Felszólalás adatai

Akkor kezdjük ezt a rémtörténetet az elején, 2011 nyarán, amikor KDNP-s képviselőtársaim benyújtották az első javaslatot, ami egy éjszaka alatt a kukába került, és a Fidesz-frakció vezetőjének aláírásával és fideszes képviselők aláírásával, mondjuk így, hogy megszületett - bár ne történt volna ez meg - a vallásszabadságról, egyházakról szóló törvény, ami szerintem Magyarországon, igenis, ki merem jelenteni, egyháztörténeti gyásznapként vonul majd be a történelemtudományba. Soha nem gondoltam volna; soha nem gondoltam volna, képviselőtársaim, hogy ez egyszer ebben a Házban megtörténhet, hiszen egy több évszázados jogfejlődést, a szekuláris állam és a vallásszabadság irányába mutató jogfejlődést tört meg 2011 nyarán a Magyar Országgyűlés kormánypárti többsége.

Elmondtuk, kifejtettük véleményünket, és láss csodát, abban az évben, 2011 decemberében az Alkotmánybíróságtól valaki súgott a Fidesz-frakciónak, hogy el lesz meszelve ez a törvényjavaslat, úgyhogy micsoda - hogy is nevezzem? - ügyesség, micsoda vívmány, visszavonták az alkotmánybírósági döntés előtt néhány nappal ezt a törvényjavaslatot, beterjesztettek egy másikat, de ennek is elég furcsa volt a parlamenti vitája. Varga képviselőtársam a bizottsági ülésünkön megpanaszolta, hogy nehezen olvasható a törvényjavaslat, hiszen az eredeti nincs itt, csak a módosítások, és elég nehézkes így összeolvasni. Az én reakcióm az volt erre, hogy voltak nehezebb pillanataink is; 2011 karácsonya után tulajdonképpen még száma se volt a parlament honlapján az egyházügyi törvénynek, nem láttunk szöveget, majd egyik nap reggel megkaptuk ide az asztalunkra, hogy délután 5 óráig tehetünk hozzá módosító indítványt.

Most persze megkérdezhetem azt - államtitkár úr még nem volt itt, ezt még nem kell magyaráznia -, hogy milyen érdekegyeztetés előzte meg ennek a törvényjavaslatnak a bejövetelét az országgyűlési képviselők elé, kikkel egyeztettek egy éjszaka alatt, mondjuk nyáron, kikkel egyeztettek kormánypárti képviselők, mondjuk aznap reggel, amikor mi ide kaptuk, és 5 óráig lehetett rajta módosítani. Teljesen világosan és egyértelműen látható volt akkor is, hogy megint egy torzszülött az, amit kidobott a kormánypárti szavazógépezet. Egyik törvénynél se mondanám azt, hogy ez szerencsés, sőt, de pont a lelkiismeretről, pont a vallásszabadságról, pont az egyházakról szóló törvényjavaslat és törvény kapcsán, ez látlelete az Orbán-rezsimnek. Könyörgöm, milyen munka ez?!

Ha már itt tartunk, hogy megint ezzel a törvényjavaslattal kell foglalkoznunk, akkor szerintem méltó és igazságos lett volna, tisztelt képviselőtársaim, ha először bocsánatkéréssel kezdik azok, akik megszavazták ezt a törvényjavaslatot, azok felé az egyistenhívő vagy hívő emberek felé, akiket megbántottak, megsértettek, mert az állam elfordult tőlük, mert az állam azt mondta, hogy rájuk így egyházként nincsen szükség. (Borbély Lénárd: MSZMP!) Ezek után pedig, ha már megtörtént a bocsánatkérés, folytatásként talán, szégyen, gyalázat, de húsz évvel a rendszerváltás után igenis kárpótlást és kárrendezést kellett volna végrehajtani, ez azonban sajnos elmaradt.

Személy szerint nekem különösen fájó volt, hogy saját egyházam, a katolikus egyház hittestvéreiért, istenhívő emberekért jól hallhatóan nem szólalt meg. (Révész Máriusz: Nem hiszem, hogy büszkék rá.) Hallottam ugyanakkor reformátusokat és evangélikusokat az Ökumenikus Tanácsban; úgy tudom, hogy több levélben megkeresték egyébként abban az időben az államtitkárságot, de nem kaptak választ felvetéseikre, védelmező gesztusukra. Őszintén megdöbbent - hozzáteszem rögtön -, hogy egy olyan pártszövetség, amely magát keresztényként definiálja, és amely egyébként nagyon sokat köszönhet a vallásos hívőknek szavazat formájában, egyébként nem áll le beszélgetni, akkor nem állt le beszélgetni ezekkel az egyházakkal.

Nem szabad szerintem senkinek elfelejteni azokat az évszázados üldöztetéseket, amelyeket adott esetben keresztényként (Révész Máriusz: Ne! István...), de mondjuk, az 1600-as, 1700-as, 1800-as években reformátusként, evangélikusként meg kellett élnie. Kell gondolniuk azokra az emberekre, akik nem nyertek polgárjogot a kommunizmus éveiben - mondom még egyszer: akik nem nyertek polgárjogot, és nem működhettek a kommunizmus éveiben -, viszont a rendszerváltással, az új világgal elnyerhették az egyházi státust.

Kiket fosztottunk meg ettől a státustól? Akik a szabadság eljövetelével ezt a lehetőséget kivívták. Groteszk! Groteszk ez a történet, képviselőtársaim. (Révész Máriusz: Megértési problémái vannak, István.) Nem értem; komolyan nem értem, miért ilyen keményfejűek, miért kell azt csinálni, hogy egy politikai plénum dönt arról, hogy ki egyház és ki nem egyház.

(10.50)

Mondok egy olyan történetet, ami talán most még fantasztikus és science fiction. Mi van, ha nem önöknek van kétharmadjuk? Miért kell egy egyébként napi politikai kérdésekkel foglalkozó testületnek a kezébe rakni ezt a hatalmas felelősséget?

Emlékezzenek vissza, nem olyan régen a Magyar Tudományos Akadémiát bízták meg azzal a törvény keretein belül, hogy mondjon véleményt, ki lehet egyház és ki nem. A Magyar Tudományos Akadémia bölcsen döntött; azt mondta, hogy a túrót fogunk mi ilyenről dönteni. (Révész Máriusz: Ilyet nem mondott!) A Magyar Tudományos Akadémia azt mondta, hogy hitéleti kérdésbe ő nem kíván beleavatkozni. A Magyar Tudományos Akadémia azt mondta, hogy ebben ő nem illetékes, hölgyeim és uraim. Akkor önök mitől érzik magukat illetékesnek ebben a dologban? Istenek talán maguk? Szerintem nem. De hozzáteszem, hogy én sem. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Én sem érzem magam illetékesnek abban, hogy ebben döntsek.

Éppen ezért hangsúlyozom és fogalmazom meg még egyszer (Zaj, derültség a Fidesz soraiban.), amíg ezt a részét ennek a törvénynek... (Dr. Józsa István: Elnök úr, idétlenül viselkednek ott fent!) Tényleg nem istenek, maradjunk ennyiben. Köszönöm szépen. (Révész Máriusz: Szégyenteljes a hozzászólásod, István!)

Elnök úr, még egyszer összefoglalva: ebben a formájában éppen ezért számunkra elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, és hozzáteszem rögtön: 2014-ben, ha módunk és lehetőségünk lesz rá, egy széles alapokon nyugvó, az érintetteket bevonó, döntési helyzetbe hozó új egyházi törvényjavaslattal fogunk előállni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)