Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a nyári rendkívüli ülésen, június 19-én felvetettem, illetve választ kértem a Pénzügyminisztériumtól arra, hogy milyen intézkedéseket szándékoznak tenni az ország tizenöt leghátrányosabb helyzetbe került kistérségénél a jelenlegi szabályozás szerint még elengedhetetlen önerős forráshiány pótlására, abból a célból, hogy a fejlesztési programokon részt vehessenek, lakosságmegtartó, új munkahelyeket létesíthessenek.

Varga Mihály államtitkár úr válaszában a területfejlesztési célelőirányzatokat, illetve az önkormányzatok területi kiegyenlítését szolgáló fejlesztési támogatásokat, továbbá a hátrányos helyzetű önkormányzatok számára biztosított kiegészítő normatív támogatásokat jelölte meg feltételezetten a lehetséges forrásként. Viszont ezek pénztechnikai igénybevételének módjáról csak úgy nyilatkozott, hogy ezt az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet korszerűsítése során még külön megvizsgálják.

Tekintettel arra, hogy a részletek kifejtését a felszólalásom időkerete akkor nem tette lehetővé, a javaslataimat összefoglaló levéllel még júniusban megkerestem az államtitkár urat. Az önrészhányad fedezeti forrásának biztosítására teendő intézkedéseket, a versenyhátrány kiküszöbölését sürgettem. Azt, hogy választ nem kaptam, annak tudtam be, hogy a minisztérium, a költségvetésen dolgozó munkatársak minden bizonnyal odafigyelnek egy ilyen fontos kérdésre, és a költségvetéssel együtt fognak reagálni.

A 2001-2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot úgy vettem a kezembe, hogy találok egy fogódzót, amely az érintett mintegy félmilliós népesség számára megnyitná azt a zsilipet, amely elzárja előttük a felzárkózás lehetőségét, akiknek hátrányos helyzetét az átlagoshoz viszonyítottan többszörös munkanélküliség, munkahelyhiány okozza.

Örömmel olvastam, hogy a 61. § rendelkezik a célprogramok keretében elkülönítetten kezelendő kistérségi támogatások 10 százalékos növeléséről, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vonatkozásában 30 százalékos, Nógrád és Somogy megyében 15 százalékos, Békés megyében 10 százalékos kulccsal. Emellett viszont kérem, hogy a törvénytervezet ugyanezen paragrafusában a támogatások növeléséről rendelkező részhez a megyék neve mellé a leghátrányosabb helyzetben levő tizenöt kistérség neve is konkrét felsorolásra kerüljön. Ez elvi és szakmai áttörést jelentene a jelenlegi hátrányos helyzetben levő kistérségek finanszírozásának módjára vonatkozóan.

Úgy gondolom, hogy amennyiben bent maradnának azok a megyék, amelyek a költségvetési törvényben elkülönített forrásból külön fejlesztési lehetőségekhez jutottak, és mellé kerülnek azok a kistérségek, amelyek eddig a felsorolt megyék között nem szerepeltek, úgy például a sellyei kistérség is igénybe tudná venni ezeket a külön forrásokat is, feltételezve, hogy szerepelni fog a kiemelten támogatandók között. Az előterjesztés e kistérségek kedvezőtlenebb helyzetét azzal indokolja, hogy az egy főre jutó bruttó hazai termék-előállítási képességük átlagon aluli.

Ezek alapján kérem, hogy a törvény véglegesítésekor az általam képviselt Sellye központú Baranya megyei kistérséget is vegyék a kiemelten támogatandók közé. Az önkormányzat kiváló fejlesztési programot dolgozott ki, új munkahelyek teremtésére pályázatot nyújtott be a Gazdasági Minisztériumba, tehát érdemes a támogatásra.

Mint ahogy előző felszólalásomban is elmondtam, az Ormánságban sajnos a munkanélküliség még most is 30 százalék körüli, a megyei átlagnak két és félszerese. A halmozottan hátrányos helyzet egyébként is nyilvánvaló. A Dunántúlról a kistérségek között egyedül őket sorolták a KSH szerinti leginkább lemaradt kilenc kistérség kategóriájába, százszázalékos támogatottsággal.

Csak helyeselhető, hogy a törvényjavaslatban a költségvetés politikai céljai és keretei között - a 342. oldalon - az agrár- és vidékfejlesztés címszó alatt hangsúlyt kapott a területi aránytalanságok mérséklése, az elmaradott régiók, megyék és kistérségek gazdasági-társadalmi felzárkóztatási esélyeinek javítása. Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk azzal, hogy csak a terület- és vidékfejlesztést közvetlenül szolgáló költségvetési előirányzatok növelésével, az európai uniós előcsatlakozási programok támogatásainak igénybevételével nyílik esély az elmaradott kistérségek felzárkóztatására. Ezt a törvényjavaslat a 342. oldalon szépen ki is fejti. Ha azonban a számszaki táblázatokban keresem, hogy hol vannak azok az elkülönített összegek, amelyekre rámutatva egy hátrányos helyzetű kistérség is megtalálja a hiányzó önrészt helyettesítő forrást, nincs könnyű dolgom. Például néhány támogatási keret, amelyre az államtitkár úr hivatkozott, a Belügyminisztérium sorai között található.

A 2000. évi szinten 1,2 milliárd forinttal tervezik a működésképtelen önkormányzatoknál a nem bontott támogatási előirányzatot. Sajnos a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás 2000. évi 10 milliárd 900 milliós előirányzata 2001-2002-ben 10 milliárd 573 millióra csökken. Megnyugvással kell fogadnom, hogy a felhalmozási célú címzett és céltámogatások a 2000. évi 52,3 milliárd forintról 2001-re 62,3 milliárdra, illetve 2002-ben 63,3 milliárdra emelkednek. Ez azért is jelentős, mert az 1999. évi tényleges teljesítés csak 39 milliárd 183 millió forint volt.

Jó reményünk lehet arra, hogy a 2001. évi költségvetés elegendő támogatást tud majd nyújtani a megfelelő fejlesztési célkitűzésekkel jelentkező térségek számára a Gazdasági Minisztérium és az FVM költségvetéséből. Csak néhány céltámogatási keretösszeget kiragadva is már biztató jövőkép rajzolódik ki:

A 141. oldalon a gazdaság- és területfejlesztés 19 milliárd 159 millió forint, szintén a 141. oldalon a regionális gazdasági építési célelőirányzat 5 milliárd forint, a 121. oldalon a területfejlesztési intézmények működésére 439 millió forint, a 123. oldalon a terület- és településrendezési célfeladatokra 195 millió forint, a 124. oldalon a gazdasági és szociális kohézió erősítésére 854 millió forint, a 125. oldalon a területfejlesztési célfeladatokra 17 milliárd 268 millió forint, a vidékfejlesztési célfeladatokra 4 milliárd 500 millió forint, és a 126. oldalon a tartalék 330 millió forint. Sajnálatos viszont, hogy még nincs elkülönített előirányzat a SAPARD társfinanszírozására, 608. oldal.

Úgy gondolom, közös felelősségünk, hogy a támogatások pályázati elosztásánál ne maradjon ki a Statisztikai Hivatal felmérése szerint tizenöt leghátrányosabb helyzetűből egy kistérség sem, melyek a következők: Békés megyében szeghalmi kistérség; Borsod-Abaúj-Zemplénben encsi kistérség, edelényi kistérség, kazincbarcikai kistérség, ózdi kistérség, szikszói kistérség; Hajdú-Bihar megyében balmazújvárosi kistérség, polgári kistérség; Jász-Nagykun-Szolnok megyében tiszafüredi kistérség; Nógrád megyében bátonyterenyei kistérség, salgótarjáni kistérség; Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében baktalórántházi kistérség, csengeri kistérség, vásárosnaményi kistérség; és végül Baranya megyében sellyei kistérség, Dunántúlon az egyetlen.

Újra felvetem, kérdezem, hogy igénybe vehetők-e és hogyan a költségvetésben tervezett támogatások akkor, amikor egy halmozottan hátrányos helyzetben levő, de jó fejlesztési programmal rendelkező és pályázni kívánó önkormányzat a feltételek közt előírt kötelező önrészhányaddal nem rendelkezik. Kérem, hogy a felsorolt keretösszegekből ezekre az esetekre különítsenek el forrásokat. A pénzügyi megoldás szervezeti formájának sürgős kialakítása olyan országos érdek, amelyért remélem, hogy még idejében szóltam. Erre júniusi levelemben konkrét megoldási javaslatot is tettem.

Szeretnék még az általam képviselt területnek egy fő problémájáról szólni az előzőekben elhangzottakkal összefüggésben. Nem találtam a 2001-2002. évi költségvetési tervjavaslat Közlekedési és Vízügyi Minisztérium fejezetében a 67. számú főútnak Szigetvár és az országhatár közötti meghosszabbítására vonatkozó tervezési költségét, az ISPA-támogatásra vonatkozó ajánlást. A Sellye határában tervezett ipari park ehhez az útvonalhoz közvetlenül csatlakozik.

Nem ismeretlen témáról van szó. A 2117/1999. (V.26.) kormányhatározatban megfogalmazott fejlesztések között szerepel az új határátkelőhelyek nyitása a déli országhatáron. A dél-dunántúli régió 1999. évi komplex fejlesztési programjában stratégiai célként szerepel a hazai interregionális közlekedési kapcsolatok javítása, a peremhelyzet oldása, valamint a határátkelőhelyek fejlesztése.

(8.40)

A 67-es főút továbbépítése mindenképpen kiemelten kezelendő az észak-déli irányú összeköttetések és a megépülő autópályák, autóutak gyors elérhetősége szempontjából. A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium megbízásából az útgazdálkodási és koordinációs igazgatóság még 1998 decemberében elkészítette a 67-es számú főút Szigetvár-országhatár közötti meghosszabbításának megvalósíthatósági tanulmányát. Ez az európai környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve határozza meg a kistérség és települései számára az optimális nyomvonalat. Kérem, hogy a tárcánál keletkező maradványok terhére, legalább a tervezés szintjén, 2001-ben állítsák a költségvetésbe a 67-es számú főutat, illetve a határátkelő megnyitását.

El kell gondolkodnunk azon, hogy mi lesz nagyobb tehertétel és egyben felelősség is az ország számára: egy ilyen haldokló vidéket ilyen-olyan apró segélyekkel életben tartani, vagy pedig egy időbeni beruházással életre kelteni, és ezáltal az európai csatlakozásban a fejlesztési források elérésében meglévő hátrányos helyzet leküzdését segíteni.

Az említett észrevételekkel egyébként a törvényjavaslatot támogatja a Független Kisgazdapárt frakciója. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)