Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban nincsenek kőbe vésve a törvények, de akkor, amikor egy ilyen nagy jelentőségű törvényről dönt az Országgyűlés, akkor nem helyes évente változtatni koncepcionálisan; részleteiben elképzelhető, de koncepcionálisan - azt gondolom - nem helyes. Főleg úgy nem helyes, hogy eltelt két és fél év, semmiféle elgondolásuk nincs a változtatásra - most már nem is lehet változtatni további két évig -, és akkor elkezdenek dobálózni a szavakkal, a nem létező koncepciókkal.

Államtitkár úr, nem volt rossz a kalkuláció! Nézze meg, hogy mi volt kalkulálva '97-ben és most milyen teljesítéseket kell a központi költségvetésnek a nyugdíjalap felé teljesíteni! Tudja mi a gond? Az a gond, hogy amikor a költségvetésről vitázunk, akkor mindig beállítanak egy nagyobb számot, és a zárszámadásnál mindig kiderül, hogy nem kell akkora pénzt fizetni a központi költségvetésből a Nyugdíj-biztosítási Alapba, mint amit önök megterveztek. Nézzük végig! Tételesen igaz '98-tól 2000-ig, hogy mindig alatta van a központi költségvetés megtérítése.

Amikor én azt mondtam, hogy felelőtlen volt a miniszterelnök úr, akkor arra is gondoltam, egy miniszterelnök nem mondhat olyat, hogy belekényszerítették, átkényszerítették, átterelték az embereket a magánpénztárba. Az emberek maguk döntöttek, megismerve azokat a feltételeket, amelyeket a magánpénztárak nyújtottak. (Varga Mihály: Állami támogatás volt hozzá, ne viccelj már!) Senki nem kötelezte az embereket erre, kétmillió embert nem lehet kötelezni arra, hogy az öngondoskodás útjára lépjen. Nagyon helytelen úton járnak, államtitkár úr, amikor azt szuggerálják az emberekbe, hogy rosszul választottak, nem kellett volna, és egyébként is vissza fogják csinálni a rendszert, akkor, amikor már nem tudják visszacsinálni a rendszert, mert arra már, hála istennek, nincsen lehetőségük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert a kétéves költségvetési törvényt el fogják fogadni.