ENSZ FAO növényvédelmi egyezménnyel, amelyhez a tisztelt Ház tegnapelőtti jóváhagyásával csatlakozott a Magyar Köztársaság. Harmonizál az Európai Unió növényvédelmi és növény-egészségügyi irányelveivel, a GATT WTO megállapodásokkal; a törvény egyes fejezetei, például a növényvédő szerek felhasználása, növényvédő szerek forgalmi kategóriába sorolása, felhasználásuk képzettséghez kötése világméretben is egyedülálló, példa értékű. Hazai vonatkozásban ez az előterjesztés szinkronban van a kapcsolódó törvényi előírásokkal, amelyek közül most csak a környezet-, természetvédelmi jogszabályokat, valamint a kémiai biztonságról szóló törvénytervezetet említem.

(10.20)

A fentiek alapján minden képviselőtársamnak jó szívvel ajánlom a növényvédelemről szóló törvény elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik T. Asztalos Ildikó képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében. Képviselő asszony, öné a szó.

T. ASZTALOS ILDIKÓ, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/1955. számú, a növényvédelemről szóló törvényjavaslat tulajdonképpen az emberi élet minőségét és a körülöttünk lévő természetet alapvetően befolyásolhatja, és mint ilyen, természetesen minden állampolgár érdeklődésére számot tarthat, hiszen nap mint nap érintkezhetünk olyan dolgokkal, amelyekről ez a törvénytervezet szól.

A hazai növényvédelem területén az elmúlt években olyan események történtek, amelyek gyors intézkedést kívántak, kívánnak meg. Ezek az események például a tatárszentgyörgyi sáskainvázió, a nyárlőrinci baktériumos tűzelhalás és az egyéb, növények pusztulását okozó járvány. A növényvédelmi törvényjavaslat ezeket az eseményeket tendenciaként fogja fel, és az EU-jogharmonizáción túl, amely természetesen minden törvénytervezet alapvető motivációja, e törvényjavaslat megszületésének is az egyik legfőbb oka.

A növényvédelemről szóló törvényjavaslat szövegét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium dolgozta ki, így talán érthető, de számomra nem egyértelmű, hogy a környezetvédelmi megfontolások bizonyos tekintetben háttérbe szorulnak a törvény belső logikájában. Mindez azt jelenti, hogy a prioritások között elsősorban a mezőgazdasági termelés piaci kompatibilitását próbálja meg a felmerülő új betegségfajtákkal szemben garantálni.

Magyarországon a növényvédelmi szakapparátus Európában egyedülálló szakmai minőségű, azonban a rendszerváltás óta a mezőgazdaság pénzügyi ráfordításának a lehetőségei növényvédelmi szempontból minimálisra apadtak. Az egy hektár mezőgazdasági területre jutó növényvédőszer-hatóanyagok mennyisége a következő tendenciát mutatja. Az 1988. évben 5,07 kilogramm, az 1990. évben 1,99 kilogramm és az 1998. évben 1,14 kilogramm. Jól érzékelhető a csökkenő tendencia.

Környezetvédelmi szempontból alapvető célnak tekinthető természetesen, hogy a kemikáliákat, a növényvédő szerek felhasználását élőmunka-befektetéssel lehessen pótolni, de kétségtelen, hogy hazánkban nem a biogazdálkodás túlzott térnyerése az, ami ezt a helyzetet létre hozta, hanem a szorító költségmegfontolások miatt alakult ki a növényvédő szer csökkenése a mezőgazdasági termelésben.

A parlament előtt fekvő törvényjavaslat alapvetően két fő területet szabályoz: a növényegészségügyet, valamint a növényvédő szerek engedélyezését és felhasználását. A növényegészségügy - köznapi szóval: növényvédelmi karantén - a magyar mezőgazdaság növénytermesztési biztonságát szolgálja. Alapvető feladata a Magyarországon nem honos károsítók behurcolásának, illetve hazai terjedésének megakadályozása. Közismert példa erre a tűzelhalás elleni védekezés. Európában az utolsó előtti ország voltunk, ahol e kórokozó megjelent, ma már csak Szlovákia mondhatja mentesnek magát. A tűzelhalás első megjelenésétől, 1996-tól eltelt néhány év alatt a magyar növényvédelmi szervezet kiépítette az országos előrejelzési rendszert, megteremtette a kémiai megelőző védekezés lehetőségét, és az agrártárca 1997-től folyamatosan támogatja az államilag elrendelt védekezés költségeit, ami természetesen a szakemberek szerint bővítésre szorul, hiszen egyre több olyan terület van, amelynek gondozása nem megoldott, ennek következményeként közérdekből többször van szükség államilag finanszírozott védekezésre.

Amikor a biológiai folyamatok egy-egy károsító terjedése tekintetében nem állíthatók meg, a szakszerű védekezések tervezése, szervezése jelentős pluszköltségtől kímélheti meg az agrárgazdaságot, a termelőt. Egy-egy károsító behurcolásának megakadályozása vagy sikeres késleltetése a ráfordított költségeknél lényegesen nagyobb eredményt hoz a növénytermesztésben.

A növényvédelmi karantén egy egységes nemzetközi védelmi rendszer. E héten fogadta el a parlament az új módosított FAO növényvédelmi egyezményt, amelynek előírásait már természetesen tartalmazza ez a törvényjavaslat.

A törvényjavaslat másik fontos része a növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályozása. A nemzetközi gyakorlat - gondolok például a Rajna-programra - azt mutatja, hogy a túlzott kemikáliafelhasználás mind a talajminőséget, mind a vízminőséget akár az ipari szennyezésekkel hasonló mértékben veszélyeztetheti. Kétségtelen tény, hogy az ártámogató rendszerek felerősítése a növényvédelmi kemikáliák támogatásának területén csak akkor támogatható, ha az újonnan megjelenő betegségek kezelését eredményezi.

Véleményem szerint ez a kormányzati elmozdulás nem eredményezheti a termőterületek túlhasználatát és a természeti erőforrások degradációját. Kimondható, hogy bár a kémiai növényvédelem a növénytermelés gazdasági biztonságában nem kérdőjelezhető meg, egyértelmű az európai törekvés a kemikáliákat nélkülöző, környezetbarát termelési fajták elterjesztésében. A törvényjavaslat ezen része is harmonizál az EU-joghoz, bár nem említi a törvénytervezet az 1992. évi, McSally nevével fémjelzett agrárpolitikai reform prioritását élvező területének számító agrárkörnyezet-védelmi rendeletet, ami kimondja: a szabályozás célja a környezet- és a természetvédelem követelményeinek megfelelő gazdálkodási módszerek elterjesztése, környezetbarát termékek előállítása. Véleményem szerint a törvényjavaslatnak ezt az EU-trendet erőteljesebben kellene tükröznie.

A törvényjavaslat kidolgozói a mezőgazdasági növényvédő szer felhasználásának kérdésében, a felelősség tekintetében eddig is túlterhelt jegyzőkre is hangsúlyt helyeznek, illetve a Belügyminisztérium koordináló szerepét hangsúlyozzák. Ezzel szemben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozó növényvédelmi állomások, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium területileg illetékes felügyeleti szerveinek, felügyelőségeinek szerepe nem eléggé hangsúlyos, nem eléggé erőteljes.

A növényvédelmi törvénytervezet értelemszerűen egy kerettörvény. A szakmai részletek az e törvény felhatalmazása alapján készülő különböző miniszteri rendeletekben lesznek szabályozva. Tény - és több képviselőtársam is elmondta már -, hogy e rendeletek megkívánják majd, hogy kellő összhang legyen a környezetvédelmi tárca, az egészségügyi tárca és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium között. Hiszen enélkül a rendelettervezetek nem fogják szolgálni azt a célt, amellyel ez a törvényjavaslat megjelöltetett. Nyilván képviselőtársaimhoz hasonlóan mi is figyelemmel és várakozással tekintünk ezen rendeletek felé, és úgy gondoljuk, hogy ezek széles körű megismertetése elengedhetetlen.

A kormányrendeletek megfogalmazása előtt véleményem szerint már a kerettörvény szövegében figyelmet kellett volna fordítani a tudományos kutatások állami támogatásának növelésére ezen a területen is. Újfajta betegségekkel állunk szemben, amelyekre új technológiai, ökológiai, biológiai és kémiai válaszokra van szükség, és nem egyfajta céltalan, sőt káros növényvédőszer-dömpingre. Külföldön már ma is olyan biológiai eljárások léteznek, és további kifejlesztésükön dolgoznak, amelyek természetes módon közömbösítik a kárt okozó anyagokat.

(10.30)

Már most is vannak olyan eredmények, és folynak olyan kutatások, amelyek számos mérgező kémiai anyagot és sok régi, kemény technológiát feleslegessé tesznek. Kibontakozóban van az a biológiai genetika, amely tisztességes magatartást tesz lehetővé a természettel szemben, illetve a természettel együtt.

A magyar kutatóknak lehetőséget kell adni ebben a folyamatban. Lehetőséget kell adni a magyar növénytermesztésnek arra, hogy ezekkel a lehetőségekkel élhessen, ezzel is versenyképessé tudjon válni az Európai Unióban, illetve a világgazdaságban.

A törvénytervezet részletesen szabályozza a hatálya alá tartozó területek ellenőrzési rendjét. Látnunk kell, hogy a növényvédelmi hatóság létszáma a rendszerváltozás óta a felére csökkent, miközben mindannyian tudjuk, hogy az ellenőrzésre váró gazdaságok száma megnőtt, a környezetvédelmi és egyéb előírások pedig jelentősen módosultak. Ezért fontosnak tartom az ország európai uniós csatlakozási tervében megfogalmazott feladatoknak megfelelően a szervezet megerősítését.

A magyar növényvédelem intézményrendszerét a FAO a '70-es, '80-as években modell értékűnek tekintette, a '90-es években végzett FAO-átvilágítás is egyértelműen elismerően szól erről a területről - a magyar növényvédelem szervezettségéről és szakmai előkészültségéről -, de akkor már a technikai felszereltséget korszerűsítendőnek ítélte. Azóta eltelt egypár év, és Magyarországnak az európai uniós csatlakozásig ezt a feladatot mindenképpen föl kell vállalni, tehát a kormányra e tekintetben feladat hárul.

Sajnálom, hogy ezzel a törvénytervezettel együtt nem tárgyaljuk már a több ízben szóba került - Karakas képviselőtársam által is említett, és az előttem szóló Csatári képviselőtársam által is részletesen értékelt és elemzett - magyar növényvédő-mérnöki kamaráról és növényorvosi kamaráról szóló előterjesztést, amelyet - mint ahogy hallották - Csatári képviselőtársam terjesztett be. Ez a szakmai kamara sok kérdésben támogathatná a törvény végrehajtását, a korszerű, hatékony, környezetbarát növényvédelem megvalósulását. Frakciónk mindenképpen szeretné ezen előterjesztést ezzel a törvénytervezettel együtt elfogadni, természetesen külön törvényjavaslatban.

Ma még elmondhatjuk, hogy Magyarország a növényvédelmi szakemberek számát és felkészültségét tekintve a világ élvonalában van, de szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a hozzáértők, szakemberek szerint a középfokú növényvédelmi oktatás folyamatosan sorvad, és a felsőfokú oktatás színvonala is csökken. Enélkül azonban a törvénytervezet megfelelő végrehajtása nem igazából képzelhető el. Tehát az oktatás megerősítése mindenképpen fontos ebben a kontextusban is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjenek egypár szót szólni - a törvényjavaslat végén található - a törvénytervezet környezeti hatásainak vizsgálatáról. Karakas képviselőtársam ezt megfelelőnek tartotta. Itt ebben a tekintetben nem tudom teljes mértékben osztani képviselőtársam véleményét, mert azt gondolom, hogy egy ilyen fontos és nagyon sok embert - szinte minden embert - érintő kérdésben erőteljesebb, részletesebb hatásvizsgálatra lett volna szükség, akár társadalmi-gazdasági hatásvizsgálatra is, és én ennek a hiányérzetemnek szeretnék hangot is adni.

Mindazonáltal ez a törvénytervezet nézetünk szerint módosító indítványokkal pontosítható. Van egypár része a törvénytervezetnek, amit mi mindenképpen szeretnénk módosítani, de mint ahogy az elmondottakból is kiderül, a törvényjavaslatot az SZDSZ frakciója általános vitára ajánlja a Háznak. A módosító indítványainkkal - illetve, úgy gondolom, ebben a hallottak szerint majdnem minden frakció közre fog működni - egy megfelelő színvonalú és végrehajtásaiban is megfelelő törvényt fog a Ház elfogadni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő; őt követi majd Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk álló, növényvédelemről szóló törvénytervezetről röviden annyit mondanék: úgy tűnik, ez úgy jó, ahogy van. Ez nemcsak a Magyar Demokrata Fórum véleménye, hanem mindazoké a növényvédelemmel foglalkozó, a szakmában jártas szakmérnököké, felügyelőké, a megyei növény-egészségügyi állomások igazgatóié, akikre ez a törvény majd a gyakorlat útján hat. Ők fogják ezt alkalmazni, minekutána a beterjesztett, magas szakmai igényeknek megfelelő törvényt a tisztelt Ház meg fogja szavazni.

Az előttünk szólók is többen kiemelten dicsérték a törvény korszerűségét, sokoldalú figyelmességét. Ezzel én is teljes egészében egyetértek, hiszen a növényvédelmi tevékenységet jelenleg egy '88-as törvényerejű rendelet szabályozza. A szabályozás óta eltelt több mint tíz évben a politikai változások mellett rendkívül jelentős változások következtek be a gazdasági, ezen belül a mezőgazdasági, környezetvédelmi területen is.

Utalnék arra, hogy a valamikori, szocialista nagyüzemi mezőgazdasági rendszer átalakult, és ennek megfelelő súlyt kap most már - érezhetően - a magángazdaságokra alapozott mezőgazdaságunk. Ez véleményem szerint külön érdeme a törvénynek.

De egyben előrehaladott állapotban van a szakterület EU-jogharmonizációs programja is. Ezeket a változásokat, új kihívásokat követi a növényvédelem területén ez az új törvénytervezet. Szakmailag a törvény legnagyobb előnyének az tekinthető, hogy a termelők növényvédelmi feladatainak korszerű megfogalmazása mellett előtérbe kerül az integrált növényvédelem szabályainak bevezetése. Ez a szemlélet nem a kémiai növényvédelem elsődlegességét hirdeti, de kimondja annak nélkülözhetetlen voltát is.

Látható, hogy a növényvédőszer-gyártók igen érdekes helyzetbe kerültek. Ma nyilvánvalóan nagyon komoly stratégiai harc folyik - egy háttér-kutatóbázissal megerősítve - a növényvédőszer-gyártók között. Egy előzetes verseny eldőlt már: nem a keleti és a nyugati gyártók között folyik a harc. Ez a verseny lefutott. A keleti gyártók öt-tíz-húsz évvel vannak elmaradva a mai, korszerű vegyszergyártókkal szemben. A döntő többségében multinacionális cégek által uralt területen azonban egymás között folyik egy olyan verseny, amelynek, hála istennek, van ránk nézve is előnyös összegző eredménye.

Merthogy ma már nem az az elsődleges kérdés egy növényvédő szernél, hogy hogyan tudja azt a feladatot ellátni, amire azt legyártották; konkretizálva: hogy megöljön ezt vagy azt, legyen ez peronoszpóra, gombás betegség vagy éppen egy rágcsáló. Ma már azt kell nekik elsődlegesen figyelembe venni, hogy hogyan tudnak olyan szert gyártani, ami ezt az elsődleges feladatot ugyan teljesíti, de ennél sokkal szigorúbb feltételeket kell teljesítenie, hogy bennünket, embereket és a környezetet ne szennyezze, vagy minimális mennyiséggel szennyezze, és ezek a maradványok felszívódásuk és megsemmisülésük folytán ne maradjanak káros hatóanyag-tartalommal a környezetünkben és esetleg magában az élő emberben.

(10.40)

Ma ez a legnagyobb feladata általában a vegyszergyártóknak, és akik ismernek ma, az utóbbi egy-két évben kifejlesztett és ezeknek az igényeknek megfelelő szert, hogy annak az előélete hogyan alakult ki, hogy az egyik vegyszergyártó cég hogyan fedezte fel a famoxate-molekulát a peronoszpóra ellen, az rájön, megdöbben, hogy egyértelmű, hogy itt olyan szakmai háttérnek és többéves tudományos kutatásnak kell lenni, amely nem ad hoc jelleggel valósítható csak meg, hanem széles körű, kitekintő kutatásokkal is.

Jelentős előrelépés lenne, ha sikerülne megteremteni a hatósági feladatokhoz kapcsolódó területeken - az állami közérdekű védekezésre gondolok - ennek a pénzügyi feltételeit. Éppen a zárórendelkezésekben olvasható, hogy a törvénynek ez a része csak 2001. január 1-jétől fog életbe lépni, hiszen az idei költségvetésünkben ez nem szerepel, gondolom, az előterjesztők abban bíznak, hogy a pénzügyi kormányzattal összhangban megteremtik a jövő évi költségvetési fedezetét.

De egy szakmai részre szeretnék utalni, amellyel, úgy gondolom, segíthetünk a pénzügyi hiány csökkentésében és a fedezet előteremtésében, mégpedig a megújítási díjakra gondolok. Itt évente a különböző forgalmazó cégeknek megújítási díjat, 30 ezer forintot kell szerenként befizetni. Én ezt nagyon kicsi összegnek tartom. Mint említettem az előbb, döntő többségében a növényvédő szerek piacán, főleg az I-es, II-es és III-as kategóriás területeken ma multinacionális cégek vannak. Én nem röstellném, sőt javasolnám, hogy mintegy tízszeres legyen az évenkénti megújítási díj, ezt esetleg lehetne mérsékelni a II-es, III-as kategóriákban 50-50 vagy 100 ezer forintos összegekkel. Szerintem kellő alap lenne ahhoz a pénzhiányhoz, amelyet itt a magyarázó részben is kaptunk, hogy milyen feladatok állnak előttünk, és ennek milyen pénzügyi hátterét kellene megteremteni.

Nagyon fontos lenne, hogy a törvény végrehajtási rendeletei, reméljük, ugyanilyen magas szakmai színvonalon, koordináltan és kellő időben kerüljenek kiadásra, mert az érintettek - mint említettem - teljes egyetértésben jónak tartják a tervezetet, és várják, hogy ehhez a napi útmutatók mit jelentenek majd számukra.

Több képviselőtársam, így magam és a szakértők is egy picit aggodalmuknak adtak hangot a jegyzők hatáskörével kapcsolatosan. Egyelőre nem látjuk, és főleg a kistelepüléseken nem látjuk, hogy a jegyző valójában személyileg és szakmailag alkalmas lesz-e. Nem lehetne-e ezt a hatáskörét szerződéses alapon továbbadni, természetesen minden vizsgával és szakmai képesítéssel rendelkező növényvédő szakmérnöknek, netán a legkisebb településeken, ahol körjegyzőség van, a körnövényvédős szerepkör életbe léphetne-e?

Nem hiszem, hogy a kistelepülések és azok jegyzői rajongani fognak ezért az új hatáskörükért, merthogy még mikor kell nekik esetleg további vizsgákat letenni, vagy mi is lesz, hogyan teremtünk rá pénzalapot, ez komoly gyakorlati probléma lehet a kisebb településeken. A nagyobb településeknél erre könnyebben megteremtődhet az esély, a feltétel.

A másik ilyen terület - és szintén a gyakorlat oldaláról közelítem meg -: a törvénytervezet javasolja, hogy a növényvédelmi gépek és berendezések minősítésének be kell indulni, majd pedig egy idő után újbóli minősítést kell tenni. Ez érthető, hogy minden követelménynek megfelelőek legyenek ezek a gépek. Csakhogy a mai Magyarország és ez a mezőgazdaság egyelőre még nem képes tömegesen új profi gépeket, növényvédő szert kijuttató gépeket, eszközöket megvásárolni, rendszerint a sokéves, de maguk által működőképessé tett gépekkel dolgoznak.

Nagyon nehéz lesz majd annak a hatóságnak, hatósági személynek eljárni, aki esetleg egy-egy ilyen gépet leállítana, mert valószínű, hogy a kártevők nem hirdetnek egyelőre támadási moratóriumot - ha a gazdának nincs gépe, akkor én sem támadok -, azok természetesen tovább folytatják kártékony hatásukat. Itt a gazdasági kényszer lesz az, hogy nincs mese, a gazdák akkor is használják majd azokat a gépeket, amelyeket esetleg a hatóság már nem tart arra alkalmasnak.

Tudom, hogy csak 2003. január 1-jén várható ennek a szakasznak az életbe lépése, de a mezőgazdaság mai dinamikáját tekintve nem állítom, hogy sokkal másabb lesz a gazdák pénzügyi helyzete. Bárcsak úgy lenne, hogy mindenki új, csepegésmentes géppel tudna növényvédőszert kijuttatni!

A választási körzetemben a legnagyobb növényvédőszer-felhasználók maguk a szőlősgazdák. '96-ban volt egy nagyon kellemetlen esemény, amely során olyan növényvédő szert alkalmaztak, aminek következtében komoly károsodást szenvedtek a szőlőültetvények, mert nem védte meg a lisztharmat és a peronoszpóra ellen az ültetvényeket. Akkor a gazdák járatlanok voltak, nem volt még mindenkinek olyan számlája, amellyel igazolni tudta volna, hogy honnan vette a vegyszert, nem voltak bontatlan, eredeti zsákok, és nem voltak vezetve különböző növényvédelmi naplók, amelyek előfeltételei annak, hogy esetleg jogi útra legyen terelve egy ilyen ügy.

A gazdák azonban okosodnak, egyre jobban betartják a szabályokat. Ennek következtében természetesen megpróbálnak jól védekezni a kártevők ellen, de egyelőre nem tudnak védekezni a hamisítók ellen. Hála istennek, a törvény most próbál rendet teremteni e téren is a bírsággal, amelynek még majdnem alacsonynak tartom a felső határát - hogy őszinte legyek -, de örömteli, hogy a felhasználásra nem alkalmas szert a forgalmazó terhére meg kell semmisíteni.

Kezemben van egy olyan jegyzőkönyv és különféle állomások határozata, amely '99 - tehát a tavalyi év - júliusában kezdődött, és egy nem alkalmas vegyszer forgalmazásáról, felhasználásáról és annak következményeiről szól. Én ezt átadtam Eke István úrnak, hogy ő is tanulmányozza. Egy olyan rézoxi-klorid felhasználása történt meg, amelyre a Budapesti Fővárosi Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás szakvéleménye röviden annyi: "A perzisztenshab a készítményt felhasználásra alkalmatlanná teszi." Ezek után a Bács-Kiskun Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás azonnal megtiltja a készítmény további felhasználását, és természetesen ekkor a törvény még nem terjedhet ki arra, hogy mi van a többi, raktáron lévő készlettel. Az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség is bekapcsolódik a saját szakmai hatósági jogkörénél fogva ebbe az ügybe.

A kár óriási lett, sajnos, úgy tűnik, hogy egy hamisított szer felhasználása történt, aminek következtében komoly veszteség érte a gazdákat. Jelen esetben azonban van növényvédelmi napló, van számla, vannak még további bontatlan zsákok szerrel, minden egyéb rendelkezésre áll, hogy ennek az ügynek - úgy tűnik, a hazai joggyakorlatban először - valami foganatja legyen, és a gazdák védelmében megtörténjen remélhetőleg az igazságszolgáltatás is.

Nagyon javasolnám, hogy ugyan a forgalmazás feltételét, a felhasználás feltételét jól szabályozza a törvény, hogy kiknek lehet I-es, II-es, III-as kategóriájú szereket forgalmazni, de általában a gazdaboltoknál gyakori az az eljárás, hogy nem egy alkalmazott, tehát a cégnél dolgozó alkalmazott, hanem csak egy megbízott növényvédelmi szakmérnök látja el ezt a feladatot, aki talán egész évben be sem megy arra a szerárusító helyre, csak a nevét adta egyszer ehhez a dologhoz. Ennek komoly következményei vannak, I-es, II-es szerek vannak ilyen értelemben olyan személyeknek engedély nélkül forgalmazva, akik azt fel sem használhatnák.

(10.50)

Mint említettem, a törvénytervezetet önmagában előremutatónak, jól előkészítettnek tartja a Magyar Demokrata Fórum. Külön öröm számunkra, hogy a zárórendelkezéseknél továbbra is együttműködik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az Egészségügyi Minisztériummal és a Környezetvédelmi Minisztériummal. Azt hiszem, a kor követelménye az, hogy e hármas minisztériumi együttműködés nélkül nem lehet e területen továbblépni. Ennek az együttműködésnek a sikerében és a törvénytervezet átfogó sikerében reménykedve a Magyar Demokrata Fórum a törvénytervezetet elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vezérszónoki körben utolsóként megadom a szót Kapronczi Mihály képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Öné a szó, képviselő úr.

KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A T/1955. szám alatt beterjesztett, a növényvédelemről szóló törvénytervezetről kijelenthetjük, hogy jelentős hatású az életünkre, még inkább jelentős utódaink számára, a társadalom testi és lelki épségére kiható szabályok megalkotásával foglalkozik. Régi adósság ez, különösen, ha ezen a területen az országban kialakult helyzetet vesszük figyelembe.

A rendszerváltoztatás előtti időkben, amikor az orosz megszállók érdekeinek megfelelően minden eszközzel növelni kellett a termelést, a pártállam erre a célra nem sajnálta a pénzt, agyunkba mosta az ehhez rendelt ideológiát, a magyar mezőgazdaság élen járt a termésnövekményben és az ezzel kapcsolatos kemizációban. Sokak szerint bekövetkezett a magyar csoda. De az is csoda volt, ahogy a '80-as évek végére csodálatosan eladósodtunk. Ezután jött a csodák évtizede, amelyet a történelem fog reálisan értékelni. Tehát "a termelés mindenekelőtt!" elv volt a fő cél, emiatt egészen a '80-as évek közepéig kevésbé foglalkoztak alaposan a növényvédő szerek engedélyokiratának kiadása során azok káros, hosszú ideig tartó teratogén, mutagén hatásaival.

Ma már nem lehet pontosan megállapítani, hányan haltak meg rákban, hány újszülött jött súlyos károsodással a világra, milyen mértékű volt az egészségkárosodás például az Aldrin és a Dieldrin késedelmes betiltása oka. A késedelem oka nyugati betiltásukhoz képest az volt, hogy rendkívüli veszélyességük mellett kiváló talajfertőtlenítő szerek voltak, a hatóanyag nem szívódott fel a növényekbe, így például a szovjet elvtársak egészségét nem veszélyeztette, csak a Rákosi, Gerő, Aczél és társai által fasisztának tartott magyarokét, akik a földön dolgoztak.

A történelmi előzmények figyelembevételével a Magyar Igazság és Élet pártja így még fontosabbnak tartja egy jó növényvédelmi törvény megalkotását.

A törvénytervezet részletesen szabályozza a szerek engedélyezésének, felhasználásának feltételeit, ezzel egyetértünk. Amit hiányolunk, az annak a törvényi előírása, hogy csak a legkisebb mértékben mérgező és a legszelektívebb anyagok legyenek engedélyezhetők. Ebben a kérdésben nem lehetünk a nyugati világ elavult növényvédő szereinek bálabutik fogyasztói. Komoly szakemberektől hallható ugyanis, hogy gyakran előfordul, hogy Nyugaton már nem használt szerek engedélyezésére is sor kerül. Ennek oka lehet a szer hatása mellett annak káros mellékhatása, amelyet a nyugati fél elhallgat, valamint a korrupció mellett oka lehet a nyugatimádat is. Ezért a szerek adaptációjánál, engedélyokiratának kiadásánál célszerű figyelembe venni ezen körülményeket.

Komoly hiányossága a tervezetnek, hogy csak keret jellegű, jobb lett volna már a törvényben is rögzíteni az engedélyezhető szerek kategóriáit legalább az alapvető tudományos jellemzői szerint, mint például mérgező hatás, felhasználási terület, környezetkárosítás, alkalmazhatóság és így a többi. Így meg lehetett volna azt is határozni, hogy milyen szerek nem engedélyezhetők Magyarországon.

Ugyancsak hiányzik a törvényből a felhasználó szakmai ismereteit bizonyító szakképesítések felsorolása, illetve azt is figyelembe szükséges venni, hogy egyes szerekhez nem szükséges külön szakképesítés, csak a kellő munkaóvatosság az alkalmazás során. Az ilyen szerekkel az egyszerű gazdák is megfelelően tudnak dolgozni, ha mégis kárt okoznak például a szomszéd növénykultúráiban, akkor a polgári eljárás szabályai szerint kártérítésre kötelezhetők. Éppen ezért megdöbbentőnek tartjuk azt a hatalmas összegű, 50 ezertől egymillió forintig terjedő bírságot, melyet szakképesítés nélküli személyek kivethetnek, ezzel egy életre tönkretehetik a gazdákat, nem is beszélve arról, hogy egy rossz felfogás szerint az önkormányzat jegyzőjének könnyen érdeke lehet a pénzbevétel növelése miatt a magas összegű bírság kiszabása, hiszen az önkormányzat bevételét növeli. Más esetben viszont az egymillió forintos büntetés például a multinacionális cégeknél kevés. Egy rendkívüli érdekeltség esetén viszont a gazdák így földönfutóvá tehetők.

Meg kellene oldani viszont, hogy a gazdák téli időszakban lakóhelyükön tartalmas, gyakorlati ismereteket nyújtó képzéseken vegyenek részt. Az állami támogatás egyik nagyon hasznos formája lehetne az is, ha az egyes növények speciális növényvédelmi tennivalóit tartalmazó kézikönyvet a gazdák ajándékba megkaphatnák, például a falugazdászokon keresztül. Úgy gondolom, felesleges a japán példára hivatkozni, de az ilyen befektetés nagyon jól megtérül.

Visszatérve a bírságra: népiesen mondva, itt a törvény előterjesztője jól elhajintotta a kalapácsnyelet. Most, amikor hivatalosan is elismert, hogy öt év alatt 1050 milliárd forintot vontak ki szerény becslések szerint is a mezőgazdasági ágazatból, akkor így gondolkozni nem helyénvaló. Gondolom, ez nem is lehet célja a Kisgazdapárt által vezetett minisztériumnak, ehelyett inkább a gazdák megélhetési biztonságának fokozásán kellene munkálkodjon.

A belterületen előírt irtások elmulasztása esetén a jegyző bírságolási jogával csak az irtás elmulasztása esetén tudunk egyetérteni. Az irtás hatásosságának vagy szakszerűségének elbírálását csak a szakhatóság végezheti lakott területen belül is. A bírság mértéke itt még fokozottabban jelentkezik, mondhatnám azt is, hogy abszurd, mert a magyar falu kertes házai lakosságának többsége a legalacsonyabb tsz-nyugdíjakból élő, kertjük terményeiből táplálkozó idős ember, számukra még 500 forint kiesése is jelentős, nem is beszélve a minimálisnak tartott 50 ezer forintos bírságról, mely felér számukra egy halálos ítélettel. Végiggondolták ezt a törvénytervezet készítői? Remélem, hogy a miniszter úr is végiggondolja!

Ma a termőföld 60 százalékán igen sok tulajdonos és bérlő gazdálkodik, az átlag birtoknagyság mintegy 3-5 hektár, sokszor az is több darabban. Növényvédelmi és gazdálkodási szempontból is szükség lenne a birtokegyesítésre; ilyen jellegű hivatalos program a gyakorlatban nem létezik. Szükség lenne az állandó növényorvosi szolgálatra is, amely megfigyeléseivel tájékoztatja a gazdákat.

A törvénynek intézkednie kellene az összeférhetetlenség kérdésében is, mely szerint ki kellene mondani, hogy hatósági növényorvos vagy alacsonyabb végzettségű hatósági alkalmazott - a hatósági feladatok kivételével - nem végezhet vállalkozásszerűen vagy díjazásért növényvédő munkát. Ezáltal elkerülhető lenne az a helyzet, hogy ugyanaz a személy írja elő a munkát és bírságoljon a munka eredménytelensége esetén, ha nem az ő vállalkozását bízzák meg a munkavégzéssel. Figyelemmel kellene lenni az esetleges összejátszások elkerülésére is.

A díjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban óvatosságra hívjuk fel az előterjesztő figyelmét, ugyanis a jelenlegi pénzügyi viszonyok mellett a gazdák tovább nem terhelhetők, csak tönkretehetők.

Pontosabban meg kellene határozni a humán közegészségügyi szolgálat és a növényvédelmi szolgálat viszonyát már a törvényben is. Az ördög a részletekben van elrejtve, szól a mondás, a tevékenység veszélyei miatt a feladat rendszerét és határait pontosan tisztázni kellene mindkét hatóság számára, hiszen érdekütközés feltételezhető a tevékenység jellegéből eredően.

(11.00)

Összegezve: a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslatot fontosnak tartja, és a most felemlített kifogásaink rendezése esetén azt támogatni fogjuk a szavazáson.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a vezérszónoki felszólalások végéhez értünk.

Mielőtt áttérnénk az írásban jelentkezett képviselők felszólalására, kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Egyet lehet érteni azzal, hogy helyes a növényvédelmi hatóság fellépése a növényvédelmet nem alkalmazók ellen, de azt is figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdaság jelentős tőkeszegénységgel rendelkezik, az agrárolló tovább nyílik, az ipari termékek árnövekedését is meghaladta, túlszárnyalta a növényvédő szerek árnövekedése.

A 60. § alapján növényvédelmi bírságot tizenhárom esetben lehet kiszabni; ez helyes. Különösen örvendetes az, hogy a méhek védelme két esetben is szerepel ebben a paragrafusban.

Azonban a negatív externáliákat, külső hatásokat nemcsak szankcionálni kell, hanem újra kell gondolni a támogatási rendszert is. Jelenleg a forgalmazó kap ugyan kamattámogatást, amit továbbad a mezőgazdasági termelőnek, azonban más támogatási formákat is érdemes végiggondolni. Jelentős nyugati szakirodalma van ennek, például Ursula Berthold Szubvencióelmélet című könyvében és más helyeken - érdemes tehát végiggondolni.

Font Sándor képviselőtársam is helyesen szólt arról, hogy a pénzügyi feltételek újragondolása, a Pénzügyminisztériummal, bankokkal és más pénzügyi intézményekkel való tanácskozás a törvényjavaslat megvalósítása érdekében igen fontos lenne. Később majd szólok erről.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében tízperces időtartamban.

Elsőként megadom a szót Simon Miklós képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, aki írásban jelezte hozzászólási szándékát... Képviselőtársaim tájékoztatnak, hogy a képviselő úr nem tartózkodik a teremben; így Csáky András képviselő urat illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, aki szintén felszólalásra jelentkezett.

Öné a szó, képviselő úr. Nyugodtan akár innen, a pulpitusról is elmondhatja a hozzászólását.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én most egy másik szemszögből, orvosként, illetve fogyasztóként szeretnék a törvényről néhány mondatot mondani.

A növényi élet teremtette és tartja fenn a Földön az állati és emberi lét feltételeit, biztosítja a számukra nélkülözhetetlen oxigént és megújuló energiaforrásként a táplálékot is. A táplálékláncnak az ember mint csúcsragadozó a végső haszonélvezője, ám a robbanásszerűen szaporodó emberiség könnyen kárvallottá is válhat, mert egyre növekvő igényeit kénytelen a növények egyre növekvő mennyiségű előállításából fedezni.

Az úgynevezett zöld forradalom, a termésmennyiségek hihetetlen növelése tette lehetővé, hogy mára hatalmas termésfeleslegek halmozódjanak fel Európában, alig nyolcvan évvel azután, hogy az éhínség emberek millióinak halálát okozta ugyanitt. Ez a viharos növekedés elképzelhetetlen lenne a modern növényvédelem, a mesterséges talajerő-utánpótlás megteremtése nélkül. Mindez azonban igen jelentős beavatkozást jelent a természet évmilliók alatt kialakult, dinamikus egyensúlyt teremtő és fenntartó rendszerében, és közvetlen beavatkozást jelent az ember egészségi állapotába is, márpedig minden emberi tevékenység végső célja az ember létfeltételeinek, ezen belül egészségének fenntartása lenne.

Ezért a növényvédelemről rendelkező törvényt is az ember védelméről rendelkező törvénynek tekintem. Ha viszont ebből a számomra szinte kötelező szempontból vizsgálom a beterjesztett törvényjavaslatot, akkor sajnálatosnak tartom, hogy miközben igen helyesen mellékelték a környezeti hatástanulmányt, aközben a közegészségügyi hatástanulmány hiányzik.

Ez azért is feltűnő hiányosság, mert a törvény későbbre ígért végrehajtási utasításainál rendre előírja az egészségügyi miniszter, illetve szakhatósága egyetértési, sőt kezdeményezési jogát. Nem lenne szerencsés, ha a környezetvédelmi szempontok fontosabbak lennének az embervédelmi szempontoknál, hiszen soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a biodiverzitásnak az emberi faj is része.

Annak igazolására, hogy nem a szakmai sovinizmus mondatja velem mindezt, elég legyen egy adat a törvény indoklási részéből. Eszerint az utóbbi három év átlagában évi húszezer tonna növényvédő szert használtak fel hazánkban. Tízmillió lakosra számolva ez azt jelenti, hogy minden polgárunkra évi két kiló növényvédő szer jut olyan mérgekből, amelyek némelyike már milligrammos adagban is életveszélyes lehet. Szerencsére ez a mennyiség a növényekben hosszabb vagy rövidebb idő alatt lebomlik, és a szermaradványok megengedett mennyiségét szigorú szabályok korlátozzák.

A kérdés az, hogy ezeket a szabályokat mi módon lehet betartatni. Számomra legalábbis ez a törvényjavaslat kulcskérdése, mert fogyasztóként nem tudom ellenőrizni a láthatatlan és érzékszervileg észlelhetetlen mérgező anyagok jelenlétét az élelmiszerekben, ezért nem dönthetek szabadon arról, hogy az aluljáróban kapható olcsó zöldpaprikát vagy a bolti drágábbat vegyem-e.

Patológusként is jól tudom, hogy az élet veszélyes foglalkozás. Fennmaradásunk érdekében gyakran különböző kockázatok vállalására kényszerülünk. Az ésszerű és még vállalható kockázatok mértéke azonban nagyon különböző lehet, és mindenképpen az egyén szabad elhatározásából kell ezt a mértéket megadni.

Számomra ijesztő például, hogy a hasonlóan életveszélyt jelentő radioaktív sugárzás megengedhető mértékét ahhoz viszonyította egy vezető tudósunk, hogy a gépkocsivezetés ismerten magas kockázatát milyen mértékben vagyunk hajlandóak vállalni. Mert amikor autóba ülök, tudom, hogy milyen kockázatot vállalok, de nem tudhatom, mert nem érzékelhetem, hogy egy röntgenvizsgálatkor vagy egy alma elfogyasztásakor milyen dózisú sugár- vagy méregterhelést kapok! Nem beszélve arról, hogy még a tudomány sem tudja, hogy utódaimra milyen genetikai károsodást jelenthet mindez, hiszen a jövő titka, kivel házasodik össze majd lányom vagy fiam, partnerének lesz-e hasonló ponton látensen létező hasonló génhibája, attól függően, hogy apja vagy anyja röntgenorvos vagy növényvédelmi mérnök volt, netán csak beteg - vagy csak szerette az almát.

A fel nem ismerhető kockázatok esetében tehát az egyén helyett a megfelelően felkészült szakembereknek, a megfelelő műszerekkel ellátott és gazdaságilag független, tehát elfogulatlan és minden befolyástól mentes intézményeknek kell a vállalható kockázatot ellenőrizni. Vannak-e, lesznek-e ilyenek?

Korántsem megnyugtató ugyanis az az indoklásban szereplő adat, miszerint a növényvédelmi szolgálatok működési költségeit mindössze 26 százalékban fedezi a költségvetés, bevételeik háromnegyed részét a díjtételes hatósági vizsgálatok biztosítják. Anélkül, hogy megkérdőjelezném szakmai tisztességüket, mégis aggódnom kell amiatt, hogy az élesedő piaci verseny körülményei között biztosított lesz-e teljes elfogulatlanságuk.

Ennél is nagyobb gondot jelent számomra, hogy a növény- és egészségvédelem terén az önkormányzati jegyzőkre számos feladatot róna a törvényjavaslat, miközben elismeri, hogy mindehhez nem rendelkeznek sem kellő szakmai tudással, sem megfelelő személyi állománnyal. Feladataik közül csak néhányat idéznék az indoklás alapján.

Eszerint a jegyző abban a sajátos helyzetben van, hogy az önkormányzati tulajdonú vagy használatú területeken mint tulajdonos köteles eleget tenni a növényvédelmi rendelkezéseknek, ugyanakkor közigazgatási szervként köteles eljárni azokkal szemben, akik nem tartják be ezeket a rendelkezéseket - vagyis adott esetben önmaga ellen kell majd eljárnia. Ez valóban sajátos helyzet.

Ha ezt meg tudja oldani, akkor már az sem lehet gondja, hogy eközben - a növényi betegségek és kártevők elleni növényvédelmi intézkedései mellett - eleget tegyen a közegészségügyi követelményeknek is, például a piacon a fogyasztói biztonság megteremtésével. Ennek érdekében az őstermelőknél, illetve a nagybani piacok beszállítóinál köteles ellenőrizni az érvényes permetezési naplót, illetve a növény-egészségügyi igazolás meglétét, ezek hiányában pedig betiltani az árusítást.

(11.10)

Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ezt vajon miképpen fogják betartani? Mint ahogy eddig sem tartották be.

Ugyancsak az ellenőrizhetőséget veszélyeztetőnek tartom, hogy külföldi tulajdonos számára lehetővé tenné a törvényjavaslat a Magyarországon nem engedélyezett növényvédő szerek használatát is. Az indoklás szerint ez azért nem veszélyes, mert csupán kis területet érint. Ám szerintem egy törvénynek nem egy évre kell szólnia, és az európai uniós tagság után ez a ma még kis terület sajnos igencsak nagy lehet majd. Ám már ma is komoly egészségügyi veszélyt jelentene, ha a magyar toxikológiai nyilvántartásokban nem szereplő, az orvosok számára ismeretlen vegyi anyagokkal szemben kellene védekeznünk.

Összefoglalva: azt kérem az előterjesztő földművelésügyi miniszter úrtól, hogy az elmondott aggályokat figyelembe véve támogassa a vitatott szakaszok módosítását, s ez esetben - mint ahogy ezt már Font Sándor képviselőtársam, frakciótársam mondta - a Magyar Demokrata Fórum, mint az emberi életet legfőbb értéknek tekintő párt, jó szívvel támogatni tudja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Németh Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy Csáky András képviselő úr hozzászólása után kaptam szót, hisz osztom mondanivalójának szellemiségét és egyetértek aggodalmaival. Élő környezetünkre számtalan veszély leselkedik. Az elmúlt évszázad ipari forradalmai kétségkívül mély sebet ejtettek bioszféránkon. Talán az egyre lyukasabb ózonpajzsunkra és az esők következtében elpusztított erdőkre emlékeztetném önöket, de az elmúlt napokban alapos leckét kaptunk a bányászati technológiák felelőtlen alkalmazásának következményeiről is.

Az ártalmak okozói között sajnos az iparosodott mezőgazdaság is egyre jelentősebb szerepet kap. Idestova száz esztendeje terjed a kemikáliák alkalmazása, de az adagok rohamos növekedése az ötvenes években kezdődött, és reményeim szerint a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban a '70-80-as években már tetőzött a természet ez irányú mérgezése, ami részben a növényvédő szerek célirányos fejlesztésének, másrészt a kijuttatás technológiai eszközei fejlettségének is köszönhető.

Harmadik tényezőként feltétlenül meg kell említeni azt az örömteli folyamatot, amelynek eredményeképpen a biotermelésbe vont terület az utóbbi három év alatt megtízszereződött. Józan ésszel persze nem gondolhatunk arra, hogy hamarjában biokertté változik a világ, és többé nem furakodnak kellemetlen vegyületek a kutak vizébe, és a napi táplálékunkkal nem jutnak mérgező szermaradványok szervezetünkbe. Ezért jobb később, mint soha megteremteni a szigorú jogszabályi feltételeit a természetbe juttatott több tízezer - itt elhangzott: évi húszezer - tonna mérgező anyagnak, amelyek kedvező gazdasági hatásuk mellett kétségkívül komoly veszélyforrást jelentenek. Meg vagyok győződve arról, hogy nem elsősorban genetikai vagy életmódbeli okai vannak annak, hogy ma Magyarországon az emberek várható élettartama mintegy öt évvel elmarad a világ fejlettebb régióiban élőkétől.

Az egészségügyi ellátás színvonalának különbségével sem indokolható mindez, mert például ma Magyarországon kétszer annyi orvos jut ezer lakosra, mint Ausztriában, és természetesen az ellátás színvonalában sincs ekkora különbség. Kétségkívül az egyik legnagyobb rizikótényező annak a négy-öt kamionnyi élelmiszernek az összetétele, károsanyag-tartalma, amit életünk során elfogyasztunk. Ez ma az élelmiszer-minőség tényleges fokmérője - a hihetetlen választék, a csomagolás, az íz- és színvilág csak szemfényvesztés ehhez képest.

Csaknem az összes növényvédő szer tartalmaz olyan anyagokból, toxikus anyagokból komoly mennyiséget, amelyek az élő szervezetre károsan vagy halálosan hatnak. Veszélyességük azonban nemcsak toxicitásuktól függ, hanem alkalmazásuk mikéntjétől és alkalmazásuk utáni tulajdonságaiktól is. A fejlettebb szerek ugyanis gyorsan lebomlanak csekély mértékben károsító összetevőkre.

Vitatnám Font képviselőtársam azon megállapítását, mely szerint a törvényjavaslat úgy jó, ahogy van. Egyébként az általa elmondottakban is több olyan felvetést tett, amely a törvényjavaslat kényes pontjaira hívta fel a figyelmet, és javíthatóvá teszi a törvényt.

A gyakorlati növényvédelem egy olyan problémáját szeretném kiemelni a továbbiakban, amely ráirányítja a figyelmet a törvényjavaslat egy hiányosságára is. Felhasználói tapasztalatok és a laboratóriumi vizsgálatok is egyaránt bizonyítják, hogy az alkalmazott növényvédő szerek alacsony hatékonysága vagy hatástalan volta nem egy esetben azok beltartalmi értékének változására vezethetők vissza. Ez a megengedhetetlen tény nemegyszer arra kényszeríti a felhasználót, hogy az előírt dózist növelje a védekező hatás, a gazdasági eredmény elérése érdekében. Nem gondol arra, hogy tettével milyen egészségkárosodást idézhet elő. Megjegyzem, hogy a II. és III. kategóriában szereplő szerek gyakran erősebb mérget tartalmaznak, mint a szigorú felhasználású I. kategóriába tartozók. Ez a kedvezőtlen gyakorlat a forgalomban lévő szerek szigorú és gyakoribb vizsgálatával megelőzhető.

Ami már elhangzott, elsősorban anyagi kérdés. Ezt a befektetést azonban a gazdák és a fogyasztók, tehát mindannyiunk érdekében meg kell tenni. Rá kell kényszeríteni a gyártókat gyártmányaik fokozott minőség-ellenőrzésére, a gyártási fegyelem javítására. Ki kell tudni szűrni a kereskedelemből a hamisított szereket. A szerek jelentős drágulásával sajnos növekszik e rendkívül kedvezőtlen gyakorlat. Tudatformálással el kell érni, hogy a gazdák ne vásároljanak feketén forgalmazott növényvédő szert.

Megítélésem szerint a törvény 31. §-a is tartalmaz ellentmondást. Ez abból fakad, hogy a (4) bekezdés a szaktanácsadást növényvédő szerrel végzett szolgáltatásnak minősíti. A (3) bekezdés pedig előírja, hogy a növényvédő szerrel kapcsolatos szolgáltatást csak az végezheti, aki növényvédőszer-vásárlásra jogosító engedéllyel, képzettséggel rendelkezik és a szerek tárolásához szükséges feltételekkel is. A 95/1999. (XI.5.) FVM-rendelet szerint azonban szaktanácsadó csak az lehet, aki nem folytat kereskedelmi és ügynöki tevékenységet, így nem rendelkezhet áruval, így raktárral sem szükséges rendelkeznie. Ezt az ellentmondást véleményem szerint fel kell oldani.

Végül szeretném nyomatékosabbá tenni az integrált növényvédelmi rendszerek és technológiák fontosságát, melyet ugyan megemlít a tervezet, de megítélésem szerint jelentősége alatt kezel. Ebben a törvényben kellene garantálni azt, hogy a támogatási rendeletek preferálják ennek elterjedését, a gyakorlati alkalmazását.

A gyümölcstelepítések támogatásánál már ma is gyakorlat ennek külön támogatása, de szükségesnek tartom, hogy más kertészeti és szántóföldi kultúráknál is történjen meg ennek preferálása. Közegészségügyi állapotunk javítása, egészségünk megőrzése ezt megköveteli. A törvényjavaslatot módosításokkal magam is elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hozzászólásra következik Sáringer Gyula képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Godó Lajos képviselő úr; és azt követően Dán János képviselő úr következik sorrendben.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jövőre lesz ötven éve, hogy növényvédelmi rovartannal foglalkozom. Sok száz növényvédelmi szakmérnök képzésében vettem részt különböző hazai és külföldi egyetemeken.

(11.20)

Erre hivatkozva engedtessék meg, hogy néhány gondolatomat a növényvédelemmel kapcsolatban elmondjam.

Kezdem azzal, hogy a növényvédelem veszélyes tevékenység. Ugyanis a növényvédő szerek mérgek. Felhasználásuk speciális szaktudást igényel. Ha avatatlan kezekbe kerül, amire már sok példa volt az elmúlt időszakban, az emberek és állatok egészsége veszélybe kerül, nem beszélve a környezetszennyezésből származó károkról. Talán megemlíteném, hogy 1965-ben az első balatoni halpusztulás is növényvédő szerektől származott. Ezt követte az 1975-ös második balatoni halpusztulás, ami szintén növényvédő szerekre és egyéb okokra vezethető vissza.

Az egészséges élelmiszerek előállítása, amelyek mentesek a növényvédőszer-maradéktól s a rendkívül veszélyes, rákkeltő nikotoxinoktól, csak szakszerűen végzett növényvédelem útján válik lehetségessé.

1998-ban közel 13 millió kilogramm növényvédő szer mintegy 33 milliárd forint értékben került felhasználásra. Ugyancsak 1998-ban közel 1 milliárd forint értékű növényvédő szert loptak el, ami minden bizonnyal illetéktelen kezekbe kerülve, nem szakszerűen került felhasználásra.

Aggasztó méreteket ölt a növényvédő szerek feketekereskedelme: illegális behozatal, forgalmazás, hasznosítás. Gyakran előfordulnak a piaci ellenőrzések során olyan minták, amelyekben az adott növényvédelmi kultúrában nem engedélyezett növényvédő szert használnak föl, ezzel veszélyeztetik a fogyasztók egészségét.

Az európai uniós tagállamok maastrichti szerződésében a 129. §-ban is hangsúlyozták, hogy a fogyasztó egészségének védelme kiemelt szerepet játszik. Az Európai Unió növény-egészségügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi előírásainak a magyar mezőgazdaság csak úgy tud megfelelni, ha az új növényvédelmi törvénnyel együttesen megalkotásra kerül a növényvédő mérnöki, növényorvosi kamarai törvény, hasonlóan a már meglévő állat-egészségügyi és állatorvosi kamarai törvényhez.

A miniszter úr expozéjában említette, hogy a magyar növényvédelem mindig példa értékű volt. Itt kell megemlítem, hogy a hetvenes években már a hazai növényvédelem szervezete például szolgált a fejlett európai országok számára is. A tizenkilenc megyében s a fővárosban megszervezett növényvédő állomások megalkotásában dr. Nagy Bálintnak, az akkori földművelési minisztérium főosztályvezetőjének kiemelkedő szerepe volt. Jelenleg is a legjobb kezekben van az FVM-ben a növényvédelem irányítása.

Néhány szót az integrált védekezésről. Az integrált védekezés egyedüli célravezető út, de ehhez a növényvédelmi diszciplínák kutatóinak sokkal több pénzre van szükségük, mint amennyit eddig kaptak. Tudniillik egy rendkívül komplikált tevékenység az integrált növényvédelem, kemikáliák nélkül nem oldható meg. A biológiai védekezés nem áll olyan szinten sem Magyarországon, sem az európai országokban - kivételt képez talán a fóliasátrakban és a különböző zárt területeken végrehajtandó növényvédelem -, hogy kizárólag biológiai védekezéssel esetleg meg lehetne oldani a kártevők elleni védekezést.

Még néhány szót szólnék a növényvédelmi kamarákról. Ma már közismert tény, hogy az egyes növényi kultúrák károsítóktól való megvédése napjainkban növényvédő szerek felhasználása nélkül egyelőre nem lehetséges. Jelenleg közel 3 ezer növényvédelmi szakember dolgozik a mezőgazdaságban vagy az ezzel összefüggő szolgáltatóhálózatban. Ahhoz, hogy ez a szakembergárda koordináltan képes legyen felelősségteljes munkáját végezni, mielőbb szükséges, hogy megszervezésre kerüljön a növényvédő mérnöki, növényorvosi kamara. A kamara célja, hogy önkormányzati elveken alapuló, köztestületi formában működő szakmai szervezetként szervezze s intézze a növényvédő mérnöki, növényorvosi tevékenységgel összefüggő közfeladatokat, és képviselje, védje a szakmában dolgozók tekintélyét a jogosulatlan tevékenységet folytatókkal szemben, hogy ezáltal az egészséges élelmiszer biztosítva legyen a lakosság számára.

Végezetül: külön örömömet kell kifejeznem, hogy ilyen légkörben zajlott le a növényvédelmi törvény tárgyalása. Én azt szeretném, ha más törvények tárgyalása is ilyen pozitív légkörben zajlana le a parlamentben, és akkor, azt hiszem, méltók lennénk ahhoz, hogy a nemzet ügyét szolgáljuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Godó Lajos képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Dán János képviselő úr, a Független Kisgazda Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A bizottságok és a frakciók által elhangzott vélemények megfogalmazták a napirenden lévő törvényjavaslat fontosságát, jelentőségét és aktualitását. Természetesen ezekkel egyetértve kívánok szólni az általános vitában a növényvédelmi szakigazgatásról, a közérdekű védekezésről és a növényvédő mérnöki kamara fontosságáról.

Úgy gondolom, hogy mielőtt erről szólnék, azért a magyar növényvédelmi szervezet jelentőségéről, a világban elért eredményeiről is beszélek, egy kicsit másképpen, mint ahogy azt Kapronczi Mihály képviselőtársam tette.

Talán nem eléggé közismert, hogy a magyar növényvédelmi szervezetet és szakigazgatást a FAO már a hetvenes években modell értékűnek minősítette. Vagyis ez az intézményrendszer, illetve annak szakmai felkészültsége hivatalosan mintegy 25 éve ahhoz a nemzetközi élvonalhoz tartozik, aminek szintén csak egy reprezentánsa az Európai Unió. E szervezet nemzetközi elismertségét folyamatosan napjainkban is olyan eredmények fémjelzik, mint a világ egészét integráló nemzetközi növényvédelmi egyezmény korszerűsítéséért felelős FAO kodifikációs bizottságba történt egyhangú beválasztása vagy az európai és az Földközi-tenger melléki országok növényvédelmi szervezetében több választási ciklus után jelenleg is betöltött alelnöki tisztsége, de említhetném a FAO által Costa Ricában megrendezett növény-egészségügyi informatikai, etikai bizottságban való sikeres részvételt is, ahol az európai kontinenst meghívásra két ország, Franciaország és a kis Magyarország képviselte. Tizenegy normatív javaslatunk közül kilencet változtatás nélkül vettek át a kódex direktívájaként.

Nem hallgathatom el, hogy ez a szervezet a világon élenjáró volt, amikor a hatvanas évek végén elsők között tiltotta be a DDT és származékainak használatát Magyarországon, majd radikálisan korlátozta a környezetben felhalmozódásra képes egyéb növényvédő szerek használatát, és most az Európai Közösségek országai pedig arra készülnek, hogy a hazai gyakorlathoz hasonlóan a növényvédőszer-használatot szakmai végzettséghez kössék.

A benyújtott növényvédelmi törvénytervezet nemcsak az uniós keretszabályok mechanikus, mondhatni, szolgalelkű átvételéről szól, hanem egy olyan korszerű szemléletváltást is tükröz, ahol a károsítók irtásának elvakult kötelezettsége helyébe a biológiai sokféleség védelmét szolgáló, kártételi kockázatot vállaló szabályozás lép.

Ugyanakkor határozottan felvállalja az állami érdekérvényesítésnek azon kötelezettségeit, amelyek a jogszerű földhasználattal és a gazdálkodás biztonságával, az élelmiszer-termelők és -fogyasztók, valamint a természeti értékek következetes védelmével összefüggésbe hozhatók.

Gondolok itt elsősorban a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok forgalomba hozatali és felhasználási engedélyezésének, illetve újraengedélyezésének korszerűsítésére, a növény és növényitermék-előállítás, növényvédelmi folyamat ellenőrzésének hazai sajátosságaira, adaptált EU-konformitásra, valamint a földi és légi szóróberendezések tervszerű munkaalkalmassági ellenőrzésének időszerű bevezetésére.

Nemcsak az elmúlt ötvenöt év, hanem az utóbbi tíz év sem tudott rácáfolni a növényvédelmi szabálysértési ügyek önkormányzati kezelésének ellehetetlenültségére.

(11.30)

Ahogy korábban az állategészségügy, úgy most a növényvédelem is jogosan kitörési pontot keresett, az állampolgári felelőtlenség társadalmi veszélyességeinek szakmailag differenciált elbírálására és szankcionálásra. Ezt csak üdvözölni lehet, hiszen a növényvédelem veszélyes üzem, és mint ilyen, közbiztonsági kérdés is. Ugyanakkor hatással van a közegészségügyre, nemcsak a fogyasztó biztonságán keresztül, hanem az allergén hatású pollentermelő, gyomnövény okozta egészségügyi kitettség csökkentésének felelőssége tekintetében is. Ugyancsak üdvözölni lehet, hogy az állami érdekű növényvédelmi beavatkozások körében okozott termelői károk kártalanítására a jövőben lehetőség lesz.

Jelen növényvédelmi törvénytervezet bármennyire is korszerű és EU-konform, csak formális jogharmonizáció marad, a végrehajtás nem lesz finanszírozható. Égbekiáltónak is nevezhetném azt a hiányosságot, hogy a törvény hatálybalépését követően azonnal a közérdekű védekezés jogintézménye nem lesz finanszírozható. Az elmúlt 12 évben a pénzügyi kormányzat következetesen elutasító hozzáállása miatt pusztult le az agrárium növényvédelmi közállapota olyan mértékben, ahol tart. Az ország gyomtenger, a termést sáskajárás, pocok- és hörcsöginvázió, illetőleg számos növényi betegség tizedeli. Útszéli fáink, vadgesztenyéseink, parkjaink különböző férgektől csúfítottak, jelenleg az árvizek és belvizek okozta károk feszítik ki a költségvetést, de ma már potenciálisan állandóan fennáll a veszélye egy hasonló kiterjedésű, megfékezhetetlen növényvédelmi járvány kialakulásának is. Mindemellett magának a nemzetközileg híres magyar növényvédelmi szervezetnek sincs meg a méltó hazai elismertsége, netán megbecsülése.

Hiányoznak az EU-csatlakozási folyamattal megnövekedett feladatok ellátásának személyi feltételei, nem is szólva a teljes jogú tagsággal járó követelmények biztosításáról. Tervek ugyan vannak, csak fogékonyság nincs annak belátására, hogy erre a speciális, szakismereteket, diagnosztikai gyakorlatot igénylő szakigazgatási területre nem lehet máról holnapra személyi fejlesztést biztosítani úgy, hogy a Kossuth tér közepére leteszünk egy szem krumplit, és aki nem rúg bele, az növényvédős.

Ugyancsak oda kellene figyelni arra a szintén nem elhanyagolható körülményre, hogy az 1990-es évek derekán a FAO ismét átvilágította a magyar növényvédelmi szervezetet. Bár ennek kapcsán megállapítást nyert, hogy a szakmai képzettség változatlanul élvonalbeli, annál lesújtóbb volt a munkavégzés műszaki, technikai feltételeiről kialakult vélemény. Ez kvázi meg is kérdőjelezte vizsgálati, illetve mérési eredményeik nemzetközi elfogadhatóságának ekvivalenciáját.

Mindezekkel a tényekkel arra kívánom felhívni a tisztelt Ház és az illetékes miniszterek figyelmét, hogy nemzeti értékeinknek és kedvező külföldi megítélésünknek a növényvédelmi intézményrendszer is része, ugyanakkor az agrárexport és -import biztonságának kulcsszervezete is. Ezen belül nemcsak az EU-követelmény... -, hanem ki is érdemelte fejlesztésének, korszerűsítésének szükségességét. Szakmai erőnléte a világban befolyásoló erejű, és ennek kiaknázhatatlanul hagyása gazdaságpolitikai rövidlátásra vall. Amennyiben ez a szakigazgatási szervezet nem kapja meg a szükséges finanszírozást, elveszti hatósági cselekvőképességét, ezzel együtt nemzetközi hitelét, és nem lesz más, csak árnyék az európai integráció útján.

A Növényvédő Mérnökök Országos Szövetségének szomorú tapasztalatai vannak azzal kapcsolatban, hogy egyes gazdálkodók milyen szakszerűtlenül használják fel a növényvédő szereket, veszélyeztetve ezzel saját családjuk és a fogyasztók egészségét és érdekeit. Sajnálatos, hogy egyre nő azon minták száma, amelyekben az adott kultúrában nem engedélyezett növényvédőszer-maradékot találtak. A jövőben ismét el kell érni, hogy a növényvédő szert csak megfelelő mérnöki végzettséggel rendelkező szakember irányításával lehessen felhasználni. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a közel 20 millió kilogramm növényvédő szer kinek a kezébe kerül, és hogyan kerül felhasználásra.

Azon senki sem csodálkozik, hogy a humán orvoslásban a beteg részére orvos által kiírt és a gyógyszerész által kiadott Streptomycin-injekciót vagy a Doxycyclin-kapszulát csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazhatja, ugyanakkor azt a hatóanyagot több hektáron kétszázszoros dózisban almára, körtére alkalmazzuk tűzelhalás ellen. Egyes gazdálkodók és politikusok szemében ez csak permetszert jelent. Szükséges tehát kimondani azt, hogy szaktudás nélkül senki se foglalkozzék növényvédelemmel. Ezért van nagy szükség arra, hogy az Országgyűlés megalkossa és elfogadja a növényvédő mérnökök, növényorvosok kamaráját, amely az európai uniós elvárásoknak megfelelő növénytermesztés intézményes kereteit és a növényvédők érdekeinek képviseletét maradéktalanul el tudja látni.

Az elmúlt héten a t. Ház elfogadta a praxisjogról szóló törvényt. A háziorvosok praxisjogot kaptak, a növényvédő szakemberek törvényerejű kamarát szeretnének (Az elnök jelzi az idő leteltét.), aminek elfogadása teljes mértékben indokolt.

Tisztelt...

ELNÖK: Képviselő úr! Tíz perc állt rendelkezésre.

GODÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel ajánlom elfogadásra a növényvédelemről szóló törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Dán János úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttem szóló képviselőtársaim mind az élettudományok egy-egy szakértő és kiemelt művelői, így én a magam szerény területén, illetve a szerény képességeimmel az állatorvoslás és az élelmezés, egészségügy, élelmiszer-higiénia területén a törvénytervezetet érintő néhány gondolatot szeretnék felvezetni.

Valóban, a növényvédelem nem azonos a kémiai vegyszerek, kémiai szerek alkalmazásával, azonban, mint ahogy Sáringer professzor úr is említette, kémiai szerek, kémiai vegyszerek nélkül gyakorlatilag növényvédelmet hatékonyan, nagyobb tételben megvalósítani nem lehet, és ezeknek a növényvédelem céljára használt szereknek, a köznapi értelemben nagyon sokszor méregnek nevezett szereknek az alkalmazása során bizony, különösen az elmúlt évtizedekben, néhány tíz évvel ezelőtt, nagyon komoly mérgezési esetei voltak.

Az én praxisomban a legkülönbözőbb esetek fordultak elő, azóta ezek a kontaktszerek, kontaktmérgek kivonásra kerültek, azonban a tudósok ma is foglalkoznak vele, hogy ezek az élő szervezetben továbbra is megmaradtak, akkumulációra képes, akkumulálódásra képes szerek, ezek a táplálékláncba még mindig bekerülhetnek, és így, függetlenül attól, ahogy hallottuk, hogy csatlakoztunk a DDT-nek az azonnali, az akkori beszüntetéséhez, sajnos a DDT-nek bizonyos hatásával még a mai napokban is számolhatunk.

Ezenkívül előfordultak a praxisomban klórozott szénhidrogénekkel történő mérgezések, nagyon gyakoriak voltak a méhmérgezések, és ami a mai világban is megvan, a vadmérgezések; a vadállatok védelmét, úgy érzem, nagyon nehéz lesz ezután is megoldani. Jelentős volt a nitrit-, nitrátmérgezés, csak utalok egy-egy esetre, amikor szakszerűtlenül végrehajtott műtrágyázás után egy egész legeltetett szarvasmarha-állomány esett nitritmérgezés alá. A mai napokban szintén előfordul, hogy a rágcsálók részére kitett mérgeket egyéb húsevő állatok fogyasztják el, és ennek következtében pusztulnak el. És itt elérkeztünk a szándékos mérgezésekhez; bizony ezekkel a szerekkel nagyon sokszor követnek el szándékosan mérgezést, aminek a hatósági megelőzése, a hatósági ellenőrzése nagyon sokszor nehéz.

(11.40)

A későbbiekben, a nyomozati eljárás során is a felderítése nagyon nehéz. Régebben előfordultak humán esetek, szuicidesetek, nikotinivás vagy Bi-58-ivás, de mint említettem nemcsak szándékos, hanem véletlen balesetek sora is előfordult. Különösen a hatvanas években, amikor kellő szakértelem nélkül nagy mennyiségben használták az akkori kontakt vegyszereket, bizony nagyon sok mérgezés fordult elő.

Mindezen bevezető után szabadjon ráirányítanom a figyelmet a növény-állat-ember, illetve a másik vonatkozásban a talaj-növény-ember táplálkozásláncban történő vegyi hatásokra. Úgy érzem, hogy a korszerű élelmiszer-ellenőrzés, a korszerű élelmiszer-higiénia az Európai Unióban is általános szemlélet, hogy a talajtól a fogyasztó asztaláig kell követnünk az élelmiszer útját, a food safety security ennek az ellenőrzését jelenti. Tehát mindenképpen foglalkoznunk kell a talaj állapotával, a talajba került anyagokkal és a talajból a növényekbe épülő, majd ezután az állati szervezetbe kerülve, az állati húsok feldolgozása és elfogyasztása révén pedig az ember szervezetébe kerülő anyagokkal. Mindezeknek az elbírálása az úgynevezett fogyaszthatóságelbírálás, amely az élelmiszer érzékszervi vizsgálata mellett mikrobiológiai, kémiai, fizikai, radiológiai vizsgálatok és előzményi adatok megállapítása és összevetése alapján az emberre ártalmas mennyiség maradékanyagnak a meghatározását és a határérték fölé ment mennyiség esetén hatósági eljárás szükségességét jelenti.

Itt megérkeztünk egy nagyon fontos fogalomhoz, a reziduumhoz; az európai uniós normák igen szigorú határokat írnak elő a reziduumok vonatkozásában, melyek az élelmiszer termelése, kezelése, gyártása, tárolása során felhasznált testidegen anyagok, a kártevők irtására felhasznált, illetve egyéb készítmények felhasználása következtében a termékben meglévő, megjelenő kémiai anyagok összességét és a bomlástermékek együttes mennyiségét jelentik. Úgy érzem, hogy ezek a szakmai meghatározások és ezekre a figyelem ráirányítása mindenféleképpen szükséges, és rendkívül fontos, hogy a biológiáért, mezőgazdaságért, élelmiszer-termelésért, -feldolgozásért és -fogyasztásért felelős szakemberek ezt a láncot végigkövessék minden egyes esetben. Ez nyilvánvalóan visszautal arra, hogy a felhasználás során a szakmai igényesség meglegyen. Tehát tudjuk azt, hogy a kémiai szereket kihagyni ebből a folyamatból nem lehet, de szükséges, hogy csak az előírt dózisban, lehetőleg szakember irányításával történjen meg a felhasználásuk, illetve amennyiben ez nincs meg, akkor a felhasználónak bizonyos szakmai ismeretei feltétlenül szükségesek.

A reziduumanyagok kimutatásában még egy fontos dolog, hogy az állati táplálkozásra, takarmányozásra használt takarmánynak is mentesnek kell lennie reziduumoktól, illetve bizonyos limit alatt kell hogy legyenek. Ugyanis értelemszerű, hogy ez beépül a szervezetbe a hús, állati termékek elfogyasztása során. Itt hadd utaljak egy másik fontos állati termékre, a tejre. A takarmány során elfogyasztott anyag azonnal és közvetlenül bejut a tejbe, és a tejen keresztül azonnal eljut a fogyasztó szervezetébe. Nem biztos, hogy mindezeknek a kémiai anyagoknak a mindenféle toxikus, ezen kívül a teratogén, mutagén hatásáról a gyógyszertudomány ismerői és kutatói is minden vonatkozásában tudomással bírnak. Elképzelhető, hogy nagyon sok vegyi anyag hatásai sokszor csak évek vagy évtizedek múlva vagy még később derülnek ki, és akkor sajnálatosan igen nagy árat kell fizetni valamennyiünknek.

A talajvédelem vonatkozásában, mint említettem, szintén szükséges az, hogy a talaj szerkezete, a talaj élővilága megmaradjon, és a különféle vegyi anyagok a talaj szerkezetében, beltartalmi értékeiben ne okozzanak tartós változást, itt utalok a talajok elsavanyosodására.

Mindezek után engedjék meg, hogy néhány gondolatot a környezetvédelem területére is vonatkoztassak. A mérgezések kapcsán a közvetlen és közvetett mérgezéseket említettem. Még egy gondolatot kell elmondanom az általános szakismeret javítása érdekében. Régen voltak az úgynevezett ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamok, ezeket ha más formában is, de fel kellene újítani, és el kellene érni azt, hogy a felhasználók kellő szinten értsék, amit ezekkel a vegyi anyagokkal történő bánás során érteni kell.

E néhány gondolat felvetése mellett is úgy érzem, nagyon jó kerettörvény létesül, és az általam is elmondottak figyelembevételével megalkotott végrehajtási rendeletbe mindezt beépítve egy hosszú távú és jó szabályozás válik belőle.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra jelentkezett Molnár László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek, valószínűleg félreértés van, mert én a kétpercest visszavontam, tekintettel arra, hogy utolsó felszólaló lennék, normál hozzászólást szeretnék...

ELNÖK: Arra is jelentkezett, képviselő úr (Molnár László: Igen...), de először a kétpercesre kell lehetőséget adnom, majd ha sorra kerül... (Molnár László: Jó, csak én a kétpercest visszavontam, persze lehet, hogy a monitoron fennmaradt.) Akkor először a kétpercesek következnek. Horváth János úr, a Fidesz képviselője kétperces hozzászólásra kért lehetőséget. Megadom a szót.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy igen röviden valamit hozzáadjak ehhez a rendkívül értékes és dicséretre méltó országgyűlési vitához. Nevezetesen, egy példát szeretnék megemlíteni az organikus gazdálkodás témakörében.

Hogyan hasznosíthatók a természetes anyagok? Biológiai növényvédelemmel. A biológiai növényvédelem, azt hiszem, a legalkalmasabb kifejezés erre. Mi is ez? Vannak olyan, bizonyos vidéken létező növények, amelyeket többnyire gazként ismerünk, haszontalan valami, de ott úgy nő, mint a gaz, nagy mennyiségben. Ezek többnyire mérgezőek, emberi fogyasztásra nem alkalmasak, mert hiszen akkor kultiválnánk. Ezekben a növényekben olyan vegyi képletek léteznek, amelyek növényvédő hatással használhatók. Én magam farmer, kertész koromban ezeket használtam éveken át, egyesületeket hoztunk létre azon a vidéken igen sikeresen.

Például volt azon a vidéken, ahol ezt csináltam, Közép-Amerikában, egy növény, amelyet úgy nevezhetnénk, hogy fokhagymafű. Fokhagyma, de megnő derékmagasságúra, és igen-igen dúsan nő. Fokhagyma íze van, nagyon kellemes emberi fogyasztásra is. De olyan mennyiségben termett, hogy azt senki sem gondolná. Mikor a tehenek esznek belőle, akkor a tejnek valóban fokhagymaszaga lesz, mint ahogy Dán képviselő úr mondta. Nos, ezt a fokhagymát megdaráltuk, ennek a levét rápermeteztük azokra a növényekre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyeket védeni szándékoztunk, és igen sikeres volt.

Köszönöm a meghallgatást.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Csatári József úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy örömömre szolgál, hogy nagy egyetértéssel és óriási toleranciával megy az általános vita, mindenki egyetért a T/1955. törvény tervezetével, és mindenki helyesli.

(11.50)

El kell azért mondani azt az árnyoldalát is, hogy a jelen nem lévő képviselőket és a hozzá nem értő személyeket is óriási toleranciával kell meggyőznünk ezen ügy elfogadásáról. El kell mondanom, hogy 1990 óta végzem az úttörő munkát ebben a témában - nem éppen hosszú ideje, közel tíz éve -, és odáig már eljutottam, hogy most már komoly közéleti személyiségeknek a tudtára adtam, hogy a "növényvédő szer" szó, az két szó. Tehát így az alapoknál kezdjük, majd utána a mérgezésekkel befejezzük, és mindenki tudatába eljut az is - ez rendkívül fontos -, hogy itt élelemről, egészséges élelmiszerről van szó, vagyis az egészségünkről. Ha erről felelőtlenül, elhamarkodottan mondunk véleményt, és csak kézlegyintéssel intézzük el, akkor... - már fel volt vetve egy felszólalásban, hogy 5-6 évvel kevesebb az átlagos életkorunk, mint az Európai Unió más országaiban. Ezt nem szeretnénk. Különösen mondom ezt én mint növényvédő szakmérnök.

Tehát örömteli, hogy egy olyan törvényjavaslat van a parlament előtt, amelyet a szakemberek jónak tartanak, de azt szeretném, és arra kérem a felszólalókat, hogy vigyék, hirdessék az igét a tudatlanok körében, hogy mennyire fontos ez a törvény, ennek betartása és a helyes használata.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Molnár László úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napon a parlament gyakorlatilag három napirendi pontot tárgyal: jelenleg a növényvédelemről szóló törvényt, majd ezt követi a vízi közlekedésről szóló, majd a kémiai biztonságról szóló törvény.

Tudom, hogy egy törvény általános vitájába gyakorlatilag minden belefér. Tudom, hogy egy egyszerű parlamenti képviselőnek nagyon kevés megszólalási lehetősége adódik az aktuális kérdésekben, de e törvényhez is kapcsolódik az, amit szeretnék a tisztelt Házban most elmondani, amelynek hatása alatt állok, ami ma hajnalban ért engem.

Lent voltam a Tisza mellett. Iszonyatos pusztítás van a Tiszánál! A hírügynökségek elbagatellizálják a hír fontosságát, egyszerűen csak egy halfertőzésről vagy halpusztulásról beszélnek. Minden élőlény kipusztult a Tiszából. A vízi madarak, a legkisebb planktontól kezdve a tiszavirágig tömegével úsznak lefelé, és nemcsak ezek, hanem a vadállomány, a vaddisznók, az őzek, a rókák tetemei is. Olyan környezeti károk keletkeztek, ami egyszerűen az elkövetkezendő időben számomra, illetve az ottani környezetben élők számára pótolhatatlan - az emberekről nem is beszélve. Egzisztenciák, családok sorsa került törésre, tekintettel arra, hogy engem a vállalkozók egy csoportja hívott le mint a Független Kisgazdapárt Országos Vállalkozó Tagozatának elnökét, mert katasztrofális állapot következett be abból, hogy sokan - közvetlenül a halászok - elveszítették családjuk megélhetését. Azok az éttermek, vállalkozók, panziósok, akik az idegenforgalomból éltek, egész tavasztól le volt már kötve, augusztus végéig, sorra mondják vissza... -, a strandokat üzemeltető vállalkozók katasztrofális helyzetbe kerültek.

Itt szeretném kérni - hangsúlyozom, nem felszólítani, kérni - mind a jelen lévő két tárca képviselőit, mint képviselőtársaimat, innen, a parlament soraiból kérem - hangsúlyozom: kérem - a miniszterelnök urat, hogy hívjon össze rendkívül kormányülést, tárgyalják meg ezt a problémát azonnal, és ha lehet, nyilvánítsuk katasztrófa sújtotta övezetnek a szennyezett Tisza vidékét, és azoknak a mellékfolyóknak a térségeit, amelyek sajnos a Romániából induló katasztrófának a következményeit viselik. Ott az emberek túlélték az árvizeket, túlélték a hatalmas belvizeket, ezzel az utolsó tartalékaikat is elveszítik. Tudom, hogy nem kimondottan e törvényhez kapcsolódik a kérésem, de kétszer ád, ki gyorsan ád, úgyhogy ne tétovázzunk, próbáljunk ezen embertársaink, állampolgártársaink mellé állni. Ez lenne az egyik irányú kérésem.

A másik irányú kérésem az, hogy mind a miniszterelnök úr, mind a parlament elnöke, mind a köztársasági elnök hazai és nemzetközi kapcsolatait és ismeretségét vegye igénybe, és befolyásuk súlyával próbálják ezt a gyárat olyan helyzetbe hozni, hogy soha még egyszer ilyen szennyezés a területéről ne indulhasson. Hiszen látjuk, hogy gyakorlatilag tehetetlenül szemlélték az emberek a tiszafüredi hídról ezt az eseményt. Tehát ez a segítség oldala.

A másik oldal: tessék kivizsgálni az eseményt! Az ottani állampolgárok, a vízhez értő emberek azt mondják, hogy óriási felelőtlenség volt felduzzasztani a Tisza-II. víztározót, mert a szakemberek kiszámíthatták volna azt - illetve volt, aki ki is számította -, hogy ötször ekkora víztömeg sem tudta volna úgy felhígítani a szennyeződést, hogy az egészségre és a környezetre ne legyen káros. Így a legutolsó kis csermelybe, érbe, sőt a híradások szerint, és az ottani emberek elmondása szerint, a duzzasztás hibájából a Keleti-főcsatornába is bejutott a mérgezés, és pótolhatatlan következményei lesznek az élővilággal kapcsolatosan.

Azért szóltam legutoljára e törvény kapcsán, és azért mondtam el ezeket, amik a szívemen és az ottani emberek szívén vannak, mert én nem ennek a törvénynek a szakmaiságához szerettem volna szólni. De tekintettel arra, hogy a háromhetes ülés következtében innen a parlamentből másképp nem lehet továbbítani a kérést, és mint kormánypárti országgyűlési képviselő, nem szerettem volna a sajtóból, a televízióból vagy a rádióból üzenni a vezető társaimnak, a kormánytársaimnak, minden állampolgártársamnak és minden civil szervezetnek, környezetvédőnek vagy nem környezetvédőnek, hogy aki teheti - a Tisza környékén élő emberek igenis végveszélybe kerültek -, annak segítenie kell, ezt a segítséget minél előbb adjuk meg.

Elnök Úr! Köszönöm, és ha utólag megró, hogy nem voltam teljesen házszabályszerű, a megrovást a magam részéről elfogadom.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Köszönöm, hogy tudja, hogy engem most ezzel a felszólalással nehéz helyzetbe hozott, mert a Házszabály értelmében természetesen a témáról lehetne most vitatkozni. Hogy az Országgyűlés munkarendje milyen, azt sajnos a levezető elnök nem tudja befolyásolni. Az ön által felvetett nagyon komoly problémákat nyilván meg kell vitatni, de e törvény tárgyalása keretében ezt nem tudjuk megtenni. Most azért vagyok nehéz helyzetben, mert természetesen mások is benyomták a gombot, és tartok tőle, hogy ők is e témához akarnak hozzászólni. Szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy amennyiben ehhez kapcsolódva akarnak élni a felszólalás lehetőségével, ettől álljanak el, mert nem ez van a parlament napirendjén pillanatnyilag - azzal együtt, hogy az ön által felvetett probléma megítélésem szerint olyan súlyú, hogy az Országgyűlésben ezt meg kell vitatni, de nem e törvény tárgyalása körében.

Tehát megkérdezem Sáringer Gyula Edét, hogy ehhez kíván-e hozzászólni, vagy a törvénnyel kapcsolatban akar kétpercest elmondani, mert ehhez kapcsolódóan nem tudok szót adni.

DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Ehhez akartam hozzászólni.

ELNÖK: Köszönöm a megértését. Ugyanezt szeretném kérdezni Karakas János úrtól, az MSZP képviselőjétől.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Én a törvényhez szólnék, és egy kicsit...

ELNÖK: Két percben öné a szó.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): ...a Molnár László által elmondott példához kapcsolódnék. Ha valaki egy olyan növényvédő szert használ, ami nem állna jogában - és sok ilyen példa van -, és az az illető a növényvédő szer maradékát vagy a már nem használt növényvédő szert, mondjuk, kiönti a csatornába vagy egy kis patakba, ha nem is ilyen nagy mértékű tragédiák történnek, mint ami a Tiszával történt, de mikroszinten ugyanezek valósulnak meg.

(12.00)

Ezért tartom fontosnak, hogy - átvezetve a gondolatot - ebben a törvényben ez a szabályozás és minden növényvédő szert használó figyelmének felhívása megtörténjen, mert ezek a kis tragédiák napjainkban mindenütt megvannak. Pillanatok alatt tönkre lehet tenni egy szennyvíztisztító mikroflóráját - egy gondatlanságból elkövetett növényvédő szer kiöntésével -, tönkre lehet tenni - lehet, hogy csak pár tíz vagy száz méter hosszan - egy patak élővilágát, ha valaki egész egyszerűen ledobja a csomagolóanyagot, amiből előzőleg kiöntötte a növényvédő szert. Tehát jogos az, hogy erre is figyeljünk, mert a "sok kicsi sokra mehet" elve alapján ebből kisebb-nagyobb mértékű, de összességében mégis komoly környezetkárosodás lesz tapasztalható és érzékelhető.

Ebből adódóan is jó, hogy ez a törvénytervezet külön foglalkozik ennek a környezetvédelmi részével is. Úgy érzem, hogy a különböző rendeletekben sokat emlegetett felvilágosító tevékenységben is helye van annak, hogy akár a Tisza példáján, de más példákon keresztül is fölhívjuk a használók figyelmét arra, hogy akár a házi kiskertben is milyen vétségeket követhetnek el nemcsak önmaguk, hanem a környezet ellen is.

Köszönöm. (Taps.)

Felszólalások:   1   1-57   57-89      Ülésnap adatai