Felszólalás adatai

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal szeretném kezdeni, mert nagyon nagy jelentőséget látok ebben, amit már az államtitkár úr említett, nevezetesen, hogy a polgárőrséget egyfajta társadalmi szükséglet hozta létre.

Miért tartom ezt rendkívül fontosnak? Azért tartom ezt rendkívül fontosnak, mert ha visszaemlékszünk a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére, amikor is robbanásszerűen érte a magyar társadalmat a bűnözés növekedése, akkor sokakban - és erre időnként a politika is rájátszott - az ilyenkor szokásos reflex erősödött meg, hogy több rendőr és szigorúbb büntetés az, ami erre a helyzetre sikeres választ ad.

Lassan tudatosult a társadalomban az, hogy csak közhatalmi eszközökkel nem lehet ezekre a társadalmi jelenségekre, amelyek a bűnözés kiváltó okai, vagy ami mögötte van, hatásosan reagálni. Ez a felismerés a magyar társadalomban, azt kell mondanom, elég lassan alakult ki. De éppen a polgárőrség létrejöttében volt egyfajta üzenet a társadalomnak arra nézve, hogy a bűnözés elleni harc, a nagyobb közbiztonság mindnyájunk ügye, és ezen időben beláthatatlan és végtelennek mondható folyamat ellen csakis a társadalmi eszközök, a közhatalmi és a társadalmi eszközök egyfajta egészséges harmóniája biztosít sikert.

Tehát a polgárőrség jelentőségét részemről - a konkrét tevékenysége mellett, amely döntően szituációs bűnmegelőzést jelent - abban látom, hogy egyfajta üzenetet hordozott, és hordoz még ma is a társadalom felé, hogy a harcot csak közös erővel lehet a bűnözés ellen sikeresen megvívni, és ennek a közhatalmi eszközök mellett társadalmi eszközei is kell hogy legyenek.

És hangsúlyozom még egyszer, a polgárőrség tevékenysége még ma is hordoz vagy kifejez egy ilyenfajta társadalmi szükségletet, hiszen még manapság is sokszor előjön a politikusoktól, a közvéleményben is, hogy több rendőrrel és nagyobb büntetéssel lehet a közbiztonságot megteremteni.

Tehát itt elhangzott már az is, hogy az elmúlt tizenvalahány évben néhány száz ember spontán mozgalmából egy országos, 70 ezer főt meghaladó társadalmi mozgalom alakult ki, amely nélkül a biztonságunk nem lenne olyan fokú, mint amilyen.

(15.40)

S felvetődik az, felvetődött már korábban is, hogy lehet-e ezt a tevékenységet törvénybe foglalni, nem merevíti-e meg e törvényi szabályozás azt a társadalmi öntevékenységet, társadalmi mozgalmat, amit a polgárőrség hordoz és kifejez. Voltak dilemmák e tekintetben az elmúlt években mind a polgárőrök között, mind a felelős állami szervek között, hogy milyen típusú jogi szabályozással nyúljunk ehhez a kérdéshez. Azt az erkölcsi szükségletet, amit a polgárőrség maga is elég régóta megfogalmazott, hogy szeretné törvényben látni a tevékenységét, hogyan lehet úgy megvalósítani, hogy - ahogyan mondani szokták - ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket. Itt, az Országgyűlés előtt is szerepeltek képviselői kezdeményezések a törvényi szabályozásra, és az állami szervek is elég hosszasan folytattak vitákat arról, mi legyen ennek a szabályozásnak a tartalma és a módja.

Én úgy gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat az egyedüli helyes megoldást találta meg, nevezetesen megerősíti azt, hogy a polgárőrség továbbra is társadalmi szervezetként, társadalmi mozgalomként végzi a tevékenységet. Megítélésem szerint ezt helyesen teszi, mert a polgárőrség munkájának az utóbbi években tapasztalható nem is irányváltása, hanem inkább kibővülése mutatja, hogy ez a rugalmas egyesületi forma lehetőséget ad új területeken való megjelenésre, lehetőséget ad az öntevékenységre, lehetőséget ad arra a sokarcú kihívásra, a válaszok megadására, ami előtt a polgárőrség mint bűnmegelőző társadalmi szervezet áll. Én tehát támogatom azt, hogy a törvény ebben a koncepcióban fogalmazódott meg.

Többen szóltak már arról, hogy ez a törvény kifejezi a társadalom megbecsülését a polgárőrség iránt, tehát a létében is van egyfajta társadalmi érték. A harmadik legfontosabb vonását pedig abban látom, hogy törvény erejével rögzíti az állami kötelezettségvállalást a tekintetben, hogy az állam most már a törvény erejével köteles lesz támogatni a polgárőrséget.

Megítélésem szerint tehát ez a három elem a legfontosabb a törvényben, és már csak ezért is támogatandó a törvényjavaslat. A szocialista frakció ebből következően támogatja a törvényjavaslatot, néhány helyen azonban szükségesnek tartjuk pontosítani. Mindenekelőtt példának okáért az állami kötelezettségvállalást, az eshetőleges szándékot kifejező fogalmazást világos, egyértelműbb kötelezettségként kell majd megfogalmazni a törvényben. Az erre vonatkozó módosító indítványainkat már beadtuk, mint ahogyan támogatjuk a polgárőröknek azt az elvárását, hogy most már a hagyományosan július hónapban tartott országos polgárőr napok létét maga a törvény is kifejezze.

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésként úgy hiszem, egy emberről meg kell emlékeznünk akkor, amikor a polgárőrségről szóló törvényt tárgyaljuk, és ez az ember Kopátsy Sándor. Azt hiszem, mindannyian ismerjük a nevét: 1956 egyik meghatározó személyisége volt, aki hazatérte után az egyik kezdeményezője, vezetője volt a magyar polgárőrségnek és a polgárőrmozgalomnak. Úgy hiszem, amikor ez a mozgalom ezzel a törvénnyel bizonyos fázisba jut, el kell hangoznia az ő nevének is, és a tevékenységét ezúttal is meg kell köszönnie az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)