Felszólalás adatai

De maradván a tárgykörnél, nemcsak a média, de a szakma is nagyjából a fogyasztói csoportok és a plazastop köré koncentrálta ezt a fogyasztóvédelmi módosító csomagot. Kezdjük talán akkor a fogyasztói csoportokkal, amelyek kapcsán elég sajátságos helyzet alakult ki, ugyanis a korábbiakban a kormányzat azon rendelkezései nem születtek meg, amelyek gátat vethettek volna ezen csoportok nemcsak terjeszkedésének, de ilyen formában történő működésének is.

Egy moratórium született, ugyanakkor ezen moratórium lejártát követően egy tilalmi szakasz révén mégsem következik be egy teljes tiltás, oly módon próbálnak kivezetni a magyar gazdaságból egy minősítetten visszaéléseken alapuló formát, hogy igazából fogalmuk sincs a megoldásról. Ezt hűen tükrözi az az elképesztő életszerűtlen megnyilvánulás, miszerint a fogyasztói csoport nem toborozhat több tagot, de ha valaki kilép, akkor a helyébe ugyan toborzás nélkül, de beléptethetnek egy másik ismerőst vagy havert.

Egészen elképesztő, hogy egy átmeneti időszakra vonatkozóan mégis megtűrik a magyar gazdasági szerkezetben azt a visszaélési formát, aminek a piac irányába elküldött üzenete a legrosszabb, hogy Magyarországon bármilyen visszaélési formát meg lehet úszni, csak azért, mert a kormányzatnak nincs szakmai elképzelése a rendrakást illetően. Ennél talán még az is jobb lenne, ha egy kártérítési kvóta alapján megsegítenénk azokat a károsultakat, akik ebbe a bajba, ebbe a csapdába kerültek.

De az, hogy Magyarország kormánya elismeri és tűri a piacán ezt a pénzügyi szemetet, ezt a pénzügyi veszélyes hulladékot, körülbelül hasonló színvonal, mint amikor az állami felügyeleti rendszer semmit nem tett a devizahitel-károsultak helyzetének javítása érdekében, pontosabban még korábban semmit nem tett annak érdekében, hogy a magyar piacot ellepje ez a pénzügyi szemét, hiszen jól tudjuk, hogy ez nagyjából 2006-2007 környékén csúcsosodott ki, amikor már a svájci nemzeti bank is figyelmeztetett, de 2001-ben váltak lehetővé azok az egyoldalú szerződésmódosítások, amelyeknek "köszönhetően" a baj mégiscsak kiteljesedett.

Jelen esetben a fogyasztói csoportokat érintő tiltások kapcsán milyen reakciót tanúsítottak az úgynevezett moratóriumra a csoportok? A korábbi 200 fős társaságok elkezdtek új embereket toborozni, így lettek 300 fősök, és gyakorlatilag még nehezebb helyzetbe kerültek azok a polgárok, akiket behúztak a csőbe.

Hogy hogyan is működtek ezek? Nyilvánvalóan kölcsönt ajánlottak, miközben kölcsönt soha nem adtak; úgynevezett vásárlási jogokat biztosítottak, de ez is erőteljes túlzás. Jól szituált fiatalemberek és fiatal hölgyek, jól kinéző irodákban a leginkább kisemmizett, leginkább kiszolgáltatott polgárokat beszélték rá arra a szemétre, amit az imént idéztem.

(14.20)

Azt is megtették, hogy 10-20-50 ezer forintokat kértek a károsultaktól, cserébe azért, hogy ők kerüljenek majd előre a sorban, és megkaphassanak egy nagyobb összeget. Önmagában az, hogy ez a cégforma már nem alapítható, és hogy valamilyen úton-módon majd a későbbiekben a jelenlegieket is megszüntetik vagy meg kívánják szüntetni - konkrétan önök sem tudják, hogy hogyan -, ez még nagyon kevés. Tehát az, hogy a vádlottak padja nincsen tele nemcsak a cégvezetőkkel, de az ügyintézőkkel, mindenkivel, aki részt vett ebben a maffiamódszerekkel elkövetett csalásban, és azok sincsenek ott, akik egyébként az irodákat rendelkezésre bocsátották, kiadták a cégnek a székhelyeket, és nagyon jól tudjuk, hogy Budapest mely kerületeibe, mely körülhatárolt régióba koncentrálódnak ezek a társaságok - szerintem önök legalább annyira jól sejtik a tulajdonosi és ügyvezetői hátteret, mint ahogy mi magunk sejtjük -, semmi akadálya nem lenne annak, hogy legalább megkíséreljék az elszámoltatást. Mi nem vennénk az önök fejét, ha ez nem sikerülne maradéktalanul, de igenis az utolsó ügyig, az utolsó károsultig elmenve, mindenkinek meg kellene kísérelni segíteni a sorsát.

Azt is láthatjuk, hogy olyan teljesen jogos fogyasztóvédelmi igények is felmerültek ezen előterjesztés kapcsán, amelyek mentén csak a támogatás hangján lehet szólni. Ha azt mondjuk, hogy Magyarországon ma jellemző az, hogy egy ügyfélszolgálatot elérni szinte lehetetlen, és az ember - ahogy ez a bizottsági ülésen is nagyon frappáns módon elhangzott - a saját pénzén remek tánczenét szolgáltató cégeket hallgathat, meghallgathatja az adott szolgáltató kiváló üzleti ajánlatait, amire jellemzően senki nem kíváncsi, és mindez a mi zsebünkből megy, akkor valóban azt kell hogy mondjam, változtatni kell ezen a rendszeren, és változtatni kellene egyébként az úgynevezett 40-es számok megszüntetésével is.

Tehát minden esetben azt a helyzetet kéne elérni és előidézni, hogy a szolgáltató kontójára történjen az ügyfélszolgálat vitele. A szolgáltató számára ez még mindig olcsóbb, mint hogyha az ügyfél személyesen fárad be, de ez az egyetlen módszer annak érdekében, tehát a hatékony és gyors telefonos reagálás elérése, hogy motiváljuk a szolgáltatót is arra, hogy ne 42, hanem maximum 2-3 vagy 5 percet várassa az ügyfelét. Ha őt terhelik ennek a költségei, akkor bizonyosan motivált lesz a tekintetben, hogy változást érjen el.

Önmagában a regulával, önmagával a szabályozással ezt eddig nem sikerült elérni, ettől függetlenül én támogatom ennek keményítését, de motivátorokat is a rendszerbe kell építeni annak érdekében, hogy siker lehessen elérhető.

Azt is látnunk kell, nagyon fontos kitétel a pénzügyi biztos funkciójának megszüntetése. Ha az ember kicsit utánaolvas nemcsak a világhálón, de a gazdasági szaksajtóban, elképesztő dolgokat lát, miszerint a mindössze 9 hónapig létezett, és szemmel látható eredményt nem nagyon elérő hivatal milyen elképesztő költségszinttel dolgozott. Láthatók azok az ügyvédi és kommunikációs tanácsadási szerződések vagy a honlap tartalmára történő rendelések, amelyeknek összértéke több millió forint - és ez elérhető egyébként, nyilvános adat -, miközben az a webbank, amiről még annak idején a biztos úr is nyilatkozott, nem indult el, a fogyasztóvédelmi átlagos struktúrát nem sikerült erősíteni, és a békéltető testületek, az egyébként nagyon-nagyon fontos intézmény esetében sem sikerült azt az óriási áttörést elérni, amit lehetett volna, és látni kell, hogy a legfájóbb az a pár terület, ami nem köszön vissza ebben az előterjesztésben.

A banki költségeket illetően ugyanis minden magyar állampolgár érdekelt; minden magyar állampolgár érdekelt abban, hogy a jellemzően idegen tulajdonosi hátterű kereskedelmi bankok, jó nagy átlaggal tekintve, egy átlagos vagy annál kicsit magasabb fizetés után 5-6 ezer forintot lehúznak rólunk fejenként, számlánként, havonta a már adózott fizetésünkből oly módon, hogy a legtöbb cég és legtöbb munkáltató nem teszi lehetővé ennek a kikerülését. Tehát amikor az a jogos igény merül fel, hogy ezen undorító áthárítási formák mellett - amiben benne van a banki különadó áthárítása, a tranzakciós illeték és sok minden egyéb -, tehát ha ezzel szemben azt kérné a munkavállaló, hogy kaphassa meg készpénzben az ő illetményét, akkor alig a cégek egy-két százaléka reagál erre pozitívan. A jellemző neoliberális gazdasági mantra ezzel szemben az, hogy a készpénzforgalom megléte mennyire erősíti a feketegazdaságot, elképesztő, durva folyamatok zajlanak le ennek köszönhetően. Láttunk már ezen ciklus alatt olyan folyamatokat, amelyek a feketegazdaságot nagyon keményen erősítik, ilyen mondjuk, a trafikok ismert módon történő kiosztása.

Azt kell mondjuk, hogy valóban nem lehet cél a készpénzforgalom drámai mértékben történő növekménye, de akkor legyen cél az, hogy mentesíthetők legyenek az emberek az indokolatlan banki költségektől. Egy igen gyenge próbálkozás ezzel kapcsolatban is elhangzott - amúgy támogatom -, hogy legyen kétszeres készpénzfelvétel ingyen egy hónapban. Azért mondom, hogy támogatom, miért ne támogatnám, hogy az embereknek könnyebb legyen, ugyanakkor azt látom, hogy ha ez megvalósul, akkor ezek a pénzintézetek más konstrukciókban, más szerkezeti elemekben ugyanúgy visszaszivárogtatják, beépítik ezeket az árakat. Éppen ezért a valósághoz talán közelebb áll az az alapszámlacsomag, ami egy másik kormányzati tisztviselő ötleteként jelent meg - szerencsére ez nem az ő ötlete, hanem egy régen piacon lévő termék -, ezt kellene talán bevezetni. De az sem véletlen, angliai példákat vizsgálva, hogy az adott ügyfél adott bankjában történő számlakezelés, készpénzfelvétel lényegében nem kerül extradíjakkal megterhelésre; akkor kell brutális összegeket fizetni, ha az ember úgynevezett univerzális automatánál vesz fel készpénzt. Magyarországon is így van, hogy egy rosszul megválasztott automata esetében ezer forint fölé is csúszhat most már a készpénzfelvétel díja, de nálunk fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező gazdaságok esetében abszolút megszokott az, hogy az ember szinte ingyen bankolhat.

Itt és ezen a ponton hoznám fel újra, sokadszor - és nem érdekel, hogy unják, akkor is sokszor el fogjuk mondani - a Jobbik szociális bankszámla-konstrukcióját, melynek lényege egyértelműen az lenne, hogy egy 200-220 ezer forintos bruttó fizetés alatt lényegében ingyen bankolás váljon lehetségessé Magyarországon. (Dr. Répássy Róbert csóválja a fejét.) Ingathatja a fejét, de ez egy teljesen jogos elvárás, hiszen ezek a bankok azokkal az alapdíjakkal, amelyeket kivetnek a lakosságra, bőven behúzzák a saját, nem éppen tisztes profitjukat; emellett önök is megtámogatták őket azzal a kis- és középvállalkozóknak szánt hitelprogrammal, ahol százmilliárdokat kicsorgattak multicégek leánycégeinek és frissen megalapított vállalatainak; ezek a bankok Magyarországon még az úgynevezett válság éveiben is rekordnyereségeket könyveltek el. Tessék csak arra gondolni, hogy még a bankrendszer lekötelezettje, Barack Obama elnök is rászólt a brutális bankprofitok miatt a bankok vezetőire; ez Európában sem történt máshogy. A bankrendszer működési elveinek jelenlegi formái mellett tehát abszolút indokolatlan, hogy az adózott jövedelmünkből 5-6 ezer forintot átlagosan elvegyenek, lehúzzanak a magyar lakosságtól, ez ellen lépni kell.

Legalább ilyen durva lenne a végrehajtói visszaélések taglalása is, de bár az általános vita keretei tágak, én nem kívánom ezeket túlhasználni, egy külön napirend és külön felszólalás tárgya lehetne az, hogy mit művelnek a végrehajtók Magyarországon, de legalábbis érdekes lenne pár olyan szolgáltatói visszaélésre rávilágítani, amely túlzás nélkül, tízezreket érint Magyarországon. Ilyen mondjuk, a közműcégek esetében az, hogy ha bárkit megvádolnak bármilyen visszaéléssel, mondjuk, egy mérőóra manipulálásával, akkor kap egy 540 ezer forintos kötbért. Erről beszéltünk egyébként itt két éve a közműszolgáltatókról szóló vitanapon, önök is elismerték, hogy létező probléma, azóta sem tettek semmit ennek megváltoztatása érdekében.

A probléma lényege, hogy az 540 ezer forintos kötbér kivetése után, ha mondjuk, a regionális szolgáltató bíróság elé viszi az ügyet, akkor a bizonyítási teher megfordul: már az áldozatnak, a megvádolt embernek kell bizonygatnia azt, hogy ő nem manipulált semmit, és érdekes módon a Magyar Energia Hivatal kimutatása szerint több mint 50 százalékban mégis a megvádolt ügyfélnek van igaza, de már rajta van a bizonyítási teher elképesztő módon. Mi következik ezután? Egy nagyon kellemetlen, egy nagyon kínos alkudozási folyamat a szolgáltatóval, amely aztán nagy kegyesen felajánlja, hogy az 540 ezer helyett fizess csak 120-at vagy 160-at, kapsz rá részletfizetést, és a megfélemlített és sokszor a végrehajtók által vegzált ügyfél pedig belemegy a játékba, utolsó forintjaiból fizet, amennyit tud, miközben ez nem lenne indokolt.

Egyszerű, pár törvény átalakításával, módosításával elérhető lenne, hogy Magyarországon a szolgáltatók ilyet ne tehessenek; ha fogyasztóvédelemről beszélünk, ez kellene hogy legyen ennek az első frontvonala. Sajnálatos módon nem köszön vissza ezen előterjesztésben, de ha már az visszaköszönne, hogy el lehessen érni egy ügyfélszolgálatot, akkor mi ennek is örülnénk nagyon, mert való igaz, fontos igény lenne, hogy ez öt percen belül megtörténhessen; és nagyon fontos lenne az is, hogy ne kelljen remek tánczenét és ne kelljen különböző csomagokra vonatkozó ajánlatokat végighallgatni. De azt szeretném az előterjesztő figyelmébe ajánlani, hogy ezen, az amúgy jó irányú, szépségtapaszt jelentő ötletek, indítványok mellett próbálja kicsit holisztikus szemlélettel az egész kérdéskört kezelni, és meglátni azokat a problémaköröket is, amelyek kezelése nélkül az általam említett több tízezer magyar polgár életminősége és helyzete sajnálatos módon nem javítható.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)