Felszólalás adatai

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság, 2001. február 8-án tárgyalta a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslatot, melyet általános vitára alkalmasnak tartott. Az általános vitára való alkalmasság mellett a következő érvek hangzottak el.

A tankönyvpiac létrejötte és működése 1990-91 óta létező tény. A jelenlegi tankönyvjegyzéken több mint 5200 kötet található, ezek jelentős része szöveggyűjtemény, segédkönyv, munkafüzet, és nagyjából egyharmada tankönyv. A tankönyvpiac évtizedes fejlődése, valamint a kiadók nagy száma - körülbelül kétszáz kiadó, melyből tíz-tizenöt tekinthető nagynak - azt jelzi, hogy ezt a speciális piacot törvényi szinten kell szabályozni. A tankönyvpiac létrejötte a kiadók között komoly versenyhelyzet kialakulását eredményezte, az iskolák oldaláról nézve ez a helyzet a kínálat sokszínűségét teremtette meg. A pedagógusok általában elégedettek a kínálattal, és a tankönyvek kiválasztásában eddig is és a törvényjavaslat szerint a jövőben is nagy szabadságot élveznek.

A kérdés: be lehet-e avatkozni a piaci viszonyokba? Azt gondoljuk, igen, mert ez egy sajátos piac. Sajátos, évi tízmilliárdos piacról van szó, melynek hatásai végső soron a szülőkön csapódnak le. Ez az a piac, ahol a vásárló nem dönthet a nem vásárlás mellett; a tankönyvet mint árut piaci viszonyok között hozzák forgalomba, de a szülő és diák mintegy kényszervevőként vesz részt a folyamatban. A szülők fizetik meg a tankönyvek árának nagy részét, és a tankönyvek minősége a gyerekek tanulmányi esélyeit is befolyásolhatja.

A szülők nagy része elégedett a tankönyvkínálattal, a tankönyvek színvonalával, de szívesen vennének nagyobb beleszólást a kiválasztásba, és bővebb tájékoztatást várnak az iskoláktól. A javaslat szerint ezen jogukat az intézményi SZMSZ-ekben kell rögzíteni.

A törvényjavaslat alapelvi szinten fogalmazza meg a tankönyvjóváhagyás és a tankönyv kiválasztásának az elveit. A javaslatba az elmúlt három-négy évben is már bevált rendelkezések emelődtek be, melyek ma már garanciális jellegűek.

Kényes kérdés a beszerzési ár is, melynek meghatározását szükségesnek tartjuk törvényi szintre emelni. Bár a tankönyvek árait a támogatási konstrukciók jelentős mértékben csökkentik, a szülők egy része számára így is gondot okoz a megvásárlásuk. Fontos a beszerzési ár, az ár aránytalan növelésének pontos meghatározása, hiszen ez költségkímélő hatású a felhasználók számára.

Fontos, hogy minden tanulóhoz eljusson a tankönyv. Az iskolai könyvtárak ezután is a támogatás 25 százalékát kötelesek tartós tankönyvek vásárlására fordítani.

Új elem a tankönyv kipróbálása, mely hivatott biztosítani a tanítható és tanulható tankönyvek forgalomba hozatalát. A pedagógusok, a szülők és a diákok örömmel üdvözölték azt, hogy csak kipróbált, garanciával rendelkező könyvek kerüljenek be az iskolákba. A piacot szakmai oldalról is szabályozni kell.

Szintén új elem a javaslatban a tankönyves vállalkozók testületének köztestületté alakítása, mely testület közreműködne a tankönyvpiac szereplőinek ellenőrzésében, a vitás kérdések megoldásában. A jelenleg működő testület egyesületi alapon működik, kevesebb mint 60 kiadó részvételével. A bizottsági ülésen elhangzott: a testület tíz éve küzd azért, hogy köztestületi jogosítványokat kapjon, a törvény által garantáltan kapjanak egyeztetési lehetőséget, és hatékonyan tudjanak fellépni etikai ügyekben.

Végezetül fontosnak tartjuk, hogy a tankönyvpiac, melyet jelenleg több jogszabály, rendelet, miniszteri rendelet, törvény szabályoz, egy egységes törvényi keretben jelenjen meg. Mai oktatásunkban még fontos szerepe van az írott eszközöknek, és úgy gondoljuk, a jó tankönyv és jó segédanyagok, a minőségi oktatás, igaz, csak egyik, de nélkülözhetetlen feltételét biztosítják.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)