Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nincs köztünk vita abban, hogy az elektronikus ügyintézés fontos dolog, és ennek a mielőbbi elősegítése és a szükséges törvényi, technikai hátterének a megteremtése közös feladatunk, azt is lehet mondani, hogy kormányokon átívelő feladat. Ezt egyébként annak idején, legfőképp a szavak szintjén, a szocialista kormányok is elmondták.

Az előttünk fekvő javaslat nagyon sok törvényt módosít. Javarészt egyébként technikaiak ezek a módosítások, hiszen az e‑ügyintézéshez megfelelő jog­szabály-módosítások kellenek, és a különböző törvényekben ezeket át kell vezetni, ez rendben is van így. Való igaz, hogy lehet találni olyan módosításokat is, amelyek esetleg, úgy érezzük, nem minden esetben indokoltak, hogy idekerültek, de azt mondom, hogy javarészt itt technikai módosításokról van szó, államtitkár úr, tehát én nem mondom azt, hogy ez egy olyasmi salátatörvény, amivel találkozni szoktunk, hogy különböző területeket csomagolnak össze. Ez valóban azért valamilyen úton-módon itt az elektronikus ügyintézés tárgykörében született.

Viszont egy-két dologra én is fel szeretném hívni a figyelmet. Amikor ide az Országgyűlés elé vissza-vissza kerülnek ezek a javaslatok, mindig megvitatjuk, hogy milyen jó, és mennyire kellene támogatni az e‑ügyintézést, de azt láthatjuk, hogy sajnos az iram, ami a közigazgatást illeti, sokszor elmarad attól, amit prognosztizáltunk, és reméljük, hogy a jövőben nem ezek a tendenciák fognak érvényesülni.

Kimondható, hogy már 2,1 millió ember rendelkezik ügyfélkapuval Magyarországon.

(15.20)

Ez egyrészről lehet egy jó szám, másrészről, ha mondjuk, a szavazó korú állampolgárokhoz viszonyítjuk, akkor bizony-bizony ez az egynegyede. Tehát én inkább egy szkeptikus hozzáállásnak adnék hangot, hiszen a különböző előnyök és a különböző, az ügyintézést könnyítő szolgáltatások ellenére egyelőre a népesség ötöde vagy kicsit több mint az ötöde és a szavazó korú állampolgároknak, tehát a felnőtt korú állampolgároknak az egynegyede az, aki egyáltalán ügyfélkapuval rendelkezik. Örülünk neki természetesen, ha bővítik azon ügyek körét, amelyekben az e‑ügyintézésre lehetőség lesz. Ahogy elmondtam, ennek támogatói vagyunk. Az új személyi igazolvány ese­tében is egy olyan koncepció került kidolgozásra, amely esetében még nagyon sok tartalék van a rend­szer­ben, ki lehet dolgozni olyan megoldásokat, ame­lyeket ehhez még hozzá lehet kötni. Annak idején ezt egyébként pont emiatt támogattuk, hogy lépjünk egy lépést előre.

Viszont ami elszomorító: annak ellenére, hogy úgy tűnik, vagy a kormány legalábbis azt mondja, hogy mindent elkövet, és ennél gyorsabban nem le­het ezeket az intézkedéseket bevezetni, teljesen egy­ér­telmű - és ezt a tájékoztató anyag is, amit a tör­vény­hez kaptunk, megerősíti -, hogy sajnos világ­vi­szony­latban a pozíciónk, Magyarország pozíciója, ami - és ENSZ-statisztikáról beszélünk - az e‑kor­mány­zatra vonatkozik, egyre rosszabb. És lehet, hogy mi haladunk előre, de akkor a világ még gyor­sab­ban halad. Hiszen 2010-ben még a 27. helyen voltunk, most sajnos a 46. helyen vagyunk, ami hang­súlyozom: lehet, hogy nem azt jelenti, hogy mi nem léptünk előre, de sajnos ezen hat év alatt, tulaj­don­képpen a Fidesz-kormányok ideje alatt nem sike­rült azt az iramot, azt a lépést tartani, amit a világ egyéb részein meg tudtak tenni. Egyébként Euró­pá­ban, és itt nemcsak az Unióról beszélünk, 43 európai ország közül a 30.-ak vagyunk, és sajnos az európai átlagot nem érjük el, ami a különböző elektronikus szolgáltatások igénybevételét jelenti. Tehát van mit fejlődni, van hová előrelépni. Természetesen nem gon­doltuk azt, hogy ez egyik napról a másikra meg­való­sul, de azt azért elvárnánk, hogy egy kicsit az ira­mon gyorsítsunk, lévén, hogy ezek a számok, amiket el­mondtam, arra utalnak, hogy 2010 óta az él­me­zőnyből sajnos a középmezőnybe csúsztunk vissza.

Azt is el kell mondjam, hogy egyeztetve olyan emberekkel, akiknek alkalmazniuk kell az elek­tro­ni­kus rendszert, például ügyvédkollégákkal, el­mond­ták, hogy bizony-bizony egyrészről jó, hogy beve­zet­ték ezeket az új eljárásokat, de eléggé széttagolt lett a rendszer. Hiszen annak idején a cégügyekben, cégbírósági ügyeknél ezt bevezették, akkor erre kia­la­kult egy rendszer, különböző kártyákkal és hite­lesítő elektronikus, minősített aláírásokkal. Most, ahogy engem tájékoztattak, ez a rendszer, mondjuk, a cégügyekben ugyanígy megmaradt, ugyanígy alkalmazzák, illetve a fizetési meghagyásos eljárá­soknál is ezt a rendszert kell alkalmazni, de már a bíróságokkal való kapcsolattartás az ügyfélkapun keresztül megy, gyakorlatilag egy másik rendszeren keresztül. Ez sem tűnik úgy nekem, hogy ennek sok ér­telme lenne, hogy egy egységes rendszert nem si­ke­rült megteremteni.

Lehet, hogy ez a jövő, államtitkár úr, és lehet, hogy önök már elképzelésekkel bírnak, de arra pa­naszkodtak, akiknek ezt használni kell, hogy sokszor túlságosan széttagolt a rendszer, és ráadásul - ezt ta­pasztaltam jómagam is, amikor ügyfélkapun ügyeket intéz az ember - bizonyos esetekben még mindig túl­bürokratizált. Hiszen túl sok e‑mailt küld például a rendszer meg túl sok megerősítést, arról is, ha kapott valamit az ember, az még jó, mert be tud lépni, de utána külön küld egy e‑mailt, hogy igen, ön letöltötte ezt a dokumentumot - nyilvánvalóan letöltöttem, hi­szen beléptem és a letöltés megtörtént -, illetve egyéb olyan tájékoztató üzenetek is megjönnek e‑mail­ben, amelyeket esetleg az internetes felületen, az ügy­fél­kapu felületén elég lenne feltüntetni, hogy ha valakit ez érdekel, akkor nyomon követhesse.

Tehát úgy érzem, és ez tényleg egy jó szándékú megközelítés, hogy sokszor egy ilyen elektronikus bürokratikus rendszer alakul ki. Tehát attól még, hogy elektronikus a rendszer, még lehet túl­sza­bá­lyo­zott, attól még lehet az állampolgárok számára ne­he­zen érthető, akár még a szakma számára is nehezen érthető. Tudom, hogy minden kezdet nehéz, de töre­ked­ni kellene a jövőben arra, hogy ezek minél egy­sé­ge­sebb rendszerek legyenek. Úgy tudjuk rászoktatni akár az idősebb korosztályt is, de sokszor még a fiatalokat is arra, hogy ezt megfelelő módon al­kal­mazzák, hogyha amennyire lehet, leegyszerűsítjük ezt a rendszert.

Azt is látni kell, és ezt is már sokszor elmondtuk itt az Országgyűlésben, hogy minden törvény annyit ér, amennyit az ügyintéző megért belőle, illetőleg amennyit akár a cégek vagy akár a bankok, ha egy banki ügyintézésről beszélünk, mondjuk, egy banki ügyintéző a banki szabályokon keresztül megért belő­le. Számomra még mindig megdöbbentő az, ha már itt szó volt arról, hogy mik azok, amiket sze­mé­lye­sen lehet elintézni, és mi az, amit nem. A há­zas­ság­kötés természetesen az anyagban is, itt is fel­me­rült egy olyan példaként, amit nyilvánvalóan csak személyesen lehet.

Ezzel nincs is probléma, de szá­mom­ra meg­döbbentő, hogy napi szinten meg­tör­tén­het, hogy Magyarország vezető bankjaiban, amikor az ember ügyet akar intézni vagy egy családtagjának ügyet akar intézni, akkor azzal szembesítik, hogy nemcsak hogy elektronikusan nem tehet semmit, te­hát még a hatályos jogszabályokat sem kihasználva, hanem azt próbálják elmagyarázni nekem sze­mé­lye­sen is többször, hogy csak az adott rokon, családtag a személyes megjelenéssel intézhet el ügyeket. És még arról sem hallottak, hogy létezik a meghatalmazás, mint kéttanús teljes bizonyító erejű magánokirat, amely esetében el tud járni egy rokon, vagy nemcsak rokon, bárki, akire a meghatalmazás szól. Sőt, még az ügyvédi meghatalmazást vagy az ügyvéd előtt adott meghatalmazást sem tekintették olyannak. Hosszú harcok árán sikerült őket meggyőzni, hogy nem házasságot kötni érkeztem a bankfiókba, és többszöri visszamenetelre egy meghatalmazást si­ke­rült elfogadtatni velük. Ezt csak azért mondtam el, államtitkár úr, hogy sokszor még az alapvető dolgok, alapvető jogi fundamentumok sem érezhetőek a köz­igaz­gatásban vagy akár a vezető piaci szol­gál­ta­tók­nál, és itt a pénzügyi szektort is természetesen a szol­gál­tató szektorba sorolom. Tehát teendőnk van bőven.

A módosítások iránya is alapvetően sok esetben elfogadható. Még itt a kialakult vitában, illetve a végső verziót megvárva fogjuk kialakítani a véle­mé­nyün­ket, ami a zárószavazást illeti, de min­den­kép­pen kérem azt, hogy ezen javaslat elfogadása ese­té­ben is gyorsítsuk fel a tempót, és már most gon­dol­koz­zon a kormány olyan megoldásokban, amit egyéb­ként Észtország, Szlovénia is bevezetni szán­dé­ko­zik, amely esetben már nemcsak az e‑ügyintézés, hanem gyakorlatilag a szolgáltató állam és az elek­tronikusan szolgáltató állam irányába még egy-két lépés lehet. Higgyék el, hogy ezek a példák meg­vannak, meg kell őket nézni, és Magyarországon is a java része átvehető és alkalmazható lesz. Köszönöm szépen.