Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bölcsen kigondolt Széchenyi-terv megvalósításának idejét éljük. Ilyenkor illő és méltányos, hogy a legnagyobb magyar sok gondolatát üzenetként fogjuk fel, megvalósítva annak bölcsességét. Tudjuk azt, hogy világtörténelmi vonatkozásban is alig akad olyan személyiség, mint a mi Széchenyink, aki utolérhetetlen önzetlenségével, áldozatkészségével és hatalmas tudásával annyit adott volna a nemzete számára, mint a mi legnagyobb magyarunk. (Közbeszólás a bal oldali padsorokból: És a Torgyánnal mi van?)

Tisztelt Ház! Most az egyik nem túlságosan ismert gondolatával foglalkozom, amely a következőképpen hangzik: "Hallgatni akkor, amikor beszélni kellene, éppolyan bűn, mint beszélni, amikor hallgatni kellett volna."

(14.50)

Ez a bölcs gondolat a hosszúra nyúlt parlamenti ülések alkalmával gyakran felmerül bennem. Valósággal Széchenyi üzenetének gondolom parlamentünk számára, amit érdemes lenne díszes kivitelben, megfelelő helyen elhelyezni, hogy súlyos tárgyalások alkalmával mindenkinek szeme előtt legyen ez a szép gondolat, aminek eszméje kell hogy determinálja az ország ügyeit intéző politikusok gondolatmenetét.

Számtalanszor előfordul, hogy olyan probléma vetődik fel, amihez szükséges lenne mindenkinek a hozzájáruló felszólalása, amivel elősegíthetné azt a nemzeti érdeket, amelyik a téma tárgyát képezi. Emlékezzünk vissza, a mostani vagy az előző ciklusban hány alkalommal adódott olyan probléma, amelyik az ország szempontjából egységes állásfoglalást igényelt volna! Ha ezt végiggondoljuk, láthatjuk, hányszor fordult elő némaság, hallgatás azok részéről, akiknek kezében lehetett a probléma megoldásának a kulcsa.

Tapasztalhattuk, mennyire és milyen sokszor visszavetette az ilyen bűnös hallgatás országunk előrehaladásának ügyét. Elgondolkodom, hogy ilyen alkalmakkor milyen jó lenne, ha az a konok hallgatásba merült, aki személyes, egyéni vagy politikai érdekből tagadja meg hozzájárulását egy-egy fontos ügyben, rátekintene a Széchenyi gondolatait tartalmazó idézetre, és rádöbbenne, hogy bűnt követ el hazájával szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanilyen értelme van a gondolat folytatásának, amelyik arról szól, hogy az is bűn, ha valaki akkor beszél, amikor hallgatnia kellett volna. Ha majd valamikor a késői utódok előszedik és tanulmányozzák az Országgyűlés üléseiről készült jegyzőkönyveket, csodálkozva és sokszor megrettenve olvashatják majd azokat a felszólalásokat, amelyek csak időhúzással, mások pocskondiázásával, vélt vagy valós sérelmek ide nem tartozó emlegetésével töltötték ki azt a hihetetlenül értékes időt, amit a parlamenti ülés minden perce jelent.

Ez a csodálatos gondolat, amelyik a fölösleges hallgatás és beszéd bűnére vonatkozik, kell hogy állandóan szemünk előtt legyen és irányítsa gondolatainkat. Remélhetőleg, ha ennek alapján történik a tisztelt Ház falai között minden felszólalás és elmarad minden hallgatás, amikor az ország érdeke a hozzájárulás alkotó felszólalását követeli meg, rövidebb jegyzőkönyvek sokkal több eredményről számolnak majd be, mint amiről az eddigiek szóltak.

Hogy Széchenyi gondolatát még jobban megjegyezhessük, elismétlem azt: hallgatni akkor, amikor beszélni kellene, éppolyan bűn, mint beszélni, amikor hallgatni kellett volna. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)