Felszólalás adatai

Én ezt éreztem tíz nappal ezelőtt Párizsban, ezt éreztem az UNESCO-székházban, a Szentágothai-Solti emlékév ünnepi eseményein. A tudomány és a zene ünnepe nemcsak két kiváló magyarnak, Szentágothai János professzornak, képviselőtársunknak és nemcsak Solti György zeneszerzőnek, karmesternek állított emléket, hanem egész nemzetünk előtt tisztelgett.

"A magyarok valóban egy másik bolygóról jöttek. Talán a Marsról. Boldogok vagyunk, hogy a mi bolygónkon élnek." Ezeket a mondatokat nem egy tudományos-fantasztikus könyvben olvastam, hanem ezek voltak Gretchen Kalonji, az UNESCO főigazgató-helyettesének köszöntő szavai. "A tudomány gyönyörű, és a magyarok ezt nagyon jól művelik." Ezt Rodolfo Llinas professzor, akadémikus mondta a New York-i Egyetemről. Az ő szavait erősítette, egészítette ki Colin Blakemore professzor az Egyesült Királyságból, aki úgy fogalmazott, hogy nem is érti igazán, mitől vagyunk olyan jók, hiszen ellentmondás van a tudományban elért kitűnő eredményeink és a kis lakosságszám között. Ő Szentágothai Jánost Leonardóval, Ramón y Cajallal és Golgival együtt emlegette. Hasonlóan nyilatkozott Bert Sakmann Nobel-díjas német akadémikus és Jean-Pierre Changeux is a párizsi egyetemről. Pedig az előző évszázad viharos évtizedeiben nem volt könnyű megélni sem az egyszerű hétköznapokat, sem a tudomány hétköznapjait, de "Magyarország meg akarta mutatni a világnak intellektuális nagyságát" - Réthelyi Miklós fogalmazott így. Ehhez azonban hit kellett, hazaszeretet és hűség. Pálinkás József elnök úr is utalt erre, amikor Solti Györgyre emlékezve kiemelte, hogy ő egész életében ragaszkodott a szülőhelyéhez és a magyarságához, bárhol is járt a világban, mert meg akarta mutatni, hogy "egy géniusz mindenhol géniusz, és hatással van a környezetére".

De nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szó volt Párizsban, hiszen előadást tartott Nusser Zoltán, Szentágothai János egyik tudományos örököse, a program elnöke pedig Gulyás Balázs professzor úr, Szentágothai János tanítványa volt.

A napot egy Solti György emlékére szervezett koncert koronázta. A koncert után a fogadáson több, a nemzetközi zenei élet meghatározó személyisége érdeklődött csodálattal és némi csodálkozással az est zenekaráról, a Budapesti Filharmonikusokról. Tudták, a Vásáry Tamás által vezényelt koncertek, mint az aznapi is, híresek arról, hogy szinte improvizációszerűen, ott és akkor születik meg a mű. Végül abban maradtak, hogy ilyen gondtalan és mosolygó rögtönzést ritkán látnak, azt is csak a legnagyobb zenekaroktól.

Ókovács Szilveszter köszöntő szavai pedig most is a fülemben csengenek: "Ne higgyenek a fülüknek, amikor Magyarországról hallanak. Hallgassák a zenét, vagy jöjjenek el, és nézzenek körül a saját szemükkel, annak higgyenek."

Hálás vagyok a Gondviselésnek ezért az ünnepért, és köszönettel gondolok Bogyai Katalin és munkatársai szervezőmunkájára. Jó átélni, hogy a viharos idők közepette is lehetünk mi a világ példaképei, hogy utat mutathatunk másoknak. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy ebből merítsünk erőt, hitet és mindenekfeletti reményt mindennapi küzdelmeinkhez.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)