Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a T/2517. törvényjavaslatról részleteiben szólnék, kérem, engedjék meg, hogy a jelenleg hatályos 1991. évi XVIII. törvényről, annak változásairól és gazdasági hatásairól tegyek néhány szóban említést.

Az Országgyűlés által még az 1991. évben elfogadott, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény egy új fejezetet nyitott a számviteli szabályozás területén azáltal, hogy önálló törvényt alkotott ebben a fontos témakörben. Az elkészült és jelenleg is hatályos számviteli törvény nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét, szabályozta a gazdálkodással kapcsolatos legfontosabb gazdasági eseményeket, a bizonylatolástól a közzétételig. A törvény kerettörvény jelleggel bírt, azaz a részleteket a számviteli politika keretében a vállalkozásokra bízta.

Általános gyakorlat a fejlett piacgazdaságok területén és a számviteli szabályozásban, hogy törvényi szinten keretszabályozást alkalmaznak és a részletes szabályokat számviteli sztenderdekbe foglalják. Korábban a hazai gyakorlat is ezt a célt tűzte ki, ezáltal szükségessé vált volna a magyar számviteli sztenderdek megalkotása. Sajnos, az elmúlt közel tíz év alatt ez nem valósult meg, sőt még kezdeményezés sem történt ebben az irányban. Az elmúlt évtizedben a számviteli törvényt szinte minden évben módosították. A módosítások általában a gyakorlatban felvetett problémákat próbálták törvénymódosítással rendezni. Egyes vélemények szerint ezen módosítások nagyobb részét sztenderdekben kellett volna szabályozni. Az örökös változtatások bizonytalanságot is okoztak a vállalkozások könyvviteli rendszerében és a vállalkozások éves beszámolón keresztüli megítélésében. A számviteli törvény így egyre nagyobb, egyre részletesebb lett, elveszítette a korábbi keret jellegét.

A fenti gyakorlattal speciális szakmai kérdéseket vittek az elmúlt években a parlament elé, tovább terhelve az amúgy is feszített jogalkotási munkát. Egyes vélemények szerint ezt a folyamatot meg kell állítani, és vissza kellene térni abba a mederbe, hogy a parlament csak az elvi keretekkel foglalkozzon, míg a szakmai testületek dolgozzák ki a részletes szabályokat. Ezzel kapcsolatban ellenérv, és itt már a jelenlegi törvényjavaslatra is rátérnék, hogy a jelenlegi számviteli szabályozás, legalábbis az 1991. évben elfogadott változata szerint a vállalkozásoknak meglehetősen nagy mozgásteret, szabadságot adott. Sajnos, sok esetben visszaélésekre került sor. Éppen ezért a számviteli törvénynek az elmúlt években végbement módosítása konkretizált a számviteli szabályozásban, így a leltárkészítés, pénztárkezelés, értékkezelés viszonylatában bizonyos szabályzatok elkészítését nem a vállalkozó döntésére bízza, hanem kötelező jelleggel írja elő.

A T/2517. számú törvényjavaslat kapcsán a konkrét kifogásaink a következőkben fogalmazódnak meg:

Nem tisztázza az előttünk álló tervezet a számviteli szabályozás keretében megoldandó feladatokat, a nemzetgazdasági számviteli szabályozási formát. A számviteli szabályozást véleményünk szerint nem lehet és nem szabad csak a beszámolóra épített és abból kiinduló szabályozási megoldásra felépíteni. A törvényjavaslat nem foglalkozik az elméletileg és módszertanilag megalapozott vagyonmegragadási módozatokkal. A törvényjavaslat abból a téves álláspontból indul ki, hogy a számviteli információs rendszer lelke a beszámoló és a könyvvezetés. E tekintetben is nagy a törvényjavaslat hiányossága, olyan elméletileg és módszertanilag helytelen fogalmakat és fogalomtartalmakat használ, amelyek alapján a számviteli információs rendszert meghatározni és értelmezni nem lehet. Például továbbra sem tudja megmondani a szabályozás, hogy mit ért a kettős könyvvitel, illetve az egyszeres könyvvezetés alatt, mert nem is ismerteti ezek tartalmi meghatározását.

A vagyonszerkezet definiálása keretében is számos hiányossággal lehet találkozni, amely oda vezet már, hogy világos mérlegképet kialakítani nem lehet. A vagyonmegragadási ismeretek hiánya továbbra is alapvető értelmezési problémákat jelent azáltal, hogy egy realizációs talajon álló mérlegbe időérték szerinti értékviszonyokat csempész be. A számviteli szabályozásnak figyelembe kellene venni a számviteli információs rendszerben a megfigyelés tárgyát képező gazdasági események időtényezőhöz való viszonyát és ennek a kapcsolatnak a tiszta formában történő rendezését. Mindezek után lehetne csak foglalkozni azzal, hogy milyen típusú beszámoltatási megoldásokban lehet és szabad gondolkoznia egy számviteli szabályozásnak.

Véleményünk szerint az új számviteli törvényjavaslat előreszalad, megelőzi az államháztartás elszámolási rendszerének változásait, az adótörvényi változásokat, ezért fennáll annak a veszélye, hogy azok elfogadása után a törvény lényeges paragrafusait változtatni kell. Ezzel szemben nem veszi ugyanakkor figyelembe a könyvvizsgálattal foglalkozó fejezete a törvényjavaslatnak, hogy a törvény... - a Magyar Könyvvizsgálói Kamara, az európai gyakorlatnak megfelelően a nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdek honosítását megkezdte, és a 2000. gazdasági év könyvvizsgálatától kezdődően kötelező alkalmazását írta elő kamarai tagjai számára.

A törvényjavaslat sem szellemében, sem szabályainak megfogalmazásában nem tükrözi a nemzetközi normák alapján kialakított és elfogadott nemzeti könyvvizsgálati sztenderdben foglaltak, sőt esetenként mind tartalmában, mind fogalmi meghatározásában ellentétes a sztenderdben foglaltakkal, így például továbbra is megmaradt a záradék fogalma a nemzetközi gyakorlatban használt könyvvizsgálói véleménymegfogalmazással szemben. A javaslat csak részben veszi figyelembe a sztenderd üzleti jelentéssel kapcsolatos véleményét. Formájában sem fogadja el a véleményzáradék nemzetközileg szokásos formáit. A törvényjavaslat előkészítése álláspontom szerint nincs szakmailag megalapozva, és számos aggályt vet fel. Ezt támasztja alá az is, hogy az egyeztetésre indokolatlanul rövid idő állt a szakmai szervezetek rendelkezésére.

A szakmai viták során a tárgyaló felek nem ismerték a törvényjavaslat indoklását, így arról megalapozott véleményt nem tudtak alkotni. Jómagam is - mint könyvvizsgáló, egyetemi oktató - ennek a törvényjavaslatnak a megszületésével akkor találkoztam, találkoztunk, amikor az Országgyűlés részére beterjesztésre került. Tehát a szakmai műhelyeknek, egyetemi tanszékeknek e törvényjavaslat megszületéséről nincs információja, nem volt tudomása, így egy alapos szakmai vita sem előzhette meg.

A szabályozás fő hibájaként merülhet fel, hogy a gazdasági eseményeket nem lehet e törvényhez igazítani, és mindig új és új problémák merülhetnek fel. Ezt az elmúlt évek gyakorlata is igazolta, mint felszólalásom elején erre konkrétan utaltam az 1991. évi XVIII. törvény kapcsán. A számviteli törvényt szinte minden évben módosítani kellett, így romlott a jogbiztonság érzete. Ez a veszély a jelenlegi törvényjavaslat elfogadása esetén is fennáll. A részletes szabályozás hátrányos a kisvállalkozások számára is, mert olyan információkból kell kiválasztani a saját magukra érvényes és használt kis részt, amelyek számukra általában érdektelenek, ezzel is nehezítve az eligazodást a törvényekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslat vizsgálatakor a törvénytervezet másik fő hiányosságának tartja, hogy egyoldalúság, egyoldalú szemlélet érvényesül ebben a törvényjavaslatban. Egyoldalúan a Nyugat-európai Unióban honos számviteli sztenderdekre épít ez a törvényjavaslat. Ugyanakkor, ha a világgazdaság pénzügyi, gazdasági trendjeit megnézzük, a Nyugat-európai Unió gazdasági ereje, az Unió országai, nemzetközi vállalatai egy világgazdasági versenyben a jobbik esetben is csak a második vagy harmadik helyen állnak, hiszen az észak-amerikai régióhoz tartozó nagyvállalatok alapvetően egy másfajta számviteli rendszert alkalmaznak.

(11.50)

A világ 11 legnagyobb vállalatából 6 az Amerikai Egyesült Államokhoz kötődik. Így egyfajtaképpen a magyar számviteli szabályozást, annak újragondolását nem szerencsés kizárólagosan csak az Európai Unióban honos számviteli sztenderdekre rögzíteni. Ez a fejlődő magyar vállalkozások részére komoly akadályokat jelenthet az észak-amerikai tőzsdéken való megjelenésben, illetve amennyiben az észak-amerikai befektetők számviteli szemüvegen keresztül nézik a Magyarországon működő vállalkozásokat, objektív, hiteles képet ezekből a Magyarországon használt számviteli beszámolókból nem kaphatnak.

A nemzetközi tőkepiacok liberalizálódása ellenére az USA értékpapír- és tőzsdetanácsa ragaszkodik ahhoz, hogy az USA pénzügyi-számviteli sztenderdbizottsága által létrehozott általános, elfogadott számviteli elvek szerinti beszámolót készítők jelenhetnek csak meg az Amerikai Egyesült Államok értéktőzsdéin. A US-GAAP előírásai a tőkebefektetők egyértelmű és megfelelő összehasonlítást biztosító tájékoztatása érdekében csak kategorikusan szabályoznak, és alternatív megoldásokat nem fogadnak el.

Ennek következtében az USA pénzügyi, tőzsdei információs irányelveinek történő megfelelés rendkívül nehéz, és időnként csak jelentős többletköltségek vállalásával oldható fel még azon cégek számára is, amelyek a SEC, illetőleg a nemzetközi számviteli előírások szerinti információt tartalmazó beszámolóval, illetve pénzügyi jelentésekkel rendelkeznek. A SEC nyilvánosan kifejtett aggodalma, hogy az értékpapír- és tőkepiac globalizációjával nem tart lépést a globális számviteli és azon alapuló információs rendszer fejlődése, illetőleg fejlesztése. Ennek következtében a tőkebefektetők érdekei - nem tárgy- és tényszerű összehasonlítható információk miatt - jelentősen sérülhetnek.

A problémák alapján a közelmúlt regionális és majdnem globális méretűvé váló pénzügyi válságai azonban felhívták az egyes szakmai körök figyelmét, hogy kizárólagosan az angolszász számviteli sztenderdek alkalmazása is aggályos lehet. Én azt mondanám, illetve a frakciónk arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelenleg hatályos számviteli szabályozás új törvénnyel történő felváltásának csak úgy van értelme, ha a törvényjavaslat egy nemzeti szakmai konszenzuson alapul, ez a törvényjavaslat figyelembe veszi az Európai Unióban használt számviteli sztenderdek mellett az észak-amerikai számviteli sztenderdeket is. Csak úgy van értelme új számviteli szabályozásnak, ha a kis- és középvállalkozásoknak ez többletadminisztrációs terhet nem jelent, körükben, gazdálkodásukban jogbizonytalanságot nem szül.

Mindezek alapján a törvényjavaslat egyes elemeit még megpróbáljuk módosító javaslatokkal korrigálni. A koherenciazavar és a tartalmi szempontok helyreigazítása tárgyában azonban felmerül bennünk az az aggály, hogy a számos módosító indítvány - nyilván más frakciók részéről is lesz ilyen - a törvényt teljes egészében szétszabdalja.

Bizony, egyetértve azokkal a korábbi felszólalókkal, akik azt mondták, hogy célszerűbb volna ezt a törvényjavaslatot átdolgozni és a vitában elhangzó tartalmi szempontokkal kiegészíteni, újragondolni - talán ez volna a legcélszerűbb.

Végül is ezen a héten nem kerül lezárásra az általános vita, tulajdonképpen három hét áll rendelkezésre a parlamenti pártoknak arra, hogy egyeztessenek ebben a kérdésben. A végleges álláspontunkat a törvény elfogadhatósága tárgyában ezután tennénk meg, illetve ezután véglegesítenénk az álláspontunkat.

Köszönöm a figyelmüket.