Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány idejében a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatásának elősegítésére külön költségvetési soron és jogcímen került folyósításra a nekik járó támogatás. Ennek hatására a ciklus folyamán elmozdulás történt az esélykiegyenlítés irányába. Mint annyi más pozitív, a társadalmi szolidaritást és igazságosságot szolgáló intézkedés, úgy ez a támogatási konstrukció is áldozatául esett a csak szavak, csak kampányszónoklatok szintjén igazságos kormánynak.

Évről évre módosítást nyújtottam be a költségvetési törvényhez, hogy kerüljön vissza a költségvetésbe ez a legszegényebbektől elvett, a legszegényebbeket illető költségvetési tétel, hiszen egy megszerzett jog önkényes elvonásáról van szó. Az ormánsági sellyei kistérségi társulás idén szeptember 13-án határozatot fogadott el a 2006. évi költségvetéshez benyújtandó módosító javaslat kezdeményezéséről, ebben kérik a korábbi költségvetési tétel újbóli visszaállítását, az alábbi indoklással: “...hogy a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése az önkormányzati fejezeten belül elkülönített kerettel segítse olyan kistérségi hatású fejlesztések előkészítését, végrehajtását, mellyel a jelenlegi kilátástalan helyzetből lehetőség lesz felzárkózni.ö

A valóban kilátástalanná váló helyzetet jól illusztrálja a munkaügyi hivatal sellyei kirendeltségének 2004. évi jelentése: a regisztrált munkanélküliek 2004. évi átlaga a munkaképes lakosság 31,8 százalékát tette ki úgy, hogy a tavasztól őszig tartó közhasznú és közcélú munkalehetőségek jelentősen javítják a munkaügyi statisztikát. Jellemző erre Bogdása község munkanélküliségi rátájának alakulása: áprilistól novemberig a munkanélküliségi ráta ebben a községben 17 százalék alatti, az év egyéb hónapjaiban viszont a harmadik világ munkanélküliségi mutatóival rendelkezik.

A munkavállalói esélyeket tovább rontja, hogy sok község zsáktelepülés, valamint az utazási lehetőségek majdhogynem lehetetlenné teszik a városi munkahelyekre történő eljutást. A Piskó községbeliek például, miután az Elcotechben dolgozókat szállító autóbusz leállította a járatait, naponta negyven percet kénytelenek gyalogolni oda, majd negyven percet vissza, hogy valamilyen járatra felvegyék őket, s csak ekkor kezdődik a tényleges napi utazási idő.

Pedig a térség kilátástalan helyzetének csupán az egyik eleme az utazás ellehetetlenítése, ugyanis nemcsak a térségből való kijutás, hanem a térségbe való bejutás is reménytelen, hiszen egy olyan határsávi övezetről van szó, amely sem határátkelővel, sem pedig első osztályú, vagyis két számjegyű közúttal nem rendelkezik. Az Ormánságot, ahol településenként az átlagos népességszám 372 főt tesz ki, sújtja leginkább a kormánynak az aprófalvas térségekkel szembeni, pénzügyi elvonásokkal, közigazgatási összevonásokkal megvalósított vidékfelszámolási politikája.

Az Ormánságban mára megszűntek az önálló iskolák, óvodák, posták, egészségügyi szakintézmények, de még az önkormányzatok jó része is. Felelősséggel kimondható, hogy az önkormányzatiság alapstruktúrái és ezáltal a demokrácia alapintézményei kerültek felszámolásra.

A pártállami időket idéző központosítás és központi irányítás visszaállítása mellett még egy súlyos kérdésről kell beszélni, amely szörnyűség elkerülésére még a pártállami időkben is vigyáztak: pontosan egy évvel ezelőtt, amikor a miniszterelnök még a nagy jólétről szónokolt, felhívtam a kormány figyelmét egy, még a szegénységnél is súlyosabb gondra, a tartósan éhező gyermekek azonnali intézkedést igénylő problémájára. Statisztikai adatokkal bizonyítottam, hogy ahol a gyermekeknek otthon nem tudnak enni adni, ott az iskolai étkeztetés sem nyújt megoldást. Akkori beszédemet így fejeztem be: “Nem létezhet olyan egyéb kormányzati cél, ami az éhező gyermekek ügyénél nagyobb fontossággal bírna. Kérem, segítsenek!ö A permanens kampányban élő kormány ezzel az azonnali megoldást igénylő problémával szemben válaszra sem méltatott, nemhogy a költségvetési járandóságukat visszaállította volna.

Köszönöm a figyelmet. (Lengyel János tapsol.)