Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Bár nem terveztem, hogy Boross miniszterelnök úr hozzászólására válaszolok, de amit elmondott, azok alapján engedjen meg egypár mondatot. Először is talán azt, hogy milyen nagyszerű dolog lenne, hogyha oly sokan állnának legalább ekkora felelősséggel az ország dolgaihoz ezekben a hetekben, hónapokban, mint amilyen felelősséget most Boross miniszterelnök úrtól hallottunk. (Taps az MSZP padsoraiban.) Csak bízni lehet abban, hogy az a fajta mértéktartás és bölcs felelősségvállalás, amely a szavaiból kihallatszott és kitűnt, általánosabb lesz itt, a Parlament falain belül és azon kívül is.

Tiszteletemet nem csökkenti, hogyha egyetlen ponton szeretném pontosítani önt, azért, nehogy félreértés legyen. Magyarországnak az eredeti tervek szerint október elejétől december végéig nagyjából 4 milliárd eurónyi államkötvényt kellett volna kibocsátania, de ez nem mind új kibocsátás. Ebből 3 milliárd a korábban, az ebben az időszakban lejáró kötvények meghosszabbítása, azaz az ezzel együtt járó terhek nem új terhek, hanem kalkulált terhek, hogy ez a hitelállomány megmarad, és valóban, a korábbi tervek szerint további 1 milliárd eurónyi új kibocsátás történt volna. Egy évben nagyjából ez 4 milliárd euró, az új kibocsátás, 1000 milliárd forint, nagyjából a költségvetés hiánya.

Úgy alakította át a kormány, az Államadósság-Kezelő Központ és a jegybank az ország finanszírozását, éppen az előttünk álló bizonytalan hetekre és hónapokra tekintettel, hogy ezt a plusz egymilliárdnyi eurót minden bizonnyal nem kell bevonnunk, és legalábbis nem külföldről kell majd bevonnunk, éppen azért, mert szeretnénk csökkenteni az ország kitettségét. De ez nem változtat azon, amit ön mond; azon tudniillik, hogy abban a helyzetben, amiben az ország van, abban okos, mértéktartó és felelős döntéseket kell hozni.

Ami a közszférát illeti: talán én nyugodtan védhetem a közszférát, mert az a kormány, amelyet vezetek, az elmúlt két évben arra kényszerült, hogy nagyjából 500-600 milliárd forinttal csökkentse a közkiadásokat a kiigazítási program részeként. Csökkentettük a közkiadásokat, ez jelentős tömeg. A magyar nemzeti jövedelemnek nagyjából 2 százaléka az, amivel csökkent a közszféra részesedése összességében. Nagyon sokat áldoztak emiatt pedagógusok, orvosok, szociális munkások és mások.

Sokszor hallom, hogy a közszférán még spórolni kell. De úgy, ahogyan miniszterelnök úr mondja, nagyon ritkán hallom - akik ezt mondják -, hogy konkrétan mit szeretnének. Nézzék, a rendőrök számát nem csökkenteni szeretnénk, hanem - ha lehetne - inkább növelni. Önök is tudják: kistelepüléseken igazából gond van helyenként a közbiztonsággal, de ott leginkább, azt mondhatnám. A jövedelmüket nem csökkenteni szeretnénk, hanem növelni kellene. A kórházban, három műszakban dolgozó nővérek jövedelme nettóban nem haladja meg a százezer forintot - sokan azt mondják, hogy milyen jó lenne, ha legalább annyi lenne -, és nincs elegendő nővér a magyar kórházakban. Hadd ne folytassam a sort!

Csínján kellene bánni a közszféra csökkentésének igényével. Mert lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy a minisztériumokban dolgozók számát csökkenteni kell; hadd tegyem hozzá: több mint 20 százalékkal csökkentettük a minisztériumokban dolgozók számát az elmúlt időszakban. A magyar foglalkoztatás szerkezete úgy alakult át, hogy a versenyszférában növekedett a foglalkoztatás az elmúlt két-három évben, nagyjából 2 százalékkal, a közszférában pedig csökkent.

Azt is látom, hogy a szociális területen rendkívül visszafogott lehetőségeink vannak. Soha nem habozott ez a kormány - én személy szerint sem -, hogy amikor nem volt más választás, akkor meghoztunk nehéz döntéseket. Nagyon-nagyon sajnálnám, hogyha az országban olyan hangulat uralkodna el, amelyben a közszférában alkalmazottakból bűnbakok lennének, vagy azok lennének bűnbakok, akiknek szociális helyzetük indokolja, hogy valamilyen támogatási segítséget kell adni. Mert ha ilyen hangulat lesz az országban, akkor az ország nehezebben lesz élhető.

Ne felejtsük el se a szociális felelősséget, ne felejtsük el a közösért viselt felelősséget, és ezen belül próbáljuk meg megoldani közös dolgainkat!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)