Felszólalás adatai

Felszólalások:   72-105   106-137   138-153      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állattenyésztők napjáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A Horváth István képviselő úr, Fidesz, által benyújtott előterjesztés H/13099. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Horváth István képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon!

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő képviselői egyéni beadványommal indítványozom, hogy szeptember 29-ét, Szent Mihály napját nyilvánítsa a tisztelt Ház az állattenyésztők napjának. Indítványomnak az a célja, hogy felhívjam a figyelmet az állattenyésztésben dolgozó több tízezer ember áldozatos és fáradságot nem tűrő munkájára, amit az év minden napján, mind a 365 napján keresztül nap mint nap, folyamatosan el kell végezniük. A jószágot mindennap meg kell etetni, el kell látni, vigyázni, gondozni kell, legyen az ünnepnap, legyen az hétvége, legyen az az év bármelyik napja. Történelmi hagyományainkra tekintettel éppen Szent Mihály napján került benyújtásra a határozati javaslat, amely szeptember 29-ét az állattenyésztés napjául jelölte ki. Az állattenyésztés napjával az állattenyésztők áldozatos munkájára való figyelemfelkeltés mellett tisztelegni kívánunk őseink hagyományai, a magyar állattenyésztők évszázadokra visszanyúló értékteremtő munkája előtt, és fel kívánjuk eleveníteni azt az ünnepélyes légkört, ami régen Szent Mihály napját a számadás napjaként is övezte. Szent Mihály napjára hajtották vissza a hagyomány szerint a Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat, és számoltatták el a pásztorokat. Szent Mihály napján gyakran vásár napját is tartottak annak érdekében, hogy a pásztorok ki tudják egészíteni a felszereléseiket.

Minden évben van miért hálát adnunk. Hálát adnunk azért, hogy a kenyér mellett minden asztalon legyen elég hús, tej, tojás és egyéb finomság, a magyar állattenyésztők munkájának köszönhetően. Egy ilyen ünnepnap jó alkalom a társadalmi szemléletformálásra is, nem árt ugyanis emlékeztetni a mai, mezőgazdaságtól elszakadt embert, hogy az állati termékek milyen sok munka és áldozatvállalás árán kerülnek az asztalra. Ezen a napon az ünnepség mellett alkalom nyílik az állattenyésztői hivatás erősítésére is. Állattenyésztéssel, állattartással kapcsolatos előadások, kiállítások, találkozók hoznák össze az állattenyésztőket, állattartókat Szent Mihály napja alkalmából, ezzel is segítve az együttműködéseket közöttük.

A Mezőgazdasági bizottság tárgyalta és egyhangúlag támogatta az indítványt. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy önök is támogassák az előttünk lévő kezdeményezést. Tisztelet a vidéknek, tisztelet az állattartóknak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Farkas államtitkár urat, hogy kíváne most szólni. (Farkas Sándor jelzésére:) Öné a szó.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő! Azt gondolom, hogy most, amikor a járvány időszakát éljük, talán ennél jobban nem is tudnánk felhívni arra a figyelmet, hogy mennyire fontos az a munka, amit az állattenyésztésben, a mezőgazdaságban az emberek, a gazdálkodók, a gazdák végeznek a mostani időben is. Habár természetes, hogy a gazdák, gazdálkodók az év minden napján dolgoznak, de most is bebizonyosodott  és azt hiszem, ez a legjobb példa arra , hogy mennyire stratégiai ágazattá vált a magyar agrárium. Ez az az időszak, amikor az elmúlt hónapokban és talán az elkövetkezendő hónapokban is mindenki megfelelő ételhez, megfelelő élelmiszerhez, megfelelő, biztonságos élelmiszerhez tud hozzájutni, és ebben az esetben is jelentős részben az előterjesztésben szereplő állattenyésztők napja az állattenyésztőkről is szól. A Föld XXI. századi növekvő emberiségének ellátásában kulcsszerepe van a mezőgazdaságnak és benne az állattenyésztésnek, tudományos tény ugyanis, hogy az embernek mint biológiai lénynek az egészséges fejlődéséhez és létének fenntartásához szüksége van az állati fehérjékre, azaz húsra, tejre, tojásra, még akkor is, ha néhány divatirányzat ennek az ellenkezőjét próbálja néhányszor bebizonyítani, ami aztán idővel mindig megbukik, és szerencsére tovább folytatódik a normális élelmiszer-fogyasztás. Szerencsére hazánkban minden állati termék fogyasztása évről évre kivétel nélkül növekszik, de nem minden élelmiszerre és nem minden húsra jellemző ez. Inkább az a helyes kifejezés, hogy milyen mértékben növekszik, de növekszik. A megnövekedett elvárásoknak a hazai állattenyésztés igyekszik eleget tenni, sőt jól teljesíteni. Az ágazat megtermelt értéke évről évre nő, nagyságrendileg ezermilliárd forinttal részesedik az itthon egy év alatt megtermelt javakból, és ezt a kedvező folyamatot még a járványhelyzet sem tudta jelentősen megtörni, sőt bizonyos mértékben erősíteni tudtunk.

Hogy az állattenyésztés eredményeiről és az állattenyésztők munkájáról széles körben, a társadalom mind több rétegét bevonva tudjunk beszélni, szükség van az évben egy kiemelt jeles napra, ünnepre. Az állattenyésztő ugyanis nemcsak lovat, marhát, juhot, baromfit nevel, hanem mindannyiunk számára fontos élelmiszer-alapanyagot állít elő, emellett felelősséget vállal a környezetért, figyelmet fordít a biodiverzitásra, és részese a kultúrtáj megőrzésének. De továbbmegyek.

Az állattenyésztés az európai és benne a magyar történelem és kultúra fontos része. Be kelle valakinek mutatni Kincsemet, a magyar csodakancát, az alföldi puszták magyar szürkemarháját, a XXI. század kulináris csodájává avatott mangalica sertést, vagy a nemzetközi  és most ismét visszatérünk a kutyákhoz  kutyakiállítások sztárjait, akár a magyar vizslát?

De ott vannak közös értékeink, a hungarikumok is, amelyek között ott találjuk például a gyulai és a csabai kolbászt, amelyek nemcsak az egyedi technológia, hanem a magyar földön felnevelt jószág húsa miatt lettek különlegesek. Ezek mind-mind a hazai állattenyésztők mindennapi munkájának gyümölcsei. És a mindennapok kifejezést értsék szó szerint. Az állattenyésztőnek minden nap hétköznap, mert a sertésnek karácsonykor is enni kell adni, a lovat május 1-jén is le kell jártatni, és a juhot akár hőségriadó idején is meg kell akár nyírni, habár az egy kicsit már későn van.

Higgyék el  jómagam is részese vagyok , hogy kevés olyan ágazat van a gazdaságban, amely annyira igénybe veszi az embert, mint az állattenyésztés. Ennek résztvevői, a magyar állattenyésztők megérdemelnek tehát egy ünnepnapot. De szüksége van erre a ma átlagemberének is, akit joggal bizonytalanítanak el azok a féligazságokon nyugvó hírek, amelyek az állattenyésztést környezetszennyezőnek, a húsfogyasztást pedig egészségtelennek bélyegzik. A tudományos igényű ismeretterjesztés mértékletes, de tudatos táplálkozási tézisei szélesebb körű megismertetésének fórumot kell találni.

(Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez a nap egyben fontos lehet a szakma résztvevőinek is, hiszen az állattenyésztők napja kapcsán majdan szerveződő előadások, gazdatalálkozók, különböző kiállítások, rendezvények, állatbemutatók, állatvásárok, információátadás a korszerű digitális technikákkal is támogatott állattenyésztés megteremtését szolgálja. Ma már az állattenyésztés több annál, mint egy istálló, több annál, mint egy ól, több annál, mint egy állat, ma már a legfejlettebb technológiák alkalmazásával és birtoklásával történik ezeken a telepeken a gazdáknál, a gazdálkodóknál az állattartás.

Szeptember 29e, Szent Mihály napja  túl vagyunk egypár nappal már rajta  különösen alkalmas lehet erre, a legeltető állattartásban ugyanis évszázadok óta két nevezetes napot tartunk számon, az egyik Szent György napja, április 23-a, amikor kihajtják a jószágot, a másik Szent Mihály ünnepe, amikor meg behajtják a legelőről a jószágokat. Ez a nap egyben a számadás ideje is, hiszen régen a kanászok, a pásztorok, a juhászok ilyenkor vonták meg az éves munkájuk mérlegét, s adtak számot gazdáiknak az állomány gyarapodásáról, teljesítményéről.

(15.00)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottaknak megfelelően kérem önöket, hogy hozzászólásaikkal, javaslataikkal, szavazatukkal támogassák ezt a határozatot.

Engedjenek meg a napirendi ponttól eltérő, egy pillanatra visszatekintő, a korábbi napirendi ponthoz tett gondolatot, ott már a végén nem volt alkalmam pár dologra reagálni, de meg szeretném jegyezni, hogy van nekünk egy állattenyésztési törvényünk, az állattenyésztésben különböző fajtaszervezeteknél a fajtatisztaságot és nem utolsósorban a fajtatenyésztésnek a programját ezek a szervezetek képezik és alkotják. Ez az új állattenyésztési törvényben szerepel, amit önökkel együtt az elmúlt évben elfogadtunk. Tehát a szakmai munka, akár az állattenyésztés haszonállataira, akár a kedvtelésből vagy egyéb szórakozásból tartott állatokra is ugyanez vonatkozik. Tehát ezeknél a szervezeteknél megvan a szakmai háttér. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönjük szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Dankó Bélának, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DANKÓ BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy egy kis vidámsággal kezdjem a felszólalásomat, mégpedig az állattenyésztés napjának egy korabeli és lokális változatát jegyezte fel Tolna megye főfiskálisa a XIX. század derekán ekképpen: „Megyénkben ugyan a juhászoknak semmiféle czéhek nincsenek, mindazonáltal azon szokás van nálok, hogy esztendőnként Szent Mihály-napkor valamennyi Juhászok, légyen az számadó vagy Bujtár rész szerént Simontornyán, rész szerént pedig Fehérváron öszve sereglenek, ottan nagymisét tarttatnak, egyéb eránt mintegy három napokig mulatnak.”Nem új keletű tehát az, hogy megünneplik az állattartókat, nem érdemtelenül, hiszen én azt gondolom, hogy nagyon komoly munkát végeznek a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság annak ellenére, hogy egyre nagyobb a gépesítés aránya ezen a területen, a foglalkoztatás 5 százalékát adja Magyarországon.

A GDP-növekedés egyik húzóágazata, az építőipar mellett a növekedés egy jelentős részét a mezőgazdaság adja. Itt most a koronavírus ideje alatt megtapasztalhattuk, hogy milyen sebezhető is az ember, és átgondolva az életünket, olyan dolgok, amelyek korábban nagyon fontosnak tűntek, kiderült számunkra, hogy egyáltalán nem fontosak, viszont azt is láthattuk, hogy az alapvető szükségletek kielégítése és biztosítása igenis nagyon-nagyon fontos a mi életünkben.

És itt jönnek többek között szóba az állattenyésztők, akik nagyon-nagyon sok tudást felhalmozva, rengeteg munkát elvégezve biztosítják az ország számára az egészséges élelmiszert. Azt gondolom, ez mindenféleképpen megsüvegelendő tevékenység, megérdemlik a különös figyelmet, megérdemlik a tiszteletet, megérdemlik azt, hogy a társadalmi elismertségük sokkal nagyobb legyen, és azt gondolom, hogy egy ilyen gesztus, hogy egy külön napot szentelünk az ő tevékenységüknek, segítheti ezt a társadalmi szemléletváltást.

Én arra kérem a képviselőtársakat, hogy támogassák ezt a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Magyar Zoltánnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Talán nem árulok el nagy titkot, meglepetést, hogy a Jobbik frakciója fogja tudni támogatni ezt a javaslatot, ahogyan tettük ezt korábban akár a földművelők napjánál, akár más hasonló emléknapoknál. Mi is úgy gondoljuk, hogy az állattenyésztők áldozatos munkája bizony megérdemli azt, hogy minden évben egy napon megemlékezzünk róluk.És nemcsak az ő szempontjukból lényeges ez, hanem nagyon fontos szempont az is, hogy a vidéki élettől, az élelmiszer-előállítástól egyre inkább távolra kerülő városi lakosság számára is lehetőséget teremtsünk ilyen programokon, egy-egy ilyen emléknappal összefüggésben megjelenő rendezvényeken arra, hogy megismerjék azt, hogy mégis hogyan, miként keletkezik az az élelmiszer, honnan indul, ami mindennap aztán a tányérjukra kerül. Tehát ebből a megközelítésből is, azt gondolom, fontos egy ilyen napnak a közös megszavazása és elindítása.

De azt is azért hozzá kell tennem, hogy az állattenyésztők egy ilyen emléknapnál többet vártak volna a kormánytól, nemcsak most, nemcsak ezen törvény kapcsán, hanem, mondjuk, az elmúlt évtizedben is. Ha csak azt megnézzük, amikor 2010-ben a nemzeti vidékstratégiát mint a vidék alkotmányát végül is napvilágra hozták, aztán persze a parlament elé nem merték hozni, de kormányülésen elfogadták, abban azért a jelenlegi állapotnál és az állattenyésztés jelenlegi helyzeténél egy sokkal grandiózusabb, egy sokkal előremutatóbb jövőképet, egy sokkal pozitívabb jövőképet vetítettek elénk. Sajnos ebből a nemzeti vidékstratégiából nem valósult meg szinte semmi, egy szó sem, mondhatom. Elég, ha szétszedjük az állattenyésztést, és megnézünk néhány ezen belüli ágazatot, néhány fajtát, hogy mégis hogyan áll ma a helyzetük.

Talán a baromfitenyésztés az hazánkban, amiről elmondható, hogy hosszú évek óta aránylag stabil lábakon áll, és a benne dolgozóknak nem volt oka sok panaszra, egészen addig, amíg a madárinfluenza többszöri hullámban le nem csapott hazánkra és nem okozott piaci nehézségeket.

De sajnos a korábbi nagy vágyakhoz képest a sertés helyzete nem javult hazánkban, ahogy a szarvasmarhahelyzet is, mondhatni azt, inkább csak stagnál; a korábbi tejválságokhoz képest már némileg jobb a helyzet, de semmiképpen nem rózsás és nem előremutató.

A juhágazatban semmilyen előrelépést nem tapasztalhatunk.

A lótenyésztésben, azt kell mondanom, hazánk korábbi, európai szinten is jegyzett színvonala gyakorlatilag sehol nincs. Ma ott tartunk, hogy északi szomszédunknál, Szlovákiában pontosan kétszer annyian tudnak lovagolni, mint Magyarországon. Tehát az ezzel kapcsolatos illúziókat, hogy mi, magyarok egyfajta lovas nemzetként képzeljük el magunkat, azért jócskán helyreteszi például ez az egyetlenegy adat, hogy itt nagyon komoly hiányosságok vannak, és itt is a kormányzati felelősségre hívnám fel a figyelmet.

De beszélhetnénk, ha már állattenyésztés, bár egy mellékvonal némileg, de a méhészek helyzetéről is. Azt kell mondani, hogy a 24. órán is túl vagyunk, gyakorlatilag a méhészek végveszélyben vannak. Sokat beszéltünk itt már a Ház falai között, hogy ez a problémahalmaz miből fakad, a kínai hamis méz, az átcsomagolt áruk dömpingje és egyáltalán az ő meg nem becsülésük. Erre reakcióként azt kaptuk, hogy ezer forint/kaptár támogatásban részesülnek most a méhészek  ez siralmasan kevés, államtitkár úr, tehát ennél jóval több kell ahhoz, ha komolyan gondolják azt, hogy megmentik a magyar méhészeket.

De beszélhetnénk az édesvízi halról, az akvakultúráról is. Hazánk ebben még a ’70-es években is olyan magas szintet képviselt, hogy gyakorlatilag országok tucatjaiból érkeztek ide szakemberek megtanulni ezt a szakmát, és a mai napig is működnek, főleg Dél-Európában és Kelet-Európában olyan haltenyésztési üzemek, amelyek a magyar modell alapján, sőt gyakran még korabeli eszközökkel igyekeznek az édesvízihal-tenyésztést odahaza, hazájukban fenntartani és művelni. Ehhez képest ott tartunk most, hogy egy főre vetítve a magyar halfogyasztás Európa sereghajtója. Ha ötször annyi halat ennénk, mint most, egy adott évben, akkor érnénk utol az európai átlagot, miközben jól tudjuk, hogy a halfogyasztás mennyi pozitív élettani hatással bírna egyébként.

De beszélhetnénk a kedvtelésből tartott állatok tenyésztéséről is. Én örülök, ha még emlékezünk arra, amikor a magyar vizsla tényleg a nemzetközi kutyakiállítások egyfajta csodált sztárjaként jelent meg, de sajnos manapság sokkal inkább azzal kerülünk be a nyugat-európai sajtóba kutyatémában, hogy egy-egy szaporítótelepet sikerült leleplezni, ami persze pozitív, hogy lelepleztük, csak aztán kiderül, hogy akár 15-20 éve működtek ezek a tényleg embertelen és az állati jólét semmilyen szempontját be nem tartó szaporítótelepek itt eldugva hazánkban, ami roppant rossz fényt vet nemcsak Magyarországra, hanem a tisztességes ebtenyésztőkre is.

(15.10)

Tehát teljesen más vonatkozásban, de itt is komoly teendői lennének a magyar kormánynak. Ezek mind-mind olyan területek, amelyek elvárnák a segítséget, elvárnák a sokkal nagyobb figyelmet, és elvárnák azt, hogy a korábbi ígéretekhez képest a kormány valóban segítő kezet nyújtson ezen ágazatoknak.

Azokra a hangzatos ígéretekre is emlékezhetünk, ahol arról volt szó, hogy a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés felborult arányát igyekeznek majd némileg javítani, helyreállítani és egy egészségesebb aránypárt kialakítani. Az ezzel kapcsolatban napvilágot látott számok azonban nem azt mutatják, hogy ebbe az irányba mozdultunk volna el. Tehát a szántóföldi növénytermesztés továbbra is dominál, és továbbra is abba az irányba tartunk, hogy szorul vissza, ha az aránypárt nézzük, az állattenyésztés.

Mindezek persze nem indokolják azt, hogy ezen javaslat ne lenne szükségszerű, ne lenne pozitív és ne lenne támogatandó. Ahogy elmondtam, fogjuk is támogatni, csak elvárnánk végre, hogy a többi területen is valódi érdemi, nemcsak a szép szavak szintjén megjelenő, a kommunikációban jól eladható, de a valóságban igazán sokat nem jelentő javaslatok érkezzenek elénk, hanem olyanok, amelyek végeredményeképpen a magyar vidéken való megmaradás, a vidéki élet minősége jelentősen fog javulni. Végre a magyar falu ne egy szitokszó, ne az elmaradottság szimbóluma legyen, hanem visszanyerje régi fényét, és valóban azt jelentse, hogy a legkisebb hazai településen születendő gyermeknek is hasonló vagy inkább ugyanolyan lehetősége legyen az előrelépésre, mint egy Budapesten születendő gyermeknek. Ez bizony szoros összefüggésben van az állattenyésztéssel, hiszen ez az a tevékenység, amely gyakorlatilag elképzelhetetlen egy nagyobb településen, az itt történő fejlesztések kifejezetten a magyar vidékre lennének pozitív hatással.

Arra biztatom az itt jelen lévő képviselőtársaimat, hogy amellett, hogy támogassuk ezt a nemes javaslatot, és minden évben méltóképpen színes programokkal vigyük közelebb az állattenyésztők mindennapjait az átlagemberekhez és tiszteljük meg őket ezzel a nappal, emellett valódi érdemi, a mindennapi életükre is kiható javaslatok is érkezzenek végre a Ház elé. Azokat fogadnánk el aztán igazán nagy örömmel. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Földi Lászlónak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, jegyző úr!

FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A koronavírus-járvány miatt tavasszal sok minden leállt ebben az országban, azonban az agráriumnak mint hazánk egyik legfontosabb stratégiai ágazatának ebben a nehéz időszakban is működnie kellett. Világossá vált, hogy nélkülözhetetlen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar stabil működésének fenntartása, hiszen az élelmiszer-ellátás folyamatosságát biztosítani kell járványhelyzet idején is.

Ezért a kormány számos intézkedést foganatosított a veszélyhelyzet idején is. Többek között a nemzeti élelmiszer-gazdasági válságkezelő program keretében a kormány 25 milliárd forintnyi többletforrást biztosított az agrártárca számára a Gazdaságvédelmi Alapból. Október 1-jétől már be lehet nyújtani a támogatási kérelmeket az állattartó telepek fejlesztésére, amire 50 milliárd forint keretösszeggel hirdetett pályázatot az agrártárca. Az ágazat szempontjából továbbá létfontosságú, hogy a fejlesztéseken felül az őshonos és veszélyeztetett állatfajták fennmaradását is segíti a tárca. A határozati javaslat kapcsán előttem felszólaló képviselőtársaim már összefoglalták a javaslat jogosságának indokait, de engedjék meg, hogy megemlítsek én is néhány fontos tényt.

A javaslat indoklása is kiemeli, hogy a magyar nép eredendően állattenyésztő nemzet. Az állattenyésztés egyike azon hivatásoknak, amelyeket nagy idő- és munkaerőigénye miatt csak hatalmas áldozatvállalással lehet elvégezni. Az ebben az ágazatban dolgozók munkája 24 órás felelős szolgálatot követel, nincs húsvét, nincs karácsony, nincs szombat, nincs vasárnap. Az ezt a hivatást folytatók eddig még nem részesültek abban az elismerésben, hogy azt az áldozatot, kihívást és munkát, amit az állattenyésztő egész életen át felelősséggel vállal és végez, a társadalom méltó módon megünnepelné. Nem tudom, hogy úgy vane, de aki járt Ausztráliában, az mesélte, hogy az ausztrál farmert, ha bemegy a városba, a városi ember megsüvegeli, maga elé engedi a boltban, a postán, mert tudja, hogy ez az ember mennyit dolgozik, és ő állítja elő nekünk, városiaknak az élelmiszert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ezek az emberek is megérdemelnek egy évben egy napot, amikor az ő munkájukat méltathatjuk, megünnepelhetjük az állattenyésztők felelősségteljes munkáját, alázatos tevékenységét és példaértékű áldozatvállalását. A KDNP támogatja a határozati javaslat elfogadását. Kérem, hogy önök is támogassák. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, én is azt gondolom, nem ez a javaslat fogja a mai napon a legnagyobb vitát kiváltani. Volt itt olyan, ami meglepő módon nagyobb vitát váltott ki, és volt olyan, ami tényleg nagyon nagy számban érintette a magyar társadalmat nagyon nagy rétegeiben. Egyébként ez a javaslat is ilyen, hiszen nagyon-nagyon sokan dolgoznak az agráriumban, nagyon sokan dolgoznak állattenyésztőként még a mai napig is Magyarországon, és azt gondolom, ha egy szimbolikus javaslattal elismerjük a munkájukat, ezzel természetesen minden frakció, így az MSZP frakciója is azonosulni tud. Talán a nap is megfelelő, hiszen ez a gazdasági év fordulója, az állatok legelőről történő behajtásának napja, még ha a korábbi években szeptember 29-én mást is ünnepelt az ország. Tehát ezt támogatni lehet. Azzal is egyetértek, hogy ezúton is köszönjük meg a magyar állattenyésztőknek azt az áldozatkész munkát, amit különösen a koronavírus-járvány idején kifejtettek. A nemzetgazdaság érdekében is tették ezt, de azt gondolom, az ország biztonságos élelmiszer-ellátásának érdekében is. Pontosan ezért mondom azt, hogy a szimbolikus lépés fontos, de önmagában nem elegendő. Ezeket nem sorolnám hosszasan, hiszen az elmúlt évek visszaélései, illetve az elmúlt évek finanszírozási problémái kapcsán már számtalan vitát lefolytattunk itt a Házban, és előttem például Magyar Zoltán néhány ilyen ügyre helyesen mutatott vissza. Egyébként azt mondom önöknek, hogy vizsgálják meg újra és újra, miben tudják segíteni az állattenyésztőket a gyakorlatban, hogyan tudják valóban célba juttatni azokat a forrásokat és fejlesztéseket, amelyek az ő munkájukat segíthetik.

Egy korábbi, először az MSZP frakciójából, illetve képviselőitől érkezett kezdeményezésre hadd utaljak újra, Gőgös Zoltán korábbi képviselőtársunk kezdeményezésére, amit azóta sokan felkaroltak. Jól látható, hogy részben az árakra is kedvező hatással volna, részben pedig a termelőknek, illetve az állattenyésztőknek is fontos lenne az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése, amely ugyan egyes termékkörökre, egyes terméktípusokra bevezetésre került, de minél szélesebb körben kellene ezt bevezetni. Mi az 5 százalékos csökkentett áfakulcsot javasoltuk e tekintetben. Hadd mondjam azt, ha már a magyar állattenyésztőkről beszélünk, hogy meg lehetne egy ilyen jogszabályt úgy fogalmazni, hogy az kifejezetten a hazai állattenyésztőknek legyen kedvező, olyan termékkört meghatározni, amely bizony a magyar nemzetgazdaságot is segítené. Egyfajta  óvatosan fogalmazok  protekcionista lépés nyilván ezekben a nehéz időkben talán előremutató volna.

Igen, történt bizonyos tekintetben ezen a téren előrelépés, de azt gondolom, sokkal előrébb lennénk, ha ez akkor került volna elfogadásra, amikor az eredeti javaslat megfogalmazódott, úgy 2012-13 táján. Bizony, nagyon sok százezer magyar választópolgár támogatta ezt aláírásával is, hiszen akkor egy petíció keretében gyűjtöttünk erre vonatkozóan aláírásokat. Ha akkor ez elfogadásra kerül, lehet, hogy ma előrébb tartanánk, és akkor a gyakorlatban is nagyon sokat segíthetett volna az Országgyűlés a magyar állattenyésztőkön, nem csak ilyen szimbolikus módon. De magát az előterjesztést természetesen támogatni fogja a frakciónk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Vadai Ágnesnek, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

(15.20)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhai édesapám, aki juhászati ágazatvezető volt, pontosan tudta, hogy milyen fáradságos munka állattenyésztőnek lenni. Ő is, mint az összes, jó értelemben vett fanatikus mezőgazdász, élete utolsó percéig dolgozott ebben az ágazatban. Az ő elbeszéléséből és a napi fáradságos munkájából láttam azt, hogy milyen embert próbáló az a munka, amit a magyar mezőgazdaságban elvégeznek ezek az emberek. Természetesen a saját szememmel is volt szerencsém látni, hogy mit jelent az, amikor akár karácsonykor, húsvétkor, szombat, vasárnap vagy bármilyen ünnepnap ki kell mennie ahhoz a hodályhoz, mert az állat nem tudja, hogy éppen ünnepnap van, éppen karácsony van, és ajándékot osztanak. Etetni kell, itatni kell. A régi időkben még egészen más volt, ma már modernebb technológiák vannak a mezőgazdaságban, de az állatokra akkor is oda kell figyelni. Az igazi gazda akkor is kimegy az állatai közé, ha az egész egyébként egy sokkal modernebb technikával működik, mint 30-40 évvel ezelőtt.Természetesen  és ebben nem volt vita itt a képviselők között  fontos, hogy megemlékezzünk az állattenyésztőkről. Hozzáteszem, én nem minden esetben kedvelem ezeket az emléknapokat, mert ez lekorlátoz bennünket egyetlen napra, miközben azt gondolom, a magyar mezőgazdaságban dolgozók mindennap kiérdemlik ennek az országnak a tiszteletét, az enyémet biztosan.

Ezzel együtt nem hiszem azt, hogy ez az emléknap az, ami az állattenyésztésnek vagy általában is a mezőgazdaságnak a legjobbat teszi, hogy ez a legfontosabb most, ez a kérdés a legfontosabb most, hogy legyen egy ilyen emléknap. Szerintünk a mezőgazdaság tekintetében el kell érni azt, hogy ez ne csak egy szűk elit játszótere legyen, hanem valóban egy nagy közös, amelyben mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg.

Ha segíteni akarunk a mezőgazdaságnak és ezen belül is az állattenyésztőknek, akkor nagyon világos célokat kell meghatározni a szakmai ajánlások alapján, és ezeket kell megvalósítani. Az elmúlt időszakban voltunk már 7 vagy 10 millió sertés országa, van már „Nemzeti húsgalamb” program, és tudjuk, hogy a nyúlágazatban például 7 millió vágóállat elérése a cél. Én azt javaslom, ma megjelent egy cikk a 24.hu-n, amit érdemes lenne mindenkinek elolvasnia. „El kell felejteni a parasztnosztalgiát” címmel éppen a sertéságazatról írnak, ahol természetesen megszólaltatják az ágazat szakembereit, akik elmondják, hogy hiába a rengeteg beleöntött pénz a sertéságazatba, mégsem tudunk versenyképesek lenni.

Nagyon szép célokat fogalmaztak meg az elmúlt időszakban. Államtitkár úr biztosan tudja, hogy hány alkalommal kérdeztem rá ezekre a dolgokra, mert a célok meghatározásán túl azért az odavezető utat is meg kellene ismerni, és látni kellene, hogy ezek a célok megvalósulnak. Közben persze azt tapasztaljuk akár egyszerű fogyasztóként is, hogy az olcsó importtermék folyamatosan veszélyt jelent egyébként a magyar termelőknek és gazdáknak, és nagyon sokszor önök hatalmi szóval léptek fel az áruházláncokkal szemben, hogy ne a magyarnál olcsóbb élelmiszereket árulják.

Varga képviselő úr említette az alapvető élelmiszerek áfájának kérdését, ahol javaslat volt az, hogy csökkentsük 5 százalékra az alapvető élelmiszerek áfáját. A kormánypártoknak az volt a felvetésük, hogy ez nagyságrendileg egy 140-150 milliárd forintos lyukat ütne a költségvetésben. De ha összehasonlítjuk azzal, hogy a Zala Zone 158 milliárdból épül, a Budapest-Belgrád vasútvonal meg alaphangon 1000 milliárd forintból, akkor azt gondolom, érdemes lenne átgondolni e tekintetben is a kormányzati célokat. Hiszen abban nem volt itt közöttünk vita, hogy a magyar mezőgazdaság mennyire fontos számunkra nemcsak azért, mert magyar, nemcsak azért, mert az élelmiszert adja számunkra, hanem azért, mert aki ezért megveszi a hazait, és erre látunk kampányt is, az pontosan tudja, hogy milyen más íze tud lenni a magyar mezőgazdasági termékeknek.

Ha valóban szeretnénk elismerni az állattenyésztőket, illetve azt az áldozatos munkát, amelyet tesznek értünk és ezért az országért, akkor, azt gondolom, a következő dolgokat kellene tenni. Először is egy megfelelő támogatási rendszert létrehozni, amely tényleg a bajbajutottakon segít. A pályázatokat időben el kellene bírálni, nem 300-400 nap alatt. A világjárvány idején hatékonyabban és gyorsabban kellett volna menedzselni az agráriumot. Azt gondolom, persze mi is hallottuk és olvastuk, hogy milyen segítséget nyújt a kormány, de ennél sokkal gyorsabb és hatékonyabb segítségre lett volna szükség. Folyamatosan tájékoztatni kellene az agrárium szereplőit az új, korszerű technológiákról és lehetőségekről. Pontosan ez a cikk, ez az „El kell felejteni a parasztnosztalgiát”, amely a 24.hu-n jelent meg, mutatja meg, hogy milyen technológiai hátrányban vannak a magyar termelők.

Azzal is lehetne például segíteni az agráriumot, hogy most nem tőlem kellene megtudniuk az állattenyésztőknek, hogy aki most nem tudta benyújtani a fejlesztési elképzeléseit az új állattartó telepek pályázata esetében az igen magas támogatási minimumok miatt, az megnyugodhat, mivel a vidékfejlesztési program irányító hatósága egy, az állattartó telepek kis értékű fejlesztését célzó új pályázati felhívás meghirdetését tervezi, melynek előkészítő munkája a miniszter úr tájékoztatása alapján már elkezdődött.

Igen fontos tehát, hogy ünnepeljük azokat, vigyázzunk azokra, tiszteljük azokat, akik az egészséges ételt biztosíthatják az asztalunkon. Nem biztos, hogy csak egy napra kell korlátozni, szerintem érdemes velük nap mint nap foglalkozni, pontosan azért, mert nagyon fáradságos és nehéz munkát végeznek értünk, és szükség van arra, hogy minél több lehetőséget, modernizációt, előremutató tájékoztatást és valóban stratégiai szakmai célokhoz kapcsolódó megvalósítási programokat láthassanak és olvashassanak. Innen szeretném nekik újra és újra, mindazoknak, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, megköszönni azt, hogy végzik ezt a munkát, nélkülük nem lenne olyan kenyér, nélkülük nem lenne olyan étel az asztalon, úgyhogy mi a fenntartásaink ellenére is, ezekkel a megjegyzéseinkkel és kritikáinkkal együtt is pozitívan állunk hozzá ehhez a határozati javaslathoz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Megadom tehát a szót Varga-Damm Andreának.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szoktam ide feljönni a vezérszónoklatomat előadni, mert amikor a videókat nézik a polgárok a Facebookon vagy bárhol máshol, rendre tömegével kapom a bejegyzéseket, hogy hol van a többi képviselő körülöttem. Jellemzően nem ülnek körülöttem, ezért ha innen mondom el, legalább ez nem látszik. Úgyhogy nem szerepelni akarok, csak az Országgyűlés tekintélyének megóvása érdekében teszem ezt.Az állattenyésztők napja határozati javaslata természetesen támogatandó, támogatható, és nem kérdéses az, hogy én magam is az igen szavazatommal fogom ezt megtenni. Már csak azért is nagy öröm számomra, mert a kislányom 20. születésnapján nyújtották ezt be, úgyhogy gyakorlatilag nem fogom elfelejteni azt sem, hogy a gyermekem születésnapján az állattenyésztők napját is ünnepeljük. De ami nagyon fontos, ha már ez a szimbolikus javaslat megérkezett a Házhoz, hogy tekintsük át az elmúlt 30 évet, merthogy a soraink között, a képviselők között 41 olyan kormánypárti képviselő ül, akik a rendszerváltás első évtizedében is a parlament padsoraiban ültek, és bizony akár cselekedettel, akár mulasztással hozzájárultak az állattenyésztési ágazatnak ahhoz a rendkívül kedvezőtlen helyzetéhez, mint ami mára kialakult. A javaslatban előadott indoklás nagyon szép, nagyon örömteli, hogy ilyen módon kíván a kormányzat megemlékezni az állattenyésztőkről nap mint nap, de azért én inkább úgy érzem, hogy ez egy szimbolikus nyugtatása az ágazatban dolgozóknak, a hatékony szerkezeti változáshoz szükséges állami menedzselés elmaradása miatt.

A már korábban is a válság jeleivel küzdő agrárágazat a kilencvenes években egyre nehezebb helyzetbe került, a mezőgazdasági üzemek nagy többsége szétesett, a föld zöme magántulajdonba került, és jobbára nem a tulajdonosok művelték a földet. Ez önmagában egyébként nem lett volna probléma, ha a változásokhoz hozzárendelték volna az ártalmakat elhárító kormányzati tevékenységet is, de sajnos abban az időszakban a kormányzat tagjainak kiválasztása alapvetően a piarista iskolatársak közül, illetőleg a gimnáziumi tanítványok közül került ki, ezek voltak alapvetően a szempontok.

A gazdálkodók tőkehiánya, a termelés szervezetlensége és különösen a kilencvenes évek első felében tapasztalt életszínvonal-csökkenés miatti belső fogyasztás visszaesése egyes termékekből eladhatatlan mennyiséget produkált, ami az egyébként is alacsony jövedelmezőséget tovább rontotta. Több régi-új mezőgazdasági vállalkozó volt kénytelen felszámolni a gazdaságát az alacsony jövedelmek miatt, így az ágazat szereplőinek a száma a kilencvenes évek végére erőteljesen lecsökkent.

(15.30)

A mezőgazdaság teljesítménye ’90 és 2007 között esett vissza leginkább, a nemzetgazdaságon belüli súlya oly mértékben mérséklődött, hogy a bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak aránya egyaránt harmadára csökkent, azaz 4,2 százalékra maga a foglalkoztatottak száma, és 4,7 százalékra pedig a GDP-arányos részvétel. A beruházásokból való részvétel pedig a 8,7 százalékról 3,7 százalékra esett vissza. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma is jelentősen csökkent, de ami még rosszabb volt, a korszerkezet: a ’90. évi népszámlálás után a 2005. évi mikrocenzus adatai szerint a 60 évesnél idősebbek aránynövekedése óriási volt.

A szükséges beruházások elmaradása miatt a mezőgazdaság gépivonóerő-ellátottsága nem igazán változott, miközben jelentős része az egyéni gazdaságok tulajdonába került. ’90 és 2007 között a mezőgazdaság bruttó termelési értéke 30 százalékkal csökkent, ezen belül az állattenyésztésé 40 százalékkal. A 2007. évi gazdaságiszerkezet-összeírás alapján 626 ezer gazdaságból mindössze 7000 volt szervezet és 619 ezer pedig egyéni gazdálkodó. Az előbbiek száma, tehát a gazdálkodó szervezetek száma háromszoros lett, viszont az egyéni gazdaságok száma 40 százalékkal esett vissza. Az egyéni gazdaságoknak több mint fele csak saját fogyasztásra termelt, a felesleget közel egyharmaduk tudta mindössze értékesíteni, és csak 16 százalék volt az az arány, akiknél értékesítés is volt az elsődleges célja a termelésnek.

Az agrárrendszerváltás hatása és a piacok elvesztése az állattartást érintette a legérzékenyebben. Miközben a termelés volumene 70 százaléka lett a ’90. évinek  most figyeljenek, képviselőtársaim! , a felvásárlás viszont 50 százalékra esett vissza. Ez volt igazán a nagy tőrdöfés. 2007. év végén az élelmiszeriparban mindössze száz olyan vállalkozás volt, ahol a 4 milliárd forintot meghaladta a bevétel, és legalább 49 főt foglalkoztattak. Rendkívül csekély szám.

A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar termékeinek döntő része hazai piacra kerül, és az első évtizedben a rendszerváltás után az élelmiszer-fogyasztás szerkezete azért alakult át, mert rendkívüli módon romlott az általános életszínvonal, és a húsok, tejtermékek fogyasztása ezért visszaesett, hiszen általában nem voltak olcsók ezek a termékek a jövedelemszinthez képest sem. És aztán ehhez járult még hozzá, hogy az első évtizedek kormányai korlátlanul beengedtek szemétnek tekinthető élelmiszereket, nem vetettek ki védővámokat, és nem volt az ellenőrzés hatékony.

Az állattenyésztés által előállított érték az egy évtizede tartó stagnálás után 2004-től  most figyeljenek!  még jobban csökkent. Azt hittük, hogy az EU-csatlakozásunktól kezdve a mezőgazdasági támogatások miatt majd az előállított termék nőni fog az EU-csatlakozással. Ehhez képest csökkent, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek részaránya az ország teljes kivitelén belül szintén csökkent. A száz hektár mezőgazdasági területre jutó szarvasmarha- és sertésállomány nagysága jelentősen elmaradt az EU-27 átlagától, a szarvasmarha az utolsó volt, és a sertésállomány pedig a 11. helyre került. Ilyenkor szoktuk mondani, amikor vidéken megyünk a csodálatos mezők mellett el, nagyon sokszor jut eszembe, hogy ezeknek tele kellene lenni állatokkal, legelő állatokkal, hiszen ez az ország pont az az ország, ahol valóban, ez az ágazat virágozhatna, és úton-útfélen állatokkal találkoznánk a mezőn, de sajnos nem így van.

Az élelmiszer-gazdaság jelentősége a jövedelemtermelő képességen túl stratégiai fontosságú a lakosság élelmiszer-ellátásában és a vidék népességének megtartásában. A nyolcvanas évek mezőgazdaságának gazdálkodási problémái persze eleve kedvezőtlen feltételeket teremtettek a kilencvenes évekre, merthogy gyakorlatilag kiszipolyozták ezt az ágazatot, leépítették a nagyüzemeket. Én sokszor azt gondolom, hogy ebben némi szándékosság is volt, tartósan a működőképtelenség jeleit mutatták ezek az üzemek. És aztán jött a kilencvenes évek privatizációja, amely pedig gyalázatos volt, tervezetlen, kapkodó, a szakmai szempontokat teljesen kizárták, egy volt a lényeg: a hatalom közelében lévő emberek mindenképpen olyan vagyonhoz jussanak a közösből, amellyel hosszú távon szakmai hozzáértés nélkül is jelentős bevételt realizálhassanak.

Tehát, ahogy elmondtam, az állattenyésztés volumene ’90 óta folyamatosan csökken. Az Unióba történt belépés nagyon nagy várakozást jelentett a gazdák számára, mert a gazdák azt gondolták, kiszámítható feltételek lesznek, az uniós és nemzeti források folyósítása zökkenőmentes lesz, de miután a megfelelő intézményrendszer kiépülése hiányzott, késlekedett, a támogatások bizony nem jutottak el időben a gazdákhoz. Gyakorlatilag a politikai erők a támogatásokkal tartják rövid pórázon a gazdákat, ha felemelik a szavukat a rendszer kritikájával, esetleg nem kapják meg egyáltalán, vagy késve kapják meg a támogatásokat.

1990-hez képest az ipar bruttó termelési volumene két és félszeresére nőtt Magyarországon  egy mezőgazdasági országról beszélünk. Ehhez képest a mezőgazdaság nemhogy nőtt, hanem 30 százalékkal mérséklődött. Egy olyan országról beszélünk, ahol adottságai alapján minden második embernek a mezőgazdaságból kellene élnie.

Azt kívánom magunknak, az állattenyésztőknek és minden magyar polgárnak, hogy ha már ezt a csodálatos napot, az állattenyésztők napját a parlament létre fogja hozni, akkor ne csak szimbolikus napok legyenek, az évben egy-egy nap, hanem az év minden napján gondoljunk arra, hogy ennek az ágazatnak a támogatása minden magyar honfitársunk életminőségét jelentősen tudja javítani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük. Most a kormány képviselője jelezte, hogy szólni kíván, így megadom a szót Farkas Sándor államtitkár úrnak. Parancsoljon!

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az elmúlt pillanatokban akár egy harminc- vagy negyvenéves visszatekintésről is hallhattunk, de úgy gondolom, hogy amikor az állattenyésztők napjáról beszélünk, akkor adjuk meg a tiszteletet azoknak a ma élő és dolgozó embereknek, akik valóban az állattenyésztésben dolgoznak, egy rendkívül nehéz örökséget hoznak magukkal. Tudjuk a rendszerváltozás és az azt megelőző időszak buktatóit, amely során talán valóban az állattenyésztési ágazat volt az, amelyik rendkívül hektikussá, hullámzóvá vált a tevékenységben, és rendkívül nehéz volt igazodni a megváltozott körülményekhez is. De azt azért elmondhatjuk, és ezt szeretném leszögezni, és ez lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik ebben a Házban, a magyar mezőgazdaság nehézipara az állattenyésztés. Nem tudom, érzékelhetőe, hogy ez mit jelent, ha az ipari oldalról nézzük, hogy ez a mezőgazdaság legnehezebb ágazata.Hogy ma hogyan tudnak itt, ebben az ágazatban emberek dolgozni, azt hiszem, hogy ma már a megfelelő körülmények jelentős részben megvannak, sőt mondhatnám, hogy eziránt rendkívül sokat is tett az agrárkormányzat vagy agárkormányzatok, talán fogalmazhatok így. Csak fel szeretném hívni a tisztelt kritizálók figyelmét, hogy most megindítunk éppen október 1-jén az állattenyésztési telepek korszerűsítésére mintegy 50 milliárd forintos fejlesztési forrást, amely gyakorlatilag nem is 50 milliárd fejlesztést jelent, hanem ennek több mint a dupláját, mert ugye, 50 százalékos fejlesztési támogatás, tehát ilyen szempontból ez egy 100 milliárdos fejlesztési lehetőség.

(Folytatás 154/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. október 6. kedd 154/2. szám

Országgyűlési Napló

Erre nagyon sokan jelentkeztek máris, és fognak még jelentkezni, és várható, ha további jelentkezés lesz, akkor talán ezt a forrást még bővíteni is tudjuk. De ugyanakkor ez csak egy pont, ha fogalmazhatok így, ez az ÁTK 7-es, a szakmában ez biztos, hogy sok mindenkinek mond valamit, lehet, hogy itt, önök között  nem megsértve önöket  kevésbé. Volt már ezenkívül hat ÁTK-s pályázat. Az állattenyésztő telepek korszerűsítésének a rövidítése az ÁTK, és ebben az elmúlt évtizedben több száz milliárd forint került pályázati úton telepek fejlesztésére és az ottani jóléti rendszerek úgymond fejlesztésére fordítva. Ez azt jelenti, hogy ebbe az ágazatba rendkívül nagy összegeket fordított már az agrárkormányzat, és szeretném, ha továbbra is ez így lenne.

Most itt a Covid-járvány ideje alatt csak mintegy 11,5 milliárd forint került kimondottan az esetleges kiesések, hátrányok kompenzálására fordítva, és ennek jelentős része már a kritikákkal ellentétben kifizetésre került vagy kifizetésre kerül a napokban. Tehát azt mondhatom, hogy azokra a korábbi kritikákra, amelyek megfogalmazzák az állattenyésztéssel kapcsolatban, hogy kevesebb létszám, kevesebb GDP-hez való hozzájárulás, még egy dolgot szeretnék megemlíteni.

(15.40)

Nem akarok agrárvitát kezdeményezni a parlamentben, de akkor, amikor sertésről beszélünk  ugye, tudjuk, hogy a sertésnél is és a baromfinál is egy rendkívül kritikus időszaknak vagyunk részben végén, részben talán a közepén, amikor különböző állatbetegségek okoznak rendkívül komoly termelési, tartási és piaci zavarokat egyaránt , én inkább egy másik oldalról közelíteném meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor én is és mások is szoktak hivatkozni netalántán a rendszerváltozás időszakára, hogy akkor volt 10 millió sertés Magyarországon, én vissza szeretnék kérdezni: hol voltak ezek a sertések? Jelentős részben a falusi ólakban, istállókban. És ma, ha végigmegyünk egy faluban, gyakorlatilag sertést alig találunk. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ez a baj!) Miért van ez? Az emberek jobban élnek, kevésbé akarnak ilyenfajta tevékenységet végezni, és a szakosított nagytelepekre helyeződött át a hangsúly. Tehát ebből a szempontból lehet itt 10 millió sertésről beszélni, de ha nincs meg hozzá a szándék, márpedig nincs meg hozzá, ezt én gyakorlatból tudom határozottan mondani, akkor ezt nem is kell keresni. Meg kell keresni azokat a lehetőségeket, hogy akár a magyar őshonos fajtákkal vagy a rendkívül jó mutatókkal rendelkező magyar és külföldi fajtáknak a hasznosításával tudunk a sertéspiacon hosszú távon, ha nincs betegségünk, kitartóan megjelenni. Tehát én azért mondom, nem akarok vitát nyitni ebben, de ez egy rendkívül árnyalt történet, ennek számtalan régi, mondhatnám úgy, hogy történelmi kapcsolata van.

Amikor az agrárágazat fejlődéséről és fejlesztéséről vagy lehetőségeiről beszélünk, a tőkekivonás a mai napig is működik az agrárágazatban a földbérleti viszonyokból fakadóan. Tudjuk, ha nem saját területen gazdálkodik az ember, hanem bérelt területeken, ott a bérbeadónak jár a földbérleti díj, amely jelentős részben az ágazatból kapásból kicsúszik, és nem pedig visszatermelésre kerül. Biztos, hogy ezt sem fogjuk tudni még pár éven belül megoldani, de arra törekszünk  többek között még az osztatlan földtulajdon felszámolása révén is, habár ez csak egy részletét tudja megoldani , hogy minél több olyan terület legyen, amely közvetlenül a gazdálkodók, a gazdák birtokában legyen, mert akkor ez az úgymond pluszköltség nem kerül ki az ágazatból, hanem a saját ágazati fejlesztésekre fordítható. Én azt hiszem, hogy ezt kell majd célnak tekintünk hosszú távon, és biztos, hogy akkor a mutatóink is sokkal jobbak lesznek.

Azt azért határozottan merem mondani, hogy az állattenyésztő telepeknél is, és fölvetődött egy arány, hogy állunk a növénytermesztés és állattenyésztés arányával: nagyon komoly fejlődés van a technológiában, komoly fejlődés van a technikák alkalmazásában és remélhetőleg a szakemberképzésben is. Nekem egyik vesszőparipám, hogy a magyar mezőgazdaság egyik kitörési pontja a megfelelő szakemberképzés. Sokan azt hitték  és ezzel nem akarok senkit sem megsérteni  a rendszerváltozás idején, ha megkapnak két-három hektár vagy hold földet, majd azon ők megfelelő szakmai hozzáértéssel bírnak. Az az idő régen elmúlt, ma már megfelelő szakmai felkészültség kell ahhoz, hogy megfelelő, hatékony mezőgazdasági művelést lehessen folytatni. Ehhez pedig megfelelő, úgymond jó értelemben vett birtokméretek szükségesek. Két-három hektáron ma már hagyományos agrártevékenységet hatékonyan nem lehet végezni. És ehhez szükséges a megfelelő szakértelem, hogy ki tudják számolni, hogy az a tevékenység, az a befektetés, az a beruházás, az a fejlesztés mennyi idő alatt, milyen hozadékkal, milyen hozammal, esetleg milyen jövedelemmel bír. Ez már több annál, mint egy szakma, és akkor, amikor mezőgazdaságról beszélünk  és ezzel fejezem be , azt szakmai kérdésnek csak részben kell tekinteni, aki mezőgazdasággal foglalkozik, az egy életforma. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.  Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a kettőperces felszólalások következnek. Mielőtt megadom az első felszólalónak a szót, jelezném Magyar Zoltán jobbikos képviselőtársamnak, hogy ebben a körben nem tudom neki megadni a szót, mert a Jobbik frakciójából már jelentkezett Balczó Zoltán képviselőtársunk.

Megadom a szót Mesterházy Attilának, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy nem akar agrárvitát kezdeményezni a Házban. Szerintem, államtitkár úr, pont azt kellene kezdeményezni a Házban, hogy ezekről a kérdésekről legyen érdemi vita.Alapvetően azért is akartam egy kétperces hozzászólást tenni, egy javaslatot tenni, hogy ha már van egy ilyen nap, az állattenyésztők napja, amit mi magunk is támogatunk, akkor érdemes lenne ezt egy ilyen számadás vagy számvetés napjává is tenni, hogy minden évben, ha már van egy ilyen nap, amikor megemlékezünk azokról az emberekről, akik valóban nagyon sokat tesznek ebben az ágazatban, és napi szinten tényleg nagyon sokat dolgoznak, akkor azért azt is értékeljük, hogy milyen eredményeket érünk el vagy milyen problémákkal szembesülünk.

Én egyetértek államtitkár úrral  kicsit más szemszögből , ez nem csak kizárólag szakmai kérdés, ez egy fontos politikai kérdés a magyar agrárium. Én nem értek ehhez, nem ebből a szempontból szólok hozzá, hanem abból a szempontból, hogy a magyar agrárágazat a magyar gazdaság szempontjából egy kitörési pont tud lenni. És érdemes lenne ezen a területen, amennyire csak lehet, valamilyen nemzeti konszenzusokat találni, hiszen ez nem egyik évről a másikra hozza meg a gyümölcsét. Tehát, igenis, szerintem helye van, államtitkár úr, annak, hogy ne csak egy szakbizottság kereteiben, hanem bizony ilyen parlamentáris keretek között is vitassuk meg ezt a kérdést, hiszen itt valóban szakemberekről van szó, de modernizációról van szó, fejlesztésekről, találmányokról van szó. Hihetetlen fejlesztések, találmányok fűződnek magyar agrármérnökök és kutatók munkájához, és ezek bizony nem jól hasznosulnak; van, amikor ennek csak marketingoka van, van, amikor egyéb más problémái vannak. Tehát éppen ezért én azt javaslom, hogy évente egyszer használjuk fel ezt az alkalmat arra, hogy beszéljünk a problémákról, kihívásokról és eredményekről is, és akkor nemcsak morális elismerése lesz az állattenyésztőknek, hanem remélhetőleg anyagi elismerése is lesz a munkájuknak, ami azt gondolom, akkor jó, ha mind a kettő együtt jár. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Balczó Zoltán képviselőtársunknak, a Jobbikból. Parancsoljon, képviselő úr!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Jelenleg egy szimbolikus és egyébként nagyon fontos napirendet tárgyalunk az állattenyésztők napjának a bevezetéséről, amivel az Országgyűlés és ezzel közvetve a magyar társadalom fejezi ki az elismerését. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ez a napirend nem alkalmas arra, hogy az agrárium teljes problémakörét itt megbeszéljük; hogy mi, az ellenzékiek elmondjuk, hogy mit kellene még tenni, a kormányoldal elmondja az eredményeket. Én azt javaslom, ha az ellenzék egy politikai vitanapot kezdeményez az agrárium helyzete kapcsán, akkor szerintem Farkas Sándor miniszterhelyettes úr el fogja érni, hogy ez a politikai vitanap érdemben megtörténjen, a Fidesz jelen legyen és ez egy valódi vita legyen.Amiért én szót kértem. Nem kértem volna szót, mert nem akartam én sem bővíteni a témát, de Földi László képviselő úr kiemelte az őshonos állattartók támogatását mint egy nagy eredményt. Én Magyar Zoltán képviselőtársammal háromszor fordultam önökhöz, államtitkár úr, a védett őshonos és veszélyeztetett állatfajták genetikai állományának megőrzése érdekében létrehozott pályázat ügyében. Háromszor! Ígéretet kaptak a tenyésztők, mert a kifizetések elmaradtak. Az ismerősöm nemcsak egy a tenyésztők közül, hanem ebben a szervezetben töltött be fontos szerepet. Arra méltatta őt miniszter úr, hogy nagypéntek délelőtt fogadta ebben az ügyben. A Fidesz-kormányzat kitüntette. És ellenőriztem, felhívtam, egy sms-t küldtem, igen, valóban, még a 2018-ban esedékes kifizetések sem történtek meg mindazok számára, akivel kapcsolatot tart. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És ezzel az a probléma, hogy voltak, akik az állományt az elmaradt kifizetések miatt fel kellett hogy számolják. (Az elnök ismét csenget.) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Vadai Ágnesnek, a DK képviselőjének. Parancsoljon!

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem az állattenyésztők napja vagy a földművesek napja vagy a mezőgazdaság napja vagy minden ilyen nap nemcsak arra alkalmas, ahogy itt elhangzott, hogy tiszteletünket fejezzük ki, bár én jeleztem, hogy szerintem mindennap érdemes ezt a tiszteletet kifejezni, hanem arra is valóban, hogy ilyen beszélgetések, ilyen viták akár ennek ürügyén megtörténjenek.

(15.50)

Talán azért, mert igen sokat beszélgettünk mezőgazdaságról, akár plenárison, akár, mondjuk, írásban az agrártárcával, mégsem érezhető úgy, hogy olyan részletesen sokat foglalkoznánk ezzel az üggyel.

Én sok mindenben megértem az államtitkár urat  nem biztos, hogy egyetértünk, de megértem , de azért engedje meg, hogy két dolgot kiemeljek. Az egyik a pályázatok elbírálásának kérdése. A 300-400 napos elbírálási időszak egész egyszerűen nem fogadható el. Az nem fogja segíteni az állattenyésztőket, ha elmondják, hogy ÁTK, ha elmondják, hogy ilyen pályázat, olyan pályázat, ha közben egyébként éven túli az elbírálás, az nyilván nem fogja segíteni azt, hogy az a fajta fejlődés meglegyen, amelyet mindannyian szeretnénk. Ezen mindenképpen kell változtatni annak érdekében, hogy hatékony legyen a magyar állattenyésztés, és lehet, hogy ösztönözni lehetne embereket, hogy bekapcsolódjanak az állattenyésztésbe, ha nem látnák ezt a fajta szenvedést tulajdonképpen sokszor az állattenyésztés oldalán.

A másik pedig, meg kell mondjam, hogy mérhetetlenül örülök annak, hogy államtitkár úr azt mondta, hogy a szakemberek mennyire fontosak az ágazatban, és hogy nem jó az, hogy kóklerek próbálnak a magyar mezőgazdaságban is tevékenykedni. Bárcsak ezt vallotta volna az előző kormányzati vezetés akkor, amikor az állami földeket például Nagyiván környékén elvették az állattenyésztőktől, és odaadták olyan kóklereknek, akik politikai kötődéssel rendelkeztek! Ezt csak azért szeretném mondani, mert mi, akik azért azon a környéken élünk, pontosan tudtuk, hogy kik azok, akik tényleg állattenyésztéssel foglalkoztak, és kik azok, akik csak hasznot reméltek ebből. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a további képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Steinmetz Ádámnak, a Jobbik képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy föltegyek önöknek egy kérdést. Tudjáke, hogy idén kinek az emlékéve van, ki az a személy, aki előtt most tisztelettel adózunk? Ha valaki, akkor Németh Szilárd úr biztosan tudja, és még bizonyára jó páran, hiszen Zrínyi Miklós az a költő és hadvezér, magyar nemzeti hősünk, horvát származású államférfi, akinek az emlékéve van. Hogy miért hozom ide, erre a vitanapra? Azért hozom ide, mert amellett, hogy maximálisan egyetértek Horváth István úrral és az ebben a határozati javaslatban foglaltakkal, és én magam is fogom ezt jó szívvel támogatni, elöljáróban mondom, azt szeretném, hogy a határozati javaslatban foglaltak is a gyakorlatban is megvalósuljanak, és ne pusztán papíron szerepeljenek. Konkrétan arra gondolok, hogy igen, az állattenyésztőkről szeptember 29-én mostantól kezdve minden évben méltóképpen meg tudunk emlékezni rendezvényekkel, és ahogy a határozati javaslat is tartalmazza, kiadványok által. Hiszen valóban ezek azok az emberek, akik esetében nem beszélhetünk szabadnapról, nem beszélhetünk hétvégéről. Nekem is jó néhány barátom foglalkozik állattenyésztéssel, illetőleg most már én magam is, és tudom azt, hogy mennyire sok lemondással jár ez. Sokan még az unokájukat sem tudják meglátogatni már hónapok óta.

Beszéltünk a múltról, és ha megengedik, én is röviden fogom érinteni a múltat, de ha már itt tartunk, akkor én indokoltnak tartanám kiegészíteni a határozati javaslat szövegét, hogy ne csak az állattenyésztői hivatást választók áldozatos munkájáról emlékezzünk meg méltó módon, hanem a valaha állattenyésztéssel foglalkozók áldozatos munkájáról is. És én ezt azért mondom, mert sokan olyan, akár törzstenyészetet, akár más állattartó telepet vezetnek, ahol a korábbi, tehát akár a felmenőik munkáját örökölve viszik tovább a családi vállalkozást. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez is számukra egy szimbolikus és gesztusértékű megemlékezés lenne az egyébként a magyar nemzetet képviselő országgyűlési képviselőktől.

Szóba került  és nagyon örülök, hogy aktívan részt vesz a vitában miniszterhelyettes úr, ezúton is köszönöm az észrevételeit , hogy több évtizeddel ezelőtt azért Somogy megyében is láthattuk, hogy sokkal több állat volt. Prosperáltak a téeszek, és a háztájiban is rengeteg állattal foglalkoztak a falvakban élők. Most azt látjuk, hogy a legtöbb olyan téesz, amelyik időközben átalakult, felszámolta az állattartást  tisztelet a kivételnek , most már növénytermesztéssel foglalkoznak; egy ezer hektáron gazdálkodó növénytermesztő cég hat-nyolc emberrel meg tudja ezt oldani, és ebbe már sokszor a könyvelő is beleszámítódik, de kevesen foglalkoznak állattenyésztéssel, és ugyanígy a falvakban is. Ott vannak azok a gazdasági épületek, azok a porták, azok az istállók, amik bizonyíthatóan szimbolizálják azt, hogy régen tényleg a falvakban, a háztájiban mennyi és milyen különbözőféle állatokkal foglalkoztak az emberek. Ma már ezzel rengetegen fölhagytak, olyan szinten, hogy nemhogy sertés és marha nincs a falvakban, hanem már baromfit is alig lehet látni kapirgálni. S ahogy említette miniszterhelyettes úr, a szándéka nincs meg az embereknek erre. Azt gondolom, hogy teremtsük meg ezt a szándékot, s azt is megmondom, hogy miért.

Marcali környékéről nemcsak az állatok tűntek el az elmúlt évtizedekben, hanem lassan az emberek is. Tehát főleg a kisfalvak lakossága elöregedik, fogy. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Meg kell próbálni olyan érdemi munkát adni, munkahelyet teremteni, ami miatt az emberek helyben tudnak maradni. Ebben maximális az egyetértés a Somogy megyei agrárkamara elnöke, Berek Gábor úr és közöttem, hogy igenis az agrárium, azon belül a kertészet és az állattartás lehetne az a tevékenység, ami a vidéken élő embereknek viszonylag nagyobb számban, a növénytermesztésnél egyértelműen magasabb és nagyobb számban tudna megélhetést adni.

Képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a falvakban már  a falvakban!  várólista van egy jóízű füstölt termékre, egy füstöltkolbászra vagy egy sertéstepertőre. Ez elképzelhetetlen volt még évtizedekkel ezelőtt. Hónapos várólista van, mint a marcali kórházban. Felértékelődnek ezek a kulináris élményt nyújtó, valóban bioterméknek számító, gusztusosan csomagolt, kiszerelt termékek, ezek most már, úgy gondolom, hogy nagy értéket képviselnek. Támogatni kell azokat az embereket, azon belül azokat a fiatalokat, akik ezzel akár kis mennyiségben is, de foglalkozni tudnak vagy szeretnének.

Hogy mi a megoldás? Én magam is igyekszem a munkámat konstruktív országgyűlési képviselőként végezni, és azt szeretném, hogy minél több vidéken, falun élő embernek legyen szándéka az állattartással foglalkozni. Hogyan tudja ezt a kormányzat segíteni? Központi forrásokból, úgy, hogy a feldolgozóipart erősítjük, azon belül a mini feldolgozóüzemeket, ezekkel támogatni kell az embereket, hogy igenis foglalkozzanak újra disznóval, marhával, tejfeldolgozással, sajtkészítéssel, és olyan termékekkel, amit úgy gondolom, hogy önök is minden bizonnyal nagyon szívesen megkóstolnának és fogyasztanának.

Végezetül én jó szívvel tudom támogatni ezt a javaslatot, ezzel az egy apró kiegészítéssel, hogy ha már a hagyományoknál tartunk, gondoljunk azokra az emberekre is, akik munkájának a gyümölcsét, ha megfogyva is, de még azért sok ember tudja élvezni, és foglalkozik az állattenyésztéssel, az állattartással. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megadom a szót Keresztes László Lórántnak, az LMP frakcióvezetőjének. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem is jelentettünk be vezérszónoki felszólalást, most is csak a vita vége felé, nagyon röviden szeretnék hozzászólni, hiszen szerintem egy nagyon értékes vita kerekedett ebből a, mondhatjuk, hogy szimbolikus előterjesztésből. Itt elhangzott miniszterhelyettes úrtól, államtitkár úrtól  nem tudom, melyik megszólítást szereti jobban. (Farkas Sándor: Képviselő!) Képviselő úr, kiváló. Tehát, hogy nem akar agrár vitát nyitni, és itt volt egy konstruktív javaslata Balczó képviselő úrnak, én is egyetértek azzal, hogy ezek sokkal fontosabb kérdések annál, mint hogy egy ilyen szimbolikus törvényjavaslat vitájába próbáljuk beleszuszakolni. Ugyanakkor én egyet fordítanék rajta, én azt javaslom, hogy a kormányoldal kezdeményezzen vitanapot erről a kérdésről. Azt garantálni tudom, hogy az ellenzéki frakciók jelen lesznek, és a hasonló, most hallott konstruktív hozzáállással fognak ehhez a kérdéshez viszonyulni.

(16.00)

Nagyon remélem, hogy erre nyitott lesz képviselő úr, és indítványt tesz a kormány felé, vagy indítványt tesz, mondjuk, a frakció felé. Nyilván itt az a fontosabb, hogy egy ilyen vitanap megvalósulhasson, és elkezdődhessen egy vita vagy folytatódhasson egy vita, mert én azt gondolom, hogy rengeteg konstruktív szándék lenne az ellenzék részéről is. Az látszik, hogy itt nagyon-nagyon komoly rendszerproblémák vannak, amelyek megoldásért kiáltanak.

Egyébként hozzáteszem, hogy Magyar Zoltán képviselő úrnak is köszönöm a felszólalását. A vidék helyzetéről, a falvak sorsáról, a falvak jövőjéről is önmagában egy vitanapot kellene folytatni, hiszen láthatjuk, hogy az elmúlt időszakban sem sikerült olyan lépéseket tenni, amelyek érdemben ezeknek a térségeknek, főleg így a periferikus térségekben fekvő, vidéki, aprófalvas térségeknek a leszakadását akár csak lassították volna. Tehát ezek óriási kihívások.

Azt a konkrét javaslat kapcsán el tudom mondani, hogy természetesen mi is üdvözöljük a konkrét törvényjavaslatot, az elképzelést, azt, hogy megemlékezünk, és ilyen módon kifejezzük a köszönetünket az állattenyésztők felé. Ezt én magam is megteszem most az LMP frakcióvezetőjeként, és azt is el tudom mondani, hogy természetesen támogatjuk a javaslatot, hogy egy ilyen szimbolikus nap kerüljön kinevezésre. Ugyanakkor nagyon-nagyon aláhúzom én is azt, hogy ez önmagában egy fontos szimbolikus lépés, de valóban a szimbolikán túl a valódi cselekvés az, amit elvárnak szerintem az állattenyésztéssel foglalkozók és azok, akik ebből élnek vagy bármilyen módon ezzel foglalkoznak. Úgyhogy itt valóban, ahogy Magyar Zoltán képviselő úr mondta, többet érdemelnek annál, mint hogy egy szimbolikus nap kerüljön kijelölésre.

Itt a vita közbeni felszólalásában, képviselő úr, államtitkár úr, beszélt az állattartó telepekkel kapcsolatos támogatásokról. Én csak itt egy felvetéssel szeretnék élni. Az elmúlt időszakban vendége voltam egy kis családi gazdaságnak. Ők állattartással foglalkoznak, a hagyományok őrzésével is, és tényleg nagyon-nagyon példamutató az, amit én ott láttam. Tehát tényleg valóban egy kis családi gazdaságról van szó, és olyan nagyon jó minőségű termékeket állítanak elő, amelyekről beszélt is Steinmetz képviselő úr: egészséges, természetes, nagyon-nagyon-nagyon fontos ágazatot képviselő termékekről van szó.

Részletesen elmondták nekem ennek a családi gazdaságnak a fenntartói, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak, és hiába vannak ilyen-olyan-amolyan pályázatok, sorolták nekem, hogy ők miért hullottak ki az összes pályázati lehetőség közül. Valamiért ők olyan helyzetben vannak, hogy semmire nem tudnak pályázni, olyan speciális helyzetük van. Ahogy elmondták nekem, valóban ez egy életforma, rengeteg lemondást kíván ez az életforma, ők maguk is városból odaköltözve, egy kis faluba költözve kezdtek el ezzel évekkel ezelőtt foglalkozni. Nagyon szép szakmai eredményeket értek el, és egyszerűen meg vannak lőve azzal, hogy valamiért pont olyan pályázati struktúrák vannak, hogy ők nem tudnak labdába rúgni.

Én majd államtitkár urat megkeresem konkrétan ez ügyben, lehet, hogy egy picit kell csak tényleg módosítani a rendszeren, hogy ilyen nagyon-nagyon pozitív kis családi gazdaságok is tudjanak működni, de én azt gondolom, hogy van tennivaló e tekintetben is.

És igen, itt felmerült Vadai képviselő asszony részéről, emlékeim szerint ő hozta fel az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentését. Valóban, itt a vitában elhangzott, hogy ez egy százmilliárdos tétel lenne. Azt hiszem, hosszan tudnánk sorolni a tételeket a költségvetésben, amelyeknek az átcsoportosításával ezt a nagyon fontos lépést meg lehetne tenni. Ez már valóban nem kapcsolódik közvetlenül ehhez a tárgyhoz, de én azt gondolom, mindannyian látjuk azt, hogy milyen társadalmi és gazdasági krízis alakult már ki és van kibontakozóban. Azt gondolom, mi mindannyian azért vagyunk itt, hogy a magyar nemzet érdekeit képviseljük, a magyar emberek érdekében dolgozzunk, és önmagában egy ilyen áfacsökkentés óriási segítséget jelentene a magyar embereknek.

Ezért is indítottunk el mi egy kampányt ezzel kapcsolatban, nagyon sok városban nagyon sok aláírás gyűlt már össze. Azt tudom mondani, hogy az emberek nagyon erőteljesen támogatják ezt a kezdeményezést, és el tudom mondani, hogy az afacsokkentest.hu oldalon mindenki egy perc rászánással online is tudja ezt a petíciót támogatni. De én nagyon bízom benne, hogy ez az üzenet eljut a kormányhoz is, és érdemben tudunk erről a javaslatról, amelyet szeptemberben benyújtottunk az Országgyűlés elé, tárgyalni, anélkül is, hogy össze kelljen gyűjteni több százezer aláírást.

Ennek ellenére mi ezt a munkát végezzük, de bízunk benne, hogy a szaktárca konstruktív lesz ebben a kérdésben, és érdemi tárgyalást tudunk folytatni erről a szeptemberben benyújtott javaslatunkról. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Magyar Zoltán képviselő úrnak, a Jobbik képviselőjének. Parancsoljon!

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár úr megihletett még egy gondolat erejéig. Azt mondta, hogy a jó értelemben vett birtokméret elérése mindenképp fontos és célravezető. Én is egyetértek abban, hogy a XXI. század kihívásai egészen mások, mint a korábbi évtizedekéi, tehát biztos, hogy az optimális birtokméret fogalma is változott, és abban is biztos vagyok, hogy a világ gazdasága olyan szinten kinyílt, ami egészen más kihívásokat hoz elénk és hoz az állattenyésztők elé, mint korábban. De azért jó lenne, ha ebben a jó birtokméretben, a jó értelemben vett birtokban megegyeznénk, hogy mégis ez mit jelent önöknek és mit jelent nekünk, mert ez az évtizedes vita itt közöttünk szerintem ebből fakad, hogy önök nem merik meghatározni azt itt ország-világ előtt, hogy számukra, önök számára mi az az ideális birtokméret egy-egy ágazaton belül, ami elfogadható, és ami a kormány birtokpolitikai célja, hogy ezt bizony minél többen elérjék.

És ez már nemcsak gyanú a részemről, hogy miért nem merik ezt a számot itt megvallani, miért nem merik leírni, miért nem merik egy parlamenti vitában elmondani, hanem most már, azt hiszem, tények sokasága támasztja alá, hogy ez egy szántszándékos csúsztatás, és direkt nem kapunk ezekre a kérdésekre konkrét válaszokat. Hiszen akkor például azt is meg kellene indokolni, hogy miként lehet az, hogy Magyarországon a vidékfejlesztési és az agrártámogatások 76 százalékát a legtehetősebb 10 százalék kapja meg. A legnagyobb birtokmérettel rendelkezők, a legtehetősebbek vannak agyontámogatva ebben az országban, és ez is abból fakad, hogy nem határoztuk meg, hogy mi az a jó értelemben vett birtokméret.

Vagy például akkor választ kellene adniuk arra, hogy a vidékstratégiában  amelynek a végdátuma most, 2020-ban járt le, a vidékstratégiának, ugye, 2020 volt úgymond a végpontja  saját maguk által meghatározott célokat, az abban vállalt célokat miért nem értük el; nemcsak szarvasmarhában, juhban vagy a sokat emlegetett sertésben, hanem gyakorlatilag egyetlenegy állattenyésztéssel összefüggő számban sem értük el ezeket a célokat.

És ha már „A vidéken élők miért nem hajlandóak állatot tartani kellő számban?” téma felmerült, akkor itt is hadd firtassam túl a világ változásain azt a kérdést is, hogy a kormány vajon mit tett annak érdekében, hogy ez egy kellően jövedelmező, kellően vonzó szakma legyen. Ausztriában a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején ugyanekkora szakadék tátongott egy vidéki életminőség és egy városi életminőség között, mint ma hazánkban, ezt számtalan adat alátámasztja. Ezt a mindenkori osztrákok kormányokon átívelve felismerték, programot alkottak rá, becsoportosították, becsatornázták az európai uniós forrásokat, amelyek célzottan ezeket próbálták meg elérni, ezeket a különbségeket próbálták meg megszüntetni, és eljutottunk odáig, hogy az elmúlt évtizedekben már gyakorlatilag Ausztriában egy vidéki településen élő átlag osztrák állampolgár minden olyan állami szolgáltatáshoz megfelelő minőségben, gyorsaságban és megfelelő színvonalon hozzáfér, mint bármely városi polgártársa.

És akkor el is jutottunk az agrár-generációváltás problémájához, amiről megint csak évek óta beszélünk, de tényleg a katasztrófa szélén vagyunk. Ahogy az eddigi számokból láthatjuk, az új európai uniós költségvetési ciklus sem fog megfelelő lépéseket tenni annak érdekében, hogy ez az agrár-generációváltás jelentős mértékben megtörténhessen, és ez egyébként az állattenyésztőket még nagyobb arányban sújtja, mint akár a szántóföldi növénytermesztést is, tehát ebben is sokkal inkább érdemi lépéseket várhatnánk el.

Vagy a szövetkezeti modellt sem akarom most megnyitni, csak államtitkár úr nyitotta ki kicsit szerintem szélesebbre a vita kapuit. De hogy ez a szövetkezeti modell is önöknek mennyire ellenséggé vált, az egészen elképesztő. Tehát ahhoz képest, hogy itt 2010-ben még Ángyán professzor úr szájából hallhattuk azt, hogy milyen újszerű megközelítést fogunk itt látni majd a Fidesz-KDNP döntéseiben, és végre egy olyan, európai uniós színtéren is helytálló szövetkezeti törvényt és ahhoz forrásokat fogunk látni, hogy a szavunk is eláll, és komoly előrelépés várható, azóta a professzor urat sikeresen likvidálták saját maguk közül, sőt még komolyabb bosszút is álltak rajta, mivel nem adta a nevét ahhoz az agrárpolitikához, amit ezen ígéretekkel szemben a valóságban folytattak.

Bizony ez már tíz éve volt, és azóta sem léptünk előre a szövetkezeti rendszer tekintetében, sőt inkább csak visszafelé. A dél-amerikai modell irányába látom elmozdulni ezt az országot, ahol egy szűk elit kezében csoportosulnak a természeti erőforrások, és rettegnek attól a megoldástól, ami nálunk szerencsésebb országokban már évtizedek óta működik. Azaz: a szövetkezeti modellről beszélek, ahol az év végi profit nem egy szűk tulajdonosi kör kezében összpontosul, hanem a szövetkezetben részt vett tagok és az egész éves munkájuk eredményeként az abban dolgozók részesülnek gyakorlatilag a profitból megfelelő arányban.

Tehát ha már itt az állattenyésztés és az állattenyésztők gondjai, akkor ezekről is tényleg érdemes lenne szót váltani, hiszen ezek azok a problémák, amelyek miatt ma Magyarországon ennyire felborulhatott például a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés aránya, és ezek azok a gondok, amelyek miatt sajnos a generációváltás oly nehézkes ebben az ágazatban. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nem, akkor megállapítom, hogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt… (Horváth István jelzi, hogy szólni kíván.) Igen, nem látom a gépen. (Horváth István: Szeretnék szót kérni, de nem működik a gépem.) Akkor szeretném kérni a technikusokat, hogy adjuk meg a képviselő úrnak a lehetőséget. (Jelzésre:) Most látom. Köszönöm szépen. Megadom a szót ügyrendben Horváth István képviselő úrnak. Parancsoljon!

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Előterjesztőként szeretnék reagálni a vita lezárásakor. Tisztelt Képviselőtársaim! Türelemmel végighallgattam a hozzászólásokat, és engedjék meg, hogy nagy tisztelettel megköszönjem képviselőtársaimnak, Magyar Zoltánnak, Földi Lászlónak, Dankó Bélának, dr. Varga Lászlónak, Vadai Ágnesnek, Mesterházy Attilának, Balczó Zoltánnak, Steinmetz Ádámnak és Keresztes László Lóránt képviselőtársaimnak a konstruktív és támogató hozzászólásukat, amellyel az állattenyésztők napjának létrehozását támogatták. Azt gondolom, hogy vannak olyan ügyek, amelyek gyakorlatilag felülemelkednek adott esetben a politikai nézetkülönbségeken. A vidék tisztelete és az állattenyésztők tisztelete ilyen. És még egyszer köszönöm a támogató hozzászólásokat, és számítok mind az önök, mind a frakciójuk támogatására.Ha megengedik, azért szeretnék reagálni  miniszterhelyettes úrral teljesen egyetértve  egy-két dologra, az úgymond egyebekben elhangzottakra is, ami itt a vitában elhangzott.

Magyar Zoltán képviselőtársam a támogatása mellett egy-két dolgot felemlített, és többször említette, hogy adjunk kellő tiszteletet, a kormány adjon kellő tiszteletet és támogatást az állattartóknak, mert úgy gondolja, hogy nem kapják meg a kellő támogatást.

Tisztelt Képviselő Úr! El szeretném mondani, hogy ma jelen pillanatban az Európai Unión belül a magyarországi állattenyésztők kapják meg a legtöbb és a legmagasabb szintű támogatást elsősorban nemzeti forrásból. Ha konkrétan szeretnék erre vonatkozóan reagálni, csak a sertéságazat a sertésállatjóléti támogatás révén mintegy 17 milliárd forintot kap mind a tenyészkoca-állatjóléti támogatásban, mind a hízóállatjóléti támogatásban. Illetve most a legfrissebb adatok: 2019-ben a tejágazat gyakorlatilag 20 millió forint híján 10 milliárd forint rendkívüli tejtámogatást kapott. Azt kell hogy mondjam, hogy sem a sertéságazat, sem a baromfiágazat, sem a tejágazat nem volt még olyan jövedelmező, mint az elmúlt évben volt. Ha visszaemlékszik a Gyurcsány-korszakra, akkor a gazdák tüntetni jártak fel gyakorlatilag Budapestre, és alapvetően alulfinanszírozott és valóban ellehetetlenült állapotok voltak. Az elmúlt időben a gazdák jellemzően bankokba járnak, illetve adott esetben az MVA-hoz támogatással kapcsolatos egyeztetésekre, mert amit elmondott a miniszterhelyettes úr, hogy most is 50 milliárdos forráskeret lett kiírva, ahhoz azt is hozzá kell még tenni, hogy ez egy 50 százalékos támogatást jelent, és ez azt jelenti, hogy 50 milliárdot az ágazat is hozzá tud tenni. És azért teszik ezt hozzá, mert úgy gondolják az ágazat szereplői, hogy megéri.

Többször fölmerült az a kérdés, hogy miért nincs több sertés, miért nincs több baromfi, miért nincs több tehén, sok minden miért nincs több. Én azt gondolom, mint vidéki gyakorló gazdálkodó ember, és aki ismeri a vidéki emberek gondolkodását, hogy akkor fognak az emberek foglalkozni mind állattartással, növénytermesztéssel, kertészettel, ha az majd meg fogja érni számukra. Azzal a fajta ideális birtokpolitikával, amit Ángyán professzor úr valamikor meghirdetett, nem a Fidesz zárta ki Ángyán professzort a soraiból, hanem Ángyán professzor zárta ki a Fideszt az ő gondolataiból, tehát megfordítanám ezt a kérdést, mert az jelen pillanatban nem életképes dolog. Hiszen ha megnézzük azt, hogy nemcsak a sertés tűnt el a vidéki ólakból, a vidéki konyhakertek is eltűntek, és beszéltünk a baromfiról. Ma már az emberek mind a sárgarépát, a hagymát, a krumplit, a tojást, a tejet, a húst többségében kiskereskedelmi láncokban vagy diszkontokban veszik meg, mert úgy gondolják, hogy nem éri meg vele foglalkozni. De azzal, hogy mi tudatosan be akarjuk terelni az embereket egy ilyenfajta állattartói foglalkozásba, ezzel is csínján kell bánni, mert alapvetően az, hogy valaki jószággal foglalkozik, az nem feltétlenül egy munkahely, hanem ez egy elhivatottság. Ha nincs nyitottságom meg elhivatottságom az állatok közelében lenni, akkor én hiába akarok valakit odaterelni, nem fog a jószággal foglalkozni. Tehát ez nagyon fontos, azt gondolom, az elhivatottság.

Tehát összességében azt kell hogy mondjam, hogy a magyar mezőgazdaság, a magyar állattenyésztés soha nem kapott még annyi támogatást, mint az elmúlt tíz évben kapott, és ezzel az Európai Unión belül magasan elöl állunk.

A naturális mutatók hogyan alakulnak? A sertéssel kapcsolatosan folyamatosan vannak vélemények. Vadai Ágnes képviselő asszony, ezt a 24.hu hozta, de azért, ha megengedi, képviselő asszony, nem fogadnám el szakmai forrásnak a 24.hu írását. Ott alapvetően féligazságokra alapozva Raskó György és Máhr András úr, a MOSZ elnöke tesz folyamatosan kormánykritikus félinformációkat, és ezáltal csúsztatásokat mondanak; de mondjuk, ha Varga-Damm Andrea képviselő asszony mondta, hogy gyalázatos privatizációk voltak a rendszerváltáskor, akkor Raskó Györgyöt meg kell kérdezni, neki konkrét információi vannak arra vonatkozóan, hogy mire gondolhatott a képviselő asszony. Most viszont azt mondja, hogy erre hivatkoznak, a 24.hu-ra mint hiteles információra. Azt gondolom, hogy sem a 24.hu, sem Raskó úr és Máhr András sem autentikus, tényszerű információkat adott, hanem félinformációkkal látja el az olvasókat, és hamis csúsztatásokat, hamis állításokat, megállapításokat tesznek.

Amúgy a sertéssel kapcsolatosan lehet, hogy a kocalétszámok nem nőttek, de a malaclétszámok jelentősen nőttek, és míg 2013-ban Magyarországon 3,4 millió sertést vágtak le, addig az idei évben, illetve a 2018-19. évben több mint 4,5 milliót. Tehát több mint egymillióval megnövekedett a magyarországi sertésvágások száma. Ez is az ágazat fehéredését is mutatta.

Pont Varga László képviselő úr az áfacsökkentésre hivatkozott. Nyilván a Fidesz is támogatja azokat az áfacsökkentéseket, amelyek tényszerűen a gazdaság fehéredését, illetve a lakossági tehercsökkenéseket adják, de ennek pont a legnagyobb nyertese éppen az állattenyésztés volt, hiszen pont az élő sertés és a juh és a szarvasmarha lett először 5 százalékos áfás, és mind a sertéshúsnál és baromfihúsnál van az 5 százalékos áfa. Tehát az áfacsökkentés pont ebben az ágazatban volt a legjelentősebb, és nyilván ha megvan a gazdasági erő, akkor majd meglesz a politikai döntés és bátorság arra, hogy ezek az áfacsökkentések továbbmennek.

Az osztrák példára is utalt Magyar Zoltán képviselőtársam; sok mindenben egyetértünk, csak más szempontból nézzük. Az osztrákoknál alapvetően a tudatos vásárlói magatartás vitte előre a hazai ágazat fejlődését. Tehát amíg egy osztrák embernél elképzelhetetlen, hogy ne osztrák húst vagy krumplit vegyen, tehát nem azt nézi, hogy mi mennyibe kerül, hanem azt nézi először, hogy osztrák legyen, így adott esetben az osztrák kisebb gazdák is, akik magasabb termelési költségen dolgoznak, tudják értékesíteni az áruikat, így valóban van nekik arra lehetőségük  és ebben még előttünk járnak , hogy ezzel a fajta tudatos vásárlói magatartással jobban tudják a vásárlók, akár a városban lévő vásárlók is a vidéki gazdákat támogatni. Ebben még, azt gondolom, nekünk 10-20 év elmaradásunk van.

Viszont erre vonatkozóan is az elmúlt években soha nem látott piacfejlesztés volt. Ha tehát körbemennek Magyarországon, akkor igenis a jószágokat látják kint az út mellett villanypásztorban, de ha bemennek a települések központjába, mindenhol felújított piachelyek vannak, ahol a helyi termelőknek igenis van lehetőségük értékesíteni az árujukat.

Összességében tehát azt gondolom, hogy a többnél van még több, tehát nyilván lehetne még több támogatást az ágazatba tenni, ezen is kell dolgozni a következő időszakban, de alapvetően ez a határozati javaslat, indítvány nem a vitáról szólt, ezért tisztelettel köszönöm az önök hozzászólását, hanem arról szólt, hogy egy több száz éves hagyományt, a nemzeti kultúrának egy intézményesített formáját is adjuk meg azáltal, hogy elismerjük az állattenyésztők munkáját.

Steinmetz Ádám képviselőtársammal egyetértve nemcsak a jelenben lévő állattenyésztőkre kell gondolni, hanem a múltban már sokat letett elődeinkre is, de pont ez a nap teszi lehetővé, az azokon megrendezett rendezvények, hogy méltósággal emlékezzünk vissza, és adott esetben az elődeink hagyatékán tudjuk ezt a nagyon nehézkes, de mégis, sokunk számára nagyon gyönyörű és több mint 50 ezer családnak munkát adó foglalkozást, hivatást gyakorolni.

(16.20)

S ha ehhez a parlament megadja a megfelelő tiszteletet, akkor azt gondolom, hogy mindannyian ezáltal egy kicsit többek is lettünk, és több tiszteletet adtunk a vidéknek és több tiszteletet adtunk az állattenyésztőknek. Köszönöm szépen a támogató hozzászólásaikat. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   72-105   106-137   138-153      Ülésnap adatai