Felszólalás adatai

DR. JÓZSA ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kicsit furcsán hangzott ez a felvezetés, mert én mind a három évről a többségi véleményt képviselem és szeretném ismertetni.

A tárgyalás történetéről annyit, hogy a környezetvédelmi bizottság mindegyik jelentést külön-külön tárgyalta, és érdemi vitát folytatott a jelentés tartalmáról. Többségi véleményként arra a következtetésre jutott, ami igazából az ellenzéki képviselők véleményével is alapvetően találkozott, csak valamiért az utolsót ők nem akarták megszavazni, hogy a nukleáris energia hazai alkalmazása olyan szigorú előírásoknak, olyan szigorú követelményeknek kell hogy megfeleljen, ami biztosítja, hogy a lakosság és maguk a felhasználók is megfelelő biztonságban legyenek.

Ha szabad egy közkeletű, ha nem is költői hasonlattal élni: hogy az ország csatlakozása szempontjából a teve átmenjen a tű fokán, az egyik ilyen kérdés maga a Paksi Atomerőmű működése és ennek a jó biztonsági színvonala volt. Mint elhangzott, ennek egy jelentős előzménye volt, egy igen jelentős, akkori értéken 60 milliárd forintos biztonságnövelő program eredményeként jutott arra a műszaki szintre elsősorban a reaktorfelügyeleti rendszer és a földrengésállóság révén a Paksi Atomerőmű, hogy egyértelműen teljesítette az Európában szokásos biztonsági követelményeket.

Azzal együtt, hogy a követelmények a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség részéről igazából csak ajánlások formájában fogalmazódnak meg, és a tényleges biztonsági követelményeket minden ország nemzeti hatáskörébe utalják, az került megállapításra az Országos Atomenergia Hivatal jelentése révén a bizottságban, hogy ezek a nemzeti előírások összhangban vannak az OECD és világviszonylatban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által ajánlott színvonallal.

Külön pozitívumként értékeltük a 2001-es, 2002-es beszámolóban, hogy a jelentés foglalkozott azokkal az előremutató intézkedésekkel, amelyek az Országos Atomenergia Hivatal függetlenségére vonatkoznak, és azóta kormányzati intézkedésként, illetve az atomenergia-törvény, atomtörvény módosítása révén az Országos Atomenergia Hivatal függetlenségének javításában is megnyilvánul. Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy ez volt az egyedüli konkrét követelmény, amit az Unió megfogalmazott a hazai nukleáris működéssel, illetve ennek felügyeletével kapcsolatban.

Külön szeretnék szólni a 2003-as évről, amelynek biztonsági értékelését túlzottan is meghatározta a 2-es blokk 1-es aknájában történt tisztítás közbeni súlyos üzemzavar. Én úgy gondolom, hogy a sommás beszámoló mellett, ami úgy szólt, hogy nukleáris gáz jutott a térbe, azért hozzá kell tenni azt is, hogy ez mindig az értékhatáron belül volt, sőt elmondhatom, mint aki részese volt ennek a vizsgálóbizottságnak, hogy pár nappal az üzemzavart követően vagy másnap a legérzékenyebb műszerekkel sem tudták a környezetben kimutatni a kijutott nukleáris gáznak a hatását. Tehát ilyen értelemben, noha súlyos üzemzavar történt, megengedhetetlen üzemzavar, a lakosságot igazából az akkori rémhírekkel ellentétben egyetlen percig sem fenyegette veszély, kockázat nem volt.

Összességében a bizottság többsége mind a három jelentést, elismerve az amögött kifejtett munkának a szakmai értékét, általános vitára alkalmasnak tartotta, és javasolja az Országgyűlésnek elfogadásra.

Köszönöm a figyelmet.