Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban figyelemre méltó gazdaságpolitikai tárgyú kijelentéseket hallottunk a Fidesz, illetve a kormány vezető politikusai részéről. Ezek közül kettőre szeretnék ma néhány megjegyzést tenni.

Orbán Viktor miniszterelnök úr az elmúlt hetekben többször is elmondta különböző alkalmakkor, hogy micsoda sikert ért el a magyar gazdaság az elmúlt másfél évben. "A Fidesz új gazdaságpolitikájának köszönhetően megvalósítottuk azt, amiben senki sem hitt, azt, hogy a gazdasági növekedés és a gazdasági egyensúly egyszerre valósul meg Magyarországon." Azt kell mondanunk, a miniszterelnök úr ebben az esetben idegen tollakkal ékeskedik.

Az a bizonyos egyensúlyőrző növekedés ugyanis - nem véletlenül használom ezt a kifejezést - 1996 IV. negyedéve óta jellemző a magyar gazdaságra. 1997-98 és '99 voltak azok az évek, amikor a viszonylag gyors gazdasági növekedés az egyensúly megőrzése mellett valósult meg. Hogyan lehetne ez a Fidesz gazdaságpolitikájának betudható, amikor '97-98-99-re jellemző? Hogyan lehetne a Fidesz gazdaságpolitikájának betudható, amikor ez az egyensúlyőrző növekedés egy exportorientált, exportvezérelt növekedés, vagyis olyan növekedés, ami azon alapul, hogy a magyar gazdaság nagyobb részt tud kihasítani magának a nyugat-európai piacokból? Miért? Azért, mert javult 1995-96 óta a magyar gazdaság versenyképessége.

Miért javult a versenyképessége? Azért javult a versenyképessége, mert a közismert Bokros-csomag lehetővé tette a magyar gazdaság költségoldali versenyképesség-javulását és a belső kereslet átmeneti szűkítését. Azért javult a magyar gazdaság versenyképessége, mert a privatizáció felgyorsulásával, a külföldi tőke idehozatalával teremtettük meg ennek a feltételeit. Nem véletlen, hogy az egyensúlyőrző növekedés kifejezés is éppen Bokros Lajostól származik.

Mindez annyira nem a Fidesz műve, hogy a Fidesz ellenzékben mind a Bokros-csomagot, mind a privatizáció felgyorsulását, mind a külföldi tőke masszív behozatalát élesen ellenezte. Idegen tollakkal ékeskedik tehát a miniszterelnök úr, amikor önmagának tulajdonítja a magyar gazdaságnak ezeket a kétségtelen eredményeit.

Kérdés, hogy meddig tartanak. Matolcsy György gazdasági miniszter úr ugyanis új gazdaságpolitikai elképzeléseket hirdetett meg a hivatalba lépését követően. A miniszter úr kitart a növekedés felgyorsítása mellett, és ezt elsősorban a lakásépítés támogatásától, az autópálya-építések felgyorsításától és a kis- és középvállalkozások támogatásától várja. Mi több, azt is kijelenti, hogy újabb külföldi befektetők idecsalogatása helyett - a "helyett" szót ő használja - a hazai beszállítókat kell támogatni.

Nos, jó dolog a lakásépítés, jó dolog az autópálya-építés - különösen, ha nem csak jelszavakban létezik, mint az elmúlt másfél évben, amikor egyetlen kilométer autópálya sem épült -, jó dolog a kis- és középvállalkozások támogatása is, de amiről Matolcsy György beszél, az azt jelenti, hogy az exportvezérelt növekedést a belső fogyasztás és belső közületi kiadások által vezérelt növekedés váltaná fel. Ez pedig, tisztelt Országgyűlés, rendkívül kockázatos dolog!

Ne felejtsük el, hogy 1998 óta a belföldi felhasználás évről évre gyorsabban nő, mint a megtermelt GDP, tehát a gazdaság egyensúlya nem javult tovább. Ebben a helyzetben nem annyira stabil még a magyar gazdaság helyzete, hogy ennek a különbségnek, a GDP-növekedés és a belföldi felhasználás növekedése közötti különbségnek a további növekedése megengedhető lenne.

Ez a belső felhasználás által vezérelt gazdasági növekedés, amit Matolcsy György kijelentései szerint megcélzott, bizony nagyon kockázatos irányváltás lenne a magyar gazdaságpolitikában, ami, ha még szerencséje sincs esetleg a magyar gazdaságnak, akkor mindazt fenyegetheti, amit az elmúlt három-négy évben a magyar gazdaság - hála az 1995-96-os gazdaságpolitikának - elért.

Erre a veszélyre szerettem volna figyelmeztetni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)