A felszólalás szövege:

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Jüttner képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni. Végtelenül meglepett abbéli megjegyzése, amivel egyetértek, hogy az önkormányzatok nem észlelnek lényeges változást a 2006-os költségvetésben.

(18.30)

Annyit azért észlelnek, hogy alulfinanszírozzák, ismételten alulfinanszírozzák 2006-ban, folytatva 2002-t, az átlagos 50 százalékos béremelést, amelyet nem finanszíroztak le, és ebben az évben szintén nem finanszírozták le a 10 százalékos béremelést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelen örömömre szolgál, hogy csatlakozási pontot találunk az SZDSZ képviselőjével, hisz azt mondja, hogy teremtsük meg a szükséges közellátáshoz, közszolgáltatáshoz szükséges forrásokat; igen, képviselő úr. Nem igaz, hogy nem találják az önkormányzatok tizenöt év után a helyüket, pontosan tudják: tízmillió magyar állampolgárt szolgálnak ki közszolgáltatásokkal és közigazgatással.

Az a baj, hogy önök az önkormányzatoknak ígértek többletpénzt, és ez most már a negyedik évben is el fog maradni, ami, úgy gondolom, hogy skandalum és tarthatatlan állapot, hisz gondolják végig: az önkormányzatok teherbíró képessége a helyi adókat illetően, az ott lakók türelme véges. Olyan fontos közszolgáltatásokra, mint a közoktatás, önök csökkentik a forrásokat, úgyhogy nagyon sok szolgáltatás lejjebb fog épülni 2006-ban. És a kistérségekkel kapcsolatban pedig, amit említett, úgy gondolom, hogy fontos dolog.

Csak tudják, az önkéntesség elve és a fokozatosság elve; mert azt egyetlenegy település nem vállalhatja föl, mármint a székhely település, hogy a kistérségben a közoktatást, a közművelődést és mindent fölszámoltak, csak azért, hogy a székhely településen ezt a szolgáltatást meg tudják kapni. Higgyék meg, a 2006. évi költségvetés az önkormányzatok tekintetében skandalum, és várom azt, hogy mikor tudjuk együtt megteremteni az önkormányzatok megfelelő finanszírozását a közszolgálathoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Szabó Zoltán képviselő úr, én önön meg vagyok rökönyödve, képviselő úr. (Derültség.) Nem tudom, miért hasonlítgat össze 2006. évi törvényjavaslatnál 2002-t meg nem tudom, mit?! Miről beszél? Nem értem önt. Bocsásson meg! 2005-höz kell hasonlítani. Csökken az önkormányzatok finanszírozása, és lényegesen csökken. Mit hadovál össze-vissza e tekintetben nekünk GDP-ről meg sok egyéb másról? (Derültség.)

Képviselő Úr! Ön nem él az önkormányzatok környékén sem! Ön nem tud semmit! Közben önök elrendeltek átlagos 50 százalékos béremelést, amit nem finanszíroztak le. Ebben az évben 10 százalékot rendeltek el, és ezt sem finanszírozták le. Miről beszél, képviselő úr? Hallgassa meg Sisák képviselő urat, meg Tóth Imrét! Egyszerűen nem érti, hogy miről beszélünk? A 2006. évi költségvetésről: ismételten kiszámíthatatlan a finanszírozás, csökken az önkormányzatok finanszírozása, és ez skandalum, kérem! Mert a legfontosabb közszolgáltatásról van szó. Egyszerűen nem értem önt! Felháborító ez a kioktató GDP-s meg 2002-es, 2004-es összehasonlítása! Hát egyszerűen fantasztikus! Hogy tud, kérem, ilyen hazugságokkal terhelni egy magyar parlamentet?

2005-tel hasonlítsa össze! Próbálja meg, kérem, és várom majd akkor a felszólalását! Köszönöm szépen. És vigye a csudába a GDP-jét! (Derültség.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen, a munka nagyon fontos, mert a megélhetést jelenti. Békés megyei képviselőként el kell mondanom, hogy nálunk semmi sem változott, sőt rosszabb lett. A munkanélküliség nőtt, és elvándorolnak a fiatalok. Szomorú ez, mert gondolják végig, hogy a konzervipar, a baromfiipar, a nyomdaipar, a húsipar, a malomipar, a cukoripar mind-mind leépült Békés megyében, és nem tudjuk ott tartani a fiatalokat. Húszezer munkahelyre lenne szükségünk, és nem történt semmi. Persze nagyon nehéz munkahelyeket teremteni, de úgy gondolom, hogy talán több figyelmet érdemelne Békés megye és az ott élő emberek. Nagyon nehéz a munkanélküli és a kenyérkereset nélküli sors! Aki ott van, az depresszióssá válik, és később nagyon nehéz lesz a munka világába visszahelyezni.

Aktív eszközökre lenne szükség a leszakadó térségek megsegítésére, de erre gyakorlatilag nem látok semmit. Hiába képzünk át, ha nem tudunk munkahelyeket teremteni, márpedig úgy gondolom, hogy szükséges lenne, különösen Békés megye és az ott élő fiatalok érdekében, hogy megtalálják a számításukat, és ne menjen minden ebek harmincadjára, az az érték - vagyon, ház, ingatlan, föld és sok egyéb más -, ami az övéké, a családjuké.

(20.40)

Úgyhogy én, ha lehet, szeretném kérni mély tisztelettel Gúr Nándor képviselő urat is, hogy foglalkozzon Békés megye munkanélküliségi kérdéseivel és helyzetével. Ha tud segíteni, szívesen vennénk, és kérem, ajánlja a kormány figyelmébe Békés megye foglalkoztatását. Köszönöm, ha megteszi.

Köszönöm a szót.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Van, igen, Herczog Edit képviselő asszony, amiben egyetértünk, mégpedig abban, hogy egy parlamentnek kell közös céljának lenni, mégpedig azért, mert arra esküdtünk föl itt, a tisztelt Házban, hogy szolgáljuk a magyar választópolgárokat, okos és hasznos, helyes törvényeket hozunk, és igyekszünk minden tekintetben az emberre, az igazságosságra, minden szlogen nélkül és minden panel nélkül úgy törekedni és olyan törvényeket hozni, ami szolgálja a Magyar Köztársaság minden állampolgárát, sőt a határon túliakat is. Csak tudja, képviselő asszony, le kellene vedleni a hazugságokat, a pótcselekvéseket, aztán az arroganciát és a mellébeszélést. Őszintének kellene lenni többször, és nem kellene arrogánsnak lenni a kormánypártiaknak sem, mert nyilvánvaló, hogy közös erővel több dolgot tudunk megoldani.

Nézze, van egy közös pont szintén, amivel egyetértünk: a kutatás és a tudomány. Képviselő asszony, azt mondom, ebben jók vagyunk, mert sok a magyar kiművelt fő, okosak a magyarok, tehetségesek, és úgy gondolom, ezt a történelem is bizonyítja, nem kell nekem ezt bizonygatnom. De tudja, mégis furcsa számomra az, hogy Magyarországon a magyar állam, a Magyar Köztársaság költségvetése a tudományra és a kutatásra nem szán pénzt. Helyes, hogy önök az Unióban ezért lobbiznak.

Nézze, elmondok ezzel kapcsolatban egy példát. Szarvason, Békés megyében működik egy kutatóintézet, az öntözési kutatóintézet, Halászati és Öntözési Kutatóintézet. A város háború előtti földjét értékesítik, és a vagyonukat élik föl, mert fontos számukra a kutatás, az alapkutatás és a tudomány, energiafüvet termelnek, új halfajtákat és intenzív technológiákat munkáltak ki, és Magyarországon pontygénbank van a szarvasi kutatóintézetben, és föl kell élni a vagyonát, mert a Magyar Köztársaság kormánya egy fillért nem szán a kutatásra és nem segíti. Borzasztó, higgye meg, mikor a város közföldjét, vagyonát rövid távú érdekek miatt értékesítik.

Köszönöm, hogy szólhattam.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szabó Zoltán képviselő úr azt mondta, hogy nincsenek javaslataink. Képviselő úr, nem emlékszik arra a sok csomagra, amelyet mi benyújtottunk törvénymódosításként.

Az oktatásról pedig annyit - nem én mondom, tisztelt képviselő úr, a Számvevőszék -, csak számokat mondok; iskolai oktatási szakképzés: mínusz 5,1 milliárd, 98 százalékos szinten finanszírozza, ezt írja az Állami Számvevőszék. Alapfokú művészeti oktatás: mínusz 3,1 milliárd, 74 százalékon finanszírozza a 2006. évi költségvetés-tervezet. Hozzájárulás egyéb közoktatási-nevelési feladatokhoz: mínusz 3,3 milliárd, 83 százalék. Folytatom; egyéb hozzájárulás közoktatási intézmények fenntartásához: mínusz 6,9 milliárd, 63,6 százalék. Pedagógiai szakmai feladatok támogatása: mínusz 1,5 milliárd. Egyéb közoktatási hozzájárulás: mínusz 18 milliárd, 77,5 százalék.

Képviselő Úr! Miről beszél ön? A közoktatás csődje a 2006. évi költségvetés.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban. - Kovács Tibor: Látjátok? Homokra építitek a kártyavárat!)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént elhangzott Katona képviselő úr részéről, hogy miért így vitatkozunk. Ha lennének szívesek figyelni, akkor beszélgethetnénk arról, hogy miről és miért így vitatkozunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szabó képviselő úr is igyekszik a saját hibáját, a saját kormánya hibáját az ellenzékre testálni. Régi trükk, csak kérem, ezt az ország kevésbé hiszi. Általában ők nem tárgyalnak velünk, hanem kijelentenek. Beterjesztik a törvényjavaslatot - miről beszéljünk, amikor a szociális törvényt már elrendezték magukban? Mondják a magukét, nem fogadnak el tőlünk semmit, paneleket mondanak, demagógiát, és populista módon próbálják az igazukat bizonyítani.

Hogyan tudnak elszámolni - és ez a kérdés -, tisztelt képviselőtársaim, a tehetetlenségük kapcsán a saját lelkiismeretükkel, amit itt mondanak, ebben a Házban? Minek ez a sok hazugság? Miért kell ámítani a magyar közvéleményt? Cselekedni kellene - cselekedni, helyesen és jót, időben, ez nagyon nehéz feladat. És önök ezzel a feladattal nem bírtak megbirkózni.

Ez az önök gondja, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Ne bennünk keressék a hibát! (Dr. Orosz Sándor: Nem keressük.) Nem tudnak az ígéreteikkel elszámolni, és túl sok hazugság terheli a lelkiismeretüket. Ez az óriási baj!

Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó képviselő úr dicsekszik a közoktatás állapotával. Akkor cáfolja meg, mondjon ellent - miért vesznek el a magyar közoktatástól pénzt? Nekem a Számvevőszék leírta, hogy 35,5 milliárddal csökken az egészségügyre fordítható forrás is. Ezt cáfolják meg! Miért kevesebb 15 év után? (Dr. Vojnik Mária: Micsoda? Miket beszél maga összevissza?) Úgy költekeznek, hogy a kezeik közül szétfolyik és kifolyik a pénz. Próbálják meg becsukni a tenyerüket, ne vigyék haza a pénzt, hanem hagyják az állam költségvetésében, és higgyék el, sokkal többre fogja futni. Ez az én javaslatom.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! Akkor tisztázni kellene az ellenzék szerepét. Az a tisztünk, az a feladatunk, hogy önökön számon kérjük az ígéreteiket; felhívjuk a hibáikra a figyelmet; bíráljuk akkor, amikor helytelenül lépnek; és bíráljuk mindazt, amiről úgy gondoljuk, hogy nem az ország javára teszik.

Tisztelt Képviselő Úr! Jól kormányozni nagyon nehéz (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nektek nem is sikerült!), de önök ezt négy éve teszik. És önöknek ez nem nagyon sikerül, úgy néz ki, egyáltalán. És az ígéreteik sora, az a 600-700 ígéret, meg a különböző lépések, ezek mind-mind pótcselekvések, képviselő úr.

Önök túlígérték magukat, felelőtlenül ígérgettek, és most annak a levét isszák, sőt mi több, az állami költségvetés is ennek a levét issza. Ugyanis nem tudom, miért nincsenek hatástanulmányok.

Én autentikusabb lennék, tisztelt képviselő úr, ha úgy kaphatnám meg az előterjesztéseket, ahogy a törvényhozásról, a jogalkotásról szóló törvény előírja - hatástanulmánnyal, számításokkal. Beszélhetnénk erről a kérdésről, de önök ezt direkt eltitkolják, sőt mi több, még csak összehasonlíthatóvá sem teszik az állami költségvetést, azért, hogy vergődjünk vele.

Mi mire támaszkodhatunk? Amit kapunk az Állami Számvevőszéktől. Én azokkal a számokkal jelentkezem, hogy ne vádoljanak meg mindenféle blöfföléssel. De kérem, itt le van írva, hogy elvonnak az önkormányzatoknál a normatív támogatásoktól 40 milliárdot. 94,6 százalékos a 2006. évi tervezet a 2005. évi normatívákhoz képest. Wiener képviselő úr, ez le van írva! Lehet vitatkozni a Számvevőszékkel, hogyha akar, de úgy gondolom, hogy nem vitathatja el azt a jogunkat - és ezzel élni is fogunk, tudniillik erre esküdtünk föl -, hogy az ígéreteket önökön számon kérjük, és minden hibájukért ostorozni fogjuk önöket.

Ha nincs türelmük hozzá, akkor mondjanak le, de fogadják el, hogy önöket bírálhatjuk, és ne vonják meg azt a jogunkat, hogy az ellenzék tegye a dolgát. Teszi is, és kérem (Gőgös Zoltán: Ez a szerencse!), mindenki tegye, mert önök önteltek, felfuvalkodottak, és (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nem viselik el a kritikát - ez a baj!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Államtitkár Asszony! Nem kívánok önnel túl sokat vitatkozni, de úgy gondolom, el kell mondanom azt, hogy önök negyedik éve kormányoznak. Nem értem azt, amikor ’96-ra meg 2002-re, miegymásra hivatkoznak. Tisztelt Államtitkár Asszony! Olvassa el a Számvevőszék jelentését, ott 2005-höz viszonyítják a 2006. évi kiadásokat, az egészségügy pedig 33 milliárd mínusz. Erre tessék szíves választ adni, ne a 2002-ről beszéljen! Hát önök púderolnak összevissza! Miért néznek ostobának? Ne tanítson minket számtanból!

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem szeretnék a hazugság csapdájába sem esni, szeretném, hogyha Vojnik Mária államtitkár asszony elővenné - és mindenki, aki szólt e kérdésben - az Állami Számvevőszék jelentését a 2006. évi költségvetési javaslatról.

A 138. oldalon, nem vagyok egészségügyi finanszírozási szakember, úgyhogy bocsásson meg, de a 3.3.3. pont alatt a következő áll: gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás, a legnagyobb kockázatnak tartjuk, hogy a kassza 2006. évi összege a 2005. évi várható teljesítéshez viszonyítva 33 milliárd 745 és a többi, és a többi. Ez kevesebb, és csökkent 660 ezer 892,2 milliárd forintra. (Sic!) Nézze, Mária, államtitkár asszony (Dr. Vojnik Mária nevet.), a 138. oldalon van, itt kell megkeresnie! Ezt az összeget emlegettem, hogy csökken, és kockázatos.

Kérem, az Állami Számvevőszékkel vitatkozzon! Ha átlátható költségvetést biztosítanak számunkra, akkor úgy gondolom, hogy szakmai vitát is lehet e kérdésről folytatni. Az viszont tény, továbbra is megerősítem, hogy önök több esetben nem mondanak valós számokat. Szabó képviselő úr mindig biztosít minket arról, hogy milyen jó a közoktatásnak, és mennyit fejleszt ez a kormány.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Négy év eltelt, többet kell adni, mert volt infláció, és mi a francnak van egyáltalán Magyarországon kormány, felelős kormány, hogyha nem tud többet és jobbat adni?! Ezt mindenkitől elvárják, nemcsak a mostani kormánytól, mindenkitől, hogy lehetőleg többet és okosabban költsön. De ezt tudomásul kell venni.

Fontosak, Wiener képviselő úr, a trendek, de nem abból élünk, azok csak arra jók, hogy helyes következtetéseket vonjunk le. Amikor 2005-öt 2006-tal kell összehasonlítani, akkor arról kell beszélni, és nem korábbról.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Úgy gondolom, hogy tennünk kell a dolgunkat, mégpedig helyesen.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is végtelenül szomorú vagyok, mert ön azt mondja, hogy itt az ellenzék butaságot beszél - lehet, előfordulhat -, meg azt is, hogy bokszolunk. Nem bokszolni jöttünk mi ide. Szakmai vitát és politikai vitát folytatunk a 2006. évi költségvetésről.

Nézze, én tudom, hogy a kritikát nagyon nehéz elviselni. Okos ember odafigyel a kritikára, pláne egy parlamentben illik odafigyelni. Önök nem ezt teszik. Három és fél éve figyelmeztetjük önöket, hogy gond van a költségvetéssel, és alkalmasint rosszul teszik a dolgukat. Két évig sodródtak, most pedig futnak az idővel, az ígéreteikkel. Sok mindent rosszul csinálnak, többek között rosszul gazdálkodnak netalántán. Nem irigylem önöket, megvallom őszintén.

Úgy gondolom, hogy nagy a gond a költségvetés tájékán, nagy a baj az államháztartás körül. Kevesebb a bevétel, és több a kiadás. De miért van ez? Én úgy gondolom, hogy netalántán azon kellene elgondolkozni, hogy rosszul gazdálkodnak. Vizsgálják meg, kérem tisztelettel, ajánlom szíves figyelmükbe, nem most, azt a témát, amiről ön beszélt, hanem általában a költségvetést! Alázattal kérem, vizsgálják meg, hol folyik a pénz, a Magyar Köztársaság pénze! Hol a pénz? Mert nem jó nekünk, ellenzéknek sem, ha önök nem jól gazdálkodnak, hisz ebben az országban élünk, és nem vagyunk kettős állampolgárok. Üres kasszával bolond a háziasszony - szokta mondani sok mindenki. Önök sok esetben ahelyett, hogy vizsgálódnának, gazdálkodnának, szlogeneket mondanak: dübörög a gazdaság, lendületben van. De akkor kérdem: hol a pénz? Miért nem futja sok mindenre? Miért nem futja az ígéreteikre? Netalántán túlígérték magukat? Egyszer be kellene ismerniük azt, és meg kellene vizsgálni - és ezt még egyszer kérem alázattal -: jól gazdálkodnak a közpénzzel? Talán nem. Fontolják meg!

Köszönöm, hogy szólhattam. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mádi László képviselőtársam hozzászólásához szeretnék kapcsolódni: önkormányzati szociális bérlakások. Bocsásson meg, Arató Gergely államtitkár úr, nem szeretek ellentmondani, de tudja, aki az elmúlt kormányciklusban pályázott, az nyert. Önök azt ígérték a választási programban, Medgyessy Péter személyesen mondta, hogy folytatják a polgári kormány otthonteremtési koncepcióját, de nem folytatták. Nagyon hálás voltam a kormánynak, amikor az első évben folytatták a pályázati lehetőséget, és Szarvas város önkormányzata - s Békés megyében még sok hátrányos helyzetű település - nyert a pályázaton, húsz lakást.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Mindig lesz ebben az országban olyan ember, akinek segíteni kell, mert kötelességünk segíteni az elesett családokon, különösen a gyerekeken - hisz nem a szülő kapja a lakást, hanem a két-három gyerek -, mert ők képtelenek otthont teremteni, a mai bérleti viszonyok pedig gyalázatosak.

(17.40)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem folytatódik a szociális bérlakás-építési program, az otthonteremtés; én nagyon fájlalom. Kérem, gondolkozzanak el rajta, vizsgálják meg, szükséges-e; egy szociálisan érzékeny kormánynak illene.

Ha rólunk az ellenkezőjét állították, kérem, most cáfoljanak rám, de miért nem folytatják, ha azt mondták, helyes és jó dolog? Higgyék meg, Békés megyében - ez gazdaságilag depressziós vidék - a fiatalok elköltöznek, és nem tudom azt mondani, nem tudok semmit sem mondani, mert önök nem mondják, hogy leállították, nem tudok mondani a fiataloknak semmit, hogy mikor kapnak. Mikor kapnak a többgyerekes családanyák lakást? Kérem, segítsenek hozzá, hogy kaphasson Békés és az ország többi rászorult települése szociális bérlakásra forrást és pályázhasson. Még egyszer alázattal kérem önöket.

Köszönöm, hogy szólhattam.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, öntől idegen az, hogy vádaskodjon, sőt túl sarkos kifejezéseket használjon, de úgy gondolom, az nem volt helyénvaló, hogy a polgári kormány otthonteremtését felelőtlennek minősítette.

Államtitkár Úr! Tudja nagyon jól, minden szabályt, amit jó szándékkal, tisztességgel, szociális érzékenységből hozunk… - előfordul, hogy vannak, akik kijátsszák. Képviselőtársam bekiabálta, hogy most, a jelenlegi kormány tagjai is kihasználták ezt a törvényes lehetőséget. Ez etikai kérdés, mert törvényes volt. Úgy gondolom, felelőtlenségről nem célszerű ebben a Házban beszélni, különösen akkor, amikor tudja nagyon jól ön, és ön biztosan tudja, nagy a túlköltekezés. Talán ez is felelőtlenség.

Hasznos, hogy ennyire túlköltekezünk? Nem biztos, és a 2006. évi költségvetés további hiányokat gerjeszt. Ez helyes? Nem merem azt mondani, hogy felelőtlen, de lehet, hogy el kellene rajta gondolkodni. Én nem hiszem, hogy minősíteni szándékoznám e tekintetben a kormány munkáját. Egy biztos: ebben az országban mindig lesz olyan ember, akinek segíteni kell, és a szociális bérlakás nagyon fontos. Nagyon fontos kérdés segíteni azokon az embereken, akik rászorultak.

Az otthonteremtés Magyarországon életcél. Ha nem támogatja a kormány az adófizető állampolgárait az otthonteremtéssel, megszűnik a lakásmobilitás, az emberek túl kicsi vagy túl nagy lakásban laknak, és nem tudnak ezen változtatni. Ez nem jó, ez nem helyes. Úgy gondolom, az önök lakáspolitikája, mindattól függetlenül, hogy beígérték, folytatják, leállt, nincs lángja, nincs terve, nincs elképzelése. Valószínű, hogy máshová kellene helyezni a hangsúlyt, mint ahogyan annak idején a polgári kormány helyezte, mert az értékrendjében az otthonteremtés fontos volt. Higgye meg, nagyon sok otthont teremtő család, a kölcsönt felvevők és a szociális bérlakásokban élők is hálásak azért, hogy otthont teremthettek. Perspektívájuk, jövőképük nyílt, és ez így jó dolog. Tegyék önök is!

Köszönöm, hogy szólhattam.

(17.50)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Az imént ön a felszólalásában ostobának nevezett minket. Nem minket minősít ez a megjegyzés, önt minősíti az, hogy nem tud kulturáltan vitatkozni, tisztelt képviselő úr. És nem először teszi, ön direkt mellébeszél. Tisztelt Képviselő Úr! Nem feltételezi rólunk, hogy mi többet akarunk, többlethiányt és többletkiadást! A csudát! Mi azt szeretnénk, ha ez a kormány okosabban, helyesebben, mértéktartóbb módon gazdálkodna. Többek között azt kellene megvizsgálni, hogy helyesen költekezik-e, ezt kellene nagyon sürgősen megvizsgálni. Többek között javasoljuk az ellenzék részéről, hogy magára költsön kevesebbet a kormány, felelőtlenül költsön kevesebbet. De nem szeretnénk, és ragaszkodunk ahhoz minden ellenzéki képviselőtársammal, hogy ne csökkenjen a 2005. évi költségvetéshez viszonyítva az oktatásra, az egészségügyre, az önkormányzatokra és a szociális kiadásokra fordított összeg.

Tisztelt Képviselő Úr! Ne bújjon ki a felelősség alól, az önök felelőssége, hogyan gazdálkodnak az adófizetők pénzével, nekünk pedig az a dolgunk, hogy erre figyelmeztessük önöket. Kérem, nem szeretném, ha ostobának tartana, úgy gondolom, hogy mértéktartóbb módon kellene költekezniük, felelősebben, és el kellene gondolkodniuk azon, hogy helyesen teszik-e mindazt, amit tesznek.

Hogy értenünk kell egymást? Igen, értenünk kellene, de ön nem akar minket érteni, és nem akarja a kormánypárt többsége érteni az ellenzék kritikáját, véleményét, pedig ez joga, hogy elmondja és kötelessége is. Önök pedig jobban tennék, ha figyelembe vennék. Nem minket kell bírálni, saját magukat. Nézzenek körül először a saját házuk tájékán! Mondja meg, képviselő úr, miért szeretnénk mi többlethiányt, eszünkben sincs, de önök pumpálják enélkül a hiányt, és mégis kevesebb jut például az oktatásra, az egészségügyre, az önkormányzatokra és a szociális kiadásokra.

Képviselő úr, ezt a problémát oldja meg, ne másról beszéljen! Én értem önt, csak ön félrebeszél és mellébeszél. Kérem, revideálja nézeteit e tekintetben sürgősen!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, mélyen tisztelt elnök úr, a szót. Ha megengedi Ipkovich képviselőtársam, a szemlélet kérdésében hadd mondjak pár szót. Ön azt mondta, dinamikus szemlélet kell az önkormányzatoknál. Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértek önnel, hisz az önkormányzati szféra is olyan, mint a gazdaság, alkalmazkodik a feltételekhez, és rugalmasan kell alkalmazkodni, hisz ott sem mindegy, hogyan érvényesül, és hogyan használják fel az adófizetők forintjait, igen hatékony szolgáltatást kell biztosítani. No de, képviselő úr, a 2006. évi költségvetés nem azt mondja nekem, sőt más önkormányzatnak sem, hogy dinamikusan gondolkodjon, hanem egyszerűen elértünk egy státust, elértünk egy finanszírozási szintet a közfeladatok finanszírozásában, és ezeknél több esetben visszalépés van. Én nem tudok a hiánnyal meg a hiány növekedésével dinamikusan gondolkodni, mert, ne haragudjon meg, de ezt nem tudom megoldani. Úgy gondolom, hogy ezt nem engedhetjük meg - és ebben kérem az ön támogatását is, és minden kormánypártiét - ott, ahol közszolgáltatunk.

Az Állami Számvevőszék jelentésében benne van, hogy hol csökken a finanszírozás. Ne tegyék! Ne tegyék, mert úgy gondolom, hogy nem itt kell visszalépni, hanem meg kell keresni az okos gazdálkodásnak, annak a lehetőségét, hogy hol lehet kevesebbet költeni a központi kiadásokban. Ne a végeken spóroljunk, mert azt látom, a kormány nagyon dinamikus a források csökkentése tekintetében az önkormányzatoknál. De mit tesz önmagával? Sajnos nem ezt látom a kormány szintjén. Nem tudják ezt a problémát megoldani. Nem értem és nem látom okát, hogy az igazgatási, sport- és kommunális feladatokra szánt összeget miért csökkentik 10 milliárd forinttal, 83,2 százalékos finanszírozási szintre esik vissza. Ezeket én nem tudom dinamikusan megoldani, de úgy gondolom, ön sem tudja.

Az autópályával kapcsolatban pedig más a véleményem, mármint a finanszírozást illetően, de majd legközelebb lesz módon elmondani.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ipkovich képviselő úr azt mondotta - nem akarok vele ellenkezni, de úgy gondolom, szóvá kell tenni -, hogy költségvetési fedezet van az autópályákra. Igen, ezzel nem értek egyet, mert nincs, a hiány a fedezete.

Képviselő Úr! Azt mondotta nekem, és remélem, nem gondolja komolyan, hogy minden pénzt megér az autópálya. Én azt mondom önnek - és osztom Manninger képviselő úr véleményét -, hogy minden autópálya csak annyi pénzt ér meg, amennyit megér. Mert tudják, ha ez igazából szemlélet, hogy minden pénzt megér, akkor baj van, akkor önök szórják a pénzt. Nem az a kérdés, folytassa-e a kormány az autópálya-építést, mert egyikünk sem olyan ostoba, hogy ne ezt mondja, szükséges, fontos, de ha ez nagyon sokba kerül, akkor kevesebb jut, mondjuk, Békés megyének, és elhanyagolják. Medgyessy Péter megígérte, még sincsen Békés megyében egy lépés sem e tekintetben, hogy gyorsforgalmi úton járjunk, márpedig önök ígérték meg. Nem kívánok ripacskodni, de az ott élő embereknek nagy szükségük van rá.

Nos, úgy gondolom, nem mindegy, hogy mennyibe kerül, és ez a kérdés. És még az a kérdés, hogy miért nincs a költségvetésben fedezete. Miért nincs? A polgári kormány idején volt. Tessenek másképp gazdálkodni! Az sem baj, ha hitelt vesznek fel, mert infrastrukturális fejlesztésre, sőt mi több, autópálya-építésre, közlekedésre szabad hitelt felvenni, de nem biztos, hogy ennyit. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az MSZP építette az autópályát.) Folytatom, majd ön is elmondhatja.

Én arra gondolok, hogy furcsa dolog, szeretném javasolni: jó lenne, ha a az uniós források is ott lennének, és számításba vennék, mikor, mi tud ehhez hozzátársulni.

Barsi Etelka képviselő asszony elmondta, hogy tisztelt kormány, erre önök nem figyelnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Éppen ezért mondom, nincs igaza, ha ezt komolyan gondolta, baj, hogy minden pénzt megér; csak annyit ér, amennyit ér.

Köszönöm.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Államtitkár úr, kérem, ne vegyen rossz néven, nem értem, miért olyan ingerült, kioktat és ugyanakkor dühös. Úgy gondolom, hogy mi nem kívánjuk senkin sem elverni a port, mi csak kérdezünk. És bocsásson meg, kérem, de igazán nem tudhatom, hogy ön mit mondott Dunaújvárosban az uniós források felhasználását illetően.

Államtitkár úr, terítsék ki a lapjaikat, tudjuk, hogy mennyibe kerül, hogyan építenek, mikor építenek, legyen a költségvetésben fedezete, és tudjuk azt, hogy mennyire adósítják el az országot e tekintetben. Mert kérem, arra sem kell kioktatni minket, hogy nagyon fontos az autópálya. Annak idején, a polgári kormány idején nem volt kellő forrásunk arra, hogy többet építsünk. Önök valószínűleg merészebbek, csak nem tudom, hogy ki issza meg később a levét. Ha önök nyílt lapokkal játszanak, és tudjuk, hogy mennyibe kerül majd ez a Magyar Köztársaságnak, akkor azt hiszem, nem leszünk mi sem nyűgösek, és nem fogjuk kérdésekkel bosszantani.

Az meg mégiscsak meglepett, de remélem, szóbotlás volt, hogy mi ki is fizettük. Államtitkár úr, úgy tudom, hogy egyik miniszter sem, sőt a kormányfő sem hozta be a fizetését az autópályák építésére. A Magyar Köztársaság kormánya a Magyar Köztársaság költségvetéséből, pénzéből kifizette az autópályát.

Hogy ezt az önök kormányának kellett teljesíteni? Nézze, annak idején hagyott ránk a Horn-kormány is különböző kiadásokat, sőt mi több, a szekrények tele voltak adósságokkal. (Kárpáti Zsuzsa: Csak a nyugdíjakat nem fizettétek ki!) De kérem, ami volt, volt. Remélem, hogy nem ilyen flegma ön.

Képviselő asszony, dübörög az autópálya-építés. Én őszintén, ha ez tényleg így van, akkor csak azt tudom kívánni, hogy dübörögjön Békés megyében is a 44-es fő közlekedési úton és még sok helyütt az országban. (Kárpáti Zsuzsa: Fog!) Az a baj, hogy Békés megyében nem dübörög, pedig az önök miniszterelnöke megígérte Békés megyében, hogy 2006-ra gyorsforgalmi úton járunk Békéscsaba és Kecskemét között. Én őszintén kívánom, hogy dübörögjön, de azért úgy gondolom, hogy nem dafke kell építeni autópályát, hanem azért, mert megfontoltuk és jól meggondoltuk, mégpedig tekintettel vagyunk a költségvetés teherbíró képességére és az árakra is.

Manninger képviselő úr helyesen mondta, vannak normák az árakra, mégpedig Európában, kár ezt letagadni államtitkár úrnak. Tudjuk azt, hogy mennyibe kerül egy lakás négyzetmétere is általában.

Köszönöm.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Engedjék meg, hogy pár mondatot mondjak Keller képviselőtársam megnyilvánulására. Megdöbbentem, ugyanis arról beszél, ami nincs, mégpedig arról, hogy ez a költségvetés stabil, helyes és jó, és a mi felelős gondolkodásunkat kéri számon. Úgy gondolom, a kormánypártiaknak kell felelősöknek lenni, és úgy gondolom, hogy nagyanyám mondását kell komolyan venni: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! A kormány nem ezt teszi, nem ezt teszi már negyedik éve, bohém, bonviván, csárdáskirálynő, maga mögé dobja a dolgokat, ígérget fűt-fát, igazságosságot, dübörgést, lendületet. Erről mind azért beszél, mert lelkiismeret-furdalása van, és nem teszi.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért, mert túlköltekezik, most már nem a lábunk lóg ki a takaró alól, hanem a derekunk is (Dr. Magda Sándor: Az se baj!), hogy ne legyek csúnya és ne legyek idétlen. Kilátszik sok mindenünk, mégpedig a hiány miatt.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Én Keller képviselőtársamtól azt vártam volna el, hogy a tőle megszokott igazságossággal és szakmaisággal próbálja bírálni és helyre tenni a költségvetés hibáit, mert önök e költségvetésben most már tényleg vagdalóznak. Elvesznek azokból az értékekből, az általános normatívákból, amelyek a közoktatásról, az egészségügyről, a szociális gondoskodásról szólnak. Ez pedig nagy hiba - óriási nagy baj van!

Köszönöm, hogy szólhattam. (Gőgös Zoltán: Gyenge voltál, Misi!)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelenül sajnálom, hogy a miniszterelnök úr eltávozott a helyiségből, és a véleményünk már nem igazán érdekli. Én Békés megyei listás képviselő vagyok, és a napirendünk pedig az, hogy be nem váltott ígéretek. Békés megyében sajnálatos a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, mert Békés megye fogyó, elöregedő, elvándorolnak a fiatalok, és nagy a munkanélküliség. Kilátástalan a fiatal, az iskolás és a gyermek jövője, és ez nem természetes folyamat, tisztelt hölgyeim és uraim, és nem helyes Békés megyében. Mást vártunk, és önök mást ígértek.

Nézzünk egypárat az ígéretekből! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök munkahelyet ígértek, többek között Békés megyében is; óvodafelújítást, iskolafelújítást, sporttámogatást, iskolatejet és gyermekorvosi rendelőt. És tisztelt hölgyek, urak, azt mondták, hogy önök folytatják a polgári kormány otthonteremtési támogatási rendszerét.

És most egy nagyon lényeges kérdésről beszélek. A miniszterelnök úr nem hallhatja, de remélem, átadják neki: azokról, akik soha nem fognak tudni önállóan gondoskodni a saját lakásukról, otthonukról, a szociális bérlakások lakóiról. Kérem, megígérték, hogy folyatják, és nem folytatják a szociális bérlakás programját. Nagyon fájlalom, és kérem, számoljanak el a lelkiismeretükkel, ne a 10-20 milliós beruházásokról és lakásteremtésről, a szociális bérlakásokról is beszéljenek.

Úgy gondolom, hogy több pénzt ígértek az önkormányzatoknak, így több maradna és több lehetőségünk lenne arra, hogy az ifjúságpolitikát helyben is támogassuk. Önök fiskális, restrikciós politikával elvonnak az önkormányzatoktól, ezért kevesebb jut helyben, és különösen Békés megyében a fiatalokra, gyermekekre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez így nincsen jól! Önök előtt van a 2006. évi költségvetés, kérem, az ígéreteiket vegyék komolyan, változtassanak.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tatai Képviselőtársam! Én nem vagyok depressziós, kérem, nézzen rám! Sőt borúlátó sem vagyok. Azért annak minősíteni, mert önökön számon kérem a választási ígéreteiket, ez egy kicsikét furcsán hangzik öntől. Tisztelt Képviselőtársam! Úgy gondolom, hogy négy éve kormányoznak, s a napirend az, hogy az önök fejére olvassuk azt, hogy mit ígértek és mit nem tartottak be. Kérem, pontosan vitatkozzon vele, amit mondtam, hogy Békés megyére igazak-e vagy sem. Kérem, állok elébe!

Amúgy különben, tisztelt képviselőtársaim, hit, remény és (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szeretet.) bizakodás nélkül nem lehetne valaki polgármester és országgyűlési képviselő sem. Én bízom, bízom a változásban és a jobban. Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm az MDF-nek a felajánlott 5 percet.

Tisztelt Ház! Ma arról kell tanácskoznunk és arról tanácskoztunk egész nap, hogy mit ígértek és mit nem tett meg a jelenlegi kormány. Dicsérni nem a mi dolgunk, bocsássanak meg, mert ezt megteszik önnönmagukról, komoly állampénzen, bár meg kell mondanom őszintén, hogy vannak olyan dolgok a kormányzásuk alatt, amelyeket nagy kínnal most sikerült elindítani. Aztán, hogy helyes lesz-e vagy sem? Mi bízunk benne, hogy igen.

Viszont egy dologról nem beszéltünk ma, tisztelt hölgyeim és uraim, amit ez a kormány nem ígért, de iszonyúan teljesített. Tisztelt hölgyeim és uraim, nem beszéltünk arról, hogy tönkre teszik az államháztartást és a Magyar Köztársaságot eladósítják. Ezt hagyják a fiataloknak örökségül, és úgy gondolom, ez nem jó és nem helyes. Fölélik a jövőt. Azt mondták, hogy előrébb hozzák a jövőt. Előrébb hozták, tisztelt hölgyeim és uraim, a pénzügyekben. Mégpedig úgy, hogy elfogyasztották, megették a jövő lehetőségeit is, tisztességes államadósságot és hiányt hagyva a fiatalokra. És tudják, hogy ez miért gond? Azért gond, mert ez szűkíti a lehetőséget majdan a tekintetben, hogy többet, jobbat adjunk és adjanak majd, akik változtatni kívánnak ezen, az elkövetkezendő generációknak, fiataloknak, gyerekeknek, családoknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát ma arról próbáltam még egy percben szólni, hogy van egy ígéret, vagy nem volt ígéret, de önök túlteljesítették: mégpedig az államadósságot és az államháztartás hiányát. Ez rossz dolog, ezt fájlalom.

Köszönöm, hogy szólhattam.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét, miután valószínűleg utoljára szólok, és bocsánatot kérek érte, de el szeretném mondani, hogy van egy kisváros az Alföldön, Szarvasnak hívják, és van egy öreg temploma, az ótemplom. Annak az oltára felett a szószéken van egy táblakép, a táblaképen 280 éve egy üzenet van rögzítve, mégpedig a képen egy fa van, amely mellett egy kertész öntözőkannával áll, és egy lelkész-tanító könyvvel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy üzenet, mégpedig az az üzenet, hogy a fiatalokról, a felnövekvő generációról, a gyermekekről gondoskodni kötelesség, tisztesség, és úgy gondoljuk, hogy az emberi élet értelme. Tisztelt Kormánypártiak! Ezt a felelősséget ajánlom a figyelmükbe, tegyék, tegyék, hogy ezt az üzenetet önök is végrehajtsák és megvalósítsák.

Köszönöm, hogy szólhattam.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Bocsásson meg, de nem értem, ön miről beszél. Ugyanis azt mondja, hogy javuljon a közoktatás és az önkormányzatok pénzügyi helyzete. Tisztelt államtitkár úr, a 2005-ös költségvetést bázisul véve önök az önkormányzati szövetségek véleménye szerint visszavettek és csökkentették a normatívákat 69 milliárddal. Most, elnök úr, arról szeretnék beszélni, ami nincs még beterjesztve, hiszen megszereztem szocialista, kormánypárti képviselőtársaimtól a módosító csomagjukat. A “csomagö egy lapból áll. Ebben az egy lapban igen, visszaadnak az elvett pénzből 30 milliárdot, de a következőképpen. A művészeti alapoktatásnál - és megvan a kormánypárti megjegyzés is - az első félévre adják vissza a művészeti iskoláknak a normatíva visszanövelését. Tetszenek érteni? Első félévre. Önök féléves költségvetést készítenek?

Aztán hadd folytassam tovább az igaztalanságokat! A közalkalmazottak bérfejlesztésének fedezetére, tisztelt hölgyek, urak, 15 milliárdot szánnak. Mi ennek a költségvetési forrása? Hát önök ezt csodálatosan megoldották! Mégpedig abból a 3 százalékból, amit zárolnak nálunk. Hát egy pénzt hányszor akarnak elkölteni, tisztelt képviselőtársaim? Megbocsássanak, de egy forintot csak egyszer lehet elkölteni! Önök elvesznek az önkormányzatok, mondjuk, 100 forintos normatívájából 3 százalékot. Ezt meg sem kapjuk. Visszaadják, hogy fizessük ki a bérfejlesztést. Hát micsoda ez, ha nem szélhámosság? Sőt, a kártyavárnál is rosszabb! Tisztelt hölgyek, urak, ez a módosító csomag még nincs a tisztelt Ház előtt, és erről beszélnek önök reggel óta. És az államtitkár úr azt mondja, hogy ezzel javulni fog a közoktatás? Hát ne vicceljen már! Hát elvontak belőle 69 milliárdot! Miről beszélnek? Egyáltalán őszinték önök?

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Úgy gondolom, hogy az előttem szóló Kovács Tibor képviselő úr elfelejti azt, hogy, tisztelt képviselő úr, kormányon vannak. Úgy gondolom, hogy nem megalapozott módosító javaslatokat kell beadni, hanem tisztességes, a közt szolgáló állami költségvetést kell a kormánypártiaknak készíteni és az önök kormányának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy színjáték folyik itt önöknél. Gondolják csak el, hogy egy-két normatívát, ami súlyosan fogja érinteni a közszférát és az embereket… - önök vállalják, hogy az egész ország önökkel szembejön, és idejönnek a térre tüntetni. Miért kell ez? Miért teszik? Utána a háttérben megállapodnak, és azután visszajátsszák, visszaemelik, javítják valamelyest. Minek ez a színjáték, tisztelt képviselőtársaim? Önök vállalják azt, hogy szembemennek a sok ellátottal, az intézménnyel, az időssel? Nagy baj lehet, ha ezt a színjátékot önök vállalják, ugyanis a következőről lehet szó, tisztelt képviselőtársam, mégpedig arról, hogy elfedik ennek a költségvetésnek, a beterjesztett állami költségvetésnek az igazi gondját. Harrach Péter miniszter úr, képviselőtársam nagyon helyesen mondta, óriási baj van, hogy ha már önök ehhez a színjátékhoz is ragaszkodnak, mégpedig ahhoz, hogy utána majd visszajavítják azt, amit előzőleg, mondjuk, elharmadoltak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, tegyék a dolgukat, és ne színjátékot, hanem tisztességes és végrehajtható, sőt mi több, gazdálkodó állami költségvetést terjesszenek be, és ne arról beszéljenek, ami fikció. És fejezzék be ezt a színjátékot, amit önök végeznek!

Köszönöm szépen.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Fél perc és befejezem. Hadd mondjam el azt, államtitkár úr, hogy a módosító javaslataink szimbolikusak. Ha nem tudná, az ellenzéknek nincs más szerepe, mint hogy figyelmeztessen azzal a szándékkal, hogy annak idején mit ígértek önök a választásokkor, mit ígértek például a kormányprogramokban, és mit ígért a miniszterelnök úr, amikor Békés megyében járt.

Tisztelt Hölgyek Urak! Az én személyes módosító indítványom és Domokos László képviselőtársamé arról szól - miután reménytelen, és tudjuk, hogy nincs rá pénz, államtitkár úr, mert naivak nem vagyunk -, hogy emlékeztessük önöket arra, hogy megígérték Békés megyében a 44-es főközlekedési utat, hogy a kormányprogramban iskolafelújításról, óvodafelújításról beszéltek, és beszéltek a szociális bérlakásokról. Ezt mind megszüntették, és nincs lehetőség.

Most, amikor önök negyedik éve kormányoznak, szeretnénk fölhívni a figyelmüket, hogy ezt önök mind megígérték, és realitásuk nincs a mi javaslatainknak. Ha valaki azt gondolja, hogy nekünk nincs realitásérzékünk, akkor, kérem, úgy gondolom, hogy rosszul gondolkodik. Kérdezem önöktől, mire javasoljunk, amikor az égben van a költségvetési hiány, amikor az uniós elmarasztalásokat kapjuk sorba-sorba az önök állami költségvetése miatt, és úgy gondolom, hogy meg kell kérnünk ezekkel a módosító indítványokkal önöket arra, hogy nézzenek szembe a tükörrel, hogy mit beszélnek, mit mondanak - és sokszor nem igazat -, hogy dübörög a gazdaság, és egy apró javaslatra sincs lehetőség.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Erről szól a történet. Szálljanak le a realitás talajára!

Még egy mondatot engedjenek meg. Göndör képviselő úr, nem a gazdaságról tárgyalunk ma, hanem az állami költségvetésről, az államháztartásról. Az pedig - és nem festjük feketére az eget - nagyon nagy gondokkal küzd, az önök munkája kapcsán.

Köszönöm szépen.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Itt van még Vojnik Mária államtitkár asszony. Szeretnék önnel azért pár gondolatot váltani, hisz Horváth Zsolt képviselőtársam fontos, az egészségügy érdekében követendő változásokat szorgalmazott.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy gondolom, nem igazán van a helyén, hogy a probléma kezelését az ellenzéktől kéri számon. Tisztelt államtitkár asszony, remélem, nem veszi rossz néven, de úgy gondolom, az ön tárcája és az ön kormánya kell hogy ezeket a gondokat rendbe tegye. Úgy gondolom, hogy nem mi csináljuk a problémát, önök csinálnak sok esetben a költségvetés kapcsán problémát, mégpedig azért, hogy majd számon kérjék rajtunk, oldja meg az ellenzék. Ez nem működött 15 éven keresztül, és nem hiszem, hogy 2005-ben ezt illik önöknek rajtunk számon kérni.

Még egypár gondolatot hadd mondjak. Képviselőtársam és a kabinetje azért javasolta a hűségjutalmat, mert, tisztelt államtitkár asszony, az egészségügyben dolgozó ápolónőknek és szakdolgozóknak önök ez megígérték. Eltelik a négy év, itt a negyedik költségvetés, és önök nem teljesítik ezt az ígéretet. Épp ezért úgy gondolom, hogy fontos kérdésről van szó, és egy ilyen szócsata méltatlan a hűségjutalom kérdéséhez, amit, hangsúlyozok még egyszer, önök ígértek meg.

Még egy dolog, államtitkár asszony; a 2005-ben benyújtott törvényjavaslatban, ami 2006-ra vonatkozik, a következő dolog történt. Hogy az ön szakmai kifejezésével éljek, amputáltak nagyon sok normatívát, többek közt az egészségügyben, a közoktatásban és a szociális területen is. Most azt kéri számon rajtunk, hogy az ellenzék varrja vissza, vagy önök nagyon jó javaslattal egy rövidebb lábat, de visszavarrnak a normatívákhoz. Államtitkár asszony és Göndör képviselő úr, komolyan gondolják azt, hogy amit önök amputáltak, azt nekünk kell visszavarrni? Hát hogy gondolják ezt?! Önöknél van a tű, és önök csinálták az amputációt is.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Kékesi képviselőtársam arra ösztönzött, hogy szóljak, mégpedig azért, mert úgy gondolom, hogy azt tényként kell rögzíteni, hogy a növekvő foglalkoztatottság helyes és jó dolog. Magyarország ezen az úton van. Nem tudom, mennyi köze van a kormánynak hozzá, de jó dolog, tudniillik kevesebb eltartott van. Így igaz? Többen fizetnek különböző járulékokat. De a munkanélküliség jelenleg ezen a szinten nagyon-nagyon rossz dolog. Sőt, mondok mást: aki a munkanélküliség kenyerét eszi, az depressziós, az betegedik, és jön a társadalombiztosításhoz különböző ellátások kapcsán is; és nem jó, mert a családok nincsenek biztonságban.

Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy az átlagok sok mindent elfednek. Tény, hogy Magyarországon 400 ezer munkanélküli van, és ez a létszám nőtt, és ez nem jó dolog, és amit önök tettek vagy tesznek, úgy gondolom, kevés. Többet kellene tenni!

Miért mondom azt, hogy az átlagot sok mindent eltakarnak? Tisztelt Képviselő Úr! Vannak az országnak bizonyos területei, ahol lehetősége sincs: többek közt Békés megyében vagy az Észak-Alföldön, vagy Dél-Alföldön, vagy Dél-Békésben. Nézze, nincsenek munkahelyek! Ezért szükségeltetik ezekkel a térségekkel külön foglalkozni. Úgyhogy úgy gondolom, helyes az, ha a foglalkoztatottság nő, viszont nagyon rossz dolog, ha a nő a munkanélküliek száma.

Mindent meg kell önöknek tenni, hiszen az önök kezében van a kormány, önök kezében van a lehetőség, hogy a munkanélküliséget csökkentsék, mégpedig aktív eszközökkel, tisztelt képviselő úr, de nem úgy, ahogy a passzív eszközökkel most tették, hogy télre meghirdetik a közmunkát. Ne haragudjon meg, de ez teljesen választási közmunkaprogram, ráadásul ebben a közmunkaprogramban, képzelje el, föl kéne élni a jövő évi szociális… - amire nincs még törvény sem, meg kéne előlegezni az önerőhöz. Önök ugyanakkor azt mondják, hogy nem kerül egy vasunkba sem. Dehogynem, tisztelt képviselő úr! Nem támogatja a tisztelt kormány a közhasznú munkákat 100 százalékban. Az a javaslatuk, hogy vegyük előre a jövő évi pénzt, és költsük el már az idén. Mi ez, ha nem púder?

Szóval, sok mindenkor megtapasztalható és nyomon követhető ez a kártyaváras intézkedés meg ez a kapkodás, de úgy gondolom, hogy a lelkiismeretük valószínűleg a helyén van akkor, amikor észlelik, hogy sürgősen tenni kell valamit. Én ennek tudom be azt is, hogy télen rendelik el a közmunkákat. Úgy gondolom, hogy télen a városokban, a településeken, falvakban nem lehet közmunkát szervezni. Gondolják át! Köszönöm.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Török Zsolt képviselőtársam az imént olyan szépen beszélt, mondhatnám úgy is, hogy hurráoptimista. Sok mindent mondott, bevallom őszintén - és én drukkolok a Magyar Köztársaságnak -, a négy év alatt elért ez a kormány is pár eredményt, és azt hiszem, az helyes dolog. (Török Zsolt: Szavazz az MSZP-re!) De, képviselő úr, nagy baj van a 2006. évi költségvetési törvényjavaslattal, iszonyú nagy baj van (Tatai-Tóth András: Már megint!), úgy rossz, tisztelt képviselő úr, ahogy van, érzésem szerint. És higgye el, nem irigykedem önökre, hogy ilyen nagy bajban vannak, mert ez nekem sem jó, és nem tudok örülni neki, sőt a Magyar Köztársaság tízmillió állampolgára sem.

A kérdést fel kell tenni: miért nem jó ez a 2006. évi költségvetés? Tisztelt Képviselő Úr! Azért, mert túl sok a vesztes - ön erről nem beszélt -, túl sok helyről von el és sanyargat, többek között az önkormányzatoktól, az oktatástól, az egészségügytől és szociális ágazattól. Nade, képviselő úr, választ kell arra a kérdésre is adni, hogy miért van ez így, négy éve kormányoznak, és úgy érzem, még most is kapkodnak. Nézze, itt van ez a száz lépés egyszerre. Tisztelt képviselő úr, ne haragudjon meg, de úgy gondolom, hogy lépkedni csak egymás után szabad, mert ha az ember összevissza kapkod a lépésekkel, akkor orra bukik. Ez történt meg érzésem szerint a 2006. évi költségvetésnél.

Aztán úgy gondolom, hogy ez a száz lépés is meg sok egyéb más szétzilálja, szétrángatja az állami pénzügyeket. Erre nagyapám azt mondta, hogy fiam, ha szekérrel valahová el akarsz jutni, akkor a szekér elé köss lovat, de arra nagyon ügyelj, hogy a lovak egyfelé menjenek. Úgy gondolom, hogy ez a száz lépés is úgy néz ki, mint az ország szekere, elé kötöttek lovat, körbekötötték, ráadásul még a bakon is több, legalább kettő kocsis van, aki összevissza beszél, és ezt a szekeret önök most ezzel a 2006. évi költségvetéssel összevissza rángatják.

Apám pedig azt mondta, fiam, legyen mindig célod és terved, csak egyszerre egy dologhoz fogj, mert úgy gondolom, hogy egyszerre csak egy lehet fontos, mert ha minden fontos, akkor sehova se érsz el. No, ez a baja a 2006. évi költségvetésnek.

Köszönöm szépen.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatos ajánlással szeretnék lobbizni, és azt az ajánlást szeretném elővenni, amelyet a délelőtt folyamán szereztem meg, a koalíció önkormányzati csomagját, amelyben 30 milliárdot kíván visszajuttatni abból az önkormányzati finanszírozásból, amelynek egyik lábát amputálta a tisztelt kormánypárti költségvetés.

Az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a 30 milliárd kevés. Nem tudom, államtitkár úr és a kormánypártiak olvasták-e azt a 16 oldalas, önkormányzati szövetségek által aláírt állásfoglalást, amely a 2006-os önkormányzati költségvetési törvényjavaslatot úgymond elutálja, és azt mondja, hogy 69 milliárdot vontak ki 2005-ben és 2006-ban az önkormányzatoktól.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Szeretném minden kormánypárti képviselőtársam és a kormány figyelmébe ajánlani azt a hét önkormányzati szövetséget, amelyik aláírta ezt az állásfoglalást, és komolyan, 16 oldalon keresztül érvelnek a tekintetben, hogy miért rossz a 2006-os önkormányzati finanszírozás. Tudom, hogy Jutka néni a Bethlen Gábor utcából meg fogja tőlem kérdezni pénteken a piacon, hogy ugyan, Mihály, nagy gond ez a kutya hiány, de egyáltalán, miért van ennyi hiány, illetve miért ilyen nagy a hiány. És azt is meg fogja kérdezni, hogy 2005-höz képest a hiánycél nő 2006-ra, tehát többet terveztek tisztelt képviselőtársaim, és a finanszírozás 2005-höz viszonyítva viszont csökken az önkormányzati normatívák esetében. Még egyszer elmondom, hogy nyilvánvaló legyen: a hiánycél nő 2006-ra az ez évi tervezett költségvetési hiányhoz képest, ugyanakkor a finanszírozás csökken a normatívákban. Miből van a hiány, miért ennyi a hiány, és miért ilyen kevés a pénz az önkormányzatoknál?

Köszönöm, hogy szólhattam.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselőtársam arroganciája és a téma bagatellizálása, sőt másra mutogatása azért felháborít. És ezért kértem szót, tisztelt elnök úr, mert úgy gondolom, hogy az előző napirendnél is, amikor arról volt szó, hogy tisztességes költségvetés kellene az ORTT-nek, és ez függvénye a médiatörvény módosításának, akkor önök másra mutogatnak. Kérem, ne vegye a kormány rossz néven tőlem, de úgy gondolom, hogy három és fél éve önök kormányoznak, és ha önök is azt mondják, hogy rossz ez a médiatörvény, akkor miért nem terjesztették be a tisztelt Ház elé.

Hivatkozik tisztelt Szabó képviselő úr mindenféle meghívásokra, egyeztetésekre. Hol a törvényjavaslat? Elmondom, miért, bár nem vagyok gonosz (Göndör István: Nana!), de elmondom, hogy miért nem terjesztik be, tisztelt képviselőtársaim. Azért nem, mert ez a rossz médiatörvény önöknek kifejezetten jó, és szolgálja az érdekeiket. Ezért nem kívánják beterjeszteni, és mindenféle egyeztetés hiánya miatt vagy arra való hivatkozással be sem terjesztik, és azt mondják, hogy nincs konszenzus ebben a kérdésben.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Úgy gondolom, fontos a politikai konszenzus egy törvényjavaslat esetében, de a legfontosabb a parlament konszenzusa. Ha önök egy jó törvényjavaslatot benyújtottak volna, akkor nyilvánvalóan lehetséges, hogy találkoztak volna bizonyos szempontok, érvek, elképzelések a tekintetben, hogy ezt az önök által rossznak minősített médiatörvényt megfelelő módon ki lehetne javítani. Úgy gondolom, Szabó képviselőtársam, helyesebben az albizottság elnöke igyekezett ránk passzírozni, az Országgyűlésre, hogy az Országgyűlés felelőssége az, hogy az ORTT nem tud jól gazdálkodni. Hát én úgy gondolom, ez nem elsősorban a mi felelősségünk, hanem a tisztelt kormánypártiaké, a kormányé, mert be kellett volna nyújtani e tekintetben is törvényjavaslatot.

S mondom, élek azzal a sanda gyanúval, hogy nem kívánnak benyújtani három és fél után, inkább mutogatnak arra a politikai konszenzushiányra, amely szerintem nem biztos, hogy szakmai kérdésekben hiányzik, és ennek megvan a konkrét oka. Azért ismétlem el, mert úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ezt a nyilvánosság is megismerje, mert nem szolgálja a szándékaikat a médiatörvény módosítása. Miért nem szolgálja? Ezen is gondolkozzunk el! Lehet, hogy nincs igazam, de el szeretném mondani. Úgy gondolom, hogy ha az ORTT finanszírozásához az állami költségvetés, az aktuális kormány biztosít forrásokat, akkor ez egy áttételes befolyásolási lehetőség. Így van? Hiszen az aktuális kormány finanszírozza az ORTT-t - holott a parlamentnek kellene! Önök a többségükkel elrendezik azt, hogy megkapják a szükséges forrást, még ha azzal esetleg nem is jól gazdálkodnak.

A költségvetési bizottság ORTT albizottságának ülésén elhangzottak olyan javaslatok, amelyek, úgy gondolom, az ORTT részéről is meggondolandók. 2001 óta, még ha ez így is volt, a parlament dolga és felelőssége, hogy ne tűrjön törvénysértést a gazdálkodásban sem. Aztán sorolhatnám még az okokat, amelyeket nem biztos, hogy jól látok, de azt már erősen feltételezem, hogy nem áll szándékukban megváltoztatni három és fél év után sem.

El kell mondani itt, a nyilvánosság előtt és a parlament előtt, hogy az ORTT költségvetése és ezzel kapcsolatos pénzügyi gazdálkodása, tehát a 2006-ra benyújtott költségvetési javaslat is rossz. El kell mondani azt is, hogy a médiatörvény, úgy, ahogy van, rossz. Nem én mondtam, önök mondták, engem elsősorban a pénzügyi kérdések érdekelnek. No, de miért nem teszi a dolgát az aktuális kormány? Ön, Szabó képviselőtársam, beszél mindenről, mindenféle borítékról és bélyegről, de arról nem, és azt elfelejtette a nyilvánosság előtt szóba hozni, hogy nincs beterjesztve a kormány részéről a médiatörvény javítását célzó, átgondolt, konszenzusra törekvő törvényjavaslat. Önök ezt elmulasztották, és az a vélekedésem, hogy okkal mulasztották el.

Nagyon sajnálom és fájlalom, hogy Sági képviselőtársam javaslatait leflegmálja, holott tételesen lehetne azokra válaszolni, ha ön másképp gondolja. De ön nem gondolja másként, mert tudja, hogy Sági képviselőtársamnak a szakmai kérdésekben is igaza van, és megpróbálják elkerülni, kikerülni ezt a kérdéskört.

(18.40)

Úgy gondolom, ha az Unió jogharmonizációját el kell végezni a törvény kapcsán, akkor szorítkozzanak csak arra, és ne terjeszkedjenek túl, és terjesszék be a médiatörvény teljes változtatásának és felülvizsgálatának javaslatát. Ez pedig, szeretném még egyszer elmondani, a mai napig hiányzik. Úgyhogy, kérem, ne mutogassanak a felelősséget illetően, Szabó képviselő úr, ne ingereljenek minket. Minek? Felesleges. Önök kormányoznak, és ha kormányoznak, akkor van kormányzati felelősség is. Tegyék a dolgukat! Eddig nem tették. Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiból.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem kívánok e kérdésben tovább vitatkozni, de azért azt meg kell jegyeznem, tisztelt Szabó képviselő úr, hogy hol a javaslat, mikor tették le - megvannak erre a Ház szabályai. Önök nem terjesztették be.

Ha már odáig elmegy, hogy ez minket szolgál: ugyan, képviselő úr, nem hiszem, hogy színjáték helye a tisztelt parlament, e kérdéskörben, úgy gondolom, komolyabban kellene önnek is viselkednie. Nem terjesztették be, mert érdekeiket szolgálja, nem teszik meg azt, amit megtehetnének. Pláne, ha úgy gondolja, hogy az előző kormánypárt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség érdekeit szolgálná a médiatörvény, akkor meg a politikai szándék is meglenne a tekintetben, hogy benyújtsák. Nem tették meg, mutogatnak. Elő a farbával! Nincs bent! Tartsák be a Házszabályt, terjesszék be, és lehetőleg törekedjenek konszenzusra némi alázattal.

Köszönöm, hogy szólhattam.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy elnök úr ismételten meg fog minket korholni, személy szerint engem is, de bocsásson meg, kérem, államtitkár úr mondott egy fontos kijelentést e tisztelt Házban, és úgy gondolom, hogy ez némi magyarázatra szorul. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondta, hogy jelen van egyszerre az önkormányzatokban a pazarlás és a szegénység.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én napestig tudnám sorolni azt, hogy az önkormányzatoknál hol van jelen a szegénység, különösen most, az önök kormányzása alatt. De azt nem tudnám felsorolni, kérem, segítsen hozzá, hogy hol folyik pazarlás az önkormányzatoknál, ugyanis úgy gondolom, hogy ez arculcsapása az önkormányzatiságnak, hiszen önök feladatokat is tűznek emellé, többek között említem képviselőtársaim béremeléssel kapcsolatos problémafelvetését.

Tehát kérem önt, tiszteljen meg minket azzal, hogy a pazarlás kérdéskörét fejtse ki.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy nagy baj van, ha egy költségvetésben, amelyben a béreket meg kell állapítani és normatívákat kell megállapítani, a kormány zárol összegeket. Mégiscsak borzasztó az, hogy már az el nem fogadott költségvetésben zárolnak. Tessék mondani: miért van szükség rá? Egyáltalán, kibújik a szög a zsákból, hogy nincs megfelelő forrás az önkormányzatok finanszírozására. Egyszerűen pótcselekvés, és önök tartalékolnak arra pénzt, amire nem lehet. Meg sem adják a pénzt, és ebből már elvesznek 3 százalékot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy baj van az önkormányzatok finanszírozásával, ha a kormány ismételten zárolni kíván. Szíveskedjenek sürgősen eltörölni!

Köszönöm szépen.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Domokos László képviselőtársammal az agrárkutatás érdekében nyújtottunk be módosító indítványt. Tisztelettel kérjük önöket, hogy a szarvasi Haltenyésztési és Öntözési Kutató Intézet érdekében szíveskedjenek az agrárkutatáshoz forrásokat biztosítani. Annyit hadd mondjak el, hogy egy jó hírű intézményről van szó, haltenyésztés, genetika, öntözés, vízgazdálkodás, fajtakísérlet, és hadd említsem még meg az energiafű kérdését is, ez is ehhez az intézményhez tartozik.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt Államtitkár Urak! Az intézmény a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozik, és olyan engedélyt kaptak, hogy túléljék a nehéz pénzügyi éveket, hogy értékesítsék az állami vagyont, értékesítsék telkeiket, területeiket és vagyonukat. Úgy gondolom, hogy nagyon rossz a tendencia. Ha nem teszik ezt, akkor teljesen leépülnek, és a megszűnés felé haladnak.

Éppen ezért kérem önöket, hogy ezt a pótcselekvést segítsenek megszüntetni, ne tegyék azt, hogy eladják az állami tulajdont, eladósodjanak vagy feléljék. Úgy gondolom, hogy kérnem kell ismételten önöket, tisztelt kormány, állítsák le ezt a folyamatot, és segítsék a kutatás fenntartását Szarvason, a Haltenyésztési Kutató Intézetben.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért azt leszögezhetjük, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot képviselőtársaim szerint is, ahogy megfogalmazták, unokáink is fizetni fogják. A hiány pedig kormányzati kompetencia, azt jó tudni, és a kormányzat felelőssége is, államtitkár úr. Jelenleg a hiány elég tisztességes mértékű. De beszéljünk a máról, hiszen a 2006. évi költségvetés nemcsak a mát, hanem a jövőt jelenti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt szeretném mondani, hogy hiányzik az állami költségvetésből a 44-es fő közlekedési út. Ez azért fontos, mert Békés megyét, minden képviselőtársam kerületét érinti e fontos út, amely a gazdasági revitalizációhoz lenne szükséges, és hiányzik a 2006. évi költségvetésből. Unos-untalan el fogom mondani, hogy Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a választási kampányban megígérte, hogy 2006-ra Békéscsaba és Kecskemét között gyorsforgalmin fogunk közlekedni. Nagyon sajnálom és fájlalom, hogy a kormány el sem kezdi 2006-ban a 44-es fő közlekedési utat, holott nagyon fontos lenne az ott élő emberek életéhez, a gazdaság fejlődéséhez, mert a gazdaság revitalizációjához, Békés megye gazdaságának élénkítéséhez útra van szükség, mégpedig a 44-esre.

Kérem önöket, miután nem támogatták Békés megyei képviselőtársaim módosító indítványát, a kormány fontolja meg, és a 44-es fő közlekedési utat tegyék a következő évben a kezdő utak közé. Ez ügyben szeretnék lobbizni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy a helyi közoktatásban nem az a kérdés, amiről itt ma szó folyt, amiről beszéltek, hanem délelőtt kitárgyaltuk; mégpedig azt, hogy a közoktatás, legyen alapfokú vagy középiskolai, állami közfeladat. Ezt a közfeladatot az állami költségvetés nem finanszírozza le teljes egészében, és különösen az önök kormánya a béremelések tekintetében. Az önkormányzatoknak kell kiegészíteni 10, 15, 25 százalék erejéig, ami nem tartható, mert a települések ezért kénytelenek bezárni iskolát, kénytelenek pedagógust elbocsátani, és eladósodnak. Ezt a kérdést kell rendbe tenni a magyar közoktatásban és a helyi önkormányzatok finanszírozásában.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Tállai András tapsol.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelenül szomorú vagyok, hogy ez a törvény a Ház elé került, ugyanis a következőről van szó. Eltelt négy év, hogy a parlamentben tárgyaltunk arról, hogy hogyan állunk - akkor is elmondtuk az aggodalmainkat, és nem történt semmi.

Nem történt semmi négy éven keresztül, és egyet kell értenem Soltész Miklós képviselőtársammal és dr. Salamon képviselőtársammal: nem beszélni, cselekedni kellene. Eltelt a négy év, és nem tett a parlament és a kormánytöbbség semmit ebben a dologban.

Én úgy gondolom, hogy ez a törvény megszégyeníti a tisztelt Házat, mégpedig azért, mert úgy telt el négy év, hogy nem történt semmi azoknak az érdekében, akik rászorultak, és gondolok itt elsősorban a megváltozott munkaképességűekre, a mozgáskorlátozottakra és a fogyatékkal élőkre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ők is magyar állampolgárok, és nekünk mint parlamenti képviselőknek és a kormánypártiaknak, gondoskodnunk kellett volna, többet; többet, mert önök mindig azt mondták, hogy jól mennek a dolgok. S kiderül most négy év után, hogy nem mentek jól a dolgok ebben a tekintetben sem. Ugyanazok az emberek, mint mi, gondjaik mellett pedig segítségre szorulnak. Én úgy gondolom, hogy lelkiismeret-furdalása lehet a mostani kormánypártoknak.

Egyetértek Béki Gabriella képviselő asszonnyal, aki mindig hangoztatta a különvéleményét. De, tisztelt hölgyek, urak, megint csak a szó; megint csak a szó, és nem a cselekedet! Ugyanis, Béki Gabriella kormánypárti képviselőtársam, meg kellett volna értetni a kormányával, amelyikkel koalíciósak, hogy cselekedni kell. Én nem kételkedem az ön tisztességében, empátiájában, és nem kételkedem abban, hogy együtt érez azokkal, akiknek meg kell élni hétköznaponként, hogy nem tudják megközelíteni a közhivatalokat, és nem egyenlő bánásmódban van részük.

Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy miután nem sikerült teljesíteni négy év alatt az elvárásokat, az általunk és a tisztelt Ház által megfogalmazott feladatokat, ezért most hátrébb toljuk. És képviselő asszony, aki az ellenzéki padsorokból megfogalmazta a véleményét, ha csak egy-egy intézményt tervez be ez a törvényjavaslat, különböző időpontokban, tessenek már elmondani, hogy abban a kisvárosban, ahol élek, hogyan fogjuk ellátni az állampolgárokat tisztességgel, becsülettel, ha ott szeretnénk.

Elmondok egy-két példát, amit gyakorló polgármesterként az elmúlt négy év alatt nem sikerült megoldanom. Hadd soroljam! A városházát még rokkantkocsival, mozgáskorlátozott-kocsival meg lehet közelíteni, hiszen a rendőrségnek van ilyen, és a folyosó összekötött, de már az okmányirodába az emeletre nem lehet felmenni, nem volt rá pénzünk. Tudják, miért nem volt rá pénzünk? Azért, mert a költségvetésben az alapfeladatainkra fogyott el minden állami támogatás, és minden helyiadó-bevétel. Emlékeznek rá, 50 százalékos béremelést kellett fizetnünk, három hónapig meg is kaptuk, és utána négy éven keresztül nem.

Gondolják el, hogy okmányirodánk is van, és oda el szeretne menni a mozgáskorlátozott, a megváltozott munkaképességű, a fogyatékkal élő - nem tud elmenni. Le kell mennie a hivatalnoknak, és ott kell kisegíteni őt, míg a többiek ott verik az asztalt. Gondolják el, hogy a fogorvosi rendelőnk, amely korábbi építési hibák miatt véletlenül az emeleten van, egy padlástérben - nem tudnak felmenni a mozgáskorlátozottak. Sorolom tovább, az általános iskolánk: a Fő téri általános iskolánkban ha egy ilyen gyerek van, nem tud közlekedni, és nem tud felmenni az emeletre sem, mert pályáztunk volna, és nem kaptunk rá pénzt.

Idősek átmeneti otthona. Tisztelt hölgyek, urak, csak mentővel tudnak bemenni - ők ott elbírják, a gondozóasszonyok nem. Az idősek napközi otthonában szintén nincs megoldva az akadálymentes közlekedés. És itt a háziorvosi rendelő. Tisztelt hölgyeim és uraim, nem tudom, hogy tudják-e, hogy a háziorvosi rendelőket általában nem lehet megközelíteni azoknak az embereknek, akik fogyatékkal élnek; nem tudják megközelíteni. Sok helyütt vannak magánrendelők, lakásokból kialakítottak, de a községi, a városi háziorvosi rendelőket sem lehet megközelíteni.

Egy nagy sikerünk volt, ezelőtt négy évvel: a szakorvosi rendelőben a sebészet az emeleten volt, a mentősök is úgy vitték fel a sérült embereket, és sikerült egy liftet beépíteni, hosszú idő után, de 50 évig úgy használták. De aztán már nem is emlegetem, hogy a moziban, a múzeumban, a családsegítő központban, az autóbusz-megállóban nem lehet közlekedniük, és egy kisváros még a toaletteket sem tudta megoldani e tekintetben. Azért mégiscsak borzasztó, nem? Gondolják végig! És akkor erre föl, önöktől kapunk egy törvényjavaslatot.

A pályázatról is hadd szóljak néhány szót! Igen, úgy gondolom, közös állami feladat, hogy az akadálymentesítéssel is megteremtsük az esélyegyenlőséget a fogyatékkal élőknél a mozgásokban is, de ha ezt pályázattal kell megoldani, tisztelt hölgyeim és uraim, sose lesz vége. Ilyenkor mindig szubjektív elemek keverednek, és tudom, hogy nagyon sok kormánypárti településnek volt lehetősége és alkalma egy-két apró, hangyányi lépést tenni ez ügyben, de nekünk, nem kormánypárti képviselőknek nem nagyon volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nincs eredmény, e tekintetben is van törvény. Én úgy gondolom, hogy rossz lehet az önök lelkiismerete, kormánypárti képviselőtársaim, de sajnos nekem is, mert úgy gondolom, hogy nem adtak lehetőséget, hogy többször szóljak, bár tettem. Nem tudom, hogy mit fogok mondani például ezen a héten, hiszen a szarvasi mozgáskorlátozottak egyesülete meghívott, és majd számon kérik rajtam, úgy is mint polgármesteren, úgy is mint kistérségi elnökön, hogy miért nem tettünk többet. Csak elnézést fogok tőlük kérni, ahogy kérem önöket is, legközelebb ehhez a kérdéskörhöz több empátiával, alázattal szíveskedjenek hozzákezdeni, és tegyünk meg mindent azért, hogy Magyarországon azok az emberek, akik megváltozott egészséggel élnek, fogyatékkal élnek, ezt ne érezhessék. És kérem önöktől, hogy ne éreztessék, mert ez becstelen és tisztességtelen dolog. Én úgy gondolom, hogy próbáljanak elszámolni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a lelkiismeretükkel.

A miniszter asszonyt is meg kell ez ügyben szólítanom: én tudom, hogy az ő empátiája is mértékadó, tisztelem, becsülöm emiatt, de megvallom őszintén, az embert nem az ilyen irányú vélekedései minősítik, hanem az érdekérvényesítő képessége. Az elmúlt négy évben ez az érdekérvényesítő képesség a civil szervezetek, a minisztérium és a kormány részéről is nagyon csekély volt. Kérem, fogadják el ezt a bírálatot - nem azért tettem, mert jólesik rosszat mondani; nem szeretem a rosszat, de a körülöttem élő embereket és a gondjaikat megértem. Szeretnék is segíteni - elnézést, ez a négy év nem tette lehetővé, hogy többet tudjak személy szerint és mint polgármester, adni ezeknek az embereknek.

Köszönöm, hogy szólhattam, és elnézést kérek. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, engedjék meg, hogy egypár szót szóljak, mégpedig az imént beterjesztett törvényjavaslatról. Tisztelt Hölgyek, Urak! Nem szívesen mondok ellent, és nem szívesen mondok rossz hírt, de ez egy nagy beismerése annak, hogy önök egy jól működő családtámogatási rendszert szétvertek. Szégyen a tisztelt parlamentre, hogy az önök igazságosság zászlaja alatt igazságtalanná vált a rendszer, és hibát követtek el a módosítások kapcsán. Talán ebben is több alázatra, több odafigyelésre lett volna szükség, hiszen ez a módosítás átgondolatlan volt.

Vidorné képviselő asszony - nincs benn, bocsásson meg, hogy emlegetem a nevét - védi a védhetetlent, magyarázza azt, hogy miért kell a költségvetési törvény és a törvényjavaslat után ismételten most január utolsó napján behozni, mert hibás volt az eredeti törvényjavaslat. A nagy igazságosság, nagy, dübörgő igazságosság zászlaja alatt komoly hibát vétettek és követtek el kormánypárti képviselőtársaim. Úgy gondolom, hogy nem illik a rászorultak irányában ilyen hibákat elkövetni, különösen akkor, ha önök nem választási lózungként használják az igazságosság, a méltányosság és a rászorultság fogalmát. Márpedig az a véleményem, hogy itt sajnos nem arról volt szó, hogy ezeket a fogalmakat a mély értelmében használták volna, hanem kampánycélokat szolgált.

A rendszer úgy nézett ki, hogy volt a családi pótlék. Önök ezt megemelték, duplájára, azt mondják, bár sokan rosszul jártak. Volt a családi adókedvezmény, sitty-sutty kitörölték, és nem maradt a helyében semmi sem. Volt rendszeres gyermekvédelmi támogatás rászorultaknak, a legrászorultabbaknak, sitty-sutty eltörölték, és lett belőle rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény. Aztán van még rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, most a megszüntetettek helyébe hoznak egy kiegészítő gyermekvédelmi támogatást.

Hölgyek, urak, mennyivel csökkent, és most mennyivel kezd újfent nőni a támogatási formák száma? Igazuk van, mert önök rossz törvényt terjesztettek be a Ház elé, és a legrászorultabbak kimaradtak ebből. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez bűn, a parlament bűne, az önök kormánypártjának a bűne. Azért, mert átgondolatlan volt a korábbi családtámogatási rendszer szétverése, és nem átgondoltan hozott a tisztelt Ház törvényt. Nem vették észre, hogy ez a korábbi törvénymódosítás, amelyet tavaly decemberben hajtottak végre, nem támogatta és nem védte a rászorult családokat és a legrászorultabbakat.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Nem lehet védeni azt, ami hibát követtek el, az a törvényjavaslat, amelyet önök elfogadtak tavaly decemberben, úgy rossz, ahogy van, és az élet máris átírta. Önöknek meg kell tapasztalniuk, hogy a nagy lózungok és a hangzatos jelszavak mellett úgy rossz, ahogy van, hiszen a legrászorultabbaknak nem nyújt védőernyőt.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Csak azt szeretném mondani, hogy szükséges most ezen a törvényen változtatni, mert önök hibát követtek el, de, tisztelt hölgyek, urak, nem illik gyermekek ügyében, családok ügyében ilyen hibákat elkövetni. Kérem, vonják le a megfelelő következtetéseket!

Köszönöm, hogy szólhattam, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit kerülgetik a forró kását. Ugyanis arról van szó, hogy volt egy kipróbált családvédelmi, gyermekvédelmi ellátórendszer, volt egy gyermekvédelmi támogatási rendszer. Önök ezt módosították, és helyette dupla családi pótlékot szavaztak meg az elmúlt évben.

Nos, ez a rendszer - rájöttek, és én köszönöm önöknek, hogy rájöttek - hibás. Ugyanis kérem, ne blamáljuk le: 3-4 ezer gyermekről van szó. Békés megyei képviselőként megtapasztaltam, hogy rosszabbul jártak az emberek, rosszabbul jártak a gyermekek, és ellátatlanul kevesebb pénzből kell megélni 2006-ban, mint 2005-ben és mint korábban. Köszönöm a beismerést, annak tartom. S ha hiba van, gyorsan javítani kell.

Csak arra kérem önöket, hogy a rendszert szétverni politikai ok miatt és meggondolatlanul, amikor mögötte emberek állnak, tisztelt hölgyeim és uraim, nem illik. Megfontoltabban kell dönteni ilyen kérdésekben, mert most azt a hibát korrigáljuk, amit önök elkövettek. Tisztelettel megköszönöm mint parlamenti képviselő, mint Békés megyei képviselő és úgy is, mint polgármester, hogy igyekszünk most azt a hibát, amit elkövettek, a törvényhozásban korrigálni.

(10.10)

Tisztelt Hölgyek, Urak! Sokan rosszul jártak azzal, amit önök erővel megszüntettek, dupla családi pótlékként aposztrofáltak, és rendszeres gyermekvédelmi kedvezményként igyekeztek szolgáltatni; ez az összeg jó pár helyen nem segít, kevés. Most ezt a problémát igyekszünk együtt, bölcsen megoldani.

Ebből csak annyit kell tanulni, hogy sosem jó a gőg, sosem jó az elkapkodottság; alázat kell hozzá.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Farkas képviselőtársam, engedje meg, hogy mint legitim parlamenti képviselők szóljunk arról, ami gond ebben az országban, és ha szóba kerül egy hiba, akkor hadd ismertessük a választópolgáraink érdekét, és hadd mondjuk el a saját véleményünket.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt nagyon jól tudja ön is, és remélem, a közvélemény is, hogy mi csak arról beszélhetünk itt, amit önök, kormánypártiak a tisztelt plénum elé beengednek. Mi hiába terjesztünk elő bármit is! Nyilvánvalóan az ön érdeme, hogy beszélhetünk erről a hibáról és a kijavítás lehetőségéről, mert önök beengedték. Beengedték, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, és gondolom, megteszik mindazt, amiről Farkas képviselőtársunk szólt, hogy támogatják az ön kedvezményét, és mi is megtesszük azt, hogy támogatjuk önt.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt Képviselő Asszony! A rendszeres gyermekvédelmi támogatást korábban sem a gazdag családok kapták - az demagógia, amit ön mond. Merem állítani önnek, hogy Szarvason és Békés megyében a rendszeres gyermekvédelmi támogatást - és a rendkívülit is - a rászorultak és a szegény családok kapták.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Ki gazdag manapság ebben az országban, aki gyermeket nevel, amikor az uniós bérek és ellátások 10-15 százalékát kapják a nyugdíjasok, a munkabérből élők és sokan mások? Nagy baj van, tisztelt hölgyek, urak! Önök tényleg elsöpörték a korábbi gyermekvédelmi támogatási rendszert, mást tettek; szívük rajta, ez az önök felelőssége. Mi ehhez nem asszisztáltunk, mert nem tehettük, nem tartottuk jónak az önök javaslatát. Ma pedig önök azzal állnak elő, hogy ebben van egy csekély hiba. Hölgyek, urak, nem csekély hiba, hiszen 3-4 ezer gyermekről van szó! Abban mi partnerek vagyunk, hogy az önök által elkövetett hibát együtt kijavítsuk, ezért támogatásunkról biztosítottuk önöket.

Úgy gondolom, nem lehet kis problémának aposztrofálni azt, amiről ma szó van. Jelentős probléma ez, hiszen szegény gyerekekről van szó.

Köszönöm, hogy szólhattam.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném befejezni a gondolatot, hisz két perc nem ad lehetőséget arra, hogy mindent elmondjak.

Szóval ki gazdag, aki gyermeket nevel ma Magyarországon? Csekély azoknak a száma és kevés az a család, ahol a jövedelmek jelentősek, és igazából nem is tartanak rá igényt. Magyarországon a családok nagy többségében - épp ez látszik a demográfiai adatokból is - sajnos nem tudnak vállalni kellő számú gyereket, mert rosszul élnek. Nagy a gond!

Tisztelt hölgyek, urak, hadd osszam meg önökkel azt a véleményemet - nem érvelve különösebben a rendszeres gyermekvédelmi és a korábbi rendkívüli gyermekvédelmi támogatás mellett -, hadd mondjam el önnek polgármesterként azt, hogy annak idején nagyon sok szülő megkeresett minket azzal, amikor ez a rendszer még működött, hogy meg se kapják haza azt a pénzt, mert némi családi, gazdálkodási problémáik vannak, hanem kérésükre kifizettük helyettük a gázszámlát, a villanyszámlát, a lakbért és némely egyéb más számlát is. Ezt a problémát hogyan fogja most megoldani ez a rendszer, tisztelt hölgyek, urak és kedves képviselő asszony? Ugyanis akkor a szülők kérték tőlünk, hogy ne kapják meg a rendszeres gyermekvédelmi támogatást készpénzben a számlájukra, hanem fizessük ki a közüzemi számláikat. Mi lesz ennek a következménye? Tessék vele számolni: a családok el fognak adósodni! Ők jelentős számban tisztességgel kérték ezt. A mi szegény vidékünkön, Békés megyében sokan kérték azt a megoldást, hogy a támogatást folyósító polgármesteri hivatal utalja ki a közüzemi számlákat, mert akkor az édesanyák, alkalmasint édesapák vagy nagyszülők a gyermeküket biztonságban tudhatták. Most önök ezzel a rendszerrel ezt az önrendelkezéssel kialakított biztonságot megszüntetik. Nincs módunk a számláikat helyettük kifizetni abból a támogatásból, amit korábban rendszeresen megkaptak.

Tisztelt hölgyek, urak, a praxisban rengeteg gondot felvet még az önök családtámogatási rendszere. Ez a pont is igazolja - és köszönöm az elismerésüket, beismerésüket -, hogy javítani kell rajta. Igen, nagyon sok része átgondolatlan.

Köszönöm, elnök úr, hogy befejezhettem.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Bocsásson meg, képviselő asszony, valószínűleg én fejtettem ki rosszul a vélekedésemet, ezért bocsánatot kérek öntől. Én azt mondtam - s most próbálom még egyszer elmondani -, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál a szülő bejött az eljáró hatósághoz, az önkormányzathoz, és azt kérte: bocsássanak meg, de úgy látom biztonságban a család villanyát, gázfűtését, lakbérét és sok egyéb más díját, ha azt önök egyenesen kifizetik. Tudniillik ő felelős anya volt. Most viszont ezt a segítséget nem tudjuk megadni, hisz nincs olyan támogatás, amiből ezt lerendezhetjük helyette. Sokan így érezték biztonságban magukat, és én nagyra becsültem őket, mert ők komolyan gondolták a család biztonságát. Nekünk ez munka volt, mégis szívesen tettük meg. Most viszont nincs olyan javadalmazás, amiből mindezt rendszeresen el tudjuk látni. Tetszik érteni? Ez a gond! Ez a gyakorlati problémája az önök mostani családtámogatási és segélyezési rendszerének.

Tisztelt Képviselő Asszony! Abban egyetértek önnel, hogy az embernek - így nekem is - hálót kell adni, és nem halat. De, tisztelt képviselő asszony, a mai világban, 2006-ban a háló mit jelent? Munkabért, munkahelyet, tisztes megélhetést. Munkabért és munkahelyet. Ez az egyik legnagyobb gond, tisztelt asszonyom! Tetszik érteni? Ön pedig demagóg módon emlegeti a hal és a háló kérdését. A hal ilyenkor a segély, a támogatás, a segítségnyújtás. Teljesen igaza van, és egyet is értek önnel, csak más aspektusban: tényleg hálót kell adni - ez pedig a munkahely, a tisztes megélhetés és a munkabér. S ezzel most híján vagyunk. Békés megyében katasztrofális a munkanélküliség, és önök az elmúlt négy év alatt ebben sajnos nem tudtak jelentős, átütő sikert elérni.

(10.30)

Fontolják meg, milyen hibát követtek el, amely hibának, e gondoskodás hiányának a családok látják a kárát. Tegyük meg, és ebben partnerek leszünk.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a fideszes képviselők soraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Miniszter Asszony! Engedjék meg, hogy hadd mondjam el mindjárt az elején, hogy nem kételkedem a miniszter asszony jó szándékában, de súlyos gondokról van szó. Végre van egy program, amelyet komolyan kell kezelnünk. Elmondom azt is, hogy miért.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Ma fogyatékkal élni Magyar-országon az esély fogyatékát is jelenti. Tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Tisztelt Miniszter Asszony! Én úgy gondolom, hogy ennek a parlamentnek és a magyar társadalomnak lelkiismeret-furdalásának kell lenni a tekintetben, hogy nem teremtette meg az esély javulását a fogyatékkal élőknek.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Az előttünk lévő törvényjavaslat 2007 és 2013 közötti feladatokat támaszt, szép elveket hangsúlyoz, amelyekkel egyet tudunk érteni; de, tisztelt hölgyek, urak, énszerintem a szellemi akadálymentesítést kellene e tekintetben megoldani elsősorban. Mégpedig azt, hogy úgy gondolkozzunk ezekről az emberekről, hogy embertársaink, és nem másodosztályú állampolgárok.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Eltelt négy év. Eltelt négy év, és - miniszter asszony, remélem, nem haragszik meg rám - nem történt jóformán semmi. Bocsásson meg, de abban a restanciában, ami mögöttünk van, a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének megteremtése érdekében az elmúlt négy év nem volt egy jelentős időszak. És ami előttünk van, ha azt nézzük, hogy mennyi lesz esetleg ebben az évben az akadálymentesítésre, a miniszter asszony tudja, hogy ez olyan hangyányi, olyan gombostűhegynyi forrás, hogy talán beszélni sem szabad róla.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Az eltelt négy év arra is int minket, hogy igen, önöknek lelkiismeret-furdalásának kell lenni, mert az önkormányzatok pályáztak volna, de nem kaptak lehetőséget. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd folytatom a következő hozzászólásban.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák képviselőtársam módosító indítványához szeretnék csatlakozni. Nagyon fontos az, amit képviselőtársunk javasol, csak egy nagy problémám van, és szeretném, ha kiegészítenénk. Ugyanis fontos dolog az, amit ő emleget, hogy mi, helyi önkormányzatok kötelezhessük arra az új gazdasági társaságokat, hogy ezeknek a feltételeknek megfelelő módon feleljenek meg, és adjanak egyenlő esélyt a mozgáskorlátozottak számára is, a fogyatékkal élők számára is ezekben az új létesítményekben. De tessenek idefigyelni! A dolog lényege szerintem az, hogy beszélhetünk itt szépen elvekről, szabályokról és empátiáról, megértésről, hogyha a szavak helyett a tettek elmaradnak.

Kedves Miniszter Asszony! Én egy kistérségi társulás elnöke vagyok, és új okmányirodát szerettünk volna létesíteni. Megvettük az ingatlant, 32 millió forint áll benne, azért, hogy megteremtsük a lehetőséget a közigazgatásban az esélyegyenlőséget illetően, és több éve nem sikerül ehhez a felújításhoz, különös tekintettel a mozgáskorlátozottak, a fogyatékkal élők általi megközelíthetőségére pénzt szerezni.

Azért ismétlem el újfent azt, hogy lehetnek ilyen törvényeink, szabályaink, programjaink, de minket ott helyben és itt is a kormányt a cselekedetei, a tettei minősítenek. Lemaradásban vagyunk, és önöknek, miniszter asszony, e források szűkössége miatt is lelkiismeret-furdalásuknak kell lenni. Négy év úgy telt el, hogy nem léptünk előrébb e tekintetben. Rengeteg a tennivaló, tempó kell ebben a kérdésben is; tempó, mondhatnám azt is az önök szavaival, hogy dübörgés, haladás e tekintetben, mert nagy a lemaradás. Úgy gondolom, mindannyiunk kutya kötelessége, hogy mint parlamenti képviselők, hogy szóvá tegyük és kérjük, és alázattal kérjük önöket cselekedni.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam.