Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most először az előterjesztő által támogatott (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) módosító javaslatokról határozunk, azok kivételével, amelyeknek külön szavazását kérték.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a tájékoztatóban felsorolt, a frakciók számára előzetesen kiadott, az előterjesztő által támogatott módosító javaslatokat azok kivételével, amelyekről a frakciók külön szavazást kértek. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 207 igen szavazattal, 156 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most azokról a módosító javaslatokról és azok esetleges alternatíváiról határozunk, amelyeket az előterjesztő támogatott, de a frakciók külön szavazásukat kérték.

A kiegészítő ajánlás 5. pontjával kezdődő javaslatsorban a költségvetési bizottság azt javasolja, hogy az oktatási támogatásra ne terjedjen ki a rendelkezések hatálya. Az előterjesztő támogatja, a Fidesz kérésére külön dönt az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 370 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Az ajánlás 14. pontjával kezdődő javaslatsorban a költségvetési bizottság a 2010-ben hatályba lépő rendelkezések elhagyását javasolja. Az előterjesztő támogatja, a Fidesz kérésére külön dönt az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 371 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

(17.50)

A kiegészítő ajánlás 15. pontjában a költségvetési bizottság a 44. § kiegészítésével azt javasolja, hogy az áfa-visszatérítési igényre vonatkozó rendelkezés a törvény kihirdetését követő napon lépjen hatályba. Az előterjesztő támogatja, a Fidesz kérésére külön dönt az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 370 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a további, még szavazható indítványokról döntünk.

A kiegészítő ajánlás 2. pontjában Medgyasszay László javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 167 igen szavazattal, 203 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 10. pontban Varga Mihály és mások javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 164 igen szavazattal, 207 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 17. pontban Tállai András javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 166 igen szavazattal, 204 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 20., 37., 38., 44. és 60. pontokban Herényi Károly javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 166 igen szavazattal, 205 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A kiegészítő ajánlás 14. pontjában Pettkó András és Dragon Pál javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 166 igen szavazattal, 205 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 24. és 28. pontokban Csáky András javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 18 igen szavazattal, 353 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 26. pontban Pettkó András javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 167 igen szavazattal, 204 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. Megkérdezem, van-e valakinek tudomása olyan javaslatról, amelyről kellett volna, de nem szavazott az Országgyűlés. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A zárószavazásra a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés döntésének megfelelően a Soros Alapítvánnyal kapcsolatos vizsgálóbizottság létrehozását kezdeményező H/9435. számú előterjesztés határozathozatalára a mai napon nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most bizottsági tagcserére tett javaslatokról határozunk. Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 19. § (2) bekezdés g) pontjának megfelelően személyi javaslatokat terjesztett elő.

A H/9586. számú javaslatában azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságba Botka Lajosné helyett Keller Lászlót, Katona Béla helyett Puch Lászlót válassza meg a bizottság tagjává. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a személyi javaslattal.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 365 igen szavazattal, 2 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A H/9587. számú javaslatában azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottságba Mesterházy Attila helyett Veres Jánost válassza meg a bizottság társelnökévé. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 327 igen szavazattal, 10 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A H/9588. számú javaslatában azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a fogyasztóvédelmi eseti bizottságba Mesterházy Attila helyett Legény Zsoltot válassza meg a bizottság tagjává. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 355 igen szavazattal, 1 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében a megválasztott tisztségviselőknek és bizottsági tagoknak eredményes munkát és sok sikert kívánjak.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, munkánk folytatása előtt 2 perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

(18.00)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Soron következik a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. (Zaj.) Kérem szépen képviselőtársaimat, hogy halkabban figyeljék az Országgyűlés plenáris ülését. (Zaj.) Kérem újólag képviselőtársaimat, hogy egy kicsit halkabban legyenek!

A törvényjavaslatot T/9490. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/9490/2. sorszámon megkapták és megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Molnár Csaba Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

DR. MOLNÁR CSABA, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényjavaslatról van szó, aminek az a lényege, hogy a kormány rögtön a megválasztása idején tett nagy vállalását szeretné törvényjavaslat formájában az Országgyűlés elé terjeszteni, illetve kérni az Országgyűléstől, hogy azt fogadja el.

Arról szól ez a javaslat, hogy az állam magán kezdi a spórolást abban az időszakban, amikor nemzetközi nagy gazdasági válság idején ilyenfajta példamutatásra van szükség. Vannak olyan spórolási lehetőségek, amihez nem kell az Országgyűlés döntése. Vannak olyan lehetőségek, ahol az állam magán tudja kezdeni a spórolást, de ehhez elég a kormány vagy akár a miniszterelnök döntése. Ezeket megcsináltuk vagy éppen folyamatban van. Csak hogy néhány példát mondjak, mondjuk, az államtitkárok bére eltérítésének a megszüntetése, ami már megtörtént, hiszen a miniszterelnök úr az államtitkárokat már így nevezte ki; vagy akár a külföldi napidíj felére csökkentése, amivel kapcsolatos külügyminiszteri rendelet pedig már elfogadás alatt áll. Van viszont egy olyan ügy, ez a miniszterek juttatásainak ügye, amihez az Országgyűlés döntése szükséges, hiszen ezt a döntést a kormány önmagában nem tudja meghozni, mert törvényről van szó.

Egy olyan javaslatot nyújtottunk be a tisztelt Országgyűlésnek, ami néhány apróság intézése mellett három nagyon fontos érdemi ügyben kéri az Országgyűlés döntését. Mindegyik a miniszterek juttatásaival kapcsolatos döntés, engedjék meg, hogy ezt röviden elmondjam.

Az első javaslat a törvényjavaslatunkban arról szól, hogy az állami vezetők esetében ne lehessen a jövőben szabadságmegváltást fizetni akkor, ha megbízatásuk megszűnése után ismételten állami vezetői megbízást nyernek. Valamennyien tudjuk, hogy akár a munka törvénykönyve szerint, akár a közszolgálat világában teljesen normális dolog, hogy a jogviszony megszűnése esetén a szabadság pénzben megváltásra kerül. Ezt a lehetőséget szeretnénk most megszüntetni a kormány tagjai, a miniszterek, államtitkárok esetében.

A törvényjavaslat második előterjesztése arról szól, hogy miniszterelnöknek, minisztereknek és államtitkároknak megbízatási idejük alatt jubileumi jutalmat ne lehessen kifizetni. A közszolgálatban egy meglévő szép gyakorlat már nagyon régóta, hogy 25, 30, 35 év közszolgálati jogviszony után jubileumi jutalmat fizetünk. Mi azt szeretnénk, hogy válság idején miniszterelnök, miniszter, államtitkár ilyenfajta jubileumi jutalomban ne részesülhessen.

És a harmadik, ami talán a leginkább érdemi része a törvényjavaslatnak, az a miniszterek illetményének a 15 százalékos csökkentését jelenti. Egy olyan technikát találtunk meg a törvényjavaslatban, ami úgy oldja meg a miniszterek bérének csökkentését azáltal, hogy a miniszterelnök jogkörébe helyezi ennek a döntésnek a meghozását, hogy az egyébként miniszteri illetménnyel rendelkező, de független tisztségviselőknél ez ne járjon bércsökkenéssel. Csak hadd mondjak példát, például a törvény szerint az alkotmánybírák vagy az ombudsmanok is miniszteri illetményre jogosultak. Mi viszont semmiképpen nem szerettük volna, ha ennél a törvénynél fogva az ombudsmanoknak vagy akár az alkotmánybíráknak is csökkenne a fizetése, ezért egy olyan javaslatot tettünk, amely kifejezetten a miniszterelnök jogkörébe helyezi ezt a döntést, és kifejezetten csak a kormány tagjairól, a miniszterekről szól.

Ez a három fontos pontja van tehát a törvényjavaslatnak, ehhez kérjük a tisztelt Országgyűlés támogató hozzáállását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság írásban nyújtotta be ajánlását, előadót nem állított.

Megadom a szót Hankó Faragó Miklósnak, aki írásban előre jelentkezett, 15 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 20 perces időkeretet sem használta ki az előttem szóló miniszter úr, teljesen indokolt módon, néhány percben lehet ismertetni a javaslat lényegét, amit én azok után, hogy ő ezt elmondta, semmiképpen nem tennék.

Egy olyan törvényjavaslat áll előttünk, amely egy kormány megalakulását követően teljesen természetes, hogy a Ház elé kerül. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat minden szempontból méltányolható és elfogadható. Egészen biztos, hogy ha bármelyik más frakció kerül abba a helyzetbe, hogy kormányt alakítson és a többségét a parlamentben érvényesítse, minden bizonnyal valamelyest más megoldást választ. De azt hiszem, hogy minden további nélkül elfogadhatjuk, hogy a kormány komolyan gondolta azt, hogy a megszorító intézkedések, a válságkezelés az állami vezetőkre is, azok munkájára, jövedelmi viszonyaira is hatással van, és kell is, hogy legyen. Egy méltányolható nagyságrendű miniszteri jövedelemcsökkenés az, amelyet ha elfogadunk, akkor hatályba fog lépni.

Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat megérdemli a támogatást, erkölcsi és gesztus szempontból elfogadható az, hogy ez volt az első törvényjavaslat, amelyet a frissen megalakult kormány benyújtott. Ez így támogatható, és azt gondolom, hogy nem jár el helyesen az, aki ezzel a törvényjavaslattal olyan módon kezd el kötözködni, hogy az összeg, az arány miért így és miért nem másképpen néz ki. A kormánynak, azt hiszem, minden további nélkül jogában áll ez a döntés, és a kormánypárt nyilván támogatni fogja; mi elfogadhatónak tartjuk, és ellenzéki pártként szintén támogatni fogjuk tudni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. 15 perces időkeretben megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, Fidesz.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán ismert önök előtt, biztosan ismert, hiszen eddig 54-szer szavazott róla az Országgyűlés, hogy 2006-ban benyújtottunk egy olyan törvényjavaslatot, amely a miniszteri és állami vezetői illetményeket a 2002-es szintre csökkentette volna vissza. Ez 2006 óta 54-szer került az Országgyűlés elé, pontosabban 54-szer utasította el a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége ennek a javaslatnak a napirendrevételét. Hogy mi a magyarázata annak, hogy 2002-es szintre kívántuk csökkenteni a miniszterek fizetését, azt hadd illusztráljam Kiss Péter miniszter úr jövedelmének alakulásával. A miniszter úrtól nem kértem engedélyt, mivel egy általunk kezdeményezett törvényjavaslat alapján a Miniszterelnöki Hivatal honlapján pontosan megtalálhatók az állami vezetők illetményei több évre visszamenőleg, így Kiss Péter miniszter úr immáron közérdekű adataiból szeretnék önöknek néhány adatot ismertetni.

Kiss Péter miniszter úr a kormány egyetlen olyan tagja, aki 2002. május 27-e óta, tehát a Medgyessy-kormány megalakulása óta miniszter; most ennek a politikai összefüggéseivel nem szeretnék foglalkozni, ő az, aki eddig három miniszterelnököt is kiszolgált.

(18.10)

2002. május 27-én 461 200 forint volt az illetménye. Ez a miniszteri illetmény 2003. január 1-jén 784 ezer forintra emelkedett. 2004. január 1-jén 1 millió 106 ezer forintra, 2005. január 1-jén 1 millió 173 ezer forintra, 2006. április 1-jén, amikor egyébként a kormány szintén azt állította, hogy magán kezdi a spórolást, akkor 1 millió 234 ezer forintra emelkedett. 2007-ben maradt 1 millió 234 ezer forint, és 2008. január 1-je óta 1 millió 296 ezer forint a miniszteri illetmény. Tehát az Orbán-kormány idején, azaz 2002-ben 461 200 forint volt a miniszteri illetmény, most pedig majdnem háromszorosa, 1 millió 296 ezer forint a miniszteri illetmény.

Ehhez jön hozzá Kiss Péter miniszter úr esetében - és minden országgyűlési képviselő miniszter esetében - a képviselői alapilletményének a száz százaléka, azaz forintra pontosan 231 900 forint jelenleg. Tehát ma egy országgyűlési képviselő miniszter fizetése több mint 1,5 millió forint. Több mint 1,5 millió forint. Ebből fog a kormány 15 százalékot csökkenteni. Hát van, aki ezt megtapsolná, én inkább szerénynek tartom ezt a mértéket ahhoz képest, hogy 2002-ben ugyanez a kormány 461 ezer forintos fizetéssel kezdte. Ugyanezen kormány alatt értem, hogy ugyanez a kormánykoalíció, 461 ezer forintos fizetéssel kezdtek a miniszterek.

Azt állítja több kormánypárti politikus, hogy azért nem lehet visszatérni a 2002-es fizetési szabályokhoz, mert akkor egyéb juttatásokban részesültek még a miniszterek. Nos, kérem szépen, Kiss Péter miniszter úr egyéb pénzbeli juttatásait is tartalmazza ez a bizonyos, Miniszterelnöki Hivatal honlapján levő adatlap. Ezért szeretnék önöknek idézni ebből néhány adatot. 13. havi juttatás minden évben járt. Ez talán azért kivételes, mert ezzel a miniszterek a köztisztviselői szabályokhoz hasonló egyéb juttatást kaptak. Ezen kívül más jogcímeken is kapott a miniszter úr külön juttatást. Például 2006-ban 7 910 741 forintot szabadságmegváltás címén, tehát közel 8 millió forintot kapott szabadságmegváltás címén a miniszter úr. Ugyanúgy 2007-ben 2 millió 412 ezer forint szabadságmegváltást kapott. Tehát csak szabadságmegváltásból több mint 10 millió forintot kapott abban az időszakban, amiről azt állítják kormánypárti politikusok, hogy akkor már nem illették meg őket a külön juttatások.

De menjünk tovább! Kiss Péter miniszter úr kapott 2008-ban jubileumi jutalmat, 2,5 millió forintot, 2 592 600 forintot. Aztán itt van ez évi kifizetés is, ez aztán még érdekesebb. 2009-ben étkezési utalvány is járt a másfél milliós fizetés mellé, 296 ezer forint étkezési utalványt kapott Kiss Péter miniszter úr, és ruházati költségtérítést is kapott, 77 ezer forint összegben, 2009-ben. Tehát egy szó nem igaz abból, hogy azért kellene a 2002-es szabályokat mellőzni, mert azelőtt olyan külön juttatásokat kaptak a miniszterek, amelyeket most nem kaptak meg. Kiss Péter példáján mutattam meg, hogy nagyjából 15 millió forint, nem számoltam össze, de 15 millió forint egyéb külön juttatást kapott ez alatt a hét év alatt a miniszter úr.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tehát a 2002-es szabályokhoz való visszatérés nemcsak a társadalom igazságérzetével lenne adekvát, hanem azzal a bizonyos takarékossági programmal is, amit a kormány meghirdetett. Könnyű úgy 15 százalékot csökkenteni, hogy közben a miniszterek fizetése még így is 2,5-szerese lesz a 2002-es fizetésnek. Tehát több mint 150 százalékkal nőtt, bocsánat, több mint 180 százalékkal nőtt a fizetése a minisztereknek, ez körülbelül 150 százalékkal lesz több egy 15 százalékos csökkentés után, mint 2002-ben. Úgyhogy az, hogy magukon kezdik a spórolást, az természetesen relatív kifejezés. Ahhoz képest kezdik magukon a spórolást, hogy előtte megemelték 180 százalékkal a miniszterek fizetését.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot megelőző vitában elhangzott, hogy valamilyen oknál fogva a kormány a Fideszt okolja azért, hogy nem tudja életbe léptetni ezt a törvényt május 1-jétől. Nos, ebben több hazugság is található. Az első hazugság az, hogy április 27-én szerették volna elfogadtatni az Országgyűléssel ezt a törvényt Házszabálytól történő eltéréssel, ami azt jelenti, hogy még sürgős kihirdetés esetén sem tudták volna május 1-jén életbe léptetni, hatályba léptetni. Nagyjából május 3-án tudta volna kihirdetni a köztársasági elnök, ha nem talál benne semmi kifogást. Tehát már eleve hazugság, hogy május 1-jén tudott volna a mi közreműködésünkkel életbe lépni a törvény.

A másik hazugság, hogy semmi akadálya annak - erre benyújtottunk módosító javaslatot -, hogy a törvény rendelkezéseit a még ki nem fizetett juttatások tekintetében május 1-jétől alkalmazzák. Ennek semmi akadálya nincsen. Benyújtottunk egy ilyen módosító indítványt, csak önökön múlik, hogy elfogadják-e, hogy május1-jétől alkalmazható legyen a törvény.

És a harmadik állításom pedig az, hogy érdekes, Bajnai Gordon miniszterelnök urat nem zavarta, amikor azt mondja, egy hónapja azt állítja, hogy ő egy forintot kér fizetésként; egy percig nem zavarja őt, hogy a rá vonatkozó törvény egyébként másról szól, körülbelül másfél millió forint jövedelmet állapít meg a miniszterelnöknek. Tehát ha Bajnai Gordon megteheti azt, hogy ő nem veszi föl, törvénymódosítás nélkül sem veszi föl ezt a másfél millió forintot, nincs szüksége törvénymódosításra ennek a másfél millió forintnak a nem felvételéhez, akkor ezzel az erővel a miniszterek is meg tudták volna tenni, hogy kevesebbet vegyenek fel. Ha nem tudják ennek a módját, kérdezzék meg Bajnai Gordontól, a miniszterelnöktől, hogyan lehet egy forintot felvenni úgy, hogy közben másfél millió forint a törvény szerint a fizetése. Nem olyan egyszerű ez a kérdés, úgy látszik. Önöknek mindenképpen törvényt kell ahhoz módosítani, amihez Bajnai Gordonnak nem kell törvényt módosítani.

De mindegy, tisztelt képviselőház, örülök annak, hogy végül is a parlament elé került ez a törvényjavaslat. Nagyon bízom benne, hogy módosító javaslatainkat megfontolják, és a miniszterek illetményét egyébként nem a 461 ezer forintra kérjük visszavinni, hanem azt kérjük, hogy a 2002-ben érvényes szabályok szerint, az akkori illetményalap megfelelő szorzói szerint számolják ki. Ez nagyjából a jelenlegi fizetésnek körülbelül 50 százaléka lenne, de nem 461 ezer forint. Ez a javaslatunk, hogy erre térjen vissza a miniszteri illetmény.

Egyébként ezzel az illetménnyel, mondjuk, nagyjából annyi lenne egy miniszteri illetmény, amennyi az Országgyűlésben egy frakcióvezetői illetmény. Miért kellene Mesterházy Attila vagy korábban Lendvai Ildikó illetményének a felének lenni egy miniszteri illetménynek? Talán ha még azt is hozzáadom, hogy a frakcióvezetőknek semmiféle szabadságmegváltás, meg étkezési jegy, meg ilyesmi nem járt, 13. havi sem járt, akkor nyugodtan azt lehet mondani, hogy egy parlamenti frakcióvezető a közjogi rendszerben nagyjából annyit keressen, mint egy miniszter. Kérem szépen, ennyit kellene tenni, vissza kellene a miniszteri illetményeket téríteni a parlamenti illetményekhez, a parlamenti frakcióvezetői illetmény nagyjából megfelel egy miniszteri illetménynek, legalábbis ezt kellene tenni.

Ma nem így van a helyzet, a parlamenti képviselők illetménye és a miniszter illetménye között óriási különbség van, ezt az országgyűlési képviselőknek nem kell bizonygatnom. Majd amikor Bajnai Gordon az önök szemébe néz, és arról beszél, hogy bizony egymillió forintból százezer forintról lemondani nem nagy dolog, akkor jusson eszükbe Kiss Péter miniszter úr 8 milliós szabadságmegváltása, meg jusson eszükbe a 296 ezer forintos étkezési jegye, étkezési utalványa.

A képviselők jól teszik, ha a kormány tagjainak a fizetését a saját illetményükhöz viszonyítják, és nem valamifajta elvont, nem létező fogalmakhoz, olyan fogalmakhoz, amelyeket egyébként sehol nem alkalmaznak a magyar közszolgálatban. Ilyen például a nemzeti jövedelem alapján meghatározott illetmény, vagy például az átlagbér alapján megállapított illetmény. Ilyen nincsen ma a magyar közszolgálatban. A köztisztviselői illetményalapnak egy bizonyos százalékában vagy annak a szorzatában szokták megállapítani. Nagyon helyes lenne, ha a miniszterek sem rugaszkodnának el a parlamenti illetményektől.

Tisztelt Ház! Az előbb azt mondta Hankó Faragó Miklós, hogy ő mint ellenzéki párt képviselője ezt tisztességes javaslatnak tartja és támogatja; én pedig mint ellenzéki párt képviselője azt tudom mondani, hogy tisztességtelen a javaslat. Azért tisztességtelen, mert ahhoz képest, hogy megemelték majdnem háromszorosára a miniszteri illetményt, ahhoz képest 15 százalékkal csökkenteni, az porhintés, semmi más. Porhintés ez a javaslat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Molnár Csaba Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter urat, kíván-e válaszolni. (Jelzésre:) Közben egy kétpercest látok. Akkor megadom a szót két percre Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

(18.20)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nyomtam a gombot, nem tudom, hogy miért nem jelzett a gép korábban. Répássy képviselő úrnak - hogy is mondjam csak? - kicsit szelektív a memóriája. Számokat fölsorol, amelyek nyilván hitelesek, nincs okom kétségbe vonni. Azt elfelejti hozzátenni, hogy 2002 legelején még a Fidesz-kormány - 2002 legelején még a Fidesz-kormány! - hozott vagy hozatott egy olyan döntést, amely a köztisztviselők illetményét képtelen mértékben megemelte július 1-jei hatállyal természetesen, hogy már az új kormány legyen kénytelen ezt kifizetni. Ezzel a minisztériumokban dolgozó köztisztviselők illetménye igen jelentősen növekedett meg. Ezen túlmenően ugyancsak a Fidesz vezette kormány volt az, amely bevezette a főtisztviselői minősítést, és a főtisztviselői illetményeket aztán még az egyébként jelentős mértékben megemelt köztisztviselői illetményeket is horribilisen meghaladó összegben állapította meg.

Mindezek eredményeként alakult ki az a helyzet, hogy a miniszterek a saját minisztériumuk fizetési listáján a 30-40. helyre kerültek, ami egy hierarchikusan szerveződő dologban - márpedig az államigazgatás Diocletianus óta ilyen -, szervezetben legalábbis furcsállható. Ez az oka alapvetően a miniszteri illetmények 2002-es jelentős mértékű megemelésének; az, hogy a minisztériumi köztisztviselők és főtisztviselők egyébként a Fidesz-kormány döntése alapján jelentősen megemelt illetményéhez a miniszteri illetményeket is hozzáigazítsák. Ami ettől eltér, képviselő úr (Dr. Répássy Róbert felé:), az a porhintés. Amit ön művelt, az a porhintés.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Szanyi Tibor képviselő urat illeti a szó.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nyilván nem véletlen, hogy nemigen tapadtak a képviselői ujjak a gombokra hozzászóláshoz, mert a lelkünk mélyén érezzük azt valamennyien, hogy itt borzasztó populizmus dúl ennek az egész javaslatnak a hátterében.

Nyilván a napirendre vételnél is volt sokunknak rengeteg aggálya, és azt gondolom, hogy egyébként bárki, aki ezt a vitát kívülről nézi vagy rádión hallgatja, vagy esetleg később a sajtóból értesül, nemes egyszerűséggel ebből az égvilágon semmit nem fog érteni, tekintettel arra, hogy itt megy a dobálózás, hogy ekkor-akkor, annyi százalék, millió, trillió és a többi.

Nyilvánvalóan azzal a szándékkal egyetértünk, hogy a kormány tagjaitól kezdve nagyjából Magyarország legkisebb állampolgáráig is bezárólag itt most a válság okán tényleg összébb kell húznunk magunkat. Magyarul, ennek mindenféle jelét láthattuk, amikor a kormány különböző javaslatokat tett. Ugyanakkor, azt hiszem, az ellen előbb-utóbb tényleg érdemes lenne tiltakozni, hogy az egész államigazgatásból, a törvényhozásból, az egyébként megbecsülésre érdemes intézményrendszerből - bocsánat, tisztelt képviselőtársaim - bohócot csináljunk. Az, hogy gyakorlatilag degradáljuk önmagunkat, az intézményeinket ezekkel a kicsinyes vitákkal, egyszerűen tényleg azt gondolom, hogy az emberek számára vérlázító! Higgyék el, nem az érdekli az embereket, hogy egy miniszternek 100 ezer, 200 ezer vagy másfél millió forint a fizetése, az embert az érdekli, hogy ezért a pénzért mit tesz, mit kap.

Azt mondom, hogy ebben az országban - ugyanúgy, mint más országban - az igazi teljesítményeket illik megfizetni. A miniszterek esetében a végén lehet általában mérlegelni, hogy az ő munkája tulajdonképpen mit is ért. A miniszteri fizetés megelőlegezett bizalom. Ha ezt a megelőlegezett bizalmat így összevissza degradáljuk, pontosan látni fogjuk, hogy miért jutott az egész ország oda, ahol jelenleg éppen van. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Bókay Endre képviselő úrnak adom meg a szót.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Nagyon sajnálom, hogy ez a vita ilyenre fordult, de nem meglepetés a számunkra. Egyáltalán nem meglepetés a korábbi időszakokhoz képest, hiszen ma nagyon népszerű arról beszélnünk, hogy a minisztereknek, a kormánynak - akiket felelőssé teszünk az ország bizonyos ügyeiért - mekkora és mennyi a fizetésük.

Teljesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy ezt a fizetést... - mivel a társadalmat szeretnénk összefogni, szeretnénk azt mondani, hogy mindenki vállalja a válságból a magára jutó részt. Valamilyen módon akkor tudjuk ezt az összetartozási érzést kelteni a társadalom többségének tagjaiban, akik figyelnek a politikára, ha a politika magán kezdi a megszorításokat. És szerintem ez elkezdődött.

Nem tartom elegánsnak azt a fellépést, tisztelt képviselő úr (Dr. Répássy Róbert felé:), amit ön tesz. Hiszen lehetne azt mondani, hogy 50 százalék, de lehetne azt mondani, hogy 10 százalékára vigyük le a fizetésüket, sőt azzal is előállhatnánk, hogy esetleg fizessenek be a költségekbe. (Dr. Répássy Róbert: Egy forintért, mint Bajnai!) Tehát a kormány vállaljon ilyen értelemben felelősséget. De ez nem részvénytársaság, ez egyfajta hivatali tisztség, amihez jár egy bizonyos megbízás, és jár hozzá egy elismerés is.

Nagyon sajnálom, hogy Kiss Pétert ilyen értelemben példaként említette, és ilyenkor mindig elhangzanak olyan dolgok, hogy mennyi pénzt vett föl, és halkan mondjuk, hogy hét év alatt meg egyéb időszakok alatt. Ha azt szétosztanánk, egészen más képe lenne ennek a dolognak. Az ön példáját és az ön felsorolását akkor tartottam volna korrektnek, ha ön hozzáteszi, hogy az Orbán-kormány miniszterei ugyan már milyen juttatásokban részesültek. Hozzáteszi ezeket is, hogy négy év alatt ők mennyit vettek fel, hány gépkocsit használhattak a kormánytagok, milyen fizetésekben részesültek, és hozzáteszi azt is, hogy az akkori inflációs helyzet mennyire változott meg ebben az időszakban, hogyan alakultak ezek a tényleges fizetési arányok, és mit jelentettek akkor és most ezek a számok, mert így nem tartjuk korrektnek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő kétperces Répássy Róbert képviselő úr, Fidesz.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nehezen tudok másként beszélni erről, mint a számok nyelvén. Ismertettem egy miniszter fizetési adatait, ismertettem azokat a közérdekű adatokat, amelyek az ő jövedelmi viszonyaira vonatkoznak, és önök azt mondják, hogy nem kellett volna ilyen irányba elkanyarítani ezt a vitát. Nem egészen értem, hogy miről beszélünk.

Az meg aztán végképp megdöbbent, hogy a populizmus szó itt úgy került elő, mintha a mi javaslatunk populizmus lenne, de az nem populizmus, hogy Bajnai Gordon 1 forintért vállalja a miniszterelnökséget. Az nem populizmus! És az sem populizmus, hogy 15 százalékkal csökkentik a miniszterek bérét. Ha már esetleg 16 százalékkal csökkentenék, na, az már populizmus lenne.

Tehát amit önök mondanak és önök szeretnének címoldalon látni, hogy a kormány magán kezdi a spórolást, az nem populizmus, az maga a hazafiság. Az, hogy Bajnai Gordon úgy értékeli le a miniszterelnöki funkciót, hogy egy forintért vállalja - mert erről beszélt Szanyi Tibor, hogy a közmegbecsüléssel áll arányban az, hogy körülbelül hogyan fizetnek egy minisztert vagy miniszterelnököt -, ez nem probléma az önök számára. Az probléma, ha mi azt mondjuk, hogy egy létező, 2002-ben működött számítási mód legyen a miniszterek fizetésének alapja.

Kedves Képviselőtársaim! Gondolkodjanak el azon, hogy ha már itt a populizmust a szemünkre vetették, hogy van az, hogy egy magát szociáldemokratának tartó párt már a második olyan miniszterelnököt adja az országnak, akinek nincs szüksége a miniszterelnöki fizetésére; nincs szüksége, hobbiból látja el ezt a feladatot. Egy magát szociáldemokratának valló párt!

Szerintem önök is tudják, hogy mi ennek a magyarázata: az, hogy milliárdosokról van szó. Milliárdos urakról van szó, akik beülnek miniszterelnöki bársonyszékbe vagy miniszteri bársonyszékbe. Ezért nincs szükségük a miniszterelnöki fizetésre, és nem azért nincs szükségük, mert ők olyan nagy hazafiak lennének.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Nagy László: Ha fölvenné, az lenne a baj!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kétpercesek következnek. Elsőként Mádi László képviselő úr, Fidesz.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az erősebb kurtítását a jövedelmeknek két dolog indokolja. Az egyik az, hogy 2002-ben anélkül, hogy bármit tettek volna, lényegében megduplázták a miniszterek és államtitkárok fizetését. A szocialistáknak a választási győzelem, a hatalomra kerülés után az első dolguk volt a saját fizetésük jelentős megemelése: a dupla, azt gondolom, elég jelentős.

A másik dolog, hogy egy cégnél, ha valaki vezető pozícióban van, nyilvánvalóan a teljesítményétől jelentős mértékben függ a javadalmazása. 2002-ben Magyarország a térség éllovasa volt, ma sereghajtója. Azt gondolom, hogy emellett nem lehet elmenni szótlanul, és a jövedelmek tekintetében is tükröződnie kellene normális esetben. Akik azóta gyakorolták közigazgatási szinten a pozíciót és a döntéseket meghozták, azok ezt az országot tönkretették önmagához képest is meg a környező országokhoz képest is.

(18.30)

Azt gondolom, hogy ennek következménye kellene legyen; részben politikai következménye, ami a választásokon fog megtörténni reményeink szerint, részben pedig a premizálásban is igenis kellene hogy következménye legyen, mert ezek az emberek nem érdemlik meg azt a fizetésemelést, amit ők maguk maguknak megelőlegeztek. És az áldozatvállalás tekintetében is indokolt lehet egy nagyobb kurtítás, hiszen alapvetően tisztában kell lenni azzal, hogy a parlament véleményét is a kormány mozgatta, hogy így mondjam. A miniszterelnök és a miniszterek véleménye jelentős mértékben meghatározták a parlamenti döntéseket, ezáltal Magyarország pozícióját is.

Úgyhogy azt gondolom, igenis védhető a Fidesz kritikája, és nagyobb önkorlátozásra vagy mértékletességre hívnám fel a figyelmet a túloldalról.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szabó Zoltán, Bókay Endre, Szanyi Tibor kétpercese következik; elsőként Szabó Zoltán képviselő úr.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára tisztelt képviselőtársaim előtt is ismert az SI-faktor kifejezés, vagyis a sárga irigység faktor. Nos, ez az a faktor, amire a fideszes képviselőtársaink jelen pillanatban rá akarnak játszani. Az a minimálbéren foglalkoztatott, aki 70 ezer forintot keres havonta, az utálja csak annak a kormánynak a tagjait, akik 15-ször, 18-szor annyit keresnek, mint ő - ez a mostani vita lényege. Nem gondolom, hogy ezt kétperces vitaturnusokban el tudjuk intézni, hogy tönkretette-e valaki ezt az országot. Szerintem nem tette tönkre, de most nem is ez a lényeg.

Az a lényeg, hogy önök arról kívánnak intézkedni, hogy egy miniszter ne keressen ebben az országban annyit, mint egy nem túl jól menő, mondhatnám, eléggé veszteséges vállalat felsővezetője; ennyit egy miniszter ne kereshessen. Ha azzal a fizetéssel, amit egy miniszter ma kap, nem a 15 százalékos csökkentés után, hanem még azelőtt, megkínálnák egy nem túl jól menő bank valamelyik vezető beosztású tisztségviselőjét, az, tisztelt képviselőtársaim, árkot röhögne önök köré. Ezt szeretném önökkel tisztelettel közölni.

Egyébként pedig hogy egy magát szociáldemokratának valló párt miniszterelnöke az üzleti életben meggazdagodott, és akár milliárdos, nem tudom, hogy ezen mit kellene szégyellni. Ha vissza tetszenek emlékezni annak a bizonyos orosz hercegnek a mondására, akinek a palotáját a csőcselék fel akarta gyújtani, azt mondta: de hát én ezt nem értem, úgy tudtam, a szocialisták nem a gazdagság, hanem a szegénység ellen harcolnak. Így van.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bókay Endre képviselő úr kétpercese következik.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Hogy Bajnai miniszterelnök úr 1 forintért vállalja a feladatot, ezt kifogásolják ellenzéki képviselőtársaim. Nyilván azért teszik, mert nincs szükségük erre az összegre, milliomosok, és így vállalják fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt ezt a szerepet ma valakinek felvállalni, tudjuk, hogy rendkívül népszerűtlen, nem a Parlament falain belül, hanem a társadalom egésze előtt is. Ha valaki ezt felvállalja és végigcsinálja, hosszú távon mindenképpen, egészen biztos vagyok benne, ahogy valamikor Bokros urat is elismerték, ugyanígy Bajnai miniszterelnök munkáját is el fogják ismerni. Egy rendkívül nehéz, rendkívül válságos időszakban vállalta e feladatot, és ez egy üzenet volt, hogy nem valamiféle juttatásért vállalja fel a feladatot, hanem azért, hogy az ország érdekében cselekedjen. Valahol elhangzott, hogy ez nem feltétlenül hazafiságot jelent. Meggyőződéssel mondom, hogy igenis azt jelenti.

Mádi László képviselőúrnak válaszolnám azt, hogy legyen következménye, ha jól értettem a válaszát, ha nem igazán működik jól, akkor a miniszterek fizetését is vigyük le. Ennek a logikája úgy működne, hogy ha a gazdaság jól működik, akkor a miniszterek fizetését is vigyük föl. Ez viszont valószínűleg ebben a szerepkörben nem valósítható meg. A gazdasági életben megvalósítható, hiszen az érintett vállalkozó amit megtermel, az nyilván az ő jussa lesz, és a maga számára, illetve a vállalata számára úgy osztja szét, ahogy célszerűnek tartja. És eldönti, hogy mi legyen befektetésként felhasználva, mi legyen fejlesztésre, és mi legyen bérként kivéve az érintett cégből.

De egy ország nem működhet ezen az elven. Egy országnak egész más elven kell működni, hiszen nagyon nehéz megmondanunk most, hogy a válságot kezelő intézkedések mennyire eredményesek, mennyire hatékonyak. Ezt majd jó néhány év múlva tudjuk megmondani. Akkor visszatérünk erre a kérdésre? Akkor újra felvetjük, hogy ugyan már, visszamenőlegesen hogy ismerjük el az érintett miniszterek fizetését? Nem, tisztelt képviselőtársaim! A fizetés egyfajta rendszerhez van kötve, ez az illetmény jár számunkra, és csak tisztelettel tudok beszélni azokról, akik felvállalják ezt az áldozatos és rendkívül népszerűtlen munkát.

Elnök úr, köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További négy kétperces következik; elsőként Szanyi Tibor képviselő úr, MSZP.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valójában kapcsolódom Bókay képviselőtársunk mondataihoz. Gyakorlatilag az eddig elhangzottakat picit összegezve az a kérdés tolult elő bennem, hogy itt személyeskedünk, vagy pedig valamilyen törvényhozatali aktus részei vagyunk. Az, hogy a jelenlegi miniszterelnök az egyébként tudottan egyéves megbízatására tette azt a gesztust, mondta azt, amit mondott, egy rendkívüli helyzetben elhangzott rendkívüli mondat. De erről nem fogunk törvényt csinálni. Következésképpen lehet azt mondani, hogy ez egy gesztus, ez merő populizmus, lehet ezen hosszasan vitatkozni, de ennek így a törvényhozáshoz túl nagy köze nincsen.

Ugyanakkor mindazok az indokok, amiket ennek a törvénynek a mentén, különösen az ellenzék oldaláról Répássy kolléga felsorolt, mind-mind-mind nettó populista szóhasználat, és úgy, ahogy van, személyeskedő, ellenőrizhetetlen, zavarosan összekombinált, számokkal operáló valami. (Dr. Répássy Róbert felmutat egy iratot.) Továbbra is azt tartom, és akkor mondhatnánk elveket... Ahogy csoportosítja, kedves képviselő úr, én arról beszélek. Nem azt mondom, hogy valamelyik adata nem stimmel. Ahogy Bókay úr is mondta, persze, mondunk egy számot, azután kiderül, hogy 30 évre visszamenőleg.

Azt mondom, hogy találjunk kapaszkodókat, hogy mihez viszonyítsuk a miniszteri fizetést. Ez lehet vita tárgya. Az is lehet vita tárgya, hogy rendkívüli időszakban egy évre, két évre csökkentsük 15 vagy 20 százalékkal. Minden lehet. Minden lehet! De az, hogy egy törvényhozatali aktust megspékelünk ilyen zavaros személyeskedésekkel, annak semmi tetejét nem látom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő kétperces Garai István Levente képviselő úré.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Egy kicsit el vagyok keseredve, megmondom őszintén. Sokat járok az emberek között, és van egyfajta igen negativisztikus hangulat úgy en bloc most már a parlament irányába; ellenzéki képviselőimet megnyugtatom, hogy nem csak a szocialistákkal szemben. Úgy fogalmazzák meg, hogy "úgy el kéne már benneteket zavarni a francba, ahogy vagytok, en bloc mindenestül". Ehhez talán hozzátartozik az ilyen jellegű vita is, ahol egyfajta önmérsékletet kellene gyakorolnunk. Nem gondolnám, hogy az egyszerű emberek számára szimpatikus az, hogy most ki keresett többet, ki vett föl több olyan összeget vagy természetbeni juttatást, ami megkérdőjelezhető úgy általában, ha nem is jogilag, de emberileg, főleg egy olyan család szempontjából vagy egy olyan ember szempontjából, aki jóval kevesebbet keres. Utána jönnek a különböző dolgok, hogy na, ki lopott többet, még többet lopott.

De arra a kitételre szeretnék kitérni, hogy tönkretették az országot, mert ez körülbelül tíz perccel ezelőtt elhangzott. Elnézést kérek, kedves képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy éppen ez a napirend lett volna olyan, ahol egyfajta konszenzusra való törekvéssel, árnyalt megfogalmazással, közös felelősségvállalással tudtuk volna a parlament tekintélyét növelni, mind a két oldal tekintélyét. De természetesen ez a vita sem mutat más képet az én szememben, mint az összes többi, hogy hogyan próbáljuk egymást még jobban lejáratni.

Ha már tönkretettük az országot, ne haragudjanak meg, ellenzéki képviselőtársaim, elég gyakran szoktam babrálni és bogarászni a KSH-kiadványokat. Amikor önök azt mondják, hogy mi van az ígéretekkel, hát mi volt az önök legnagyobb ígérete? Az egyik a 6 százalékos gazdasági fejlődés ígérete (Dr. Szabó Zoltán: 7.) - akkor még több, legyen 7 százalék, amiből pont az utolsó negyedévben 2,9 százalék lett. Ezzel nem haladtunk megint semmivel sem előbbre, hogy önök is mondtak valamit, ami nem úgy van. Azt hiszem, értik, mire gondolok. Próbáljunk együtt gondolkodni, és olyan megoldást találni, ami az emberek többsége számára szimpatikus.

Köszönöm szépen.

(18.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő kétperces Pósán László képviselő úr.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Bókay képviselő úr mondott egy olyat, hogy szerinte nem helyes, ha a gazdasági élet változásához igazodnak a kormánytagok fizetései, és ha jól megy a gazdaság, akkor többet lehet emelni, ha rosszul megy, akkor nem lehet emelni. Egyetértenék ezzel az állásponttal, ha ezt konzekvensen képviselnék, és akkor kimondanák azt is, hogy kérem szépen, a közalkalmazotti szféra is ugyanez a szegmense a dolgoknak. Érdekes módon a közalkalmazotti szféránál minden szívfájdalom nélkül érvényesítik azt az elvet, hogy ha rosszul megy a gazdaságnak, akkor vissza kell venni belőle, de nem is keveset, hanem igencsak sokat.

Azt gondolom, az lenne tisztességes eljárás önök részéről, ha nem egyszerűen csak hasraütésszerűen bemondanának egy százalékos értéket - mondjuk, 15 százalékot -, hanem végigszámolnák azt, hogy 2002-től számítottan hogyan alakult, mondjuk, a közszféra reálkereset-értéke, ez milyen mértékben nőtt vagy éppen változott, és ehhez viszonyítva a kormánytagok fizetése és reálkeresete milyen mértékben változott. Ha ezt a kettőt egymáshoz közelítenék, és százalékos értékben a csökkentés olyan lenne, amilyen érintette a közszférát, akkor azt mondom, hogy még igazságos is. De az a baj, hogy a kettő egymással köszönő viszonyban sincs.

Csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy mondjuk, a két világháború közötti Magyarországon a kormány és a kormánytagok fizetése a közalkalmazotti közszféra díjazásához volt arányosítottan megállapítva. Így volt teljes az a fajta hierarchia, amiről Szabó képviselő úr méltóztatott beszélni. De ez ma nem így van, teljes mértékben elszakadt a kettő egymástól. Azt gondolom, hogy a kormány ilyen szempontból nem lehet kivételezett, ha a másik oldalon pedig az egész közszférát teljesen más szempontból közelítik. A kettőt össze kellene kapcsolni, százalékos értékben - még egyszer mondom -, és nem ex has bemondani a 15 százalékot.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Újabb kétperces, Török Zsolt képviselő úr, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban csökkenteni kell az állami vezetők fizetését, hiszen egy ilyen időszakban nem tehetünk mást, mint hogy legalább ugyanolyan mértékben csökkentjük az állami vezetők fizetését is, mint a közszférában dolgozóknak, és erre tett kezdeményezést a kancelláriaminiszter úr, illetve a kormány a mai ülés kezdetén is, amikor az általános vita megkezdődött.

De így jártunk el egyébként az országgyűlési képviselők esetében is, csak akik még páran esetleg hallgatják a rádióban a műsort, vagy az interneten nyomon követik, csak hogy tudják: már 2006-ban az ingyenes utazási lehetőség megszüntetésével, számos juttatás eltörlésével, vagy éppen a soha nem volt 13. havi fizetés be nem vezetésével és annak meg nem fizettetésével is így jártunk el. De mondjuk, ettől nem kell hálát várnunk, egyszerűen csak annyi, hogy tudják az emberek, hogy az országgyűlési képviselők fizetése nem emelkedett, sőt az utóbbi időben csökkent is, sőt az elmúlt évi adótörvények változása miatt, mint az újságíróké vagy vezető művészeké, ugyanolyan módon adózik például az országgyűlési képviselők költségtérítése is.

De nekem a tapasztalataim azok, képviselő urak, amikor a lakossági fórumokon részt veszek - és elég sok van ilyen, szerencsére, hála istennek -, hogy az embereket nem az irritálja, ha valaki sokat keres. Az is, lehet, hogy esetleg az irigység is benne van, de az irritáció is benne van. Az irritálja az embereket, ha valaki úgy keres sokat, hogy be sem jár a munkahelyére, vagy ha bemegy a munkahelyére, akkor tíz perc múlva kivonul, vagy ha egy nagy bukás után három és fél évig nem jár be a munkahelyére, nem szavaz, nem vesz részt a döntésekben, de nagy fizetést felvesz. Ez irritálja az embereket, ezt elmondják a különböző fogadóórákon, beszélgetéseken, fórumokon, ha a képviselők azért kapnak fizetést, hogy a büfében töltsék a szabad idejüket, ami egyébként munkaidő lenne.

Azt egyébként sokan felvetették még, hogy maximalizáljuk a fizetéseket, például állami cégeknél, önkormányzatoknál vagy esetleg olyan cégeknél, amelyek állami támogatásban részesülnek, ne lehessen nagyobb fizetést adni, mint mondjuk, a miniszteri fizetések. Nem tudom, ennek mi lenne a fogadtatása.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni kettő percben, 15 percben. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, azt viszont látom, hogy Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter válaszolni kíván a vitában elhangzottakkal kapcsolatban. Öné a szó, miniszter úr.

DR. MOLNÁR CSABA, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen. Való igaz, elnök úr, szeretnék néhány dolgot mondani az előbbi felvetésekkel kapcsolatban. Hankó Faragó képviselő úrnak köszönöm a támogató hozzáállást. Azt gondolom, látszik, hogy a parlamentben van olyan nem kormánypárt is, aki úgy gondolja, hogy ez a fajta javaslat (Dr. Répássy Róbert közbeszól.), amit mi előterjesztettünk, valójában arról szól, ami annak az indokolásában megtalálható.

A többi felvetéssel kapcsolatban hadd mondjak néhány dolgot összefoglalóan, aztán pedig esetleg néhány dologra külön-külön is, Répássy képviselő úrral, illetve általában a hasonló felvetésekkel kapcsolatban. Az igazi különbség a parlament asztalán lévő javaslatok között alapvetően filozófiai természetű, azt gondolom. A filozófiai természetű különbség abban áll, hogy a kormány azt szeretné, ha a miniszterek - de általában a kicsit tágabb értelemben vett politikai kormány tagjai, az államtitkárok is ebbe a körbe tartoznának - egy átlátható rendszer szerint kapnák meg a fizetésüket. Ugyanis a 2002 előtti időszakban - amire Répássy képviselő úr oly sokszor hivatkozott - egy átláthatatlan rendszer volt, egy olyan rendszer, aminek eredményeképpen nagyon sokféle jogcímen egészen elképesztő extra juttatásokat kaphattak a miniszterek és az államtitkárok. Ezt semmiféleképpen nem szeretnénk visszahozni.

Ez tehát a nagy különbség a két javaslat között. Mi azt mondjuk, hogy csökkenjen a miniszterek tiszteletdíja, fizetése, de ez legyen tulajdonképpen az egyetlen lehetőség, ahol a kormánytól fizetéshez jutnak, míg a másik javaslat, az ellenzék javaslata az, hogy csökkenjen nagyobb mértékben, de arról viszont ne nagyon vegyünk tudomást - legalábbis magunk között -, hogy milyen hihetetlenül sokféle, trükkös jogcímen lehetett akkoriban juttatásokhoz jutni a minisztereknek, államtitkároknak. (Dr. Répássy Róbert: Étkezési utalvány.)

Engedje meg a képviselő úr, hogy mondjak néhány ilyen dolgot! Vannak olyan dolgok, amiket már azóta megszüntettünk, vagyis a Fidesz-kormány idején gyakorlatban volt rossz gyakorlatot korán megszüntettük, és van néhány olyan dolog, amit pedig most ezzel a törvényjavaslattal szüntetünk meg. Engedje meg, hogy mondjak néhány ilyen dolgot! Például a nyelvpótlékot már régen megszüntettük. Az Orbán-kormány minisztereinek nyelvpótlék járt, a későbbi szocialista kormányok úgy gondolták, hogy ha egy miniszter nyelvet beszél, az a világ legtermészetesebb dolga, azért nem illik neki külön pénzt fizetni, mint ahogy az Orbán-kormány idején rendszeresen ilyen pluszfizetések voltak. Vagy hogy egy másik dolgot mondjak: a 13. havi bér kapcsán, amit mindenki megkapott, aki a közszolgálatban dolgozott, de mi ezt általában a közszolgálatra, így természetesen a miniszterekre nézve is, a jövőben már nem fogjuk kifizetni. Ez is egy jelentős könnyebbség ahhoz képest - egy jelentős fizetésbéli visszafogás -, ami az Orbán-kormány idején volt.

De hogy mondjak még néhány dolgot: például az autóhasználatban az Orbán-kormány, a Fidesz-kormány idején minden miniszternek kettő darab szolgálati autó járt. Ne kérdezzék tőlem, mert én sem tudom megmondani a magyar mondás szerint, hogy egy fenékkel két lovat hogyan lehet megülni. Annak idején nem teljesen értem, hogy az Orbán-kormány miniszterei egy fenékkel hogyan használtak kettő autót, de kétségkívül ez volt a helyzet. Nem egy darab luxusautó volt, kettő darab luxusautó volt, egyiket hivatali célra, másikat meg valamilyen pontosan körül nem írt magáncélra használtak annak idején a miniszterek és az államtitkárok, pontosabban csak a miniszterek. Ez tarthatatlan dolog volt, mi ezt eltöröltük, egy miniszternek egy autó jár a mostani rendszer szerint, míg az önök kormányzása idején minden miniszter kettő autóval járt. Ezt is eltöröltük már az önök kormányzását követően.

Vagy a jubileumi jutalom eltörlése, amit annak idején az önök miniszterei rendszeresen felvettek (Dr. Répássy Róbert és dr. Nagy Gábor Tamás közbeszól.): pont ebben a törvényjavaslatban szeretnénk eltörölni ennek a lehetőségét. Képviselő úr, a parlamenti kultúrához hozzátartozik, hogy én nem kiabáltam közbe, talán ön sem fogja ezt megtenni az én beszédem közben. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Hadd mondjak még egy dolgot, és azt gondolom, képviselő úr, hogy ez a leglényegesebb: hihetetlen mennyiségű egyéb évközi és év végi jutalmazási lehetőség volt az önök kormányzása idején. Ön azt mondja, képviselő úr, hogy ebben a témában a számok nyelvén kell beszélni. Hát beszéljünk a számok nyelvén, képviselő úr! Volt olyan év, amikor Szabadi Béla államtitkár úr a rendes 12 havi és a 13. havi fizetésén túl év végén még 11,5 havi jutalmat kapott. Magyarra lefordítva: egy évben kétévi bért kapott az önök kormányzása idején. (Dr. Répássy Róbert: Még mindig kevesebb, mint amit most fizetnek.) Ki adta neki ezt a jutalmat annak idején? Az önök kormánya, annak is a vezetője, Orbán Viktor miniszterelnök.

Vagy például, hogy miket adtak a miniszterek a saját államtitkáraiknak: Matolcsy miniszter úr - direkt olyan példákat mondok, akik most is itt vannak normál esetben a parlamenti patkóban -, ő például a saját államtitkárainak év végén a rendes 12 havi fizetésén, a 13. havi fizetésén túl további 10 havi fizetést adott. Képviselő úr, Matolcsy György miniszter úr az államtitkárának az éves bérét megduplázta. Ez egy átláthatatlan, rossz rendszer, ami kizárólag az önök kormányzására volt jellemző. Mikola miniszter úr annak idején szintén a saját államtitkárának a rendes éves fizetésén és a 13. havi bérén túl 6 havi jutalmat ítélt meg, de mondjuk, Pintér miniszter úr is több mint 6 havi jutalmakat adott az államtitkárainak.

Na ez az, amit nem szeretnénk visszahozni, képviselő úr. Azt szeretnénk, ha miniszterek csak az éves, rendes - és ebben a törvényben egyébként csökkentett - fizetésükhöz jutnának hozzá, nem pedig az lenne, hogy különböző párton és kormányon belüli mutyik eredményeképpen miniszterek és államtitkárok évente az éves fizetésük másfél- vagy kétszeresét külön még valamilyen általam nem ismert módon megkapják. Ez volt az önök kormányzására jellemző, tisztelt képviselő úr, ezt csinálták. (Dr. Répássy Róbert és dr. Nagy Gábor Tamás közbeszól.) Ezt csinálták!

Ennek az eredménye volt az, hogy például a 2002-es kormányváltás idején, amikor a magyar választópolgárok demokratikusan úgy döntöttek, hogy elegük van az önök kormányzásából, akkor önök a végén még gyorsan különböző jutalmakat osztottak ki.

(18.50)

Azt gondolom, hogy ez nem korrekt történet, ezért nem szeretnénk visszahozni azt, ahogy önök viselkedtek, vagyis a 1998-2002 közötti időszakot. Képviselő úr, ezek a számok, amiket én mondtam, most tényleg a számok nyelvén beszéltünk. (Dr. Nagy Gábor Tamás: Azóta persze senki nem vett fel semmit.)

Engedjék meg, hogy mondjak még néhány dolgot ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a képviselő úr csodálkozik azon, hogy úgy érezzük, lassítják ebben a dologban a jogszabályalkotást. Persze hogy lassítják! Ha akkor elfogadták volna önök a Házszabálytól való eltérést, akkor a köztársasági elnök úrban minden bizonnyal lett volna olyan bölcsesség - mert mi bölcsnek tartjuk a köztársasági elnök urat -, hogy azonnal, még május 1-je előtt kihirdette volna ezt a törvényt, hogyha az Országgyűlésben ehhez a négyötödös többség megvan, hiszen az kellett volna a Házszabálytól való eltéréshez.

De például azzal, hogy most önök módosító javaslatot adtak be, megint csak csúsztatják, megint csak késleltetik ennek az elfogadását (Dr. Répássy Róbert: Legközelebb majd szabotáljuk.), ennek eredményeképpen megint az lesz, hogy az Országgyűlés a mai napon nem tud szavazni erről. Képviselő úr, az önök elmúlt kéthetes tevékenységének csak az volt az eredménye, hogy folyamatosan halogatva lett ennek a jogszabálynak az elfogadása. (Dr. Répássy Róbert: Tartsa tiszteletben a képviselői jogokat!)

Engedje meg a képviselő úr, hogy még néhány dolgot mondjak az egyéb fizetések felvételével vagy nem felvételével kapcsolatban. Egyébként tiszteletben tartom, ön ezt megteheti, csak ezáltal elodázza azt, amire egyébként Magyarországon igény van. (Dr. Répássy Róbert: Igény arra lenne, hogy önök távozzanak.) Önök ebben rendkívül farizeus, álságos álláspontot képviselnek. Hadd mondjam el, képviselő úr, azt is, talán egyszer hajlandó végighallgatni - bármennyire is furcsa, én egyszer sem kiabáltam közbe az ön beszéde során, valószínű, hogy ez a közöttünk lévő neveltetés- vagy kultúrabeli különbségnek tudható be -, hogy például az elmúlt időszakban a miniszterelnökök nem vettek fel fizetést. Demagógia vagy nem demagógia, én ezt nem tudom, de egy biztos, Bajnai miniszterelnök úr nem vesz fel fizetést, ez a havi egy forint nyilvánvalóan nem számít annak. (Dr. Répássy Róbert: Ezt hogy fogja megoldani? Ki fizeti a tb-t?)

Azt megelőzően Gyurcsány miniszterelnök úr szintén nem vett fel fizetést, amivel azt akarta bizonyítani, hogy ő képes és hajlandó ezt a dolgot, ezt a történetet általában szigorúan venni, ami arról szólna, hogy válságkezelés idején, gazdasági nehézségek idején ilyenfajta gesztusokat teszünk. Ők megcsinálták. De például Orbán miniszterelnök úrnak az én emlékeim szerint eszébe nem jutott annak idején a fizetését felajánlani, azt teljes egészében felvette, nyilvánvalóan az általa később megvásárolt luxusvillához szüksége volt arra, hogy ezeket a pénzügyi kondíciókat saját maga számára megteremtse. (Közbeszólás: Biztos a neveltetése miatt. - Dr. Nagy Gábor Tamás: De most már Bajnainál tartunk!)

De hogyha már itt tartunk Orbán miniszterelnök úrnál, annál a miniszterelnöknél, aki a rendszerváltást követő időszak legtöbb autóját fogyasztotta el. Nyolc szolgálati autót használt annak idején Orbán miniszterelnök úr. Fel sem fogom ésszel, már a minisztereknél sem értettem a kettőt, de hogy a miniszterelnök hogyan fogyasztott el nyolc szolgálati autót, azt végképp nem értem meg. (Dr. Répássy Róbert: Hány év alatt?) Teszem hozzá, hogy annak idején, hogyha emlékszünk még az ismert botrányos ügyre, még a bébiszitter, Orbán Viktor bébiszittere is luxus terepjáróval járt, hogyha önök erre a történetre visszaemlékeznek.

De engedjék meg, hogy mondjak még néhány dolgot Mádi képviselő úrnak, bár úgy látom, hogy közben már távozott a teremből. Szóvá teszi azt Mádi képviselő úr, hogy vajon a teljesítményelvet miért nem értékeljük a miniszterek fizetésében.

Képviselő úr, mi tettünk erre egy kísérletet, kettő évvel ezelőtt ilyenfajta teljesítményértékelési rendszer alakult ki, önök voltak, akik a legerősebben és leghangosabban támadták. Kicsit furcsa az a viselkedés, hogy önök olyan dolgot próbálnak rajtunk számon kérni, amit egyébként a korábbi időszakban önök próbáltak meg mindenféleképpen megakasztani.

És még egy dolgot Pósán képviselő úrnak, mert felszólalásának a tartalmát egész egyszerűen nem értem, minden bizonnyal bennem van a hiba. Képviselő úr azt mondja, hogy a köztisztviselők béréhez kell indexálni a miniszterek fizetését. Így van, képviselő úr, mindig is így volt, legalábbis ameddig az én emlékem visszanéz, még az önök kormányzása idején is így volt. A képviselő úr olyan dolgot követel, ami a rendszerváltás utáni Magyarország időszakában mindig is bevett gyakorlat volt. Ez a fajta indexálás, amit ön követel, ez így volt már tíz meg tizenöt évvel ezelőtt is, nem is értem konkrétan, hogy miről szól az ön felvetése.

A másik, amit tetszett említeni, hogy a gazdasági visszaesés esetén csökkenjen a fizetés. Képviselő úr, hát ez történik, ezt a javaslatot terjesztettük be. A korábbi években, bár igaz, hogy az utolsó időszakban már csak kis mértékben, de mindig nőtt a magyar gazdaság. Az idei évre úgy számolunk, hogy körülbelül 5,5-6 százalékos visszaesés lesz, a miniszterek fizetésében pedig 15 százalékos csökkentést szeretnénk elérni. Képviselő úr, az van, amit ön kér, sőt annak a 2,5-3-szorosa. A várható éves gazdasági visszaeséshez képest lényegesen jobban csökken a miniszterek fizetése az előterjesztés alapján.

Azt mondja a képviselő úr még szintén ezzel kapcsolatban, hogy a közszférára vetített általános bértömegcsökkenést kellene a minisztereknél megnézni, hogy leegyszerűsítsem, és közgazdasági fogalmakkal próbáljak meg operálni. De hát nem pusztán ez történik, ezen továbbmegyünk. A köztisztviselőknél bruttó bércsökkenés nem következik be, csak azáltal, hogy a 13. havi fizetés megszűnik, de ez megszűnik a minisztereknél is, és ezen mi továbbmegyünk, azt mondjuk, hogy nem egyszerűen bérbefagyasztásról, vagyis a bruttó bér emelkedésének megszüntetéséről van szó, hanem kifejezetten egy 15 százalékos csökkentésről. Én azt gondolom, hogy pontosan az történik, amit egyébként a képviselő úr, általam kicsit nehezen értelmezhető módon megpróbál rajtunk számon kérni. (Dr. Répássy Róbert: Csak zsebbe többet kapnak, ez a baj.)

Tisztelt Országgyűlés! Én azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy az előző információkat is tudomásul véve, azt, hogy az Országgyűlés asztalán jelenleg két javaslat, egy felelős, a gazdasági válság következményeire reflektálni képes javaslat, és az előzőekben elmondottak alapján nyilvánvalóan látszik, hogy egy ellenzéki, populista javaslat van, kérem, hogy ezek közül a kormány javaslatát támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény betétbiztosítást érintő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9396. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/9396/1. sorszámon megkapták és megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.