A felszólalás szövege:

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mivel a miniszterelnök úr ígéretet tett, hogy a jövő héten személyesen tud válaszolni, én ezt megvárnám.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt években gyakran tapasztalhattuk, hogy az oktatási tárca a jövőbe lát. Sorban azok a cégek győztek a tendereken, amelyeket a tárca vezető tisztségviselői előre láttak. Az elmúlt napokban a Gazdasági Versenyhivatal döntése mutatott rá az önöknél megszokott üzletmenetre. A végeredmény: rekordösszegű, mintegy másfél milliárd forint büntetés kartell miatt.

A történet ismert az Országgyűlés előtt is. Magyar Bálint tanácsadója az Oktatási Minisztériumba invitálta három informatikai cég és öt egyetem képviselőjét. Az ülésről - ahol a jelenlévők egy későbbi pályázatról egyeztettek - emlékeztető készült, sőt mivel az eset nagyon tanulságos lehetett, később még egy tanulmány is született, melyben a szerző, Gábor András miniszteri tanácsadó leírja, hogy ő ugyan a szabad verseny híve, de most a realitásokból kell kiindulni.

(16.00)

A Gazdasági Versenyhivatal mind a minisztériumi megbeszélés emlékeztetőjét, mind a tanulmányt felhasználta bizonyítékként.

Az Index szerint a Gazdasági Versenyhivatal azt is kiderítette, hogy az egyetemek és a cégek együttműködése oly szoros volt, hogy maguk a cégek is részt vettek a kiírás előkészítésében. A Gazdasági Versenyhivatal - eddig példa nélküli módon - feljelentést fontolgat az ügyben, az ön minisztere, Hiller István azonban sem vizsgálatot, sem feljelentést nem tervez. Ezt úgy hívják, tisztelt miniszterelnök úr, hogy falazás. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van.)

Kérdezem ezért öntől: a közbeszerzési törvény tiltja a kiíró és a majdani pályázók összejátszását. Ön egyetértene azzal, hogy a törvény a jövőben lehetővé tegye a pályázók részvételét a közbeszerzési kiírások előkészítésében? Utasítja-e miniszterét az ügy kivizsgálására (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), vagy a koalíciós béke és a kölcsönös megértés jegyében... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Képviselő úr, két perc áll a rendelkezésére!

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Várom őszinte és nyílt válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az egyik képviselőtársam kérdésére, jóval az ügy kirobbanása előtt, Magyar Bálint akkori miniszter azt válaszolta, hogy ez a szokásos üzletmenet. Azt már láttuk, hogy a liberálisoknál milyen a szokásos üzletmenet: ha egy pályázó van, vagy ha a pályázók kartellbe tömörülnek.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önnek lehetősége lenne ezt másképp csinálni. Azzal, hogy nem így tesz, részesévé válik ennek a falazásnak.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön mindig bátorságról beszél - hát ilyen az ön bátorsága!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Na!)

ZSIGÓ RÓBERT, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság tegnapi ülésén megtárgyalta a közoktatásról szóló törvényjavaslat módosítását.

A bizottság ülésén hosszas vita alakult ki a törvényjavaslat több pontjával kapcsolatban. Szerintünk a közoktatási törvény módosításának most beterjesztett javaslata átgondolatlan, előkészítetlen, és nem alkalmas általános vitára sem. A törvényjavaslat átgondolatlan, mert nem készült semmiféle hatásvizsgálat arra nézvést, hogy a bevezetés esetén milyen következményei lesznek például a foglalkoztatásra, az intézményrendszerre, a kistelepülések iskolahálózatára.

A törvényjavaslat meg kívánja emelni a kötelező óraszámot is ellentételezés nélkül, de emellett még olyan túlmunka elrendelésére is módot ad, amelyért nem jár díjazás, mert a törvényjavaslatban az szerepel, hogy a 2006-2007-es tanévben a munkáltató a nevelési-oktatási intézményben további, legfeljebb heti négy foglalkoztatást, tanítást elrendelhet, a négy óráért ellenszolgáltatás nem jár. Ez a rész is nagy valószínűséggel az alkotmányba ütközik.

Számunkra elfogadhatatlan az is, hogy a kormány korlátozni akarja az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatalának önállóságát, az oktatási biztost a javaslat szerint tanácsadóvá fokozná le a kormány. Mi alapvetően fontosnak tartjuk a hivatal további független működését.

Képviselőtársam a többségi vélemény elmondásakor említette, hogy több szakmai szervezet képviselője is felszólalt a bizottság ülésén. Ez valóban így van. Mindannyian, majd mindannyian jelezték, hogy nem történt a törvényjavaslatok előtt érdemi egyeztetés, az érintettek közvetlenül a megbeszélés előtt kapták kézhez az anyagot, így érdemi véleményt, módosítást nem tudtak megfogalmazni azzal kapcsolatban. Mi úgy gondoljuk - és ezt a bizottság ülésén is elmondtuk -, hogy a közoktatási törvény ilyen jelentős módosításakor ez megengedhetetlen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz oktatási munkacsoportja az előbb elhangzott indokok miatt nem támogatta a bizottság ülésén az általános vitára való alkalmasságot. Mivel a tervezett módosítások jelentősen átalakítják a közoktatás rendszerét, nem értjük, hogy a kormány miért ilyen rohammunkában terjeszti elő az Országgyűlés elé és akarja átverni az Országgyűlésen ezt a javaslatot.

Mi azt kérjük a kormánytól, hogy vonja vissza a javaslatot, végezze el a megfelelő egyeztetéseket, ősszel terjessze újra az Országgyűlés elé, amikor is lesz lehetőségünk az alapos megvitatásra. Kérjük a kormányt, hogy ne ártson az egész magyar közoktatásnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretném kihasználni a két percet, csak szeretnék segíteni egy-két félreértés tisztázásában, mert kormánypárti képviselők gyakran hivatkoznak a PISA-mérés eredményeire, ezzel is alátámasztva a szerkezetátalakítás szükségességét. Szabó elnök úr is azt mondta az imént, hogy négy év nem elég az alapkészségek elsajátítására.

Valóban, néhány gyereknél ez így van, de nagyon keveset beszélünk egy másik mérésről, a PIRLS-mérésről. Ez a vizsgálat néhány éve zajlott, szintén kompetenciamérés volt, de nem 15, hanem 10 éves gyerekeket mértek ilyen tekintetben, és a mérés eredményei pozitívak. A gyerekek teljesítménye a világ élvonalában van, e mérés szerint a 3-5. helyen, és ráadásul a gyermekek teljesítménye között nem volt különbség a lakóhely szerint. Úgyhogy nem az alsó tagozatban van a probléma, hanem kicsit később, és ez nem elegendő indok a szerkezetátalakításra.

Köszönöm, elnök úr.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, ma már lassan közhellyé válik az a kijelentés, miszerint az MSZP és az SZDSZ mást ígért a választásokon, és azután annak pont az ellenkezőjét csinálja, amikor hatalmon van.

Gyurcsány Ferenc volt és jelenlegi miniszterelnök a választások előtt fejlesztésről, megújításról, tudásalapú gazdaságról, technopoliszról, biopoliszról beszélt, most pedig 20 százalékos munkaidő-növelések, bérbefagyasztások, intézménybezárások következnek. Az első Gyurcsány-kormány az elmúlt négy esztendőben rengeteg botránnyal, hibás intézkedéssel terhelte meg az oktatás területét is. Többek között érettségi botrány, az informatikai kartell miatt rekordösszegű, 1,5 milliárd forintos büntetés, óvoda- és iskolabezárások kísérték az elmúlt négyéves kormányzást.

Tisztelt Országgyűlés! 2002-2006 között, az MSZP-SZDSZ-kormány időszakában az állami és önkormányzati óvodák és iskolák száma 616-tal csökkent, ez a teljes intézményszám közel 10 százaléka. A választások előtt Gyurcsány Ferenc mégis a kistelepülési intézmények fejlesztéséről és esélyegyenlőségről beszélt, minden szépet és jót ígért.

És ma mi történik? Önök újra hatalomra kerültek, és megint egészen mást csinálnak, mint amit három hónappal ezelőtt ígértek; a pedagógusok, a szülők pedig joggal mondják, nem erről volt szó, önök nem ezt ígérték.

Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt közoktatási törvényjavaslat már többek között arról is szól, hogy miként szüntethetők meg a falvak és kistelepülések önálló iskolái. A kormány, természetesen most is a gyermekek érdekeire hivatkozva, azt javasolja, hogy minden olyan iskola, amelyben nincs nyolc évfolyam, a jövőben csak tagiskolaként működhessen. Ez az intézkedés összességében 1151 iskolát és több mint 90 ezer gyermeket, azaz az iskolák mintegy harmadát, a gyermekek több mint 10 százalékát érinti. Ez, tisztelt Országgyűlés, egy durva körzetesítési politika.

A javaslat elfogadása az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan megint a falusi kisiskolákat és a kistelepüléseken élő gyermekeket érinti hátrányosan, mert ezt követően az intézmények úgy szüntethetők majd meg, hogy nem kell figyelembe venni azt a megkötést, hogy az adott intézkedés nem járhat aránytalan teherrel az érintettek számára. Nem kell figyelembe venni, mert nem lesz önálló intézménye a településnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által javasolt intézkedés több ponton alkotmányos aggályokat is felvet. Egyrészt az önkormányzatok joga, hogy dönthessenek arról, a kötelezően ellátandó feladataiknak milyen formában tesznek eleget. Ezt a döntési autonómiát sérti a tervezett lépés, rákényszerítve az önkormányzatokat olyan döntések meghozatalára, amikkel alapvetően nem értenek egyet.

Másrészt nem áll majd rendelkezésére elegendő felkészülési idő az intézményeknek, hiszen már szeptembertől különböző szankciókra számíthatnak azon iskolák, ahol ma nincs meg a nyolc évfolyam. Egy, a pedagógusoknak és a pedagógusokról szóló kiadványban a következőket olvashatjuk: "Itt a nyár, a pedagógusok, diákok pihennek. Eközben pedig gőzerővel zajlik majd a jogalkotási munka, amely alapjaiban változtatja meg az óvodák, az iskolák életét. Szeptembertől pedig kész helyzet elé állítanak majd minket az új törvények, jogszabályok. Rendjén van ez így? Tisztességes ez így? Aligha." És sajnos, tisztelt képviselőtársaim, egyet kell értenünk a szerkesztőség által leírtakkal.

Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP-SZDSZ-kormány az előző ciklusban is mindent elkövetett azért, hogy egyre nehezebb helyzetbe hozza az intézményfenntartó helyi önkormányzatokat; az önkormányzatokon keresztül pedig az iskolákat, a pedagógusokat és a gyermekeiket nevelő családokat. Az önkormányzatok mára már egyre nehezebben tudják fenntartani intézményeiket, ellátni feladataikat, és ez nem kizárólag az ő hibájuk.

Nyilván önök is jól tudják, hogy az óvodák, iskolák működési költségeinek egy részét, például az étkezési, utazási díjak emelkedése miatt a tankönyvek növekvő árát a fenntartók kénytelenek továbbhárítani a családokra. Minél nagyobb a család, minél több gyermeket nevelnek, ez a teher annál nagyobb, már-már elviselhetetlen. Önök szerint, és ez a mai vitából is kiderül, ez igazságos, ezek az önök reformjai. Nem, tisztelt Ház, ez a többgyermekes családok megsarcolása!

Kedves Képviselőtársaim! A költségek egy részét az önkormányzatoknak kell állniuk. Az önök által megemelt gáz, villanyáram, víz ára már nem hárítható át a szülőkre. Viszont az önök elmúlt négyéves tevékenysége okán az önkormányzatok egy része már nem tudja kifizetni a megnövekedett költségeket. És ezek után önök, arra hivatkozva, hogy az intézményrendszer már nem tartható fenn, sőt a miniszter úr egyenesen azt mondta, hogy az intézményrendszer pazarló, most átminősítik az iskolákat tagiskolákká. Az elmúlt négy évben tönkretették az önkormányzatokat, szinte kilátástalan helyzetbe hozták a kistelepülésen élőket, most pedig megszüntetik az önálló iskolákat, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy később, bármikor, anyagi okokra hivatkozva, teljesen meg tudják szüntetni majd azokat.

Mindezt persze az igazságosságra, és az esélyegyenlőségre hivatkozva teszik - ez, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztességtelen. A dolog vége megint az intézmények bezárása, összevonása lesz, az ostor megint a gyermekeken csattan majd. Ilyen az önök igazságos reformja, és ez számunkra elfogadhatatlan.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Az elmúlt négy esztendőben önök bebizonyították azt, hogy nem képesek megbirkózni a kormányzás adta kihívásokkal. Nem hallgatnak a jó szóra, a tanácsokra, ennek a levét isszuk ma is. A most beterjesztett közoktatási törvény pedig folytatja ezt a régi, önök által megteremtett hagyományt. Felénk ezt úgy szokták hívni, hogy gyenge kezdés után erős visszaesés.

Arra kérjük önöket, hogy ne folytassák az SZDSZ-es miniszterük négyéves ámokfutását, ne folytassák a közoktatás szétverését, gyengítését. Kérjük önöket, hogy az oktatásra ne csak pénzügyi kérdésként tekintsenek, hanem valóban lássák meg a pedagógusok és a gyermekek vagy azok szülei érdekeit - ne csak beszéljenek erről! Azt kérjük, hogy hallgassanak a jó szóra, és ha segíteni nem tudnak, legalább ne ártsanak. És ezt kérik önöktől a kistelepülési iskolák pedagógusai és az itt tanuló gyerekek szülei is.

Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

(16.40)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Államreform Bizottság oktatási javaslataiban Draskovics Tibor a következőket mondja. Idézem: "A fenti körülmény azonban rávilágít a hazai felsőoktatás újabb szabályozási anomáliájára, a finanszírozott és a költségtérítéses képzés egyidejű jelenlétére. A kérdés morális és etikai vonatkozásait e helyen nem tárgyalva hangsúlyozni szükséges azt a tényt, hogy egy meghatározott piacon - lásd felsőoktatás - ugyanazon termék - lásd képzés - két különböző ára alakult ki. Ez a közgazdasági nonszensz valószínűleg hosszú távon nem maradhat fenn, ezért célszerű már most gondolkodni a megoldás lehetőségén akkor is, ha rövid távon nem látszik a kérdés gazdaságilag ésszerű és politikailag vállalható megoldása." Eddig az idézet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az Államreform Bizottság anomáliának minősítette, hogy a hallgató által teljes költségen megvásárolt oktatás mellett létezik olyan, amelyben az állam hozzájárul a jobb képességű, jobb teljesítményű hallgatók képzéséhez. Úgy ítélte, hogy ez közgazdasági képtelenség. Tekintve, hogy visszatérően hangsúlyozza a felsőoktatás működőképességének megőrzéséhez a tandíj szükségességét, nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy az Államreform Bizottság a tandíj összegét a költségtérítéses képzés összegéhez kívánja közelíteni, hosszabb távon pedig azzal megegyező mértékűvé akarja tenni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez egyébként nem volna meglepő önöktől, hiszen az államilag finanszírozott egyetemi és főiskolai férőhelyek folyamatos csökkenése zajlott az elmúlt években is. Néhány év alatt 56 500/főről 43 500/főre zuhant az ilyen képzésekben felvehető diákok száma. Ez, tisztelt államtitkár úr, több mint 20 százalékos csökkentés.

Kérem, nyilatkozzon arról, egyetért-e ön azzal, hogy az államilag támogatott képzés díját belátható időn belül a költségtérítéses képzés mértékével azonos szintre emeljék. Tisztelettel várom válaszát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön sokszor elmondta itt a válaszában, hogy nem tervezik. Engedje meg, hogy emlékeztessem önt arra: a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége is azt mondta a választási kampányban, hogy nem tervezik a tandíj bevezetését. Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt mégis bevezették.

Tisztelt Államtitkár Úr! A szülők, a fiatalok nem azt várják önöktől, hogy az ő felelősségérzetüket növeljék, hanem azt várják, hogy a kormány felelősségérzete, a miniszterelnök felelősségérzete jöjjön meg. És azt várják a szülők és a fiatalok, hogy kaphassanak lehetőséget a rászoruló, tehetséges, de anyagilag nem megfelelő helyzetben lévő hallgatók is arra (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Van!), hogy felsőoktatási intézményben tanulhassanak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amíg az önök felelősségérzete nem ébred fel, addig a válaszát nincs módom elfogadni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hát ilyet!)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó estét kívánok mindannyiuknak, akik itt vannak. Egy régi mondás szerint, tisztelt hölgyeim és uraim, ki mint vet, úgy arat. Ha a költségvetéssel kapcsolatban lenne kedvünk viccelni, akkor e mondást alapul véve nyugodtan elmondhatnánk, hogy a kormány rossz címet adott ennek a törvényjavaslatnak, mert ez nem költségvetés, hanem költségaratás: a jelenlegi kormány most aratja le az elmúlt években általa elkövetett hazugságok, trükközések, rossz döntések árát.

A baj csak az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ezt az árat az emberekkel fizettetik meg, a kormány felelőtlensége miatt az emberek felelnek; azok az emberek, akik egyébként nem tehetnek arról, hogy a jelenlegi helyzet kialakult. Akik önkormányzatban dolgoznak, tudják, mit miért mondok: a magyar emberek a saját országukban önhibájukon kívül kerültek hátrányos helyzetbe. A gyermekek, a fiatalok, a családok, a nyugdíjasok nem tehetnek arról, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya - a saját bevallása szerint - állandóan hazudott, és évekig nem csináltak semmit, ezért tisztelettel kérem a kormánypárti képviselőket, hogy az elmúlt évek hazugságaiért vállalják ők a felelősséget, és ne az embereket büntessék emiatt.

Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt törvényjavaslat az előttünk álló évekre ellehetetleníti a közoktatást. A kormány javaslata alapján iskolák, tanulócsoportok fognak megszűnni, tanítók, tanárok veszítik el az állásukat, települések maradhatnak iskola és pedagógus nélkül. Szeptembertől megszűnik több kiegészítő normatíva is - ilyen a kistelepülési támogatás és a bejárónormatíva -, ez drámai mértékben fogja érinteni a 3500 fő alatti településeket. Ezek a települések egyébként az elmúlt évek rossz kormányzati döntései miatt már most is nehéz helyzetben vannak, már most is csak nagy áldozatok árán tudják fenntartani az iskoláikat, a jövő évi finanszírozási változások miatt viszont képtelenek lesznek működtetni intézményeiket, ellátni az egyébként az önkormányzati törvényben kötelezően előírt feladatokat. Valószínűleg nem lesz más választásuk, mint jó esetben átadni iskoláikat a kistérségi társulásoknak.

Ez, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzatiság elvének megcsúfolása. A kisebb települések önkormányzatai aközött választhatnak majd, hogy bezárják az iskolát, vagy társulási formában működtetik tovább. Ennek a következménye beláthatatlan, és a folyamat valószínűleg visszafordíthatatlan lesz; ez már nem burkolt, hanem nyílt körzetesítés. De nemcsak az intézményfenntartó önkormányzatokat hozzák ezzel lehetetlen helyzetbe: a dráguló és rossz helyi és helyközi közlekedés miatt az iskolába való eljutás gondja, az utazási idő növekedése is a falusi gyerekeket és a szüleiket sújtja majd.

A kormány az egész közoktatási rendszer finanszírozását is elbizonytalanítja, a most tárgyalt javaslathoz kapcsolódóan ugyanis módosítják a közoktatási törvényt is. A közoktatási törvény 118. § (4) bekezdéséből törlik a következő mondatot: "A helyi önkormányzatok részére biztosított normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttes összegének az ellátottak létszámához és a költségekhez viszonyítva el kell érnie az előző évi normatív hozzájárulások és egyéb támogatások összegét." Ennek következményeként a kormány nem köteles fenntartani az oktatás finanszírozását még az előző évi szinten sem.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány már nem először próbálkozik azzal, hogy az alapfokú művészetoktatást ellehetetlenítse. Most egyebek mellett azt találták ki, hogy azon intézmények, amelyek 2007. szeptemberig nem szerzik meg a minősítést, csak az egyébként megállapítható normatív hozzájárulás 80 százalékát kaphatják meg; ez gyakorlatilag a megszűnésüket jelentené. Az sem zavarja az oktatási kormányzatot, hogy szeptemberig gyakorlatilag lehetetlen minden intézményt minősíteni, többek között azért, mert nincs rá elég idő, és mert nincs véglegesen kidolgozva, hogy a minősítést milyen szempontok alapján kell elvégezni. Nagyon remélem, hogy a szocialista képviselők bizottságban elhangzott azon ígérete, hogy ennek megváltoztatására támogatnak módosító javaslatokat, meg fog valósulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében elmondható, hogy a jelenlegi kormány a következő években nagyon nehéz, szinte megoldhatatlan helyzetbe hozza a közoktatási rendszert. Az önkormányzatok, az iskolák sok esetben csak két rossz megoldás közül választhatnak majd.

(22.20)

A bizottsági ülésen az előterjesztő azt válaszolta egy kérdésre, hogy nincs utasítás a pedagóguselbocsátásokra. Ez igaz, utasítás valóban nincs, de kényszer, az igen, mert a csökkenő finanszírozás, a pedagógusok kötelező óraszámának emelése okán nem lesz más választás. A kormány tavasszal megígérte ezer iskola felújítását és 300 iskola teljes korszerűsítését. Most kiderült, hogy ez a szokásos hazugságok egyike volt. 2007-ben a szakmai fejlesztések, programok támogatása az oktatási fejezetben gyakorlatilag megszűnik. Új címzett és céltámogatások pedig nem indulnak. A kormány nem fejleszti, hanem tönkreteszi a közoktatást, és mindezt persze annak szellemében, hogy Gyurcsány Ferenc azt hazudta, hogy nem hazudik többet.

Tisztelt Országgyűlés! Ha az MSZP és az SZDSZ csak ennyire képes kormányzás címszó alatt, akkor tényleg legjobb lenne mindenkinek, ha nem csinálnának semmit, mert annak kevesebb lenne a kára.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy nemzetnek a határain kívül élő társaihoz fűződő kapcsolata sokat elárul arról, hogy miként néz a saját jövője elé.

Különösen igaz ez, ha nem pusztán idegenbe szakadt egyes emberekről, családokról, hanem ezres, százezres, milliós lélekszámú nemzetrészekről beszélünk. Nem egy anyaország példáján láthatjuk, hogy felelősséget, anyagi áldozatot vállal a határain kívül élő közösségeiért. Ama gyászos december 5-e után nem lehet elégszer megerősítenünk, hogy a határainkon kívül élő magyarság idehaza nem turista, nem pusztán a munkaerőpiacon mutatkozó szakemberhiányt pótló munkaerő, amivel - ha a jelenlegi miniszterelnöknek úgy tetszik - riogathatja az anyanemzet tagjait, ha pedig úgy gondolja, akkor széles gesztussal kitárhatja előttük a kaput.

Mi úgy tekintünk a határon túl élő magyarokra, mint rokonainkra, mint a nyelvünket, kultúránkat, szellemi javainkat nemcsak őrző, hanem gyarapítani, továbbépíteni is képes közösségekre, akikben a nemzetünk éppúgy folytatódik, mint bennünk. Természetesen azt szeretnénk, ha ez a szempont a környező államok számára is fontos lenne. Szeretnénk, ha értenék, hogy országuk több, értékesebb attól, hogy nemzetiségeik felszabadultan átélhetik magyarságukat, mert ettől boldogabb polgárai annak az államnak, ahol élnek.

Magyarország rendszerváltó pártjai időben megértették ezt. 1990-ben alkotmányba iktatták a kisebbségek jogait, '93-ban pedig megszületett az erről szóló külön törvény is. Hazánknak az itt élő nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatos politikája sok tekintetben példásnak is mondható. Támogatjuk a nemzetiségi önigazgatást, az oktatást, a kulturális életet, a lapkiadást, az anyaországgal való kapcsolatok ápolását. 1995 óta pedig minden év december 18-án megünnepeljük a kisebbségek napját.

Ezzel szemben teljességgel érthetetlen az a politika, amit a Gyurcsány-kormány a határon túli nemzetrészekkel kapcsolatban folytat. Évről évre annak vagyunk tanúi, hogy egyre inkább beszűkül a határon túliakkal folytatott állami szintű párbeszéd, épülnek le az ügyeikkel foglalkozó szervezetek, intézmények. Évről évre láthatjuk, miként kurtítja meg az ország baloldali vezetése a határon túli magyaroknak juttatott forrásokat, egyre súlyosabban fenyegetve az eddig támogatott, fejlesztett intézmények jövőjét is. Ezek elsősorban a nemzetiségi oktatást érintik. Az eltérő jogcímek alapján úgy számolhatunk, hogy a 2007-es költségvetésben összességében kevesebb összeg szerepel a határon túli magyarokkal, magyarsággal összefüggő célokra, mint 2006-ban, pedig 2006 is fekete év volt a határon túli magyaroknak.

A Szülőföld Alapról szóló törvény módosítását tartalmazó iromány mindenekelőtt egy erősen központosított, politikailag vezérelt működési rendszert ír le, ehhez rendel 1 milliárd forintos pénzalapot, és ha minden a beterjesztett javaslat szerint marad, akkor a Munkaerő-piaci Alap 2 százalékát is, amelyet nyilván csak az annak megfelelő szakképzési célokra lehet majd fordítani.

A kormány igyekszik besöpörni az összes feladatot a Szülőföld Alapba, amelyet eddig alapítványokon vagy közvetlenül a költségvetésen keresztül ellátott. Ennek eddig is, ezután is egyik döntő szelete az oktatás. A Szülőföld Alap ily módon való felértékelődése éles ellentétben áll azzal, ahogy a kormány ezt megszervezi és amennyi pénzt rendel a feladatokhoz. Pőrén áll előttünk a pénzügyileg is csontra soványodott igazság. A Gyurcsány-kormány az alapot egy alibi szervezetként működteti, elhitetni, hogy tesz még a határon túli nemzetrészekért valamit.

Az előttünk fekvő javaslatot látszatcselekvésnek, pótcselekvésnek tekintjük. A kormány úgy tesz, mintha valami jót tenne, eközben pedig a törvénymódosítás mögé bújva megint megszüntet, elvesz a határon túli magyaroktól.

(9.30)

Ezért a Fidesz és a KDNP az oktatási bizottságban a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak tartotta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jómagam itt a vita vége felé egy több mint kétszáz éve alapított, sok szakembert foglalkoztató és sok beteget ellátó gyógyító kórház, a bajai kórház ügyében szeretnék hozzászólni. Mindjárt hozzáteszem, hogy nem vagyok egészségügyi szakember, úgyhogy ezt ne is kérjék számon rajtam; nem úgy, mint egészségügyi szakember, hanem mint a térség megválasztott képviselője szólok.

A bajai kórházban 1050 szakember dolgozik, évente 105 ezer, bizonyos szakmacsoportokat tekintve 153 ezer ember tartozik az ellátási területéhez, mivel néhány szakmacsoport vonatkozásában nemcsak a Bácsalmás környéki, hanem a kalocsai körzet betegeit is ellátja. 2005-ben a fekvő beteg aktív ágyakon 26 531, a járóbeteg-szakellátásban 851 416 megjelenés volt. Az elmúlt öt esztendőben a különböző kormányok közel 5 milliárd forintot biztosítottak a bajai kórház fejlesztésére. Többek között új, korszerű műtőblokk épült, és napjainkban újul meg a sebészeti épülettömb. Ezek a fejlesztések is lehetővé tennék, hogy a jövőben is kiemelt szerepet kapjon a kórház Bács-Kiskun megyében.

Ennek ellenére, tisztelt Országgyűlés, a jelenlegi kormány nem tartja alkalmasnak a bajai kórházat, hogy kiemelt ellátások nyújtására kijelölt súlyponti kórház legyen. Ezt a kormánydöntést nem értik sem a kórház, sem a város vezetői, és mi, a térségben lakók sem tudjuk elfogadni. Nem értik, hogy aki egy kicsit is ismeri Bács-Kiskun megye területi és településszerkezetét, az hogyan dönthet így. Nemrégiben az egészségügyi miniszterhez intéztem írásbeli kérdést az üggyel kapcsolatban. A válaszban Molnár Lajos egyebek mellett a következőket írja: "Mindenki számára 55 kilométeren belül elérhető lesz egy kiemelt feladatokat ellátó súlyponti kórház, annak minden szolgáltatásával."

Tisztelt Államtitkár Asszony! Engedje meg, hogy ezt megcáfoljam, és segítsek önöknek és a kormánynak egy kicsit megismerni Baját és térségét. Amennyiben a bajai kórház nem lesz úgynevezett kijelölt súlyponti kórház, a Bajától délre eső több mint tíz település több mint 30 ezer lakója számára bizony 55 kilométeren túlra kerül az egészségügyi ellátás, az egészségügyi miniszter úr által említett szolgáltatás. Nézzük, hogy Hercegszántóhoz, a déli határ melletti településhez mekkora távolságban vannak a javaslatban most szereplő, kiemelt feladatokat ellátó intézmények: Kiskunhalas 87, Szekszárd 70 kilométerre van.

Pécs ugyan 67 kilométerre található, és innen talán érthető, hogy akik a minisztériumban kijelölték a távolságokat, azt gondolhatták, hogy ez még belefér, viszont a hercegszántóiak csak komppal tudják Pécset megközelíteni, ez pedig télen, illetve este 6 óra után lehetetlen, ugyanis nem jár a komp. Baja felől megközelítve a Hercegszántó-Pécs távolság pedig 120 kilométer. Annyira pedig még nem fejlett az orvostudomány, hogy el tudjuk érni, Hercegszántón télen és este 6 óra után ne legyen senki beteg.

(20.40)

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Molnár Lajos miniszter és párttársa, a gazdasági és közlekedési miniszter körülbelül úgy fejleszti a közlekedést, mint Molnár miniszter úr az egészségügyet, magyarul: tönkreteszi, mert a vidéki településeken rosszak az utak, nem megfelelő a buszközlekedés, akkor ezen az egy példán keresztül is látható, hogy önök helyi ismeretek nélkül, átgondolatlanul, csak és kizárólag fiskális szempontokat figyelembe véve tették meg az előttünk lévő javaslatot.

És a példákat, tisztelt államtitkár asszony, még sorolhatnám, hiszen Dávod, Dunafalva, Szeremle, Csátalja lakói bizony szintén nehéz helyzetbe kerülnek, messzebbre kerül tőlük a szolgáltatás. Bizonytalan helyzetbe kerülhetnek, és a legrosszabb esetet is figyelembe véve talán ellátatlanul is maradhatnak. És ez, tisztelt államtitkár asszony, elfogadhatatlan, mert ők is egyenrangú polgárai ennek az országnak. Őket is megilleti a biztonságos egészségügyi ellátáshoz való jog.

Tisztelt Országgyűlés! Ezúton is arra kérem az előterjesztőket, hogy gondolják át még egyszer a javaslatukat. A kormánypárti képviselőket pedig a térség országgyűlési képviselőjeként arra kérem, hogy támogassák azt a módosító javaslatot, amely arról szól, hogy Baja lehessen a kiemelt feladatokat ellátó súlyponti kórház. Ezt kérik önöktől a kórház dolgozói, a város és a települések vezetői, és ezt kérjük önöktől mi is, a térség lakói. Kérem, fontolják meg a kérésünket, és valóban fejlesszék, ne tönkretegyék az egészségügyi ellátórendszert.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! A kormány megfelelő szakmai egyeztetések helyett kész, de mindeddig átláthatatlan tervek elé állította a kórházakat és a fenntartó önkormányzatokat. Éppen ezért mint Baja és térsége megválasztott országgyűlési képviselője fordulok most önhöz.

Választókerületem központjában, Baján nagy hagyományokkal rendelkező, 1050 embert foglalkoztató kórház működik. Az itt dolgozók és a mintegy 153 ezer ember, akinek az ellátásáról a kórház gondoskodik, tudni szeretné, milyen jövőt szánnak önök az intézménynek. A térségben továbbra is szükség van a kórházra, hiszen ha ez kiesik a súlyponti intézmények közül, akkor mintegy 30 ezer ember számára 55 kilométeren belül nem lesz egyetlen súlyponti kórház sem, pedig a miniszter úr az általam feltett írásbeli kérdésre szó szerint azt válaszolta: "mindenki számára 55 kilométeren belül elérhető lesz egy kiemelt feladatokat ellátó súlyponti kórház." A választókerületemhez tartozó Hercegszántó polgárainak például Kiskunhalastól ez 87 kilométer utazást jelent, Szekszárd 70 kilométerre van, Pécs kapcsán pedig, hogyha Baja felé közelítik meg, 120 kilométerre kerül a kórházi ellátás, pedig őket is megilleti a biztonságos és a másokéval azonos ellátás joga.

Tisztelettel kérdezem tehát önt, államtitkár asszony: kinek használnak a Bajai Kórház funkcióváltásával? Milyen jövőt szánnak a Bajai Kórháznak? Elfogadhatónak tartja-e, hogy a Bajai Kórház eddigi funkciójának megszűnése miatt a térségnek olyan lakói is lehetnek, akiknek a távolság miatt rosszabb esélyei vannak a sürgős ellátásra, mint más polgároknak? Milyen módon garantálják, hogy a Bajai Kórházhoz tartozó mintegy 153 ezer ember egészségügyi ellátásának szakmai kockázatai nem nőnek? S végezetül: lát-e esélyt arra, hogy a mai szavazáson a Bajai Kórház mégis bekerüljön a kiemelt feladatokat ellátó súlyponti kórházak közé?

Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök láthatóan rossz viszonyban vannak a művészetoktatással. A 2004-ben 105 ezer forintos zeneművészeti normatíva 2008 szeptemberéig biztosan változatlan lesz, a csoportos művészoktatás támogatása pedig a 2004. évi 68 ezer forinthoz képest most januárban csak 50 ezer, 2007 júliusától 2008 szeptemberéig pedig 40 ezer forint lesz. A törvény nem számol azzal, hogy önök tanév közben normatívát csökkentenek, ezért az önkormányzati fenntartó tanév közben nem is emelheti a költségtérítés díját. Erre szeptembertől lesz módja, de ezzel oly mértékig változhatnak a tanulás feltételei, hogy sok gyermek megszakítja majd tanulmányait, iskolák zárnak be, és a művészetoktatás a tehetősebbek kiváltsága lesz.

Az iskolák elviekben helyeselhető minősítésének terve botrányos, talán azért is, mert önök folytonosan rögtönöznek. A szabályozás az átalakuló vagy új iskolákat szeptembertől fele normatívával bünteti. Azok az intézmények, amelyek nem minősítenek 2007 végéig, szintén csak fele normatívára jogosultak. Decemberig nem lehet több mint 4 ezer telephelyen majd' 900 intézmény felének a szakmai minősítését sem elvégezni, ezt minden szakértő tudja. Jogsértő, hogy egy iskola önhibáján kívül nem tudja szeptemberben megmondani a növendékeinek, hogy lesz-e módjuk ott befejezni a tanévet. A szocialista képviselők erre azt mondták, hogy majd önök a 2008. évi költségvetésben ezt a helyzetet megoldják. Csakhogy az iskoláknak nem karácsony előtt kell megtudniuk, kinyithatnak-e januárban, vagy szélnek kell ereszteniük a pedagógusaikat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök szerint elfogadható-e, hogy a tárca teljes szakmai hozzá nem értése sújtja a művészeti tanulmányokat folytató gyerekek százezreit? Azt látjuk, mit tettek önök a művészetoktatás ellen - de mit tettek érte?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Valóban, az oktatási bizottság ülésén kisebbségben maradt vélemény is volt. A kisebbségben maradt vélemény természetesen nem vitatkozik az itt elhangzottak közül azzal, ami arról szólt, hogy össze kell fognunk sok mindenben, és nyilván nincs más véleményünk az ügyben, hogy milyen adatokat tartalmaznak akár az évi jelentések, akár maga ez a jelentés.

A problémánk mással volt. 2000-ben, amikor elfogadtuk a kábítószer-ellenes nemzeti stratégiát, egyetértés volt abban, hogy valóban szükség van egy olyan programra Magyarországon, amely a kormányzati erőforrásokat, az önkormányzati lehetőségeket és a civil szervezetek, szakemberek tudását összefogja, ebben egyébként széles társadalmi egyeztetés is volt akkor, és egy világos program mentén próbálja végrehajtani a rövid, a közép- és a hosszú távon megfogalmazott célokat. Sajnos mára az a helyzet adódott, és ezt nem elsősorban mi mondjuk, pláne nem az oktatási bizottság ülésén, hanem például tavaly, amikor az eseti bizottság is vizsgálódott ez ügyben, maga a minisztérium egyik meghívott vendége mondta azt, hogy bizony annak a nemzeti stratégiának, amely 2000-ben elfogadásra került, bizonyos tekintetben a végrehajtása veszélybe került.

Két oka lehet talán ennek, és ez a bizottsági ülésen is elhangzott. Az egyik az, hogy magának a kábítószerügynek, a kábítószer-koordinációnak a presztízse a kormányzaton belül, hogy finoman fogalmazzunk, erősen háttérbe szorult, az érdekérvényesítő képessége pedig meggyengült. Hiszen akkor fogadta el az Országgyűlés a nemzeti stratégiát, amikor még egy külön minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium állt, és ennek egy külön helyettes államtitkársága foglalkozott a kábítószerügyi koordinációval, azon szereplők összefogásával, illetve a pénzügyi lehetőségek összefogásával, amelyek erre a területre kerültek.

(12.10)

Valóban sok száz millió, néha milliárd forint fölötti összegek is szerepelnek, ha a költségvetési törvényeket megnézzük, ugyanakkor ha megvizsgáljuk azt is, hogy ebből mekkora összeg az, amely valóban hasznosul ezen a területen, amely valóban olyan programokra költődik el, amelynek van eredménye, lehet eredménye, akkor már nem lehetünk ilyen bizakodóak. Tehát a másik ok a presztízsveszteség mellett a költségvetési támogatás - finoman fogalmazva - kiszámíthatatlansága. Bizony nagyon sok olyan iskola, nagyon sok olyan program volt vidéken, amelyet több évre előre terveztek, mert hát akik ezen a területen dolgoznak szakemberek, azok tudják, hogy ahhoz, hogy eredményt érhessenek el - és ez a nemzeti stratégia is így készült -, évekre előre kell programokat tervezni, és eredményes egy program négy-öt-hat év múlva lehet talán. Több olyan iskolai program van ma Magyarországon, amely épp a kiszámítható vagy kiszámíthatatlan költségvetési támogatás miatt szűnt meg vagy szakadt meg, és ezzel a helyi erőforrások összerakása után végül is nem kútba vagy kárba veszett ez a néhány esztendős munka.

Az is probléma ezzel a jelentéssel, hogy nem követi a nemzeti stratégia felépítését, és túllépett rajta az idő. Fontos dolog az Országgyűlésben tárgyalni 2003-2004-2005-ös adatokról, de most egy új parlamenti ciklus van, egy új kormányzati ciklus, és nem nagyon tudunk ebből a jelentésből a mai napokra következtetéseket levonni, információkat kapni.

A másik probléma a határozati javaslatban van, hogy 2000-ben, amikor elfogadtuk a nemzeti stratégiát, akkor az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatban az volt benne, hogy kétévente a kormány köteles benyújtani a jelentését a nemzeti stratégia végrehajtásáról. Most úgy tűnik - és elnézését kérem a kormánypárti képviselőnek vagy államtitkár úrnak is -, mintha a kormánynak nyűg lenne ez a terület, mintha kevesebbet kívánna erről beszélni, és a határozati javaslatban számunkra elfogadhatatlan az, hogy két évről három évre növekedne ez az idő, tehát ezután a kormánynak háromévente kellene beszámolnia.

Ezek voltak nagyjából az oktatási bizottság ülésén azok az okok, amelyek miatt nem támogattuk az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ZSIGÓ RÓBERT, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság május 10-ei ülésén, néhány nappal a beterjesztés után tárgyalta a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslatot is. Ebben a szakaszban a bizottságnak arról kellett döntenie, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a beterjesztett javaslatot, éppen ezért nem a részletekről, hanem általánosságban mondtunk véleményt.

A bizottság ülésének kezdetén jeleztük, hogy két általános és alapvető problémánk van a törvényjavaslattal. Az egyik az, hogy szerintünk a kormány komoly előzetes tárgyalások, egyeztetések nélkül nyújtotta be az Országgyűlés elé az oktatási területek alapját érintő elgondolásait, nem hagyott elég időt az alaposabb áttekintésre, egyeztetésre, a képviselőknek pedig a mélyebb felkészülésre.

Az oktatási kérdések sok embert érintenek. A kormány az elmúlt egy esztendő alatt harmadszor terjeszti javaslatait a Ház elé. Az iskolákban, a fenntartóknál, a diákok és szülők körében bizonytalanság van, mert nem tudják, hogy mire számíthatnak, meddig maradnak érvényben a most tárgyalt elgondolások. Ezt rendkívül károsnak tartjuk.

A másik probléma, hogy a bizottság ülésén javasoltuk, hogy ne egyben tárgyaljuk a felsőoktatási, a közoktatási és a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényt, mert ez a mód nem ad lehetőséget a részletesebb áttekintésre, átbeszélésre, az Országgyűlés és bizottságai nem tudnak alapos munkát végezni. Sajnos a kormánypárti többség nem támogatta a javaslatunkat, úgy tűnik, mintha a kormány gyors menetben szeretné átverni a törvényhozáson a javaslatait. Ezt persze meg is tehetik, hiszen többen vannak az Országgyűlésben, de akkor viselniük kell ennek minden politikai és szakmai következményét is.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottság ülésén is elhangzott, itt a miniszter úr az expozéjában is említette, hogy történtek megfelelő szakmai egyeztetések a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényről, és a szakmai szervezetek egyetértettek. Engedjék meg, hogy a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének állásfoglalásából egy mondatot idézzek. A mondat így hangzik: "A Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete szokás szerint két munkanapot kapott az oktatási tárcától, hogy véleményét megfogalmazza. E méltatlanul irreális határidő ellenére tízoldalas válaszunkban részletesen indokoltuk, hogy a tizenhat pontból mindössze négy bekezdést találtunk, amellyel egyetértettünk." - ennyit a széles körű szakmai egyeztetésekről.

A tankönyvpiac rendjéről szóló javaslattal kapcsolatban aggályosnak tartjuk, és elmondtuk a bizottság ülésén is, hogy a miniszter az akkreditációt megkerülve vetethet fel pedagógiai rendszereket a tankönyvjegyzékbe. Ez szerintünk sérti a versenysemlegesség elvét, és ellentétes azzal a szándékkal, amelyet egyébként a kormány is képvisel, hogy az iskolákban valóban minőségi, a követelményeknek mindenben megfelelő tankönyveket használhassanak.

Több olyan rendelkezés is van a javaslatban, amelyekkel elviekben egyet is érthetnénk, viszont tartunk attól, hogy ezeket a mindennapi életben nem fogják, mert nem tudják majd betartani, gondolok itt például a tankönyvkölcsönzéssel kapcsolatos szabályokra. Attól tartunk, hogy az illetékesek nem tudják majd követni a szabályokat, nem tudják majd ellátni az ezzel járó adminisztrációs terheket. Ugyan az államtitkár úr a bizottság ülésén ígéretet tett az adminisztrációs és bürokratikus terhek csökkentésére, de tapasztalatunk szerint ez nem mindig jelenti a megoldást.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva tehát: szerintünk a kormány megfelelő előkészítés nélkül, több ponton átgondolatlanul és kidolgozatlanul nyújtotta be a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslatot, ezért nem állt módunkban a bizottságban támogatni, ezért fogalmazódott meg kisebbségi vélemény is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évtizedek nagy oktatási reformterveinek megvalósításában a tankönyvi reformok a fontossági sorrendben mindig hátul maradtak, emiatt hatalmas késésben is vagyunk. Több esetben került sor a Nemzeti alaptanterv módosítására, megszületett a kerettantervi szabályozás rendszere, a helyi tantervek. Az átalakítások azonban soha nem érték el a napi gyakorlat szintjét.

Ennek két fontos eleme van: a pedagógusképzés és -továbbképzés megújítása, és a tankönyvekkel szembeni újfajta követelmények megfogalmazása és érvényesítése. Miközben megvalósult és jelentős mértékben nőtt az állam anyagi szerepvállalása abban, hogy segítsék a tanulók tankönyvhöz jutását, ez nem egyéb, mint a tankönyvpiacnak, a tankönyvkiadóknak nyújtott támogatás. Logikusan ebben a helyzetben az állam felelőssége fokozott abban, hogy milyen minőségű tankönyvek kerülnek - részben közpénzen - a diákok kezébe. Ez az ágazati irányítás szakmai felelőssége mellé odahelyezi az anyagi felelősséget is a tankönyvellátásban. Az állam felelőssége enélkül is fennáll, rajta múlik, hogy a szülők milyen minőségű tankönyvet vásárolnak a pénzükért, olyat-e, amely megadja a tankönyvtől elvárható segítséget a tanuló képességeinek megfelelő fejlődéséhez, vagy olyat, amely felett szülő és gyerek egyaránt tanácstalanul és hüledezve hajol össze. Egyúttal közös érdekünk, hogy az oktatás előállítsa azt a tudástőkét, azokat a kompetenciákat, amelyekkel a nemzet és az egyén boldogulása, eredményessége egyaránt megteremthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány ennek szellemében másfél éves előkészítő munka után, 2002-ben rendeletet adott ki a tankönyvek jóváhagyásának új rendjére, amely a tanulók érdekeit az addiginál erélyesebben kívánta érvényesíteni. A megelőző szabályozásokról ugyanis bebizonyosodott, hogy képtelenek valódi minőségi rostálásra az akkreditálásra benyújtott tankönyvek között. Alig túlzó egyszerűsítéssel: amelyik könyv könyvészeti szempontból mutatós volt, néhány fontos tartalmi, módszertani követelménynek eleget tett, abból nagy valószínűséggel tankönyv lett.

Meggyőződésünk volt, hogy a tankönyvek komoly szerepet játszanak a diákok és felnőttek körében végzett kompetenciamérések, például a szövegértés gyenge eredményeiben, és nemzetközi, például osztrák tapasztalatok mutatják, hogy a tankönyvek minőségi paramétereinek szakszerű leírása és követelménnyé emelése komoly eredményeket hozhat az iskolai teljesítményekben. Ennek szellemében a polgári kormány megszüntette azt a gyakorlatot is, amely szerint az iskolák éppúgy megkapták a minden kontroll mellőzésével született segédkönyvek jegyzékét, mint a tankönyvvé minősített könyvekét. Ez elbizonytalanította az iskolákat, melyeknek sokszor nem állt módjukban megfelelő módon meggyőződni a jegyzékben szereplő könyvek minőségéről. A polgári kormány felismerte, hogy a tankönyvek tartalma, szerkesztése komoly szakmai kérdés, megérdemli a tudományos elemzést az, hogy mitől jó egy tankönyv.

Bár a tankönyvek új jóváhagyási metódusa érdemi szakmai szempontokkal váltotta fel a korábbi formális eljárást, a jogszabály alkalmazása előtt a Medgyessy-kormány oktatási minisztere első intézkedései között kihajította az ablakon a rendeletet, és visszahozta a régit, a segédkönyvek jegyzékben való kiajánlásával együtt. Ez évekre visszavetette a szükséges tankönyvi reform elindulását, a gyakorlatban máig nincs kézzelfogható eredmény, az 1978-as tantervi reform tankönyvi kultúrájához képest.

Tisztelt Országgyűlés! 2002 után hangsúlyeltolódás is bekövetkezett az oktatáspolitikában. Először csak a tanulói pendrive-ok használata került szóba, mint nélkülözhetetlen adatforgalmazó eszköz, később pedig többmilliárdos forrást fordított a tárca digitális tananyagfejlesztésre, melyek iskolai felhasználásával nemigen találkozhattunk. Jelentős uniós forrás - információink szerint több milliárd forint - került a Sulinova Kht.-hez tankönyvek fejlesztésére. Évek vesztek kárba a tankönyvek korszerűsítése terén, pedig a PISA-mérés eredménye már 2001-ben ismert volt.

(17.20)

Évek vesztek kárba a tankönyvek korszerűsítése terén, pedig a PISA-mérés eredménye már 2001-ben ismert volt. Évek kellettek, míg a tárca felismerte, hogy hiába akar javulást a PISA-mérés eredményeihez képest, ha nem fog hozzá a tankönyvek minőségi javításához. Az újabb nemzetközi mérés pedig még az előbbinél is gyengébb iskolai teljesítményeket mutatott.

Csak üdvözölni tudjuk, hogy jelen törvénymódosítással az iskolai forgalmazás előfeltételévé válik, hogy az adott tankönyvet felvegyék a tankönyvjegyzékbe. Ez négy év után ismét visszatérés a Fidesz által követett felfogáshoz. Üdvözöljük azt is, hogy ez elvileg garanciát jelent arra, hogy csak maximált árú könyveket lehessen az iskolákban használni. Helyeseljük, hogy lehetővé válik a hivatalos tankönyvjegyzék folyamatos felülvizsgálata és frissítése. Ez egybevág a polgári kormány azon elképzelésével, hogy a tankönyvjóváhagyás rendje is az év során folyamatos, nem jelent hektikus és a munka rovására menő terhelést a minősítés résztvevőinek.

Helyeseljük, hogy a törvényjavaslat takarékossági szempontokat érvényesítve szabályozná a tankönyvek és a tartós tankönyvek visszavásárlásának, értékesítésének szabályait, a tankönyvtámogatás rendszerét. Erős kétségeink vannak azonban ennek bürokratikus nehézségével kapcsolatban. Kétséges, hogy az iskolákban el tudják-e végezni az ezzel járó adminisztrációs munkát.

Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslat alapján a miniszternek módja van úgynevezett pedagógiai rendszerek kiadására. Ennek része a tankönyv is. A miniszter által kiadott pedagógiai rendszerek - a tankönyvvé nyilvánítás megkerülésével - felkerülnének a tankönyvjegyzékbe. Itt ama tankönyvekre kell gondolnunk, amelyeket a Sulinova Kht. fejlesztett. A szabályozás ezen részét nem értjük. Ha ezek a könyvek jók, akkor semmi nem indokolja az akkreditáció megkerülését. Ha a könyvek minősége viszont kétségeket ébreszt, egy okkal több, hogy ne kerüljék meg az akkreditációt. Semmi nem indokolja a teljes pedagógiai rendszer felkerülését a tankönyvjegyzékbe.

Ráadásul, ha a pedagógiai rendszerek mentesülnek az akkreditáció alól, ezen a csatornán rossz minőségű könyveket lehet feltenni a tankönyvjegyzékbe. Ez ellentétes az oktatás érdekeivel. Az akkreditáció megkerülése sérti a versenysemlegesség elvét is, hiszen a kiadó saját pénzből fejleszt, akkreditáltat, és így kénytelen versenyezni a piacon a miniszter által közpénzből fejlesztett, kiadott, akkreditálási eljárás nélkül a jegyzékbe felkerült könyvekkel.

Mindezek nyilvánvalóan megengedhetetlenek, és alapjaiban kérdőjelezik meg a tárca elkötelezettségét a minőségi tankönyvellátás mellett. Emiatt nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak azért kértem két percben szót, mert Földesi képviselő úr szó szerint azt kérdezte, hogy miféle jövőt vesz el a kormány a fiataloktól.

Azt gondoljuk, ha többek között a felsőoktatási törvényt beterjesztik, akkor több szempontnak meg kellene felelni. Az egyik olyan szempont, amiről képviselőtársaim itt már beszéltek, ez az esélyegyenlőség szempontja abból a tekintetből, hogy ne azon múljon, hogy valaki a felsőoktatásban tanulni tud-e és diplomát tud szerezni, hogy a család anyagi helyzete milyen. Ehhez képest - szintén idézem a mai Magyar Hírlapot - Gazsó Ferenc azt mondja szó szerint: "A mostani történések arról az óriási erőfeszítésről szólnak, amellyel piacosítani akarják a felsőoktatást. Ennek, ha megvalósul, az lesz a következménye, hogy egy amúgy is szélsőségesen megosztott és a végletekig egyenlőtlen társadalomban a megosztottság tovább erősödik és újratermelődik, éppen a tudásszférában. A társadalmi rétegek egyre jobban elkülönülnek egymástól, mindez pedig egy kulturális értelemben is széttagolt társadalom képét vetíti előre."

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Nem túlzók azok a jelzők, amit ebben a vitában elmondunk. Ha ezt a törvényjavaslatot ilyen formában fogadják el, és nem hallgatnak azokra a módosító javaslatokra, amit teszünk, akkor bizony az fog történni, hogy azok a fiatalok bármilyen tehetségesek, jó eszűek, akiknek a családja nem engedheti meg azt, hogy a felsőoktatásban tanuljanak, azok nem fognak bejutni a felsőoktatásba. Ezért mondjuk azt, hogy jobban gondolják meg, mielőtt beterjesztik a javaslatot. (Babák Mihály: Vonják vissza!)

Köszönöm szépen, elnök úr.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném itt éjfél körül nagyon húzni az idejét senkinek, pláne azoknak, akik még az elkövetkezendő jó néhány törvény részletes vitájára érkeztek. Egyetlen módosító javaslathoz, a törvényjavaslat egyetlen részéhez kívánok hozzászólni, ami talán a legnagyobb vitát váltotta ki az általános vitában is, a bizottsági üléseken is. Ez az eleje volt a törvénynek, amely arról szólt, hogy az oktatásért felelős miniszternek mégiscsak módja volt arra, hogy pedagógiai rendszereket adjon ki. Mint a vitában ez többször kiderült, nem volt teljesen egyértelmű az a szöveg, amely arról szólt, hogy ezek a pedagógiai rendszerek megkerülhetik az akkreditációs eljárást.

Ha az úgy lett volna, ahogy eredetileg benne maradt, amiben egyetértettünk az előterjesztő képviselővel is a bizottsági vitában, mivel ez nem volt egyértelmű teljesen, akkor ez sértette volna a versenysemlegesség elvét, mert míg kiadók magánpénzből fejlesztenek tankönyvet, akkreditáltatnak, addig, mondjuk ki nyugodtan, a SuliNova Kht. által kiadott pedagógiai rendszerek közpénzből tehették volna ugyanezt. A kormány is, az előterjesztő is és a bizottság is támogatta az 1. ajánlási pont alatt szereplő módosító indítványt, amely, azt gondolom, megnyugtatóan rendezi ezt a problémát, egyértelmű szöveget tartalmaz, amely arról szól, hogy tankönyvvé csak az akkreditációs folyamat után válhatnak könyvek.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian tudjuk, hogy a mindenkori költségvetés beterjesztésével a kormány kijelöli a következő év, évek pénzügyi kereteit, prioritásokat állít fel, és meghatározza a hangsúlyokat. Ezzel alapvetően befolyásolja - mert ez is a célja - Magyarország, a Magyarországon élők jövőjét, mindennapjait.

A költségvetés tárgyalásakor azonban mindig fontos az is, hogy visszatekintsünk az elmúlt évekre azért, hogy lássuk, milyen alapokra épül az adott év költségvetése. A visszatekintés eredményeképp megállapíthatjuk, hogy az öt és fél éve hatalmon lévő szocialista-szabad demokrata kormány hibás döntéseivel, hazugságaival, felelőtlen viselkedésével mély morális, gazdasági és szociális válságba sodorta az országot. Saját bevallásuk szerint sem tettek, csináltak semmit, és végighazudták az elmúlt éveket. Tisztáznunk kell tehát a mostani vitában, hogy minden megszorítás, pénzbehajtás, reform ennek a felelőtlenségnek a következménye. Ezért nő a munkanélküliség, az infláció és az elvonások. Ezért lett fizetős az egészségügy és a felsőoktatás. Megállapíthatjuk tehát, hogy rossz alapokra épül a 2008. év költségvetése.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy abban is megegyezhetünk, hogy Magyarország jövője szempontjából kiemelkedő fontosságú terület az oktatás. Véleményünk szerint, ha ki akarjuk vezetni az országot a mai válságból, akkor átgondolt programok mentén több pénzt kell áldozni az oktatásra, a gyerekek, fiatalok tanítására, nevelésére, mert ez lehet az egyetlen esélyünk.

Ezzel szemben a jelenlegi kormány mit tesz? Évek óta csökkenti az oktatásra fordítandó támogatásokat. Az oktatási költségvetés 2004-től fogva több év nominális stagnálása után csökkenésnek indult. A 2011-ig tartó tervezésből látjuk, hogy az ígéretek ellenére folytatódik az oktatási támogatások értékvesztése, miközben az ellátandó feladatok mennyisége változatlan, a versenyképesség tennivalói pedig reménytelenül feltorlódtak. A helyi önkormányzatok oktatási feladataik ellátására évről évre kevesebb pénzt kapnak. A 2008. évi normatív hozzájárulás javasolt előirányzata is több mint 26 milliárd forinttal csökken. A pedagógusok óraszámának emeléséből eredő éves szintű "megtakarítás" teljes összegével csökken a közoktatási költségvetés támogatása. Megszűnik a kistelepülési normatíva, az óvodások és általános iskolások bejáró-normatívája. A kormányzati szándékok átgondolatlanságát mutatja, hogy 300 millió forinttal, csaknem a harmadával csökken a tavaly létrehozott teljesítménymotivációs alap. Ezzel a lépéssel a kormány továbbmélyíti a már meglévő esélykülönbségeket.

A kormány az elmúlt évben rákényszerítette az önkormányzatokra akaratát. Ennek következtében a fenntartók kénytelenek voltak mintegy 500 óvodát és iskolát átszervezni, megszüntetni, közel tízezer pedagógust elbocsátani. A közoktatás pozíciói azonban az elkövetkezendő másfél évben tovább romlanak majd. A költségvetésben előterjesztett számok alapján kiderül, hogy a tavalyihoz hasonló mértékű elbocsátásokkal számol a kormány a közszférában. A normatívák nominális, illetve reálértékének csökkenése előrevetíti, hogy további intézmények szűnhetnek meg, egyre nagyobb csoport- és osztálylétszámokkal kell megszervezni az oktatást. Az MSZP-SZDSZ-kormány mindezeket demográfiai adatokkal, a csökkenő gyermeklétszámokkal magyarázza. A választások előtt viszont nem ezt ígérték, nem erre kaptak felhatalmazást. Az oktatási területnek nem folytonos magyarázkodásra, kapkodásra van szüksége, hanem hosszú távon biztos viszonyokra, kiszámítható működésre, és éppen ez az, ami évek óta hiányzik. Előfordult több olyan eset is, amikor a pedagógusok, a diákok még szeptember elején sem tudták, hol fogják elkezdeni a tanítást, a tanulást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hibás döntések és a kapkodás következményeképp a közoktatás területe eljutott a végső határig. Azok, akiktől azt várjuk, hogy szakmailag irányítsák e területet, lassan képtelenek lesznek elvégezni feladataikat. A fenntartók és a pedagógusok ma már egyre kevésbé képesek szakmai szempontok alapján dönteni, mert a kormányzati kapkodás ezt nem teszi lehetővé. A városokban, falvakban döntő mértékben pénzügyi szempontok játszanak szerepet. Ez pedig a közoktatás színvonalának romlásához, a feltételek elsorvadásához, tehetségek elvesztéséhez fog vezetni. A kormánynak el kell végre döntenie, hogy ez-e a célja. Mert ha nem, akkor sürgősen tennie kell valamit, mielőtt visszafordíthatatlanná válik ez a folyamat. Itt már az ígéretek, a mellébeszélés nem segít.

Nekünk szükségünk van a pedagógusokra, a nevelőkre. Szükségünk van a tehetséges gyerekekre, fiatalokra. Szükségünk van a városi és falusi iskolákra, azt gondoljuk, hogy kiszámítható viszonyokat kell teremteni a magyar oktatásban. Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy a jövő évi költségvetés nem fejleszti, hanem tovább sorvasztja az oktatás területét, éppen ezért nem tudjuk támogatni a kormány előterjesztését.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni a 2 percet, mert nyilván szakmai vitáink vannak az oktatási bizottság alelnökével.

Azt szeretném mondani, tisztelt képviselő úr, ön azt mondta, hogy több pénz kell az oktatásra, és ezt meg kell keresni. A mostani közpénzekkel való bánásmóddal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ha önökben van hajlandóság, akkor a Fidesz-frakció szívesen részt venne abban a munkában, hogy keressük meg azt a pénzt, amely többek között az oktatás területéről is hiányzik.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök kormányának egyik legsokoldalúbb tagja Lamperth Mónika, aki már háromféle tárca élén is megfordult. A napokban kiderült, hogy ambíciói tovább terjednek, határozott elképzelései vannak arról is, mit kellene az oktatási tárca élén jobban csinálni. A miniszter asszony a szabad iskolaválasztás felszámolását szorgalmazza, szerinte ez lenne "az igazi baloldali politika". Azzal lehetne kiegyenlíteni az esélykülönbségeket, ha elvennék a szülőktől azt a jogot, hogy megválasszák, gyermekük melyik iskolába járjon. Fel sem tűnt neki, hogy a múlt nyáron a falvak számtalan intézményt kényszerültek megszüntetni, úgy gondolja, a gyermekeknek a lakóhelyükhöz kötötten kellene meghatározni az iskolakötelezettséget, tehát a gyerekeknek ott kellene iskolába járniuk, ahol laknak.

Lamperth Mónikának azonban egyben igaza van. Az oktatásügy teljesítményével súlyos bajok vannak. Ebben az ön miniszterével is egyetért, aki A szólás szabadságában pár hete elismerte, hogy az oktatási esélykülönbségek az elmúlt öt évben nőttek a falusi gyerekek rovására. Annak a felismerésére azonban nem jutottak el, hogy az iskolai teljesítmények és az oktatás finanszírozása bizonyítottan összefügg. A sikeres és feltörekvő országok jelentős összegeket fektettek az iskoláztatásba, így a jó iskolai környezetben, korszerű eszközökkel ellátott, jó könyvekből tanító, az anyagi megbecsülés miatt a pedagóguspályát választó tehetséges emberek jó oktatási eredményeket is produkálnak. Önök mindezekből semmit sem biztosítanak. Úgy képzelik, hogy jogszabály-módosítással, adminisztratív kényszerítő megoldásokkal ez a kérdés egyre kevesebb ráfordítás mellett is megoldódik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint összeegyeztethető-e az alkotmánnyal Lamperth Mónika ötlete? Egyetért-e azzal, hogy az iskolaválasztás szabadságának megszüntetése az igazi baloldali politika? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Vagy ha nem, akkor mi? Kitől lehet ezt a kormányban megkérdezni? Az önök kormányában öt év óta mindenki mástól várja az oktatásügy sikerét, és közben csúszunk lefelé. (Az elnök ismét csenget.) Önök mit tettek a kormányzati tevékenységük során... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Képviselő úr!

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A 2007. évi költségvetés vitája során a Fidesz alkotmányossági és törvényességi aggályait hangoztatta az alapfokú művészetoktatási intézmények minősítésének eljárása miatt.

Ön ahelyett, hogy felfigyelt volna jogos bírálatunkra, és támogatni javasolta volna az ellenzék jobbító indítványait, mégis belevágott a csaknem 900 intézményt és mintegy 10 ezer pedagógust érintő eljárásba. A törvény ugyan kormányrendeletet ír elő, ehelyett azonban egy oktatási minisztériumi rendelet és még csak jogszabálynak sem minősülő eljárásrendek alapján folyt a minősítés. Ezek a jogorvoslat lehetősége nélkül írtak elő jogvesztő feltételeket, határidőket.

A sikeres minősülés tétje pedig az, hogy az iskolák megkapják-e a működésükhöz nélkülözhetetlen teljes normatívát. Ezért ön igyekezett a minősítés politikai felelősségét a szakmai szervezetek nyakába varrni. Ám törvényesség tekintetében aligha bújhat a hátuk mögé. Az eltérő mértékű normatív támogatás, ahogy azt a tárca képviselője az oktatási és tudományos bizottság december 5-ei ülésén elismerte, alkotmányosan aggályos.

(15.10)

Ezzel a minisztérium részéről megerősítette az ellenzék eddig hangoztatott gyanúját. Kereszténydemokrata képviselőtársammal az adatvédelmi biztoshoz fordultunk, mert a tárca szakállamtitkára és a minősítő testület tájékoztatása alapján felmerült a gyanú, hogy jogosulatlan adatgyűjtés és adatkezelés is folyik a minősítés kapcsán. Az adatvédelmi biztos december 10-én kézhez vett állásfoglalása megerősítette ezt a gyanút. A minősítés végzőinek ugyanis nincs a kezében a pedagógusok által előzetesen adott beleegyező nyilatkozat az adatok gyűjtésére, kezelésére vonatkozóan.

Tisztelt Miniszter Úr! A művészeti iskolák rengeteget dolgoztak azért, hogy sikeresen túljussanak a minősítésen. Ön személy szerint pedig súlyos felelősséget visel az eljárás törvénytelensége miatt. Kérem, adjon választ a több száz intézménynek arra, hogyan kívánja megoldani ezt a botrányos helyzetet. Ön szerint megengedhető-e, hogy az oktatási és kulturális miniszter egy éven át következmények nélkül szabad folyást engedjen egy minden ízében törvénytelen eljárásnak?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az oktatási bizottság ülésén az oktatási tárca képviselője a következőket mondta: "A minősítő testület egy társadalmi testület, így az általa kiadott dokumentum nem minősíthető határozatnak, az ellen nem tudnak bírósághoz fordulni, ezért aggályos, ha finanszírozási következmény kapcsolódik az eljáráshoz." Mi több, Tatai-Tóth András képviselő úr a bizottság ülésén a következőket mondta: "Tegyen meg mindent azért - mármint a tárca -, hogy a művészeti iskolák speciális körülményeire tekintettel olyan alkotmányos szabályozás szülessen, amely nem a kemény munkával létrehozott minősítéseket nullázza le, hanem ezt a koncepciót törvényessé és alkotmányossá teszi."

Tisztelt Miniszter Úr! Nem fogadom el az ön válaszát. Azt kérem kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy ők se fogadják el, hogy legyen lehetőségünk megvizsgálni, milyen törvénytelenségek történtek ezen eljárás alkalmával. Önt pedig arra kérem, hogy ezek után vonja le a megfelelő következtetéseket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2002-ben felmérték az iskolák állapotát, a lesújtó eredményt Magyar Bálint jelentette be, a Medgyessy-kormány pedig megígérte, hogy széles körű iskolafelújítási programot indít.

A négy év mérlege a tárca kiadványa szerint 106 intézményben részben hitelből végzett kisebb-nagyobb fejlesztés, illetve az erről szóló döntés. A Gyurcsány-kormány azt ígérte, 1000 közoktatási intézményt újít fel, és 300-on teljes korszerűsítést végez 2013-ra. Ez indokolt is, mert mint ön is vizsgálta, az iskolák 85 százaléka felújításra szorul.

(17.20)

Az intézmények több mint negyedében nincs radiátoros fűtés, 2 százalékukban még meleg víz sincs. Magyar Bálint figyelme azonban inkább az informatika felé fordult. 2004 márciusában pedagógusok negyedének-harmadának hordozható számítógépeket ígért, és digitális palatáblát a diákoknak tankönyvek helyett. Ennek azonban se híre, se hamva. Tavaly Magyar Bálint árnyékminiszter pedig 34 milliárd forint értékben digitális táblát is ígért. Gyurcsány Ferenc évértékelésében ismét kilátásába helyezte a tanulók és a tanárok hordozható számítógéppel történő ellátását, és mint a szocialisták már 2002 óta, ismét középiskolai kollégiumfejlesztést ígért.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt látjuk, hogy immár Gyurcsány Ferenc is bekerült az informatikai lobbistaként viselkedő szabad demokraták uszályába, és magáévá tette a jól hangzó, nagyszabású digitalizálási terveket, miközben az iskolák állapota rossz és egyre rosszabb, nem egy helyen a fűtés- és a villanyszámla kifizetése is problémát okoz.

Államtitkár úr, kérdezem öntől: pontosan milyen forrásból és mennyi pénz lesz a legújabb, egyenként is hatalmas ígéretekre 2010-ig? Előre is várom válaszát.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára emlékszik, a szocializmusban, akárhányszor az elvtársakon úrrá lett a tehetetlenség, egyből megszületett a megoldás: alakítsunk bizottságot. Így vannak ezzel most is. Már diákok vernek tanárokat? Az ön válasza: alakítsunk bizottságot, mégpedig az iskola biztonságának megteremtésére.

Tisztelt Miniszter Úr! Úgy tűnik, önnek sejtelme sincs arról, hogy az iskolában elsősorban nem bűnmegelőzési és bűnüldözési munka folyik, hanem nevelés. A tanárverés pedig a probléma csúcsa, az iskola pedagógiai problémáinak egyik szélsőséges tünete. Az ön tévedése persze nem meglepő, ugyanis a kormánynak nincs programja az iskola nevelő funkciójának megerősítésére. 2002-ben és 2006-ban is mindössze egy-egy, a liberálisoktól vett mondat foglalkozott a nevelés általános kérdéseivel; 2002-ben megígérik, hogy a nevelés egyénre szabott lesz, 2006-ban pedig megígérik, hogy folytatják, kísérleteznek és bevezetik. Kérdezhetnénk persze, hogy mit, hiszen az előző négy évben a kormány nem végzett semmit, olyannyira, hogy az általános nevelési helyzet erőteljesen romlott.

Nyolc évre szólóan mindössze kétmondatnyi elképzelése volt a kormánynak egy olyan súlyú társadalmi kérdésről, mint a fiatalok nevelésének ügye. Nem meglepő, hogy hat év alatt csak adminisztratív eszközöket találtak a felmerülő problémák megoldására. Szakmai program nélküli intézkedések születtek (Zaj. - Az elnök csenget.) az iskolai bukás, lemorzsolódás csökkentésére, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására, a romaintegrációra vagy a sajátos nevelési igényű gyerekek integrációjára. A mindenkit érintő alapvető nevelési tennivalókra pedig gyakorlatilag nincsen pénz. Eközben pedig eltökélten próbálták elmorzsolni a pedagógusok hitelét, tekintélyét. Azon dolgoztak, hogy bizalmatlanságot ébresszenek pedagógus, szülő és gyermek között, oktatási szolgáltatássá züllesztették a közoktatási intézményeket, amelyek a szülői nevelést a nap egy részében helyettesítik. Pedig, ahogy a szülő a szeretetet és türelmet nem szolgáltatja, úgy a pedagógus sem. Ön pedig mit tesz a tanárverések hírére? Az iskolai biztonság javítására bizottságot állít fel egy jogásszal és egy bűnmegelőzési tanácsnokkal az élen.

Tisztelt rendvédelmi Miniszter Úr! Miért nem tettek egyetlen lépést sem hat év alatt az iskolai nevelés ügyének megerősítésére? Ha ön ekkora vonzalmat érez a rendvédelmi feladatokhoz, miért ragaszkodik ennyire az oktatási tárcához?

Várom tisztelettel válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ön beismerte most a válaszában is, hogy az iskolában a nevelési feladatok az elmúlt évtizedekben nemhogy csökkentek volna, hanem nőttek. Elmondtuk sokszor, ahelyett, hogy tanárok ezreit bocsátották el hibás intézkedésekkel, inkább ezeket a feladatokat tudták volna ellátni ezek az elbocsátott és most magukat haszontalannak érző pedagógusok. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Azt is elmondtuk sokszor, hogy pénzt kell adni a nevelési színterek megerősítésére, hogy valóban az iskolában a pedagógusnak tekintélye legyen. Nem lehet azt csinálni hosszú ideig, tisztelt miniszter úr, hogy a családokat egyébként gyengítjük és bizonytalanságban tartjuk, és az iskolában a nevelés színtereit szintén gyengítjük, a pedagógusok hitelét pedig rontjuk.

Tisztelt Miniszter Úr! Éppen ezért nem tudom, nem tudjuk elfogadni az ön válaszát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert szemmel láthatólag nem tudja, hogy ebben a helyzetben mit kell tennie.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint az imént hallották, az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta a napirenden lévő javaslatot, és a kormánypárti képviselők szavazataival általános vitára alkalmasnak is tartotta azt.

Mint a Fidesz és a KDNP képviselői a bizottság ülésén elmondtuk, hogy vannak a javaslatnak ugyan olyan szándékai, amelyek helyeselhetők, de a kormány által benyújtott módosítás nagy részével nem értünk egyet. Hosszú vita alakult ki a bizottság ülésén az egyes részleteket tekintve és az általános kérdésekben is.

A törvényjavaslat címe az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosítása. Tisztelt Országgyűlés! Az egyik legnagyobb problémának azt látjuk, hogy a jelenlegi kormány pusztán adminisztratív kérdésnek tekinti az esélyegyenlőséget az oktatásban. Hangzatos felszólalások, rendszeres időközönként felbukkanó, sikeresnek mondott programtervek, csupán a szavak szintjén létrejövő egyetértés, közben pedig se pénz, se program, se fejlesztés. A kormány a szavak szintjén mindig az esélyegyenlőség javítása mellett áll, de a tettek soha nem ezt erősítik.

Az elmúlt hat esztendőben, amikor változtatott a finanszírozáson a kormány, a pedagógusok, az iskolák munkafeltételein, az mindig rontotta szinte mindenkinek az esélyét. Kisebb osztálylétszámokra, extrán finanszírozott, jó infrastruktúrájú, kiemelt oktatási körzetekre lenne szükség.

A kistelepülési iskolák fenntartási feltételeinek erősítésére lenne szükség, és természetesen átgondolt, széles körben egyeztetett törvényjavaslatokra.

Szerintünk a most tárgyalt javaslat is csak kommunikációjában, csak a beszéd szintjén segíti az esélyegyenlőséget, a gyakorlatban nem; ahogy a bizottság ülésén is elhangzott, ami itt le van írva, az megint szépségtapasz, megint úgy csinálunk, mintha tennénk valamit. Úgy, ahogy az eddigi javaslatokkal kapcsolatban, most is elmondtuk, elmondjuk aggályainkat, bár nem sok esélyt látunk arra, hogy ezeket figyelembe veszik.

(15.20)

Tisztelt Ház! Jó szándékot tükröz ugyan, de a várható eredmény tekintetében több mint kétes az óvodáztatási támogatás törvényjavaslatban megfogalmazott bevezetése. A bölcsőde, óvoda többcélú intézményének koncepciója szerintünk végiggondolatlan, más előírások érvényesek egyikre, mint a másikra, és ezek rendeleti összehangolására még csak utalás sincsen.

Erősen aggályosnak tartjuk, hogy önkormányzati hatáskört vonhat magához az Oktatási Hivatal a hatósági eljárás során. És az is - finoman fogalmazva - furcsa, hogy a közoktatási feladatkörben eljáró Oktatási Hivatal bizonyos határozatai ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye, a határozat azonnal végrehajtható. Az első osztály indítására vonatkozó lehetséges tiltás pedig szerintünk olyan súlyos döntés, ami akár egy iskola végét is jelentheti, véleményünk szerint ez súlyosan sértheti a polgárok, a gyermekek érdekeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént említett részletek mellett van egy általános problémánk is. A kormány az elmúlt időszakban félévente terjeszti be az oktatással kapcsolatos törvények módosításait, a fenntartók, az iskolákban dolgozók pedig csak kapkodják a fejüket, és folyamatosan bizonytalanságban érzik magukat. És a módosításokat legtöbbször átgondolatlanul, megfelelő szakmai egyeztetések nélkül terjesztik be. Amikor ezt a törvényjavaslatot végiggondoltuk, végigolvastuk, egy mondás jutott eszünkbe, a mondás pedig úgy szól: már kétszer levágtunk belőle, de még mindig rövid.

A bizottság ülésén megtudtuk azt is, hogy a kormány a közoktatási törvény újabb módosításán dolgozik. Szerintünk ez az eljárás veszélyezteti a jogbiztonság elvét, nem függhet ugyanis a közoktatás sorsa attól, hogy éppen milyen politikai alkukat tudnak kötni az elfogadásukra. Nem várható el a fenntartóktól, a pedagógusoktól, hogy ilyen helyzetben tanítsák, neveljék a gyermekeket.

Azt tanácsoljuk hát önöknek, hogy átgondoltan, egyeztetve és végre őszintén mondják el azt, hogy mit terveznek hosszú távon az oktatás területén. Legyenek őszinték, és döntsenek felelősen. Amíg erre nem képesek, nem tudjuk támogatni az ötleteiket. Éppen ezek indokok miatt az oktatási bizottság ülésén sem támogattuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Két percben kértem szót, mert ilyen késői órán nem szeretném húzni mindannyiunk idejét.

Államtitkár úr, a konkrét paragrafussal kapcsolatban egy konkrét esetre hivatkozott, amit tisztelettel el is fogadok, és csatlakozva Hoffmann Rózsa képviselő asszonyhoz, én is azt tudom mondani, hogy nem feltételezek rossz szándékot. Sőt, jó szándékot feltételezek a módosítások kapcsán.

Egyetlen dologban nem értünk egyet viszont a kormánnyal, államtitkár úrral és szemmel láthatóan a bizottsági ülésen volt kormánypárti képviselő urakkal és hölgyekkel sem. Ez pedig az, amit a benyújtott törvényjavaslat eredeti címe sugall, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása a közoktatásban mennyiben lesz jobb e javaslatokkal. Merthogy azt kell a kormánynak megérteni - az államtitkár úr hivatkozására is ezt mondom -, hogy ezekkel a módosításokkal az esélyegyenlőség általában nem fog javulni a közoktatásban.

Merthogy csak és kizárólag adminisztratív problémának tekinti - legalábbis a javaslatokból ez derül ki - a kormány ezt a problémát. Éppen ezért csak adminisztratív eszközökkel nyúl hozzá, és nem tesz semmit. Ugyanúgy, ahogy a félévente módosított közoktatási törvényekből sem tűnt ki, ebből sem tűnik ki, hogy a kormány megteremtené a jó minőségű oktatás és nevelés feltételeit az iskolákban, segítséget adna a fenntartóknak, az intézményeknek ebben, ami egyébként - szerintem ebben mindannyian egyetértünk - az egyetlen sikeres receptje lehet annak, hogy az esélyegyenlőséggel valamit kezdjünk.

Az, hogy az oktatási körzeteket ilyen módon alakítják ki, habár látszatcselekvés lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), habár erre a konkrét problémára talán megoldást adhat, de hosszabb távon ez nem jelenthet megoldást erre a kérdésre.

Elnézést, elnök úr, köszönöm szépen.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt kérem Tatai-Tóth képviselő úrtól, hogy ne nehezteljen rám, nem arról van szó, hogy nem érteném azt, amit most már harmadszor elmondott, hanem arról van szó, amit többször elmondtunk a bizottsági vitában, és az államtitkár úr is elmondta egyébként, amikor ezt a javaslatot tárgyaltuk a bizottság ülésén. Ebben van számtalan vagy több olyan pont a zárórendelkezések között, amelyekről a korábbi, félévente megtörtént módosításokból úgy gondolták, hogy egyébként korábban jó szándékú, jónak gondolt javaslatok voltak, de az élet meg a tapasztalatok úgy hozták, hogy mégsem voltak jók. Teszem hozzá zárójelben, akkor többször elmondtuk ezt a bizottság ülésén, sőt módosító javaslatokat is adtunk be, hogy valószínűleg ezeket a kérdéseket másképp kéne szabályozni.

Ezért mondom én ez ügyben is - nem gondolom egyébként, hogy ez mindent megoldana az esélyegyenlőség terén, csak felvetem, mint ahogy felvetettük a bizottság ülésén is -, Tóth Tibornénak is azt tudom mondani, hogy kívánom, tiszta szívünkből kívánjuk, hogy ez az "Új tudás" program valóban váltsa be a hozzá fűzött reményeket, és valóban sikereket érjenek el. Csak halkan jegyeztük meg többször a bizottság ülésén, hogy e témában is nem lenne-e jobb, ha valóban átgondoltan, a szakmai szervezetekkel és mindenkivel egyeztetve egy olyan programot, egy olyan módosítást készítenének elő - nemcsak ilyen ad hoc módon egy esetre, amire nem azt mondom, hogy nem fontos, csak azt mondom, hogy mégiscsak egy eset -, mégiscsak átgondoltan kéne egy olyan programot előkészíteni, megvitatnunk és majdan talán közösen elfogadnunk, amely ezt a kérdést komplexen kezeli, hosszú távra próbál megoldásokat adni, és nem azt követjük, amit egyébként a kormány 2006 óta félévente követ, hogy félévente módosítjuk a közoktatási törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezzel egyébként nehéz helyzetbe hozzuk a fenntartókat, a szülőket és a pedagógusokat. Köszönöm szépen.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Néha az az érzése az embernek, hogy úgy tesznek, mintha még mindig ellenzékben lennének, és számon kérik ellenzéki képviselőtársaikat, minket is, ha bármilyen programról valamiféle negatív dolgot mondunk. Nem abban van vitánk, tisztelt miniszter úr, hogy az oktatás rászorul-e a segítségre és a fejlesztésre, mert az ön bevallása szerint is éppen az önök munkájának következtében bizony az oktatásban dolgozóknak nagyon sok munkájuk lesz majd önök után, hogy rendbe tegyék azt, amit önök elrontottak.

A kérdésre, amely arról szólt, hogy majd amikor ez a program beindul, úgy fognak-e tenni, ahogy ezt a gyakorlatban meg szoktuk tudni, hogy az önkormányzatokra terhelik majd a bér- és bérjellegű kiadások kifizetését, nem válaszolt, így aztán a válaszát nem is tudjuk elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Önök rendíthetetlen kitartással évek óta folytatják családellenes politikájukat, olyannyira, hogy legfrissebb tervük szerint még 2012-ben is a mostani válságért akarják büntetni a kisgyermekes családokat. Kétségtelen, önök következetesek, és nagyfokú előrelátásra vall, hogy a születésszám csökkenését még a távolabbi jövőben is igyekeznek előmozdítani.

(15.10)

Továbbá azt sem tartják kívánatosnak, hogy a gyermekek 3 éves korukig otthon nevelkedjenek, mert önök szerint nemkívánatos az az érzelmi fejlődés, ami a majdani fiatal felnőtt későbbi érzelmi kiegyensúlyozottságát, sikeres társadalmi beilleszkedését, családszeretetét megalapozza. Bíznak abban, hogy a társadalom is megérti, a gyermekvállalás nem nemzeti és népesedéspolitikai kérdés, hanem csak nyűg. És hogy más mederbe tereljék a dolgok menetét, önök évek óta bölcsődék, óvodák tömegét hozták létre, az önkormányzatokat pedig oly erővel támogatták, különösen a legszegényebbeket, hogy sehol sem okoz gondot egy bölcsődés gyerekért mintegy évi 1,2 millió forint kifizetése, vagy egy iskolás gyerekért 650 ezer forint kipengetése. Minden jelentkező gyereket felvesznek az intézményekbe, így egyetlen szülőnek se fő a feje, hogy hová tegye gyermekét, ha dolgozni menne.

További eredményként könyvelhetik el, hogy munkahelyek tömegét hozták létre, és a részmunkaidős foglalkoztatás arányát is emelték. Így nem marad állás nélkül egyetlen anyuka sem, ha dolgozni akar. És a helyzet még javulni is fog. Csak a kismama lesz munkanélküli, aki nem akar dolgozni, de a foglalkoztatás mai, rendkívül magas mértéke mellett nem okoz majd gondot, hogy a gyes, gyed helyett kifizessék nekik a munkanélküli-segélyt, ami a gyes, gyed modern formája lesz. És ha már belevágnak, akkor éppen most van rá pénz, mert - hogy a miniszterelnök által tavaly elmondottakat idézzem - egy meredeken felfelé ívelő fejlődési szakasz első harmadánál tartunk.

Ám álljunk csak meg egy pillanatra, miniszter úr! Mi van abban az esetben, ha a miniszterelnök téved, ha mindez nem is igaz? Meglehet, hogy önöknek, a libatartókkal ellentétben, nem fő a fejük, miből fognak holnap vagy a nyugdíjas éveikben megélni. Az ön és az önökhöz hasonlók ügye tehát rendben van. De kérem, nyugtasson meg, mi van a többi tízmillió emberrel. Kérem, mondjon legalább egy számottevő intézkedést a miniszterelnök esetleges növekvő adózási hajlandóságán kívül, ami a gyermekvállalási kedvet és ezzel a társadalombiztosítási kassza bevételeinek növekedését is hozza majd.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Több évtizedes közigazgatási tapasztalatára való tekintettel őszintén sajnálom, hogy ezt a választ önnel mondatták el. Tudják, van egy olyan mondás, amely úgy szól, hogy attól, hogy valaki éjszaka sokszor nézi a csillagokat, még nem lesz csillagász. Attól, hogy valakik a kormányukból jókor voltak jó helyen, még nem lesznek szakemberek. Tisztelt miniszter úr, önöknek mindenről ugyanaz jut az eszükbe: hogyan lehet az emberektől elvenni még több pénzt? Tudja, az önök tervei most leginkább azokat fogják sújtani, akik a legtöbbet teszik ezért az országért, akik gyermekeket vállalnak, nevelnek, taníttatnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Mi ezeket a terveket nem fogjuk támogatni, ugyanúgy, ahogy én sem fogadom el az ön válaszát.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hét évben az önök tárcáját számtalanszor átszervezték, működésére mindvégig a korrupciós ügyek és a szakmai botrányok árnyéka vetült. A kormányprogramban ígérteket nem hajtották végre, amit mégis, abból inkább csak baj származott. Átláthatatlan az oktatás szabályozása, az oktatási tárgyú törvények átlag havi, kéthavi sűrűséggel változnak, többször, mint a megelőző 12 esztendőben összesen.

Az oktatásból 2004 óta több milliárd forintot vontak el. Az iskolák száma megfeleződött, pedagógusok tömege került utcára, a gyerekek egyre nagyobb hányada kényszerül drágán utazni, miközben az oktatás feltételei mit sem javultak. A tanulók teljesítménye tovább romlik, a nevelés érdekeit önök súlyosan mellőzik. Ez visszahat a szakképzésre is, ahol továbbra is hatalmas a lemorzsolódás. Nő az iskolai erőszak, és éleződnek a kormány által is szított és a szocialista képviselők és szakértők által mind hangosabban bírált, elhibázott jogszabályokból fakadó etnikai konfliktusok. A felsőoktatási intézmények fuldokolnak az adósságban, versenyképességük ezzel arányban romlik. A kutatási ráfordítások GDP-hez mért aránya a hét évvel ezelőtti szintet sem éri el. Szakmai programjaik sorra kikoptak a költségvetésből. Önök pedig rögtönzéseiket, a közpénzek százmillióinak gyanús utakon való elszivárgását hagyták. A közoktatás szereplőivel önök ellenségesek. Jól mutatja ezt annyi más közt mostanában a pedagógusok felelőssé tétele az iskolai erőszak miatt, vagy legutóbb is a nemzetközi felsőoktatás kapcsán bemutatott, a hazai érdekeket mellőző álláspontjuk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök kormányzása eddig csak rombolt. Terveznek-e lépéseket még idejükben a drámai folyamatok megváltoztatására? Vannak-e önöknek egyáltalán még terveik az újabb megszorításokon kívül?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, az elmúlt évekhez hasonlóan megint egy olyan költségvetést tárgyalunk, amely elvesz, megszorít, rombol, és hátat fordít az embereknek. A 2010-es költségvetés tervezete megint egy megszorító csomag. Az Állami Számvevőszék véleményében többször szerepelnek olyan megállapítások, amelyek szerint a költségvetési törvényjavaslat előirányzatait alátámasztó számítások hiányában azok megalapozottsága, teljesíthetősége nem megítélhető. A Bajnai-csomag kockázatos és megalapozatlan.

Az önkormányzatok már ma is súlyos feladatellátási nehézségekkel küzdenek. Mind szegényesebb módon tudják ellátni feladataikat, intézmények tömegét kényszerülnek összevonni, bezárni. A nem önkormányzati intézményfenntartók még kevésbé tudnak pótlólagos forrásokat bevonni, és ez egyenlő lehet a megszűnésükkel, ezzel sérülhet az iskolaválasztás szabadsága és a tanuláshoz fűződő jog is.

Tisztelt Országgyűlés! A közoktatás területén évek óta újabb és újabb megszorító intézkedéseknek vagyunk tanúi. Folyamatosan csökkennek a normatívák, az állandó törvénymódosító javaslatok következtében pedig bizonytalan, kiszámíthatatlan a jogszabályi háttér is. Évek óta bizonytalan helyzetben vannak az alapfokú művészeti oktatási intézmények is. Minden esztendőben forráskivonással ijesztgették őket. Kitalálták, hogy minden művészeti iskola minősítési eljáráson essen át. Ezt viszont önök nem voltak képesek rendesen, kiszámítható módon végrehajtani, így ez sem volt más, mint pénzkivonás.

A jövő évi költségvetés tervezete, a Bajnai-csomag különösen súlyosan hat a művészeti oktatásban érintettekre. Körükben fokozott a megszűnés veszélye, hiszen évek óta ezen a területen a legnagyobb a pénzkivonás. Mindezt betetőzi, hogy a kormányzati hivatkozással ellentétben ezt a fenntartó tanév közben nem kompenzálhatja érdemileg magasabb térítési díjak kivetésével. A közoktatási törvény 117. §-a szerint ugyanis csak a törvény keretei között vethet ki magasabb térítési díjat, mint amennyit tanév elején indokoltnak tartott. A százalékos határok közt magasabb térítési díjak megállapítására csak a következő tanév elején nyílik mód.

Tisztelt Országgyűlés! Aggályos a művészeti oktatás finanszírozása a tanulói jogok oldaláról is. Az iskolák működési feltételei az évek során radikálisan romlottak, nagy számban szűntek meg intézmények. A térítési díjak az elmúlt években jelentősen emelkedtek, ezért mintegy harmadával, százezerrel csökkent az alapfokú művészeti oktatásba járó gyerekek száma. Ez a váratlan nagyarányú csökkenés nem kizárólag a minősítés eredménye, amely egyébként tetemes forráskivonással jár, hanem annak az egyébként sok forrásból tudott ténynek a jele, hogy a szülők nem tudták megfizetni a térítési díjakat. A térítési díjak további emelése tehát együtt jár diákok tömegének a művészeti oktatásból való kirekesztésével. Nem a mentesülő diákok kerülnek ki az intézményekből, hanem az egyszerűen nem halmozottan hátrányos helyzetű vagy a középréteg gyermekei, akik egyébként már a villamos- és buszbérletet is csak nehezen tudják megfizetni.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék jelentése szerint a közoktatásban a forráskivonás az önkormányzatok változatlan feladatellátási kötelezettsége mellett finanszírozási feszültséget okoz, és közepes kockázatot hordoz magában. Ez azt jelenti, hogy önök felelőtlen módon az önkormányzatokat, a fenntartókat állítják megoldhatatlan feladat elé, s közben széttárják a karjukat, és sajnálkoznak.

Ezért és a Bajnai-csomag megszorításainak következményeiért önöket, a jelenlegi kormányt és a kormánypárti képviselőket terheli a felelősség, azokat, akik szavazatukkal támogatni fogják a jövő évi költségvetést, és ezt a felelősséget nem háríthatják át senki másra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelettel, köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az általános vitában már többször elhangzott, és sokan elmondták a jelnyelvi törvény jelentőségét, szóltak arról, milyen fontos az, hogy ez a törvénytervezet a magyar jelnyelvet önálló, természetes nyelvként ismeri el, hiszen azoknak az embereknek, a siketeknek, a hallássérülteknek ez a nyelv az anyanyelvük.

Nagyon fontosnak tartjuk, tartottuk azt a bizottsági ülésen is, hogy ezt a törvényjavaslatot nagy egyetértéssel nyújtotta be a kormány a Magyar Országgyűlés elé, szakmai szervezetekkel, politikai szervezetekkel egyeztetve. Nem túl sok módosító javaslat érkezett ehhez a törvényhez. Én az oktatási bizottság által benyújtott bizottsági módosító javaslatról szeretnék néhány mondatot mondani, ha megengedni, elnök úr.

Ez a javaslat azon a két, általam egyébként már visszavont módosító javaslaton alapszik, amelynek az elsődleges célja az volt, hogy a hallássérültek, a siketek tekintetében bevezesse azt a módosítást, amelynek célja, hogy amikor a fogyatékosság, a hallássérülés napvilágra kerül, amikor megállapításra kerül, akkor az orvosnak haladéktalanul kötelessége legyen a szülőket tájékoztatni arról, hogy hová fordulhatnak gyermekükkel a korai fejlesztést illetően.

Saját tapasztalatomból is tudom, egyébként is általános szakmai érv, hogy bármilyen fogyatékossággal kapcsolatban a gyermek minél előbb jut korai fejlesztéshez, annál nagyobb eséllyel tud integrálódni a társadalomba, annál könnyebben képes a saját fogyatékosságával együtt élni, annál eredményesebben lehet kezelni ezt a fogyatékosságot. De mivel a minisztériummal való egyeztetés után a jelnyelvről szóló törvény kapcsán megnyitásra került a fogyatékos személyek jogairól és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvény, a minisztérium munkatársaival egyeztetve a bizottsági módosító javaslat nemcsak a hallássérültek, nemcsak a siketek tekintetében, hanem minden fogyatékosságra vonatkozóan új bekezdésekkel egészítené ki a fogyatékosságról szóló törvényt. Ennek a célja az - még egyszer mondom -, hogy az orvosnak kötelessége legyen a szülőket minél előbb tájékoztatni arról, hogy a gyermeküknek járó korai fejlesztést hol érhetik el, hová fordulhatnak, hol kaphatnak tájékoztatást arról, hogy ezt minél előbb megtegyék.

Azt gondolom, hogy ezen rendszer kiépítésének ez az első lépése; több lába van ugyanis. Nemcsak a minisztérium kell hozzá, nemcsak az egészségügy és az orvos hozzáállása, hanem nyilván kell az, hogy a fogyatékosok szervezetét, a fogyatékosok érdekvédelmi szervezetét is felkészítsük, és a megfelelő mértékben, a megfelelő módon, kiszámíthatóan támogassuk. Hiszen ez a hármas az, az állam, az orvosok és az érdekvédelmi, civil szervezetek az a hármas, ez a három együttes, amely képes eredményesen megoldani ezt az ügyet, amely képes arra, hogy információkat biztosítson a szülőknek ahhoz, hogy a gyermek, a gyermekük, a fogyatékos gyermekük minél hamarabb eredményes korai fejlesztésben részesüljön.

(17.40)

Remélem, hogy az elkövetkezendő költségvetések - eltérő módon a jövő évi költségvetéstől - valóban kiszámítható módon fogják finanszírozni ezeket a civil szervezeteket, amelyeknek lehetőségük lesz ezt megtenni. A minisztérium a bizottsági ülésen is általában is támogatta ezt a módosító javaslatot. Én azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy amikor majd szavazni fogunk a módosító javaslatokról, akkor az Országgyűlés is támogassa ezen rendszer első lépésének a bevezetését.

Tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A többciklusú képzést bevezető felsőoktatási törvénnyel gazdasági tanácsok jöttek létre az állalmi felsőoktatási intézményekben. A cél talán az volt, hogy ezzel menedzserszemlélet költözzék az intézmények falai közé, hogy sikeresebben alkalmazkodjanak a gazdasági környezet kihívásaihoz. A gondos szemlélő számára úgy tűnik, mindebből semmi sem lett. A gazdasági tanácsok minisztériumi delegáltjai aligha látnak olyan mélyen az intézmények életébe, mint az egyetemek, főiskolák legfelső vezetése, így nem is hoztak fordulatot azok életében. Ezt egyébként az egyetemi vezetők is elismerik.

A gazdasági tanácsok alkalmatlanok a tulajdonosi akarat megjelenítésére is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az általuk javasolt kirívó rektori jövedelmek, amelyek összességükben az állami vállalatok vezetőinek jövedelmeivel veszik fel a versenyt, és milliárdos nagyságrendű kötelezettséget jelentenek az országnak. De az intézmények működésének egésze sem lett pénzügyileg takarékosabb. Azoknak a százmilliárdos nagyságrendű hiteleknek és tartozásoknak a felszámolására, amelyekbe a balliberális kormányok vitték a felsőoktatást, a gazdasági tanácsok aligha kínálhatnak megoldást. Így a gazdasági tanácsok csak feleslegesen nyelik a közpénzt.

(16.30)

Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen forintban kifejezhető haszna van a gazdasági tanácsok működtetésének, természetesen levonva létük tetemes költségeit? Mikor és hogyan vizsgálták önök ezt? Önök szerint kinek az érdekét képviselik az olyan gazdasági tanácsok, amelyeknek egyébként a rektor is tagja, és ahol a rektornak például évi 72 millió forintos jövedelmet javasolnak közpénzből, mint az önök későbbi minisztertársának? Kinek az érdekét képviselik önök, amikor a gazdasági tanácsok megszüntetése helyett az oktatási alapfeladatoktól, például az érettségi megszervezésétől akarják elvonni a támogatást?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ZSIGÓ RÓBERT, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közoktatási törvény jelenlegi szövege három törvényt módosít, a közoktatási törvényt, a felsőoktatási törvényt és az önkormányzati törvényt.

Véleményünk szerint az emelt szintű érettségi, mint felsőoktatási belépési követelmény ellenzéki javaslata ellen két cikluson át hadakoztak a balliberális kormányok. Most mégis előállnak vele. Két indokát adják: ez felel meg a kétszintű érettségi koncepciójának, és olyan alacsony a felsőoktatásba belépő hallgatók teljesítménye, hogy felzárkóztatást kell szervezni számukra. A jelenlegi kormány döntene a rendelet részleteiről is. Megítélésünk szerint a kapkodó, végiggondolatlan bevezetés a középiskolai felkészülésre nem ad elegendő időt, így hátrányosan hat a diákok felkészülésére, végső soron a felsőoktatásra is.

A javaslat egy következő pontja lehetővé tenné, hogy a pedagógus semmilyen képzésben ne részesüljön a nem szakrendszerű oktatásban való közreműködéshez, ha egyébként a képesítése az adott évfolyamra szól. A miniszter rendeletben előírhat feltételeket. A külön képzés előírása eddig is - úgy tűnik - a probléma nem értéséről szólt, ezt az előző kormányzati ciklusban határozták el a kormánypártok, és most megszüntetnék. Kicsit megkésett belátásnak tűnik ez.

A törvényjavaslat oly módon alakítaná át a pedagógus-továbbképzést, hogy - a gyakorlati képzés kivételével - egyéni tanulással, önképzésben is fel lehessen készülni a követelmények teljesítésére. A képzések önképzési formában elvégezhető változatának kidolgozását mérlegelés lehetősége nélküli kötelező jelleggel írná elő a javaslat. A továbbképzés egészén való személyes részvétel sokszor a leghatékonyabb forma, ezért indokolatlan a követelmények teljesítéséhez az önképzés lehetőségét mint kötelező alternatívát előírni, sőt kifejezetten a továbbképzések minőségének romlását idézheti elő. Mivel bizottsági véleményt mondok, a bizottság ülését követően történt a mai szavazás.

Minimális változással beemeli a törvényjavaslat az ugyancsak futó T/10046. számú törvényjavaslatot, amely az iskolai házirendben szabályozná a szülők és más, az intézményhez nem tartozó személyek intézményen belüli magatartását, így téve lehetővé a szabálysértési eljárást, bírság kiszabását. Az elképzelés tévedésen alapszik. A szervezeti és működési szabályzat nem lehet alapja semmiféle szabálysértési eljárásnak és bírságnak. A szabálysértésről szóló törvény 1. § (1) bekezdése szerint szabálysértés az a jogellenes tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, amelyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelyek elkövetőit e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget. A szabálysértés tényállása tehát csak jogszabályba építhető. Minden közintézménynek ma is módjában áll egyébként kialakítani a saját belső rendjét, a törvénymódosítás így nem jelent előrelépést ez ügyben.

A törvényjavaslat utolsó pontja a teljes alkalmazotti közösség, a szülők és a diákképviselet 40 százalékának támogatásához kötné az intézményvezető önkormányzati kinevezését. Az előterjesztő állításával szemben a javaslatban szereplő megoldás vétójog, amelyet az Alkotmánybíróság 7/1991. számú döntése kizár. További gyengesége, hogy a teljes alkalmazotti közösség és a szülők részesei a pedagógiai programról való szavazásnak, holott az kifejezetten pedagógiai szakmai kérdés. Megjegyzendő, hogy az alkalmazotti közösségnek részhalmaza a nevelőtestület, így külön említésük logikailag is vitatható. Nem utolsósorban a titkos szavazásban a kiskorú diákok kezébe adna vétójogot a rájuk vonatkozó pedagógiai programmal szemben. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy diákok szavazatán eldőlhet egy vezetésre pályázó programjának szakmai megalapozottságáról szóló döntés. Ezzel áll szemben a fenntartó felelőssége az intézmény működésével kapcsolatban. A javaslat megfogalmazásának módja sejteti, hogy az MSZP is számol esetleges tartós intézményvezetői válságokkal. Valószínűleg ebből nem ez az üdvözítő kivezető út, hogy az intézmények gazdasági vezetőjétől a diák-önkormányzati képviseletig mindenki beleszól abba, hogy pedagógiailag mi helyes, ugyanis erről szól ez a javaslat.

A bizottság kisebbsége szerint az MSZP-s képviselők által benyújtott törvényjavaslat így minden tekintetben jó irányba tett rossz lépések sora.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A pedagógiai, módszertani ismeretek és háttértudás napjainkban felértékelődik az egyre komolyabb iskolai problémák megelőzése és szakszerű kezelése szempontjából, amelyben a pedagógusoknak kulcsszerepük van. Nem lehet kétséges, hogy a munkakörében ellátandó feladatai során a pedagógus elsősorban pedagógiai ismereteit hasznosítja. Feltehetően az eredeti jogalkotói szándékkal is megegyezik, hogy ezt a pedagógusoknak beszámítsák. A jelenleg hatályos jogszabályok azonban nem írják elő kellő egyértelműséggel a pedagógus munkakörben dolgozók besorolásakor a pedagógia szakos előadói, illetve pedagógia szakos tanári végzettség figyelembevételét, ezért ezt a képzettséget az intézmények nem veszik figyelembe, sőt az egyre súlyosabb oktatásfinanszírozási problémák miatt fenntartói kezdeményezésre visszasorolják őket.

Bár a jogszabály meglehetősen ellentmondásos e tekintetben, az oktatási tárca és a kormánypárti képviselők elutasították az ennek rendezésére vonatkozó felvetést, szakmai kezdeményezést. Mindezzel szemben áll az a körülmény, hogy a nem szakrendszerű oktatásban dolgozókat, ha a diplomájukat arra akarják használni, amire kapták, a kormány költséges és kötelező képzésekre zavarja el a szerinte szükséges, kifejezetten nem szaktárgyi, hanem pedagógiai ismeretek továbbfejlesztésére. Sőt, szakmai támogatást szervez azon intézmények számára, amelyekben súlyos konfliktusokra derült fény.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint fontos-e, hogy pedagógiailag minél képzettebb szakemberek foglalkozzanak a gyermekekkel? Ha igen, miért nem tartja fontosnak, hogy ez egyértelműen tükröződjék a jogszabályokban is? Ön a képzettség támogatása és elismerése helyett miért a képzőhelyeket és a fizetett külső segítőket támogatja?

Köszönöm a figyelmüket, tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)