Felszólalás adatai

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm képviselőtársaim közül azoknak, akik itt maradtak, a türelmét, hogy meghallgatnak. Azon túlmenően, hogy szólnom kell az új szövetkezeti törvénnyel kapcsolatos felszólalásokkal kapcsolatban, és ki kell fejtenem a véleményemet a szövetkezeti üzletrész kiadásával kapcsolatos törvényjavaslatot illetően, miután számos felszólaló - itt talán nagyságrendileg akár húsz-harminc felszólalásra is lehet hivatkozni - érintette a mezőgazdaság és az agrárium általános helyzetét és a mezőgazdaság és az agrárium általános helyzetén belül még a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt politikáját is, olyannyira, hogy itt még Francz Rezső és Géczi József képviselő urak részéről, továbbá bizonyos vonatkozásban ehhez kapcsolódik Németh Imre képviselő is, fölmerült a prófécia gondolata, engedjék meg, hogy először egy általános megállapításként utaljak arra, hogy valóban jogos volt Csatári, illetőleg Atyánszky képviselőtársam féltő szava, hogy ne próféciáljanak az említett képviselőtársak.

Ezt azzal támasztom alá, hogy legjobb tudomásom szerint a legutolsó prófétának, Náhum prófétának ugyancsak sanyarú lett a sorsa a rossz próféciái miatt, mert ha nem etették volna a varjak, akkor éhen halt volna. Nem szeretném ezt a sorsot sem Francz Rezsőnek, sem Géczi Józsefnek, sem Németh Imrének, de itt rögtön jeleznem kell, hogy azokkal a felszólalásaikkal kapcsolatban, amelyek mind arra utaltak, mintha mi valamilyen kedvezőbb helyzetben lennénk náluk, hadd utaljak arra, hogy a miniszternek az expozét szerdán reggel 8 órakor kellett elmondania, most pedig a miniszteri választ már nem is pénteken este 8-kor, hanem 9 óra 40-kor kell elmondania. Úgy gondolom, ez önmagáért beszélő tény, tehát ezt egyértelműen a rádióhallgatók tudomására kell hozni.

Ami az érdemi felszólalásomat illetné, engedjék meg, hogy ezt megelőzően még tegyek egy bejelentést. Nevezetesen, itt néhányan úgy gondolták, hogy a saját pénzük védelmében, vagy nem tudom, milyen megfontolásból kiindulva, nemcsak durva hangot használhatnak a miniszterrel és a törvényt beterjesztő minisztériummal szemben, hanem még azzal is megrágalmazhatnak, mintha én hollandokat akarnék betelepíteni. Hogy miért éppen hollandokat, azt a mai napig sem értem, de legyen szabad megjegyeznem, hogy nemcsak arcátlan, gyalázatos rágalom ez, hanem olyan megengedhetetlen magatartás a holland miniszter kollégámmal szemben, aki egy igazi européer, és aki nagyon-nagyon sokat segített a magyar mezőgazdaság modernizálásában, hogy ezért bírósághoz fordulok az érintett országgyűlési képviselőkkel szemben, és a pernyertes összegeket traktorok vásárlására fogom fordítani.

(21.40)

Egy tévévetélkedő keretein belül kerülnek majd kiosztásra ezek a traktorok, és a vetélkedők majd véleményt nyilváníthatnak, hogy vajon a MIÉP miért állt be a zöldbárók szekértolói közé, a MIÉP miért lett téeszagitátor. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes témakör lesz. Vajon ennek kapcsán egyáltalán hogy kerülhetett sor arra, hogy egy rendszerváltó törvény beterjesztése miatt a MIÉP tiltakozzon a legjobban, hogy a MIÉP közös platformja jusson az MSZP-vel és az SZDSZ-szel, és sajnálatos módon ehhez egynéhány MDF-es képviselő is csatlakozzék? Ezt kénytelen vagyok megemlíteni, hiszen az ügy kapcsán épp elég politikai nyilatkozat hangzott el, fontos, hogy ezekre én magam is reagáljak.

Ami most már a mezőgazdaság és az agrárium általános helyzetét illeti: számos alkalommal elmondottam, hogy körülbelül 956 ezer 195 milliárd forint (Sic!) kivonására került sor az eltelt tíz év alatt. Hadd említsem meg Lentner Csaba képviselőtársam állításával szemben, aki a jegyzőkönyv 232. oldalának tanúsága szerint azt a képtelenséget állította: "ha megnézzük a beruházásokat, a '90. évihez képest a felére csökkentek.", hát nem így van, igen tisztelt Lentner képviselő úr, hanem - fejből tudom mondani önnek, de ellenőrizni, kontrollálni lehet, jó adatot közlök - 1993-ban, az Antall-kormány ideje alatt, a Demokrata Fórum vezérlete alatt süllyedt mélypontra a mezőgazdasági beruházások aránya a nemzetgazdaság egyéb beruházásaihoz képest; 1,89 százaléka lett ekkor a mezőgazdasági beruházások aránya az egyéb beruházásokhoz képest, tehát az ipari beruházásokhoz képest. 1999-ben sikerült 3,3 százalékra felvinni, ami még mindig tízszer kevesebb, mint az európai uniós átlag. Tehát döbbenetesen kevés, de nem igaz, hogy lefelé ment a sztenderd, hanem éppen ellenkezőleg, felfelé.

Számos alkalommal elmondtam, hogy a térségfelzárkóztatásra a magyarországi GDP alapulvételével 0,12-0,14 százalékot fordítottunk, ami olyan elképesztően alacsony, hogy én azon csodálkozom, hogy egyáltalán van még mezőgazdaság, és van még vidék.

Tehát a mezőgazdaság általános helyzetét illetően legyen szabad kihangsúlyoznom, hogy ha a '98-as, akkori rekordokat döntő árvizet hozzávesszük, a '99-es árvizet, belvizet és aszályt, és a 2000. évi tragikus évet, amely minden eddigi helyzeten túltesz - nevezetesen: a belvíz, az árvíz és az aszály soha nem látott méreteket öltött, a környező országok közül van olyan, ahol éhínséggel kell számolni, tőlünk kérik a vetőmagvakat -, hogy mi mégis talpon tudtunk maradni, és például búzából 1 millió 150 ezer tonnával többet és jobb minőséget termeltünk, mint az előtte való évben, ezért köszönet illetné az agrártárcát.

Hogy ezzel ellentétes, összevissza, valótlan adatokat tartalmazó számsorokkal álltak egyesek elő, hát kérem, én úgy gondolom, ki-ki saját lelkiismeretével számoljon el. De ne várják azt tőlem, hogy én ne mutassak rá az ő valótlan állításaikra! Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy aki egyetlenegy szót mer a mezőgazdaság és az agrárium kérdéseit illetően negatív értelemben ránk mondani, az - úgy gondolom - figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy mi vagyunk azok, akik eddig egyedül meghirdettük a belvízelvezető csatornarendszer kialakítását - stratégiai tervünkben benne szerepel, amit '98-ban kiadtunk -; akik az öntözéses rendszert most megint a miniszterelnök úrral való megállapodás következtében, a belvízelvezető rendszerrel együtt egy hatéves program keretein belül fogjuk megvalósítani; az erdősítést illetően egy tízéves tervünk van. Micsoda támadásokat kaptunk az iskolatejtől kezdve egészen addig bezárólag, hogy mit akarunk a bioolajprogramtól, holott egész Európában támogatott!

Kérem, én úgy gondolom, hogy ha az agrárium helyzetét megnézzük, akkor látható, hogy az agráriumban óriási előrelépések vannak, az ültetvénytelepítést is ide sorolnám, ide sorolnám az egymillió hektár termőföld kivonására és más művelési ágba fogására való törekvésünket. Tehát nem akarjuk megszüntetni a termelést, hanem egy ésszerű termelést kívánunk, mint például a nagykörűi árterületen a cseresznyetermesztés vagy más hasonló megoldásokat.

Kérem, a mezőgazdaság általános helyzetét illetően azt mondanám, hogy akár igazuk is lehetne a vészmadaraknak, ha nem jött volna a polgári kormány 1998. július 8-án, és ahhoz képest most meg lehet nézni, ebben az évben 9,8 százalékban növekedett az agrárexport, mégpedig az USA-dollárbevétel alapul vételével.

Ez azért nagyon jelentős, mert a forint állandóan romlott, tehát sokkal kedvezőtlenebb árviszonyok között is sikerült egy ilyen óriási produktumot elérnünk. A katasztrófa közepette is - pedig hogy milyen katasztrófa van, ezt tegnap láttam a Békés megyei tájakon, ahol száz napja nem esett egyetlen csepp eső, és hiába próbálják felszántani a földet, egyszerűn szikla nagyságú darabok kerülnek ki a földből - mégis a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a turizmus mellett az egyetlen, amelynek pozitív a szaldója.

De úgy látszik, az igen tisztelt volt téeszelnököknek... - és nagyon remélem, hogy az utókor majd egyszer megállapítja, hogy a most felszólaló, minket gyalázó, órákon keresztül ugyanazt szajkózó néhány képviselőtársunk között volt-e olyan, aki nem volt téeszelnök valamikor. (Dr. Orosz Sándor: Volt!) De itt legyen szabad rögtön megemlítenem, hogy azért vagyok kénytelen a téeszelnökökről beszélni, mert az MSZP-vel platformban lévő MIÉP az egész szövetkezeti törvény és az üzletrész tárgyalása során azért támadott engem, hogy én magam a téeszcséket szét akarom verni.

Lentner képviselő úr felszólalásában nem tudom, hány alkalommal szerepelt ez a vád, de még a mai két kétpercesében is mindig téeszcsékről beszélt. Csak jellemzőül, az ország nyilvánossága számára mondom el, hogy 1992 óta nincs téeszcsé, de 2000-ben a MIÉP-es Lentner Csaba azzal vádol engem, hogy én szét akarom verni azt a téeszcsét, ami '92 óta nincsen.

(21.50)

Hát kérem, én nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy lehet így elvárni azt, hogy üljünk le tárgyalni, ilyen tárgyi tudás nélkül - ne haragudjanak -, és legyen szabad megjegyeznem, hogy olvashatnám a vezérszónoklatának különböző képtelenségeit. Például ugyancsak a 232. oldalon olvasható: "A társas vállalkozások négyezer forintot vesztettek hektáronként, minden hektár megművelése ennyi ráfizetéssel jár." - mondja Lentner Csaba. Ezek után elgondolom, igen tisztelt MSZP-s képviselő urak, miért tiltakoznak önök a szövetkezeti üzletrész kiadása iránt?

Miért ragaszkodnak egy ilyen veszteséges termelés fenntartásához? (Közbeszólások az FKGP soraiból: Úgy van!) Úgy gondolom egyébként, ha igaz lenne ez az állítás, akkor egyrészt önök nem ragaszkodnának ahhoz, másrészt pedig én arra a logikára - ami a Lentner-féle MIÉP-es, MDF-es, MSZP-s, SZDSZ-es logikát illeti -, hadd legyen szabad rámutatnom, kérném, hogy az ember az egyetlen magyarázatot abban a Kohn-viccben látja fölfedezni, hogy az adóellenőr átnézi a könyvelést és látja, hogy minden veszteséges a Kohn-féle szatócsüzletben. Akkor kérdezi, de Kohn úr, ha itt minden veszteséges, akkor ön miből él? Mire Kohn: kérném, de én vasárnap zárva tartok. (Derültség az FKGP soraiban.) Úgy látszik, hogy zárva tart a hektáronkénti 4000 forintos ráfizetéses üzlet is. Úgy gondolom, hogy így nem lehet komolyan tárgyalni egy törvényt.

Miért van ez a dühödt támadás mindenfajta elképesztő állítással, hogy atombomba meg nem tudom én, Hirosima, meg ilyesmiket mondanak az MSZP-s, SZDSZ-es, MIÉP-es és MDF-es képviselők? (Dr. Csapody Miklós: Szégyellje magát!) Kérném szépen, szerintem nagyon világosan látható, hogy miért, mert 1992-ben volt 1441 szövetkezet, az 1441 szövetkezetnek ki kellett volna végül is adnia vagy valamilyen módon elszámolnia 1 millió 100 ezer külső üzletrészessel. De ők nem adtak egy fillért sem, hanem gazdálkodtak az 1 millió 100 ezer ember üzletrészével is. Osztalékot nem fizettek, a rendesebb szövetkezetek évente adtak egy elszámolást, pontosabban egy közlést, hogy mennyivel csökkent az üzletrész értéke, és nyomon követhette szerencsétlen tulajdonos, hogy mikorra tűnik el teljesen a vagyona. (Derültség az FKGP soraiban.)

Úgy gondolom, nem is szabad csodálkozni - ha megnézik -, hogy ennek a következménye az volt, hogy most van a szövetkezeteknek 356,9 milliárd forint eszközértéke, ki kellene fizetni a kívülálló üzletrészeseknek az adósság levonása után 19,2 milliárd forintot, tehát a tényleges vagyonnak egy töredékét, de ők elkezdenek ordítozni, hogy ez alkotmányellenes, micsoda dolog az, hogy ők fizessenek, és miért nem fizet helyettük az állam. No, igen tisztelt volt kolhozelnök urak (Dr. Orosz Sándor: Nincs olyan!), hadd tájékoztassam önöket arról, az állam egy fillért nem fog adni önöknek. Önök már éppen elégszer kiuzsorázták a magyar államot, a Magyar Köztársaságot. Ha nem tudnak gazdálkodni, tessék átadni a vagyont olyannak, aki azt tudja üzemeltetni! Nem kell dilettáns, tehetségtelen embereknek szövetkezetet vezetniük! (Taps az FKGP soraiban.)

Ha megnézzük az egyéb adatokat, itt olyan elképesztő támadásokat kaptunk, hogy több százezer munkanélküli lesz, ha mi a volt téeszcséket, a jelenlegi jogutódokat kötelezzük arra, hogy tessék már kiadni a külső üzletrészesnek a tulajdonát, ami időközben az egytizedére csökkent az értékében. Hogy világos legyen: szerencsétlen külső üzletrészesek már csak egy töredékét fogják megkapni a saját vagyonuknak, de sőt, azt kell hogy mondjam, ennek a töredéknek is csak egy része fogja majd megszerezni a lehetőségét, hogy megkapja, mert a többit egyéb úton kijátszották. Én úgy gondolom, ha megnézzük, hogy az 1998. évben - ez az utolsó precíz adat, ami rendelkezésünkre áll - 76 232 alkalmazottja, mondjuk így, dolgozója volt a szövetkezeteknek, a 76 232 dolgozóból hogy vándorolhat el több százezer, ezt meg nem tudom fejteni. Majd kérném igen tisztelt Orosz képviselőtársamat vagy Géczi képviselőtársamat vagy Németh Imrét, hogy magyarázzák majd meg nekem, hogy miként lehetséges ez.

Úgy gondolom, kérem, hogy látni kell, hogy az a 19,2 milliárd forint, amit ki kellene fizetnie a szövetkezeteknek, amelyeknek a fele a mi adataink szerint veszteséges, de a fele nyereséges. Úgy gondolom, hogy a szövetkezetek azon fele, amely veszteséges, vagy nem jól gazdálkodik, vagy valami más gond van, ott mindenképpen érdemes egy menedzsmentváltáson gondolkodni, elő kell segíteni ösztönző eszközökkel, akár ilyen módon is, hogy a gazdálkodásukat tegyék rendbe. A másik 50 százalék, ők jól prosperálnak; ennek a másik 50 százaléknak pedig nem lehet megengedni, de a rosszul gazdálkodóknak sem, hogy a kívülállók üzletrészeit ők maguk használják, ne juthassanak hozzá a kívülállók a saját vagyonukhoz.

A rendszerváltás azt jelentette, hogy a bolsevik tulajdoni szemlélettel - ami azt jelentette, hogy a bolsevikok ráültek az állami meg a magánvagyonra, mindent ők birtokoltak - szakítani kell, és helyébe a magántulajdon szentségét kell léptetni. Hogy a magántulajdon szentségének helyzetbe hozása miként történt, azt valamennyien tudjuk. Úgy, mint a gyáli téeszben, ahol az önök nagy vezére, Nagy Tamás néhány fillérért megkaparintotta a saját szövetkezeti társai vagyonát, utána csillagászati összegért továbbadta egy külföldi kft.-nek. Úgy gondolom, hogy talán hívják föl a Nagy Tamást önök, hogy fizessen. Hívják fel a többieket arra, hogy fizessen, ne a magyar államot kérjék önök arra, hogy fizessen!

Legyen szabad arra is rámutatnom, hogy az a tény, hogy a szövetkezeti üzletrészeket illetően 19,2 milliárd forint lenne az a tiszta vagyon, amit ki kellene fizetni; én most ma reggel hallottam a magyar közszolgálati rádió adásában, hogy a 4-es metró perében hozott elsőfokú ítélet szerint - most megkaptam írásban, hogy helyes-e az adat vagy sem, nem tudom, mert szinte el sem tudom képzelni - mintegy 26 milliárd forintot kellene kifizetni. No kérem, ez a 26 milliárd forint nem teszi tönkre az államot? A 353 milliárd forint bankkonszolidáció nem teszi tönkre az államot? A Postabanknak juttatott több mint 150 milliárd forint nem teszi tönkre az államot? Csak az egész 1 millió 100 ezer külső üzletrészes, az egész magyar vidéki társadalmat megillető ilyen pénzösszeg kifizetése, ez teszi tönkre? De hogy világos legyen, nem az államnak kell fizetnie, hanem az adósoknak kell fizetnie.

Önök körülbelül úgy érvelnek, igen tisztelt MSZP-s, SZDSZ-es, MIÉP-es és MDF-es képviselő urak (Dr. Csapody Miklós: Szégyellje magát!), mint a perekben nem egyszer hallottam, amikor a hitelező pert indított az adós ellen, és az adós azt mondta, hogy a jogszerűségét elismerem. Önök is azt mondják, hogy valóban itt az ideje, hogy több mint nyolc év után csináljunk vele valamit, de nekünk nincs pénzünk, nem tudunk fizetni. A közel 35 éves ügyvédi praxisom alatt sosem találkoztam olyan esettel, hogy erre azt mondja a bíró, hogy akkor ne fizess. Már megbocsássanak! Önök azt tartják alkotmányosnak - ne haragudjanak, hogy így rákérdezek -, hogy önök a volt téeszcséktől külső üzletrésztulajdont használatba vettek, nem hajlandók kiadni a külső üzletrészesnek a tulajdonát?

(22.00)

Nem hajlandók az eredményből semmit átadni a részükre, ugyanakkor elgazdálkodják a vagyonukat, nem egy esetben az utolsó fillérig elgazdálkodták, átalakultak, egy fillért nem adtak a tulajdonosnak, és most azt mondják, hogy önök a jó gazdák, miért bántják önöket. Hát kérem, én meg úgy gondolom, akik ilyen magatartást tanúsítottak, azok tulajdonképpen az orgazdát összetévesztik a gazda fogalmával (Taps és derültség a Kisgazdapárt soraiban.), mert másnak a vagyonával ilyen módon bánni, azt elidegeníteni, átalakulással másnak átadni végül is azt a helyzetet jelenti, mint ami a büntetőperekben az orgazdákkal kapcsolatban fordul elő.

Tehát kérem, azt tudom önöknek mondani, hogy a külső üzletrészeket illetően tessék most már végre tisztességgel áttekinteni a kérdést, és a tulajdonosok részére kiadni azokat, és ne hivatkozzanak itt arra, hogy nincs idő. Ha most megnézem, a hatálybalépésig van még közel három hónap, az üzletrész-felosztási terv elkészítésére van 60 nap, a közgyűlés összehívására van 30 nap, ezt követően a kifizetésre van 90 nap, az közel 9 hónapot jelent. Ez már közel 9 év, ami eddig eltelt, ehhez adjanak még hozzá 9 hónapot, és már közel vagyunk a tízéves jubileumhoz.

Úgy gondolom, igazán itt az ideje, hogy fizessenek, és aki nem akar fizetni, aki úgy gondolja, hogy csak más tulajdonának a használatával, elkótyavetyélésével, annak kihasználásával tudja fönntartani önmagát, az végre szerezzen tudomást arról, hogy dolgozni is lehet ebben az országban, nem csak más vagyonát felélni.

Ami végül a szövetkezeti törvényt illeti, kérem, én úgy gondolom, hogy rendkívül méltánytalan mindaz, ami itt elhangzott a törvényjavaslat beterjesztőivel szemben, hiszen az új szövetkezeti törvény célját megjelöltük, meghatároztuk az expozéban is, hogy az új szövetkezeti törvény célja egy valóságos eurokonform helyzetnek a teremtése, egy valóságos eurokonform szövetkezetnek a létrehozása.

A jelenlegi helyzet nem felel meg az eurokonformitás gondolatának, hiszen a volt kolhoz típusú szövetkezet termelő típusú szövetkezetként való megtartása lényegében ellentétes a termékpályás, új típusú beszerző, értékesítő szövetkezetekkel. Nem vitatom kérem, hogy számos formája van a szövetkezetnek; Francz Rezső összetévesztette akkor, amikor azt mondottam, hogy szövetkezeti típus csak egy van, azt a demokrácia gondolatával kapcsolatban fejtettem ki az expozémban, nevezetesen: a szövetkezet egy demokratikusan nyitott testület, ahová be lehet lépni, ahonnan ki lehet lépni, de már ha nem lehet kilépni, mert önök például nem engedik meg az üzletrész kivitelét, akkor az már nem demokratikus.

Azért mondom, hogy az alapeszme a demokrácia, és nekünk az új típusú szövetkezetek felállításánál arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez csak nekünk új, a mi édesapáinknak, nagyapáinknak ez régi, jól bevált szövetkezet. Ilyen volt az alulról építkező hangyaszövetkezet. Én úgy gondolom, hogy ez ellen ágálni rendkívül korlátolt dolog.

Az, hogy ez a szövetkezeti törvény emellett szól még az áfészekről is, ahol hasonló problémák tömkelege van, mint a földtulajdonosok esetében, és az áfésztagokat éppúgy kifosztották, éppúgy elvették a vagyonukat, mint a szövetkezet esetében, és az, hogy ezekről is rendelkeznünk kell, ezeknek is meg kell adnunk a szükséges jogi segítséget, én úgy gondolom, ez természetes.

És a végén még egyetlenegy gondolatot; kérem, itt egyesek fölvetettek alkotmányossági problémát, mondván, ha a tulajdonos megkapja a tulajdonát, az alkotmányellenes. Szerintem az az alkotmányellenes helyzet, ami ma van, hogy önök a tulajdont a saját használatukban akarják tartani, és azt mondják, ez a jó jogi rendelkezés, és ha önöket kötelezik arra, hogy más tulajdonát ne használják sajátjukként, akkor az már egy helytelen rendelkezés.

Én úgy gondolom, ezzel együtt, miután a miniszteri zárszóban az általános vita lezárása kapcsán alkalom van kitérni arra a kérdésre, hogy miként fogjuk mi most kezelni ezek után a durva támadások után az új szövetkezeti törvénnyel, illetőleg a szövetkezeti üzletrészre vonatkozó törvényekkel kapcsolatban a módosító indítványokat, szeretnék mindenkit biztosítani arról, hogy természetesen minden módosító indítványra nyitott vagyok, és ha netántán közben letelt volna az erre rendelkezésre álló törvényes határidő, attól sem zárkózom el, hogy ha jobb javaslata van valakinek, mint amit én a törvényben elő tudtam terjeszteni, akkor akár bizottsági módosító indítványként, tehát bárhogy, de mindenképpen használjuk fel a beterjesztett törvények javítására.

Egyre nem vagyok hajlandó, hogy közel kilenc év után megint elmismásoljuk a dolgot, mert ma itt elhangzott sokféle hivatkozás különböző személyek véleményére. Hadd mondjam el, hogy engem meg felkerestek testületileg különböző gazdaképviseletek, érdekképviseletek is, magánszemélyek is. És amikor fölmerült a kérdés, hogy micsoda nehézségekbe ütközik egyáltalán ennek a most már nem nyolc, hanem közel kilenc éve halogatott ügynek a lerendezése, akkor az egyik nagyon becsületes gazdaember megszólalt és megkérdezte tőlem: mondja miniszter úr, ha önnek is benne lenne a külső üzletrésze ebben a vagyonban, akkor is vacillálna, akkor is késlekedne? És azt mondtam szégyenkezve, igaza van, kérem, valóban nekem gerincesebben kellett volna kiállnom a kirekesztettek, a kisemmizettek mellett.

És nagyon jól mondta az én egykori főnököm, Lányi Zsolt, aki felvett 1956. október 29-én a Független Kisgazdapárt IV. kerületi szervezetébe: nekünk nem számít, hogy a mi álláspontunkat megértik-e, vagy hogy esetleg majd mások negatív irányba terelik a mi pozitív kezdeményezésünket; nekünk kötelezettségünk van a magyar néppel szemben, mert a Független Kisgazdapárt közel száz évvel ezelőtt azért alakult a paraszti bázisra, mert a paraszti bázist éppúgy kifosztották, kisemmizték, mint ahogy sajnos az úgynevezett állampárti időszakban ez már be is teljesült.

És ahogy a szövetkezeti törvény expozéjában hivatkoztam gróf Károlyi Sándorra, aki az egész szövetkezeti mozgalmat útnak indította, a gróf Károlyi Sándor által útnak indított szövetkezeti mozgalom mára kiteljesedett, és gróf Károlyi gondolatait, a nemes, a magyar nép érdekében való gondolatokat fogjuk diadalra vinni. Senki minket nem fog elrettenteni, és mi úgy gondoljuk, hogy éppen ezért önöknek kötelességük a magyar nép érdekében eljárni. A saját önző, önös kis csoportérdekeiket tegyék félre, és a magyar nép egyetemes érdeke kerüljön a helyébe!

Köszönöm a türelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)