Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A felnőttképzés előtérbe kerülése a gazdaság versenyképességével és a foglalkoztatottsággal összefüggésben azon változásokat juttatja kifejezésre, hogy a piacgazdaságokban az oktatás, képzés nem fejeződik be az iskolarendszerből való kilépéssel, a szakképesítés megszerzésével: a gazdaság követelményeinek dinamikus változásaira a munka világában érintett felnőttek csak a gyakori képzésekkel és átképzésekkel adhatnak megfelelő válaszokat. Ezt ma, közös európai nyelven, egész életen át tartó tanulásnak hívják, amit elődeink egykor úgy fogalmaztak, hogy a jó pap is holtig tanul.

A felnőttek képzése szempontjából fontos előrelépést jelentett a 2001. évben elfogadott, felnőttképzésről szóló törvény, melynek fő célja: szabályozott formában biztosítani a felnőttképzés rendszerének átláthatóságát, ellenőrizhetőségét, továbbá a felnőttképzés állami támogatási rendszerét, a felnőttkori képzéshez való hozzáférés lehetőségeit a társadalom minden tagja számára. Jelenleg több mint félmillió felnőttképzésben érintett munkavállaló helyzetét és életminőségét befolyásolja közvetlenül a benyújtott törvényjavaslat. Azt szeretnénk elérni, hogy az évtized végére - a gazdaság modernizációjával összhangban - egymillió munkavállaló vehessen részt képzéseken.

A törvény előírásainak megfelelően megtörtént a felnőttképzés irányítására hivatott intézményrendszer kialakítása. Megalakult az Országos Felnőttképzési Tanács, amely a felnőttképzést érintő valamennyi lényeges kérdésben, illetve jogszabály-előkészítésben döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként működik.

A felnőttképzés rendszerének folyamatos korszerűsítésére, egyes intézményeinek és képzési programjainak minőségtanúsítására hivatott a Felnőttképzési Akkreditáló Testület.

Az intézményrendszer kialakításának része volt 2002 augusztusában a Nemzeti Felnőttképzési Intézet megalakítása, amely alaptevékenysége keretében többek között ellátja a felnőttképzési tevékenység szakmai, módszertani fejlesztését, koordinációs szerepet tölt be a felnőttképzési kutatások és szolgáltatások terén.

A törvény végrehajtását kormányrendeletek és miniszteri rendeletek szabályozzák. Jogszabályt alkottunk többek között a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásáról, az akkreditáció szabályairól, az akkreditációs díjak mértékéről, valamint a felnőttképzési normatív támogatásról.

Tisztelt Országgyűlés! A felnőttképzés ágazati irányításának 2002. évi változása indokolttá teszi a szabályozás egyes területeinek felülvizsgálatát és a szükséges pontosítások végrehajtását. Fontos továbbá, hogy a felnőttképzés hazai rendszere jól illeszkedjen a közös európai folyamatokhoz, az európai oktatás és képzés 2010-ig tartó időszakra vonatkozó célkitűzéseihez. Az európai törekvésekben az fogalmazódik meg, hogy Európa minden lakójának kivétel nélkül biztosítani kell az esélyegyenlőséget, hogy a társadalmi és gazdasági változás által támasztott igényekhez igazodni tudjanak, és Európa jövőjének kialakításában aktívan részt vehessenek. Ez számunkra azt jelenti, hogy az egész életen át tartó tanulásnak át kell hatnia a munka világának minden szegmensét, és ezen közös ernyő alatt hatékony együttműködést kell megvalósítani a felnőttképzés minden érintettje között.

A jelenleg hatályos törvényi szabályozáshoz képest pontosabb meghatározást kívántunk adni azon szervezetek körére, melyekre a törvény hatálya kiterjed. Ennek megfelelően a törvény hatályát javasoljuk kiterjeszteni a nemzetközi szerződések alapján hazánkban oktatási tevékenységet folytató nemzetközi szervezetekre, mivel a nemzetközi szervezetek, melyek nemzetközi egyezmények alapján jogosultak oktatási tevékenység folytatására, nem váltak automatikusan a magyar felnőttképzési rendszer jogalanyaivá.

Az Országos Felnőttképzési Tanács, mint említettem, döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos szakmai testületként jött létre. A tagságra a felnőttképzésben leginkább érintett minisztériumok, illetve civil szervezetek képviselői kaptak felkérést. A tanács többi tagját a szociális partnerség elvének megfelelően és az érintetteknek a döntések előkészítésébe történő bevonása szempontjából határozza meg a törvény.

A Munkaerő-piaci Alapnak a felnőttképzést szolgáló forrásai felhasználásánál nagyobb szerepet kívánunk biztosítani a társadalmi partnereinknek. Éppen ezért - tekintettel a szociális párbeszéd európai gyakorlatára is - a tanács összetételének és létszámának olyan módosítását kívánjuk végrehajtani, amely erősíti a szociális partnerek, a munkaadók és munkavállalók tanácsban betöltött súlyát és szerepét.

A felnőttképzés irányítása, szakmai felügyelete a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Mivel a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásával kapcsolatos teendőket jelenleg az Oktatási Minisztériumhoz tartozó Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont látja el, a hatáskört 2004. január 1-jétől - az oktatási miniszterrel egyetértésben - az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében működő, a munka világát jól ismerő megyei, fővárosi munkaügyi központok veszik át - ezt a feladatot a munkaügyi központok korábban már ellátták. Ennek megfelelően módosítani kívánjuk a nyilvántartásba vételről szóló miniszteri rendeletet is.

Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban a felnőttképzés területén működő szakmai szervezetek többször felszólaltak azért, hogy az úgynevezett kóklerképzők ellen a törvény eszközeit is be kell vetni. Jogi norma híján azonban erre nem volt lehetőség. A módosítás előkészítése során a tárca nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a körülményt. A benyújtott javaslat megoldást kínál a nyilvántartásba vétel, a tanúsítvány nélkül folytatott felnőttképzési tevékenység elleni fellépésre.

A törvénymódosítás során figyelembe kellett venni azt is, hogy egyes képzők, bár nyilvántartással rendelkeznek, más alapvető szabályokat sem tartanak be. Például a jogszabályokban előírt képzési szerződést nem vagy nem megfelelő tartalommal kötik meg a résztvevőkkel, vagy képzési program nélkül végzik a képzést. Ezért a módosítás megteremti a nem jogkövető módon végzett felnőttképzési tevékenység szankcionálásának lehetőségét. A jogsértő magatartást tanúsító intézményekkel szembeni fellépésre a felnőttképzési tevékenység ellenőrzését végző munkaügyi központok kapnának törvényes alapot. A munkaügyi központ a felnőttképzési tevékenységet nyilvántartásba vétel nélkül folytató intézménnyel szemben bírságot szabhat ki, és ha az intézmény továbbra is nyilvántartásba vétel nélkül folytatja tevékenységét, a bírság ismételt kiszabása mellett a munkaügyi központ az intézményt a képzési tevékenységtől eltiltja. A nyilvántartási ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló jogi normákat kell majd alkalmazni.

Aprónak tűnő, de fontos változás, hogy a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában a székhely feltüntetése mellett megköveteljük a telephelyek szerepeltetését is - hangsúlyozom, hogy csak azokét, ahol felnőttképzési tevékenység folyik. Erre azért van szükség, mert ma már felnőttképzést folytató intézmények is fő tevékenységük mellett szerteágazó gazdasági aktivitást folytatnak.

A regionális képző központok feladatait a törvényben jelenleg meghatározottak mellett bővíteni indokolt. Különösen a foglalkoztatást elősegítő, valamint új munkahelyek létrehozását támogató képzések lebonyolításában való közreműködéssel, valamint a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását szolgáló képzések szervezésével kell a jelenlegi alapfeladatokat bővíteni.

(16.40)

A felnőttképzési akkreditációhoz fűződő jogorvoslati rendszert össze kell hangolni az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseivel, valamint a közigazgatás továbbfejlesztésének kormányzati feladattervéről szóló kormányhatározattal. A jelenlegi szabályozás ugyanis az akkreditációs ügyekben a jogorvoslat kérdését nem rendezi megfelelően. Az akkreditációs eljárás álláspontunk szerint államigazgatási ügynek minősül, tekintettel arra, hogy a Felnőttképzési Akkreditáló Testület akkreditációval kapcsolatos döntése a kérelmező intézmény jogát érinti. A jelenlegi szabályozás azonban - az államigazgatási eljárások rendjéhez nem illeszkedő módon - a testület határozatával szembeni jogorvoslatként a törvényességi felügyeleti intézkedést határozza meg. Ebben a fellebbviteli eljárásban a miniszter döntési jogköre a határozat megsemmisítésére korlátozódik. Márpedig az államigazgatási eljárás szerint a felettes szerv döntési jogosultsága a kasszációs jellegű intézkedésnél szélesebb körű, az a határozat helybenhagyására, illetve megváltoztatására is kiterjed.

A jogorvoslatra vonatkozó jelenlegi szabályozásunk és az államigazgatási eljárásról szóló törvény vonatkozó szabályai közötti összhang hiánya komoly alkotmányos problémát vet fel. Sérül ugyanis az akkreditációt kérelmező intézmények alkotmányban biztosított, jogorvoslathoz való joga. A módosítástervezet a vázolt probléma megoldására - az államigazgatási eljárásról szóló törvénnyel összhangban álló módon - a fellebbezés elbírálására a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszternek ad hatáskört.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felnőttképzés állami támogatása elsősorban az esélyteremtés, az esélyegyenlőség céljának előmozdítását szolgálja a képzéshez való hozzáférésben, a szakképesítés megszerzésében. A munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben lévők, az államilag elismert szakképzettséggel nem rendelkezők és a fogyatékos felnőttek támogatását célozza a normatív támogatás. A támogatással ez a réteg lehetőséget kap arra, hogy egyrészt munkaerő-piaci helyzetének stabilizálása érdekében piacképes szakképesítést szerezzen, másrészt egészségi állapotának megfelelő, egyéni boldogulását lehetővé tevő kompetencia birtokába jusson.

A fogyatékos felnőttek képzése tekintetében a normaszöveg olyan módon kerül pontosításra, hogy egyértelművé váljon: a fogyatékos felnőttek általános, nyelvi és szakmai képzése esetén egyaránt igényelhető a képzési normatíva. A módosítás a fogyatékos felnőttek képzése támogatásának további feltételeként az intézményakkreditáció mellett a programakkreditációt mint minőségi garanciát határozza meg.

A törvénymódosítás várható hatásaként a felnőttképzési rendszer irányítása igazodik a kialakított kormányzati struktúrához, reményeink szerint javul szolgáltatásainak színvonala és a rendszer transzparenciája. Lehetővé válik a szociális partnerek, illetve civil szervezetek nagyobb mértékű bevonása a felnőttképzés irányításába. A felnőttképzési akkreditációs jogorvoslati fórum egyértelmű szabályozásával, továbbá a felnőttképzési akkreditációs követelményrendszer és eljárásrend jogszabályi formában történő megjelentetésével a jogbiztonság erősödik.

A bevezetésre kerülő intézkedések költségvetési többletforrást nem igényelnek. A törvényjavaslat előkészítése során széles körű társadalmi és szakmai egyeztetést folytatott a kormány. Az Országos Felnőttképzési Tanács, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a Felnőttképzési Vállalkozások Szövetsége és több más fórum véleményezte a javaslatot. A szakmai javaslatok jelentős része beépítésre került a tervezetbe.

Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)