Felszólalás adatai

Viszont amit egyébként Nyikos képviselőtársam elmondott, hogy oly messze van még az euró bevezetése - az egy másik kérdés, hogy ez nekünk jó lenne vagy rossz lenne, talán már a miniszterelnök úr is úgy nyilatkozott, hogy ez egy hosszú távú terv, illetve egy hosszú távú politika, hogy az euró bevezetésre kerül. Talán - és ebben egyetértek Nyikos képviselőtársammal - ki lehetett volna tolni a minden szintű EU-kompatibilissá tételét a bankrendszernek abba az irányba, hogy ameddig az eurót egyébként nem vezetjük be, addig meg kellene őrizni - persze, amilyen mértékben tudjuk - a magyar bankrendszer függetlenségét. Egyébként szerintem be lehetne építeni azokat a szabályozóbeli gátakat, amelyek rezisztenssé is tehetnék a magyar szabályozást.

A világválság és a devizahitelek kérdése egy kicsit összefügg: az egyik inkább a magyar valóság, a másik magára a világgazdaságra igaz. Elhangzott itt többször, hogy ezek a szabályok azért szigorítanak, hogy ilyen történések többé ne történhessenek meg. Viszont az a probléma, hogy akármilyen szabályokat hozhatunk, a világválságnál és magyar szempontból a devizahiteleknél azt láthattuk, hogy az állami szervek és az állam, a kormány ugyanúgy cinkosok voltak. Cinkosak voltak, amikor nem tették meg azokat a lépéseket, amelyeket jogszabály alapján egyébként megtehettek volna, és ennélfogva egy kicsit szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy ezek a szabályok mennyire fogják elérni valójában a céljukat.

Néhány szervezetet felsorolnék, akiknek például a devizahitelek kapcsán igenis feladatuk lett volna, hogy a magyar embereket megvédjék: természetesen a kormány, az állam egyéb szervei, Magyarországon a PSZÁF, akár a GVH, a fogyasztóvédelem, az ügyészség vagy akár a Magyar Nemzeti Bank. Ezek mind csöndben voltak, vagy olyan halkan emelték fel a szavukat, hogy az szinte már alig volt hallható, és a bankszektort, ezt a hatalmas, félelmetes óriást senki nem merte és egyébként manapság se meri kellő határok közé szorítani.

Közben azt láthatjuk, itt is meg kell említeni a közelmúlt történéseit, hogy a NAV-nál is megtörténhet az - ezt az ott dolgozó adóellenőrök is elmondhatják -, hogy bizonyos kiemelt adózók ellen vagy adózók szempontjából bizony nem érvényesítették úgy az állam adó iránti igényét, és ez akár több százmilliárd forintos kiesést is eredményezett. Nos, ennek a kivizsgálása sem tartozott azon fontos témák közé, amit a kormány úgy gondolt volna, hogy érdemes mélyére ásni, mindössze egy gyors közlemény jelent meg a NAV honlapján, hogy megvizsgálták, és ezek légből kapott hírek, miközben tudjuk egyébként, hogy ez sajnálatos módon így van. Ahogy a pénzügyőröknél is jómagam beszéltem olyan állományban lévő személyekkel, akik elmondták, hogy bizony nem lehet kimenni nagy multicégekhez, nem lehet vizsgálódást folytatni, nem lehet lefoglalni, mert aki ezt megtette a cégnél, adott esetben még az állását is elvesztette, vagy egyértelművé tették a főnökei, hogy ez az, amit nem lehet. Tehát ebben az esetben is sajnos a bankszektort a multiszektorhoz sorolom, amit nagyon nehéz még az állami szerveknek is megregulázni.

Az EU-szerződések kapcsán alapvető elv, hogy az Unión belül a székhely szerinti ország felügyeleti felelőssége alapján történik a hitelintézetek tevékenységének felügyelete. Az Európai Unió szempontjából érthető, magyar szempontból nekem némi kétségem van afelől, hogy nekünk az-e a legjobb, ha Magyarországon is kell szabályozni olyan határon átnyúló vagy más országokban magyar pénzintézetek által folytatott tevékenységet. Ezzel szerintem, bár értem, hogy az Unió szempontjából illogikus, magyar szempontból nem feltétlenül, hogy a nálunk tevékenykedő akár magyar fogyasztókat megkárosító tevékenységeket egyéb országoknak kell majd kivizsgálniuk, a székhely szerinti országnak, ha ők ezt természetesen kívánják; nyilván először a saját állampolgáraikra fognak valószínűleg koncentrálni.

És akkor egy-két pozitív dolgot kiemelnék azon túl, hogy a bevezetőben az ennek végrehajtásába vetett szkeptikus hitemet vagy annak hiányát elmondtam. Az, hogy a közvetítői láncolatok korlátozásra kerülnek, egy jó szabály, csak tartsák is be, és hogy a legtöbb esetben további megbízási szerződést nem lehet kötni, tehát a láncolatot nem lehet akármeddig ledelegálni, ez is egy jó szabályozás. A jegyzett tőke pénzbeli befizetése is természetesnek mondható elvárás, és az is, hogy ezt csak olyan hitelintézetnél lehet befizetni, amely nem vesz részt az adott hitelintézet alapításában. Ezekkel önmagában semmiféle kritikát nem lehet megfogalmazni.

A felügyeleti szint kiterjesztése, illetve a kiszervezett tevékenységekre való kiterjesztése is támogatható, csak ez kellően hatékonyan legyen, ugyanúgy, mint ahogy a pénzügyi szolgáltatások ügynöki közvetítése négy típusának az elkülönítése is önmagában tetszetős lehet: ez a kiemelt közvetítés, az ügynök, a pénzforgalmi közvetítés, valamint az alkusz, és mindezt lehet függő és független közvetítőként folytatni. Az is jó, hogy erről tájékoztatni kell az ügyfelet, bár itt is a tájékoztatási kötelezettség elmaradásának és az ellenőrzésnek nem tudom, hogy milyen módon lehet kellőképpen érvényt szerezni. Gondolhatunk itt akár szintén a devizahitelekre, ahol formálisan persze tájékoztatták az állampolgárokat, hogy kockázatot vállalnak, de természetesen ez nem terjedt ki a valós viszonyok megismertetésére.

A kötelezővé tett, úgynevezett hitel-utógondozás végzése egy érdekes, akár jónak is mondható gondolat, bár bennem felmerült az, hogy mi van akkor, ha ez változik, mármint ha a bank úgy gondolja, hogy kockázatosabb az ügyfele. Akkor ebből következik az, hogy lehet emelni akár a kamatokat is? Ezt jó lenne kellő módon kordában tartani. Attól tartok, hogy a bankok gyakorlata nem feltétlenül abba az irányba megy, hogy ha pozitív irányba változik, akkor jobb kondíciókat fognak kiajánlani az ügyfeleknek.

(21.30)

De ha úgy értékeli, hogy mondjuk, elveszíti a munkáját az ügyfele, akkor lehet, hogy beavatkozik, és már túl korán és nem feltétlenül igazságosan az ügyfél szempontjából. Tehát itt jó lenne szintén a bankok körmére nézni.

Logikus szabályozás az is, hogy a hitelintézet igazgatósági tagja, felügyelőbizottsági tagja, ügyvezetője értelemszerűen, ha hitelért folyamodik a saját bankjához, ha szabad így fogalmazni, hogy a saját bankjához, tehát az általa felügyelt bankhoz, akkor nyilván az elbírálás objektivitása csorbul.

A 128. §-ban egy finom megfogalmazást láthatunk, hogy a pénzügyi világválság rávilágított, hogy a külső hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítések nem minden esetben megfelelőek. Mondjuk ki, csaltak, és csalnak sajnos azóta is, még a nagy hitelminősítők is. Tudom ajánlani a Bennfentesek című, egyébként sok helyen bemutatott filmet, amelyben egészen egyszerűen elképesztő módon pont az amerikai egyik ilyen vizsgálóbizottság előtt megjelent egyik legnagyobb hitelminősítőt faggatták, hogy hogyan lehet, hogy AAA-snak soroltak be olyan befektetési eszközöket, amelyekről tökéletesen tudták, hogy kimagasló kockázata van, és ezért bukták el nagyon sokan akár a nyugdíj-megtakarításaikat. Akkor - és ez látható a filmen - azt mondják ezek a nagy hitelminősítők, hogy nem kell elfogadni a mi véleményünket, ez csak egy vélemény. Na most, ezeknek a véleményeknek a hatására minősítenek le országokat, akár Magyarországot is. És ha számon kérik ezeket a nem túl nagy vagy legalábbis szerintünk nem túl nagy tiszteletnek örvendő urakat és szervezeteket, akkor egyszerűen azt mondják, hogy ez csak a mi véleményünk, ezt vagy figyelembe veszik, vagy nem. Ennek ellenére, ha ők egy ilyet kihoznak, akkor azt még mindig a világban mérvadónak tekintik. Ezen túl kellene lendülni, és a csaló szervezeteket - legyenek akár a legnagyobbak is - meg kellene valamilyen mértékben büntetni.

Az, hogy a tulajdonosi változások és a felügyeletnek akár a befolyásoló részesedés vagy annak a változása, csökkenése esetén is kontroll alatt lehessen tartani, és úgy fogalmaz a részletes indokolás, hogy meggátolni, hogy a tulajdonos kimenekülhessen a felelősségre vonás alól, ez természetesen támogatható, de itt is el kell mondjam, kétségeim vannak, hogy a végrehajtás során kellő eréllyel tud-e majd a felügyelet fellépni. Nagyon remélem, hogy fog, és akár a legnagyobb bankok esetében is érvényesíteni fogja azokat a jogokat, amiket a törvényből kifolyólag rá rónak a jogszabályok. Igaz ez a felügyelőbiztos kijelölésére és az egyéb, most idő hiányában fel nem sorolt intézkedésekre.

Viszont még a könyvvizsgáló tevékenységéről is szót kell ejteni. Önmagában az, hogy hitelintézeti könyvvizsgálói minősítéssel nyilvántartásba vett könyvvizsgálóknak kell végezniük a bankok könyvvizsgálatát, ez is egy pozitív dolog, bár az a jogos szabály, hogy ötévente változzon a könyvvizsgáló személye, egy kiskaput nyit a következő szabályozási pontban, hiszen mondjuk, egy nagyobb cég esetében ez csak egy más személyt jelent, de elképzelhetjük, hogy ha egy könyvvizsgálót csak úgy cserélünk le, hogy a kollégája fogja végezni a könyvvizsgálatot, és a könyvvizsgáló cég nem kerül megváltoztatásra, csak mondjuk, egy asztalnál arrébb végzik a könyvvizsgálati tevékenységet, akkor tulajdonképpen nem lehet azt mondani, hogy a valódi célt elértük. Tehát indokolt lenne ezt a könyvvizsgáló cégekre is kiterjeszteni.

A pénzforgalmi intézményeknél, elektronikuspénz-kibocsátó intézményeknél is ugyanaz elmondható a felügyeletre. Itt a Magyar Nemzeti Bank látja el a felügyeletet. Nagy átfedést lehet tapasztalni az előbb elmondott szabályokkal. Itt is pozitív lehet az évközi tevékenység folyamatos figyelemmel kísérése, reméljük, hogy az MNB el is fogja látni ezt a feladatát, és hatékonyan fel fog lépni, illetve a törvényben megadjuk neki a lehetőséget akár helyszíni ellenőrzés vagy egyéb intézkedések formájában. Itt is a puding próbája az evés lesz.

A végére még a biztosításközvetítőkről néhány gondolatot. Az egy szintén logikus elvárás, hogy a biztosításközvetítői jutalékok esetében a kifizetett jutalék összege nem lehet magasabb az adott szerződésre befolyt díj összegénél. Ez talán valamilyen formában a jutalékcsalásokat meg tudja előzni, vagy egy kicsit kordában tartani.

Itt is megjelenik a biztosításközvetítő tájékoztatási kötelezettségének kibővítése. Itt is - ahogy az előzőeknél elmondtam - a kontroll lesz a kérdés, hogy ha ez elmarad, ez milyen mértékben és hogyan szankcionálható.

És néhány részletszabály, de hangozzék el, mert fontos lehet például a gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezőknek.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetnék, és akkor be tudom fejezni. (Az elnök bólint.) Köszönöm.

Ha nem a megfelelő biztosítót jelölte meg a másik fél, akinél neki biztosítása van, akkor a biztosítónak egy továbbítási kötelezettsége lesz. Ez támogatható.

És az is, hogy amennyiben a károsult nem kívánja megjavíttatni a gépjárművét, akkor a nettó kártérítési összeggel szabadon rendelkezhet. Ez azért lehet egy fontos kiegészítő szabályozás - ezt egyébként leírja az indokolás is -, mert ezt többször vita tárgyát képezte, és valóban, sajnálatos módon visszaéltek a biztosítók, illetve sok esetben összejátszottak akár a szerelőműhelyekkel, és ha valaki nem kívánta igénybe venni a kapcsolt szolgáltatást, tehát a biztosító és a leszerződött partnerének a szolgáltatását, amely esetében elég borsos számlák kerültek kiszámlázására, akkor ezt úgy próbálták meggátolni, hogy egy jóval minimálisabb összeggel próbálták elvenni a kedvét a károsultnak attól, hogy ezzel a lehetőséggel éljen, tehát hogy ő javítsa meg vagy az összeget felvegye. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan szabályozás, ami egyértelműbbé teszi a helyzetet.

De ettől függetlenül, ahogy mondtam, magával a szemléletével még a néhol pozitív változások miatt sem tudunk egyetérteni, de ezt Gaudi képviselőtársam, gondolom, tovább fogja folytatni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)