Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a felsőoktatásról és a közoktatásról szóló törvény gyakorlatilag ölelkezik, találkozik egymással. De azért az valóban kérdés, amit ma már többen felvetettek, hogy mit tegyünk, ha az egyikkel egyetértünk, a másikkal nem, mit kezdjünk a zárószavazással. Azt hiszem, egyetért velem abban, hogy ez nehéz kérdés.

A másik, hogy az egyetemi tanárok kinevezésénél hogyan járjon el az egész rendszer. Ez nehéz, mert az egyetemi tanárok egy része újat alkotó, kreatív, kutató típusú egyetemi tanár. Van olyan, aki viszont kiválóan tolmácsolja a tudományban már eddig elért eredményeit, és kevésbé kutató, újat alkotó. Ha a kinevezéseknél az Akkreditációs Bizottságra nagyon sokat bízunk, akkor az elsőt meg tudja válaszolni, tehát ki tudja mondani, hogy újat alkotó, kreatív, a tudomány eredményeiben nagyszerű dolgokat produkáló az az ember. De az Akkreditációs Bizottság már nem tudja megválaszolni azt, hogy házon belül, azon az egyetemen milyen nagyszerűen tolmácsolja a tudomány eredményeit, vagy nem tolmácsolja a tudomány eredményeit ez vagy az az oktató.

Az utóbbi esetben az egyetemi intézményekre lehet bízni a kinevezést, mert ők ismerik, a hallgatók és az intézmény vezetői ismerik azt az egyetemi tanárt, aki valóban nagyszerűen tolmácsol, és a jövő tudósait neveli. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Tehát az Akkreditációs Bizottságnak gyakorlatilag csak véleményezési jogot adnék.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)