Felszólalás adatai

KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim, itt a késői órában! Három kérdéskört szeretnék érinteni a témával kapcsolatban, amiről már sokan említést tettek közvetlenül vagy közvetetten. Az első a reform és költségvetés; a másik: fejlesztés és költségvetés. A harmadik - mily meglepő - ellenzék és költségvetés címet viseli.

Az első része a reform és költségvetés. Sokszor hallottuk azt a számonkérést, hogy hol vannak a reformok, hiszen ez a költségvetés egyszerre több dolognak meg kell hogy feleljen. Kétségkívül meg kell felelnie egy egyensúlyteremtő követelménynek, kétségkívül biztosítania kell azt a nem kevés forrást, amely önrészként elérhetővé teszi az európai uniós forrásokat, és kétségkívül kell neki olyan funkciókkal bírni, amire közvetlenül vagy közvetetten mindkét oldalról már utaltak a képviselőtársaink, hogy bizonyos fajta folyamatokat orientáljon. Pedagógusként talán nem lenne túl szerencsés azt mondanom, hogy az egyik legjobb motiváló tényező az érdek. Node, ebben azért, lássuk be, van valami. Ha a költségvetésnek van egy ilyen orientáló iránya, akkor meg kell néznünk, hogy valóban ezek az orientációk milyenek és valóban reformértékűek-e.

De mielőtt erre kitekintenénk, azt kell látnunk, hogy ez a költségvetés nemcsak úgy beleszületett egy helyzetbe, mert ebben az időszakban, az év ezen időszakában illik a parlamentben költségvetésről tárgyalni, hiszen az év korábbi folyamatában jó néhány olyan törvénytervezet volt itt a Ház asztalán, amely részben előkészíteni hivatott volt a költségvetést, részben volt olyan feladata, vagy lett volna olyan feladata és funkciója, hogy beindítson, megindítson olyan folyamatokat, és adjon folyamatoknak törvényi kereteket, amelyeken keresztül további reformlépések és reformfolyamatok elindíthatók lettek volna.

Mindkét oldalról nagy előszeretettel idézzük az Állami Számvevőszék különböző megállapításait. Én nem néztem meg minden részét, és nem hasonlítottam minden részét össze, de egy dologban visszanéztem évekre menve, és ez pedig az ellátórendszerek, nagy ellátórendszerek kérdése. Ha előveszik tisztelt képviselőtársaim nem az egy évvel, két évvel ezelőtti, hanem több évre visszamenőlegesen a számvevőszéki jelentéseket, akkor egyrészt láthatják azt, hogy minden esetben megjelenik véleményként és kritikaként az ezzel kapcsolatos forrásprobléma, és minden esetben ajánlásként, javaslatként megjelenik - vagy adott esetben, mondjuk meg őszintén, kritikaként is -, hogy ezen nagy ellátórendszerek átalakítása nem indult meg vagy nem történt meg.

Ebben az időszakban azt jelzi a Számvevőszék, hogy tisztán pénzügytechnikai eszközökkel, mondjuk úgy, esetleg költségvetési orientációkkal önmagában ez a dolog, ez az átalakítás nem valósítható meg. Nyilván többféle szempont is kell ehhez. Nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezek az ellátórendszerek különféle szinten valósulnak meg, helyi önkormányzati szinten, kistérségi szinten, megyei és regionális szinten. Ezek is tisztázást igényelnek - bocsánat, igényeltek volna, de ennek első egy-két körén sem jutottunk túl. Itt is látszik, például a költségvetés csak egy kiragadott részében akár a szociális ellátásoknál, hogy ne csak rögtön az oktatással kezdjem, hogy helyesen az alapellátásokat favorizálja, abba próbál nagyobb forrásokat beletenni, hogy még az elején kezelhetők legyenek a problémák. Ez azt jelenti, hogy ha ez sikeresen történik, akkor a megyei önkormányzatok szakosított szociális ellátórendszereire remélhetőleg kevesebb teher jut, és akkor ez később kevesebb pénzből is megvalósítható lenne.

Tehát az első részt - reform és költségvetés - valóban folyamatában kell nézni, és azt a kritikát azért valamelyest el kell fogadni, hogy azok a reformlépések, amelyek különböző területen, akár a közoktatás különböző szakterületein, de más területen is megjelentek, előbb-utóbb szükséges lenne, hogy egy egységesebb rendszerben mutassuk be, mert alkalomadtán egy-egy törvénynél vagy egy-egy helyzetnél ez hangsúlyosan megjelenik, és a kapcsolatára, az összefüggéseire, ennek tisztázására nem jut elég igény vagy lehetőség, és az igény szó is jó, mert vannak talán képviselőtársaink közt, akik annyira nem is igénylik, hanem inkább az aktuális kérdésekből próbálják a lehető legjobb politikai tőkét kihozni.

Fejlesztés és költségvetés; elhangzott ma, hogy például hiányzik az informatikai fejlesztés. A fejlesztésben képviselőtársam fölvetette az informatikai fejlesztés hiányát. Tájékoztatom, hogy a regionális fejlesztési programokban, a regionális közoktatás-fejlesztési programokban kiemelt helyen szerepelnek az informatikai fejlesztések, az IKT-technológiák elterjesztése különböző területeken. Ha ennek az összegszerűségét megnézzük, ez lényegesen meghaladja azokat a forrásokat, amelyek erre korábban rendelkezésre álltak, és ráadásul ezek a fejlesztési programok rendszerbe állva, egy nagyobb térségre vonatkoztatva, nem csak egy-egy intézményre töltik be ezeket a feladatokat.

Amikor ezt megnézzük, hogy fejlesztés és költségvetés, akkor nyilvánvalóan illik most már szakítanunk azzal a gyakorlattal, hogy minden fejlesztési irány fedezetét és helyét a 2007-es költségvetésben kezeljük. Hiszen azokat a programokat, amelyek akár a nemzeti fejlesztési tervvel, regionális programokkal kapcsolatosak, nem véletlenül tűzte napirendjére a parlament, segítendő, hogy ha a képviselők akarják látni ezeket az összefüggéseket, és ezt érvként fel tudják vagy akarják használni, akkor ezt megtehessék. Úgy tűnik, nem sikerült, vagy nem került rá elég hangsúllyal szó, mert ez néhány esetben sajnos teljesen kimaradt a menetrendből.

Nyilvánvalóan a fejlesztéshez tartozik, és az orientációhoz és a reformhoz is tartozik, hogy valóban erősödött a kistérségek támogatása, és valóban egyfelől eltűnik a beutazással, gyermekek utaztatásával kapcsolatos normatíva, a másik oldalon pedig a kistérségeknél megjelenik, amikor valóban társulásokban történik ennek a megszervezése, és felhasználható lesz. Fejlesztés az is, hogy a minőség igénye egyértelműen megjelenik. Megjelenik a felsőoktatásban, ahol mintegy 18 milliárd forint áll rendelkezésre nagyrészt a felsőoktatás és képzés színvonalának emelésére többletként. Nem véletlen, hogy jó néhány normatíva, kiegészítő normatíva fokozatosan egy minőség-ellenőrzési programmal együttesen úgy kerül az intézményekhez, hogy az kapcsolódhat egy feladatfinanszírozáshoz, annak tartalmát, feltételét, ellátási feltételeit és kimeneti teljesítményét jobban lehet ellenőrizni.

Valóban egyetértünk, hogy érdemes átgondolni a művészeti iskolák finanszírozásával kapcsolatos kérdéseket. Valóban kell vele foglalkozni, de valóban kell foglalkozni azzal is, hogy az alapfokú művészeti oktatásban részt vevő állami, vállalkozási és alapítványi intézmények színvonala és működése között - mondjuk most ez udvariasan - elég lényeges különbségek, szervezettségben és jogszerű működésében is elég színes képek mutatkoznak. Ezt nagyon jól tudjuk. Nyilvánvalóan azoknak az érdekében, akik ezt tisztességesen csinálják, érdemes ezeket az ellenőrzéseket elvégezni, érdemes a minőségbiztosítás kiszámítható, látható feltételeit bevezetni ezen a területen, mert valójában akkor nem azokon segítünk, akik ezt eredményesen végzik, mert összességében, ha ez így marad, több forrást fordítani nem lehet rá, a végeredmény pedig nagyobb osztószámnál egy rosszabb finanszírozási feltételt eredményez.

(22.30)

Több területet lehetne még érinteni; nem megyek bele a részletekbe, a részletes vitánál különböző területeknél erre lesz mód.

Az utolsó pont, amit ígértem, az ellenzék és költségvetés. A mai vita nagyon képletesen és szépen mutatta ezt, mindenféle volt a skála. Voltak érvelések, voltak konkrét dologhoz kapcsolódó, adott esetben tekinthetném úgy, hogy javaslatok is, és volt olyan, amit én értek nagyon jól, mert egy ellenzéknek nem szokás elfogadni a költségvetést. Az ellenzéknek támadni kell a költségvetést. Ez is rendben van. Az ellenzéknek a költségvetés konkrét problémáira, kezeletlen területeire rá kell irányítania a figyelmet. Ez is rendben lenne, ilyeneket is lehetett látni. Az is rendben van, mert értem, hogy az aktuális politikai leckét, ami az időszakos kommunikációs tervben szerepel, azt el kell mondani. Jelentem, tisztességesen sikerült.

És miután ezeket az energiákat erre kellőképpen sikerült lekötni is, arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, ha még maradt egy kicsi - mert úgy láttam, néhányuknak maradt -, akkor próbáljanak azzal a részével is foglalkozni, ami érdemben a költségvetésre vonatkozik. Van benne probléma, én is látok benne sokat, biztos lesz sok módosítás, erről beszéljünk. (Babák Mihály: Arról beszéltünk!) Ne haragudj... Jó, jó... Tehát én hiszek a történeti visszatekintésekben és egyebekben, hiszek az egyéb felhangokban is, mert a dolgokat be kell csomagolni, így izgalmasabb átadni, meg hát a választók is elvárják a képviselőtől, hogy jól odamondjon. Jelentem, sikerült, tehát nincs ezzel semmi baj, nekem ez nagyon tetszett, jól csinálják, következetesen ugyanazt mondják, majdnem mindegy, hogy hol, akkor is ott. Tehát ez a dolog rendben van, ezzel nekem nincs gondom.

Most lassan vége lesz az estének, hazamegyünk, kipihenjük magunkat, megnyugszunk, hogy ennek eleget tettünk, és a részletes vitában próbáljunk most már érdemi kérdésekkel foglalkozni. Remélem, hogy egyébként pártfegyelmit senki nem kap azért, hogy az aktuális dolgokat most már kellő súllyal nem rakta mellé, és valóban a tényekkel kíván foglalkozni. Ehhez kívánok magunknak a következő időszakra, a részletes vitára is jó egészséget és kitartást, mert biztos, hogy van egy-két olyan közös dolog, amit valóban ebben a költségvetésben át kell tekintenünk, és még alakítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)