Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nincs koalíciós válság - ráolvasással sem. Bajok vannak, mint ahogy voltak akkor is, amikor az MSZP az SZDSZ-szel kormányzott; és akkor is, amikor '90 és '94 között gyakoroltuk és kezdtük azt, hogy milyen egy koalíciós kormányzás, amikor az MDF vezette ezt a kormánykoalíciót - bár válságról akkor sem beszéltünk, mert a nehézségeket mindig meg tudtuk oldani.

De ha ön a botrányokról beszél, akkor fáj nekem minden jelenlegi botrány is, de azért szeretném elmondani, hogy kiemelten fájt az előző ciklusban a Tocsik-ügy (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.), a Hujber-ügy, az Agrobank-ügy, az olajgate, Szekeres képviselőtársamnak sok ügye, a Budapest Bank privatizációjának ügye, ebben Bokros úr szerepe, Draskovics államtitkár úr szerepe, és a sort folytathatnám az előző időszakból is. Szeretném azonban... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Adjátok vissza a Stadlernek! - Zaj. - Az elnök csenget.)

(15.00)

Arról nem is beszélve, amiről képviselőtársaim a hátam mögött szólnak: a Stadler úrnak visszajáró pénz. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Nagy zaj. - Szórványos taps.)

Egyet azonban leszögezhetünk, hogy ma hazánk jobb állapotban van, mint három évvel ezelőtt (Taps a Fidesz padsoraiban.), hiszen önök, a gazdasági elemzőik és az önökhöz közel álló szakértők is elismerik, hogy nőtt a foglalkoztatottság, a munkahelyek száma, a bruttó hazai termék, a reálkereset, csökkent az infláció, csökkent a bűncselekmények száma, elindult a lakásépítés, erősödött a család megbecsülése, és elég komoly távlati kihatású erőfeszítések történnek a népességfogyás ütemének csökkentésére.

Nemzetünk esélyei nemzetközi szempontból is kedvezőek. Nem az a kérdés ma, hogy jól mennek-e a dolgaink, hanem az, hogy fenn tudjuk-e tartani, tudjuk-e jobban csinálni, és ma ezen dolgozunk. A magyar társadalom és a gazdaság túljutott a legnehezebb és a legfájdalmasabb időszakon.

Ugyanakkor magunk is tudjuk a kormánykoalícióban, hogy hazánk európai mércével mérve még mindig a szegény országok közé tartozik, és a társadalomban feszültségek vannak, ezek enyhítése, feloldása jó néhány esztendőt igényel. Ezt indokolni lehet, de elfogadni nem.

De gondolt-e arra, képviselőtársam, hogy a problémák mikor születtek? Csak egy dátumot szeretnék önnek fölidézni: 1945. 1945, amikor a torzszülött megszületett; úgy hívták a magyar fő bábáját, hogy Magyar Kommunista Párt. Ennek a pártnak voltak azok a nagyjai... - akik tegnap nézték a televíziót, rendkívül szép összefoglalása volt a Duna Tévében annak, hogy mit köszönhetünk Rákosi Mátyásnak, Gerő Ernőnek, Révai Józsefnek vagy akár Farkas Mihálynak. És a sor folytatódott a Magyar Dolgozók Pártjával, majd az MSZMP-vel. És mi jól emlékszünk arra, hogy kik voltak az ős MSZMP-sek, de arra is emlékszünk, hogy kik azok az MSZMP-sek, akik még az új korban is MSZMP-s múlttal hozzájárultak ahhoz, hogy a mai gondjaink még mindig élő gondok.

De, tisztelt képviselő úr, ha csak a pártokat venném sorra, akkor igaztalan lennék; sajnos a tetteiket is megérezte a magyar társadalom. Mert amit önök az államosítással - ön most számon kéri a magyar mezőgazdaság helyzetét -, a kényszer-téeszesítéssel végrehajtottak, még ma sem rendezhető. (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Tisztelt képviselő úr, ezt a sort hadd folytassam ott (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy mi még emlékszünk a kitelepítésekre is, emlékszünk az Andrássy út 60-ra, és emlékszünk az 1956-os bitófák történeteire is. (Moraj.) Ha mindettől megkímélt volna minket az a történelmi múlt, amelyik negyven-egynéhány éven keresztül nyomasztott minket, ma élnénk úgy, mint az osztrákok, a finnek vagy akár a spanyolok.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a problémák megoldásánál igazán a gyökereket is meg kell nézni, és ha a gyökereket nézem meg, akkor nagyon nehezen fogadom el öntől, arról az oldalról ide mutogatni, aki Gáspár Sándor elvtárs után hosszú ideig a SZOT főtitkáraként elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Köszönöm a kérdését. (Nagy, hosszan tartó taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)