Felszólalás adatai

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő határozati javaslat tárgyalása kapcsán sokan egyetértettek abban, hogy fontos és sürgős a javaslat megtárgyalása és elfogadása. Sokan megállapították azt, hogy a jelenleg érvényben lévő 30/1997. (IV. 18.) számú Ogy. határozathoz képest jelen javaslatban nincs sok változtatás. A módosítások a területfejlesztési támogatási rendszer meglévő elveit és elemeit radikálisan nem érintik.

A javaslat fő irányvonala egyrészt abban mutatkozik meg, hogy megjelenik a regionális szint, és mind a tervezésnél, mind a támogatások odaítélésénél a szerepe erősödik. A feladatok és források a régió és a megyék közt megosztásra kerülnek azért, hogy ne legyen átfedés a finanszírozási rendszeren belül, és egymásra épülő rendszer alakuljon ki. Például a munkahelyteremtő beruházások esetében 50 főig a megyei területfejlesztési tanácshoz, 50-100 fő között a régióhoz, efölött pedig a központi pályázati rendszerhez tartoznak.

Másrészt nyomon követhető az is, hogy a jelen határozat a megelőzőhöz képest egyszerűsödik, konkrétabbá válnak az egyes feladatok, az általános elvek helyett a konkrét programok megnevezése felé irányul. Erre talán legjobb példa a mellékletben szereplő kistérségek besorolásánál alkalmazott mutatók egyszerűsödése.

Elmozdulás tapasztalható abban is, hogy a területfejlesztési célelőirányzatnál egyre markánsabban jelennek meg a gazdaságfejlesztési célok, elemek, míg a területi kiegyenlítő támogatásoknál a kapcsolódó infrastrukturális, illetve önkormányzati típusú fejlesztések dominálnak.

A javaslat kísérletet tesz arra, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a különböző fejlesztési forrásokból megvalósuló projektek támogatása, bár az általános indoklás szavai szerint még mindig előfordulhat, hogy az egyes fejlesztési források eltérően határozzák meg az elismerhető költségeket, illetve finanszírozási rendjük nem társítható egymáshoz.

Ehhez kapcsolódó probléma, hogy a több forrásból támogatott pályázatok, projektek esetében indokolt kiszűrni a párhuzamos támogatást. Véleményem szerint ez kevésbé fontos kérdés, mivel az ez irányú ellenőrzés több szinten lehetséges, így a pályázat beadásakor, a döntés-előkészítés során, illetve a szerződés megkötése előtt. Így ellenőrizhető, tisztázható az ez irányú probléma, és gyakorlatilag tudomásom szerint ez irányú visszaélés nem volt az eddigiekben tapasztalható.

A területfejlesztési célelőirányzatok felosztásánál erősödik a decentralizáció foka, az érvényben lévő Ogy. határozatban 50 százalékos decentralizáció helyett 65 százalékban határozza meg a javaslat a decentralizált kereteket. Erről már szót ejtett több képviselőtársam is.

A javaslat III. fejezeténél a célelőirányzatok felhasználásának elvei egyrészről egyszerűsödtek, másrészről konkrétabb megfogalmazást nyertek. Külön lett választva a területfejlesztési célelőirányzatból támogatható regionális, valamint a megyei szintű programok fejlesztése.

Az egyes támogatható célok egymástól és a különböző szintektől is jól elkülöníthetőek, nem tartalmaznak ismétléseket. A javaslat foglalkozik azoknak a régióknak a támogatásával is, amelyek nem vesznek részt a Phare regionális programjaiban. Fontos dolognak tartom azt, hogy a további négy régió részére is legyen meg a lehetőség a strukturális alapokra való felkészülésre, az uniós támogatási rendszerek begyakorlására.

Meg kell azonban jegyeznem, úgy tűnik, mintha a javaslat többet foglalkozna ezzel a négy régióval, az ország számára referenciaként is fontos három programrégióval szemben. Sajnos ugyanis nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy míg a négy régiónál beindíthatóak a támogatások ez évben, a három programrégió, Brüsszel szokásos halogató taktikája következében jóval később fog megindulni, de az is elképzelhető, hogy esetükben a decentralizáltság foka sérül.

A kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerénél az érvényben lévő javaslathoz képest kiesnek az úgynevezett tartós munkanélküliséggel sújtott térségek.

A javaslat indoklásának bizonyos részével egyet lehet érteni, mégpedig azzal, hogy a többi mutató esetében, mindegyik mutatónál észlelhető a munkanélküliséggel kapcsolatos adat számonkérése, illetve figyelembevétele, és az átfedések lehetősége esetleg túl nagy lehet. Mindezek ellenére azt gondolom, a munkanélküliség markánsabb megjelenítése indokolt lehet, hiszen talán ez a legfontosabb, legmeghatározóbb gazdaságfejlesztési, területfejlesztési ügy, amit jelen támogatási rendszernek kezelni indokolt.

Érvként hozható fel ez ügyben az is, hogy az Unió svéd elnöksége alatt prioritásként, célterületként kezeli a foglalkoztatást. Javaslatom szerint módszerében ez kivitelezhető három mutatócsoport esetében úgy, hogy a 3. számú melléklet esetében a 16. pont, azaz a munkanélküliek aránya című mutató nagyobb súllyal esne latba ezen komplex mutató kiszámításánál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én szeretnék mindenkit lebeszélni arról, hogy új határozati javaslatot hozzunk be az Országgyűlés elé, és kérjünk a tárcától, lévén azért, mert ez a határozati javaslat több szempontból is fontos. Azért fontos tárgyalni, mert egyrészt a régi szabályozás ma már nem alkalmazható, így nincs olyan érvényben lévő szabály, amivel kapcsolatban a területfejlesztési típusú támogatási rendszerek meghirdethetőek.

Azért is tartom azt elfogadhatónak, mivel a vita során elsősorban elhangzó érvek a célirányok, célterületek egymás közötti viszonyára utaltak. Ez mindig is sok vitát váltott ki, és véleményem szerint ennek a legfőbb oka az, hogy eltérőek a térségi érdekek és lobbik, amelyek jogosan érvényesíteni akarják szempontjaikat. Érdekkülönbségek lehetségesek a különböző ágazatok között is, például abban a tekintetben, hogy infrastrukturális, gazdasági vagy önkormányzati feladatokat megjelenítő elem legyen-e a hangsúlyosabb. Tehát a viták elképzelhetők.

Baráth Etele képviselőtársam véleményével sok mindenben egyet tudok érteni; például azzal a megállapításával, hogy a '96-os törvény és a '97-es országgyűlési határozat európai mércéjű volt. Én azt gondolom, kicsit erősebb kritikával illette viszont ezt a törvényt, holott pedig, mint ahogyan a bevezetőmben is említettem, kevés a változtatás. Tehát én azt gondolom, ha csínján bánunk, ahogy ön mondta, a '96-os törvény bírálatával, akkor valószínűleg ennek a javaslatnak a bírálatával is indokolt csínján bánni. Markáns példája a csarnoképítéssel kapcsolatban: valószínűleg össze lehet hasonlítani ezeket a pénzeket, de szeretném elmondani, hogy bár én is úgy ítélem meg, hogy ezek a pénzeszközök kevesek területfejlesztést művelni, de az elmúlt négy évhez képest azért kevesebbek nem lettek.

(21.00)

Tehát a bázishoz viszonyítva mindig nőnek a területfejlesztési támogatások, és akár így nézzük, akár úgy, a decentralizáció foka is nő.

Nem jó érv, hogy a regionális támogatások nem decentralizáltak, központiak; nem is tudom elfogadni, hogy mi alapján mondják önök, hiszen pont arról szól, hogy a NUTS-2 szint egy decentralizált szint.

Azok a pénzek, amik ilyen módon az egyes fejlesztésekhez kerülnek, sok esetben nagyon sokat jelentenek, tehát az a pár milliárd forint így is rendkívül fontos térségfejlesztő eszköz. Ahhoz, hogy ezek a pályázók a pénzükhöz jussanak, fontos a határozati javaslat gyors megtárgyalása és elfogadása.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)