Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A bérügyek többször szóba kerültek, és jegyző úr is ‑ ugyan nincs itt (Felnéz a jegyzői szék felé Gúr Nándorra.), jaj, bocsánat, a jegyzői székben, elnézést, jegyző úr ‑ kétszer rákérdezett a béremelésekre. Engedjék meg, hogy visszacsatoljak arra a hozzászólásomra, amelyben azt a kérdést tettem fel, hogy az egészségügyi intézkedések, bérintézkedések vajon úgy valósultak‑e meg, hogy annak a béremelésnek megvolt a fedezete vagy sem. Az én állításom az volt, hogy való igaz, ahogy jegyző úr mondta, 2002-ben a közszféra általános béremelésének részeként 50 százalékos béremelés minden közszférában dolgozót megilletett. A probléma az volt, hogy ennek nem volt meg a fedezete, nemcsak egy évben, hanem tartósan. Nemcsak ezen intézkedés részeként, hanem több intézkedés részeként is. Megint, ha úgy tetszik, szokásomhoz híven hadd idézzem az államháztartási hiány adatait: 2002-ben GDP-arányosan 8,9 százalék volt, 2003-ban 7,1, 2004-ben 6,4, 2005-ben 7,8, 2006-ban 9,3.

(19.00)

Itt megállok, nem folytatom, utána is 3 százalék fölötti számokat láthatunk. Tehát az a probléma szerintem, hogy olyan intézkedés volt, amelynek a levét mindnyájan megittuk, megfizettük, ideértve az egészségügyi dolgozókat is. Nekem az a problémám, hogy pont ezek a felelőtlen intézkedések vezettek oda, hogy a gazdasági válság Magyarországot sokkal jobban megérintette, mint más országokat. És ennek is az eredménye volt, ahogy jegyző úr és képviselő urak elmondták, hogy az akkori helyzetben az akkori kormány az egyik első lépéseként a bérek csökkentését, a 13. havi bér elvonását választotta.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Személyes tapasztalatom az, hogy 2010 után nekem is hitelminősítők ezt a receptet ajánlották. 2010-ben ‑ megint megnézzük a számokat ‑ elég súlyos helyzetben volt az ország, sokan ajánlották azt, hogy csökkentsük tovább a béreket. A kormány, az Országgyűlés, a Fidesz-KDNP támogatásával nem ezt az utat választotta, nem csökkentette a béreket. Épp ellenkezőleg. Az egészségügyben 2011-ben már egy­szeri pótlék finanszírozására került sor, majd 2012-től beé­pülő, hosszú távon beépülő béremelés való­sult meg. Ezt tartom fontosnak, nevezetesen azon tényt, hogy 2010 után az összes béremelés a gaz­daság teljesítményével összhangban valósult meg.

Nem növeltük az elkövetkezendő generációk terheit, sőt az államadósságunk évről évre, 2011 óta fokozatosan csökkent, és a ma ismertetett 2017. évi költségvetési törvényjavaslat, valamint az egészségügy tekintetében az azt követő évek bérintézkedései meglátásunk szerint olyan pluszt biztosítanak, amely, ellentétben a 2002‑es emeléssel, tartós tud lenni, mert úgy látjuk, hogy a magyar gazdaság teljesítménye lehetővé teszi azt, hogy az egészségügyben dolgozóknál érdemi béremelés valósulhasson meg.

Még engedjék meg azt, hogy reflektáljak Horváth Imre képviselő úr néhány fölvetésére. Képviselő úr ráirányította a figyelmet olyan kérdésekre, amelyekkel, azt gondolom, az Országgyűlésnek valóban foglalkoznia kell. A béremelést én azért is tartom fontosnak, mert a szakma megbecsülését jelenti az ott dolgozók számára. Hozzájárul ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók, szakápolók, orvosok a pályán maradjanak, ezáltal a szolgáltatás minősége javuljon. Emellett kétségtelen, hogy az államtitkár úr által már említett kancellári rendszerrel is törekszik arra a kormány, hogy a rendszer hatékony legyen. Vagy a tornatermeket említette, a 2017‑es költségvetés is pluszforrásokat tartalmaz a tornaterem-építésre. Ezáltal abban bízom, hogy a fiatalok egészségesebben élhetnek, és valóban az egész társadalom egészséges lesz. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)